Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-28 / 72. szám
1969 MÁRCIUS 28.. PÉNTEK PES7 HEGYEI kKÍvUw 3 Ülést tartott az Országos Béketanács Áprilisban ünnepi esemény- sorozattal emlékeznek meg az I. béke-világkongresszus 20. évfordulójáról; május 8-a és június 17 között nagyszabású tavaszi békeakciót tartanak. Egyebek között tanácskozott csütörtökön a Parlamentben az Országos Béketanács. Darvasi István, a Béke-világtanács tagja nyitotta meg az ülést, majd Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács titkára tartott referátumot. ILLYÉS GYULA A NEMZETKÖZI PEN ALELNÖKE Londonban tartotta végrehajtó bizottsági ülését a Nemzetközi PEN, s a tanácskozáson Illyés Gyulát egyhangúlag megválasztották a Nemzetközi PEN alelnökévé. Első ízben történt, hogy magyar író kerül a nemzetközi írószervezetnek ebbe a tisztségébe. Fásítanak a KISZ-esek A fásítási hónap sikeréhez a KISZ-esek nem kis mértékben járulnak hozzá. A Pest megyei KISZ-bizottság felhívással fordult tagjaihoz, s a KISZ-szervezetek mindenütt felajánlották segítségüket az erdőgazdaságoknak és tsz-ek- nek. Az április 10-ig tartó fásítási hónapban, és utána is, sok tízezer csemetét ültetnek el a fiatalok. A munkabért egy összegben kapják meg a szervezetek, s a nyári táborozásokra, utazásokra használják fel. 1919 : A ceglédi győzelmes Tiborc táncsicsi sorsa Nincstelen Urbán Pál, a megyei direktórium alelnöke Most beszéljünk a megyei direktórium alelnökéről, földnélküli Urbán Pálról, aki a ceglédi zsellérek, napszámosok, a földmunkások vezetője volt évtizedeken át. A „cucilista“ Született 1855-ben a ceglédi szegénysoron. Kijárta a kisiskolát, megtanulta az írásjelek megfejtését, meg a betűvetést, aztán már süvölvény korában megkérgesedett a tenyere ásó, kapa, fejsze nyelétől. Amíg a nehéz munka szerszámait forgatta, agya sem pihent, a földtúró szegények nyomorúságos életén elmélkedett, meg azon, hogyan lehetne emberi sorsa a nincsteleneknek. Nála csak három évvel öregebb földije, a földmunkásmozgalom országos hírű vezetője, Várkonyi István fellépése 1895-ben nagy hatást gyakorolt rá, maga is a szociáldemokráciában látta biztosítékát a földnélküli Jánosok jobb jövőjének. Abban az évben az országgyűlési választásokon lépett először porondra a szociáldemokrata párt Néhány kerületben jelöltet állított, Cegéden is, Bokányi Dezső személyében, s bár mandátumot sehol sem szerzett, a választói gyűlések a szocializmus tanainak meghirdetésére és terjesztésére nagyszerű fórumnak bizonyultak. Cegléden, az ugyanakkor megtartott törvényhatósági választásokon mindenesetre az egész országban először került szociáldemokrata küldött megyegyűlésbe. „Ünnepi" autóbusz-forgalom A felkészülés az ünnepi forgalomra az Autóközlekedési Tröszt vállalatainál már megkezdődött. Ezekben a napokban ugyanis a javítóműhelyekben — Budapesten és vidéki telepeken — a szerelők mindent elkövetnek, hogy műszaki hiba vagy műszaki vizsgálat miatt minél kevesebb kocsi rekedjen a garázsokban. A felmérések szerint az ünnepi forgalom idején, április 2-től 8-ig az autóközlekedésnél körülbelül 130 ezer—150 ezer utas jelentkezik többletként, zömmel április 2-án és 3-án, illetve 7-én és 8-án. Az ünnepi forgalomban az Autóközlekedési Tröszt vállalatai 3200—3500 mentesítő autóbuszt indítanak. Az ünnepi menetrendet úgy alakítják ki, hogy a vidéki vasútállomásokra mentesítő vonattal érkező utasokat is gyorsan elszállíthassák. Az AKÖV-ök szoros kapcsolatot tartanak fenn a forgalmasabb vasútállomások vezetőivel és az utasáramlásról kapott tájékoztatások alapján a legrövidebb időn belül módosíthatják és módosítják az amúgy is ideiglenes jelleggel készített menetrendet. Az autóközlekedési vállalatok a nagyobb városokban megerősítik a pénztárakat, elővételi lehetőségeket teremtenek. Budapesten várhatóan óriási lesz az Engels téri autóbuszpályaudvar forgalma, s az érkező-induló kocsik közlekedtetésére megtörténtek a szükséges intézkedések. A szokottnál lényegesen több távolsági autóbusz indul vidéki városokba, s egyes járatok csak az úgynevezett célállomáson állnak meg. Címszavak egy 2500-ban megjelenő kislexikonból: REVEROIL. Sexszérum! Legnagyobb eredménnyel a klinikai halál állapotából visszatért, 109 éves Ab Hugó rakétakalauz használta. 201 éves korában bekövetkezett haláláig még 51 esetben mondhatta boldog apának magát. SAM MAS. Az első Magyar- országon földre szállt repülő csészealj, a Nyimnyula parancsnoka. Később le is telepedett hazánkban, s ma Balmazújvároson az edényelosztó vezetője. SÓDER. A Nemzetközi Diplomáciai Világnyelv gyűjtőneve. TlPTOPKA. Családi zseb- atomhelikopter. Gombnyomásra tetszés szerintire nagyob- bítható. miután minden héten új prototípus jön ki és roppant olcsó, leghelyesebb használat után azonnal eldobni. ÜZEMI KONYHA. Századokkal ezelőtt, a tablettás étkeztetés bevezetése előtt fontos, de sokat vitatott népélelmezési forma volt. Elrettentő példaképpen néhány tányér, üzemi konyhán készült, konzervált Kelkáposzta-főzelék, grízes tészta megtekinthető a Kajászati Múzeumban. VILLAMOS. Hajdani kínzóeszköz. Bővebbet lásd még a spanyolcsizma, közért, házke- zelőség, gúzsba kötés, értekezlet címszavak alatt. ZSAZSI. A háborúk megszüntetése óta az egyetlen engedélyezett lőfegyver. Tulajdonképpen gumi nélküli csúzli, azonban így is csak fegyvertartási engedéllyel használható. Nagy S. József A helyi újság ebben az időben kispolgári gúnyolódással azt írta, hogy a városban négyszáz cucilista van. Jelentős szervezet tehát a homokon álló parasztvárosban olyan korban, amikor a magyar vi-. déken még a szegények tömegéből is kevesen ismerték és fogadták el a szocialista elveket. Az pedig Urbán Pál érdeme, hogy ez a szervezet nemcsak túlélte Várkonyi eltávolodását a szociáldemokráciától és önálló pártalapítását. hanem még egyre erősödött is. A magyar föld népének ösztönös és helyes politikai érzéke nyilvánult meg Urbán Pálban, amikor földmunkás létére kitartott az országos viszonylatban jóformán kizárólag ipari munkásokból álló párt mellett. Megértette, hogy még ha az agrárproletariátus teljes egészében is egyetlen szervezetbe tömörül., gyenge marad céljai elérésére. Szövetségi elgondolásból következik, hogy Cegléden Urbán, az agrárproletár alakította meg az ipari munkások szakszervezeteit, és a két dolgozó réteget, az ipari és a földmunkásokat egységbe tömörítő ceglédi pártszervezetnek szintén alapítója volt, elnökségét is elvállalta. Népszerűsége egvre növekedett. 1902- ben beválasztották a városi tanácsba. Városatya lett Tiboréból, győzött. Szószólójává vált a kétkezi munkások mindkét rendjének az urak és polgárok várost igazgató testületében. A szövetkezeti elnök A politikai mozgalom csak a távoli jövőben vívhat ki jobb sorsot a földmunkássásnak, ezzel is tisztában volt Urbán Pál. Saját, és társai nyomorán azonban mégis mielőbb segíteni szeretett volna. Amikor 1901-ben nyilvános árlejtést hirdettek a vallásalapítvány tulajdonát képező, a város határában levő 480 holdas Homokpuszta bérletére, kifundál- ta, hogyan szerezheti meg a szegénység: szövetkezniük kell azoknak a nincsteleneknek, akik a föld megművelésére vállalkoznak, össze is álltak negyvenen, csakhogy csupa pénz nélküli ember, hogyan, miből fizesse a negyedévenként előre esedékes bért? Élt akkoriban Cegléden egy Mandel nevű, jóindulatú terménykereskedő. Ezt az üzletembert Urbán rábeszélte, folyósítson zöldhitelt a meg sem alakult szövetkezet még el sem vetett termésére. Így azután kifizették a bért, megalakult a bérlőszövetkezet, amely azért mégsem csak az volt. Mert bár tagjai, ki-ki saját számlájára gazdálkodott, segítették egymást a munkában, és négy hold földet, az elnökük kis parcelláját közösen művelték meg. Alapszabálya és tisztikara is volt ennek a szövetkezetnek, elnöknek az alapító Urbán Pált választották. A tagok pedig két-három év múlva sok szorgalommal, nehéz munkával, de gondok nélkül biztosították családjuk megélhetését. Effajta társulás, a szövetkezeti gazdálkodásnak még ilyen laza formája is egyedülálló volt a századforduló idején Magyarországon, de bízvást nevezhetjük a mai szövetkezeti gazdálkodás előképének. Virágzott és fenn is maradt a nincstelenek szövetkezete majd fél évszázadon át, egészen a 40-es évek végéig. Akkor átalakult igazi termelőszövetkezetté. A város és a megye élén A háború sok gondot, szenvedést hozott a ceglédi szegényeknek is, és 'az őszirózsás forradalom sem változtatott sokat a város életében. Ekkor aztán nagy várakozással Urbán Pál felé fordult a ceglédi nép, tőle várta helyzete javulását. A Nemzeti Tanács a nyomor enyhítésére, az élelmiszerhiány csökkentésére lehetetlennek bizonyult. Urbán Pál ettől a polgári szervtől független Néptanácsot szervezett, és amikor kiderült, hogy a város új vezetőségétől sem várhat semmit a szegények rendje, ez a tanács bevonult a városházára, átvette a vezetési Cegléden. Március 10-én! Tehát 11 nappal a Tanácsköztársaság megalakulása előtt már a népé volt a hatalom a városban, és ha az ügyeket vivő bizottság még nem is nevezte magát direktóriumnak, az élén álló Urbánt mégis a városi direktórium elnökének mondhatjuk. Ilyen előzmények után csak természetes, hogy amikor március 27-én az ideiglenes megyei direktórium megválasztására invitáló távirat megérkezett Urbánt küldték fel Ceglédről Pestre, a választásra. Ott pedig beválasztották a direktóriumba és a fővárosban maradt. A hírneves, idős embert — már 64 esztendős volt akkor — a direktórium megtette alelnökévé. Ezt a tisztet azután a Tanácsköztársaság összeomlásáig töltötte be. Az ideiglenes direktórium tagjai közül különben egyedül választották be az új, a végleges direktóriumba. Az éles eszű, megfontolt ember megállta helyét a hivatalban, méltán lett belőle a megye második embere. A kecskeméti törvényszék gyorsított tanácsa aztán 9 évi fegyházzal sújtotta. A súlyos ítélet kiszabásánál a bíróság bizonyára tekintetbe vette a földmunkásvezér előéletét, régi „bűneit”. Is. Nem ült le kilenc évet, hamarább szabadult. Hazament Ceglédre megviselten, megtörtén, még öregebben. Hol a fiánál, hol a lányánál élt, még nyomorúságosabb sorban, mint fiatalkorában. Késő öregségére Táncsics sorsa lett osztály- i része. A házból jóformán ki sem mozdult. Tudta, minden lépését figyeli a rendőrség. Mégis, ősi ceglédi szokás szerint, hetenként kétszer „kinézett” a piacra, ahol valaha a szegények körülfogták, tanácsát kérték, biztató szavait lesték. Míg a piactér felé ballagott, minduntalan meg kellett emelnie kalapját, mert még a módosabb polgárok, de a ka- putos emberek is megsüvegel- ték. Tisztelték, becsülték városszerte. Magas kort ért meg. Küzdelmes életét 1942-ben, 87 esztendős korában fejezte be. Szokoly Endre munkásifjúság gondjai Hazánkban az utóbbi évtizedekben bekövetkezett gazdasági fejlődés nyomán a munkásosztály nemcsak társadalmi szerepét, hanem létszámát tekintve is a társadalom legnagyobb osztályává lett, utánpótlásának fő forrásává pedig a fiatal nemzedék vált. A társadalmi-gazdasági változások következtében az elmúlt másfél évtizedben a munkásifjúság létszáma mintegy 25 százalékkal nőtt, és ma eléri a 480 ezret. Az ifjúmunkás réteget a tulajdonviszonyok azonosságán túl az alapvető vonások egész sora kapcsolja a munkásosztályhoz. Azonos helyet foglal el a munkamegosztás rendszerében, és a társadalom elsőrendű fontosságú termelőterületein dolgozik. Személyes érdekei megegyeznek az idősebb munkásnemzedékével. A KISZ Központi Bizottságának a közelmúltban „A munkásifjúság helyzetéről” szóló határozata ezzel kapcsolatban kimondja: „az ifjúmunkások életkorukból adódó problémái — a felnőtté érés, felkészülés az életre, párválasztás. otthonteremtés — hasonlóak a többi ifjúsági réteg gondjaihoz. Társadalmi tevékenységük, termelőmunkájuk, politikai és gazdasági érdekeik azonban mindjobban megkülönböztetik őket az ifjúság más rétegeitől. Elsősorban azért, mert életük egyre inkább azonosul a munkásosztályéval, és a termelőeszközök fejlődése őket érinti a legintenzívebben, a legtömegesebben, a legközvetlenebbül.” A tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkásifjúság e fontos helyét és szerepét tekintve nincs kellően megbecsülve az üzemekben. Gyakori jelenség, hogy a fiatal szakmunkások ugyanazért a munkáért jóval kevesebb pénzt kapnak, mint az idősebbek. Nem arról van szó, hogy egyenlőségi jelet tegyünk az idősebb, a tapasztalt és kevésbé tapasztalt szakmunkások közé, de feszültséget keltő állapot, hogy ugyanazon a munkán a fiatal szamunkás 6— 7 forintos órabért kap, az idősebb pedig 10—12 forintot. Az ilyen irányú különbség elveszi a kedvét a fiatal szakmunkásoknak. Külön is érdemes foglalkozni a szakmunkásképzéssel, az utánpótlás nevelésével. A munkába álló képzett ifjúmunkások mintegy 60—65 százaléka szakmunkásképző iskolában tanul. A szakmunkástanulók évi létszáma állandóan emelkedik, és jelenleg 212 ezer fő. Amíg korábban minden 100 általános iskolát végzett tanuló közül 22, addig az elmúlt tanévben már 44 fiatal tanult szakmát. Az utóbbi tíz év alatt csaknem megkétszereződött a szakmunkás- képzésben részt vett érettségizett fiatalok száma. A szakmunkásképzés számszerű növekedését és a minőségi követelmények emelkedését az elmúlt években nem követte hasonló ütemben a képzési feltételek javulása. Az iparitanuló-tanintézetek rendkívül zsúfoltak, és többségükben két műszakos oktatás folyik. Az egy tanteremre jutó tanulók száma a korábbi 45 főről 141 főre emelkedett. A délutáni műszakban tanulók aránya megközelíti a 40 százalékot. Jellemző adat, hogy amíg 1960—65 között a középiskolákra fordított beruházások értéke 75 százalékkal addig a szakmunkásképzésre fordítottaké csak 13 százalékkal emelkedett, miközben a szakmunkásképző intézetekben a tanulólétszám növekedése már ez idő alatt is nagyobb volt, mint a középiskolában. A szakmunkásképzésben rendkívül kevés a kollégiumi férőhelyek száma. A kollégiumok csak a tanulók 11,3 százalékának biztosítanak elhelyezést. Jelenleg ötezerrrel kevesebb ifjúmunkás számára jut hely a kollégiumokban, mint 1950-ben. Az ipari tanulók 4,3 százaléka albérletben lakik, több mint 40 százalékuk pedig 50 kilométeres körzetből jár oktatásra. A tanműhelyek sok vállalatnál nincsenek kellően felszerelve. A fiatalokat a gyárakban gyakran a legrosszabb gépekre rakják, használt, elavult szerszámokat kapnak. így nem csoda, hogy nehezen illeszkednek be a kollektívába. Keresik a helyüket, azt a munkahelyet, %hol jól érzik magukat. Ezért gyakori a vándorlás, a munkahely változtatása. Figyelmeztető, cselekvést sürgető jelek ezek. A munkásifjúság gondjainak feltárása, e gondok megoldása, társadalmunk alapvető érdeke. Amikor a közösségi élet különböző fórumain ismételten napirendre kerülnek az ifjúság körében tapasztalható nyugtalanító tünetek, akkor az ilyenkor szokásos ítélkezéssel járjon együtt azoknak az okoknak tárgyilagos és sokoldalú számbavétele is, melyek a nem kívánatos tüneteket kiváltják. Csak ez az alapállás vezethet azoknak a módozatoknak a felkutatásához és megtalálásához, amelyekkel a munkásifjúságunk helyzetén is érezhetően változtatni lehet. Lukács Vince ^ ^ . . 1 1 y. A NAGYKÁTAI DAMJANICH GIMNA(Ttmníi7intni melegház zium cj meleghaza négymillió VJlllllltlZ.lU.llll lllVlVglltlZ. FORINTBA KERÜLT volna — ha a TANULOK NEM VÉGEZTEK VOLNA 400 EZER FORINT ÉRTÉKŰ TÁRSADALMI MUNKÁT. AZ ÜJ MELEGHÁZBAN MOST MAR GONDOZHATJÁK A DIAKOK A TÖBB EZER PAPRIKAPALANTÁT TANÁRNŐJÜK, TIKA SZ AGNES VEZETÉSÉVEL. Foto: Urbán \
