Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-20 / 66. szám

PEST MEGYEI '^Miriam 1969. MÁRCIUS 20., CSÜTÖRTÖK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ az országos népművelési konferencia előkészületeiről Tegnap délelőtt Molnár Já­nos művelődésügyi miniszter­helyettes sajtótájékoztatót tar­tott az országos népművelési konferencia előkészületeiről. Elmondotta, hogy az országos népművelési konferencia cél­ja: a társadalom mai fejlődési szakaszának megfelelő korsze­rű népművelési rendszer ki­„Sose sütött a nap felénk" Tekintete — kékvtzű hegyi­patak —, tisztán csillanó: keze — tavaszi széltől borzolt eres levél —, néha rebbenő. Két válla dűlő fa billenése — két ferdére tört vonal. Kibillent időt, megbillent történelmet rakni sok, egy ember vállaira. Régmúlt gondoktól maradan­dóra árkolt homlok mögött a lemorzsolt évek minden emlé­ke. Nagy idők, apró, reszke- teg tanúja Csonka János, a 73 éves érdi veterán. Élete olyan, mint a többi proletáré: munka', gond, re­mény, munka és gond, — és valóra vált remény . Az üvegezett verandán a ta­vaszi napfény játszik, Csonka János és élete párja areredői­vel. — Sose sütött a nap felénk — mondja az asszony. Az öreg férfi szelíden ingatja a fejét. — Most ünnepeljük az aranylakodalmunkat, 50. év nagy idő — sose veszekedtünk. A réni kézfogón, 1919. április 21-én Somogycsurgón fitt volt a direktórium elnöke is Do­hányos elvtárs. Aztán cicázott a szélben a sók csákó mellé tűzött darutoll, a direktó­riumi elnök a puskacsövek felé kiáltotta: éljen a Magyar Tanácsköztársaság... Baljós felhő árnyékolta az újsütetű házaságsot. — Mindig egyet akartunk, egy volt a célunk — szólal meg kis idő múlva a néni. — Szerettük a szépet, s ma is szeretjük — így válaszol a bácsi. Színházba jártak. A Tanács- köztársaság alatt ez nem volt kiváltság. Szerették a szépet. De mindezt újraélni ismét, asak 1945. után volt módjuk. — Sose sütött a nap felénk — mondja a néni. Az 50. évfordulón, az ünne­pélyes ár any lakodalmon ott lesz a tanács, a társadalmi szervek minden megbízottja, az ismerősök és a barátok né­pes tábora, hogy erőt és egész­séget kívánjanak az egykori vörösőrnek és az elmúlt húsz év egyik leg tevékenyebb tár­sadalmi munkásának: az ön­tevékeny színtársulat állandó rendezőjének: Csonka János vetet ánnak, és élete párjának. <k. i.) Házgyári épületek szereléséhez FEL VESZÜNK állandó budapesti MUNKÁRA vasbetonszerelő, ács, kőműves, lakatos, asztalos, toronydarus, hőszigetelő, parkettás és festő SZAKMUNKÁSOKAT, KUBIKOSBRIGÁDOKAT, FÉRFI ÉS NŐI SEGÉDMUNKÁSOKAT. Kiemelt bérezés, 44 órás munkahét. Minden szombat szabad. Vidékieknek szállásról gondoskodunk. Útiköltséget térítünk. Jelentkezés személyesen a 43. sz Állami Építőipari Vállalatnál Bp. XL. Dombóvári út 19. alakítása. Ismertette, hogy ed­dig a különböző szakbizottsá­gok huszonhárom témakörrel kapcsolatban készítettek átfo­gó tanulmányokat, amelyeket április—május hónapban szé­les körű vitára bocsátanak. Ezek a tánulmányok a népmű­velés tartalmi, szervezeti és anyagi kérdéseivel foglalkoz­nak. Ezek a tanulmányok, a vitákban elhangzó vélemények és javaslatok figyelembe véte­lével kerülnek majd az orszá­gos népművelési konferencia elé. Verseny egyfelvonásosokkal Vácott, a Madách Imre Mű velődési Házban mérik össze tudásukat a megye irodalmi színpadai. A március 22-i ver­senyen 16 színjátszó csoport indul — egyfelvonásosokkal. A szőkék drágábbak a barnáknál A The Woman (A nő) című angol szaklap beható vizsgálat után megállapította, hogy a szőke nők sokkal többe kerül­nek, mint a barnák. Három szőke nő közül egynek festett a haja. Ezek a hölgyek termé­szetesen sűrűbben járnak fod­rászhoz, és így „drágábbak” a barnáknál. aBau omBaT ií iilött roiKifoí: — Spttr tiki till sítks Több BÉT Bitivht*rí*'rí> A kettős ünnep a jubileumi megemlékezések gazdag prog­ramját ígéri. A budai Várpalo­tában a Magyar Tanácsköz­társaság kikiáltásának 50. év­fordulójára rendezett- repre­zentatív emlékkiállítás kéz­iratokkal, fotókkal, eredeti jegyzőkönyvekkel vetíti a láto­gató elé az első munkáshata­lom hétköznapjait és hozza közel az érdeklődőkhöz a ne­ves és névtelen forradalmár hősök bátor és önzetlen életét, áldozatos harcait. A Tanácsköztársaság sport­ja címmel a VTSK a XII. ke­rület Szamos utca 2/c. alatti klubházában gazdag illusztrá­ciós anyaggal mutatja be az ér­deklődőknek a 133 nap sport- eseményeit, illetőleg sporttör­ténetét. A gödöllői Agrártudományi Egyetemen ma délelőtt fél li­kőr ünnepélyes nyilvános egye­temi tanácsülésen emlékeztek meg a Tanácsiköztársaság kiki­áltásának 50. évfordulójáról. A közlekedési vállalatok felkészültek a kettős ünnepen várható nagy forgalom zavar­talan lebonyolítására: Buda­pestre, illetőleg a fővárosból 120 mentesítő vonatot indíta­nak. A BKV a horgászokra is gondolt; március 21-én reggel Ráckeve felé, 22-én este pedig Ráckevéról a fővárosba több HÉV-szerelvényt indít. Per­sze, egyetlen egy hivatalos szerv sem tudott intézkedni, hogy az idő is jó legyen. Akik kirándulásuk célpont­jául Szentendrét választják, azokat a 30 percenként induló szerelvények viszik majd a festői kis Városkába. A na­gyobb túrák kedvelőit viszont a kisinóci túristaház (Kós- pallag) várja. A művelődési házak megye- szerte gazdag kulturális prog­ramot és egyéb szórakozást ígérnek; mindenütt lehet majd táncolni, tehát a két pihenő­nap kellemesen és jól telik majd el. A horgászoknak jó kapást, a táncot kedvelőknek jó zenét, kellemes partnert kíván Karácsonyi István Adatik tudtára... A bebalzsamozott hercegnő Hatvan felé menet az ország­úton Gödöllő után a kanyar­ban rögtön feltűnik egy ba­rokk templom, körülötte épü­letcsoport. Neve Besnyő, illet­ve a „csoda” óta Máriabesnyő. Nevét onnan származtatják, ,hogy itt valamikor besenyő település volt. Jól tudjuk, hogy ez a lo­vas nép sokat kalandozott, sőt néhol letelepedett hazánk te­rületén. Mivel nagyon harcia­sak voltak, a királyoknak, fe­jedelmeknek , mindig meg­gyűlt velük a bajuk. így az tán a - hagyományok szerint egy-egy helyen nem engedtek többet, mint hatVan családot ^letelepedni. Állítólag így kelet­kezett Hatvan és megyénkben Püspökhatvan neve is. (Bár Püspökhatvanról más fáma is járja. Húsz magyarnak, húsz svábnak és húsz tótnak enged­ték meg, hogy ott házat épít­sen és gazdálkodjon.) Szóval, a középkor elején Besnyő sokkal nagyobb hely volt, mint Gödöllő. Aztán fordult a kocka. A törökök alatt rombadőlt. Mások szerint Giskra cseh zsoldos dúlta fel a XV. szá­zadban. Ma ez a település Gö­döllő területe. Besnyő nagy nevezetességre tett szert a XVIII. században. Egy kőműves a templom épí­tésekor álmot látott, hogy ott különös tárgyat fog találni. Talált is egy elefáncsont ma­donnát. Rövidesen csodatévő híre kerekedett s attól kezdve a hely mindig zsúfolva volt zarándokokkal. Máriabesnyő igazi nevezetes­sége a templom: ritka szép, emeletes. Az altemplom főol­tára‘mögött nyílik a sírkamra, ahol a Grassalkovichok vörös márvány síremléke áll. Az em­lékmű mellett két leónozott koporsó, benne a hercegnek és feleségének bebalzsamozott teteme. Kis üveglapon keresz­tül látni lehet a hercegnő még ma is szabályos vonású, szép arcát. k. m. HEUREKA! MÉZ Egy +örök orvos nagy feltű­nést keltett azzal, hogy ismét felfedezett egy régi gyógy­szert. Kijelentette, hogy 17 különböző betegséget sikerrel gyógyított mézzel. A méz tud­niillik az A, B, Bt, Bi és B6 vitaminokon kívül foszfort, kalciumot és vasat is tartal­maz. KÖNYVESPOLC MAGYARORSZÁG Szép vállalkozás volt a Cor­vina Kiadó részéről, hogy ha­zánk minden festői részét, tör­ténelmileg híres helyét, építé­szeti emlékét fotóalbumba gyűjtve, kiadta. A művészi felvételeket a legnevesebb fotóművészek ké­szítették: Bállá Demetertől kezdve, Gink Károlyon, Járai Rudolfon, Lőrinczy Györgyön keresztül Vadas Ernőig és Za- ránd Gyuláig. A 165, részben színes, rész­ben fekete-fehér felvételből álló kötet három részre oszlik: a Dunántúl, az Alföld és Észak-Magyarország tájait te­szi emlékezetessé a kötet. A kiadványhoz Csák Gyula írt szép lírai előszót. Nemcsak a laikusnak, de a fotózás örö­meinek hódolók népes táborá­nak is kedveskedett a kiadó ezzel a szép kivitelű kötettel. — K — ,Repülőzsüri" Pilisvörösvárott, Négy jutalmazott Csütörtökön este a „repülő- zsüri” Pilisvörösvárra látoga­tott, a Jókai Művelődési Ház­ba. A színpadon éppen a né­met nemzetiségi együttes har­minckét tagú ifjúsági csoport­ja próbált. A felnőtt és ifjú­sági együttest magába foglaló nemzetiségi tánccsoport az idén ünnepli fennállásának ti­zenötödik évfordulóját. A mű­velődési ház klubjában is több mint negyvenen szórakoztak ezen az estén. A zsűri — Sza­bó Ferencnek, a megyei KISZ- bizottság munkatársának ve­zetésével — úgy döntött, hogy Gábor Andor igazgatót három­száz, a táncegyüttes két • veze­tőjét, Hidas Györgyöt és Lá­nyi Gusztávot százötven-száz­ötven, Braun Györgyné taka­rítónőt pedig száz forinttal ju­talmazza. Műemlékre]*tvény (23.) A visegrádi vár egyik toronyrészletéről készült a felvétel, háttérben Salamon tornya. Melyik magyar király vetette itt börtönbe Salamont? Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a rejtvények megfejtését egyszerre, mind a 30 rejtvénykép közlése után küldjék be a szer­kesztőségünkbe, zárt borítékban, amelyre írják rá: „Műemlék­rejtvény”. A borítékra 1 forintos bélyeget kell ragasztani. Mivel április 4-e és húsvét miatt négynapos munkaszünet lesz, az ere­deti kiírástól eltérően, a megfejtést április 4-ig kell bekülde- niük, a győztesek névsorát pedig április 13-i, vasárnapi számunk­ban közöljük. PlNTEItlSTVAST­5 dollárérc 9. örültem ennek az ígéretnek. Elmeállapota tökéletességé­nek legfőbb bizonyítékát ak­kor adhatta volna, ha azonnal szabadon enged, s abbahagyja ezt a felesleges és értelmetlen faggatózást. De Burtnek esze ágában sem volt elengedni. Diadalittasan harsogta: — Miből szállt meg a Hotel Clive-ban ? ... Miért nem je­lent meg egyszer sem ezen a lakhelyén, és miért töltötte az ékszakákat albérletben?... Miért szereltették- le a magyar hadseregből?... Miért nem volt hajlandó válaszolni honfitársainak, amikor otthoni tevékenysége felől érdeklőd­tek? Búrt villámgyosan hadarta a kérdéseket, szünet nélkül, nem engedett időt a válaszra. Sőt a végén is belémfojtotta a szót. — Hallgasson! Ezek a kérdé­sek már a maga főbenjáró bű­neire vonatkoznak. Törvé­nyeink szerint kötelességem felvilágosítani, hogy a vá­laszadásnál jelen lehet az ügy­védje. Kérem, közölje ügyvéd­je nevét és címét. — Nincs ügyvédem — mond­tam. A faggatás mestere olyan meghökkenéssel nézett rám. mintha fürdőnadrágban és szí­nes napernyővel jelentem vol­na meg az államelnök tanács­adóinak szűkebb értekezletén. Véleménye szerint minden jobb embernek rendelkeznie kell ügvéddel, különösen egy merénylőnek. — Hogy-hogy nincs ügyvéd­je? — háborodott fel. — Ügy, szóval húzni akarja az időt. De figyelmeztetem, hogy hiába manőverezik. Egyetlenegy olyan bíró nincs New York­ban, aki akár másfél millió dollár óvadékért engedélyezné a szabadlábra helyezését. Itt az Egyesült Államok bizton­ságáról van szó. Mi. ameri­kaiak, szeretjük a tréfát. De ebben nem tréfálunk! Szerettem volna, de nem mertem azt mondani, hogy igenis tréfálnak. Éppen tőlem féltik az Egyesült Államok biztonságát. En aztán igazán ártalmatlan szegénylegény va­gyok, aki örül. ha él. Persze, ha ilyen súlyos vádat emelnek ellenem, azzal is számolnom kell, hogy megfosztanak ettől az örömtől. Az időhúzásra vo­natkozó célzást nem értettem, pedig szerettem volna egy kis időt nyerni. Jó lett volna vé­giggondolni helyzetemet, hi­szen alighanem jókora csávába kerültem. Búrt kérdéseiből lát­tam, hogy a bukmékerirodá­ban tett látogatásom hozta a fe­jemre a bajt. Az ezredesből lett paprikaszakértőnek valaho­gyan felkeltettem a gyanúját, így kerültem a pácba. Es most hogyan mászom ki belőle? Ki segítene rajtam? Hiszen alig ismer itt valaki. Senki sincs, akinek a barátságára és támo­gatására számíthatnék. Ha­csak Ruth nem. De hát nem hiszem, hogy a lány bármit is tehetne értem. Éppoly ágról- szakadt, mint én, és alighanem akadt már egy-két hozzám ha­sonló szerelme az életében. És akadnak majd újabbak. Sőt talán már van is valakije, aki­vel több szerencséje lesz. Jó lenne az egészet végiggondol­ni, de hogyan? Búrt akaratlanul is segítsé­gemre sietett. Kijelentette: — Ha most azt mondja, hogy él az ügy véd választás jogával, és ezért igényli a huszonnégy órai haladékot, amelyet a .tör­vény ez esetben biztosít, vagy­is ha csak egy nap múlva és az ügyvédje jelenlétében haj­landó válaszolni a kérdéseink­re, kijelentését jegyzőkönyvbe vesszük, de az esküdtszék ezt •magára nézve hátrányosan ér­tékelheti. Megállapíthatják, hogy igyekezett késleltetni, hátráltatni a nyomozást, és ezért megátalkodott bűnöző­nek bélyegezhetik. Az ilyesmi pedig nem kellemes, különö­sen akkor, ha a tisztelt bíró­ság tagjai éppen azon medi­tálnak, hogy húsz vagy hu­szonöt évi börtönt avagy pe­dig villamosszéket sózzanak-e a nyakába. Szóval, én baráti­lag azt tanácsolnám magának, hogy ne kérje a huszonnégy órás haladékot.. i — Ragaszkodom hozzá! — vágtam rá. Ügy okoskodtam, hogy ha ez az ellenszenves alak valamit barátilag tanácsol, akkor leg­jobb az ellenkezőjét cseleked­nem. Igaz, fogalmam sem volt róla, .mit változtat a helyzete­men, ha holnap kell folytat­nom ezt a tortúrát, és vála­szolnom ezekre az ostoba kér­désekre. De azért reményked­tem. Aki időt nyer, életet nyer! Búrt kénytelen volt kiengedni a karmai közül, legalábbis egy napra. Amikor utasította az ajtó előtt álló őrt, hogy egye­lőre kísérjen vissza a cellám­ba, olyan arcot vágott, mint a macska, amely már fogja az egeret, de aztán parancsot kap az oroszlántól, hogy csak más­nap fogyaszthatja el a cinci­két. A cellában most valamelyest jobban éreztem magam, mint éjszaka. A, poloskáknak csak híre-hamva volt, a falon szét­nyomott példányok képében. Ebből — mert éles eszem még ebben a nehéz helyzetben sem hagyott el — azonnal levontam a következtetést, hogy a po­loska és Búrt különbözik egy­mástól. A poloska éjjel dolgo­zik, és nappal alszik. Búrt vi­szont éjjel alszik, és nappal dolgozik. Persze, az is előfor­dulhat, hogy nincs kedve éj­szaka aludni. De nem tudom elképzelni, hogy akadhat . a földön olyan elvetemült és el- kókadt nőszemély, akinek ked­ve lenne egy ilyen alakkal éb­ren maradni. Kicsit elszunnyadtam, és ez nem volt rossz. Azt álmodtam, hogy otthon vagyok, Magyar­országon, és dolgozom. Szer­számokat csinálok, és a nya­kamra jár a diszpécser. Hol Ígérget, hol fenyegetőzik, hol pedig sír, hogy dolgozzak gyorsabban. Azt magyarázza nekem, hogy rajtam az egész gyár szeme, sőt egy élő mi­niszter is telefonált: mondják meg Kásának, ha nem ver rá, elúszunk az exporttervvel, és oda a negyedévi prémium. Egy külkereskedő — aki sze­mélyesen jött ki a gyárba, hölgy biztasson egy kicsit — iz­galmában nem is magyarul, hanem angolul agitált, hogy ne aludjak. Az a szegény börtönőr, akit ily módon a magyar néphadse­regben tiltott, de azért elég gyakran alkalmazott és az ősi katonai hagyományok kereté­ben ránkmaradt kifejezésekkel illettem, szerencsére nem tu­dott magyarul, de azért igen meglepődött. Én is. Kiderült, hogy nem egy magyar külke­reskedő,hanem egy amerikai börtönőr noszogatott angolul. És nem is álmomban, hanem a valóságban. — Van időm! — feleltem felriadva. — .Holnapig senki­vel sem vagyok hajlandó tár­gyalni. Erre nekem a maguk törvényei jogot adtak. És ha én e jog alapján kénytelen va­gyok teljesen ártatlanul itt csücsülni, akkor kijelentem, hogy hagyjanak békén. — Kérem — szólt az őr lá­gyan —, megmondom a látoga­tóinak. hogy nem óhajt velük tárgyalni. És már csukta is be a cella­ajtót. Odaugrottam, és hármat rúgtam a , vasajtóba. Az őr visszajött, hogy mit akarok. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents