Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-06 / 54. szám
1969. MÁRCIUS 6., CSÜTÖRTÖK rtyi MEt, kJÚi'Síip 3 Örkényi lépegetők Oda érdemes adni ■■■ (a cikk első részét lapunk tegnapi számában közöltük.) Két óra: ilyenkor érkeznek meg a kastélyba. Van köztük, aki ebédelt, van, aki nem, de lekvár és kenyér itt is akad. A tanítónők azt remélték, tej is lesz, hogy ígéret szerint megoldódik az iskola tejellátása, de ez eddig csak remény maradt. Tüzet gyújtanak a kályhában. Behozzák a játékszobából a mesekönyveket, játékokat, de van, aki leckét ír. Mások meg hajat mosnak. Három évvel ezelőtt történt, hogy az Örkényi iskolában, megunván a rengeteg bukást, lógást, korai kimaradást, állami gondozásba vételt, elhatározták, külön, ún. C. osztályokat indítanák a cigánygyerekek számára. Sok szívvel, tehetséggel, hivatástudattal rendelkező pedagógust kerestek, s találtak is Galla Eva személyében, aki pesti lakásából költözött az Örkényi albérletbe, hogy a kedvére való feladattal mérkőzzön. Elmúlt egy év, ismét indult egy elsős C. osztály, ismét akadt jelentkező, Lehner Klára. Elmúlt a következő, s a mostani elsősöket Mészáros Borbála vállalta: ő példáid naponta utazik le Budapestről. A három esztendő eredménye: alig van kimaradás, bukás, állami gondozásba vétel. Az alkalmi napközit először a községi könyvtárban rendezték be délutánonként. Azután kiutalták számukra a kastély néhány helyiségét Anyagi források? A legkülönbözőbb helyekről erednek. Az Örkényi termelőszövetkezettől ötezer forintot kaptak. A szövetkezeti csoport viszont nyáron, fizetségért, két hétig alkalmazta a gyerekeket. A járási tanács művelődési osztálya a -pedagógusok délutáni munkáját, mint korrepetálást honorálja. Ugyanők rádiót ajándékoztak egyik karácsonyra. A legutóbbi karácsonyt különben már úttörőegyenruhában, önálló műsort adva ünnepelték. További anyagi források? A tanítónői ügyszeretetnek köszönhetően a Május 1. Ruhagyár, a Röviköt Nagykereskedelmi Vállalat, a fővárosi, Labda utcai általános iskola és mások adtak, segítettek — de ezt aztán le kellett állítaniuk. Az alkalmilag berendezett napközi amolyan ideiglenesen összedobált, de a falait gyerekek festményei, s egy amatőr képzőművész fali freskója díszítik. Itt tartanak ma. S hogyan tovább? Gállá Éva, a harmadik C. osztályfőnöke: — Jó egy év múlva, a negyedik elvégzése után normál osztályokba kerülnek tanítványaim, elvégre öt, hét. nyolc úgynevezett C. osztályt nem tarthat fenn az iskola. Addigra már rendes, valódi napköziben szeretnék foglalkozni velük — hiszen ezt a jelenlegit a szükség hívta életre. Napközi hiányában végignézhetném, hogyan megy tönkre a felső tagozaton a négy előző esztendő munkája. Gergely Zoltánná, a Dabasi Járási Tanács művelődési osztályának vezetője: — Normál napközihez nincs biztosítva a napközis tanítónők honoráriumkerete. Probléma lenne még az állami támogatás nagy mérve is, hiszen ezeknek a gyerekeknek a szüleit nemigen sorolhatnánk a napi há- ; rom, öt, hét forintokat térítők | kategóriájába. Az iskola jelenlegi konyhája sem képes több gyereket étkeztetni. Igaz, ott van például a mezőgazda- sági szakiskola menzája, de az más tárcához tartozik. Mizser József, a Béke elnöke: — Mi készek volnánk anyagi áldozatra, dé nem tudjuk, milyen formában támogathatnánk a napközit? Tegyük ide a magunk hozzászólását is. Mi minden szólhat a normál napközi mellett? Először, hogy olyan területre igazán érdemes adni, ahol a helybeliek már minden tőlük telhetőt megtettek az ügy sikeréért. Másodszor, hogy egy ilyen napközi végül is olcsóbb, mint az állami gondozásba vétel, vagy más, későbbi társadalmi segítség, beavatkozás. Harmadszor, hogy ez a megoldás humánusabb, minit bármely más módszer. Mivel mentes az erőszakos motívumoktól, azoknak is jó. akiknek érdekében történik. Elvégre e gyerekeknek épp úgy szükségük van a valahová tartozásra, a családra, mint arra, hogy megtanítsák őket beilleszkedni egy társadalomba. Igenám, csakhogy az egész iskola gondja szorongatja a községet! A jelenlegi épület több évtizedes. Hiányoznak tantermek, hiányzik egy tornaterem, s hiányzik a megfelelő méretű napközi. Társadalmi segítség itt is érkezett. Ugyanis, mikor lapunk cikke nyomán televíziós riport készült az Örkényi iskoláról, a tanári kar rövidesen levelet kapott a Szegedi Tervező Szövetkezettől. Aláírója, Szögi László építészmérnök, a szövetkezet KfSZ-szervezetének nevében felajánlotta, hogy társadalmi munkában elkészítik a szükséges terveket. A terv időközben elkészült, ott fekszik Raffay Béla, a Dabasi Járási Tanács elnökhelyettesének íróasztalán: — Tartalmazza a régi isko- laénület átalakítását, s egy földszintes szárnyat, tantermekkel, tornateremmel, napközivel, hőközponttal, zuhanyozóval, szikkasztóaknával. A beruházás végösszege: ötmillió-kétszázezer forint. Még szerencse, hogy az építkezéseket szakaszonként is végezhetik. így már van realitása, hogy az első szakasz elkészülhessen: a község ugyanis ebben a feladatban sem támaszkodik csak külső segítségre: kilencszázezer forintot tartalékolt eddig a célra! Megismételhetjük még egyszer azt a gondolatot, hogy adni elsősorban oda érdemes, ahol a helybeliek is megtettek minden tőlük telhetőt: úgy érzem, ez az Örkényiekre igazán elmondható. Még egy tanulsággal jár az Örkényi példa: a különböző szövetkezetele, vállalatok részéről mind több társadalmi segítőkészséggel találkozunk. S hogy sokszor az ilyen szándék felülmúlja a lehetőségeket: akik adnának, nem tudják, milyen formában tegyék. A következtetés: a társadalmi együttműködés új formáira lenne szükség! Ugyanebben a járásban — de nemcsak itt — a vállalatok, szövetkezetek közös erőfeszítéssel hoznak létre egy nyári ifjúsági tábort. Révfülöpre a dabasi járás két községének tanácsi, ún. költségvetési üzeme készíti már társadalmi munkában a tábor terveit. Az azután a különböző területi gazdasági egységek önkéntes felajánlásából nyer megvalósulást. Nem lehetne az ilyen együttműködést más területekre is kiterjeszteni? Padányi Anna Kötélpálya a János-hegyre Előreláthatólag még ebben a félévben megkezdődik a Já- nos-hegyi kötélpálya építése. A tervek szerint a pálya a Zugligeti út és a Csiga út sarkáról viszi majd fel az utasokat a János-hegyi kilátó alatti fennsíkra. A pálya mindkét végén korszerű csinos állomás épül, a felsőben vendéglő, az alsóban büfé és símegőrző is lesz. Köztük a csaknem 1200 méter hosszú'pályán a 18 másodpercenként induló kétszemélyes fülkék körülbelül 6 kilométeres sebességgel óránként 400—400 utast szállítanak mindkét irányba. A kilátás az egész utazás alatt kiváló lesz. ÚJDONSÁGOK! Patison — Csöveskukorica-konzerv Bébi cékla Az iparág idei újdonságairól tárgyaltak szerdán Debrecenben a konzervipar termelési szakemberei részvételével megrendezett háromnapos tanácskozás részvevői. Az újdonságok között lesz a „patison” nevű savanyúság amely a tökfélék családjához tartozó, ízletes, csontfehér színű, 3—4 centiméter átmérőjű, diszkosz alakú, zöldségfélékből készül a Konzervipari Kutató Intézet szakembereinek receptje szerint. Elsősorban exportra készítik majd a csöveskukorica-konzer- vet. Bébi cékla néven 2—3 centiméter átmérőjű, különleges, értékes tápanyagokat tartalmazó céklát konzerválnak. Nem gyermekeknek készül, neve csak a méretre utal. Ezt is elsősorban exportra szánják, de ha a belkereskedelem rendel belőle, a hazai boltokban is kapható lesz. SZÍNES TV Az első magyar színes adó- berendezést beszerelték a Szé- chenyi-hegyi tv-adóállomás épületébe. Most a végső beméréseket végzik. A március 21-én meginduló színes kísérleti adás előkészítő műszaki munkáiban részt vesz az egész tervező kollektíva. „FEL VÖRÖSÖK, PROLETÁROK...' ELMONDJA DEMETER JÁNOS... Apróhirdetés a Pest megyei Hinapbol: „Kérem azokat az elvtársakat, akik az 5-ös mun- kásezreclben harcoltak, 1919 május és júniusában Sajó- szentpéter, Alsó-, és Felsőhan- gony, özd, Bánréve, Tornaalja, Oömörpanyit, Putnok stb. helységekben, hogy szíveskedjenek írni Demeter Jánosnak, Monori-erdő, Felszabadulás u. 46.’»------:------------------r hogy — Úgy mondom, I minden igaz. A meg ráfagyasztotta a kabátomra á páráját. A tanítók nagyon szerettek, mert jó tanuló voltam, tiszta kitűnő; mindig mondták: „Állj csak oda a kályhához, Jani fiam!” Ott aztán leolvadtam. Alighogy kijártam az iskolát, már mentem is dolgozni, kőmívesek mellé a Nyugati-pályaudvarra. _______________1911-ben. I Ez volt kérem | Attól fogva---------------------------állandóan d olgozom. Még most is minden évben van néhány munkaegységem, pedig öt éve már, hogy leszázalékolt nyugdíjas vagyok. Aztán pályamunkás lettem én is, mint Veres Péter. Ismerem az öreget, ide is járt sokat Mo- norra a Darvas Jóskával; meg az Erdei Ferencet is ismerem. Amikor a Ferenc Ferdinándot meggyilkolták és kitört a háború, sok vasutasnak kellett elmennie. Engem áttettek a vonatfékezőkhöz. Jártam én mindenütt az országban. Akkor még nem volt más szállítás, csak a vonat, mindent azzal kellett vinni, és háború is volt. Volt úgy, hogy három hétig sem tudtam hazajönni. Ahogy megérkeztünk valahová, már kiabált is az állomásfőnök, hogy gyorsan leszerelni és át a másik vonalra. Enni sem volt mit, mert nem úgy fizettek ám, mint most, hogy kétszer egy hónapban, csak egyszer egy hónapban fizettek. Nem volt nekem se éjjelem, se nappalom, pedig fiatal legény voltam, nem lehetett mégse’ szó a szórakozásról. Mondta is egy komám, hogy menjek át Kőbányára a rak- tárbü. Ráálltam. Ott meg olyan volt a munka, hogy 14 vagont is kiraktunk-berak- tunk hárman. Ügy dolgoztunk, mint az állatok. Egészen megkönnyebbültem, amikor megkaptam a behívót: gondoltam, ott majd csak kipihenem magam a katonaságnál. Felmentettek volna, mert nagy szükség volt rám, de nem akartam. A feleségem mindig azt mondta, azért nem akartam, mert olyan a vérem, hogy mindig a veszélybe hajt------—------------ pihenI — Hat nem sokat tünk. a----------------------------- harmincas honvédekhöz rukkoltam be a Mária Terézia E LADUNK 5000 fm, 160x400 cm-es méretű gyékény melegágytakarót, ara : fm-ként 20 Pi 70 000 kéve nádat Kávénként 3,50 forintért, ab Tápiőszele. A megrendelt árut utánvéttel szállítjuk. TÁPIÓSZELE ÉS ViDÉKE ÁLTALÁNOS FOGYASZTÁSI ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZET Tápiőszele. Telefon: 37. feleségem mindig azt mondta rám, hogy nyakas kálvinista vagyok. Az már biztos, hogy nem szerettem hagyni az igazságomat. Sokat meséltem, még többet dolgoztam. Ügy mondom, hogy én akkor születtem, amikor Ferencz Jóska még javában uralkodott, és még arra is jutott ideje neki, hogy kiküldjön a frontra. Nem féltem én a harcokban, nem féltem a munkától sem sose! Most már nehezen megy. Amikor a vasútnál dolgoztam, kéthektós hordókat vittem át a hátamon négy vágányon Is. Most érzem csak a derekamban, hogy megvolt neki a súlya. Aztán, hogy nem tud annyit dolgozni az ember, elüldögél néha a melegben és gondolkodik, hogy mi is volt, hogyan is volt. Azt a hirdetést is azért adtam fel. Két levelet kaptam rá. Az egyiknek az íróját ismertem is, a másikat nem, de együtt harcoltunk, talán láttuk is egymást. Nem emlékszik minden arcra az ember, csak ha látja. szülct" I- 1897-ben | . tem egy---------------------- ilyen parasztházban, itt volt az is, ahol most ülünk, csak akkor még más formában. Kevés ház volt még akkor itt az erdőn, hát úgy nevelkedtem, mint afféle tanyasi gyerek — a kutya volt a barátom, meg a fák és a madarak. Hat kilométert kellett gyalogolni az iskolába, oda-vissza összesen tizenkettőt. Szegény jó édesanyám reggel már öt órakor felkelt, hogy begyújtsa a kemencét, betegye a krumplit. Mert télen meleg krumplit dugott a zsebembe, hogy ne fagyjon le a kezem, meg enni is legyen micsodát. Mire beértem az iskolába, olyan voltam mindig, mint a hóember. A krumpli gőzölgött kifelé a zsebemből az úton, a hideg l aktanyába, ott van az Üllői út sarkán most is. Aztán novemberben már kinn voltunk a fronton. Galíciában, Bukovinában. Ott Bukovinában olyan volt, amit soha nem felejt el az ember, amíg el. Azt kaptuk parancsba, hogy nem szabad foglyot ejteni. Ha az orosz bejön az állásunkba, azt agyon kell lőni vagy le kell szúrni. 1916. január 19-én tizenhét soros rajvonalban támadt az orosz. Ott a drótakadályoknál annyi volt a halott, hogy olyan magasan álltak, mint ez a ház. A lövészárok meg tele volt a magyar halottakkal. Annyi vért, ami ott elfolyt, még nem látott a világ. Három napig tartott a harc. Az orosz katonák vére is ugyanolyan volt, mint a magyaroké. Most már hiába emlékszem vissza, nem is tudom, hogy mi történt akkor. Ember azt fel nem foghatta sehogy. — Amikor az oroszok fogságába estem, gondoltam, na most végre kipihenem magam. N. P. MÉG TITOK Táborozási sorsjegyek — A monoriaknak könnyebb — mondták a nagykőrösi KISZ-bizottságon — ők egy táncos rendezvényen eladhatják a maradék Táborozási sorsjegyet. Itt a művelődési otthon terme olyan kicsi, hogy a legjobb esetben is csak 150-en jöhetnek össze, de akkor, már egy gombostűt sem lehet leejteni. Nem véletlen, hogy ha színházlátogatást szervezünk, nem mi hívjuk a színészeket, hanem átruccanunk Kecskemétre — úgy kifizetődőbb. — Mennyi sorsjegy maradt? — Ezer. Ugye nagy szám? Pedig mi jól dolgoztunk: háromszor annyit adtunk el, mint tavaly a VIT-sorsjegyekből. Az a legnagyobb baj, hogy a KISZ-esek és az úttörők még mindig nem értik meg, hogy a bevétel nagy részét a városi bizottság kapja — táborfejlesztési célokra. — Tervük? — Most még titok. Van már elképzelésünk, de ... Jól meg kell fontolnunk, nehogy rosz- szul süljön el. Szeretnénk, ha nem keilene egyetlen darabot sem visszaküldenünk... ÖtmiSEió tégla Százharmincmillió forintos költséggel a Veszprém megyei Bakonyszentlászlón épül az ország egyik legkorszerűbb automatizált téglagyára. Száznegyvenöt méter hosszú és negyvenhárom méter széles csarnokában évente ötmillió téglát készítenek majd. Az új téglagyárat ez év végén adják át rendeltetésének. A Szövetkezeti Javító Szolgálat BÁRMILYEN Háztartási kisgép és villanymotor Ceglédi út 8 Híradástechnikai eszköz Személy- és tehergépkocsi Motorkerékpár és kerékpár Szolnoki út 1. Ceglédi út 8. Ceglédi út 6. GARANCIÁLIS ÉS AZON TÚLI JAVÍTÁSÁT VÁLLALJA. ssssssssssssssssssssssrsssffssss Nagykőrösi Gépjavító és Faipari Kfsz
