Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-26 / 70. szám

I» ^űrlap 1969. MÁRCIUS 26., SZERDA Verseny - szükségből „Fekete-fehéren“ a színes tv-ről A páncélvonat Felsőzsolcán A Borsod megyei üzemek összefogásával épített „páncél- vonatmúzeum” elindult or­szágjáró kőrútjára. A vonaton korhű ruhába öltözött fiatalok teljesítenek szolgálatot és a szerelvény két páncélkocsijá­ban kiállításon mutatják be a Tanácsköztársaság dicső har­cait megörökítő dokumentu­mokat, valamint a korszerű haditechnika legújabb vívmá­nyait. A páncélszerelvény első útján a hajdani dicső csaták színhelyét, az északi hadjárat emlékezetes álomásait keres­te fel. Hétfőn ellátogatott Fel- sőzsolcára, kedden pedig Her- nádnémetibe. Versenyezni mindenben le­het. Miért ne lehetne versenyt rendezni tehát a könyvtárak között? Lehetni lehet, tehát rendeznek is. Hogy másutt hogy, s mint, nem tudom, én a szentendrei járás könyvtá­rainak vetélkedőjét ismerem; feltételeit, jutalmait, célját, s nem utolsósorban: okát. Október óta alaposan megváltozott az ot­tani könyvtárak képe. Nem elhanyagoltak többé, rend, tisztaság van, s a legfontosab­bat el ne felejtsük; a könyvek is betűrend szerint sorakoznak a polcokon. Alapvető feltéte­lek, amelyek teljesítése nél­kül a könyvtárosok nem is gondolhatnának arra, hogy folytassák a versenyt, amely mint az eltelt idő bizonyítja, hasznos. — Felsoroljuk, mi mindent vállaltak tiszteletdíjas, tehát nem főfoglalkozású könyvtá­rosaink, amikor hajlandónak mutatkoztak vetélkedni egy­mással? Talán érdemes lenne, csakhogy időigényes — mond­ja Scharbert Vilmosáé, a szentendrei járási könyvtár vezetője. — Fogalmazzunk rövideb­ben; a kulturált könyvköl­csönzés lehetőségének megte­remtését. Az adott körülmé­nyek mellett, vagy inkább; azok ellenére. Persze, ez csak a „tárgyi” oldala a dolognak, természetes, hogy nem utolsó szempontként szerepel a könyvtári élet fellendítése. Nemcsak az olvasók számá­nak növelésével, hanem ren­dezvények szervezésével is. — Ne haragudjon, de ez idáig egy kicsit túl általános. Még akkor is, ha egyébként szép. — No jó, akkor köznapibban. Huszonegy könyvtárunk van, tizenháromnak vezetője versenyez most. Egymást is el­lenőrzik, s mint valami úttö- rő-próbaversenyen, a kitűzött feladatok megoldásáért ponto­kat kapnak. De ahhoz, hogy egyáltalán megoldhassák azo­kat, kellő légkört kellett te­remteniük, egyszóval segítő­társakat kellett szerezniük. Egy kicsit — nem is kicsit? — egyedül voltak a munká­jukkal, az erőfeszítéseikkel. Nem csoda, ha belefáradtak, elfásultak ___ hiszen ősszel, m ikor összehívtuk a községek vezetőit, társadalmi szerveze­teik képviselőit, nem egy eset­ben az derült ki, hogy a több éve azon a helyen dolgozó ta­nácselnök vagy helyettes ak­kor járt először a könyvtár­ban! Az általunk rendezett beszélgetésen... — Igazi verseny ez díjak- , kai? — Igen. Pénzjutalommal. Az eredményhirdetés május elején lesz. Tulajdonképpen arról van szó, azért rendeztük ezt a versenyt, és azért van pénzjutalom, mert más meg­oldást nem láttunk, hogy új­ra mozgást vigyünk a könyv­tári életbe. Azért a csekély tiszteletdíjért, amit ezek az igazán lelkes, becsületes em­berek kapnak ezért a nem könnyű munkáért... Ügy érezték és joggal, hogy nin­csenek kellően megbecsülve. S vajon-lyfefr ­megbecsült-e az ügy, amelyért dolgoznak? A szentendrei járási könyv­tár egész évre hivatalosan mindössze tizenháromezer fo­rintot kap, ennyiért vásárol­hat könyveket. — Ez még a tönkrement könyveket sem pótolja — jegyzi meg maliciózus mo­sollyal a fiatal könyvtárveze­tőnő. A járás többi könyvtára — tehát huszonegy'— pedig ösz- szesen harminckétezer forin­tot kap új könyvek beszerzé­sére. Ugyanakkor éppen itt a legalacsonyabb a megyénkben az egy emberre jutó könyvek száma: nem is helyes a többes­szám, mert körülbelül másfél, Szentendrén pedig még az egyet sem éri el... Hát igen; ilyen helyzetben már valóban csak egy mentő­ötlet, egy verseny segíthet, hogy a két-, háromszázforin­tos tiszteletdíjat, és a község „segítségét” kipótolja a lelke­sedés, a győzni akarás. Akár­melyik könyvtár vezetője is lesz a győztes, mindegyik ver­senyző energiabefektetését, eredményét becsülni kell és örülni kell neki. Amit csinál­nak, nem a díjért csinálják, hanem mert belőlük adódik és most az hozza felszínre ezt, hogy úgy érzik, törődnek ve­lük. Varga Vera NYÍREGYHÁZA V ersenyorgona a templomban A kelet-magyarországi táj egyik legszebb román stílus­ban épült római katolikus temploma, amelynek muzeális értéke is jelentős, most újabb értékkel, egy hangverseny­orgonával gazdagodott. A nyír­egyházi római katolikus egy­ház április 13-án rendezi meg első szabolcs-szatmári orgona­hangversenyét egyházi és vi­lági zeneművekből. Mint ismeretes, március 21- én sikeresen lezajlott a ma­gyar kísérleti színes televí­zióadás premierje. A magyar televízió fejlesztésének e je­lentős eseménye alkalmából a színes televíziózás helyzeté­ről, jövőjéről Horn Dezső, a közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettese, a posta vezérigazgatója nyilat­kozott. Elmondotta, hogy hazánk­ban a kísérleti adást első­sorban fejlett híradástechni­kai iparunk műszaki, techni­kai színvonala tette szükség- szerűvé és lehetővé. Iparunk, amely külföldi piacra is gyárt fekete-fehér televízió-vevőké­szülékeket, szabad kapacitás­sal rendelkezik. Lehetősége van tehát a külföldön ke­resett színes vevő- és adó- berendezések gyártására, ame­lyekhez — a legjobb tech­nikai feltételek kipróbálásá­ra — szükségesek a szí­nes műszaki kísérletek. Hazánk három nagy szí­nes televízió rendszer (az NTSC, a PÁL és a SECAM) közül — a Szovjetunióval, valamint az európai népi de­mokratikus országokkal és az észak-afrikai országok egy ré­szével együtt — a francia SECAM rendszert választotta. E színes televízió-rendszert a hazánkban is járt Henri de France találta fel, teljes ki- fejlesztése pedig a Francia- ország és a Szovjetunió kö­zötti tudományos együttmű­ködés eredménye. Magyaror­szág — mint ismeretes — ez év elején a francia Compagnie Francaise De Télévision, a CFT céggel szerződést kötött a SECAM rendszer felhaszná­lására és az ezzel kapcsola­tos szabadalmak alkalmazá­sára. Ennek alapján tervezte és gyártotta az első adóbe­rendezést az Elektrotechni­kai Vállalat. Az adó a számítások és mé­rések szerint Budapesten és közvetlen környékén ad a vé­telhez szükséges térerősséget mindazokon a helyeken, ahol a vevőantenna és az adó­antenna között közvetlen át­látás van. A vételhez szüksé­ges készülékeket a hazai ipar licenc alapján gyártja majd. Mivel a készülékgyártás is kí­sérleti jellegű, függvénye és része a kísérleti műszaki adá­soknak, egyelőre nem vár­ható nagyobb mennyiség. Az Orion és a Videoton az idén mindössze néhány készüléket állít elő. A kísérletekhez szük­séges vevőkészülékeket — mintegy százötvenet — a posta és a MRTV közösen, import­ból szerezte, illetve szerzi be, s adja ki a műszaki megfi­gyelőknek. Az elképzelések szerint a rendszeres színes televízió­sugárzás későbbi időben, má­sodik televízió-műsorként va­lósul majd meg, kezdetben he­tenként néhány órás, később növekvő időtartamú műsorral: A posta a műszaki kísér­letek alkalmával szerzett ta­pasztalatok alapján a negye­dik ötéves tervben kezdi meg a második műsor, a színes te­levízió adóhálózatának kiépí­tését. A tervek szerint a bu­di pestin kívül Pécsett, Kab- hegyen, Kékesen, Tokajban és Szentesen építenek a ne­gyedik sávban működő szí­nes adásra alkalmas beren­dezést, közvetítőállomást, ame­lyek az ország területének körülbelül a felét sugároz­zák majd be. HORTOBÁGY Vadszámlálás Megkezdődött a tavaszi vad­számlálás a hortobágyi vadre­zervátumban. A vadőrök any- nyit máris megállapítottak, hogy a vadállomány jól telelt. A rezervátum nyolc helyén megfigyelik a törzsállományt, s ehhez becsülik a többi terü­leteken élő vadakat. Mesék Fehér, vörös, fekete Milyen furcsa az élet. Milyen furcsa ez az egész elet. Az emberek rohannak az utcán, csörömpölnek a villamosok, valahol egy ház­ban nyitva egy ablak, énekszó hallatszik, egy lány enekel, vagy talán egy asszony, hol van az a nyár? biztosan fehér a bőre és csillog a szeme, hol az a régi szerelem? a teste talán még forró, ahogyan kilépett az ágyból, a me­leg álmokból a hideg reggelekbe, persze ró­zsaszínű hálóinget visel, mert az ilyen színű leplekben lehet csak igazán hazudni, rózsa­színű lesz minden, még a szem is, nem is a szem, a szemek, a szempár. Oh, hová is tűnt az a régi szereleeeeem?, aztán bumm, becsap­ja az ablakot. Ébred a város. A hold lebukik, a nap jön a helyébe, kinyílnak a kapuk, özönlenek kifelé az emberek. Valahol. Mindenhol Két gyere­ket vezet kézenfogva egy férfi. Tejeskannákat dobálnak az üzletek ele és a boltajtók mögött kenyeret, paprikát, bosszúságot mérnek az almos szemű bevásárlókosarakba. Kinyitják a temető kapuját is. Ide nem özönlenek, mégis kinyitják. Itt csend van. A fák, a sírok, a kaporsók, a földbéivódott köny- nyek nem beszélnek. Hallgatnak. Mindenütt sírhantok. Az egyik puha domb felett kes­keny tábla. A lány. Élt tizennyolc ével A másik puha domb felett tábla. A fiú. Élt ti­zennyolc évet. Egymás mellett vannak, hi­szen a két temető a város két végében fek­szik. Egymás mellett vannak, hiszen mind a ketten fiatalok. Mind a ketten fiatalok vol­tak. Voltak. , — A fiú vagyok. Mindig így hívtak. Vol­tam fiúcska, kisfiú és most fiú, de tegnap va­laki azt mondta, hogy férfi. A kalauz. Az a férfi is mutassa meg a jegyét. Én voltam az. — Nekem is azt mondják, hogy lány, kis­lány, leányka. Egyszer, amikor kisbiciklin száguldoztunk az utcán, valaki mesélni kezd­te, hogyan lesz a lányból asszony. Furcsa mese volt, de érdekes. Csak akkor sírtam, amikor VALAKI azt mondta, hogy az én anyám is így lett asszony és én is így lettem. Tudtam, hogy ez nem lehet igaz. Ma már tu­dom, hogy igaz, csak egészen másként igaz, tehát nem igaz. Már magasan jár a nap. Delet ütnek a ha­rangok. A harangok a templomtornyokban, a korgó gyomrokban és a kopott faliórán. A nap szórja a fényt, mert tavasz van, mert ősz van, mert nyár van és ilyenkor mindig süt a nap, ha nincsenek felhők az égen. De min­denütt vannak felhők az égen. Valahol. — Kislány, te miért vagy olyan sápadt? — Azt mondják az orvosok, ez betegség. Valaki issza a vérem. Valami issza a vérem, de valaki hevíti is a vérem. — Kislány, én nagyon szeretlek. — Nagyszerű dolog a szerelem. Mi az a szerelem? Az a szerelem, amikor asszony lesz a lányból? — Asszony leszel te is. Az én asszonyom. Én meg férfi leszek. Én a fiú, férfi leszek. Talán bajuszom is lesz és minden reggel bo­rotválkozom majd, mint az apám. És minden reggel egyformán forró lesz a testünk és minden éjjel ugyanarról álmodunk majd. A házunkban lakik egy ASSZONY. Rózsaszínű a hálóinge, reggelenként az ablakban áll és énekel. Ásítva énekel. Hol van az a nyár? —/'Itt van. A szerelem is itt van. Pedig még nem is vagyok asszony és már itt van. — Kislány, te egyre sápadtabb leszel. Kis­lány, én egyre jobban szeretlek. — Szeretsz? Szeretlek. Szeretjük egymást. Ez jó. Nagyon jó. És fehér köpenyük van az orvosoknak. És itt minden fehér. Az ajtó, az ágy, a fény, a falak és a vér is. Fehér a vér. Jaj, fehér a vér. Kórházi ágyon fekszik a lány. Már nem is lány, csak test. Anyag A temetőben minden fekete. A koporsó, a gyászruha, a föld és a könnyek. Kicsi és könnyű a koporsó. Nincs is súlya. Ketten viszik, pedig egy is elbírná. Ket­ten viszik, mert így kívánja meg a tisztesség. Az az egy viszont nem bírja. A súlya ráne­hezedik a vállára, a szívére, ahol pedig vörös és nem fehér a vér. Egy folyót lát. Nagy fo­lyót. A temetőben nincs folyó. Itt van. Lus­tán hömpölyög, szennyes a vize és széles a partja. A föld puha és fekete és olyan sok sír van a temetőben. Este a nap bukik le és helyébe jön a hold. Ha nincsenek felhők az égen. Most egyetlen­egy felhő sincs az égen. A villamosok meg csak csörömpölnek. Az ablakok meg bezárul­nak. Az ágyak meg kinyílnak. Szerelmes sza­vakat suttoknak, szerelmes szavak dübörög­nek. Dübörögnek a gépek, mert éjjel is dü­börögnek, hömpölyögnek a folyók, mert éjjel is hömpölyögnek. Tükröződik a lomha nagy víz. Fekete, fe­hér. Fekete, fehér. És az ár hömpölyög, észre sem veszi, hogy valaki a hátára kéredzkedett. Nappalok, éjjelek, évtizedek. Felfedezik az anyagot, a háborút, a békét és az életet. Gá­tat építenek a folyókhoz. Folyót építenek a gátakhoz. Zászlók emelkednek a magasba. Közben a lányokból asszonyok, a fiúkból férfiak lesznek. Egy fiú meg egy lány nem lesz férfi és asszony soha. Két előfizető a vas­tag telefonkönyvből. Halló! Halló? Téves kapcsolás? Bocsánat. 7e szebb vagy a tükörben Aztán már szaladt a vilamos után, de az nem állt meg. Mivel nagyon elégedett volt, futott tovább, sikerült is elkapnia a korlátot. Lihegve ment be a kocsiba, s már nyújtotta is a pénzt a kalauznak. Egy szép kövér lány ült a sarokban, összenéztek. A villamos hangos csörömpöléssel fordult meg a kanyar­ban. A sötét gyámegyed már a reggelt várta. Egyszerre csak szólt a kalauz, hogy most le kell szállniuk. Várták a jó villamost. A job­bat. A szép kövér lány is várta. Odalépett mellé. Először csak kérdezett valamit, va­lami érdektelen dolgot a közlekedésről, de a válaszból megtudta, hogy nem tévedett. Halkan ugyan, de nagyon dühösen szidal­mazni kezdte a szép kövér lányt, aki nem szólt semmi, csak figyelte, jön-e már végre a villamos. Ekkor már megnézte magának a kékruhás nőt is. Jött egy kocsi, de elfordult a váltókon. Ugye megmondtam — mormogta dühösen a kövér lány fülébe. Az ijedt ar­cot vágott és hangosan ismételgette, neki érdemes, igen, érdemes itt várni. Ettől aztán már valóban dühös lett, finom szavakkal ugyan, de lehordta a sárga földig, majd kö­zölte még vele, hogy soha nem felejti el a szép kövér lány ezt a találkozást. — Miért nem? — kérdezte a szép kövér lány, egyszerű értetlenséggel. — Hiszen maga nem is szép, nem is okos, hát akkor miért? Mit lehet erre válaszolni? Azért megpró­bálta megmagyarázni: ők már soha többet nem fognak találkozni. Ezért. A kimerítő ma­gyarázat után még megismételte az igazsá­got, hogy ez egy örökké maradandó találko­zás volt. Éppen idejében érkezett meg a villamos. Csak egy kocsi. A hátsó lépcsőhöz igyekezett a szép kövér lány, ezért ő az elsőnél lépett fel. — Mehetünk, vezető úr — kiáltotta egy hang, aztán megrándult a csengő is. Elindultak. — Miért szólítják magát úrnak? — kér­dezte a kocsivezető-asszonytól. — Mert én úr vagyok — válaszolta harsá­nyan, s nagyot csapott a csengőre. Az volt valóban, úr, ragyogóan vezette a villamost, s még azt is elmesélte közben, hogy tavaly május elsején kétszáz forint pénzjutalmat kapott. Jóbarátként váltak el a végállomá­son. A Körút persze már világosabb volt, s a járdaszigeten ott sétált a kékruhás nő. Min­den úgy ment mint a karikacsapás. A kékru­hás nő messzire elsétált, de aztán vissza­fordult és elindult feléje. Amíg közeledett, elhatározta, hogy most már nem kezdi kö­zömbös dolgokkal. így is lett, elkezdte mon­dani, de a nő rá sem nézett, ment tovább. — Ez disznóság — dohogott magában — a világ legnagyobb igazságát kapta volna meg tőlem, s nem kellett neki. Befutott a villamos, fel­szállt, de előtte megnézte, merre indul a nő, nehogy véletlenül egy kocsira kerüljenek. Ez az utazás most unalmas volt, de bízott abban, hogy a következő átszállás majd csak hoz valamit. Nem is csalódott. A villamos már bent várakozott, indulásra készen. A lány ott ült a másik oldalon, de nem őt látta, hanem a tükörképét, a villamos nagy, kis­sé homályos ablakában. Nagyon szép volt ez a kép, s eldöntötte, nem is nézi meg, mi­lyen valójában, de ezt nem sikerült megtar­tania, mert amint leszállt, egy véletlen pillan­tásával megszegte fogadalmát. Kár volt, nagy kár, elromlott minden. Rájött, hogy cigarettája sincs, meg eszébe jutott a hol­nap is, és ráadásul kulcsa sincs sehová. Utaz­hat tovább, reggelig. (S.) Ipari tanulónak leiveszünk 14—16 éves, általános iskolát végzett fiatalokat az alábbi szakmákra: kőműves, épületburkoló, épületlakatos, épületasztalos. műköves, vasbetonszerelő, ács-állványozó, bádogos. tetőfedő és szigetelő Tanulószállást, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot és ösztöndijat adunk. Jelentkezés írásban vagy személyesen a PESI MEGYEI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALATNÁL Budapest XXI. (Csepel), Kiss János altábornagy u. 19—21. Húsvét előtt — húsvét után március 20-tól április 30-ig tartanak a HÁZTARTÁSI RONGYGYŰJTŐ HETEK a Pest-Bács-Nógrád megyei MÉH Vállalat telepein és átvevőhelyein. Pamut alapanyagú „szekrénytiszta” rongyért a korábbinál MAGASABB ártérítés. Átvételi árak: legalább 20x20 cm pamut alapanyagú rongy: „szekrénytiszta” színes 8,— Ft/kg „szekrénytiszta’' fehér 15,— Ft/kg Egyéb háztartási , rongy 0,80 Ft/kg Bővebb tájékoztatás a MÉH telepeken és átvevőhelyeken naponta de. 7.30-tól du. 16.00 óráig, szombaton de. 7.30-tól du. 12.30 óráig nyitvatartási és hulladékátvételi időben. Húsvéti takarítás - húsvéti molyirtás A már nem használt alsó- és felsőruhaneműit, asztalterítőit, törülközőit stb. MOST KEDVEZŐ ÁRON adhatja át a MÉH-nekl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents