Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-02 / 51. szám
I 1969. MÁRCIUS 2., VASÁRNAP PEST MEGYEI 9 Kulturális törekvések Ácsán y Egyezség, kézfogással AZ ÉLET KA TONÁI Tavaly szeptember elseje óta Vancsó László irányítja az acsai művelődési otthont, Tiszteletdíjat kap érte, havi 300 forintot. Egyébként szerszámkészítő az ikladi Ipari Műszergyárban. Komoly, halk szavú fiatalember. Két éven belül ő az ötödik, aki elvállalta a művelődési otthon vezetését. Megismerkedett a körülményekkel, felmérte a helyzetet, számba vette a lehetőségeket, és most balsejtelmek nyugtalanítják, Nem elkeseredett, csak bizonytalan. Szégyellné, ha elődei kudarcsorozatát nem tudná megszakítani. Ami van és ami lehetne A másfélezres lélekszámú községnek egyetlen, színpaddá' rendelkező, 180 személy befogadására alkalmas terme van — ez a művelődési otthon. A községi KISZ-szervezet, a tanácsháza udvarán, külön helyiséget birtokol. Hetvenhat fiatal — 70 százalékuk tsz-tag, 30 százalékuk gyári munkás és építőipari dolgozc — zsúfolódik össze e tágasnak egyáltalán nem mondható helyen. Klubokat, szakköröket alakíthatnának, közösen szórakozhatnának, 15 tagú színjátszó csoportjuk mely Budai Borbála tanárnő irányításával, ismételten nagy tetszést aratva, még így ií minden évben produkál valamit, most, márciusban például egész estet betöltő, egy- felvonásosokból álló műsorral lép Ácsán és a környékbeli falvakban a közönség elé jelentős csoporttá fejlődhetne. A községi könyvtár szintén külön helyiségben húzódik meg. Tavaly október ótí Vancsó László felesége, a; általános iskola pedagógusi látja el a könyvtárosi teendőket. Kétezerszáz kötet ál az olvasók rendelkezésére száznyolcvanhatan válogatna! köztük rendszeresen. A szú! helyen a nagy forgalmat lebonyolítani igen nehéz. Kétségtelen, amióta Vancst László áll a művelődési otthon élén, megpezsdült Ácsé kulturális élete. Tavaly októberben (ilyen itt még nen volt!), Fábián Zoltán részvételével sikeres író—olvasc találkozón vehettek részt £ falubeliek, öt, filmvetítéssé egybekötött, TIT-előadás hallgathattak meg, s a terv tavaszig még négy előadás tartalmaz. A tsz-tagoknak sorozatban, húsz mezőgazdasági szakfilmet mutatna! be, a silózáárál, az üsző- nevelésről, a kukoricabetakarításról, a traktorok karbantartásáról stb. A KISZ- istáknak, előadással kísért politikai oktatófilmet vetítet tek le. Február 22-én farsangi bált rendeztek, március 20-án ünnepségen emlékeznek meg a Magyar Tanácsköztársaságról. Húsvéti é; búcsúi bál, újabb író—olvasc találkozó is szerepel a tervben A művelődési otthont anyagilag csak a helyi tanács támogatja. Pontosan évi hatezer forinttal, amelyben, sajnos Vancsó László 3600 forintos tiszteletdíja is benne van. A bálok bevétele és esetleges terembér növeli még valamelyest a kulturális célokra fordítható összeget. A könyvtár gyarapítására a tanács évi 300( forintot áldoz, a járási könyvtár az idén 1500 forintos póthitelt is biztosított. — Kedvezőbb körülményeket kellene teremteni Ácsán £ kultúrának — jelenti ki Vancsó László. — Szeretnénk, h£ az Aranykalász Tsz is segítené törekvéseinket. És ami mindennél fontosabb: épüljön fé mielőbb az új művelődési ház Fellegekben járnak? Tervrajza már kész. Kiterít: elénk Béri Jánosné tanácséi nők. Tulajdonképpen tömegszervezeti székház lenne, melyben a kultúra is elfoglalhatni az őt megillető helyet. — Itt egy présszó nyílna, it helyezkednének el a tsz-iro- dák, ez a kultúrotthoni rész — mutatja Bériné. — Amint látják, L alakú, egyemeletes épület. Régóta spórolunk rá, hárommillió forintba kerülne. Költségvetése egyébként most készül. Ha minden jól megy, még ebben az évben elkezdjük az alapozását, ünnepélyes átadását 1970. augusztus 20-ra tervezzük. A községfejlesztési alapból félmilliót áldozhatunk rá, a lakosság szívvel-lélekkel ígéri a társadalmi munkát, a Vác és Vidéke Általános Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet vállalja a presszó, a tsz az irodák építésének költségeit. Bizakodással eltelve A községben töbtien attól tartanak, kihasználatlan maradna a nagyobb kultúrotthon. A remek napközit is felépítették, s lámcsak, az egyik termét be kellett zárni, feleannyi gyerek lakja, mint amennyi beleférne. Mielőtt határoznának, sok mindent meg VARGA JÁNOS Órákon át el tudtuk nézni, hogyan dolgoznak, akik a falakat rakják. „Legalább szárazon élvezzünk” — ezt mondta egy Farkas nevű társaim. Kirakták hozzánk a „Hó- man-boyokat” ... Ezek voltak a fiatal, végzett mérnökök. Hatvan pengőt kaptak egy hónapra Klemm főmérnök néha még meg is rúgta őket mégse lázadtak. — A választóvíz Fejér megyében érte a fejemet... Seregélyesen építettünk utat... Acsai Imrével, a 19-es Tanács- köztársaság népbiztoshelyettesével itt ismerkedtem meg. Egy kamrában aludtunk ... sokat beszélgettünk ... Akkor hallottam először életemben a „Tökéről”. A barakkba is átjártunk, este Acsai mesélt, és ha egyszer-egyszer nagyon elfáradt, mert nem értette a kubikmunkát, és nem óhajtott beszélni, a többiek rátámadtak: ... „Mondjad csak,mondjad!”... „Nem baj, ha a tegnapit ismétled!” ... ABONYBA HAZAJÁRTUNK. Ott már nagyban folyt a nyilas agitáció. Képviselőnek Baky Lászlót választották. A mi szocdem képviselőnket a csendőrök leléptették. — 1938. január 1-én Acsai azt kérdezte, volna-e kedvem belépni a pártba?... Nagyot dobbant a szívem, féltem is, de borzasztó kíváncsiság is be- lémvágott. Azt hittem, az valami különleges dolog, ha az ember párttag. Még a fejét is másképpen hordja. „Nem végeztem én még semmi munkát” — ezt válaszoltam. — „Dehogynem — mondta Acsai —, te eddig is pártmunkát végeztél, ha nem is tudtál róla.” Megkaptam a tagkönyvemet. Ezek után feladatokat kellett elvégeznem. Paládpusztán az első sztrájknál én yoltam a három közül az egyik, akik a munkaadókkal tárgyaltak. A honvédségi munkáknál kellett aztán minél jobban elhúzni a határidőket, s ahol lehet, megakadályozni az elkészültét. — Megnősültem, gyerekeink is születtek. — A mi családunkban mindenki párttag. János fiam mérnök, most Lipcsében van, Margit felsőfokú technikumot végzett, Sándor fiam KISZ-titkár. Szolid, rendes emberek. Olyan nevelést kaptak, amilyet kell. De elkanyarodtam a témától, átcsaptam a jelenbe. Tapolcán, Szombathelyen kobikoltunk. A háború alatt minket nem vittek katonának, mert haddmunkán voltunk. A Horthy-proklaimációkor nyíltan a színre léptünk. Otthon tartózkodtam ... 14-en összejöttünk, és megalakítottuk a kommunista szervezetet. Legjobb elvtársaimat begyűjtötte a csendőrség, nekem is szöknöm kellett... A Béke párt röplapjait osztogattam ... — Csak a puszta tényeket mesélem el... Tartózkodom az érzelmi momentumoktól... A felszabadulás otthon ért... A szovjet parancsnokság kérésére rendőrséget kezdtünk el szervezni... majd Mucza János barátommal a földosztást is elkezdtük... Nehéz idők voltak ... Abonyban összeszedtük az árva gyerekeket... 45-öt, se anyjuk, se apjuk .. de nem tudtunk nekik enni adni... a front alatt sok vályogház elpusztult... az állatokat a vonuló németek hurcolták el... betegség, nyomor .. vízhiány ... mit is mondjak még?!... Iskolára kerültem... volt, aki megszökött, mert nem bírta az éhséget .. tarlórépa- főzelék, zsírtalanul, vízben főtt répa... mindennap ... Az előMÓRÉ MIHÁLY METSZETE I CSANÁDY JÁNOS: Vasutak Vasutak a tömör szobában átcsattogják a könnyű csendet, a mozdulatlan sejtfalak síneken száguldva pihennek; a vaskerék, akár a forgó olajos csontba ágyazottan, egészségesen szárnyralobban, váltó csattog, madár kiált, sas kering a tömör szobában, törökhoni hegyeit felett, s nyújtózkodnak Szibériában vörösfenyők és tűhegyek — a világ minden moccanása e sínekben rezget ezüstben — egy űrhajó repül amottan, s kéken lebeg a Föld a füstben. kell tehát fontolni, ez kétségtelen. — Ha mégis úgy döntenek, hogy az acsai tanács terve megvalósul, bár nem járunk jól, félmillió forint értékű támogatást nyújtunk a tömegszervezeti székház felépítéséhez — ígéri az Aranykalász Tsz elnöke. — A kultúrházat egyébként néhány éve mi ta- taroztattuk ki. Magunkévá tettük a Pest megyei Népművelési Tanács és a Pest megyei. Szövetkezetek Szövetségeinek tavaly októberben kiadott irányelveit, melyek arra hívtak fel, hogy járuljunk hozzá a község közös kulturális alapjához. Hajlandók vagyunk anyagilag is segíteni a művelődési otthont, ha tőle ugyanolyan értékű ellenszolgáltatást kapunk. És máris megegyeznek abban, hogy a tsz vezetősége még a kulturális alap felosztása előtt megtárgyalja Vancsó Lászlóval, mit tudnának egymásnak kölcsönösen nyújtani. Kézfogással pecsételik meg az egyezséget. Polgár István * * A HERCEGHALMI ÁLLA- > MI GAZDASÁG igazgatói iro- j dájában erősen viseltes, ko- ! pott télikabát mellé akasztom ! az enyémet. Varga János a ! tárgyalóasztalnál ül, s az a be- i szélgetés előtti kétpercnyi ! csend, előkészület, matatás al- ä kaimat ad apró megfigyelések- ; re: öltönye is ósdi, lábán 160 ! forintos gumitalpú bakancs, ! Kossuthot szív. Zömök test- ! alkatú férfi, magas homloké, ! kese hajjal, kicsit gyulladt és ! eléggé fáradt szemmel. S — 1914-ben születtem, né- 5 gyen voltunk testvérek, két S fiú és két lány. Apám az abo- S nyi kubikos, az első világhábo- ; rúban a szerb fronton meg- ü halt. Nem ismertem. Édes- (anyám, aki az uradalomban S vállalt répaegyelést, később ! mindig engem küldött el a ha- j diözvegy.eknek járó segélyért, j „Már vegyél is rajta sót vagy ; gyufát” — ezt mondta ilyen- ! kor. 5 — Harmadik elemista ko5 romban kivett anyám az isko- j Iából, és pásztornak adott. Egy j évet mulasztottam... később, j a hat osztály végeztével Tör- ; telre szegődtetett... Tizenkét $ éves voltam... Édesanyám, el- ! jött gyalog meglátogatni... 5 „Mi bajod van, kisfiam, miért j sírsz?” .. „Félek egyedül a ta- : nyán” ... Néha a lovak lába ; előtt a jászol alá húzódtam, és 5 betemettem a fejem szalmá- $ val... Rossz álmaim voltak, $ mindig hadakoztam valakivel ; éjszaka. í — A béremet kérdezi?... t Pontosan emlékszem! Egy év- $ re a következő juttatásokat $ kaptam: 3 mázsa búza, 1 má- 5 zsa árpa, 2 választós malac és 5 30 pengő... Számítsuk át? ... $ A búza körülbelül 900 forintot ^ ért, az árpa 280-at, a malacok ^ 500-at, a pénz, mondjuk, 500 ^ forintot, ha a vásárlóértékét $ nézzük. Az összesen 2180 fo- ^ rint. Tehát havonta 181 forin- $ tért dolgoztam. 5 „Árva gyerek vagy, tarsd a ^ szád!” — Anyám mindig ezt ^ mondta. $ — A tanyától nem messze § lakott egy lakatos. Hanáknak § 'hívták. Ügy mondta csak: „kis- ^ gyerek” ... „Adjatok olvasni a S kisgyereknek!” ... Jókait és a 5 Három testőrt is ott olvastam. ^ Meg társadalmi regényeket... ^ Egy év múlva másik mun- ^ kahelyre kerültem, egy gaz- ^ dag paraszthoz. Pénz helyett | egy lánc kukoricaföldet adott 5 anyánknak. Fél háromkor kel- ^ tem mindennap. 1929 telén (> annyira hideg volt, hogy a $ jószágokat az istállóban itat- ^ tűk. Vízhordás közben a lá- ^ bam egészen a combomig ^ csonttá fagyott, mert mindig | leöntöttek. | — NEM LESZEK TÖBBÉ 5» CSELÉD! — ezt mondtam egyik este anyánknak. Az asz- S tatra borult, és sírt. „Neked § nincs apád, Jancsi!” ^ 1932-ben Abonyból három^ ezer ember ment el munkát ^ vállalni. Abonytól vagy Szen- 5 testől Pestig az országút min- S dig tele volt gyalogló férfiak- § kai, asszonyokkal. Velünk ^ szemben is jöttek, kínzott, ^ gyötrött arcúak: — „Hiába ^ mentek, Pesten sincs mun- ^ka!”... Mi mégis róttuk csak ^ az országutat... Hátha!... | Rámszakadt a boldogság, út- ^ munkához kerültem, követ ^ törni, de a kubikosbrancs be- fogadott. 5 — Az embert a brancs ala^ kította. Mi meg az Általános ^ Munkásegyletet. Csak szak- ^ egyletnek hívtuk. Volt még ^ földmunkás-szakszervezet, ^ szocdem párt is, és a szakegy- ^ letbe a Népszava újság járt. A | módosabbak a Katolikus ^ Munkásegyletet meg a Katoli- kus Gazdakört támogatták. ^ A szakegylet könyvtárosa ^ Pólyák István Csepelről jött. ^ Kettős szekrénye volt. Az első ^ részből adta a semleges, a bel- ^ sóból a veszélyes irományokat. ^ A „Pápák bűnét meg a Fran- ^ cia forradalmat is ő adta a ^ kezembe”. Sj — Néha elbocsátottak ben- ^ nünket... emlékszem a Váci ^ útra mentünk ... Nagy táblá- ^ kát tettek ki a gyárkapukra: ^ „Munkásfelvétel nincs” ... Az ^ építkezésekre is kijártunk. Ott ^ is a táblák: „Munka nincs!” adóteremben télikabátb'an ültünk, fűtés nem volt... Szak- szervezeti munkára osztottak be, kerékpáron jártam a ta- nyavilágot __ — KÜLDÖTTSÉGBE JAVASOLTAK Bulgáriába... Mondtam, nem vállalom, faggattak: „Ne légy hülye, ilyen alkalmat elszalasztani!” ... Nem volt ruhám. Székely elvtárs, a szakmaközi bizottság elnöke adott egy öltönyt... Otthon nem volt kenyér... Aztán az országos bénmegállapító bizottsághoz kerültem, Kossá István mellé. Később annak a vezetője lettem, majd pártfőiskolára küldtek. A szaktanácshoz titkárnak osztottak be... főleg a bérekkel foglalkoztam ... Egyik osztályvezetőm Mező Imre elvtárs volt. Kossától és tőle is nagyon sokat tanultam. Amikor megalakult az Állami Gazdaságok Minisztériuma, Fock Jenő jött a helyembe, én pedig miniszterhelyettes lettem ... — Nem, soha sem érdekeltek a hatalom külsőségei... Nem vágytam soha a szép autó vagy a fényűzés > után ... Rengeteget dolgoztam... A reprezentálást mindig gyűlöltem és untam... Abban az időben sok jó elvtársat, gazdasági embert rágalmaztak meg és fogtak perbe... Büszke vagyok arra, sok koholt ügyet borítottam fel és akadályoztam meg... nemegyszer ért emiatt vád és támadás. Amikor az Állami Gazdaságok Minisztériuma megszűnt, a MEDOSZ titkára lettem. Bántam-e a miniszterhelyettesi rangot? ... Ugyan kérem, mindig oda mentem és azt hajtottam végre, amit a párt elvárt tőlem. 1962 óta vagyok itt, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság igazgatójaként. Nyolc évet tanultam a munkám mellett, elvégeztem a közgazdasági egyetemet és a honvédakadémiát. Ebben a gazdaságban mnden évben 4 —5 millió volt a veszteség. Azt mondtam: „Három éven belül ebből 10 millió pluszt kell kihozni.” A szakemberek többsége azt hitte, elment a józan eszem. 1967-ben 14,5 millió, 1968- ban 15 millió forint nyereséggel zártuk az évet — 1938. január elsejétől igazolták a párttagságomat, s megkaptam a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetést. 1948-ban a Népköztársasági Érdemérem ezüst, 1951-ben a Népköztársasági Érdemrend IV. fokozatával tüntettek ki. A legnagyobb kitüntetésem? ... Amikor az egyetem, aulájában 1800 végzős hallgató közül ötöt kiemeltek mint kitüntetetteket, az én fiam is ott volt közöttük. Van a családban is, aki folytassa, amit én, a sanyarú sorsú vplt kubikosgyerek elkezdtem... — MIT TARTOK A HIBÁIMRÓL? ... Érdekes kérdés ... Azt hiszem, néha túl kemény vagyok ... Szeretem, ha végrehajtják, amit mondok ... szeretném mindig siettetni, előre a dolgokat... Oly kevés, amit az ember meg tud valósítani, és úgy sürget minket az idő! Varga János körülnéz grafikonokkal zsúfolt irodájában, kis birodalmának tárgyai, a vitrinek kupái, serlegei, oklevelei és arany, ezüst díjai között, majd a hamutartóban a rengeteg cigarettavéget never ti:... „Hangsúlyozom, egy ilyen visszaemlékezés elég erősen kiborítja az embert, igaz-e?” Szüts 1. Dénes
