Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-19 / 65. szám

1 idősek estjére szólít a meghívó Két hosszú asztalsor, szépen megterítve, étel, ital, idős ven­dégek, hatvanon túl valameny- nyien. Bő szoknyás paraszt­asszonyok, bajszos férfiak, ki­csit megilletődve ülnek és vár­ják, hogy elhangozzék a hiva­talos megnyitó a maglódi öre­gek ünnepi estjén. Nem elő­ször vannak itt, hagyomány már ez Maglódon. Az egyik vendég — teljesen ősz már, nyolcvan felett lehet — fiatalokat is meghazudtoló lelkesedéssel és remek zenei érzékkel harmonikázik. Az asztal másik végén egy néni lábával veri a ritmust, legszí­vesebben talán már táncolna. Egyelőre még vár és hallgat­ja, amint a helyi nőKanács és Vöröskereszt képviselője meg­nyitja az estet. Köszönti az öregeket a községi pártbizott­ság és a tanács elnöke is. Két piros nyakkendős úttörőlány verset szaval. Az öregek né­mán figyelnek, s aztán a rö­vid műsor után evés-ivás, fé­lénkségük feloldódik, ismét megszólal a zene. Egy idős asszony — Kati néni — éne­kel, még most is nagyon szép a hangja. Jól érzik magukat, táncra perdülnek, vidáman ropják a csárdást. Jó a han­gulat, szórakozzanak, megér­demlik! Juressza bácsi, aki a Vörös Hadseregben harcolt Lenin eszméiért, mondta nekem ezen az estén: „Ne hagyjátok el soha anyáitokat, apáitokat, akik nektek a mát megterem­tették.” V. A. MOHOMIDÉKE • pest megyei hí r l„a p k ül ö n k iadásx XT, ÉVFOLYAM, 65. SZÁM 1969. MÁRCIUS 19., SZERDA Indulásra készen a kávai Haladás Tss-ben ütvén éve történt Dokumentumok között A kávai Haladás Tsz vezető­sége megtárgyalta a tavaszi munkákra való felkészülést és beindulás helyzetét* Sáránszki Mihály növénytermesztési bri­gádvezető számolt be. Elmon­dotta, hogy egy kivételével az erőgépeket mind kijavították, csupán arra várnak, hogy az időjárás lehetővé tegye a talajra való „rálépést”. Mert sajnos, a kávai agyagos talajon kedvező időjárás esetén is, csak öt-hat nappal később lehet a munkát kezdeni. A vezetőség a trágyakihor­dást szorgalmazta annak ide­jén, még a fagyos talajra. En­nek eredménye, hogy körülbelül hat hold van már csak hátra a trágyá­zandó területből. Az őszi vetések fejtrágyázá­sára és a tavasziak alá kiszó­rásra több mint két mázsa káli, több mint három mázsa foszfor és két és fél mázsa nitrogén műtrágya áll rendel­kezésre. Április 10-ig tervezik a fejtrágyázást befejezni, pedig nagy a terület, 517 hold. Van ezenkívül is még munka bőven, például a 180 hold őszi mélyszántás megfogasolása és 210 hold tavaszi szántás. Ezek elkezdődtek. (MJ) HÚSVÉTI ELŐZETES Két hónappal előbb Felkerültek a kék szalagocskák Az év utolsó szalagavatóját rendezték meg szombaton Mo- noron a járási művelődési ház­ban. A helyi iparitanuló-isko- la harmadikos növendékeinek kabátjára, illetve blúzára ke­rült fel a kis kék szalagocska. Az ipari tanulók egyébként már készülnek a nagy feladat­ra, a nyári szakmunkásvizs­gákra, amely után kézhez kap­ják majd a legértékesebb bi­zonyítványt ... (g. j- — P- i ) (scThnras/ton tVs Tápiósápon Iss* ma vb-ülés Ma délután fél négykor tar- j tanak vb-ülést Csévharaszton, ' ahol a lakosság szolgáltató jel­legű igényeinek kielégítéséről tárgyalnak. Tápiósápon a három órakor kezdődő vb-ülésen a szeszfőz­de pénzügyi munkájáról szá­molnak be. MAI MŰSOR MOZIK Maglód: Egy ember az örökké­valóságnak. Monor: San Gennaro kincse. Tápiósüly: Kard és kocka. Űri: Lombhullás. Vecsés Ember- rablók. A nagyobb ünnepek előtt mindig magasra szökken a monori FŰSZERT dolgozói­nak „munkaláza”. Olykor ki is lendül a „mutató”, mint ahogy múlt vasárnap is. Ezen a napon az árucsomagoló osz­tály dolgozói csaknem késő es­tig kötözték, osztályozták a húsvéti figurákat. A húsvéti ünnepekre való felkészülés a FÜSZÉRT-nél már február végén megkezdődik, s ez itte­ni időszámítás szerint nem is tekinthető olyan korai idő­pontnak. Igen, legalább két hónappal előbb kell az ápri­lisra gondolni ahhoz, hogy hosszas és pontos munkával kielégíthessék a boltok igé­nyeit. Az első feladat inkább adminisztratív jellegű, már­ciusban már gyakorlatibb a munka, gondoskodni kell a fel­tornyosuló dobozhegyek mi­előbbi elszállításáról. Az úgy­nevezett revízióhelyiség az ilyenkor, amelyről elmondhat­juk, hogy valóságos nagyüzem­mé alakul át, külön életet él. A sok bosszúság, fáradtság el­lenére is egy kicsit azért ün­nepi, ajándékozási hangulat hatja át már most az itt dol­gozókat, köztük Fekete József- nét, Babinszki Ilonát, Ácsai Ferencet és a többieket. Az a tudat, hogy munkájuk fárad­sága örömpírt varázsol majd a „fészekkutató” gyermekarcok­ra, még inkább feloldja a fe­szültségtől terhes perceket. (baky) SCHIRIUUA ÁTFUTOTT JÁRÁSUNKON Kevés az olyan ember Mo- norom, aki részvevője volt a Tanácsköztársaság eseményei­nek, s hűséggel visszaadná az akkor történteket. A direktó­rium tagjai közül csak Magó- csi Károly és Babinszki And­rás él, s a vésztörvényszék ak­kori elnöke, Spiesz József. Ke­vés a dokumentum is, megsár­gult papírlapok alig őrzik az emlékeket. Az asztalon egy levél fotó­kópiája fekszik: Deák Ferenc színművész, monori lakos éle­te — rövidke sorokban. „Deák Ferenc az Operett Színház színművésze volt. Artistaként, táncosként bejárta Európát, de Afrikát is. A Tiszánál velem együtt harcolt az intervenció- sok ellen.” Az aláírás: Sala­mon Béla. Hogy hol lehet most Deák Ferenc, áld valószínűleg sokat tudna mesélni azokról az időkről, amelyek történe­lemmé váltak? Ki tudja ... Gépelt papírlap, nevek, sű­rűn egymásután. Azok nevei, akiket 1919. szeptemlber 12-én fogtak el. Tárgyalásuk a mo­nori Vigadó épületében volt. A vád: tevékenyen részt vettek a tavaszi eseményekben, újat akartak, szebb községet, embe­ribb körülményeket. Mindegyi­kük neve mögött ott a szám is: elítélve 7 évre, 6 évre — évek­re, hónapokra. Október 11-ig tartott a tárgyalás. Teljes volt a bizonytalanság: vajon mi lesz velük? Hiszen akkor már elv­társaik közös sírban feküdtek az agyagbányában. A direktó­rium, a községi, járási mun­kástanács ekkor már csak ne­veket jelentett. De nem felej­tették el ezeket a neveket. Kórházat akartak, szállodát, utakat. Elkezdtek valamit, amit végleg kitörülni az emlékezet­ből nem lehetett. A börtön, a halál nem jelentett gátat, újak léptek a régiek helyére. S minden szál, minden föl- világosító, szabadító tett, a hu­szonöt évvel későbbi tavasz újjászületéséhez vezetett. (K. Zs.) Jól sikerült a járási szavalóverseny tiHll Szombat délelőtt Tápiósü- i lyön, a pesti műút mentén, lel­kes kis közönség és szurkoló | úttörőgárda várta Schirilla Györgyöt. Tizenegy óra ' táj­ban feltűnt a világhírű futó izmos alakja. Játszi könnyed­séggel rótta a métereket. Saj­nos, nem tarthatott Sülyben pihenőt, m.ert hosszú út állt még előtte. Helyette edzője, Kraivich József készséggel szolgált felvilágosítással: — Gyuri — mondotta — a Magyar Tanácsköztársaság és a forradalmi ifjúsági napok tiszteletére vállalta, hogy egy nap alatt a Budapesttől legtá­volabb eső jász községbe, Jász- kisérre fut. Száztíz kilométeres útjának még a felét sem tette meg, ezért nevében elnézést kérek, amiért most nem állt meg. Az edző elmondotta, hogy Schirilla áprilisban Leningrád- ba tmegy, s ott Lenin születé­sének 100. évfordulója tiszte­letére 100 kilométert fut. Az­után Tuniszba utazik, majd Görögországban vesz részt at­létikai játékon. A községi tanácselnök az ed­zőnek emléklapot adott át, majd a Hazafias Népfront el­nöke további sikereket kívánt a futónak. Krátky László Aranyoklevelesek. Vasárnap délelőtt a Monori Állami Gazdaság kultúrtermé­ben rendezték meg a járási szavalóversenyt. Nem túlzás A valóság és a szóbeszéd Verekedés vagy erőszak? Angol hajók £ ájcban A Royal Navy, amelynek ha­jói szinte a világ valamennyi tengerén megtalálhatók, Svájc vizein is megjelenik. A brit haditengerészet két a'- azedő- je a Rajnán hajózik fel Base­lig. PARKOLÁS Párizsban tovább bővítik a :öid alatti parkolóhelyeket. Jelenleg kb. 9000 gépkocsinak ívújtanak férőhelyet, 1972-ig i gépkocsiíérőhely száma a iö’d alatt 55 000-re emelkedik. A terv azt is előírja, hogy a ráro.s Központjában a parko­ló’.'elvek ne legyenek 'ávolabb '•gy mástól 1 kilométernél. HAGYOMÁNY A KEFEGYAIÍBAN: A BALLAGÓBOT Bensőséges ünnepség színhelye volt nemrég a Monori Kefegyár kultúrterme: Monori Istvánt és feleségét búcsúz­tatták nyugdíjba vonulásuk alkalmából. Az ünnepségen ott volt az üzem dolgozóinak nagy ré­sze, hiszen a Monori házaspár a törzsgárdához tartozott. Monori bácsi 1928-tól, Monori néni pedig 1935-től kezdve dolgozott a kefegyárban. Monorinét nemcsak az üzemen belül ismerték, és nemcsak jó munkájáról volt híres; ő volt a kefegyár régi, híres kultúrcsoportjának a lelke, a vezetője. Nem véletlen, hogy a búcsúztató alkalmából a régi csoporttagok, a „táncoslányok” — meglepetésként — kedves kis műsort rögtönöztek: régi motívumokat elevení­tettek fel azokból a táncokból, melyekkel régen szerepel­tek. S egyszer csak belopakodtak a zenekar volt tagjai is: eljátszották azokat a nótákat, melyekhez a Monori házas­párnak sok kedves emléke fűződik az üzemi bálok, rendez­vények idejéből. Hagyomány már a kefegyárban, hogy a nyugdíjba vo­nulók az ünnepségen egy „ballagóbotot” (fokost) kapnak, amire hosszú, színes szalagokat kötnek, s ezekre a szala­gokra az üzem dolgozói emlékül felírják a nevüket. Mond­ják, a Monori házaspár ballagóbotjának szalagjain majd 200 név sorakozik . . . S a dolgozók nemcsak nevüket írták fel, de értékes ajándékkal is meglepték a nyugdíjas há­zaspárt. ' (f. o.) A gyömrőiek így mesélik a történetet: huligánbanda ga­rázdálkodik a községben, s nemrég megtámadtak éjszaka egy házaspárt, a férfit fél­holtra verték, az asszonyt pe­dig megerőszakolták. Valóban történt támadás — de nem így! Mi hát az igaz­ság? A sértett, V. Gyula így meséli: A feleségem aznap (február 27-én) az éjféli vo­nattal jött haza munkahelyé­ről. Kimentem elé az állo­máshoz, s odafelé a kultúrott- honnál részeg társasággal ta­lálkoztam. Szó nélkül mentem tovább. Már visszafelé jöt­tünk a feleségemmel, amikor újra négy, láthatóan részeg férfi közeledett. Szóltam az asszonynak, húzódjunk a ke­rítés mellé. így is történt, de az egyik férfi odajött, fellökte a feleségemet, mire én le­szedtem a kerékpáromról a pumpát, s fejbevágtam. Erre mindannyian rámestek, bezu­hantam egy kertbe. Ütlegeltek, el is veszítettem az eszmélete­met. Aztán megpróbáltam fel­állni és elrohanni, de utánam jöttek és újból ütni kezdtek. Mire megint magamhoz tér­tem, már egyedül voltam, A feleségem is eltűnt. V. Gyuláné: Igen, megtá­madott egy férfi s a férjem pumpával fejbeütötte. Mikor láttam, hogy mindannyian ne­kirontanak, segítségért rohan­tam. Két férfivel találkoztam az úton, akiknek elmondtam mi történik és szaladtam to­vább. A rendőrség előtt utol­ért a férjem. Csupa vér volt... V. János: (A támadók egyi­ke.) Aznap délután három órától a Halászkertben vol­tam. Rexeztünk és ittunk, elég sokat, sört és gint. Záróráig maradtunk. A többire nem emlékszem. Hogy mitől van a seb a fejemen? Gondolom ütéstől lehet. Nem tudom, hogy volt a verekedés. Sem­mire sem emlékszem az egészből. L. Gyula: (Szintén a táma­dók közül.) A kultúrháznál egy kerékpárossal találkoz­tunk, az állomás felé ment. A társaságból egyikünknek be­leakadt a lába a kerékpár pe­dáljába. Utánaszólt a kerék­párosnak, hogy „finomabban is lehetett volna!”, mire az visszakiabált valamit, össze­szólalkoztak. Már visszafelé jött egy asszonnyal, amikor újból összetalálkoztunk. Já­nost ketten tartottuk, mert fe­léjük rohant. A férfi előkap­ta a pumpát, és fejbeverte. Dulakodtunk, az asszony is el­esett ... Csúnya ügy. Tény az, hogy a közvélemény kissé eltúlozta a dolgokat. Valóban volt vere­kedés, nem is olyan kicsi. Erő­szakoskodás azonban nem tör­tént. A támadók így is elnye­rik méltó büntetésüket. (koblencz) azt állítani, hogy a rövid né­hány óra alatt is sikerült egy­ségesen kedvező képet kap­nunk a járási szavalókultúra színvonaláról. Néhány nevet nemcsak érdemes, hanem úgy érezzük, szükséges is megem­líteni. Rachovina Lajos vecsési sza­való méltán érdemelte ki a zsürielnök külön elismerését és az aranydíjat. Atmoszféra­teremtő erővel képes önmagát — s ezzel természetesen a ver­set — az érdeklődés közép­pontjába állítania. A többi, ezüsttel és bronzzal jutalma­zott szavalok közül tetszett az üllői Gonda Mónika mindem mozzanatában átlényegült, mély átérzéssel előadott vers­mondása, amellyel Kosztolá­nyi: Szegény kisgyermek pa­naszait szólaltatta meg. Mo­csári Jánostól József Attila: Kései siratéját hallottuk, igaz, még nem teljes értékű tolmá­csolásban, de jól. Leéh Mag­dolna annak ellenére, hogy egyéniségétől idegen verset választott, jó szavaló, többre is képes. Dicsérettel szólhatunl még Bartos Zoltánról, Bul Károlyról, Nagy Erzsébetről. (baki — pétérffy) Rajt után... Vasárnap minden fronton megkezdődött a labdarúgó­bajnokság. Már az első for­dulóban akadt néhány érde­kesség. ★ — A maglódi -izenegy nem várt 1:0 arányú győzelmet aratott a Csepel Autó ottho­nában. Nagyon lelkesen ját­szottunk — mondta Fitos László, aki gyömrői létére Maglódon rúgja a labdát. — Ha egy kis szerencsénk van, akkor nagyobb arányban is győzhettünk volna. Egyetlen megyei csapatunk jól vette tehát a rajtot. A kö­vetkező ellenfél Albertirsa lesz, s amint hallottuk, néző- csúcsra számítanak — jó idő esetén. ★ A játékvezetés szeretetét mutatta be Trencsényi Géza üllői játékvezető, aki gyalog indult el Gyömrőre, a Gomba elleni ifjúsági mérkőzés leve­zetésére. — Az utazás nehézsége: miatt tettem — mondta. S hogy nem fáradt el, az bizonyítja, hiba nélkül vezet­te az ifimeccset, s a felnőtt ta­lálkozón is jól partjelzett. ★ Tör öcsik János viszont nem utazott el a Monori-erdő—Va­sad ifitalálkozó levezetésére. Hiába várták a csapatok, nem érkezett meg. Vajon miért? ★ A lelkes gombaiak majd­nem meglepetést okoztak Gyomron. 2:0-ra vezetett már Gyömrő. amikor szépítettek, s három gólhelyzetet is kidol­goztak. Ha értékesítik, akkor... A második félidő is kiegyen­lített volt. csak a szerencse játszott közre abban, hogy az eredmény 5:1 lett a gyömrőiek javára. ★ Zagyvapá'fa'v' Építők—Ve csési VIZÉP 0-1 '0:0). Gér József

Next

/
Thumbnails
Contents