Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-30 / 74. szám

1969. MÁRCIUS 30., VASÄRNAP PEST MEcrei K/CirSap Elavult rendelet Nyilvános listán az igénylők Kölcsönösség a vállalatokkal Sok még a kérdőjel Interjú a lakáskérdésről Arany Istvánnal, a váci tanács titkárával ARANY ISTVÁN, A VÁCI VÁROSI TANÁCS VB TIT­KÁRA IMMÁR HÜSZ EVE FOGLALKOZIK A LAKÁSKÉR- DESSEL. A VÁROSI LAKÁSELOSZTÁS IRÁNYÍTÁSA, AZ EZEN A TERÜLETEN JELENTKEZŐ KÖZÉRDEKŰ PANA­SZOK ELLENŐRZÉSE, AZ Ő HATÁSKÖRÉBE TARTOZIK. ARANY ISTVÁNT BAROKK BŰTOROKKAL BERENDE­ZETT HIVATALI SZOBÁJÁBAN KERESTÜK FEL, S MIRE BEFEJEZTÜK A BESZÉLGETÉST, MÁR TÍZEN-TIZENÖTEN VÁRTÁK RA AZ ELŐSZOBÁBAN — LAKÁSÜGYBEN. ÜJSÁGIRÖ: Engedje meg, hogy személyes kérdéssel kezd­jem a beszélgetést ön milyen lakáskörülmények között la­kott élete során? ARANY ISTVÁN: Nekem soha nem volt saját tulajdonú lakásom. Nem mintha külö­nösképpen törekedtem volna rá, hogy legyen. 1950-ig, míg Vácra nem kerültem, szolgála­ti lakásban, 1950—1959-ig társ­bérletben laktam. Akkor meg­látogatott a megyei tanács egyik vezetője — és elcsodál­kozott az akkori lakáskörül­ményeimen; azok nem éppen ideális helyzetről tanúskodtak. Leválasztással oldottuk meg úgy-ahogy lakásgondjainkat. Azért mondom, hogy úgy- ahogy, mert sajnos, a leválasz­tás elég ügyetlenül sikerült és a konyha, az előszoba télen ma is teljesen használhatatlan. ÜJSAGÍRÖ: Ha általános­ságban és főleg röviden kéne fogalmaznia, hogyan jellemez­né a jelenlegi lakáshelyzetet? ARANY ISTVÁN: Egyetlen mondattal: jelenleg nem kielé­gítő, de igen bíztató. ÜJSAGÍRÖ: Mi az, amit bíz­tatónak tart? ARANY ISTVÁN: Azt. hogy a lakáskérdés megoldása már nemcsak tanácsi feladat, ha- . ,'nem össztársadalmi. hogy mindjobban kialakulnak az igazságosabb elosztás elvei és gyakorlata. ÜJSAGÍRÖ: Mégis, nagyon sokan, szakemberek is bírál­ják a jelenlegi lakáselosztási rendszert! ARANY ISTVÁN: Igen, és joggal. Elszállt felette az idő. Több mint tíz évvel ezelőtt ké­szült az a lakáselosztással kapcsolatos rendelet, amely ma is érvényben van. Azért idejétmúlt a rendelet, mert éppen az igazságosság gyakor­latát akadályozza — módot ad arra, hogy egyesek jogtalan előnyökhöz jussanak, ügyes­kedjenek. Csak egyetlen konk­rét példát... Valaki három éve albérlőként lakott egy öregasszonynál. Az öregasz- szony disszidált és levélben hagyta a családra a lakást. Ennek a családnak olyan az anyagi helyzete, amely akár öröklakás vásárlására is ké­pessé tehetné őket, kocsijuk is van. Ezt figyelembe véve, el­sőfokon mi elutasítottuk a lakásigénylésüket. Ők felleb­beztek a megyei tanácshoz, fellebbezésüket elfogadták és megkapták a lakást. Nem tud­tuk megakadályozni tehát, hogy egy olyan munkás elől vegyék el az állami lakást, aki csak 1800 forintot keres, és aki másként nem tud lakáshoz jutni, csak ha az állam támo­gatja. Még több hasonló ügyes­kedőt is felsorolhatnék. ÜJSAGÍRÖ: Az imént, éppen az igazságosság gyakorlatának erősödését mondta biztató jel­nek. Az említett példában mit tarthatunk biztatónak? ARANY ISTVÁN: Tudtom­mal a legmagasabb fórumok most dolgozzák ki a lakásel­osztás új elveit. De napi gya­korlatunkban mi is sok min­dent nyíltabbá tettünk, mert tudjuk, hogy jó várospolitiká­ról csak akkor beszélhetünk, ha mindaz, amit a párt és ál­lami szervek tesznek, a lakos­ság megelégedésére szolgál. Egy új út, egy új kórház — a lakosság szeme előtt készül, büszkék rá, örülnek neki, jp közhangulatot teremt. Azért, hogy a lakáskiutalásoknak is mind nagyobb nyilvánosságot tudjunk biztosítani, a kiutalási rendszernek új gyakorlatátve­zettük be. A tanácstagok sor­rendiségi listát készítettek, s ezt javaslatként az igazgatási osztály állandó bizottsága elé terjesztették. Az állandó bi­zottság helyszíni szemlék alap­ján választotta ki azt a 100 családot, akik az igénylők kö­zül a leginkább rászorultak a lakásra. A listát közszemlére tettük és közreadtuk a Pest megyei Hírlap váci lapjában. Ezzel azt akartuk elérni, hogy a lakáskiutalás ne legyen pusztán hivatali aktus, hanem társadalmi ellenőrzés alá von­juk. A 100 ember, az elmúlt öt év alatt lakást kapott. Most újabb, 50 családot sorrendbe állító listát készítettünk és tettünk közszemlére. A szá­mokból azonban az is kiderült, hogy milyen kevés lakással rendelkezett és rendelkezik a tanács. ÜJSAGÍRÖ: És mi ennek az oka? ARANY ISTVÁN: Ennek az volt az oka, hogy az állami erőből épült lakásokat nem mi, hanem a megyei tanács végre­hajtó bizottsága osztotta szét az üzemek között. Az üzemek élve bérlőkijelölési jogukkal, olyan dolgozóiknak •adták a la­kásokat, akikre az üzemvitel szempontjából a leginkább szükségük volt. Például a nem­régiben átadott Rádi úti lakó­telepünk lakásait főleg értel­miségiek, mérnökök, orvosok, állatorvosok kapták, s ez a közvéleményben rossz hangu­latot szült, mondván: a mun­kások, persze, nem kapnak, csak azok, akiknek autójuk is van. A közvélemény a taná­csok munkájában elhanyagol­hatatlan tényező. Gyakran olyan dolgok miatt is bennün­ket szidnak, amiről nem is te­hetünk. Ezért különösen öröm­mel fogadtuk a Pénzügymi­nisztérium, az Építési és Vá­rosfejlesztési Minisztérium és a Munkaügyi Minisztérium új, közös rendeletét a lakásépíté­sek vállalati támogatásáról. Ennek a rendeletnek az a cél­ja, hogy a vállalatok dolgozói­nak lakásigényét a lakásépíté­si alapból a vállalat oldja meg, akár szolgálati lakásokat épít­ve, akár kölcsönök segítségével szövetkezeti vagy állami la­káshoz juttatva dolgozóit. ÜJSÁGIRÖ: A gazdaságirá­nyítás mai rendszerében a ta­nácsoknak nagyobb hatáskör­höz kell jutniuk. Az ön véle­ménye szerint hogyan fog ér­vényesülni ez az elv a taná­csok lakáselosztási gyakorlatá­ban? ARANY ISTVÁN: Növekvő önállóságunk leglényegesebb tényezője, hogy 1969. január 1- től mi magunk oszthatjuk szét az állami és szövetkezeti laká­sokat. És arra törekszünk, hogy azt a legjobban rászoruló, kis keresetű igénylők kapják. Ön­állóságunkat segíti az is, hogy megítélésem szerint a jövőben egészséges kölcsönösség fog kialakulni.a tanács és az álla­mi vállalatok között. Ez a köl­csönösség súlyos terheket tesz könnyebbé, ,elősegíti, hogy a ránk nehezedő lakáshiányt gyorsabban számoljuk fel vá­rosunkban. ÜJSAGÍRÖ: Miben tudják segíteni egymást az állami vál­lalatok és a tanácsok — köl­csönösen ? ARANY ISTVÄN: A kölcsö­nösség kétoldalú dolog. Mi azoknak a vállalatoknak a dol­gozóit fogjuk — természetesen a rászorultság arányában — támogatni, amelyek maguk is leginkább segítenek, tehát mi­nél több lakást építenek a vá­rosban, vagy minél több lakás építését támogatják anyagilag. Azokkal a vállalatokkal szem­ben, amelyek a rendelet adta lehetőségektől elzárkóznak, bennünket sem kötnek a lova­giasság szabályai. ÜJSÄGIRÖ: Nem gondolja, hogy az új rendelet újabb fe­szültségeket fog teremteni ? Hi­szen az, hogy a vállalat ho­gyan tud élni a rendelet adta lehetőségekkel, elsősorban at­tól függ: milyen anyagi lehe­tőségei vannak. S vajon a mun­kás tehet-e arról, ha egy vál­lalat veszteséges, tehát nem tud neki lakást építeni a nem létező nyereségből? ARANY ISTVÁN: Egészsé­ges feszültség! Hiszen a válla­latot, a dolgozókat is arra ösz­tönzi, hogy ne ráfizetéssel ter­meljenek. Egyszóval: érdekelt­séget teremt, az intenzív gaz­dálkodás érdekeltségét teremti meg. ÜJSAGÍRÖ: Jelenleg hány lakásigénylőt tartanak nyilván a városban? ARANY ISTVÁN: Mintegy 1300 lakásigény szerepel a nyil­vántartásunkban. Ebből körül­belül 200—250 azoknak a szá­ma, akiknek az igénye nem jo­gos, tehát akiket ki lehet zár­ni. A szám még így is nagyon magas, hiszen 84 igénylő lakik életveszélyes körülmények kö­zött, 47 azoknak az igénylők­nek a száma, akiket bírósági ítélettel kell új lakásba köl­töztetnünk, és 25 a tbc-s meg­betegedettek száma, akiket ki kell hoznunk egészségtelen környezetükből. Ezenkívül pontosan 216 olyan lakásigény- lónk van, akiknek a lakásprob­lémáját már tegnap meg kel­lett volna oldanunk. ÜJSÄGIRÖ: És azok, akik­nek már tegnap lakást kel­lett volna kapniuk, mikor kap­nak lakást? ARANY ISTVÁN: Erre a kérdésre nem tudok pontos vá­laszt adni. Minden attól függ, hogy a negyedik ötéves terv­ben milyen keretet, lehetősé­get kapunk állami lakások építésére, milyen lesz a szövet­kezeti lakáskeret, mennyire si­kerül a magánerőből történő építkezéseket meggyorsítani, mennyi OTP társas- és örök­lakás épül, és a vállalatok mi­ként fognak élni lakásépítési lehetőségeikkel. Amint látja, a jövőt illetően magam is kér­dezek, de úgy érzem, hogy kér­déseink reális alapokon állnak, s a helyzet helyes irányú meg­változását is jelzik, hiszen a lakáskérdés megoldását már nemcsak az államtól, a tanácsi szervektől várjuk el — össz­társadalmi feladattá vált. Nádas Péter • • „Ünnep" a postán A megye területén működő postahivatalok az 1969. április hó 4-től 7-ig terjedő ünnepi időszakban: április hó 4-én, 6-án, 7-én munkaszüneti, áp­rilis 5-én munkanapokra elő­írt szolgálatot tartanak. Hímes tojás asp Országszerte híresek a Decsi Népművészeti Háziipari Szö­vetkezetnél készülő hímes to­jások. A szövetkezet legügye­sebb asszonya Farkas László- né, aki a bátai Bér Józsefnétől, a népművészet mesterétől ta­nulta ezt a sok ügyességet és türelmet igénylő munkát. Far­kas Lászlóné keze alól kikerü­lő hímes tojások külföldre is eljutnak. Farkas Lászlóné most a své­dek húsvéti asztalára készíti a hímes tojásokat. HETI KOMMENTAR AZ ELSŐ, LÁNGOLÓ FECSKE A héten, ahogy enyhült valamelyest az idő, az oly riasztó — mert emésztő láng képében röpködő — első fecs­ke is megjelent. Szigetszentmiklóson, a kis Duna-ágban fő­városi gyerekek felelőtlen játéka nyomán elégett ezer kéve nád, s mintegy hétszáz négyzetméter területen a még le- vágatlan nádtermés. Az első, lángoló fecske, sajnos, való^ ban csak az első, mert évről évre sok követi. A meggondo­latlanság, a felelőtlenség, a nemtörődömség minden esz­tendőben hatalmas károkat okoz a nemzeti vagyonban. Játszó gyerekek, szalonnát sütő felnőttek, a cigarettavéget elhajítok lobbantják lángra erdeinket, okoznak tüzet a nádasokban, de nem ritkán a mezőkön is, a holnap kenye­rében. Megdöbbentő, mi minden vész kárba, holott a legrit­kább eset, egy-egy nagyon rejtett műszaki hiba csupán az, ami elkerülhetetlenné teszi a tűzkárt. A többi mind elke­rülhető lenne. Gondossággal, körültekintéssel. Csak Pest megyében évente 250—300 tűzeset van, s ezek döntő több­sége tetemes kárral jár. Egyetlen évben, csak a mezőgaz­daságban keletkezett tüzek hárommillió forint értéket emésztettek fel, s a tűzokozás első helyén a — gyerekek játéka, meggondolatlansága áll. Ha az országos adatokat tekintjük, még elgondolkoztatóbb a helyzet. Évente öt, öt és fél ezer kárt okozó tűz üt ki, a kár mértéke pedig — több év átlagát tekintve — negyven- és ötvenmillió forint között van! Egy-egy esztendő azonban még ezen is jelentős mértékben túltesz... Lehet, hogy ebből az összegből bizo­nyos rész elkerülhetetlenül lerótt adó, az azonban bizo­nyos, hogy szerényen számolva is az összeg fele, húsz-hu- szonötmillió forint minden esztendőben megtakarítható lenne, hasznos szolgálatot tenne, a köz javára válna, így pedig hamu, korom, rom lesz belőle. Sokan vannak, akik mosolyognak a tűzrendészet! sza­bályokon. Az erdőben nem a kijelölt helyen raknak tüzet, az üzemben hiába a tiltótábla, nyugodtan rágyújtanak a cigarettára, s így tovább. Mosolyognak a tűzrendészet! sza­bályokon, s csak akkor ijednek meg, menekülnek, amikor lángra lobban az avar, megállíthatatlanul futni kezd a láng, amikor az üzemben riasztani kell a tűzoltókat, ami­kor a templom tornyában félreverik a harangot, mert per­zselő forrósággal emésztődik el a kévébe rakott termés... A mosoly ilyenkor lefagy a legfelelőtlenebb ember arcáról is, de akkor már késő a bánat. Akkor már azért áll a küz­delem, hogy minél kisebb kárral vészeljék át a bajt, hogy azt mentsék, ami még menthető. A védekezés pedig? Nem gondoltam, nem hittem volna, s hasonlók. Minden ember dühöng, s a rendőrségre fut, ha meg­lopják. Mégis szó nélkül hagyja a gyufával játszó gyereke­ket, a tiltó tábla alatt vígan füstölő munkatársat, úgy tesz, mint akinek semmi köze hozzá. Holott az ő zsebére is megy ez! Öt is „meglophatják” a tűzokozók, neki is kárt okozhatnak, s okoznak is évről évre, mint jeleztük is, elég jelentős kárt. Ezért lenne jó, ha most már az első fecske, a szigetszentmiklósi láng elég lenne a közös fel­adat, a közös teendők — hogy stílusosak legyünk — meg­világításához! Krónikás OTTHONSTATISZTIKA Jó néhány ENSZ-statisztika készült a világ és egyes föld­részek lakásépítési helyzeté­ről. Magyarország is megtalál­ható ezekben a kimutatások, ban, főleg az Európai Gazda­sági Bizottság jelentéseiben. Ezekből kiderül, hogy a lakosság számához vi­szonyított lakásállomány tekintetében az első tíz európai ország között va­gyunk. Átlagosan több mint 300 lakás jut ezer emberre. Többek kö­zött megelőztük Olaszországot, Lengyelországot, Finnországot és Hollandiát is. A lakásokban élő személyek számát tekintve a tizenhatodik, a lakásonkénti szobák számában pedig a 23. helyen vagyunk. Az első Hol­landia, ahol 5,2 szoba és csak 3,8 személy jut egy-egy la­kásra. Nálunk 2,4 "szoba és \ PEST MEGYEI ALLAMI ÉPÍTŐIPARI VA1LALAT HETI 44 ORAS MUNKAIDŐRE. JÚ KERESETI LEHETŐSÉGGEL AZONNAL FELVESZ KŐMŰVES. ÁCS-ÁLLVÁNYOZÓ, LAKATOS. ASZTALOS. VILLANYSZERELŐ. MŰKÖVES. BURKOLÓ. BÁDOGOS, VÍZVEZETÉK- ÉS KÖZPONTIFŰTÉS-SZERELŐ. FESTŐ. SZIGETELŐ. HEGESZTŐ. VASBETONSZERELŐ ES ÖVEGES szak- és betanított munkásokat, KÖNNYŰ- ÉS NEHÉZGÉPKEZELŐKET, DOMPER- VEZETÖT. KUBIKOS. SZÁLLÍTÓ-RAKÓ Dó ÉS ALTALANOS segédmunkásokat. Az Itt felsorolt szakmákban szakképzetlen dolgozóink háromévi folyamatos munkaviszony után szakmunkás­vizsgát tehetnek. Munkásszállóról és egyéb szociális Juttatásokról gondoskodunk. Útiköltséget térítünk. Ötnapos munkahét. Kiemelt munkahelyeinken 8 százalékos pótlékot fizetünk. Jelentkezés a vállalat Munkaerőgazdálkodásán: Budapest XXI. (Csepel). Kiss János altábornagy u. 19—21. csak 3,8 személy jut egy-egy lakásra. Nálunk 2,4 szoba és 3,5 személy az átlag. A lakásfel­szereltség európai ranglistáján Anglia, Svédország és Svájc nyitja a sort, s miután összes hazai lakásunknak csupán 17—23 százaléka rendelkezik ] fürdőszobával, folyóvízzel és WC-vel, — ennek a ranglétrá­nak alsó fokain, csak a 17. — 19. helyen állunk. Lakásépítésünk évi ütemét nézve az európai közép­mezőnybe tartozunk. Ezer lakosra vetítve évente 5,5—6,5 új lakást építünk. Ez­zel elértük az USA lakásépí­tésének — ugyancsak ezer la­kásos építési ütemét, messze előttünk jár azonban a Szov­jetunió, Norvégia és Svédor­szág, az ezer emberenként tíz- tizenkét lakás átadásával évente. Hazai lakásállomá­nyunk átlagos szobaszámát je­lentősen növelik a korábbinál több helyiséggel rendelkező újonnan épült lakások. Húsz évvel ezelőtt az öszes lakásnak majdnem 70 százaléka volt egyszobás, és csak 25 százaléka kétszobás. Az utóbbi tíz évben már európai viszonylatban is Magya.rország építetett a leg­nagyobb arányban — 64 szá­zalékban — kétszobás lakáso­kat. Nem vagyunk olyan gazda­gok azonban, hogy lénye­gesen növeljük még a la­kások helyiségeinek szá­mát. s ne csak hálószobát, hanem fekhelymentes nap­pali szobát is építsünk, mint jónéhány fejlett or­szágban. Egynéhány vonatkozásban vi­szont pazarlást vetettek sze­münkre a külföldi építészek. A szobák 2,65—2,8 méteres méretét kifogásolták, — pedig a 3 méterest szoktuk meg, — ugyanis most már Francia- országban és Svédországban csak 2,5, Agliában pedig mind­össze 2,35 méter magas lakó- helyiségeket építenek. így minden 8 emeletes épület költ­ségéből — angliai méretekkel — 9 emeletes házat emelhet­nénk. Az évente átadott új laká­sokkal javul az ország teljes lakásállományának felszerelt­sége is, hiszen az új otthonok nagy részéből nem hiányzik már a fürdőszoba és a mellék- helyiség. A blokkos és paneles lakások beépített konyhabútort és ruhásszekrényeket is kap­nak. így a tavaly átadott ösz- szes lakás egyharmadában — több mint 22 000 otthonban — szereltek fel beépített konyha, bútort. Megkezdődött a városok nagy rekonstrukciója, az elavult belterületi lakó­negyedek eltávolítása és helyükön modern, új vá­rosrészek kialakítása, így most már gyorsuló ütem­ben korszerűsödik — első­sorban a városokban — az or­szág lakásállománya. A lakás­hiány megoldásában azonban még sok a tennivaló nálunk és másutt is. Az ENSZ-jelentése szerint a Föld népének egy- harmada emberhez méltatlan körülmények között lakik. Európában és az Egyesült Ál­lamokban a számítások szerint pillanatnyilag 30 millióval több lakásra lenne szükség. Világviszonylatban pedig — főleg Ázsiában, Afrikában, Dél- és Közép-Amerikában — 180 millió a lakáshiány. Hídfürdetés Az Erzsébet-híd kényes tes­tű, ezért nagy foltokat ha­gyott pilonjain, kábelein a tél, s most nagyon ráfér egy ala­pos fürdetés. Április 1-én éj­jel a híd északi, április 2-án éjjel a híd déli oldalát súrol­ja negyven munkás, míg a bu­dai, illetve a margitszigeti hőforrásokból kilenc öntözőko­csi szállítja szünet nélkül a meleg vizet. Egyelőre még nem tudják pontosan, meny­nyi Ultrára lesz szükség,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents