Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-30 / 74. szám
mg. MÁRCIUS 30., VASÄRNAP rest MEGYEI Hatezer kisiparos tanuló? A kisiparosok ebben az évben 90 szakmában hatezer tanulót kívánnak szerződtetni. A KIOSZ szervezetében megkezdődött a kisipari tanulók előzetes szerződtetése, amely május 31-ig tart Ebben az időszakban a nyolc általános iskolát végzettek, illetve végzők jelentkezhetnek, akiknek a képzési ideje a választott szakmától függően általában 3 év, egyes szakmákban 2 év. Az érettségizettek — akik ennél rövidebb idő alatt szerezhetik meg egy-egy szakma ismereteit — június 20 és augusztus 15 között jelentkezhetnek. A kisipari tanulók felvételéről és szerződtetéséről részletes tájékoztatást a KIOSZ vidéki járási szervezetei nyújtanak. A festő ajándéka: 109 kép Gammel József, a Vecsésen élő neves festő, műveinek jelentős részét, egy 109 darabból álló gyűjteményt ajándékozott a ceglédi Kossuth Múzeumnak. Az idős művész pik- túráit március 22-től a közönség is megtekintheti a múzeum kiállító termében. A művészi hagyaték egy része a Nemzeti Galériába került, ugyanis korábban 40 festményt a galériának ajándékozott a festő. ISKOLAMŰZEUM Iskolai múzeumot létesítenek a gödöllői Petőfi Sándor általános iskola tanulói Heltay Miklós történelemtanár irányításával. Itt található meg többek között Petőfi ládája is, melyet gödöllői tartózkodása alatt használt a költő. A képen egy indonéz álarcot és egy visegrádi kődíszt tanulmányoznak a diákok, mellyel éppen a napokban gyarapodott a gyűjtemény. 1919: Direktóriumi tagok, akik eltűntek A géplakatos - A tisztviselő — A cipészmester Az. 1919. április 29-én hiva- talbalépett, megválasztott végleges direktórium öt tagból állott. Elnökéről, Joánovics Sándorról és alelnökéről, Urban Pálról már megemlékeztünk, de három másik tagjáról is beszélnünk kell, hiszen nemcsak látszat tisztséget töltöttek be a megyeházán. A megyei ügyvitel adminisztratív szerkezetét a direktórium május első napjaiban átszervezte. Ügyosztályokat megszüntetett, vagy ösz- szevont, újakat is létesített és a direktórium mindegyik tagja három-négy osztály felügyeletét látta el. Szerepük tehát nagyon fontos volt a megye vezetésében. A párt küldötte volt. Csathó Sándort, az akkor Pest megye alsódabasi járásához tartozó Lajosmizse választotta be a községi munkás-, katona- és földművestanácsba, s így került a megyei direktóriumba. Lajosmizse történetét Podma- niczky Béla iskolaigazgató most állítja össze. Ezt közli velünk: — Csathó nevével eddig nem találkoztam. Sajnálatos mulasztást közettünk el, amikor a vezető jegyzői teendőket ellátó Buday Aladár volt direktóriumi tagnál társai fe. lől nem érdeklődtünk. Most már késő, néhány éve meghalt. Él és emlékszik azonban Nagy Tamás, az alsódabasi járás: direktórium egykori elnöke. Tőle halljuk: — Március utolsó napjaiban jelent meg Lajosmizsén Csathó Sándor. Igazolta, hogy a párt kiküldötte és együtt dolgoztam vele a választásokig. Akkor én Alsódabasra kerültem a volt főszolgabírói hivatalba, ő pedig Pestre a megyeházára. Május elsején a mizsei nép szép felvonulást rendezett, Csathó is megjelent, ott találkoztam vele utoljára. Hallottam, beállt aztán a Vörös Hadseregbe, kiment a frontra. — Tudom, hogy Debrecenbe való volt, ott is dolgozott a MÁV-nál, mint géplakatos, de abban az időben már a We- kerle-telepen lakott az apósánál. Jártam ott néhányszor. Legutoljára, amikor gyalog menekültem Dabasról, megint bekopogtattam. Csak a feleségét találtam otthon. Engem rövidesen elfogtak, évekig fegy házba csuktak, többé nem is hallottam felőle. Ki tudja megmondani: hová lett Csathó Sándor?! Eltűnt Németországban A direktórium másik tagjáról, Vörös Sándorról ellenben megállapítható, hogy a harmincas évek derekán Németországban tűnt el. Munkásbetegpénztári tisztviselő volt, feltehető, hogy eredetileg munkásként dolgozott. Rákoskeresztúron lakott, a gödöllői járás küldte be a megyei tanácsba. A proletárdiktatúra után elfogták, 1922-ben még mindig vizsgálati fogságban tartották, csak akkor került bíróság elé. Négyévi fegyházra ítélték. Nem sokkal utóbb kikerült a Szovjetunióba. Onnan pedig később a párt Németországba küldte és onnan a hitleri harmadik birodalom első éveiben még életjelt adott magáról. Aztán nyomaveszett. Bizonyára valamelyik náci haláltáborban pusztult eL A személyi kultusz áldozata Porczió István cipészmester volt Pestújhelyen, a budapesti házsorokhoz tapadó, század elején alakult községben. 1910-ben Porczió István önálló iparos alapító tagja és elnöke lett itt a Munkáskörnek. A lakosság akkor összetételéből következik, hogy ebben a körben több volt az iparos az ipari munkásnál. Ezek az iparosok azonban egytől egyig szocialistának vallották magukat. Ahogy egy másik, a kishivatalnokokat, kereskedőket tömörítő klub tagjai szintén. Közvetlenül az 1912-es választások előtt a két társaskör fuzionált, és megalakította az Egyesült Községi Pártot, amelynek programja bizonyára nem véletlenségből, nagyon hasonlított a szociál- d emokratákéhoz. A választáson az Egyesült Párt legyőzte az úri pártot, a községi bíró is soraiból került ki. \ Később megalakult a községben a szociáldemokrata párt, amelynek vezető titkára Porczió lett. Forradalmi szellemben vezette a pártot, mert a szocialisták balszárnyán állott. 1918 októberében átvette és 1919 április végéig kezében tartotta a község vezetését. Akkortól fogva a megyeházán dolgozott, a direktóriumban. Hatáskörébe tartozott a művelődésügyi osztály és sokat tett a műveltség terjesztéséért a megyében. Élete úgy alakult a kom- mün után, ahogy a Tanács- köztársaságban vezető szerepet vállalt sok kommunistáé. Fegyházba került, onnan úgy szabadult, hogy a Szovjetunió kicserélte. Odakint Kun Béla várt rá, és Kun Béla sorsa... öt tagja volt Pest megye első ideiglenes direktóriumának, öt a másodiknak is, de ezek egyike, Urbán Pál mindkettőnek alelnöke volt. Egyikük sem él már. Amennyit egy emberöltő után a megye kilenc akkori vezetőjéről csak megtudhattunk, azt sorban elmondottuk róluk. Szokoly Endre KOLLEKTÍV SZERZŐDÉS: KÉT ÉVRE Jobbak a házi törvénykönyvek Beszélgetés Hegyvári Ferenccel, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa titkárával Március 31-ig mindenütt meg kellett kötni a két évre, 1969—1970-re szóló kollektív szerződéseket. A múlt esztendei „próba” sokféle tanulsággal, tapasztalattal szolgált. Fölhasználták-e ezeket a vállalatok, s általában, milyennek ítélhetők a most elkészült szerződések — erről beszélgettünk Hegyvári Ferenc elvtárssal, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa titkárával. — Pest megyében tulajdon- képp hány helyen került sor kollektív szerződés kidolgozására? — A megyében 157 vállalatnál és intézménynél önálló kollektív szerződés megkötésére került sor, míg 43 helyen a gyáregységek, telepek, üzemek függelékben rögzítették a sajátosságaiknak megfelelő feladatokat. További 53 olyan munkahely van, ahol — ilyenek például a 26. Állami Építőipari Vállalat, a Kőolajipari Gépgyár stb. egységei — a vállalat kollektív szerződései minden kiegészítés nélkül érvényesek a kihelyezett csoportra is. Néhány helyen, annak ellenére, hogy elegendő idő volt a kidolgozásra, a megvitatásra, eléggé az utolsó pillanatokra maradt ez a feladat, így az általános értékesítési és fogyasztási szövetkezetek többségénél, Ikladon, a műszergyárban, a sütőipari vállalatoknál. — Az általános tapasztalat? Van-e előrelépés 1968-hoz mérten? — Igen. A szerződések előkészítése, megvitatása jóval alaposabb, szervezettebb volt, mint az előzőé. Maguk a vállalatok is sok tapasztalatot hasznosítottak, de a szakszervezetek is alaposabban, körültekintőbben látták el érdek- képviseleti feladatukat, megkívánták a bérfejlesztésre fordítandó összeg pontos rögzítését, a jutalomszabadságok félreérthetetlen meghatározását, s így tovább. — Az első kollektív szerződéseknél jogos panasz volt, hogy hosszúak, bonyolultak, nem egy esetben áttekinthetetlenek a munkások számára. Van ebben változás? — Az alapvető eltérés az, hogy míg az első kollektív szerződés sok helyen a Munka Törvénykönyve másolása volt, most a házi törvénykönyvek valóban sajátos feladatokat tartalmaznak, nem ismétlik azt, ami a Munka Törvény- könyvében benne van, hanem az annak alapján meghatározott vállalati célokat, teendőket tartalmazzák. Ugyancsak előrelépés, hogy míg korábban csak jóval a kollektív szerződés jóváhagyása után készültek el a mellékletek és függelékek, kiegészítő szabályzatok, most, néhány esetet kivéve, a szerződéssel egy időben. A Dunakeszi Házgyárba felveszünk segédmunkásokat, lakatos, villanyszerelő, kőműves, vasbetonszerelő, víz- és gázszerelő, híddarus szakmunkásokat Segédmunkásokat betanítunk különböző házgyári szakmunkákra. Kiemelt, megegyezéses bér. 44 ŰRÁS MUNKAHÉT, MINDEN MÁSODIK SZOMBAT SZABAD. Útiköltséget térítünk, a vidékiek szállásáról gondoskodunk. Jelentkezés írásban is. • 43. SZ. ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT Dunakeszi Házgyára, Dunakeszi. — Tavaly sem lehetett panasz a vitakészségre. Most? Csökkent vagy nőtt az aktivitás? — Növekedett, igen sok helyen például éles viták voltak azon, hogy a szociális, kulturális stb. célokra felhasználható alapoknál mi legyen a fontossági sorrend. A szerződéstervezetek megvitatásán általában a dolgozók 75—85 százaléka vett részt, s a vitát különösen elősegítette, hogy nem „nagy plénumokon”, hanem kisebb egységekre bontva tartották a megbeszéléseket. — Es maguk a vitatott kérdések? A javaslatok, igények realitása? — A legtöbb vita a bérfejlesztésre fordítandó összeg felhasználási módjáról volt, tükrözve a személyi ösztönzés előtérbe kerülését. Vitatott kérdés volt ezen túl a természetbeni juttatások csoportja, az étkeztetés, a munkaruha biztosítása, a szociális célokra fordítandó összeg, a nyereségrészesedési kategóriákba történő besorolás, s végül a csökkentett munkaidő, ahol erre még nem került sor. Ami a kérdés másik felét illeti, azt válaszolhatom, hogy « dolgozók javaslatai, néhány ritka kivételtől eltekintve józanságról, az adott lehetőségek reális számbavételéről tanúskodtak. A múlttal szemben ez ismét pozitívum. — Elég vegyes tapasztalatokat szerezhettünk a múlt évben a munkaviszony megszüntetésének módjainál... — Azonos a tapasztalat. Az előző kollektív szerződések elég merevek, több esetben irreálisak voltak ilyen értelemben, egy egyszerű munkás fölmondás i idejét is hatvan napban határozták meg, mechanikusan kimondták, hogy a kettes kategóriába tartozó föl- mondási ideje három hónap stb. Ezek a kikötések nemcsak a vándormadarakat sújtották — ők úgyis keveset törődnek az ilyesmivel —, hanem azokat a becsületes munkásokat is, akik munkahelyet találtak a lakásukhoz közelebb, vagy jobb bérért mentek el. A mostani szerződések sokkal jobban differenciálnak, a vállalat saját helyzetéhez mérten határozzák meg a fölmondás idejét, a munkaköröket, tevékenységi köröket is figyelembe véve, azaz biztosítják a szabad munkavállalás alapvető jogál. Ugyanakkor fokozott védelmet biztosítanak a törzs- gárdatagoknak, a kitüntetett dolgozóknak. — Még mindig múlt és jelen összevetése: az első kollektív szerződések túl „bőkezűen” bántak a túlórákkal, általában a munkaidő meghatározásánál a szükségesnél nagyobb „rugalmasságot” tanúsítottak ... — Igen, magunk is tapasztaltuk, s már év közben fölléptünk több helyen ez ellen. Ugyanakkor a most megkötött szerződéseknél már munkakörönként határozták meg a maximális túlóra mennyiségét — korábban csak az egy főre jutó számot jelölték meg —, tisztázták, ki rendelheti el a túlmunkát, s rögzítik a díjazás rendszerét is, azaz: jóval világosabb kereteket határoztak meg. A munkaidő — az ún. egyenlőtlen munkavégzés — keretei is mások lettek, a vállalat érdekeivel arányosan védelmezik a dolgozók érdekeit. Sor került a jutalomszabadságok mennyiségének jobb megállapítására is, mert néhány helyen, mint például a Csepel Autógyárban, a Váci Vendéglátóipari Vállalatnál a múlt évben gondok voltak emiatt. — Volt olyan, s talán nem is alaptalan aggály, hogy a vállalatok igyekeznek „lefaragni” a béren kívüli juttatások mértékét. A mostani szerződések mit tükröznek? — A vállalatok nagy többsége az ún. szinttartásra törekszik, de sok helyen fölemelték az étkeztetéshez adott vállalati hozzájárulást, kiterjesztették a természetbeni juttatásban részesülők körét — például a húsipari vállalatnál —, növelik a vállalati üdültetésre fordított összeget, bővítik a gyermekintézményeket, munkásszállók építésére kerül sor, s így tovább. Azaz: a vállalatok fölismerték, hogy a munkaerő megtartásában ezek a tényezők rendkívül fontosak. Mindössze egyetlen olyan vállalat volt — a Dunai Kőolajipari Vállalat —ahol csökkenteni akarták a vállalati hozzájárulást, minden más helyen az egészséges fejlődés jelei tapasztalhatók. A szociális ellátottság és a munkaerő-vándorlás közötti összefüggést ma már nemcsak a szakszervezetek hangsúlyozzák. A vállalatok is föismerik... — Az utolsó kérdésem: hol érez a megyei szakszervezeti tanács gondot, feszültséget? — Elsősorban az általános értékesítési és fogyasztási szövetkezeteknél, ahol, sajnos, nem fordítottak kellő gondot a szerződések kidolgozására, alaposságára. Azután: a tanácsi vállalatok egy részénél nagyon szerények a lehetőségek, így a szerződések is csak minimális fejlesztést fogalmazhattak meg Továbbá: még mindig a rendkívüli óvatosság jellemzi a legjobban dolgozó vállalatokat is a bérfejlesztésben, „aláígérnek”, mondván, a többet úgyis odaadhatják. Igen, csak éppen a kollektív szerződés adta biztonság s ezzel ösztönző erő sikkad el. Helyes viszont, hogy differenciálnak a bérfejlesztésben, kiemelik az elmaradott területeket — például a képcsőgyárban, az árammérőgyárban —, s gondot fordítanak kellő tartalékok képzésére, összefoglalóul azt mondhatom: az alapvető kérdéseket tekintve jelentős haladást sikerült elérni, s most már a szerződések megvalósításában lesz szükség ugyanilyen haladásra... Mészáros Ottó Ki tudja hányadszor? Csak azért is... Csárdáskirálynő A Fővárosi Operettszínház társulata pénteken felújította Kálmán Imre számtalan előadást megért operettjét, a Csárdáskirálynőt. A darabot Vámos László rendezte. Cecília szerepében Honthy Hanna, Edvin maszkjában Baksay Árpád, Sylviaként Petress Zsuzsa lépett színpadra. Rátonyi Róbert Miskaként, Leho^fky Zsuzsa Stáziként mutatko ot- be. Magyar ,9Ötórai tea“ arabul Színpadra viszik arab nyelvű átültetésben Görgey Gábor „ötórai tea” című egyfelvoná- sosát, amelyet egyébként a napokban sugárzott a kai*ói rádió. Dr. Anis Fahmi egyiptomi író-műfordító tolmácsolásában adták elő a hangjátékot, és az ő munkája lesz a színpadi változat is. Az eladó birtokból - Drága szerelem lett Idei évadjának 12. bemutatóját tartotta meg pénteken a Kulich Gyula téri székházában az Állami Déryné Színház: a társulat színpadra állította Mikszáth Kálmán: „Drága szerelem” című dramatizált művét. A zenés vígjátékot — amely korábban „Az eladó birtok” címmel már 150 előadást ért meg — Petrik József rendezte, a főbb szerepet Komlói Róbert, Vajda Dezső. László Ilona, Néder József, Má- tyus Emmi és Kálmán Márton játszotta.
