Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-18 / 64. szám
H Nicrii 1969. MÁRCIUS 18., KEDD ŐK HÁRMAN A Határcsárda vendégkönyvébe rengeteg sok ember, magyar és külföldi, pesti és párizsi, rengeteg sok szót írt be. És a rengeteg sok szó közül, rengeteg: a csodálatos, a nagyszerű, a bűbájos, a kedves, a házias, a gusztusos, az étvágy- gerjesztő szó, magyarul, angolul, oroszul. És ebben nincs semmi túlzás, Meszticzky Sándorné jó üzleti érzékkel, finom asszonyi puhasággal, de mindenképpen nngy hozzáértéssel és határozottsággal vezeti a csárdát, és férje, Meszticky Sándor konyhafőnök a birodalmában mindent elkészít, megfőz és megsüt, ami szemnek-szájnak ingere. Jön egy öreg házaspár és „háromperces” főtt tojást kér a néni a férjének, jön a művész úr és maceszgombócos húslevest kér, és jön a művésznő, akinek semmi sem tetszik, akinek semmi sem jó, mégis megelégedetten, jóllakotton távozik, és jönnek az önfeledt kirándulók, mert ha esik is az eső most vasárnap, azért a természet, a Duna csodálatos, és a partjára ragasztott Határcsárda meghitt, bensőséges termeiben jólesöen pihen meg a vándor és fogyasztja a halászlét. — Az idén a csárdát a központunk nagyszerűen ellátja mindennel — mondja az üzletvezetőnő. — Teljesen új, gusztusos cseréptálakat, mintás tányérokat kaptunk, de ami talán még ennél ts fontosabb, a konyhánk is el van látva mindenféle alapanyaggal, sütni- és föznivalóval bőven. Negyven-ötvenféle ételt tudunk készíteni, és mondanom sem kell talán, hogy nemcsak a kamránk, de a pincénk is tele van, és mindig kézben a kilincse. —•* És mégis, nem is hinné — mondja nevetve Meszticky Sándorné —, hogy a sok ízletes étel és ital közül a legjobban a sótartónk fogy. Igaz, szép, ízléses és praktikus sótartókat kaptunk, de azért jó volna, ha a vendégek használat után visszatennék az asztalra. Na, ez csak humor, a baj csak az, hogy sajnos, nagyon reális az alapja. — Egyetlen és igazi panaszunk: ennek a meglehetősen híres és keresett csárdának nincs telefonja. Mondják: a bevezetése nem volna olcsó mulatság, de talán megérné. És mit is írhatnánk e nyilvános vendégkönyv végére'! „A halászlé és a tepertős túróscsusza finom volt.” És mindezt Feri, a pincér kedvesen, előzékenyen hozta nekünk. A modorát tanítani kéne néhány csárdában. (s) Barnard és a biblia Christian Barnard profesz- szor, a szívátültetés úttörője mondta: „Érdekes, hogy a biblia szerint az Ür elaltatta Ádámot. Tehát ez azt jelenti, hogy a bordaátültetés idején Ádám narkotizált állapotban feküdt.” Sert és város Valóságos „sertésváros” épül Szekszárd határában, a Szekszárdi Állami Gazdaság részére. A tenyésztő és hizlaló telepet NSZK-beli műszaki szakemberek irányításával építik és rendezik be, töoo mint százmillió forint költséggel. A korszerű telepen szabályozható központi fűtés sugároz megfelelő meleget. Lesz benne „sertésklinika”, „szülőotthon” és „malacuvoda". Éléskamrául 240 vagon szemeskukoricát oefogadó 8 silótorony szolgál. A telepről 30 000 sertést bocsátanak ki évente. Új erdők: 570 hektáron Adómentes földek — Hasznosítandó homokosok Minden eddiginél nagyobb területet fásítottak a múlt évben Pest megye tsz-ei. Az 1963-as rekordot is túlszárnyalva, 570 hektáron létesítettek vegyes fafajtákból álló erdőt, mintegy 11 millió forintos költséggel; 360 hektáron csak cellulóznyárfát ültettek 7 millió forintos költséggel. Az erdőt 340 holdon újították fel. Az erdősítések legfőbb célja — mint Balázs István, a Pest megyei Tanács erdészeti és vadgazdálkodási felügyelője elmondta —, a főváros körüli zöldövezet kialakítása. A munka a Fővárosi Tanáccsal egyeztetett tervek alapján halad, a levegő szennyezettségének csökkentése érdekében. A mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területeket is hasznosítani lehet ezáltal, s a tsz-ek mentesülnek az erdősített földek utáni adózás alól. Fontos, hogy az eróziós — víztől, széltől pusztított —, talajokat, például a gödöllői dombvidéken, megmentsék a további romlástól. Június végéig elkészül a megye távlati, 10 éves erdőtelepítési terve, amelynek alapján a homokterületeket is hasznosítják. Égető szükség van a fásításra Cegléd és Nagykőrös vidékén. A termelőszövetkezetek is mindinkább felismerik a fásítás szükségességét: 41 erdész dolgozik a tsz-ek alkalmazásában, akiknek nemrégiben egyhetes tanfolyamot rendeztek Visegrádon. A szakmai továbbképzésen a távlati terveket és a napi feladatokat ismertették a szakemberekkel, akikre a program végrehajtó sa vár. Utazás a vasút körül Évente 412 millió utast, 113 millió tonna árut szállít Ma- gyaroszágon a vasút. Problémái országosak, közérdekűek, és közelről érintik azt a 412 millió utast, akiknek biztonságáról, kulturált és kényelmes utazásáról gondoskodnia kell. Riportunk színhelye: vidéki kisváros. Tapasztalatainkat ebben a városban gyűjtöttük, de a cikkben kibontakozó kép és az összefüggések általános érvényűek és jellemzők még akkor is, ha akadnak kivétélek. Az állomásíőr.ök szabadnapos. A helyettese ebédelni szaladt haza. Leültetnek szobájában. A mennyezeten látszik a gerenda, a lehullott vakolat alatt. Igaz, a régi mellett épül már az új állomás. Szerelik a dominó-rendszerű forgalomirányító berendezést. A kisváros állomásának 6 forgalmistája van. Most hárman betegek. Helyettesíteni „beugrott” éjjel a helyettes állomásfőnök. Míg beszélgetünk, újabb utasítást kap, ma éjjel is szolgálatban marad. Kimegyünk a vágányokhoz. Űtközben mutatja az iszapos váltókat. Nincs, aki tisztítsa. — A múlt héten vettünk fel két asszonyt. Azóta felénk se néztek. Sárga mellényes, magas fiatalember söpröget. — Kalauznak tanul. Szükségből most váltótisztításra állítottuk be. Idézet a vasúti személyszállítás helyzetével foglalkozó Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1968-as jelentéséből: „Az állomások utasforgalmi berendezései egyenlőtlenül fejlődtek. Az állomások többsége piszkos, különösen a WC állapota és tisztasága — még az új állomásokon is — kifogásolható ... Az amúgy is nagyon igénybevett személykocsikat kezdetleges módon, kis létszámú takarítószemélyzet kézi erővel és rendszertelenül takarítja. Gépesítés jóformán nincs. A kocsik nagy része poros, piszkos, a kézi takarítás csak formális, nem ellenőrzött. Létszámcsökkentéskor a takarítókat küldik el”. Ma is vigasztalanul piszkos, hideg kocsikban utaztam. Előzőleg végigpróbáltam ugyan legalább öt szerelvényt — s a kalauz azzal vigasztalt, utaztam volna csak reggel — majd nem mondanám, hogy most hideg van. Idézet a KNEB jelentéséből: „A szerelvények téli időben nélkülözhetetlen előfűtésére csak Budapesten rendelkeznek berendezésekkel”. Fejlesztésre — 5 milliárd A vasút fejlesztésére, a pályák korszerűsítésére, új állomások építésére a MÁV évi 5 milliárd forintot fordít. Tavaly korszerűsítették a rákos-új- szászi, a nyíregyháza—záhonyi vonalat, Szolnok és Záhony állomást, villamosították a Budapest—Nyugati pályaudvar —Cegléd közötti szakaszt. 1969-ben tovább folytatódik a rákos—újszászi vonal korszerűsítése, Záhony és Szolnok csomópont fejlesztése, megKik ezek az emberek? Hogy élnek, hogy dolgoznak? 12 órás szolgálat után 24 óra szabad idő illeti meg őket. — Nem sok a 12 órás szolgálat? A feszült figyelem, a sűrűn ismétlődő cselekvés? — Nagyobb forgalmú állomásokon, Miskolcon, Szolnokon 4 óránként váltják egymást a forgalmi szolgálattevők. Nálunk, a rendelkező szolgálattevőknél, a külső szolgálat- tevőknél és a vonatmenesztő külső felvigyázóknál most a sok beteg miatt nincs közben váltás. Véletlen balesetek? — Mit gondoltak, amikor a közelmúlt tragikus vasúti baleseteiről hallottak? — Hát, az ember sok mindent gondol... Igen, az ember sok mindenre gondol. Például arra, hogy milyen jó a vasúti forgalom- irányítás automatizálása. Arra, milyen jó, hogy már 80 állomáson szereltek fel dominórendszerű forgalomirányító berendezést. S hogy például az idén csak munkavédelmi berendezésekre és szociális beruházásokra 65 millió forintot fordítanak. Aztán arra is, hogy az embert, az emberi cselekvést, a pontos, figyelmes munkát még a teljes automatizálás korában sem lehet teljesen kikapcsolni. (Az ellenőrzés, a korrigálás akkor is emberi feladat lesz.) Idézet a vasutas-szakszervezet munkavédelmi felügyelősége vezetőjének írásából: „A mind korszerűbb biztonságtechnikai eszközök, berendezések, jelzők mellett, még nagyon sokáig a vasutas dolgozók akaratától függő cselekmények irányítják az üzem menetét. Helyzetfelismerésen alapuló intézkedés végrehajtására napjainkban még szinte kizárólag csak az ember képes. A jelzőberendezések által adott parancs Nagytétény— Diósd esetében például sebességcsökkentést kívánt volttá __ A jelzőberendezésen, váltójelzőkön adott parancs Mendén is emberi cselekvést követelt volna. De mivel ez elmaradt, bekövetkezett a tragédia.” Erre is gondol az ember. Meg arra is, hogy például a kisváros állomásának vezetői okosan, körültekintően már most, a forgalomirányító berendezés szerelése közben kijelentik: — ragaszkodnak ahhoz, hogy a szerelők ne csak megtanítsák s az illetékesek levizsgáztassák a majdani kezelőszemélyzetet; hanem ahhoz is, hogy addig gyakoroltassák, munkájuk közben figyeljék, ellenőrizzék a forgalomirányítókat — amíg teljes biztonsággal, felelősségtudattal kezelik az új berendezést. K. M. APES1 MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT HETI 44 ÓRÁS MUNKAIDŐRE. JÓ KERESETI LEHETŐSÉGGEL AZONNAL FELVESZ KŐMŰVES. ACS-ALLVANYOZÓ, LAKATOS, ASZTALOS. VILLANYSZERELŐ. MŰKÖVES, BURKOLÓ. BÁDOGOS. VÍZVEZETÉK- ÉS KÖZPONTIFÜTÉS-SZERELO. FESTŐ. SZIGETELŐ. HEGESZTŐ. VASBETONSZERELŐ ÉS ÜVEGES szak és betanított munkásokat, KÖNNYŰ- ÉS NEHÉZGÉPKEZELŐKET, DÖMPER VEZETŐT, KUBIKOS. SZÁLLÍTÓ-RAKÓ Dó ÉS ALTALANOS segédmunkásokat. Az itt felsorolt szakmákban szakképzetlen dolgozóink háromévi folyamatos munkaviszony után szakmunkás- vizsqát tehetnek. Munkásszállóról és egyéb szociális juttatásokról gondoskodunk. Útiköltséget térítünk, ötnapos munkahét. Kiemelt munkanelyeinken 8 százalékos pótlékot fizetünk. Jelentkezés a vállalat Munkaerőgazdálkodásán: Budapest XXI. (Csepel). Kiss János altábornagy u. 19 — 21. Mondtam a feleségemnek, hogy *'• majd én megágyazom az ágyat — nem tudom, miért nevezik ágyazásnak, amikor nincs is ágyunk? — menjen csak nyugodtan munkába, egy férj, aki szabadságon van, ennyit igazán megtehet az ö aranyos, kedves kis feleségének, nem beszélve arról, hogyha van a világon felesleges és könnyű művelet, akkor az ágyazás az kétségkívül az. Este ki, reggel be... este ki... reggel be ... néha napközben is ki, be, ugye, az ember nincsen ágyból ... S ez így megy éveken keresztül — Na de mindegy, nem ez az egyetlen felesleges művelet, amit az ember életében végez, de legalább könnyű... — Meg tudsz ágyazni? — kérdezte a feleségem tömör és könnyed magyarsággal, hogy elfutotta arcomat a férfipír: minek néz engem, ennyi évi házasság után, hogy egy nyomorult ágyazást megkérdez, tudok-e vagy sem. Különben is, ilyen kérdés az ágyazással kapcsolatban nemcsak pikáns, de tapintatlan is, nemcsak lebecsülő, de kimondottan sértő is. Válaszra sem méltattam, csak alig várom, hogy távozzék, hogy bebizonyítsam: nemcsak tudok ágyazni, de az én ágyazásom korszerű, tervszerű, magasan szervezett ágyazás lesz a javából. T ávozása után azonnal íróasztalhoz ültem, papírt és ceruzát ragadtam és felvázoltam az ágyazás menetrendjének legtervszerűbb és legrövidebb útját. Az ágyneműtartó a másik szobában van, s hogy én átjussak oda, hat ízben kell megkerülnöm a szoba közepén elhelyezett asztalt. Nem mindegy, hogy melyik oldalról kerülöm meg, mert amint számításaim beigazolták, ha balról kerülöm meg, akkor a nagy ív mentén nyolc másodperccel hosszabb utat kell megtennem ... Hatszor nyolc szögmásodperc, az annyi, mint negyvennyolc szögmásodperc, majdnem egy szögperc... Igen, egyetlen ágyazásnál — s erről a feleségemnek fogalma sincs, sőt még ö kérdezte, tudok-e ágyazni vagy sem — kerek egy perc lehet a veszteségidö, s ez csak egyetlen év alatt 365 perc, tíz év alatt 3650 perc, szorozva csak nyolcforintos órabérrel... Több mint félezer forint! Nem, számításaim beigazolták, hogy semmiképpen sem kerülhetem meg az asztalt balról, mert oly magas veszteségidö alakul ki, amely nem bírja el a gazdasági számításokat, ügy kellett tehát döntenem, hogy az ágyazás műveletét folyamatosan, az asztal jobbról való megkerülésével, s a másik szobában a kis ív melletti haladás segítségével oldhatom meg a legprogresz- szívebben, mintegy félezer forintnál is több megtakarítással. Czután figyelmemet egy nem kevés- bé fontos kérdésre koncentráltam: milyen sorrendben ágyazzam be az ágyat. Felül a párna és alul a lepedőknek árja, hogy végül mégis a paplan legyen az úr, vagy a paplan kerüljön alulra és legfelülre a párna, középen foglalva helyet a lepedő? Kuncognom kellett e témakörnél, feleségemre gondolva, aki azt merte tőlem megkérdezni, hogy tudok-e vagy sem ágyazni... Ö csak fogja, marja, viszi a cuccot, semmiféle tudományos megfontolás, tervszerűség és célszerűség... Hiába, asszony, nő, szenzitív lélek, mindig a lepedőnél kezdi... Egy férfi objektívabb, konstruktívabb... Mert ha először a lepedőt teszem, azután a paplant, s végül a párnát, akkor a visszaágyazásnál ki kell hozni először a párnát, rádobni a paplant, majd arra rá a lepedőt, hogy alulról kihúzva visszavigyük a paplant és a párnát, mindaddig, amíg a lepedőt le nem terítjük ... A számítások azt igazolják, hogy a P+P’ osztva L-lel ráta szerint, ahol a P a paplan, a P’ a párna és az L a lepedő, a legcélszerűbb úgy beágyazni, hogy a lepedő kerüljön legfelülre, amikor is... — Hát te mégse ágyaztál be? — toppant be a feleségem délután ötkor és se szó, se beszéd, fogta a cuccot, meg sem hallgatva tudományos okfejtésemet, rá se villantva számításaim lényegére, átviharzott az ágyneművel a másik szobába. És mit gondolnak hogyan? Termé- szetesen a nagy ív mentén, fütyülve a nyolc szögmásodpercre __ G yurkó Géza kezdődik Veszprém-külső pályaudvar bővítése. Vilamosít- ják a Budapest Nyugati pályaudvar—Nyíregyháza vonal Ceglédtől Karcagig terjedő szakaszát, a Miskolc—Sajó- cseg közötti vonalat. 24 villamos mozdonyt, 25 Diesel-mozdonyt és 2 könnyű motorvonatot vásárolnak. Üzembe helyeznek 260 négytengelyes személykocsit, és 2000 különböző típusú teherkocsiit. Az utazás kulturáltsága ezzel persze még nem oldódik meg. Különösen nem a csúcsidőkben, nyáron, ünnepek előtt—után, hét végeken. A KNEB jelentéséből: ( „Egyes vonatokon a rendelke- | zésre álló ülőhelyekre 180 százalékos utasmennyiség jut.” Az igazsághoz tartozik, hogy az utazóközönség egy része nem viselkedik kulturáltan. Egyesek barbár módon meghasogatják az üléseket, szándékosan összepiszkolják a kupékat. Sokan, mintha minden gátlásukat elvesztenék, ha vonatra ülnek. Milyen a biztonság ? A kisváros helyettes állomásfőnöke mutatja — az utasok majd fél méter magas peronról lépnek föl-le a vonatokhoz. Ezen a peron teknő- szerű mélyítésével lehetne segíteni. De az utasok még az olyan nagy állomásokon is, mint például Debrecen — sokszor tolató vonatok közt járkálva, szaladgálva, szerelvényeken átmászva, rosszul kivilágított vágányokon járnak. Alig néhány állomáson épült aluljáróval összekötött utasperon. Pedig a vasutas-szakszervezet munkavédelmi felügyelőségének jelentésében ez áll: „Tavaly 9 halálos, és 11 csonkulásos üzemi baleset történt járművek tolatásánál.” A kisváros állomásán most még emberi erővel mozgatott berendezések irányítják a közlekedést. Automatikus vonal- ! és térközbiztosítás van ugyan, I de például a bejárati jelzőket i kézi erővel állítják, és ezek ellenőrzése is a váltókezelőkre bízott. Elmondják, náluk is előfordult már, hogy nem jó vágányra irányították a vonatot — de még idejében észrevették, korrigálták a tévedést. Elképed az ember, mennyi a „majdnem”, a „ha”, a véletlen. Mennyire a forgalomirányítók, a forgalmi szolgálattevők gyors cselekvésére, éberségére, pontos — lelkiismeretességére vannak bízva emberéletek és milliók.
