Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-04 / 52. szám

1969. MÁRCIUS 4., KEDD ~&&irlap Más vágányokon M indig így járt Erzsivel: szeretett vol­na vele beszélni, mert közlendői fojtogatták és neki kellett hallgat­nia Erzsi túláradó fejtegetéseit éle­téről, drága férjéről, aranyos gyerekeiről és kiállhatatlan munkatársairól. Rohant az idő. Titokban az órájára pillantott, de Erzsi észre­vette. — Sietsz Illa? — kérdezte nyugtalanul mintha a szavába vágtak volna. — Nem nagyon. De hétre haza kell men­nem. — Miért? — Vendéget várunk. — Látod, és én locsogok, pedig te akartál valamit mondani. — Igen. — Illa tétovázott. Szűkre szabott az idő, meg' valahogy félt előhozakodni a té­mával. Odább tolta a kiürült ürmös poharát. — Igyunk mást, valami erőset — mondta. — Jól van — bólintott Erzsi és intett a pin­cérnek. Egyhajtásra kiitta a cseresznyét. Ügy kö­högött, hogy kicsordultak a könnyei. Erzsinek meg se kottyant az erő? ital. — Ha velem beszélsz, felesleges szíverősí­tőt innod. — Nem azért ittam — tiltakozott Illa. — Egyáltalán nem... Egy éve kezdődött az egész, tudod, amikor szakítottam Gézával. Azokkal a bizonyos telefonhívásokkal. Csen­gett a házi telefon, felvettem a kagy­lót, beleszóltam, semmi válasz. Ismét hallóztam, süket maradt a készülék. Sokszori ismétlődés után végre megszólalt Kálmán baritonja. A nevét már említettem neked. Korábban állandóan kísérgetett, de sehogyse bírtam lerázni. Ott dolgozik a vállalatunknál. Mit tehettem, randevút adtam neki. — Kedvedre való? ■ — Amilyenről egyszer te beszéltél: „Szerzek neked egy rendes fiút, egy jámbort, aki egész életedben lesi kívánságaidat”. Hát ő valódi jámbor rajongó, a tenyerén hordozna. Már az első találkozáson szerelmet vallott. Bármi történjék, az ő életét visszavonhatatlanul hoz­zám köti. Ha kell, vár az idők végtelenjéig. Ilyen szövegeiket darált. Lagymatagon szabad­koztam, ezt bizonyára megsejtette, mert még hevesebb darálásba kezdett — Persze, bedőltél neki. — Csupán felkeltette kíváncsiságomat és rokonszenvemet ez a ragaszkodás. Azután mindennap találkoztunk. — Mindennap? — Akkoriban szakmai tanfolyamra jártam. Mindig megvárt, bármilyen későn végeztem. Ha esett, ha fagyott. Magyarázta a tananya­got, s amikor apám hagyatékából kocsit vet­tünk, ő készített fel a KRESZ-vizsgára. Mind­ezért nem fogadott el semmit. A csókomat sem. Még a köszönetét is elhárította, mond­ván, hogy tehetséges vagyok és punktum. — Ilyenek lehettek a hajdani jámbor szol­gák — szólt közbe gépiesen Erzsi. — Vitt mindenhová, a legkülönfélébb tár­saságokba. Állandóan úgy éreztem, hogy kö­rülöttem nyüzsögnek a barátai és barátnői. Olykor elcsíptem egy-egy megjegyzést a cso­dálatos, kontybakötött természetes szőke ha­jamról, szép hosszú lábaimról és kerek tér­deimről. Képtelenségnek éreztem, hogy abból a szolid ritmusú, inkább zárkózott életből, amelyben — apám halála után — anyámmal együtt gyökeret vertem, és csaknem megked­veltem, ebbe az egészen más világba térjek. — Anyáddal nem beszéltél erről? — Vele nehéz szót érteni. De azután, hogy Kálmán komoly szándékát említettem, vala­mi megmagyarázhatatlan megkönnyebbülést sugárzott, gyengéd volt és barátságos. A ro­konokkal arról sugdolódzott, milyen szeren­cse, hogy egyszer az én férjhezemenetelem is megoldódik és révbe érek. Nézd, az anyák a leendő unokát látják a lányukban, de hogy kitől lesz ez az unoka, az számukra mindegy. — És egyáltalán lesz-e? Illa zavartan pislogott. Erzsi közbeszólása elakasztotta a szavát. — Ne haragudj — folytatta Erzsi —, nem a te tehetetlenségedre gondoltam. Illa elsírta magát. Könnyein keresztül mond­ta: — Könnyű neked! Vannak aranyos gyere­keid, derék férjed. Én pedig különféle funk­ciókra vesztegetem az éveket. Nekem is gye­rek kell, érted?! Azt hittem, hogy legalább Kálmán... És most kiderült, hogy reményte­len dolog. — Reménytelen? — Erzsi szeme kerekre tágult a meglepetéstől. — No, ne sírj, nem akartalak megbántani. Rendelek még egy cse­resznyét, majd megnyugszol. — Többször jártam nála ----- mondta Ila, a mikor hörpintettek a cseresznyéből — a le­génylakásán. Ott vettük át a vizsgák tételeit Ismerem a lakás minden zegét-zugát, a ké­pes albumokkal megtömött kis könyvespol­cot, a kékhuzatos heverőt, a falon függő Cha- gall-reprodukciókat, a fordítható sárga álló­lámpát, azt a bárszekrényt, amelyben mindig található ital. Urmössel kínálgatott. Azt hit­tem. bátorítani akar. Átfogtam a nyakát, mi­közben magyarázott. Óvatosan kihúzta a fejét a karomból. Megcsókoltam. Megremegve el­tölt magától. „Szeretsz te engem?” — kérdeztem. „Már az első randevún bevallottam — vála­szolt, fejét e1 fordítva. — Ha közömbös len­nél, szóba sem álltam volna veled.” — A sikeres szakmai vizsgák után ismét nála voltam. Meg akartam hálálni a segítsé­gét, hiszen fizetésemelést kaptam. De más elhatározás is oda vezetett. Bevásároltam, még konyakot is vettem. A kis lakomának beillő vacsora azonban majdnem érintetlen maradt. Csupán a konyak után haraptunk be­lőle. — Kálmán ledőlt a heverőre, hátát a fal­nak támasztotta. Ügy éreztem, mintha apró vörös porsenések borítottak volna el, egy lo­bogó láng voltam. Szívem a fejem búbján lüktetett. Nagy lélegzetet véve kibontottam a kontyomat, levetettem a kardigánt, ami alatt nem hordtam mást, csak ezt a szellős puló­vert. Melléje ültem, átkulcsoltam a nyakát és olyan hevesen rántottam magamra, mint gyer­mekkoromban a paplant, ha éjszaka valami zajra felriadtam. Csókoltam, vadul, ahogy még soha. Beletemette arcát a hajamba. Még hevesebben szorítottam. De Kálmán lefej­tett magáról. Mint az ostorcsapás, úgy csat­tant a hangja: „Kelj fel, nem akarom, hogy ... hogy lefe­küdj nekem!” — Mozdulatlanná dermedve néztem rán­gatózó száját, majd felocsúdva, a heverő má­sik sarkába kuporogtam. Ziháltan, elfúló han­gon kérdezhettem: „Azt mondtad, szeretsz és feleségül veszel, akkor miért ne tenném?” „Szívvel kell szeretni — járkálva gesztiku­lált. — Nekem csak így kellesz, ilyen érin­tetlenül, érted?!” — Nem is tudom, hogyan jött ki a számon a nyüt vallomás: „Ha ketten igazán, önzetle­nül szeretik egymást, elmehetnek a betelje­sülésig”. — Megállt előttem, a szám mozgását figyel­te, mintha nem jól hallana: „A tisztaságod többet jelent nekem mindennél”. „Ügy?! — felpattantam a heverőről. — Én csak arra vagyok jó, hogy bámulj rám és másokkal megbámul tass? Hogy valamiféle lelki mosodád legyek? Ehhez nem kell fe­leség!” — Egész közel hajolt hozzám, úgy beszélt. Boltozatos homlokán • valószínűtlenül naggyá mélyültek a ráncok. Hosszú, kifinomult uj­jaival hadonászott: „Értsd meg, Illa, szeret­lek. És azt akarom, hogy nagyon sokáig...” „Mondd meg, de őszintén, mit szeretsz raj­tam?” „A tiszta lelkedet. így tudlak becsülni. A szépségedet. A csábító lábadat és a vakító szőke hajadat!” „Elég, ha máshol vagyok kecses bábú, amo­lyan csinibaba. Tudd meg, hogy a vállalatnál is erre apellálnak. Ezzel a vakító szőkeségem­mel reklámot csinálok ott és ahogy mondod, a csábító lábaimmal kötöm az üzleteket. De minek ez a leendő férjnek, akinek az én vá­gyam semmi?” — Tehetetlen dühömben felkaptam a tás­kámat, a kardigánomat és elrobogtam. Az ajtóból kiáltottam vissza: „Te csupán önma­gadat szereted, barátom”. Vártam a lépcső­házban, hátha utánam jön. Nem jött. Oda hallottam az ordítását: „Micsoda marha va­gyok, én marha!”... Erzsi nehezen türtőztette magát, hogy köz­be ne szóljon. A történet végén kifakadt: — Valóban az, amit mond. Nem azért, mert így vélekedik, hanem: meg akar nősülni. Is­merem az ilyen alakokat. Ráragad a kiszemelt nőre, mint a pióca. Aztán mikor megkapa­rintja, élete bolygójának, bearanyozójának, olyan kísérőjelenségnek tekinti a szerencsét­lent mint — nálunk, a vállalatnál — férjeura a világszépnek kikiáltott Cinóbert. — Gya­nakodva nézte Illa elborult tekintetét. — Csak nem szerettél bele? Illa hallgatva gyűrögette az asztalkendőt. — Magam sem tudom — mondta csendesen, majd gyorsan hozzátette: — Azaz tetszik a ra­gaszkodása. — Hová tetted az eszed, nem vagy már bakfis — kiáltott fel Erzsi csodálkozva. — Ragaszkodó? Hiszen megmondta, csak ol­vasni kell tudni a szavakból, hogy mire kí­ván téged. A céljaidnak csak akkor felel meg, ha tartasz mellette valakit. Ezt aka­rod? „Elvennélek, de a hideg ráz, mihelyt hozzám simulsz, reszket a kezem, mikor fe­léd közelítek, nem merem kinyújtani.” Is­merős gondolatok ezek. Szerencséd, hogy ide­jében kiderült kiféle-miféle, különben tönkre teszi az életedet. Ügy jártál volna, mint a puccos Cinóber, akit sorvadt szegfűnek titu­lálnak. Erzsi hirtelen az órájára nézett. — Te jóég, nyolc óra múlt. Alaposan elbe­szélgettük az időt. — A még mindig szomorú Illa arcához hajolt. — Meghívlak hozzánk, a legközelebbi bálba. A sok kiállhatatlan mun­katárs között azért találok neked való, ren­des fiút... Fizessünk, várnak a gyerekek. Ne­ked meg hétre kellett volna otthon lenned. — Már nem sietek! — mondta Illa, ki­itta a maradék cseresznyét és arcán felragyo­gott a nagyritka mosoly. — Elkísérlek egy da­rabon. — Mondd, miféle vendéget várakoztatsz meg miattam? — kérdezte Erzsi, miközben fel­szálltak a villamosra. — Kálmánt — válaszolt Illa fáradtan. — Tegnap telefonált, hogy ma este felkeres ben­nünket és anyától megkéri a kezemet. Pál Ottó Negyedmillió hagyatéki ügy sorsa Az elmúlt esztendőben min­den községben a törvényes elő­írások szerint tisztázták a ter­melőszövetkezetek használatá­ban levő földek tulajdonjogi kérdéseit. A munka során nem várt méretekben jelentkezett egy érdekes probléma. Kiderült, hogy Magyarorszá­gon elképesztően sok a rendezetlen örökösödési ügyek száma. A termelőszövet­kezetek használatában 590 ezer hold olyan terület van, amely­nek tulajdonosa meghalt, de a hagyatékkal kapcsolatos eljá­rást még nem folytatták le. A tulajdonjog tisztázására nem kevesebb, mint 250 ezer eset­ben kell eljárást indítani. A szám szinte hihetetlenül magas Csupán akkor értjük meg, ha arra gondolunk, hogy már a háború előtti években is gyakran elhanyagolták az örökös személyének jogi tisztá­zását, mivel ilyenkor jelentős összegű illetéket kellett fi­zetni. Az ötvenes években az­után a beszolgáltatási kötele­zettségre való tekintettel az örökösök szinte elbújtak a tu­lajdonjog tisztázása elől. A hat­vanas években pedig azért nem igyekeztek rendezni ezt az ügyet, mert a föld egyébként is a tsz-ben volt, a tulajdonjog megszerzése lényeges előnnyel nem járt. így szaporodhatott össze — mintegy 40 esztendő alatt — a negyedmillió ügy. Most azonban nem lehet to­vább halogatni a rendezést. A tsz-ek használatában levő föl­dek tulajdonjogát mindenkép­pen tisztázni kell. Erre a mun­kára valóságos haditerv ké­szült, az igazságügyminiszter a gyorsításra külön belső hatá­rozatot és nyilvános rendeletet hozott. Mi történik tehát? A már tavaly összeállított jegyzékekből kiválogatták a rendezetlen ügyeket. Ahol a tulajdonos meghalt» ott a ta­nács behivatja az örökösöket és elkészítik az úgynevezett hagyatéki leltárt, tehát tisz­tázzák, hogy ki halt meg, mi a hagyaték és ezt ki örökli. Ezt a munkát ismételjük, a tanács végzi és hivatalból. Külön je­lentkezésre legfeljebb akkor van szükség, ha a hagyatéki ügy valami módon elsikkadt volna. A hagyatéki leltár elkészí­tése után az ügyintézés útja kétfelé ágazik. Amennyiben az örökségben olyan javak is taláhatók, amelyek nem álla­nak a tsz használatában, akkor ezeket a vagyontárgyakat a régi, megszokott úton vehetik birtokukba az örökösök. A tsz használatában álló ja­vakra azonban a napokban ki­adott 2/1969 (I. 21.) I. M. számú rendelet vonatkozik. A hagya­téki leltárt a tanács ugyancsak hivatalból megküldi a köz­jegyzőnek. A közjegyző nem hivat be senkit, tárgyalást nem tart, hanem ugyancsak hivatal­ból beszerzi a szükséges adato­kat és tárgyalás nélkül birtok­ba adja az örökösöknek a ha­gyatékot. Erről mindenki érte­sítést kap. Ha valaki a közjegyzői határozatot sérelmesnek ta­lálja, akkor 75 napon belül fellebbezhet. A fellebbezést a bíróság vizsgálja felül és vagy elutasítja, tehát érvény­ben tartja az eredeti határo­zatot, vagy pedig új eljárásra utasítja a közjegyzőt. Ebben az esetben már tárgyalást is kell tartani. Amennyiben ilyen tárgyalásokra kerül sor, akkor az örökösök az örökség értékének 2 százalékát fizetik hagyatéki eljárási illeték cí­mén. Egyébként az egész el­járás illetékmentes. Tehát a tsz használatában álló föld öröklése után fizetni csak ak­kor kell, ha vitára, fellebbe­zésre, vagyis tárgyalásra ke­rül sor. Ha a határozat jogerőre emelkedett, azt megkapja a földhivatal, a telekkönyv és a termelőszövetkezet is. Ameny- nyiben az örökös tsz-tag, egy- szereűn annyi' történik, hogy ezután az örökölt terület után is kap földjáradékot. Ha nem tsz-tag, az eljárás bonyolul­tabb. Ilyenkor a tsz felszólí­tást küld az illetőnek. A nem tsz-tag örökös három hóna­pon belül kérheti felvételét a termelőszövetkezetbe. Abban az esetben, ha felveszik, az Több hónapos vizsgálat után döntés született a pécsi tv- torohy lépcsőrendszerének tervmódosításáról, a város leglátványosabb építménye 1967 óta épül. 1968. szeptem­ber elején fogtak hozzá a to-' ronytest belsejében az előre­gyártott csigalépcsősor be­emeléséhez. A 90 méter ma­gasságig húzódó lépcsők össz­súlya több, mint száz tonna volt. Október 22-én, egy hó­nappal az elhelyezés után, 82 méter magasságban, az úgy­nevezett F-szektor legfelső lépcsőrésze kibillent és le­zuhant, magával rántva az alatta levő tizenkét betonlép- csőegy séget. Az óriás robajjal, porfelhő­vel kísért zuhanás szeren­csés kimenetelű volt. Az ott dolgozó segédmunkásnak volt annyi ideje, hogy a térségből kilépjen. A szétfröccsenő be­tontörmelék három könnyű sérülést okozott. A történtek után három szakértői bizottság kivizsgál­ta a hiba okát, valamint azt, mit kell tenni, hogy az óriás torony lépcsője biztonságos legyen. A szakértőbizottsá­gok közös megállapítása sze­rint a terveket módosítani kell. A betonlépcsőegyscgek bel­örökölt föld a tulajdonában marad és utána földjáradékot kap. Ha nem veszik fel, ak­kor legfeljebb egyes kivételes esetekben — például haszon- élvezet címén — maradhat magántulajdonban a föld. Ál­talában azonban ugyanúgy megváltás alá kerül, mint a, többi nem tsz-tag földtulaj­donosok területe. Egyet kell megjegyezni: az örökösödési eljárás a mentesítési kérelem szempontjából halasztást je­lent. Mentesítési kérelmet csak tavaly december 31-ig; lehetett beadni, de ha valaki most örököl a tsz használatú-, ban álló földet és erre jogcí­me van, akkor kérhet mente­sítést, azaz személyi földtu­lajdont. Ismételjük azonban, mind-, ezekre a kivételes, gyorsított intézkedésekre a termelőszö­vetkezetek használatában le­vő földek esetében kerül sor. Az igazságügyi apparátus egyébként rendkívüli erőfe­szítéssel igyekszik a negyed- milliónyi ügyet mielőbb ren­dezni. Közjegyzői munkát fognak végezni mindazok a bírák, akiket egyéb munká­juk alól mentesíteni lehet. Az igazságügyminiszter a lebo­nyolításra február 1-től szá­mított hat hónapot engedé­lyezett, a bírák azonban meg­kísérlik, hogy a nagy tömegű munkával előbb végezzenek. F. B. ső oldalán olyan rögzí­tést kell készíteni, amely állja a 90 méteres magas­ságban jelentkező mint­egy 1200 kilogrammos ki­billentő erőt, amely részben a terhelésből, részben a szélnyomásból adód­hat. Amint az időjárás engedi, a pécsi, panelüzem ismét el­készíti a tv-torony lépcső- zetét és megkezdik a beszere­lést. 47 ezer méter hullámlemez Két és fél millió forint ér­tékű műanyag tetőfedő hul­lámlemezt gyártott a takso- nyi fogyasztási szövetkezet du- naharaszti üzeme 1968-ban. Ez a mennyiség közel 47 ezer négyzetméter felületet fed be. A közületek és a lakosság egyaránt jól tudja használni az új eljárással készülő tartós hullámlemezeket. Ebben az év­ben már színes, áttetsző for­mában is szállítják. A mű­anyag hullámlemezek között ennek az üzemnek a gyártmá­nya a legolcsóbb. IPARI TANULÓKAT FELVESZÜNK a bádogos/ an ács és a kőműves szakmába FELTÉTELEK: általános iskolai véqzettséq és 14. életév (az ács szakmában a 15. év) betöltése. A jelentkezéshez szükséqes az iskolai jelentkezési lap és a születési anyakönyvi kivonat. Szállást, munkaruhát, szerszámot és teljes ellátást díjtalanul adunk. A tanulmányi eredménytől fűqqő ösztöndíjat fizetünk. JELENTKEZÉS A „PROSPERITÁS“ KTSZ Munkaüqyi osztályán, Bp IX., Viola u. 45. ELADUNK 5000 fm, 160x400 cm-es méretű gyékény melegágytakarót, ára: fm-ként 20 Ft 70 000 kéve nádat Kévénként 3,50 forintért, ab Tápiósxele. A megrendelt árut utánvéttel szállítjuk. TÁPIÓSZELE ÉS VIDÉKE ALTALÁNOS FOGYASZTÁSI ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZET Tápiószele. Telefon: 37. MISINATETŐ Csigdlépcső ä Iv-ioronybäii Zuhanás 32 méirr ma^ass:i”b«l — ..Kilépő** in u n hás — len inoilosi íás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents