Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-19 / 65. szám

1969. MÁRCIUS 19.. SZERDA rLa i MEGYEI ^JÚrlfW 3 Kölcsönös előny A sűrűn hangoztatott foga­lom, úgy látszik, nemcsak az államok közötti kereskedelem­ben élvez polgárjogot, hanem megkapja azt sokkal kisebb te­rületen is: vállalatok és ter­melőszövetkezetek együttmű­ködésében. Lapunkban annak idején már beszámoltunk a tápiószecsői Egyetértés Ter­melőszövetkezet és a fővárosi finomposztógyár közös üzleté­ről, a szecsői szövődéről. A melléküzem a fővárosi gyár­ban leszerelt — nagy teljesít­ményű automatákkal fölcse­rélt — gépekre alapozódott. A szövetkezet teremtette meg a gépek elhelyezésének föltéte­leit, biztosította a munkaerőt, sőt, géphasználati díjat is fi­zet a gyárnak. A gyár többlet- kapacitáshoz jutott, öreg gé­peit termelésre használhatja, minden különösebb beruházás nélkül biztosított előnyöket, míg a termelőszövetkezet munkát tud adni olyanoknak, akiket addig csak főszezonban volt képes foglalkoztatni — s ugyanakkor: csúcs idején a szövődé is kivonul a földekre —, s bár a múlt év tele volt a kezdés nehézségeivel, a kö­zös gazdaság mintegy hétszáz­ezer forint nyereséget köny­velhetett el, ebben az évben pedig, terveik szerint, egymil* liót írhatnak a szövődéi nye­reség számlájára. A termelőszövetkezetek melléküzemági tevékenységé­ről sok szó esik még napjaink­ban is, nehezen csitulnak el a szenvedélyes, s éppen ezért előítéletektől sem mentes vi­ták, s mi tagadás, akad bősé­gesen példa az elfuserált vál­lalkozásokra, sőt, a zűrös, sza­bálytalanságokkal, visszaélé­sekkel terhes ügyekre is. Mint általában, most is a konkrét tényéktől függetlenített általá­nosítás vezet félreértésekre. Mert amennyire útját kell áll­ni a kalandoroknak, a felelőt­len nyerészkedésnek, annyira érdemesek támogatásra a hasznos, jó kezdeményezések, azok, melyeket gazdaságossági számítások, szervezeti intézke­dések előztek meg, s amelyek valóban a kölcsönös előnyökre alapozódnak. A szecsői szövődé ez utóbbi­fa példa, nem az egy az egy­hez másolható példa, de fő jel­lemzőit értve, követhető. A melléküzem létesítése előtt számolt a gyár és számolt a szövetkezet, tisztázták a jogi s gazdasági feltételeket, bizto­sították előzetesen a munka­erőt, annak betanítását, sőt, a jövőt is: öt évre szóló szerző­dés kötelezi a gyárat arra, hogy a szecsői üzemnek mun­kát ad. Varázslók lennének Tápió- szecsőn a szövetkezet felelős munkatársai? Semmi titokza­tosság nincs abban, amit tet­tek. Gondolkodó emberek, ikik tisztelik a törvényeket, nem azokkal szemben, hanem ízok segítségével akarnak töb­bet, olyan emberek, akik él­nek az új lehetőségekkel, de eszükbe sem jut, hogy vissza­éljenek vele. A mértéktartás, » józanság egyre inkább jel­lemzője kezd lenni a mellék­üzemági tevékenységnek; le­tisztul a folyam habja, a mély­be süllyed a fölkavart iszap — ott is a helye! —, s megmarad i tiszta víz. Az a tiszta víz, mely egy állami vállalatnak éppúgy hasznot hozó forrás, mint a szövetkezet gazdáinak — akik a szövődé nyereségét mezőgazdasági beruházásokra 'ordítják! —, s éppen ezért eb­ből a tiszta vízből mindenki bátran meríthet, olthatja szom- ;át! Mészáros Ottó Húsvét előtt Már megjelentek az üzletekben az idénycikkek. Az illatszerbol­tokban a különféle kölnivizes üvegek ezrei várják a húsvétot, az édességboltokban a csoko­ládé nyuszik és tojások nagy tőim,ege csábítja a gyermekeket. Belvíz után... Dunakeszin az elmúlt hetek­ben belvíz árasztotta el a föl­deket. És amikor a víz nyo­másának már a töltés sem áll­hatott ellent, elöntötte a há­zakat. Ennek a területnek a vízrendezését most már végle­gesen meg kell oldani, hiszen több mint 25 házat fe­nyeget az állandó belvízve­szély. Strausz Imrével, a 32-es körzet községi tanácstagjával, a vízügyi igazgatóság körzet­építési vezetőjével beszéltünk, mit tehetnének az áldatlan ál­lapot felszámolására? Elmond­ta, hogy az első lépés a geo­déziai felvételek alapján rög­zíteni a talajviszonyokat. Et­től függően dönteni: a csator­naépítés-e a jobb megoldás, vagy a vizet patakba terelve juttatni a Dunába. A sport­pálya melletti víz elvezetésé­hez mindenképpen a csatorná­zás lenne a megfelelőbb. Az út alatt 3—400 méteres átveze- tő-hálózatot építeni. Véleménye szerint az elön­tött utcáknál igen olcsó és szellemes módon lehetne a vízfelesleget lecsapolni. Körül­belül 2—3 méteres mélység­ben kútgyűrűket kell a lapá- lyosban a földbe süllyeszteni, amibe a felszíni víz összefo­lyik. 8—10 helyen már megépí­tették, s darabja nem kerül többe 1500 forintnál. Ez az akna is csak akkor teljesítheti azonban feladatát, ha rendszeresen gondoskodnak tisztán tartásáról. Ugyanúgy, mint az árkok-átereszek kar­bantartásáról. Most is köny- nyebben levonult volna a bel­víz, ha a lakók nem sajnálják azt a kis munkát az eltömő- dött vízlevezetők felszabadítá­sára. A víznyelő aknák építé­se jó, de csak átmeneti megoldás. A nagy gondot a községi csatorhahálózat kiépí­tése fogja megoldani. Erről Hegedűs János tanácselnök­helyettest kérdeztük. — Kis csatorna — nagy pénz. Hát ha még nagy csa­tornát kell építeni, mint ne­künk! Számokban: még ta­valy 71 ezer forintért elkészí­tették a tanulmánytervet. A csatornához fűzött néhány megjegyzést Kalmár János or­szággyűlési képviselő, a jár­műüzem főmérnöke. Szolnok megyei Tanács Építési és Szerelőipari Vállalat (Szolnok, Dózsa György u. 5.) AZONNALI BELÉPÉSRE FELVESZ: ÉPÜLET ÁSZT ALOS, ÜVEGES, PARKETTAZÓ. KÖAAŰVES, ÁCS, Jelentkezés a fenti címen. VASBETONSZERELŐ SZAKMUNKÁSOKAT, valamint KUBIKOSOKAT ÉS SEGÉDMUNKÁSOKAT. — A hálózat akkor lesz teljes, ha Dunakeszi szennyvizét be­juttatjuk a budapesti csator­nákba. Magán az OTP-lakóte- lepen háromezer új lakás épül, és ha hozzáteszem, hogy a mi gyárunk évi négyszáz kiló ciánt ürít a Dunába — persze horribilis költségű kö­zömbösítés után —, akkor vi­lágos, hogy Dunakeszin 'köz­ügy a csatornázás. A helyi ta­nács ezt saját erejéből semmi­képpen sem tudja megoldani, állami hozzájárulásra, és főleg a környék nagyüzemeinek erő­teljes anyagi támogatására számíthatnak. — komáromi — A „történelmi osztály" csődje MA HUSZONÖT ESZTEN­DEJE, 1944. március 19-én be­következett az, amit elkerül­hetetlenné tett egy törvénysze­rűen végigjárt út; a népárulás, a nemzetvesztés útja. Ma hu­szonöt esztendeje az ország mindenhatónak tűnő ura, Hor­thy Miklós különvonaton ült, hazafelé tartott. Németország­ból Budapestre. Különvonatát azonban megelőzték annak az embernek a katonái és tankjai, akit ő, Horthy, több ízben is „Európa megméntőjének” s a „civilizáció védelmezőjének" nevezett, s aki azzal a névvel írta be magát az emberiség legszörnyűbb, legembertele­nebb alakjainak sorába, hogy: Adolf Hitler. Az „Öíőméltósá- gú Ür” mire a fővárosba ért, már csak egy megszállt ország kormányzója lehetett. A pa­rancsokat már nem ő diktálta, neki diktálták, ö csak alázat­tal, szolgaian továbbíthatta azokat. Nem volt új szerep. Ezt tette már esztendők óta, de legalább a látszat megma­radt. Most már az is füstté lett. A Harmadik Birodalom s Führerje rossz néven vette az engedelmes szolga egy-egy la­pos oldalpillantását. Még hogy angol orientáció? Nyugati pu­hatolózások? Ha harmincki­lencben meg negyvenegyben — no meg korábban is! — az ő, Hitler s a Harmadik Biroda­lom lapjára tettek a magyar urak, akkor mit akarnak most? Mit képzelnek? A Führer a birodalomban egyetlen dolgot tűr meg: a feltétlen engedel­mességet. A birodalomban, te­hát — Magyarországon is. Ezt, a hovatartozást s a feltétlen engedelmességet adta a ma­gyar uralkodóosztály tudtára a Führer tankjaival, a Wehr­macht- és SS-egységekkel, s persze, főként a — Gestapóval. A HUSZONÖT ÉVVEL EZ­ELŐTTI március 19 a nemzet szempontjából tragikus, a tör­ténelem szemszögéből látvá­nyos vízválasztó volt. Végképp és félreérthetetlenül bebizo­nyosodott, hogy a „történelmi osztály”, mely oly sűrűn és oly nagy hangon tüntetett elhiva­tottságával, uralkodási, hatal­mi jogaival, s azok öröktől fog­va való gyakorlásával, nem hogy erre lett volna képes, ha­nem még szolgának is utolsó. Mert uralkodni egyet jelentett volna a nemzeti érdekek föl­ismerésével. Elhivatottan ve­zetni úgy kellett volna ... csakhogy a történelem nem ismeri a föltételes módokat. Igent vagy nemet kell monda­ni. A magyar urolkodó osztály igent mondott Hitlerre s a hit- lerájra, s nemet a nemzeti függetlenségre, a tömegek ér­dekeire, mindarra, amire ez az osztály már régebben, még 1919-ben és 1920-ban taga­dban válaszolt. Igen, a „történelmi osztály” csődjének gyökerei messzire, s mélyre nyúltak. Igaz, akad­tak ennek az osztálynak a tagjai között, akik fölismer­ték a nemzeti érdekeket, s képviselték is azokat, az osz­tály maga azonban minden lehető alkalommal odaállt, ahol a saját koncát sejtette; Rákóczi idején is, negyvenki­lencben is. Olyan következe­tes, kitérők nélküli nemzet­vesztő utat azonban, mint 1919-ben kezdtek, nem járt még meg ez az osztály. A be­vonuló német csapatok az utolsó szereplők voltak ezen az úton, mert azután már csak az ő árnyékukban ólálkodtak, majd jöttek elő a nyilasok. Az utolsó szereplőknek nem volt nehéz dolguk, engedelmes és készséges társakat találtak a színpadon ... „FEL VÖRÖSÖK, PROLETÁROK...“ A direktórium i Milyen érzés hajón lenni, amikor lőnek rá? — Nincs érzés! Munka van... A hetvenhat éves Mészáros Gyula ingatja kicsiny madár­fejét és gyűrött, sárgás arcá­ból kivillantja rossz alsó fog­sorát. — A „Frigyes főhercegen” 24 kazán volt... Tudja, mi az? ... Tizenkét ágyú .. .a lö­vedéke 80 kilós ... Én a fenék­ben szolgáltam ... „Ober ecke ... föl a muníciót. Un­tere lincke” ... Mellettünk a Novara ... amelyiken Hor­thy Miklós parancsnokosko- dott... Aznap a tenger zöld volt, haragos, mocskos.. Elő­ször a „Frigyes íöherceg”-ről ordítottak: . .. „Hurrá Fah- me!" — vagyis: Éljen az éh­ség!... Ezerháromszáz fő!... A tisztek, mint az őrültek ro­hantak le-föl: „Ki kiabál?’” ... Éjjel már három hajón kia­báltak! „Hurrá Fahme!” .. A kapitány lámpával járkált, az arcomba világított: „Te vol­tál? Te is ordítasz, disznó?!” ... Ezek megbolondultak, miért ordítoztok? ... — így kezdődött a catta-rói lázadás? — Igen. Aztán szétvezényel­ték a hajókat. Mi Spalató mel­lé kerültünk. Kiszállítottak bennünket a szárazföldre ... Ágyúkat ástunk a sziklák­ba... A vízen levő hajókon vörös zászlók lengtek ... Pa­rancsot kaptunk: Lőni! .:. Szétlőni a hajókat, a lázadó.- kat... „De tiszt úr... az em­berek ... bajtársak!... Sok vér fog folyni... „Nem érde­kel: „Tűz!”... Az ágyúk né­mán álltak. — Ügy tudom, leverték a lázadást. kis mo­soly. Szá­jában el- faágbüty- fényképek Szomorú a1 szik a cigaretta .. kös ujjaival régi között matat, amelyek a kék Adriát ábrázolják, a fehér pólai sziklákat... Mészáros Gyulát az ifjú tengerészt, tá­nyérsapkában, lobogó szala­gokkal ... — Tizedeltek. Háromszor. Oda-vissza ... Sorba kellett állni.... Minden tizedik „Hát­ra arc!” ... „Kilépni”! ... „Tűz!” ...Aztán a sor végé­ről újra kezdték ... Volt, aki elájult félelmében ... Mészáros Gyula a vácdu- kai házacska meleg konyhájá­ban kezemre teszi a kezét. Ebben a mozdulatban biza­lomgerjesztés, közeire állás van. — Ez volt az ok? — kuta­tom a későbbi direktóriumot. Honnan indult, amíg ebbe az alacsony termetű, reszketős emberbe ért?... Cattaró len­ne? ... Vagy más is? ... — Én szerelemgyerek vol­tam, kérem. (Még mindig le­sütött szem). Édesanyám meg­esett ... Azért is az ő veze­téknevét viselem ... Tizenhá­rom éves koromban menni kellett szőlőmunkára ... de én (kihúzza magát) extragyerek voltam... Ügy bizony. — Mit értsünk ezalatt? —• Ügyes kis gyerek vol­tam ... értettem sok minden­hez, a virágokhoz, a méhek- hez... mindent meg tudtam javítani... Mindig volt fogal­mam ... — Értem.------------- soroztak a | A zért I tengerészekhez.------------- És aztán, ami­kor 1918-ban hazajöttem, el­kaptak : „Tengerész elvtárs, bolsi elvtárs! Pedig nem tud­tam ... bolsevik, mensevik ... mi a csoda lehet... A Pálfy laktanyában Szamuely Tibor­hoz kerültem ... Oktattak. Teherautón jártunk rendet te­remteni ... Aztán egyszer Fé­nyes elvtársam azt mondja: ... „Kis tengerész, terád a fa­luban is nagy szükség lenne. Ott kell nekünk a jó harcos..: Eredjél! Megcsókolta az ar­com, jobbról-balról... — Helytállók — mondom — Isten engem úgy segéljen! — Hazajött? — Fézler István, Bíró Béla és jómagam voltunk a vácdu- kai direktórium tagjai... En­gem választottak elnöknek ... Hogy mit csináltunk?... Gróf Serényi Miklós földjét elfog­laltuk, de kiosztani nem lehe­tett, mert törvény nem volt rá... Mondtam neki: „Gróf úr!... Köteles mindent leltár szerint megőrizni, mert ez már a népé... csak még egy kicsit várni kell! Nehogy el­tüntessen valamit is!... Éhség ... nyomor ... Cukrot osztot­tunk. A jegyző lánya kétszer állt sort. Bíró is adott neki, én is... Az iskolát akartuk álla­mosítani megszervezni a termelést... az aratást... Május elsején nem volt vörös zászlónk... csak háromszínű. Vácról hoztam vörös festé­ket ... A kántortanító felesége szegte be... én festettem ... ■j---------------p ebből lett a | Később I baj. A 133 nap----------------- elteltével „Az ú ri osztály elleni izgatás” vád­jával bíróság elé állították Mészáros Gyulát. — Holnapig hozzon be ne­kem egy szűzmáriás lobogót — mondta neki az ügyész — Ha nem tud, minimé primó bör­tön, maga vörösfestő! — Vitt zászlót? — kérdezem Mészáros Gyulát. — A testvérem éjszaka lo­pott egyet a szomszéd faluból. Elsápadtak, amikor beállítot­tam vele. Űszott a földön ... „Jó hazafi vagyok én” — te­kergettem a selymet a botról. Mészáros Gyula ezután 9 évig csendőri felügyelet alatt állt. 1945 után megszervezte a pártot, 49—50-ben titkár is volt. — Közben ... a csőszkuny­hó... 28-ban ezzel kezd­tem ... mindig szegény marad­tam ..., de az ellenzék... ta­lán botlottam is ... — Fáradt a papa — mondja leánya, Barócs Istvánná, aki gondozza az öreget. — A papát már fárasztja a sok beszéd és nem is a lényeget, a részlete­ket mondja ... restelkedik. ■-------------------------- „kis ten­| A z ezüsthajú | gerész”, -------------------------- a vala­mikori „extra” gyerek legyint a szóra: — „Persze vén vagyok már, meg néha elfelejtem, amit mesélni akarok, de azért most is sokan hozzám járnak tanácsért a faluból.” S zűts I. Dénes A TÖRTÉNELEMBEN nincs szükség hosszasan kutatni a szimbólumokat, bőségesen kí­nálja önmaga. Mert kell-e szemléletesebb jelkép a hu­szonöt évvel ezelőtt történt eseményeknél arra, mi az „együttműködők” sorsa!? Kell-e különösebben bizony­gatni, hogy a fasizmus hazai szálláscsinálói — akik oly büszkék voltak arra, hogy ők már Hitler porondra lépése előtt is fasiszták voltak — egy pillanatig sem akadtak fönn — nemhogy mérlegelték volna! — a nemzet valódi ér­dekein, s Horthy sem ütött el tőlük ebben. Sőt, zokszó nél­kül tudomásul vette, hogy már forma szerint sem választhat­ja meg miniszterelnökét — nemhogy a politikai irányvo­nalat! —, hanem ki kell ne­veznie azt, akit a németek mondanak, Sztójay Dömét. Meg is tette, március 22-én ... Az a „történelmi osztály”, mely reakciósságban, elvakult- ságban évszázadokat töltött a magyar történelem porondján, még a lehetőségét is föladta annak, hogy legalább az utol­só pillanatban megálljon a szakadékba vezető úton. Mert ehhez a tömegekhez kellett volna fordulnia, ott keresnie azt az erő-. mely egyedül lett volna képes hatást gyakorol­ni az eseményekre. Ezért volt elkerülhetetlen a huszonöt év­vel ezelőtti bevonulás, ezért volt öntvényszerű mindaz, ami akkor, s a tizenkilencedikét követő napokban, hetekben és hónapokban történt. A kulisz- szák mögött űzött árulás nyílt színpadra lépésének ideje volt ez. Ebkor már —, de sajnos, csak ekkor — a legszélesebb tömegek számára sem volt kétséges, hová vezet a német —magyar „barátság”. NEGYEDSZÁZADA német fasiszta csizmák kopogtak vé­gig a főváros útjain, német tankok lánctalpa csikordult. Most zászlódísz várja, köszönti a Tanácsköztársaság ötvenedik évfordulóját, melyet csak két nap választ el a naptárban a fölidézett negyedszázadon dátumtól. Mert 1944 márciusát 1945 áprilisa követte.., BUDAÖRS Konténer Hamburgból IRÁNY MELBOURNE Különleges vasúti kocsi állt be kedden a Hungarofruct bu­daörsi hűtőházába. Az úgyne­vezett konténer vagon egyene­sen Hamburgból érkezett. A hűtőházban 16 tonnányi üve­ges konzervvel rakták meg, s utána „háztól -házig” szállítá­si módszerrel, már csak a ren­deltetési helyen, Melbourne- ben rakják ki. A Hungarofruct Szövetkezeti Külkereskedelmi Vállalat megegyezett a hamburgi Hap- pag Lloyd Speditőr Vállalat bécsi irodájával, hogy a tenge­rentúli szállítmányokat ezen­túl konténerekben továbbít­ják. A Budaörsön kedden konté­nerbe rakott 16 tonnányi kon- zervszállítmány vasúti kocsin utazik Hamburgba, ott az egész tételt — a konténerre1 együtt — daru emeli a vasút kocsiról a hajóba, amely március 25-én indul, s három­négy heti tengeri út után ér­kezik meg Ausztráliába. A* Útépítőgép Javító és Gyártó Vállalat lakatos, hegesztő esztergályos és villanyszerelő SZAKMUNKÁSOKAT keres felvételre Jelentkezés: CEGLÉD XIV., Külső-Kátai út 35/a.

Next

/
Thumbnails
Contents