Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-07 / 55. szám

'"'v'/tír*«* 1969. MÁRCIUS 7., PÉNTEK BORBÉLY TIBOR: Szü letésnapom Harminchárom év dohányát pipálta el bennem az élet. Látod barátom: az arcom, miként a tajtékkő, — beérett. Az anyag ős vonásait színessé válva visszaadja, s az idő munkáló erejét, amit hitem tanít, már arcom is mutatja. így, megjelölve, — tül életem felén, mert annyi harcom volt haszontalan, joggal, férfinek nevezhetem magam. ö, távoli már a hit, — mikor azt hittem £p, ha éjjel, csillag alatt visz az utam, meg kell hajtanom magam, s nem magamért, — a csillagokért, hogy óvatlanul le ne lökjem. Most, fölöttem magaslik harminchárom év hegye, amelynek nem csúcsára értem, hanem a szelíd völgybe le, hol hátamat fűszálnak támasztom, csodálom a köröttem élő világot, míg önmagámnak magyarázom az ismert törvények szerint e furcsaságot: itt lent, — tágabb a látóhatár. Igaz, — az engem támasztó fű kicsiny, de vad viharnak erejétől, mitől erős tölgyek törnek, e kicsiny fű, csak megdőlhet. Vihar ültén, szél megszűntén: egyenes. Emlékezem, — mikor pilóta voltam s a végtelen felé velem rakéta szállt, — lenéztem: apró golyócska volt a föld. Odafönt, oly tisztán látszott egy-egy földrész, egy-egy csillogó folyó, —* vagy nagyobb városok. De láthatatlan maradt, a milliónyi sok apró erecske, búvópatak, — amelyek szüntelen vizet hordanak a látható folyókba. ADATIK TUDTÁRA A huszonnégyökrös-hegy Széles e hazában — szeren­csére — kevés ember akad, aki ne tudná, ki volt Török Bálint. Különösen most, hogy a mozikban színes filmként vetítik Gárdonyi Géza nagy regényét, az Egri Csillagokat. Budapesttől tíz percnyibe Törökbálint község viseli a szerencsétlen sorsú enyingi főúr nevét. A leletek tanúsága szerint a bronzkor óta lakott település volt itt s Török Bá­lint a XVI. században várat épített ide a török seregek feltartóztatására. Buda elfog­lalása után azonban Török Bálint is fogságba került és életét Konstantinápoly börtö­nében fejezte be. A várat le­rombolták, még a környéke is teljesen elpusztult. Ma már a nyomát sem találjuk például Csík falunak, amelyről pedig a korabeli pergamenekben sok szó esik. A vasútállomástól nem messzire zömök, fenyvesek­kel borított sziklás hegy magasodik. A Huszonnégy- ökrös-hegy nevéről több le­gendát ismernek a helybéliek. Talán, ezért ily tárulkozó a végtelen, — fűszál tövén, idelenn. Es nem, — nem vagyok mégsem parányi! Hatalmassá tesz, — e már túlléphetetlen földközel. Itt nőttem végre fel a fák magasáig, madarak daláig, a hangtalan égig, — az emberi értelemig. \ Az egyetemi jelentkezés határideje: május 2 A művelődésügyi miniszter módosította a felsőoktatási in­tézmények nappali tagozatára történő jelentkezés rendjét, il­letve határidejét. Eszerint a korábbi május 10-e helyett május 2-ig kell eljuttatni a jelentkezéseket a felsőoktatási intézményekhez. A pályaalkal­massági vizsgák miatt ez alól kivételt képeznek a tanítókép­ző, az óvónőképző, valamint a 1 gyógypedagógiai tanárképző főiskolák. Itt a jelentkezés ha­tárideje: március 25. Párbeszéd az Ákettővel I ézze, egy ilyen virulens vírusnak nem kunszt I influenzát okoznia, kü­lönösen, ha Ázsiából jön — mondta szerényen az Ákettö, amikor megkérdeztem tőle 38 és 39 fok között, hogyan ké­pes olyan nagy feladat meg­oldására, mint fél Európa meg­fertőzésére. Beljebb fészkelődéit sejt­magjaimban, keresztbe rakta ribonukleinsavait és kedvesen, megelégedetten folytatta: —... különben is összefogásban az erő. Néhány trillión elhatá­roztuk, hogy mi, Ákettők ösz- szetartunk, s ha mi ezt elha­tároztuk, akkor úgy is van, mint érezni tetszik ... Kivert a veríték, kettöt-hár- mat hörögtem, valóban érez­tem, mit jelent az összefogás... — ... Meg aztán — tett hozzá még egy kis toxint mon­dandójához — maguknak ma­gyaroknak nagyon jól kell tudniuk, hogyan lehet viszony­lag gyorsan eljutni Ázsiából Európába ... Megsúgom bizal­masan, mi már akkor itt vol­tunk, amikor első, vagy náthás Árpád bejött ebbe az ország­ba... Nagyokat nevettünk a minap egy tudós hörgőjében, amikor azt fejtegette, hogyan puhították őseik a nyereg alatt a húst... ^ Mi voltunk a nyereg alatt. Csak akkor még nem adtak nevet nekünk. — És dessék bondani, vírus úr... vagy hölgy? — Nálunk az teljesen mind­egy. — Szóval bondja, kedves ví­rus, beddig bírja a bi oltó­anyagainkat és beddig óhajta­nak baradni? — bondtam, az­az mondtam ziháló lélegzettel e nemtelen vírusnak ... — Nézze, uram, mert ma­ga az, ugye? — Hogy a fenébe ne, hát bi- csoda vírus baga, ha dem ve­szi észre, hogy fiú vagyok-e vagy leány! — Már megbocsát, mi a fel­ső részen vagyunk... És ugye érheti az embert meglepetés ... Elég sok a kövér ember ma­guknál ... Szóval, ami a kérdé­sét illeti, nagyapám nem mon­dom, az osztódásra képtelen­né vált az oltóanyaguktól, de én már nagyon szeretem. Úgy megszoktam, hogy hiányozna is... Na, viszlát! — Jaj, hála égnek, elmegy? — lelkendeztem és már érezni véltem, hogy süllyed a lá­zam ... — El hát... osztódni — mondta a vírus, és elhelyezke­dett a balhilusnak nevezett nászágyon a tüdőmben. Gyurkó Géza KÖNYVESPOLC LENIN: A KOMMUNISTA INTERNACIONÁLÉRÓL A Kossuth Könyvkiadó mél­tó módon, Lenin cikkeinek, beszédeinek és leveleinek igé­nyes válogatásával köszöntöt­te a félévszázados évfordulót, a III., a Kommunista Interna- cionálé megalakulását. A for­radalmi munkásmozgalom történetének egyik döntő üt­közete volt a csődbe jutott Zimmerwaldi Internacionálé- val való szakítás, s Lenin sza­vaival élve, a „valódi inter­nacionalisták’’ nemzetközi fó­rumának létrehozása. Az 1919. március 2—6 között lezajló alakuló kongresszus előtt Le­nin jövőbe mutató módon ál­lapította meg: „Nem a szá­mon fordul meg a dolog, ha­nem a valóban forradalmi proletáriátus eszméinek és po­litikájának helyes kifejezésén. Nem az internacionalizmus ,proklamálása’ a lényeg, ha­nem az, hogy még a legnehe­zebb időben is tudjunk a gya­korlatban internacionalisták lenni.” Lenin jó néhány be­szédben és cikkben foglalko­zott az internacionalizmus gyakorlati kérdéseivel, vitáz­va azokkal, akik csak prokla- málják az internacionaliz­must, de közben „meggyaláz­zák a szocializmust.” Ezeket a beszédeket és cikkeket a kö­tet igen világos, gyorsan átte­kinthető csoportosításban közli. A másik kérdés, amelyre a Kommunista Internacionálé kapcsán Lenin megkülönböz­tetett figyelmet fordított, a nemzetközi munkásmozgalom irányzatainak kérdése volt. Így kapott helyet a kötetben A „baloldaliság” mint a kom­munizmus gyermekbetegsége című művének több részlete, a svájci szociáldemokrata párt kongresszusán elmondott be­széde, a magyar munkásoknak küldött üdvözlet, a német kommunistákhoz intézett le­vél, sok más mellett. Lenin — mint a mostani gyűjtemény is igazolja, anyagbőségével — minden alkalmat megragadott arra, hogy a burzsoázia, s a szociáldemokraták árulásának leleplezése mellett a nemzet­közi munkásmozgalom esz­mei-szervezeti erejét is növel­je, ha kellett, éppen a kritika eszközével, mint ezt — a többi között — a Clara Zetkinhez, Thomas Belihez, a lengyel kommunistákhoz intézett le­vél is bizonyítja. A fél évszázaddal ezelőtt le­zajlott alakuló kongresszus valóban emlékezésre, emlé- keztetésre méltó esemény. Le­nin szavaival, azért, mert „A III., Kommunista Internacio- ,nálé világtörténelmi jelentősé­ge abban rejlik, hogy meg­kezdte valóra váltani Marx óriási jelentőségű jelszavát, azt a jelszót, amely a szocia­lizmus és a munkásmozgalom évszázados fejlődését összege­zi, azt a jelszót, amelyet ez a fogalom fejez ki: proletárdik­tatúra.” (m. o.) Juhászbofos állatorvos Dr. Kégl Tamás fiatal állat­orvos — akit közgyűlésen tag­nak is felvettek a balatonke­nesei Egyetértés Tsz-be — nagy ambícióval látott hozzá a közös gazdaság állattenyészté­sének fellendítéséhez. Különö­sen a juhtenyésztést kedveli, és neki is nagy része van ab­ban, hogy a szövetkezet né­hány évvel ezelőtt még gyen­ge állományát Veszprém me­gye egyik legjobb tenyészetévé fejlesztették. Az állatorvos a legnagyobb elismerést akkor kapta, amikor a vidék egyik legöregebb juhásza neki ado­mányozta régi faragott bot­ját. Dr. Kégl Tamás azóta munka közben egy percre sem válik meg a kedves ajándék­tól, és autójában is magával hordja a díszes faragású ju­hászbotot. Legalább két történetet lehet elfogadni belőlük. Jávorka Péter szerint va­lamikor gazdag mészáros la­kott a faluban. Egyszer foga­dást kötött — feltehetően bo­ros fővel — a barátaival, hogy egyhuzamban felszalad a több mint kétszázötven méter magas hegyre, ha jutalmul 24 ökröt kap. Az alkut megkötöt­ték és a mészáros futott, fu­tott egyfolytában fel a tetőre. Hanem, hogy felért, csak kiál­tott egyet és holtan bukott a megerőltetéstől a sziklákra. Ennél a történetnél azonban valószínűbb az elnevezés onnan származik, hogy a törökök ágyúikat csak 24 ökörrel tudták felvonszol­ni a tetőre, amikor elkezdték a törökbálinti vár ostromát. A nevén kívül még egy kü­lönlegességet találunk ezen a hegyen: hazánkban rendkívül ritka virág, a „Szírt aranya’’ virít itt. —komáromi— Tea öt dollárért A jövő héten Cj folytatásos regény közlését kezdjük A jövő héttől új folyta­tásos regényt kap kézhez az olvasó: az ismert doku­mentum- és kalandregény­író, újságíró, Pintér István, Tea öt dollárért című mű­vét. A disszidens Kása Berta­lan összeismerkedik New Yorkban a szép fekete an­gol lánnyal, Ruth-tal, de kapcsolatba kerül az FBI nyomozóival és egy kém­központtal is. Ezekből az ismeretségekből keletkez­nek az izgalmas kalandok és bonyodalmak, ame­lyek ... De ezt már nem mond­juk el, hiszen erről szól a regény. Vasárnap Isaszegen IRODALMI DÉLUTÁN Az isaszegi művelődési ház és a népfrontklub, vasárnap délután három órakor a nem­zetközi nőnap alkalmából Fák­lya címmel irodalmi délutánt rendez. Közreműködik: Dénes Margit zeneszerző, Fodor Zsó- ka, a Vígszínház tagja és Fá­bián Zoltán író. Műsorvezető: Baranyi Ferenc költő, a tele­vízió Fáklya című irodalmi műsorának riportere. Műemlékrejtvény (12.) Abony, Zalka Máté út 13. Klasszicista stílusú kúria. Utcai homlokzatán toszkán falpillérek között hat ablak. Olaszország melyik részét nevezik ma is toszkán vidék­nek? Mi volt Zalka Máté neve a spanyol polgárháború idején? Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a rejtvények megfejtését egyszerre, mind a 30 rejtvénykép közlése után küldjék be a szer­kesztőségünkbe, zárt borítékban, amelyre írják rá: „Műemlék­rejtvény”. A borítékra 1 forintos bélyeget kell ragasztani. Mivel április 4-e és búsvét miatt négynapos munkaszünet lesz, az ere­deti kiírástól eltérően, a megfejtést április 4-ig kell bekülde- niük, a győztesek névsorát pedig április 13-i, vasárnapi számunk­ban közöljük. ŐszK ercnc: 12. A megyei lap híre és Zöldi ismételt sajtótájékoztatói le­csillapították a közvéleményt. A Levendulában is megcsap­pant a forgalom. A léggömböt nagyra lehet fújni, de amikor ki pukkan, darabjai szanaszét repülnek, és nyoma sem ma­rad. Ambrus úr visszatért a kö­zel-keleti helyzet kommentá­lásához. Terebesi úr unottan hallgatta, de mostanában a fényképészszakma egyre rosz- szabbul ment, dolga híján pe­dig kénytelen volt elviselni az öreg locsogását. Ahol lehetett, azért ellentmondott neki: — Tudja, Ambrus bátyám, én csak azt nem értem, ho­gyan van az, hogy ilyen köz­ismert reakciósok és antisze­miták, mint maga, miért sze­retik most annyira Izraelt? — Maga engem ne provokál­jon! Vegye tudomásul, hogy én a városi pártbizottság egyik munkatársával is szoktam po­litizálni. — És azzal is így beszél? — Naná! Különben honnan tudná meg, hogy mit mond a reakció? Ebből is látszik, hogy az élet — ahogy mondani szokás — visszazökkent a régi kerék­vágásba. Némi élénkséget csak az okozott, hogy megjelent Lil- lácska, ezúttal vörös hajjal. Ma szabadnapos volt, de azért itt töltötte a fél délelőttjét. Most azonban nem ült le sem Zöldihez, sem Ambrus bácsi­hoz, hanem beállt a pult mö­gé a délelőttös kávéfőzőnővel beszélgetni. Elmondta neki Karcsit, boldogságát, elmond­ta, hogy szereti ezt a fiút és ha akarja, hozzámegy felesé­gül. Zita — a kolléganő — kicsit irigyen hallgatta. Zita mást sem csinált egész életében, mint csalódott. Ebben meg is keseredett, és azt hitte, hogy bölcs is lett. — Csak ne add ki magad — tanácsolta. — Ne vegye észre rajtad, hqgy ennyire belediliz- tél. Minden férfi strici és visz- szaél vele. Addig érnek vala­mit, amíg kétségeik vannak ... — Ezt én nem tudom ját­szani ... — Elég hülye vagy, fiam. Rá is fázol! — Szerinted mit kellene ten­nem? — Most egy kicsit lehűteni. Ne higgye azt, hogy az első éjszaka után császárrá koro­náztad. A helyedben lazítanék egy kicsit... Ha majd jön, mondd neki, hogy nem érsz rá ... — Azt én nem tudom ki­mondani. Alig várom, hogy jöjjön. — Ha te a jövődért erre sem vagy képes... Tudod mit? Este lesz nálam egy klassz banda. Meghívlak, bár magam ellen teszek, mert magadba- bolondítod az én fiúmat is, de nekem úgyis mindegy ... — Megpróbálom ... A délutáni randevúra Kar­csi futva érkezett: — Vissza kell még mennem, mert egy cső eltört a pincé­ben ... — Miféle pincében? Látod, azt sem tudom, hol dolgozol. — Az egyetemen. Karban­tartó szerelő vagyok ... Szó­val este jöhetek — sugárzott a fiú. — Ma nem ... Sajnos, nem érek rá — nyelt nagyokat Lil- lácska. — Nem? —• Tudod, elígérkeztem ... — mondta és magában azon drukkolt, hogy a fiú erőszakos­kodjon, könyörögjön, és ő en­gedhessen. Karcsi azonban ko­nokul hallgatott. — Jó... így is jó... — mondta és felállt. — Karcsi! Várj ... — Sietek mondta, és hátra se nézett. — Na? — kérdezte Zita. — Lehet, hogy igazad volt. Nem is nagyon szívóskodott. Kik lesznek nálad este? Farkas őrnagy a meglevő embereket beosztotta a jár­őrökbe. Egyelőre a munkás­őröket sem akarták igénybe venni. Csak a rendőrök járták a kiserdőt és a vasútállomás környékét. — Ha ennek a szatírnakegy csepp esze van, akkor most szépen ledekkol egy ideig — mondta Kovácsnak. — Én is ezt tartom valószí­nűnek. De azért résen kell lennünk. Az ügyeletes tiszthelyettes jelentette, hogy Kerekes Ger­gely szeretne az őrnaggyal be­szélni. — Nem bírom — acsargott Farkas. — Ne bántsd az öreget. Én is sokszor dühöngök rá, de mindig megbocsátok neki. Lelkes, buzgó ember. Nem foghatjuk rá, hogy nyüzsgésé­ben valami érdek vezeti. Me­sélik, hogy a Horthy-rendszer- ben mint patikus is állandóan szervezkedett. Hol legényegy­letet, hol népdalgyűjtő moz­galmat, hol végigkilincselte a város urait a szegények ré­szére adományokért. Ez már így hal meg, valamelyik kam­pánya közben... — Küldje be az elvtársat — enyhült meg Farkas. — Szervusztok ... Na, fiaim, ez derék munka volt. Délben 1

Next

/
Thumbnails
Contents