Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-16 / 63. szám

f \ » PEST HEGYEI 1969. MÁRCIUS 16., VASARNAP Gyilkosok éjszakája Jósé Triana drámája az Egyetemi Színpadon Tatárjárás domborművön j Folyóiratszemle ** S n _r____J.'1 sJlSUK. J ósé Triana drámája né­hány évvel ezelőtt első díjat nyert egy latin-amerikai szín­házi fesztiválon, s azóta be­járta a világot. Dialógusait Horváth János szép fordításá­ban közölte a Nagyvilág című folyóirat is. Azért írom hang­súlyosan: hogy dialógusait és nem magát a drámát közölte a Nagyvilág, mert úgy vélem, hogy Triana műve a modem színpadi alkotásoknak éppen azon darabjai közé tartozik, amelyekben a dialógus csupán lehetőség rendező és színészek kezében, hogy valódi drámát alkossanak — a színpadon. A dialógus tehát ha lényeges is, de nem a lényeg. Jósé Triana darabja, és az Egyetemi Szín­pad együttesének éppen e lé­nyeget értő tolmácsolása is jel­zi, hogy bármilyen furcsa, s a konzervatívok számára bármi­lyen szokatlan, a drámai mű­faj rövid történelmi vadházas­ság után egyre jobban távolo­dik a prózától, s nyeri vissza eredeti értelmét, a műfaj ere­deti korlátái között. Játék fo­lyik hát, mégha e korunk közérzetétől diktált játék tra­gikus is. A kubai szerző darabjától távol áll minden asszociatív elem, minden áttételesség — az asszociációkat drámájának egészen és nem részei szolgál­tatják. A közeg, amelyben ko­runk közérzete megjelenik: egy latin-amerikai család há­rom gyermekének játéka. A játék végletes. A két lány (Fela és Bebe) és a fiú (Lalo) gyűlölik a szüleiket. Ez a gyű­lölet konkrétan meghatároz­ható és meghatározhatatlan elemekből épül. És nem is egy­formán gyűlölnek. Mindig megakadnak a gyűlölet „játé­kaiban”. De Lalo fejében ször­nyű gondolat támad — csak úgy szabadulhatnak meg a zsarnok szülőktől, ha megölik őket. Amikor magukra marad­nak. a szülők, a szomszédok, az ismerősök „szerepébe he­lyezkedve” lovallják bele ma­gukat egyre féktelenebből a gyűlöletbe, hogy képesekké le­gyenek majd a gyilkosságra. Amikor a szerepjátszásban egyikük megtorpan, a másik kettő erőszakkal vagy ördögi praktikákkal téríti vissza a játékba — a valóságba. A szü­lők szerepébe is belehelyez­kednek, sőt azt is megértik, miért az egyetlen lehetőség a szülők kezében a feléjük irá­nyuló terror. De a belátással bíró gyiíkos, aki megérti áldo­zatát. már nem gyilkos, mert nem képes a gyilkosságra. A három testvér számára még- sincs más lehetőség: a végső A szokványostól élütő, hangban, végkifejletben ^ is rendhagyó Galgóczi 'Erzsébet elbeszélése, melyet — A száj- hős címmel — a KORTÁRS A híres népművész, a 71 éves Kiss Ernő befejezte legújabb munkáját, a Tatárjárás című domborműyet. Képünkön az alkotó a 110x70 centiméteres, 70 alakos kompozícióval. (MTI főt.* — Hadas János felvétele) közöl márciusi számában. A hetvenkedő kiskatona tragi­kus hőssé emelkedését követi nyomon az írónő a Tanácsköz­társaság leverését követő idő­ben. Tud újat adni, emberileg hiteleset, szép emléket állít a 133 nap névtelenjeinek. A fo­lyóirat más anyagaival is em­lékezik a fél évszázaddal ez­előtti eseményekre, közülük Szörény Rezső: Vesztesek cí­mű, lírai filmnovellája, s Mol­nár Géza: Anna-ünnep című drámájának most közölt első részlete emelkedik ki. Az egyéb szépirodalmi anyagból vers nem akad kiemelésre méltó, prózai írás azonban kettő is. Kolozsvári Grand- pierre Emil: Szabálytalan nászéjszaka című novellája ízes fintor, míg Császár Ist­ván: Körülmények című elbe­szélése — kiforratlanságot tükröző részletei ellenére is — tehetséges ember műve. Nem fél a figurák szélsőséges, s lo­gikátlannak tűnő. de végül is logikussá formálódó mozgatá­sától, s éppen ez ad írásának sajátos hangulatot. A folyó­irat Fórum rovatában közli: Illyés Gyula• Adottság és le­hetőség című, irodalmunk kül- földi szerepének túlértékelésé- ^ ről szóló, igen őszinte jegyze­tét. A jegyzet írója példáját adja annak, miként kellene reálisan értékelni — adottsá­gainkat és lehetőségeinket... A Jegyzet rovatban Fehér Fe­renc rendkívül nagy terjedel­mű „jegyzet”-ét olvashatjuk, reflexióként Déry Tibor — a folyóiratba* közölt — életraj­zi jegyzeteihez. A himnikus reflexiók aligha alkalmasak arra, hogy valóban mérlegel­jenek, azt viszont, hogy Déry Tibor nagy író, nem szükséges ily hosszadalmasan az olvasó tudtára adni; tudja magától is. Világirodalmi folyóira­tunk, a te- ® a.® U1 MAGYAR FILM Pokolrév Talán ünneprontásnak tű­nik, mégis azzal kell kezde­nem, hogy Galambos Lajos Pokolrév című, Markos Mik­lós novellájából írt filmje őszintén csak témaválasztá­sáért dicsérhető; a Tanácsköz­társaság eseményeit kívánják felidézni az alkotók. A film legfőbb hibája: alkotói nem tisztázták eléggé önmaguk­ban, hogy milyen műfajú fil­met kívánnak készíteni. Tör­ténelmi filmet? Ahhoz nem elég hiteles a film története. Kalandfilmet? Ahhoz viszont nem eléggé izgalmas. Akkor? Ez is, az is. A folyóparti kisvárosban játszódó történet a Tanács- köztársaság kritikus napjait eleveníti fel. Hol a vörösök, hol a fehérek kezében a ha­talom. A film főalakja, Pille Mária, a pokolrévi révés^ leá­nya. Sok végletes dolog tör­ténik vele a filmben: kedve­sét megölik, őt magát meggya­lázzák, ezt követően egymaga megfutamítja a mulató ellen- forradalmárokat, a vörös ro­hamosztag parancsnokának a kedvese lesz, az ellenforradai­márok ismételten megkínoz­zák, majd lelövi a fehérekhez tartozó tulajdon testvérbáty­ját. Pille Mária kalandszerű története nem új a nézők előtt, hiszen néhány hónappal ezelőtt a Népszabadság ha­sábjain olvashattuk Mit tud­tok ti B. Máriáról címmel. Az ilyen részletes „előzetes ’ sem­miképpen sem hat serkentően a nézőre, hogy a moziban is újra megtekintse Mária törté­netét. Vajon mi szükség volt előzetes közlésére? Pedig soha jobb alkalom, mint éppen az ötvenedik év­forduló, hogy egy minden vo­natkozásában őszinte és mű­vészi film készülhetett volna a Tanácsköztársaság küzdel­mes és dicsőséges százhar­minchárom napjáról. Film­gyártásunk azonban‘ adósunk maradt ezzel. A filmet a novellaíró Mar­kos ■ Miklós rendezte. Népes szereplőgárdájából egészében senkit sem dicsérhetünk, ám ebben nem elsősorban a szí­nészek, hanem a meglehető­sen egysíkú forgatókönyv a r/////////w//////////////////////////////////////////////////////////////////////////. BARANYI FERENC: Dunáról fúj a szél Nem kérheted az óceáni széltől hogy kun parasztok homlokát legyezze — itt a Dunáról fúj a szél. Vizéről siet a hús az izzadt emberekre. Lehetsz világfi könnyed-franciásan, vagy angol mód közömbös is lehetsz itt, csak tedd a dolgod sitt tegyed. A vállon marék hazánk világnyi súlya fekszik. Itt szabja napjaid parányi tettét — hol hittel, hol meg erővel az észben — a milliókra osztott hősiesség, még akkor is, ha régen észrevétlen. A világ ránktekintve arra számit, hogy vállalunk gondjából egy hazányit. NAGYVILÁG három ..csemegének” számító művel is szolgál. Közli Oscár Lewis: La Vida című doku­mentumregényének egy rész­letét, Simone de Beauvoir: A megtört asszony című kisregé­nyét, s Tankred DorSt: Toller című drámájának több részle­tét. Oscar Lewis, akit már a folyóirat hasábjairól is isme­rünk, ismét szociográfia és irodalom sajátos keverékévei lepi meg az olvasót, olyan ke­verékkel, mely egyszerre kábít dokumentumszerűségével, tényanyagával, s ráz fel e té­nyek csoportosításával, a gyors, filmszerű vágásokkal, ezekkel a „rejtett kommentá­rokkal”. Mert a szerző, hűen, korábban megismert módsze­reihez, semmit nem tesz hoz­zá az életből naturálisán rög­zített szavakhoz, mondatok­hoz. Simone de Beauvoir kis­regénye líra, próbában. Nemes líra. az asszonyi lélek mélyé­nek csak asszonytól szármáz-' ható feltárása, kétségek és bi­zonyságok, szenvedések és megalkuvások maradandó ol­vasmányélményt adó kavargá­sa. Tankred Dorst drámájá­nak részletei elégedetlenné te­szik az olvasót. Elégedetlenné, miért nem olvashatta a teljes drám . A német munkásmoz­galom rendkívül ellentmondá­sos alakja, Ernst Toller való­ban drámai f'gura, s a szerző képes is e drámát kibontani, színpadi művet alkotni első­sorban politikai összeütközé- sekből, melyek — természete­sen — egyéni drámákat is méhükben hordanak. (m) * belátás birtokában is gyilkol-: niuk kell. Azért nincs más le-' netőségük, mert a játék során nemcsak szüleik helyzete, de a saját bezártságuk is megvi­lágosodik előttük, ha eddig nem szerették, a játék során megszeretik, mert megismerik egymást is. Egységes tömbként állnak, a megsemmisülés vagy felemelkedés alternatívái előtt. s A megduplázott játék — a'; játék a játékban módszere —! nem új a színpadi irodalom-': ban. A rosszhírű és nagyhírűi Jean Genet számos drámája —‘ és éppen a néhány éve az Egyetemi Színpadon is bemu-, tatott „Cselédek” — is a já­ték a játékban módszerére! épül; de említhetnénk még; számos más példát is. Jósé! Triana azonban nem egyszerű) utánérzésként alkalmazza ezt; a fogást, mert drámájában a) „játék a játékban” nem fogás,! hanem lényeg. S most már a! dráma keltette asszociációk-) nál tartunk ... Szimbolizálja a; szerző a megkettőzött játékkal! korunk emberének egyetlen! menekülési lehetőségét, tehát: végletes beszorítottsógát, a! társadalmi cselekvés esélyte-! lenségét... Triana azonban! forradalmat követel, forradal-s mat, amely ledönti a láthatat-! lanul is kegyetlen-erős hatal-! makat (a testvérek szülei! egyetlen egyszer sem jelennek) meg a színen) s szabad levegőt! teremt. • $ Triana drámájának előadá-! sa hallatlanul bonyolult fel-! adat. S fel kell figyelnünk! rá hogy Ruszt József, a szín-) pad főrendezője évről évre mi-: Íven bonyolult feladatokat old! meg kitűnően — nyugodtan) állíthatjuk: forradalmi módon,) mert megtorpedóz egy sereg: színházi konvenciót, s szinte! társtalanul honosít meg ná-! lünk is egyfajta modern szín-) padi formanyelvet. Nem, Ruszt; nem kísérletező, Ruszt végle-\ gest hoz. Elég, ha csak néhány! rendezésére utalunk, A pokol- nyolcadik köre, a Cselédek, a! Pór a szamár árnyékáért, As végzetes szerelem játéka elő-) adásaira. Úttörő munkájában; kitűnő segítőtársakra — s nem! is ritkán egyenrangú alkotó- > társakra — talál az Egyetemi; Színpad amatőr gárdájában,) akik közül nem egy tehetségé nőtt ki már eddig is hivatásos! színésszé. A Triana-dráma hármasad Cserhalmi Anna, Szilágyi Ma-\ ya és Jordán Tamás most is 5 teljes, illúziót keltő és illúzió-) kát romboló alakítást nyújta-: nak. N. p. : — Elmondom amit tudok, ön, Uray * György történe- lem-énekszakos tanár a du­nakeszi 2-es számú általá­nos iskolában, de a neve nem innen ismerős. A községben működő Radnóti Miklós iro­dalmi színpad vezetője és fő­rendezője ... — A társulat: a nevét már mondtam, keresi a színház megújhodási lehetőségeit for­mában, s tartalomban pedig egyaránt akarja az emberiség legrégibb kultúráját is megismertetni, közel hozni a közönséghez, felmutatva benne azt, ami ma érvényes, és a legújabb termésnek is szinte első­ként a legjavát színpadra vinni. — Sokmindent tud rólunk. Honnan? — Nem a hírükből, s a ma­gukról mesélőktől tudom. A csoportjuk által fogalmazott „kiáltványban” olvastam azon a táblán, amely a művelődé­si otthon ablakában van. — Gondoltam, mert éppen itt, valóban nem sokat tud­nak rólunk. Még Pesten is többet, és Egerben, Pécsett, Debrecenben... _ ? — Ez hosszú. Belekezdjek? — Azért jöttem. — A művelődési házat lát­ta? — Csak kívülről. — Jobb is. Nem érte volna hibás, amelyben egyetlen iga- > zán nagy szerep sem találha- \ tó. Máriát, a Kolozsvári Nem-! zeti Színház tagja, Széles An- j na játssza. A többi szerepben j Kozák Andrást, Koncz Gábort, \ Dávid Kiss Ferencet láthat-! juk, s egy sikeres epizódsze-) repben: Páger Antalt. Az elszalasztott lehetőségek \ filmje a Pokolrév. Kár érte.) A cérna s a közeli évforduló; történelmi jelentősége tártál-) masabb és színvonalasabb ul-! kotást érdemelt volna. > Prukner Pál ! meg a fáradságai. Az itte­niek is így gondolják, és igazuk van. Lerobbant, pisz­kos, fűtetlen hodály. Jelen­leg igazgatója sincs. Rendez­vényeket alig, vagy egyálta­lán nem tartunk itt. Hama­rabb a gyártelep* művelődési házában, ahol a Fizikusokat is bemutatták, a Dürrenmatt darabot, 1963-ban. Az volt a hazai ősbemutatója. — Nem volt ez túl nagy bá­torság? Elődök nélkül... — Nehéz volt, annyi biztos. De jó volt a gárda, az akko­riak közül sokat felvettek a színművészetire, és óriási si­kerünk volt a közönségnéL Nem úgy a hivatalos fórumo­kon. — Az országban elsők kö­zött rendeztünk modern szovjet költők verseiből összeállított estet: Jevtusenko, Voznyeszenszkij, s a többiek. Egy ideig ez is volt inkább » a profilunk, a költő5 estek; nagyon nagy sikere volt például a „Mert erős a szerelem” című össze­állításunknak. Abban az Éne­kek énekétől Quasimodó, Dy- len Thomas szerelmes verséig volt minden. — 1958-ban kerültem ide tanárnak Bujákról. Működtek itt a gyártelepen addig is színjátszó csoportok. Velük szerveztünk egy újat. De mindenki máshonnan jött, kialakult stílusuk, elképzelé­seik voltak, nehéz volt össze­hangolni, saját egységes elő­adásmodort teremteni. / Érez­hető volt, hogy nemsokára széthullik a társaság. — Így is lett? — Igen. 1964-ben újat szer­veztem. Elölről kellett kezde­ni mindent. Gyakorolni, gya­korolni, gyakorolni. — Az eredmény? — Olyan előadások, mint a Gilgames, Aiszkhülosz Pro­métheusza, Juhász Ferenc, Nagy László költői est. S a i színvonal: ezek az előadások: a technikai gyakorlatlanságot! leszámítva, már mentesek az j amatőrséggel általában > együttjáró merevségtől, min-! dénáron hatni, sikert elérni! akarástól. — Es most? ; ! § — Most semmi. Pauza. A ^ Fizikusok után egy kicsit 4 „Fesztivál Ellátó Vállalat”) lettünk. Az ünnepi műsoro- $ kon és a fesztiválra való ké- $ szülődésen kívül nemigen ju- $ tott másra időnk — Szóval éppen a legfonto- ^ sabb, a népművelési funkciói maradt ki? g — Igen, de hozzá kell ten-^ ni, hogy nem egészen rajtunk $ múlott. ^ — És a fesztiválok? Milyen ^ sikereik voltak? ^ — Változó. De tavaly Eger- | ben a tömlöcbástyán a Pro- $ métheusz! Este tizenegykor $ kezdtük az előadást, de min- ^ denki a helyén maradt. Most g novemberben pedig Balassa- g gyarpaton megkaptuk a ren- g dezés első díját. — Nem színészek és ren- ^ dezők a csoport tagjai, hanem g gondolkodni akaró és tanító í emberek. Egyébként a lehető $ legvegyesebb összetételben; $ orvostanhallgatótól segéd- ^ munkásig, fizikustól szobafes- ^ tőig, pincérig, lakatosig, mér- ^ nőkig... mindenféle foglalko- § zásúak g $ Elkötelezettek önmaguknak és egymásnak: elkezdtek va-| lamit, az életüknek egy részeg benne van ebben a munká- g ban, tehát csinálni kell. ^ — Tervek? t , ^ — Helybeli ' közönséget te- $ remteni. Kiharcolni a lehető- $ séget a kulturált előadások- $ hoz, kapcsolatot teremetni a ^ tömegszervezetekkel, a gyá- $ rakkal, vállalatokkal, propa- g gandát szervezni. S nemcsak $ azért, hogy bizonyítsuk a $ „senki sem próféta a saját $ hazájában” — közmondás el- $ lenkezőjét. Hanem azért is, $ s elsősorban, mert az igazi $ cél, megtalálni az embereket, g megtalálni és megtartani az $ általunk tolmácsolt gondola- $ tok számára. Varga Vera $ WSSSSSSS^SSSSS^SSSSSSSjfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS | Nagyobb könyvforgalom ^ 19,5 millió forint értékű ^ könyv talált gazdára Pest $ megyében a szövetkezeti $ könyvterjesztő hálózat révén $ 1968-ban. Kétmillió forinttal ^ több, mint az előző esztendő- ^ ben. Az egy lakosra eső g könyvvásárlás 32,50 forint g volt. A járási könyvterjesztés- § ben a ráckevei vezet, 28,80 Ft ^ egy lakosra jutó értékkel. A ^ legmagasabb forgalmat a bu- ^ dai járás könyvesboltja bo- g nyolítóttá le (4 800 000 forint),« de ebben az országos terjesz-g tés forgalmi eredménye is $ szerepel. Valamennyi szövet- ^ kezeti könyvesbolt forgalma ^ emelkedett a megyében, kivé- g ve a vácit. Ez csupán az elő- s ző évi szintet tartja. A 715 g szövetkezeti könyvbizományosg az összforgalmon belül kere- ^ ken 9 millió forint értékű § könyvet adott el. $ A dunakeszi próféták

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents