Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-21 / 67. szám
1969. MÁRCIUS 21., PÉNTEK "“íMörfap 7 Suszter vagy művész? A kirakatrendező Pomázon, Szentendrén, Monoron, Cegléden, Nagykőrösön találkoztam vele. Akár én, ő is folyton a megyében bolyong. Még havasak az utak, ő már a tavaszt idézi, még tavaszi szellők fujdogálnak, ő inár a nyárral tündérkedik, még izzik a nyár, ő már bronzszínű leveleket, tarka faágakat igazgat, most kezdődött csak meg a lombhullás, ő már havat varázsol az utcai járókelők elé. Előtte jár az évszakoknak. Egyike a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat tíz dekorációsának. Huszonnégy kirakatot bíztak rá Havonta cseréli ki az árút valamennyiben. A baklövések oka Nyitva: március 30-ig Gáztüzelésű melegvízfűtéses kazánok Sokadik találkozásunkkor már ismerősökként ráztunk egymással kezet. Ekkor tudtam meg, hogy Salamon Istvánnak hívják. — Művészet-e a kirakatrendezés? — rontottam neki mindjárt félig tréfásan, de tulajdonképpen kíváncsian. — Egy szabó vagy egy suszter is lehet művész, és egy festőművész is lehet suszter — felelte. Remek rdposztja felvillanyozott. Semmi kétség, olyar. emberre akadtam, akivel hasznosan elbeszélgethetek. Ajánlottam is nyomban, igyunk meg a közeli cukrászdában egy feketét. Becsukta hát a feldúlt kirakatot, a kulcsot bevitte a boltba, és jött velem. — Néha elképesztő dolgokat művelnek a maga kollégái — rugtattam elő később, már kávémat kavargatva, régi vesszőparipámmal. — Tavaly például, Pesten, a Körúton, egyik nemzeti ünnepünk idején, piros és rózsaszín kombi nék, meg egyéb női intim ruhadarabok közül néztek rám valamelyik kirakatból az emberiség halhatatlanjai. Nem érzik, hogy az ilyesmi, enyhén szólva ízléstelen? Gyanakodva fürkészett szemüvege mögül, de komolyságom és őszinteségem végül is megnyugtatta. — Az ünnepekkel együtt járnak a kirakatversenyek. Ezreseket lehet nyerni, érthető hát, hogy mindenki le akarja pipálni a másikat. Ebből adódnak a baklövések. Egyébként ma is vita tárgya körünkben, hogy ünnepek, évfordulók alkalmával áruval díszítsünk-e vagy áru nélkül? Legutóbbi a KPVDSZ reklámszakosztályának értekezlete az árunélküliség mellett foglalt állást. Persze, Pesten, ahol egy-egy üzletnek több kirakata van, könnyen kínálkozik megoldás: az egyikbe dokumentáció kerül, a többibe áru. Hanem vidéken! A dokumentáció az ünnep fényét növeli, a kitett áruk csábító tarkasága a forgalmat. Egy-egy kirakat viszont két-három hétig változatlan marad. Megnyerte a fogadást — Nem haragszik meg, ha hitetlenkedem? Szerintem egy-egy kirakat aligha befolyásolja ' jelentősen az üzlet forgalmát. — Válasz helyett hadd mondjam el néhány esetemet. Az első ceglédi történet. A di- vatárurószleg előadónője szerelembe esett. „Ábrándozik, lazsál” panaszkodott a főnöke. Nos, én a kartársnő áruival töltöttem meg a kirakatot. És attól kezdve, ha akart, ha nem, dolgoznia kellett. Gyermek nylonkombiné készletét, mely két hónapig hevert a polcokon, egy délelőtt eladta... Nagykőrösön sehogysem fogyott a sárga színű női goldsol hálóing. „Három éve egy darabot sem tudtunk eladni belőle” dohogott a boltvezető. „Fogadjunk öt liter borba, hogy egy hónapon belül elmegy”. Fogadtunk. Sárga kirakatot csináltam. * Három hét múlva, amikor megérkeztem, a bolt előtt két asszony éppen azt vitatta, melyiküké legyen a kirakati babán in- gerkedő utolsó sárga hálóing. Az üzletben, demizsonban, már várt a bor. A vásárló elsősorban a kirakatból tudja meg, mi kapható odabent. Albertirsán például a vegyes ruházati bolt vezetőjének a férje szabó volt. Ez az asszony csak méterárut engedett kitenni a kirakatába, a férje így rengeteget dolgozhatott. Éppen a portált rendeztem, amikor odajött egy néni, és megkérdezte, hol kaphatna télikabátot? Nem akarta elhinni, hogy ott, abban az üzletben, amelynek 30 éve a szomszédságában lakik. Jóleső dicséret — Készített-e már olyan kirakatot, afnelyre különösen büszke volt? — Engem mindig a célszerűség vezet. Specialitásom a jó „eladó” kirakat. Vannak, Csongrádban, a Pankotai Állami Gazdaság újszerű megállapodást kötött a repülőgépes növényvédelmi szolgálattal. Eddig ugyanis — 13 éven át — meghatározott területen elvégzendő munkákra szerződött. Most pedig egy repülőgépet bérelt olyan feltétellel, hogy azt 350 levegőben eltöltött órára veszi igénybe a szezonban. Minden órai használatért 2800 forint légitarifát fizet a gazdaság A pankotaiak ugyanakkor a környékbeli tsz-eknek megfelelő térítésért kölcsön adhatják a bérelt gépet. A gazdaságakik a művészi szempontot tartják fontosabbnak, vannak, akik a legszebb árut teszik közszemlére. Egyszer Nagykőrösön méteráruból ügyeskedtem össze valami ultramodern különlegességet. Éppen az utolsó simításokat végeztem, amikor megállt ott egy bőszoknyás asszony, és azt mondta, hallja-e, úgy érzem magam, mintha Pesten volnék. Ha egy orvos mondja ezt, vagy egy tanácsi tisztviselő, hát, istenem! De ez egy egyszerű parasztasszony volt. Ö tett a legbüszkébbé. Igyekszem mindig érdekeset nyújtani. Gondolok rá, hogy külföldiek is megnézik a kirakatainkat, főként a Dunakanyarban, és azok is hozzájárulnak ahhoz, milyen következtetéseket vonnak le áruellátásunkról. — Szívesen csinálja, amit csinál? — Elmehettem volna más vállalathoz, jobb beosztásba, áruforgalmistának például, több fizetésért. De én még a szabadságomat is arra áldozom, hogy fejlesszem ízlésemet, tudásomat. Éppen nyugat-európai körutat tervezek. Olyan kirakatrendezőket látogatok meg, akikkel levelezek, képeket, szaklapokat cserélgetek. Cseh, lengyel, jugoszláv, bolgár kollégákkal is vannak kapcsolataim. Huszonöt éve űzöm ezt a foglalkozást, másfél évtizede járom Pest megyét. A kétéves kirakatrendezői iskolán kívül kétéves grafikai, majd művirág- és játékkészítési tanfolyamot is végeztem. Jelenleg egy képző- művészeti szakkör tagja vagyok. Minél sokoldalúbb valaki, annál jobb kirakatrendező. Hideg löttyé vált a kávéja. Fintorogva hörpmtette fel. Elnézést, vissza kell sietnie. ☆ Késő délután ott vitt el az utam a kis áruház előtt. Alig fértem a kész kirakathoz, any- nyian álltak körülötte. Tetszett nekem is. nak azonban akkor is ki kell fizetnie a 350 órára járó csaknem egymillió forintot, ha például a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt kevesebb felszállást tud a repülőgép végrehajtani. HALFELHŐ Szokatlanul érdekes látványt nyújt a tavaszi halkihelyezés a Szegedi Állami Gazdaság fehértói üzemegységében. A zsúfolt teleltetőmedencékből több mint 400 000 növényevő halat telepítenek át a nagytavakba. Az amú- rok, a fehér és pettyes busák a hálóhúzáskor szemet kápráztató . táncba kezdenek. Másfél, két méter magasra ugranak ki a vízből, majd csapódnak vissza, valóságos „halfelhő’’ jelenik meg a víztükör felett, s hosszú ideig tart, amíg kifáradnak és megnyugszanak abban, hogy végül is hálóba kerülnek. Nemrég Tápiószelén, a szemmel láthatóan jómódú mező- gazdasági községben jártam, ahol kirívó ellentétet képez a magánházak, a tsz-létesítmé- nyek s a községi intézmények, elsősorban az egyik iskola külseje. A tantermek, a recsegő, alacsonyan levő gerendák, a nyikorgó szűk padok nyomasztóvá teszik a környezetet. Itt is meg egy másik faluban, Örkényben is, ahol hasonló iskolagondokkal küzdenek, például a jól műk,ödő mezőgazda- sági szövetkezetek szívesen segítenének, de nem tudják, milyen formában tegyék? Pedig a társadalmi segités új formáinak megteremtéséhez a községfejlesztésben ma már jórészt adottak a feltételek, a 28/1967-es törvényerejű rendelet alapján. Kartalon a községi iskola problémájának orvoslására olyan sikerrel éltek a lehetőséggel, hogy példájukat most egy hozzájuk közeleső község, Bag is követi. Kartalnak 1949-ben 3800, most 5000 lakosa van. Az ezer lakosra jutó újszülöttek száma az egész megyében itt a legnagyobb. Egy néhány évvel ezelőtti felmérés Szerint például 180 asszonynak volt a faluban hat-kilenc gyereke. A sokgyerekes család, érthetően, azt szeretné, ha a nagyobbak minél korábban keresnének. Ezért aztán Kartalon viszonylag kevés fiatal tanul tovább. De az általános iskolát elvégzettek aránya sem kedvező. A faluban két éve még, szemben az akkor 27 százalékos járási átlaggal, a lakosságnak csak 15 százaléka végezte el a nyolcadikat. Ügy tűnik, a felsőbb szervek egészen a közelmúltig nem méltányolták eléggé Kartal különleges helyzetét. Nemrég Vidéki üzem és kereskedelmi vállalat, az alföldi Kőolaj és Gázipari Gépgyár, valamint a Rács—Szolnok megyei Vasműszaki Nagykereskedelmi Vállalat közösen rendezett közérdekű kiállítást Budapesten, az Országos Piackutató Intézet Nagymező utcai bemutató termében. A szerdán nyílt kiállításon négyfajta, már sorozatban készülő, de még kevéssé ismert gáztüzelésű melegvíz-fűtéses kazánt mutatnak be. A 10 000, a faluban még csak egy orvos volt. (Tavaly azonban két Újabb orvosi lakást adtak át, rendelővel.) Nincs bölcsőde. Nincs a nőknek helyi, ipari munkaalkalom. Az óvoda túlzsúfolt: tizenkilenc gyerek helyett harminc szorong egy-egy csoportban. 1953-ban kaptak egy új iskolát Szűklátókörűség, fantáziahiány, szegénység — ezek a szavak jutnak eszünkbe, ha megtekintjük. Rövidesen szűknek bizonyult. Nemrég egyik kisegítő épületét életveszélyesnek nyilvánították, le kellett bontani. A fentiek nem jelentik azt, mintha Kartal egészében, anyagi s más szempontokból is elmaradott község volna. A sok gyerek nem kíván ilyen nagy árat. Igaz, a fejlődés kevéssé szembeszökő, a gazdagodás rejtett, de egyenletes, folyamatos. S elmaradottságról tanúskodó, kirívó hiányokkal nem találkozunk. Mindez bizonyítást nyer, akár az anyagiakat nézzük, hogy évente átlag ötven új családi ház épül, vagy hogy a házaknak jóval több mint felében gáztűzhelyet találunk stb., akár a művelődési statisztika adatait. A rendkívül — tarthatatlanul — túlzsúfolt iskolában például az elmúlt években 14 százalék alá szorították a lemorzsolódási arányt — tehát amíg a múltat, az előző generációk életének alakulását tükröző számok jóval alatta maradnak az országos átlagnak, addig a jelent szemléltetők kedvezőek. S a falunak volt annyi kötőereje az elmúlt évtizedekben, hogy megteremtődött egy népes helyi értelmiségi, vezetői törzsgárda. Gondolkozásbeli, erkölcsi, etikai erőre vall az is, hogy amikor nemrég — a járási tanács adta négymillió forintos hozzájárulást követően — a szülői munkaközösség és a pedagógusok, egy előa 15 000, 25 000 és 60 000 kaló- riás városi és földgázzal működő berendezések kétszobás lakások, családi házak, tarsas- házak. kisebb intézmények, óvodák, üzletek, termek, a mezőgazdaságban pedig üvegházak, kisállattartó épületek fűtésére egyaránt alkalmasak. Az automatikus hőfokszabályozóval ellátott modern minikazánok igen kis helyet foglalnak el. A kiállítás március 30-ig tekinthető meg. zetes propagandaakció után, házról házra járva gyűjtöttek társadalmi felajánlásokat egy új iskolához, a falu a társadalmi munka mellett, a saját zsebéből 145 ezer forintot adott — az összeget májusig befizetik! Tallózás a felajánlások között: Egy nyolcvanéves asz- szony, özvegy Szászik Istvánná ötven forintot adott Bringe Gyula, az aszódi termelőszövetkezet asztalosa, ötszáz forintot. Ladóosy László kertész, az aszódi fiúintézet nyugdíjas nevelője ezer forintot Pethes Pál, a helyi állami gazdaság igazgatója, ezer forintot A kartali Üj Élet Termelőszövetkezet százezer forintot Kovács István parkettás két tanterem parkettázását, Vida Béla bádogos az új iskola ösz- szes bádogosmunkájának elvégzését vállalta. A lakosság összesen százötvenezer forint értékű társadalmi munkát ígért, mintegy ugyanekkora értékű társadalmi munkát pedig honvédségi alakulatok. Szovjet katonák is megígérték segítségüket. Ha a rég* iskolát az igénytelen fantáziátlanság jellemzi, az új tervét nagyvonalúság. Politechnikai műhely, fizikai előadóterem, tornacsarnok, étkezőhelyiség növesztette nyolc és fél millióra a beruházás ösz- szegét — a kartaliak úgy gondolkoznak, hogy ma építkeznek, de a holnapra. Elképzelésük felsőbb helyeken is nagyvonalú megértésre talált eddig. De térjünk vissza a társadalmi segítségre, mely erkölcsileg azért is hasznos, mivel megszünteti a be- idegződöttséget, hogy a javakat csak „felülről” várjuk. Ügy tűnik azonban, hogy az úgynevezett társadalmimunka-fel- ajánlás kissé kezdi elveszteni egyeduralmát, kissé kezd idejét múlt lenni, legalábbis nagyobb építkezéseknél, beruházásoknál. Az építővállalatok ugyanis nem túl szívesen kooperálnak társadalmi munkásokkal a sok szervezési és adminisztrációs nehézség miatt. Előfordul olyan is, hogy az ily módon feleslegessé vált felajánlást, csak hogy eleget tegyenek a papírformának, rosz- szul kijelölt feladatokba ölik... így például váci fiatalok panaszolták nemrég, hogy olyan hosszas, fáradságos földmunkát végeztettek velük, amelyet megfelelő gépek egy-két óra alatt sokkal jobban megcsináltak volna. Mindez még inkább indokolja, hogy üdvözöljük az új formát, melyre a kartaliak teremtettek példát, a pénzbeli hozzájárulást. A társadalmi felelősségtudatnak megint egy szép példája. Bebizonyosodott, hogy az emberek forintban is hajlandók áldozatra. De persze csak akkor, ha tudják, hogy a köz érdeke igényli forintjaikat, ha tudják, hogy a beruházás haszna visszasugárzik közösségükre, s ha bíznak az anyagi megvalósulásban. Azt hiszem, ezt mint törvényszerűséget kiterjeszthetjük. Igenis, az emberek nemcsak szűk egyéni érdekből készek adni. De csak akkor, ha bizonyosak az áldozat értelmében. Hathónapos, ingyenes építőipari gépkezelőképző tanfolyamra jelentkezhetnek 18—45 éves férfi segédmunkások, kubikosok, asztalos szakmunkások. TANFOLYAM KEZDŐDIK KECSKEMÉTEN április 15-én, CEGLÉDEN április 22-én, BÁJÁN április 29-én. A sikeresen vizsgázók országos érvényű bizonyítványt és arcképes jogosítványt kapnak. A tanfolyam idején kereseti lehetőséget nyújtunk, szállásról, ebédről, munkaruháról gondoskodunk. SZABAD SZOMBAT Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek tájékoztatót. BÁCj megyei állami építőipari váll. Kecskemét, Klapka u. 34. „Hadd énekellek, március" HAL A SZÁRAZON csak tátog: lételeme a víz. A Pest megyei Kishajózási és Javító Vállalat horányi telepén viszont a kerekeken, a bakon álló hajók jól érzik magukat a szárazon is, hiszen most készítik elő őket a tavaszi kezdésre. A Duna vize már játékosan fodrozódik; várja a habjait hasító karcsú csónakok százait és az ezer és ezer kirándulót szállító kishajókat. A flottilla egy része már vízen van, elindultak a Pest megyei révekhez. Polgár István íoioiílt repul&gep óránként: 2SOO for hutért A kartali példa A falu iskolája Padányi Anna
