Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-24 / 68. szám

ICY ÜNNEPELTÜNK „1919 emléke bennünk, nemtstsk megmarad, A Himnusz hangjaival kez­dődött Monoron a járási párt- bizottság és járási tanács kö­zös ünnepi ülése, melyet a Tanácsköztársaság 50. évfor­dulójának tiszteletére rendez­tek csütörtökön délután a já­rási pártbizottságon. Guba Pál első titkár üdvözölte az ün­nepi ülés részvevőit, és külön köszöntötte a megjelent vete­ránokat. Emlékezett az 1919-es hősi időszakra, s az utána kö-. vetkező nehéz évekre. Az ünnepi beszédet Polinger Ferenc, a járási pártbizottság titkára mondta. Méltatta a Tanácsköztársaság előzmé­nyeit, történelmi hátterét és jelentőségét. Kitért a monori járás 19-es sze­repére, elmondotta, hogy 1918-ban 400 tagja volt a Szociáldemokrata Párt­nak járásunkban, s a községben milyen ese­mények zajlottak le a Tanács- köztársaság idején. Beszélt az első szabad május elsejétől, a május másodikai moriori ellenforradalmi lázadásról, a kistói csárdánál történt össze­tűzésről, s a forradalmi tör­vényszék monori vezetőinek és tagjainak helytállásáról. Az ünnepi beszéd után Guba Pál köszöntötte az elnökségben helyet foglaló kormánykitüntetést kapott veteránokat, akik a délelőtti megyei ünnep­ségen vették át a Munka­érdemrend arany- illetve ezüstfokozatát, Az aranyfoko- zatpt kapták: Babinszki And­rás és idős Magócsi Károly (Monor), Jenei Ákos (Gyöm- rő), Lendvai József (Vecsés), Kalocsai Viktor (Káva). Az ezüstfokozatot: Kovacsik Benő (Üllő), Petries Pál (Pilis), Sza­bó István (Maglód) és Németh Mátyás (Vecsés), aki időköz­ben elhunyt — emlékének egy­perces néma felállással adó­zott az ünnepi ülés. A Tanácsköztársaság emlék­érmet 38 meghívott veterán­nak adták át. A kitüntetettek között kü­lön köszöntötték a nyár­egyházi Kiss Istvánt, aki két emlékérmet vitt haza az ünnepségről: 95 éves édesapjáét is, aki a nyár­egyházi direktórium tagja volt és a sajátját. ö ugyanis abban az időben mint vöröskatona harcolt a Tanácsköztársaság védelmé­ben. Ezután a három monori ál­talános iskola úttörőinek kül­döttsége köszöntötte az ünnepi ülést és vörös szegfűcsokrok­kal ajándékozták meg a vete­ránokat. A Kossuth iskola út­törői pedig a Tanácsköztársa­ság emlékét megörökítő ^ünne­pi műsorukkal gyönyörköd­tették a résztvevőket. Az ünnepi ülés részvevői tiszteletére ezután fogadást adott a járási pártbizottság és a járási tanács. (f. o.) Koszorúzás, moziavatás, művészi műsor Gyomron Bensőséges koszorúzási ün­nepség zajlott le a gyömrői 2-es számú általános iskola épületén elhelyezett emlék­táblánál. Török Mária vb-el- nöknő vezetésével megjelentek a párt és a községi tanács ve­zetői, az iskolák pedagógusai a tanulóifjúság, az üzemek, gazdaságok képviselői. Ünnepi beszédet Somogyi Ferenc köz­ségi csúcstitkár mondott. Mél­tatta a Tanácsköztársaság je­lentőségét, s külön foglalkozott a gyömrői és járási direktó­rium tevékenységével. Az is­kolák rövid műsora után ko­szorúzás következett. A párt­szervek és a községi tanács koszorúját dr. Kiss József vb- titkár és Gondos István köz­ségi alapszervi titkár helyez­ték el. A gyömrői úttörők ne­vében Kovács Sándor csapat- vezető és Kopácsi Balázs igaz­gató, a Petőfi Tsz nevében Hayth Ferenc elnök és Tóth István párttitkár koszorúzott. i Az ünnepség, amely alatt a ! munkásőrség, a honvédség és | az úttörőszervezet adott dísz­őrséget, az Internacionálé éneklésével ért véget. (palotai) Körhinta meg céllövölde — és „szívküldi”. Ez van most Mono- ron, megint. Har­sog a piactér, a hangszóró egy­másután üvölti a slágereket, mellé a szöveggel, hogy azt mondja: ..Egy csinos barna kis­lánynak küldi La­ct’. Hosszú hajú teenagerek csopor­tokban ácsorog­nak, utána füty- työgnek a lányok csinosabbjának, s ha másképp nem megy az ismerke­dés, jön a szívkül­di, ha nem is szív­ből ... A hangszó­ró mindent kibír. Az ember füle is. Ez az egész ki­csit vásárra, falu­si búcsúra emlé­keztet, na meg ar­ra, hogy már ez is szórakozásnak számít?! Édeskés dallamokat önte­nek napokon át az esték, s hogy még­is keserű lesz az ember szájíze, az csak azért van, mert eszünkbe jutnak a monori szórakozási lehe­tőségek ... Amik közé most belépett még a körhinta is. (—zs—) Kevés a pénz, sok az igény Mit kérnek az üllőiek? Üllőn a tanácstagi beszámo­lókon több közérdekű beje­lentés és javaslat hangzott el. Legtöbben szilárd burkolatú gyalogjárdát kértek. Közöttük az Ady Endre, a Táncsics, a Szegfű, a Damjanich, a Ma- lorji, az Arany, a Gyömrői, a Viola, és még más utcák lakói. A jogos igényeket figyelembe véve, 12 ezer folyóméter gya­logjárdát kellene építeni. Ez­zel szemben csak 100 ezer fo­rint áll erre rendelkezésre, s ez csak 1000—1500 méter járda építéséhez elegendő. A járdák építésére Üllőn szükség van és minden évben nagyobb összeget kell erre előirányoz­ni. Javaslatok hangzottak el a közvilágítási hálózat bővíté­sére is. Lámpát kértek az Ár­vácska, az Akácfa, a Berkes, a Szövetkezet stb. utca lakói. Az igényeket a tanács fel­jegyezte, Is fokozatosan ki­elégíti. Többen az ivóvízellátás és utcarendezésre tettek javas­latokat. Mások élelmiszerbol­tot kértek a Gyár utcába, kel­lene egy második gyógyszer- tár és egy gyermekorvosi ren­delő. A beérkezett igények ko­moly gondok elé állítják a tanácsot. A lakosság igényeit a községfejlesztési terv elké­szítésénél figyelembe veszik. (em) A gyömrői községi ünnep­séget az évforduló előestjén a művelődési otthonban ren­dezték meg. Dr. Kiss József tanácstitkár emlékezett a Ta­nácsköztársaságra, majd a he­lyi irodalmi színpad adott színvonalas műsort. Másnap délelőtt az úttörő­házban történelmi vetélkedő­vel emlékeztek a helyi úttö­rők a nagy napra. Délután az úttörő kulturális seregszem­lét telt ház előtt bonyolították le. Fél négykor a szélesvász­núvá átalakított mozi avatá­sára került sor. Az átalakított mozit előzőleg megtekintette Ujszászi Gyula, a Pest me­gyei Moziüzem Vállalat igaz­gatója is, aki tárgyalásokat folytatott a helyi tanácsi veze­tőkkel egy új filmszínház lé­tesítéséről. Este a művelődési otthonban a járási népi együttes jubi­leumi műsora köszöntötte a napot, majd hangulatos klub­est zárta az ünnepet. (gér) így ünnepalt Péteri • Péteri község lakossága is méltóképpen emlékezett az 50 évvel ezelőtti napokra. A Him­nusz eléneklése után Derzbach Károly 19-es vöröskatona sza­valta el, a saját maga által, erre az alkalomra írt versét. Ezt követően Harcsák Lajos aki 1918 őszén, a péteri Nem­zeti Tanács elnöke, majd a Tanácsköztársaság idején a péteri direktórium tagja és jegyzője volt — mondott igen színvonalas és élménydús ün­nepi beszédet. Ezt követően Varga Mihály 19-es vörös­katona erre az alkalomra írt saját versét mondta el. A községi pártvezetőség és tanács oklevelet adományozott a 19-es veteránoknak. Kalina János vb-elnök javaslatára egyperces néma felállással adózott az ünneplő közönség a már elhunyt direktóriumi ta­gok és vöröskatonák emléké­nek. A község vezetői az ün­nepség után baráti beszélge­tésre hívták meg a veteráno­kat, ahol azok újra felelevení­tették az 50 évvel ezelőtti él­ményeiket. Még egy-két egy­kori vöröskatona-dal is elhang­zott. (Mj) A A fiú és az apja fiú szemében néha eszelős fény lobog, hosszú haja kilóg a szíros kalap alól, borostás álián ismeretlen harag ül. Néha megnyiratkozik, szakállát leborotválja, s zavaros — nyugodt tekintettel, hajlott vállal ballag az emberek előtt. Bolond! — mondják rá. Nem veszik komolyan, nem törődnek vele. Engem érdekelt a sorsa, talán éppen azért, mert kósza hírek keringenek róla, miért is lett ilyen... Az aprócska házban nem ö lakik, de sokat ide jár. Enni adnak neki, meg tanácsokat kap. A néni egészen távoli rokona, a bácsi kilencven éves, apjának barátja volt mindig. Várom, hátha megérkezik, s hallgatom a pad sarkára ülve a történe­tét. A néni fürge ujjakkal kesztyűt köt, keze néha megáll a levegőben. — Tíz éves volt, amikor inni kezdett. Az asztal alatt sorban álltak az üvegek, talán még tetszett is az apjának, hogy milyen jókat kortyol a gyerek. Egyetlen fiú volt, testvér nélkül, min­dent megengedtek neki. Jó volt a bor, a pálinka, senki sem til­totta ... Rászokott. Kimaradt az iskolából. Persze megtámadta a tüdejét, a máját az a rengeteg ital, s mikor mások dolgozni kezdenek, akkor ő már roncs volt. Apja, anyja tartotta el. Múltak az évek. A fiút átitatta az alkohol, semmire sem volt már használható. Az anyja meghalt, apja megöregedett. Most kilencven éves, s gyámja a fiának, aki ital nélkül képte­len élni. Kis házukból sorra vándorolt el az asztal, a szék, a szekrény a dunnából a toll... A WC-t is megvette — az Naponta: 16 ezer kefe A 31»tt ári Kefegy ár visssahótiítaiía hűlfUltit partnereit Tudtuk, a 'kefegyár tavaly gondokkal küzdött. Az import­alapárak emelkedése miatt. Így mondja Pázmándy József főmérnök. Termékeikkel a külföldi vásárlók elégedettek voltak, az új áraktól azonban kissé megijedtek. — Fillérekről volt ugyan csak szó, egy-egy kefe eseté­ben, mégis azt tekintettük fő feladatunknak, hogy újra az 1957-es árakat tudjuk adni. Ezért sok műszaki intézkedést kellett bevezetnünk, 'ezek ol­csóbbá tették a kefegyártást. Műanyag szálakat tavaly már a hazai piacról is vásárolhattak — ezzel nagy devizamegtakarítást értek el. Néhány gépüket — így a tömőgépet „foly- tonmenővé” — alakítot­ták át. Ahol lehet, az idén is újíta­nak, korszerűsítenek, átalakí­tanak. Vásároltak azonkívül az NDK-ból egy új automata­gépet (a közeli hónapokban várják érkezését) ezzel is gyorsítják a termelést, s ol­csóbbá tehetik termékeiket. Tavaly az első félévi nehéz­ségek ellenére 32 milliós ter­vünket 30 millióra teljesítet­tük, s ennek nagyon örültünk. Ez akkor érthető • igazán, ha hozzátesszük: október elsejével áttér­tünk a 44 órás munkahét­re. Ez nagy műszaki meg­alapozottságot igényelt — mondja a főmérnök. — Létszámunkat sem csökkentet­tük az első félévben, hanem segédüzemeket hoztunk létre. így a belső munkaerőfélesleg- gel a meglevő alapból tudtunk gazdálkodni. A második fél­évben azután visszazökken­tünk a rendes kerékvágásba. Külföldi vásárlóikat addig­ra visszahódították, hat-hét országba szállítanak: Angliá­ba, Svájcba, az NSZK-ba, né­hány arab államba. Termékeik 36—40 száza­léka kerül exportra, s az idén újabb külföldi piaco­kat keresnek. Tervük 1969-re: 30 millió forint. Hogy hány kefét kell ennyi pénzért gyártani? A főmér­nök mosolyog, hiszen annyifé­le háztartási kefe készül ná­I luk, különböző méretűek — W I tartja ezt számon. Annyi bi- ; zonyos — mondja, naponta 16 j ezer kefe készül az üzemben. (f. o.) Vb-ülés Tápiósülyben Vb-ülést tartanak ma dél­után 2 órakor Tápiósülyben, ahol beszámolnak a község­ben működő Gobelin- és Papír­feldolgozó Ktsz női munkaerő foglalkoztatásáról, egészség- ügyi és munkavédelmi hely­zetéről. Itt a primőr saláta Befejesedett a primőr saláta az Országos Vető­magfelügyelőség monori telepén. Falud i Endréné szakérte­lemmel vizsgálja a salátaf epeket. Ugyanakkor kinn a parcellákon, ahogy az időjárás engedi, folyik a korai növények talaj előkészítése. Saláta, rétek, la- boda kerül meg­felelő ágyba Oláh Dezsöné és Füri Mária munkája 'nyomón fjnéf'*rffy\ egyik szomszéd. — Adj pénzt, pénz kell! s az apa adott, az utolsó fillérjét is. — Nincs?! Menj és kérj kölcsön! — s az apa végigzarándokolta a szomszédokat, kölcsönért. így éltek ket­ten. Néha gyűlölték egymást, mert alig akadt ennivaló, s .ka­báttal takaróztak.. A rokonok feléjük sem néztek. Minek is? -_z öreg most beteg lett. A fiú főzött, néha kimosott, de rt megesett hogy napokig haza sem ment. A rokonok a betegség hírére megjelentek, az öreget elvitték. A kis házban ahol ülök, és hallgatom a történetet, a fiú percekig zokogott. Elment! Hát itthagyott engem egyedül?! Es éldegélt, most már magányosan. Itt-ott ételt kapott. Pénz kellett. El kellene adni a házat... A rokonok felhördültek: a házat is?! Nem volt elég, hogy elivott mindent, amit lehetett? A ház nem is az övé! De a fiú — furcsa dolog — fújja a pa­ragrafusokat. Tudja jól, mi „jár” neki, mi az, amivel büntet­lenül rendelkezhet. Várja az apja halálát? A szerkesztőségbe üzenet jött, azt terjeszti, hogy az apja meghalt, most már az övé minden. A hírre kölcsönöket kér, hiszen úgyis eladja a házat — mondták. S most egészen mást hallok. Téves címre küldtek valamit az öregnek, s így jött vissza az értesítés: „a címzett meghalt”. A fiú este tudta meg a hírt,-A kertbe rohant, ömlenek a könnyei, órákig állt egy­helyben, mozdulatlanul, le sem törölte az arcán végigcsurgó könnyeket. Üvöltött fájdalmában. ß eteg? Szélhámos? Szerencsétlen ember, szánnivaló, mert harmincöt éves korára már csak élő roncs, aki kegyelem­kenyérre szorul. Az alkohol összekeverte az életét, az érzelmeit Irányítja, rabságban tartja. Lehet-e tenni érte még valamit? ■ Koblencz Zsuzsa | Szóvá tettük — válaszoltak Fecske helyett Fiitól Március 12-i számunkban jegyzet kifogásolta, hogy a monori Mignon eszpresszóban az egyik vendég nem kapott a kért cigarettából, ugyanakkor a másik vendégnek hasonló fajtájút adtak. A Róna Vendéglátó Vállalat válasza szerint a valóban megtörtént esetet figyelmetlenség okozta. A panaszos vendéget felke­resték és elnézését kérték. MAI MŰSOR MOZIK Gyömrő: Egy remete Rómában. Maglód: Amerikai feleség. Mende: Bohóc a falon. Monor: Milliárdo- kat érő ember. UUő: Fejlövés. Ve­csés: Sógorom a zugügyvéd.

Next

/
Thumbnails
Contents