Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-27 / 71. szám
PEST MEGY 1969. MÁRCIUS 27., CSÜTÖRTÖK Pakisztán válaszúton %. LiKtW. V. M. . JC Ajub Khan helyett Jahja Khan A hosszú hónapok óta tartó pakisztáni válság fordulóponthoz érkezett: Ajub Khan tízévi elnöki uralom után lemondott, a hatalmat a hadseregnek, pontosabban Jahja Khan főparancsnoknak adta át, s felhívta az ország népét a hadsereg támogatására. Éppen a múlt héten volt 13 esztendeje, hogy Pakisztán — ez a különös, két részből álló ország, amelynek keleti részét a nyugatitól majdnem 200 kilométer távolság választja el — függetlenné vált. Ez a földrajzi helyzet már egymagában is megnehezíti a kormányzást, elegendő, hogy feszültséget, ellentéteket, sőt szeparatista törekvéseket szüljön. Különösen így alakult ez a nagyon szegény, nagyon elmaradott Pakisztánban. Bár az elmúlt évtizedben — éppen Ajub Khan elnöksége óta — az ország gazdasági fejlődésének üteme évenként elérte a tekintélyes hat százalékot, az egy főre jutó átlagjövedelem azonban még ma is havi 40 rúpia, azaz 200 forint körül van. A több mint számilliós ország lakosságának nagyobb része még ma is analfabéta. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ez a szegénység a kulturális elmaradottság rendkívül egyenlőtlenül oszlik meg az ország egymástól távol fekvő két része között. Kelet- Pakisztán területe jóval kisebb, mint Nyugat-Pakisztáné. Mégis több ember lakja, a népnyomor itt felülmúlja az európai ember képzeletét, és minden öt kelet-pakisztáni lakos közül csak egy tud írni- olvasni. A mérhetetlen szegénység itt mindig is jó talaja volt az anarchista nézeteknek, alkalmas arra, hogy egy- egy politikai csoportosulás az elkeseredett, félrevezetett tömegeket olyan célokért is harcba vihesse, amelyek ellenkeznek a nép érdekeivél. A szociális elégedetlenséget — amely természetszerűen a hatalmon levő Ajub Khan kormánya ellen irányult elsősorban, és véres zavargások sorozatához, megdöbbentő kegyetlenségekhez is vezetett — az ellenzék különösen kihasználta, egy-egy csoport az utóbbi időben Kelet-Pakisztán elszakadását is követelte. Pakisztán válsága azonban sokkal bonyolultabb annál, semmint pusztán belpolitikai indítékokkal meg lehetne magyarázni. Különösen, ha azt is tudjuk, hogy Ajub Khan politikájának — a tízegynéhány ellenzéki párton és csoportosuláson kívül — az ország határain túl is sok az ellenzője. Ajub Khan tízéves elnöksége alatt erősen meglazította országa kapcsolatait a két agresszív katonai tömbbel, a CENTO-val és a SEÁTO-val. Ez érthetően nem tetszik Amerikának. Felmondta az Egyesült Államok pakisztáni peshavari támaszpontját — azt, ahonnan a többi között az az emlékezetes U—2-es kémrepülőgép is felszállt, amit a Szovjetunió fölött lelőttek —, ez szintén nem tetszett Washingtonnak. Jelentősen megjavította kapcsolatait a Szovjetunióval. Ez már nemcsak Amerikának, hanem Kínának sincs ínyére. Azzal pedig, hogy a Szovjetunió kezdeményezésére Tas- kentben megegyezést kötött Indiával, különösen magára haragította Peking vezetőit. Nemrég Ajub Khan úgy kísérelte meg a túlságosan is felizgatott hangulat lecsillapítását és azzal próbálta helyreállítani az ország normális rendjét, hogy bejelentette: visszalép és nem jelölteti magát a rövidesen sorra kerülő választáson. Akkor derült ki, hogy az ellenzék így sem képes a helyzet konszolidálására. Nem túlzás a megállapítás: különböző ellenzéki pártok és vezérek egyedül abban voltak egységesek, hogy Ajub Khan ellen léptek fel, ezenkívül azonban úgyszólván egyetlen bel- vagy külpolitikai kérdésben sem. Az egyik a föld- birtokosok, a másik a külön hatalmat képező mohamedán egyházi vezetők befolyása alatt áll, egyesek az ország egységét akarják, mások Kelet-Pakisztán szeparatista törekvéseit támogatják, a külpolitikát illetően pedig egyik csoport az Egyesült Államokra, a másik Kínára kíván orientálódni. Minden bizonnyal sok igazság van abban a véleményben, amely szerint Ajub Khan lemondásakor a hatalmat éppen azért adta át a hadsereg, nem pedig valamelyik ellenzéki politikai csoportosulás kezébe, mert a kialakult körülmények között egyedül ebben látta Pakisztán egysége megőrzésének biztosítását. Szerda esti jelentés szerint Pakisztánban elkezdődtek azok az adminisztratív intézkedések, amelyek ilyen helyzetben szinte „forgatókönyvszerűén” várhatók. Jahja Khan, a hadsereg főparancsnoka, akinek a lemondott elnök, Mohamed Ajub Khan átadta a hatalmat, felhívta a lakosságot, 24 órán belül szolgáltassa be fegyvereit a rendőrségnek. Jahja tábornok rádióbeszédében igyekezett meggyőzni az ország népét arról, hogy neki, illetve a hadseregnek nincsenek politikai ambíciói. Azt mondotta, egyedüli célja, hdgy gondoskodjék a rend helyreállításáról és ennek érdekében mindenekelőtt „a statárium főfelügyelőjének” tekinti magát. Jahja körvonalazta azt is, mit jelent a statárium. Az általa aláírt törvények halállal büntetik a lázadást, a zavargást és „az ellenség ügynökeit”. Hogy ezen a kitételen mi értendő, azt nem határozták meg és nem is lehet előre tudni, hogyan alkalmazzák majd ezt a passzust. Ehhez ismerni kellene Jahja statáriális kabinetjének politikai arculatát, ami ebben a pillanatban egyszerűen lehetetlen. Nem elképzelhetetlen, hogy „ellenségen” a jelenlegi kormány, mindenekelőtt Indiát érti, hiszen — mint emlékezetes — India és Pakisztán között 1965-ben szabályos háború folyt, amelynek csak a szovjet közbenjárásra aláírt tas- kenti egyezmény vetett véget. Ilyen szempontból érdemes egy pillantást vetni az indiai sajtó Pakisztánnal kapcsolatos kommentárjaira. Új-Delhiben természetesen a figyelem középpontjában állnak a szomszéd ország eseményei és a lapok többsége nagybetűs címekkel hangsúlyozza, hogy Ajub Khan lemondásával, valamint az egész súlyos krízissel „Indiát nem érte meglepetés”. A Times of India a lemondott pakisztáni államfő egyéni sorsával foglalkozik. A cikkíró úgy véli, Ajub Khan és fia valószínűleg kihasználja a rendkívüli állapot által biztosított lélegzetvételnyi szünetet és sürgősen elhagyja az országot, amíg teheti. Véget ért a moszkvai Komintern-iilésszak Szerdán véget ért a moszkvai tudományos ülésszak, amelyet a Komintern megalakításának 50. évfordulója alkalmából rendeztek. Az ülésszak résztvevői hangsúlyozták, hogy a kommunista és munkáspártok június 5-én EMSZ-ssássSó a papirussbárkú (Folytatás az 1. oldalról.) a papíruszosónakot. Az ősi egyiptomiak ebből a növényből nemcsak papírusztekercse- ket, hanem tutajokat és bárkákat is készítettek. A kutató tehát papíruszbárkán akarja megismételni az ó-egyiptomiak feltételezett útját az Atlanti-óceánon. Heyerdahl úgy véli, hogy a papíruszbárka legalább olyan megbízható lesz, mint a Kon-Tiki tutaj. Az ősi egyiptomiak tapasztalataiban bízva a tudós elvetette azt a javaslatot, hogy a bárkát előzőleg szélcsatornában próbálják ki. Heyerdahl a tutajhoz hasonlóan, amelyet Kon-Tiki polinéz istenről nevezett el, a pa- píruszbárkának az egyiptomi Nap isten tiszteletére a „Ra” nevet adja. A 15 méter hosszú építmény fedélzetén nemzetközi legénység foglal helyet, egy olasz, egy francia, egy amerikai, egy orosz, két afrikai s természetesen maga Heyerdahl. Az expedíció nemzetközi jellegét az ENSZ zászlaja is jelképezi majd. Heyerdahl engedélyt kapott V Thant ENSZ- főtitkártól arra, hogy bárkája felvonja az ENSZ zászlaját. A Kon-Tiki végrehajtott első útján a norvég tudós meggyőződött arról, hogy a víz alatti világ és annak be- népesítői sokkal■ jobban tanulmányozhatók motornélküli, alacsony vízépítményről. Ezért az expedíció tagjai között helyet kaptak a víz alatti film- és fényképfelvételek szakemberei, akikre az a feladat vár, hogy a „Ra” útvonalán megörökítsék az óceán életét. Heyerdahl úgy tervezi, hogy májusban indul el, hogy átszelje az Atlantióceánt. Marokkóból, Casablancából, Dar el-Beida-ból kel útra A papíruszbárkának, kihasználva a Kanári-áramlatot, a tudós számításai szerint 2—3 hónap .múlva kell elérnie az Amazonas vidékén a dél-amerikai tengerpartot. A titkos tárgyalások titka (Folytatás az 1. oldalról.) mihelyt a katonai, a diplomáciai helyzet, valamint a délvietnami csapatok kiképzése ezt lehetővé teszi”. Nixon elnök türelmet kért az amerikai közvéleménytől a vietnami kérdés rendezéséhez. Az elnök azt mondotta, hogy „néhány hónapon belül bébiBánat - az örömök utcájában Bánatosak lettek a becsületes üzleti tevékenységben megőszült, tisztes NSZK adófizető polgárok, amikor megtudták a Stern című nyugatnémet lapból, hogy valaki — nyilván kevésbé becsületes ember mint ők — jövedelmének egy részét eltitkolja és azért nem fizet adót. Az adófizetés pedig minden állampolgár kötelessége, becsületbeli ügye, mert az adópfennigekből fizeti az állam a sok ezer márkás nyugdíjakat, az ugyancsak tisztes munkában megőszült embereknek. Például Weesenmayer volt náci nagykövetnek, aki a második világháború alatt Budapesten fáradtságot nem kímélve dolgozott azért, hogy minél több vér hulljon, náci érdekekért. De hogyan fizessen az állam a harcban megőszült tábornokoknak, Lidice és Oradour „hőseinek”, ha egyes renitenskedő üzletemberek nem tisztelik az adómorált? Gottfried Känner hamburgi divatárukereskedő ugyanis eltitkolta a hatóságok előtt azt, hogy második üzlete is van: a kikötőnegyed egyik „örömök utcája” ma már mindenestől az övé. Az történt ugyanis, hogy az évek folyamán összevásárolta a házakat, a lányok munkahelyeit. Ezt a többlet- bevételt hallgatta el, rejtette el az adóhivatal elől. Egy névtelen feljelentés alapján bíróság elé került, ahol kötelezték, hogy a második üzleti tevékenysége után is fizesse meg az adót. Känner úrra hatott a közvélemény fölháborodása és vállalta a többlet megfizetését. Ezzel az ügy a lovagiasság szabályai szerint lezárult. Megnyugodott a közvélemény és nem voltak már bánatosak a tisztes üzletemberek sem. Känner úr ezt követően azonban felemelte a lakbéreket az „örömök utcájában”, hiszen az adópfennigeket neki is össze kell valahogy szednie. Persze, ahogy ez ilyenkor már lenni szokott, a lányok sem voltak restek: ők is felemelték a tarifát. A tisztes, becsületes üzleti tevékenységben megőszült üzletemberek pedig, akik mint azelőtt, most is természetesen igénybe veszik az „örömök utcája” szolgáltatásait, ismét bánatosak: a fölemelt lakbéreket ők fizetik meg. A tisztességes üzletemberek által Känner úr felé dobott bumeráng visszaütött, s az „örömök utcájában” továbbra is egyedül Känner úr nem bánatos. — karácsonyi — zonyosodik a jelenlegi politika helyessége”. Utalt arra, hogy az Egyesült Államok Párizsban nem hyilvános tárgyalásokat akar a VDK képviselőivel, ugyanakkor — a politikai kérdések rendezése céljából — a saigoni rezsim a felszabadítási front képviselőivel tárgyalna. A türelmet kérő nyilatkozatokkal párhuzamosan Washington igyekszik megnyugtatni a közvéleményt arról is, hogy nem kerül sor a hadműveletek kiterjesztésére. Ronald Ziegler, Nixon sajtótitkára azt mondotta, hogy az Egyesült Államok „nem szándékozik kiterjeszteni a háborút”. A kijelentésre azzal kapcsolatban került sor, hogy a saigoni hadvezetés újból felhatalmazást kért a kambodzsai területen levő állítólagos célok támadására. Ziegler utalt arra, hogy Nixon nem engedélyez ilyen lépést. A Nixon-kormány türelmet kérő magatartása annak következménye, hogy ismét felélénkültek a támadások az Egyesült Államok vietnami háborúja ellen. Washingtonban szerdán több száz gyászruhás asszony tüntetett a Fehér Ház előtt a vietnami háború ellen. megnyíló nemzetközi tanácskozása fontos szakasz lesz a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdításában. A felszólalások felhívást tartalmaztak arra, hogy fokozzák a harcot azok ellen, akik eltértek a marxizmus— leninizmus és a proletár nemzetköziség elveitől. Megbélyegezték Mao Ce-tung klikkjének az imperializmus számára kedvező aknamunkáját, a szovjet—kínai határon elkövetett provokációit. Képönkön a szónoki emelvényen P. Fedoszejev akadémikus, mellette balról M. Szuszlov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, jobbról Walter Ulbricht, az NSZEP KB első titkára, az NDK államtanácsának elnöke és Dolores Ibárruri, a Spanyol KP vezetője. Ezerdolláros szépség + A képen látható Stefani Maurer nyerte az idei Whit- marsch-szépségverseny 1000 dolláros díját. Az ausztráliai Sydneyben minden esztendőben megrendezik ezt a vetélkedőt. BOLTVEZETŐK FIGYELMÉBE! A SZÖVÁRU Vállalat 30—50 százalékos engedménnyel árusít mezőgazdasági kisgépeket, vas háztartási cikkeket. As árleszállítás ideiglenes, CSAK ÁPRIEIS 30-IG! Részletes felvilágosítást ad a Szöváru Vállalat Vegyesiparcikk Főosztálya, Bp. IX., Soroksári út 16. Telefon: 343—746. A Dunakeszi Házgyárba felveszünk segédmunkásokat, lakatos, villanyszerelő, kőműves, vasbetonszerelő, víz- és gázszerelő, híddarus szakmunkásokat Segédmunkásokat betanítunk különböző házgyári szakmunkákra. Kiemelt, megegyezéses bér. 44 ÓRÁS MUNKAHÉT, MINDEN MÁSODIK SZOMBAT SZABAD. Útiköltséget térítünk, a vidékiek szállásáról gondoskodunk. Jelentkezés írásban is. 43. SZ. ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT Dunakeszi Házgyára, Dunakeszi.
