Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-30 / 74. szám

s

""íMf/rftfi»

1969. MÁRCIUS 30., VASARNAP

Folyóiratszelnie

A Magyar Tanácsköztársa-1 Ság kikiáltásának ötvenedik j évfordulója az irodalomban is | művek sorát segítette megfő- i gamzani, s megszületni. Ver- \ sek, próza, rádiójáték emlé- j keztetnek az

üj írás)

márciusi számában a történél-! mi évfordulóra. Vészi Endre\ költeménye líraiságával, míg j Soós Zoltáné közvetlenségé-) vei marad meg emlékezetünk-; ben. Szabó György rádiójátéka !

— Katonaének — a napjaink-! ban egyre nagyobb teret hódi-! tó dokumentarista törekvése-! két tükrözi, ám szerencsésen! ötvözi ezt a szépprózai ele-: mekkel. Annak ellenére, hogy) egyetlen lehetséges kifejezés-« módhoz, a hanghoz kötődik, az ! olvasót nem fosztja meg a ! színpadi mű élvezetétől, azaz! képes egyéni figurákat meg-! rajzolni. Kónya Lajos hosz-) szabb költeménye — Rózsa- \ álom, Bujdosó Bálint tizenki-; lences vöröskatona énekei — ) bevallottan él a népköltészet« szép hagyományaival. Az új! szerzők bemutatkozását min-1 dig érthető érdeklődéssel fo-! gadja az olvasó. A folyóirat! e havi számában Vámos Mik- « löst mutatja be, Kisfiúk és \ nagyfiúk cím alatt összefogott) néhány rövidebb novellával.; Saját hangon megszólaló fia-! talember, aki nagyonis meg-! unt közhelyeket variál. Nagyon! jó lenne végre olyan irodalmat! kapni és olvasni, ahol nem) pusztán pofonok, visszafojtott) dühök és megaláztatások van-) nak, hanem — mondjuk, mint; az életben — van mosoly, si-! mogatás is. Igaz, tizenkilenc! évesen manapság sikk életunt- ! nak, keserűnek, kiábrándult-! nak lenni; ezért unalmas ez az) újmódi sematizmus. A folyó- ä irat egyéb anyagai közül egy-) re, Gábor Miklós írására —) Két szerep — hívjuk fel a fi- 5 gyeimet A színész-író jó pél- $ «Iáját adja a szerepelemzés- $ nek, annak a filozófiai mélysé-) gű vívódásnak, mely végül is 5 a szerep megértéséhez, s ezzel 5 hű megformálásához vezet. Ér- $ dekes interjút készített Vass) Henrikkel, a Párttörténeti In- 5 tézet igazgatójával a

szerkesztősége. A Tanácsköz-) társaság és a párttörténetírás 5 elvi-gyakorlati kapcsolódásait $ «lemzi az interjúalany, minden- $ féle finomkodástól mentesen,)

S

tehát a mulasztásokról sem ! hallgatva. Ugyancsak érdekes,! az évfordulóhoz kapcsolódó $ órás Mód Aladár tanulmánya $

— A döntés a munkásosztály ) kezében —, amelyben a szer-! ző több, esetleg vitatható, de! mindenesetre tisztázásra érdé- 5 mes gondolatot fogalmaz meg. 5 A folyóirat Magyar Világ ro-! vatában közli Andorka Rudolf ! dolgozatát A születésszám gaz- \ dasági és társadalmi tényezői; Magyarországon címmel. A! szerző korábban „kényes”-> nek vélt kérdést dolgoz fel,; meggyőző tényanyag alapján,! ám következtetéseiben némi- ! leg elmaradva a lehetőségek- ; tői. Nagyobb áttekintésre, s * távlati fejtegetésre nyílt volna! mód a téma kapcsán. Egy va-! lami kétségtelen: a téma —« főként jövőnket tekintve — 5 egyike igen fontos problé-! máinknak. Érdemes tehát az ! esetleges további kibontásra is.! A modern világ egyik jelleg- * zetes új vonásáról, a nemzetek) közötti munkaerő-vándorlásról! két cikket is olvashatunk a! folyóiratban, Kopátsy Sándor, $ illetve Simái Mihály tollából.! Mindkét szerzőt inkább csak a ! kérdések megfogalmazása jel- > lemzi, s nem az azokra adott) válasz. A folyóirat Fókusz ro-! vatában négy rövidebb írás! Jancsó Miklós filmjével, a Fé- « nyes szelekkel foglalkozik^) nem sok újat adva az eddig: elhangzottakhoz.

(m) í

TABI LÁSZLÓ:

A féltékeny ember

^rsrsSSXSJVSSSrSSSSSSS/y'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS’SSSSSSSf^

I FORRADALMI MŰVÉSZET 1

S Kiállítás a szentendrei Ferenczy Károly Múzeumban | § S

Jubileumi kiállítás a Tanácsköztársaság emlékére. A * $ rendezés szándéka szerint (ha a bemutatott anyag vala- | Emivel gyérebb is a magyar művészet múltjában rejlő le- | $ hetőségeknél), mégis több ez a tárlat, mint egyszerű em- § fékezés. Egyfajta kérdésfeltevés határmezsgyéjén mozgat- | ^ ja a látogató gondolatait: milyen kapcsolatban áll a for- I Uradalmi művészet a művészeti forradalommal? A kiállí- | ^ tás tanúsága szerint a művészet forradalma nem esik § ^ egybe a társadalmi forradalommal — s ez természetes ^ ^ is. A művészet akkor a legforradalmibb, amikor a társa- ^ | dalom állapota a legsötétebb, vagy ha a társadalmi fórra- | ^ dalom már a küszöbön áll. A forradalom művészete min- § ^ dig egyértelmű. Már nem a megváltás, hanem a segítés | |és a támogatás szándéka munkál benne. Ezért is, meg ^ ^ másért is lepődik meg őszintén a tárlatlátogató Pór Bér- ^ ^ tálán, Berény Róbert vagy Uitz Béla plakátjainak egyér- | ^ tel mű dinamizmusán, a figurák túlhangsúlyozottan fe- | | szülő izomzatán, azon az egyetemes, mindent átható len- | ^dületen, amely csak a forradalmi napok sajátja, s amely ^ § az olyasfajta konszolidált korszakban, amely most ezt az ^ | ötvenéves forradalmat ünnepli — bizony meghökkentően ^ ^ meglepő. A kiállítás az egyértelmű forradalomból hangú- ^ ^latilag is, tartalmilag is átvezeti a nézőt más tájakra és | $ hangulatokba. Ferenczy Noémi szép vázlatait, Derkovits 5 S Gyula, Dési Huber István már a leveretés fojtottságában s ^ lázadó művészetét állítva ellenpontként a szabadság, rob- | | banékonyságában izzó plakátok mellé — s egyben jelez- | ^ ve azt is, hogy a Tanácsköztársaság bukása után nem | § szűnt meg a forradalmi művészet nemes hagyománya.

| n. p. |

$ $

'b'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSMt^

'ssssssssssss/s/sss/ssssssssss/sssssssss/ss*

w////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////////a

Pletyka - csak importból

ß

üsz a

SANCHO PANZA

(Móré Mihály linója)

lüszke vagyok tájékozottságomra és ezt a sajtónknak köszönhetem. A lapokból ugyanis mindig értesülök a legújabb és legizgalmasabb pletykákról. Sokszor előbb közlik a magyar lapok, hogy G. G., a híres luxemburgi sexbomba kjvel keveredett az olasz Riviérán őrjítő szerelembe, mint azt G. G. férje megtudja. Tájékoztatnak, ha F. F. belga szépségkirálynőt otthagyja a férje egy szenegáli masamód kedvéért. Es természetesen arról is tudósítanak, hogy a szomorú F. F. kivel vigasztalódik. A képeslapok arról is, hogy miképpen. Es pontosan tudom, hogy melyik angol beat-zenésznek mi a kedvenc kábítószere, jelenleg éppen kivel él és kiért hal. Közlik a lapok, hogy a holland H. H. ékszerei mennyit érnek és kitől származnak. Tájékoztatnak, hogy az imádott francia amo- rozónak mennyi a vérnyomása és a kifizetetlen szabószámlája. Tudom, mennyit keresnek az amerikai filmcsillagok és menynyi adót csalnak.

A hírekből értesülök, hogy a neves nyugatnémet bonviván mit és mennyit iszik és ezalatt kivel csalja a felesége. S kuncogok a moziban, amikor a vásznon megjelenik a romantikus hősnőt domborító angol színésznő, hogy örök hűséget esküdjék imádott hercegének. Mert tudom róla, hogyan került a filmvászonra. Képeslapunkban azt is láttam, pezsgőben fürdették.

Es a lapok híradásait olvasva annak is örülök, hogy a mi színészeink nemcsak tehetségesek, hanem szolidak és háziasak is. Nem isznak, nem csalják hitveseiket és természetesen nem is válnak. A színházból egyenesen haza sietnek szeretett családjukhoz és legfeljebb akkor maradnak ki, ha egy-egy munkás—művész találkozóra hivatalosak. Itt két pohár kristályvíz között elmondják, hogyan osztják el otthon a háztartási munkát.

Képeslapjaink is gyakorta gőzölnek riportokat a magyar színészekről. Ezekben látható a híres filmszínésznő, amint a gázrezsónál krumpli- lángost süt, vagy éppen férje zoknijait stoppolja. Bemutatják az ismert táncosnőt, aki nem tud szabadulni szenvedélyétől, a játékál- latgyűjtéstől.

Í

;elnézést, hogy j máris sokat fecsegtem a magyar színészek magánéletéről. Tudom, olvasóinkat művészeink művészete érdekli és mélységesen megvetik az intim- pistáskodást. Annál is inkább, mert pletykaigényüket nyugati importból tökéletesen kielégítik.

Ősz Ferenc

I

el Lajossal az utolsó vizit után. Mindketten meghatódottak voltak és boldogok. Lajos azért, mert végére ért a sok *= és költséges — beszélgetésnek, Ilonka meg azért, mert Lajos az utóbbi napokban már kezdett egész kifogástalanul viselkedni.

Ilonka arra gondolt, hogy nyugalma lesz, és békesség lengi majd be otthonukat. Lajos örökös gyanakodása nem fogja megszégyeníteni — milyen jó hogy néha orvosi könyveket olvas. De nem sírt, csak egy kicsit nedves szemmel lépkedett Lajos mellett.

Lajos oldalt nézett rá, és látta, hogy szomorú. Megállt, két kezét a vállára tette, és szembenézett vele. A szemében furcsa fény lobogott:

— Miért van rossz kedve? — kérdezte szárazon.

— Ó... semmi... semmi...

— Legyen őszinte ... vallja be azt, amit úgyis tudok ... Magának megtetszett doktor Kénesi!

De nem úgy Ilonka, aki végre a cselekvés terére lépett. Olvasta ugyanis valami orvosi könyvben, hogy a féltékenység sokszor idegzavar, és ha rendszeressé válik, kóros állapot, amely gyógyításra el is mondta kóreseteinek egyikét: K. J. mérnök kínzó féltékenységét és csodálatos gyógyulását egy rövid kúra után. Ilonkának ez szöget ütött a fejébe. Addig magyarázta neki, hogy a kórral könnyebb megbirkózni még idején, míg Lajos — nyilván emlékezve az én prédikációmra is — ráállt, hogy felkeresi a professzort.

De abban a pillanatban, amint ráállt, már gyanakodni is kezdett:

— Szóval, járjak doktor Ké- nesihez... És te azalatt mit fogsz csinálni, ha szabad kérdeznem?

Ilonka nem szerette volna, ha ezen bukik meg a kecsegtető terv. Készséggel felelte:

— Minden alkalommal veled

megyek, s ott várlak meg a;

várószobában. Te csacsi! )

*

Erre már Lajos sem tudott)

mit szólni. Másnap, már hétfőn)

fel is kereste doktor Kénesit. !

*

Az"* elismert analitikus mind-! járt az első alkalommal négy-! ven percig elbeszélgetett La- > jóssal. Hogy miről, azt nem j tudom, mert Ilonka sohasem j kérdezte meg, márpedig én ! Ilonkától hallottam a történe- i tét. Tény azonban, hogy azj első vizit után Lajos szinte ; megilletődve jött ki a csupa- i fém-csupaüveg rendelőből, na- : gyón nyugodtnak látszott. Az j utcán hazafelé menet derűs j történeteket mesélt katona ko- j rából, s egy szóval sem emlí- i tette. Kénesi doktort, sem azt, i amit hallott tőle.

Két héttel később Lajos a! lépcsőn lefelé jövet azt mond-!

ta: , j

— Azt hiszem, már csak egy j

hétig kell idejárnom. Gon-! dolom, okosan tennéd, fiacs-« kám, ha nem kísérnél el többet! Unalmas lehet ez neked, menj ) el Irmáékhoz néha, tudod,S hogy várnak. j

De Ilonka nem tágított. A § nagyszerű sikernek részese $ volt, csak nem hagyja cserben^ a közös művet? Feljárt ő bi-$ zony rendületlenül a kezelés 5 legvégéig.

Kereken négy hétig tartott^ az egész. Ilonka boldogan jött 5

'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSa

í Amikor Szekeres Lajos 5 annak idején nőül vette Lip- ^ ták Ilonkát, ismeretségi kö- $ rükben az a nézet alakult ki,

§ hogy házasságuk boldog és $ tartós lesz, de csak egy eset- $ ben, ha Lajos leszokik legen- ! dás féltékenységéről.

$ Lajos még csak udvarolt $ Ilonkának, amikor már min- ^ den lépését számon tartotta.

$ Reggel, délután, hajnalban raz- $ ziaszerűen fel-felhívogatta te- 5 lefonon. Legszívesebben her- ! metikusan elzárta volna Ilon- ) kát a külvilágtól, annyira sze- $ rette. A lány eleinte nemcsak 5 eltűrte, ezt, de szinte büszke $ volt rá. Később már idegesí- ^ tette, hogy Lajos állandóan el- J lenőrzi, hogy keresztkérdése- 5 két tesz fel, s hogy őrjöngeni ! kezd, ha menyasszonya három ! kedves szót szól valami férfi- s emberhez.

S

5 És joggal idegesítette, mert J szerette Lajost, és semmivel ! sem vétett a hűség ellen. A ! féltékenység a becsületes nőket ) bántja legjobban. A hűtlenek $ számolnak vele és felkészülnek $ rá. A hűtlen nő meg tudja J magyarázni, hogy nem hűtlen,

! ugyanezt a hű nő nem tudja ! megmagyarázni. A becsületes j nő vagy nem veszi komolyan | az oktalan féltékenységet, vagy 5 dühös lesz tőle — s ezzel mind- 5 két esetben arról győzi meg a J férfit, hogy oka van a félté- ! kenységre. Ilonka hű volt La- J joshoz, s ezért sokat szenve- ! dett. De bízott abban, hogy a ! házasélet majd megváltoztat- ! ja Lajost. És nem csalódott:

! Lajos még féltékenyebb lett.

) Lajos naponta nyolc órát ) dolgozott hivatalában. A nap $ másik tizenhat óráját megosz- ! tóttá a feleségével. Hogy pedig ! a távol töltött nyolc órát se j nyugtalankodj a át, időnként j hazaszaladt néhány percre a j hivatalából. Ilyenkor lent vár- j ta a taxi, csak éppen hogy ke- ) zet csókolt a feleségének, és ! már rohant is vissza,

! r ^

; Mi baráti aggodalommal ! néztük mindezt. Úgy véltük,

! hogy Lajos féltékenysége kó- ! ros természetű, s a kezdődő ! elmezavar első tünete lehet ! De Ödön, aki egy irodában ! dolgozott vele, azt állította,

! hogy Lajos normális, hivatali ! felettesei szeretik, szorgalmas,

! pupillazavarai nincsenek, ref- ! lexei kifogástalanok.

! Akkor már túl voltunk azon,

! hogy Lajosnak prédikáljunk,

) és a józan észre hivatkozzunk.

! Éppen én magyaráztam neki ! egyszer, hogy a féltékenység ) apja a hitvány önzés, anyja az ä alacsonyrendűségi érzés — le- ) gyen hát önzetlenebb és le- ! gyen önérzetesebb, különben ! éppen az ellenkező eredményt > fogja elérni. ■<

j Lajos akkor szinte bűntu- ^ ! dattal magyarázkodott.

I — Halálosan szeretem a fe- ^ ) leségemet — mondta —, és | ! nem hiszem, hogy baj szár- ^ ! mazhat abból, ha vigyázok rá. ^ J Gondolj csak arra, hogy ha ve- $ ) szel egy jó jegyet valami pre- | ! mierre vagy koncertre, amely ^ ! nagyon érdekel, napjában hat- $ 5 szór is megnézed, nem veszi- $ ! tetted-e el azt a jegyet. És | ) mindannyiszor külön örülsz a ^ j rád váró gyönyörűségnek, va- ^ j lahányszor látod, hogy a jegy $ ) megvan. |

! — De a helyedben én attól ^

! félnék, hogy a jegy elkevere-1 ) dik, és hm ... elvész. Addig | ! nézed, hogy megvan-e, amíg ^ ! éppen te magad veszted el. ^ ! Hogy a hasonlatnál maradjak. ^ ) Lajos legyint:

! — Szamárság! Én jóhiszemű^

! féltékeny vagyok.

) — Hogy értsem ezt?

5 >

! Nézd... gn Ilonkának^ j nem a hűtlenségéről akarok ^ $ meggyőződni, hanem a hűségé- ^ ; ről. Ez nagy különbség! Ér- i ^ ted?

! — Értem — hazudtam, és ^

; láttam, hogy egészen remény- | ) télén az ügy Lajost nem lehet ^ 5 észre téríteni.

i Mindegy — gondoltam, és le- ^ 5 vettem a kezemet Lajosról. ^

resték tovább. Már sok idő el-, múlt, el is felejtették, a vőlegény is megöregedett, és egyszer kinyitotta a ládát, hát megtalálta benne, gyermekem* a fátylat, csak ennyi maradt a menyasszonyból, a többi elporladt.

A NAGYMAMA arcán régi szomorúságok, régi könnyezé- sek tükröztek. Zsuzsanna is komoly képet vágott.

— Mikor volt ez nagymama?

— Öí régen, nagyon régen, még a némafilmek korában^

— Persze, persze — bólintott Zsuzsanna —, ha hangos film lett volna, meghallották volna, hogy kiabál.

És kibukott Zsuzsannából a pimasz vihogás. Mély tenyérbemászó és tiszteletlen, és a fruskakorral jár, amikor a lányoknak nevetniük kell — okkal, ok nélkül.

De a nagymama régen volt fruska, s megbántódott.

— Vedd ki már azt a gyereket, hallod? Vedd ki abból a ládából — mondta ingerülten. — Találjatok ki más játékot.

paplanok és párnák közé — igaz: mezítláb és nem cipőstül —, de Gáborka így is fölöttébb jól érezte magát, még tapsikolt is.

Hanem bejött a nagymama és elfehéredve rászólt Zsuzsannára:

— Vedd, ki ne bomolj! Vedd ki onnan a gyereket!

— De miért, nagymama? — kérdezte Zsuzsanna, s hangjában nyoma se volt a megrendülésnek, bár nem értette, mi az, hogy „ne bomolj”.

A nagymama nehezményezte Zsuzsanna hangját. Karja libabőrös volt.

— Ezt ne játsszátok, ne játsszátok többet... Sohase fogok elfelejteni egy filmet — mondta a ládát nézve —, azóta is hatása alatt vagyok ... Esküvő volt és a társaság bújócskát játszott, és a menyasszony egy ládába bújt. Keresték, keresték és nem találták. És aztán már nem is keA TÁRGYAKAT kétféleképpen látjuk: úgy ahogy mindannyian, és úgy, ahogy csak magunk.

Az alakjukat kétségtelenül egyformán továbbítja az egészséges szem a tudat megfelelő rekeszébe. Hogy aztán ott mi történik velük, kinek- kinek rekeszétől függ, ahol a képzettársítások tenyésznek, és a tárgyra rakódnák, miképp a víz iszapot, homokot, csigákat hord a mélyre süllyedt gályára, buja és kusza moszat- tal körülfonja.

így egy ágyneműs ládának hiába van tizenkét éle, hat lapja, egy feneke és egy fedele, mégse látjuk egyformán.

Mert a ládának nemcsak külseje van, de belseje is, hová a szem nem mindig fér, annál inkább a képzelet, a tengeri fű buja fonadékait termő, s mint beleragadt csigaházak, kicsillan göndörületeik közül a korszellem.

Néha elhagyott, üres mész- vázakat őrzünk, régen elszáradt, szétporlott eszmények maradványait, divatjukat múltán, babonába dermedten,

De maradjunk az ágyneműs ládánál, hová Zsuzsanna, a tizenhárom éves pimasz kis fruska mókából berakta a tizennégy hónapos Gáborkát, a

Szeberényi Lehel:

Gyerek a ládában