Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-15 / 62. szám

r*a* NlCrít 1969 MÁRCIUS 15., SZOMBAT Losonczi Pál Somogybán Csütörtökön kétnapos láto­gatásra Somogy megyébe ér­kezett Losonczi Pál, az Elnö­ki Tanács elnöke, a kaposvári járás országgyűlési képviselő­je. Délelőtt Kaposvárott, a .negye vezetőivel tanácskozott. A kora délutáni órákban Ka­darkáira látogatott, ahol ír. g- tekintette a Kaposvári Ruha­gyár nemrégiben megnyitott fióküzemét. Ezután a megyei, a járási és a községi vezetők­kel tárgyait. Egy kedves ma­gánjellegű meghívásnak is eleget tett az Elnöki Tanács elnöke. Koszticza Vendel '.sz- dolgozó lakására látogatott. Pénteken Vísnyére utazott Losonczi Pál, ahol megtekin­tette a helybeli terme' őszövet- kezetet. A látogatás követke­ző, s egyben utolsó állomása Hedrehely volt. Bonyodalmak egy ház körül Szette Márton olasz állam­polgár az első világháború idején mint hadifogoly került Magyarországra, és megszeret­te az . itteni életet. Később Nagykőrösre ment," és ott nő- .^.lt meg. Munkálkodásával szerzett egy kis házat is, és onnan kísérte ki felesége az egykori olasz állampolgárt a temetőbe. Az idős, beteg özvegy 1957- ben befogadott a házába egy körösi iparos családot, Vámos Mártont és feleségét, hogy azok majd gondozzák és el­tartják. Azután a házról adás­vételi szerződést csináltak, mely szerint azt Vámosék megvették. A pénzt azonban soha­sem fizették ki. 1964-ben a házaspár külön­vált. és Vámos Márton más Kutyaügy Veszélyben forog házőrző ku­tyánk, Csöpi elete. Hogy miért? A minap a Gyömrói Községi Tanács pénzügyi cso­portjától levelet kaptam. Eb- oen felszólítanak, hogy eb­adónkat azonnal fizessük ki, mert ha nem, akkor kiirtják a Csöpit. Mi van ebben érdekes, mondhatná bárki, az ebadót ki kell fizetni és kész! Igen ám, de a tanács 224 forint adót kö­vetel a kutya után, holott éve­kig 16 forintot fizettünk. Nem tuuom, mi késztette a tanácsot erre a döntésre, hiszen ilyen összegű adót csak farkaskutya után kell fizetni. A mi Csö- pink pedig nagyon jószándékú, lelkiismeretes, egyszerű, bo­zontos, de legyünk őszinték — közönséges korcskutya. A dologhoz vita nem fér, akármilyen rendes állat a Csö­pi, én a 224 forintot ki nem fizetem’ Marad tehát a kiirtás. Szegény Csöpi. Mintha meg­érezte volna, hogy veszélyben van az élete, mostanában éjje­lente hangos csaholással éb­reszt fel bennünket. Nappal is többször nyüszít, halálfélelme van. Kiirtani ezt a drága jószá­got? Fogtam magam s elmen­tem a tanácshoz, előadni ké­relemteljes panaszomat. Meg­hallgattak. Van egy harmadik út, mondnták, vigyem el az állatot az állatorvoshoz és kér­jek írásbeli igazolást, hogy Csöpi nem farkaskutya, hanem korcs. Még szerencse, hogy ép­pen eboltás van a községben, igy nem kell az állatorvos után szeles körű nyomozást folytas­sak, hogy vajon merre is talá­lom meg a körzetben. Elviszem tehát az oltásra Csöpit és egy­úttal kérek egy pecsétes pa­pírt. Remélem sikerül. Hisz ez az egész ügy olyan egyszerű. Az egész kutyaügy. Ugyebár, nincs ebben semmi bürokrá­cia? Gér József vidékre ment. Felesége a 260 forint járadékból éldegélő idős asszonyt anyagi erejéhez mér­ten továbbra is segítette. Szette Mártonná most, hogy eltartásához és megélhetésé­hez komolyabb anyagi alapot teremtsen, a bíróságtól a ház­eladási szerződés felbontását kérte, miután a törvény lehe­tőséget ad arra, hogy a nehéz anyagi helyzetbe került ajándékozó, a ko­molyabb értéket képviselő javait, az arra nem érde­mes ajándékozottól visz- szakövetelhesse. A nagykőrösi városi bíróság a héten tárgyalta az ügyet. Vámos Márton kijelentette, hogy a házban történt beépí­tések megtérítése esetén, haj­landó lakrészéről lemondani. A bíróság ezek után a Vá- mosékkal kötött adás-vételi szerződést hatálytalanította, s az idős asszony újra szabadon rendelkezik kis házacskájá­val. Késve kezdődött a gyanfagyüjfés A szeszélyes időjárás miatt az idén később kezdődött a bakonyi fenyvesekben a gyan­ta gyűjtése. Ezelőtt általában március elején indult meg az első csapolás, az idén pedig március közepéig tolódott el ez a művelet. Mintegy 25 ezer fenyőfa törzsét készítették elő „műtéttel”. A szakemberek véleménye szerint az idén igen jó gyantatermés várható, ami a hosszú őszi vegetációs idő­szaknak és a kedvező télnek köszönhető. A legtöbb gyantát előreláthatólag a bakonyszent- lászlói fenyves adja, ahol a fák életkora meghaladja a száz évet. — Űj munkásszállóköz­pont. A LAKÓTERV-ben Körner József építész és munkatársai elkészítették Budapest új munkásszálló­központjának, a 2400 szemé­lyes Maglódi úti építőmun­kás-városnak a tervét. A Középület-építő Vállalat áp­rilisban kezdi az alapozást. SÁROSPATAKI GYÓGYVÍZ Sárospatak határában né­hány esztendővel ezelőtt per­cenként 800 liter 48 fokos hő­mérsékletű víz tört fel a föld mélyéből, és hasznosítására strandfürdőt létesítettek. Az ízületi bántalmak gyógyításá­ra alkalmas meleg vizű strand­nak hamar híre ment, és ma már nemcsak a környékről, hanem távolabb eső szlovákiai falvakból is sokan látogatják. Medencéjének folyamatos feltöltésére Sárospatak taná­csa tavaly új kutat fúratott, amelyből percenként 1100 liter hasonló hőfokú vizet nyernek. A meleg vizű strandra felfi­gyeltek a szerencsi és a sátor­aljaújhelyi járásokban műkö­dő üzemek is, és hétvégi üdü­lőházat építettek dolgozóik­nak. Leszűkült szem!élet? A VÉLETLEN hozott össze egy tanácstaggal az elmúlt na­pok egyikén a megyei tanács folyosóján. A legutóbbi vá­lasztáskor kapta a megbízást, jelen voltam a beiktatásánál, meg is ittuk az illendő pohár bort, és a szokáshoz híven én is erőt, egészséget kívántam el­jövendő munkájához, s sze­rencsét, ami — úgy gondoltam, gyarló emberek lévén — nem árt az előző kettő mellett. A szerencsekívánatra talán oda sem figyelt. Nos, ereje-egész- sége van is az én barátomnak, csak... — Meggyőződésem, hogy szerencsétlen egyedi eset va­gyok tanácstagságomban — kezdte a beszélgetést. — A ti lapotokban is olvasom, hogy a tanácstagok így intézkednek, meg úgy... Járda épül, szo­ciális segélyt folyósítanak X­MISKOLC Citromszüret a szobában Több mint más­fél évtizede npvel citromfáit Kasza- niczky Béla Mis­kolcon, a Kilián északi lakótelepen Levő családi házá­ban. Magról nevelt tíz „termőfát” tart a szobában, ame­lyek közül a két legidősebb az idén már kilencedszer hoz termést. Egy-egy a meny- nyezetig érő, olaj­zöld levelű citrom­fán csaknem fél- r~iz gyümölcs érik folyamatosan. A „szüret” most kez­dődött, s a termés az egész családot eUátja. A tíz fokos hő­mérsékletű szobá­ban a citrom töké­letesen beérik, vé­kony héjú, leveses és olyan ízű, mint­ha délen termett volna. Aznavour Rómában Az 1960-as ró­mai olimpia idején játszódik Michael Winner brit ren­dező új játékfilm­je, amelynek fő­szerepét — egy atlétát — a világ­hírű francia éne­kes-színész, Char­les Aznavour ala­kítja. Képünkön: Aznavour, felvétel közben, Rómában. ama»*-------­S arolta ismét Londonban Zalatnay Sarolta ismét nagy sikerrel szerepel Angliá­ban. A fiatal művésznő — akit a szigetország közönsé­ge vezetéknév nélkül, Sa­rolta néven ismer — a leg­népszerűbb londoni ifjúsági klubokban énekel, amelyek között van a Revolution, a Blaises, a Scoth és a Mar­quis. Londonon kívül Man­chesterben és Stocktonban is fellép. A Top-Pops című könnyűzenei hetilap fényké­pes riportot közöl Saroltá­ról. Április közepén a Polydor kiadó gondozásában jelenik meg Zalatnay új lemeze, amelyben Dobos Attila—Sze­nes Iván „Szervusztok régi barátok” kezdetű dalának an­gol változata is rajta lesz. Március végén Zalatnay rö­vid televíziós fellépésre Nyu- gat-Berlinbe, majd egy hétre Írországba utazik, s május­ban ismét Budapesten fog énekeim. A zöld dosszié titka Este kilenc óra lehetett, amikor Kása Ede a zöld dossziét fekete aktatáskájába tette és készülődni kezdett. Az asztali lámpát eloltotta, a nagykabátját már sötétben vette fel. Kalapját jól a sze­mébe húzta, fekete szemüveget tett fel s nagykabátja gallérját is feltűrte, óvatosan kitekintett a folyosóra. Egy teremtett lelket sem látott. Hir­telen kilépett a szobából, az ajtót kulcs­ra zárta és a kulcsot zsebre tette. Nem a lépcsőház felé ment, hanem a mel­léklépcsőn osont le nesztelen léptekkel az udvarra. A kerítésig már futva tette meg az utat. A portásfülke előtt egy pillanatra megállt — szíve a torkában dobogott —, de amikor látta, hogy a portás már alszik, aktatáskáját lóbálva, halkan fütyörészve lépett ki az üzem­ből. Az utcán ismét meggyorsította lép­teit és megindult a villamosmegálló felé. A fekete Volga a sarki KÖZÉRT-től követte, és akkor is a nyomában volt, amikor felszállt a villamosra. Kása az ötödik megállónál szállt le, gyalog in­dult a grund felé. Ekkor fékezett mellette a fekete Vol­ga, és két álarcos férfi ugrott ki a ko­csiból. Az egyik a karját csavarta hát­ra, a másik pedig belökte a hátsó ülés­re, ahol harmadik társuk várta. A gépkocsi megindult a sötét éjsza­kában, Kása szemét fekete kendővel kötötték be, az egyik álarcos kitépte kezéből az aktatáskát. Amikor meglátta benne a zöld dossziét, suttogva megje­gyezte: — Oké, fiúk, minden rendben! — Hová visznek? — kérdezte Kása. — Sok a szöveg, majd megtudod — felelte a mellette ülő álarcos és attól kezdve egy szó sem esett közöttük. Ne­gyedórás száguldás után a kocsi lassí­tott, majd megállt. — Kiszállni! — parancsolták Kásá­nak. Jobbról-balról közrevették, és be­kötött szemmel kísérték fel a második emeletre. Kulcscsikorgást hallott, majd valahova beléptek. Amikor a kendőt a szeméről levették, egy szobában találta magát. Vele szem­ben a félhomályban a három álarcos állt, és egyikük, egy tagbaszakadt, valószínűleg a vezér, megszólalt: — Beszélni fogsz? — Miről? — érdeklődött Kása. — Arról, ami a zöld dossziéban van. — Nézzék meg! — Néztem már a kocsiban — mond­ta az álarcos —, de ezen, sajnos, csak te ismered ki magad. — Es ha nem beszélek? — Beszélni fogsz! — mondta a má­sik álarcos, miközben egy hatalmas harapófogót vett elő, és megindult Ká­sa felé. — Mit akarnak tudni? — kérdezte Kása ijedten. — A zöld dosszié titkát — mondta a vezér. — A végső számokra vagyunk kíváncsiak. — Jó — mondta Kása eltorzult arc­cal. — A három végső szám 27, 17 és 5 százalék. — Biztos ez? — hördült fel a vezér, miközben a számokat noteszába felje­gyezte. — Egészen biztos, hacsak a minisz­térium nem korrigálja. — Te csacsi — mondta a vezér mo­solyogva, és a többiekkel együtt levet­te az álarcát. Kása Ede, az Egyesült Művek fő­könyvelője megdöbbenve ismerte fel a három álarcosban kollégáit, Kovács vezérigazgatót, Lovas főmérnököt, és Hudák művezetőt. — Örültek vagytok! — dadogta. — Miért csináltátok ezt? — Azért —, mondta a tagbaszakadt, Kovács, a vezér, —■, mert csak így, ha­rapófogóval lehetett belőled kiszedni azt, hogy az egyes, a kettes és a hár­mas kategóriában mennyi lesz az idén a nyereségrészesedés. Miklósi Ottó nek, válaszolnak a helyi in­terpellációra, megszüntetik a telekkönyvi panaszodat, építé­si engedélyt adnak, fellépnek a jogcím nélküli birtoklóval szemben, bölcsődét bővítenék, és így tovább. Én meg csak kilincselek — ha egyáltaláh el­jutok addig — és semmi... Legfeljebb annyi, hogy majd intézkedünk, így ,meg úgy. Ma­gyarán: nesze semmi, el ne ereszd. — Tényleg egyedi esetről le­het szó. — CSAKIS. Ezt mondom én is. Nena úgy erzem, kész sze- rencseaenseg vagyok a körze­temnek. TeneteLen istencsa­pás. A múltkor is: a bölcsőde agyéoen jártam. Egy mellék- epuiet teinúzásáról volt szó; ingyen készült a terv, ingyen vánaita a kivitelezést egy üze­mi építoörigád, a segédmunká­ra jelentkezett a fel kerület, csak éppen anyag kellett vol­na, pénzért. Es hallod: ami­kor elő akartam adni az el­képzelést a tanácsnál, egy csi­ribiri lány elküldött, hogy nincs félfogadás, meg hogy előbb az állandó bizottságnak kell állást foglalnia az ügyben. Mondom neki: tanácstag va­gyok. Erre megnézte az igazol­ványomat, még hivatalosabb lett, és azt mondta: jöjjön hol­nap az elvtárs. Nahát, mon­dom magamban, ezt én szóvá teszem a legközelebbi tanács­ülésen, tudja meg az a tak- nyos... Aztán arra gondol­tam, minek ártsak neki, majd csak kinövi ezt a tisztviselői kórságot. — Es a tervezett épület? — Meglesz, csak egy kicsit hosszadalmas az eljárás. Előbb elvi engedély kell, azután va­lóságos engedély, az utóbbihoz a tervrajz három példányban, helyszinlelés, közben pecsétek, aláírások, és majd csak ezután derül ki, hogy az egész bele­fér-e az 1 építőanyag-keretbe. Ha belefér, rendben van. Ha nem, akkor majd idővel... A tanácsülésen mindenesetre po­zitív példaként benne leszek a beszámolóban, felfelé is jelen­tik az aktív kezdeményezést, de a körzetemben ez kit érde­kel? Nincs épület, kvázi kár volt a felhajtásért. — Nézd, magad is tudod, hogy vannak bizonyos hivata­li szabályok, ügymenet, ami ■ nem tisztviselői kórság. Az • anyagellátás és -felhasználás tervszerűsége... — TUDOD MIT? Mondd el ezt te a tanácstagi beszámolón — szólt közbe városatya bará­tom. — Természetesen helyet­tem. Én meg majd cikket írok arról, hogy sok eredményünk mellett vannak még hibák, például: a lelkes helyi kezde­ményezéseket olykor megöli a bürokrácia, eltemeti a papír­tenger .... — A teljes egészet tekint­ve, nem ez a jellemző ... — Ez világos! Csak azt tes­sék megérteni, hogy az én tanácstagi körzetem lakói el­ső-, másod- és harmadsorban sem városméretekben gon­dolkodnak, hanem spéciéi azt nézik, hogy felépül-e az a négy fal, vagy nem; kor­rigálja-e a pénzügyi osztály a másodszorra is tévesen ki­vetett adót; javul-e vagy sem a kényéi minősége; miért mondják azt, hogy kimerült a .cserépkályhaépítési keret, amikor a szomszéd lakónak nemcsak újat raktak, de boy- lert is felszereltek... és így tovább? Mindig örülök a szép, tartalmas, globális be­számolóknak és terveknek, de én azokról csak akkor tu­dok beszélni a körzetemben vagy a tanácstagi fogadó­napon, ha konkrétan meg­mondhatom, hogy mindaz a globáli-szép, miként realizá­lódik nálunk, a rrii utcáink­ban. — Egy kicsit leszűkült szem­lélet ez. nem? — Lehetséges. De én ezen . a leszűkített helyen vagyok tanácstag. — Mi lenne hát a teendő? — OLVASD IS az újságot, ne csak írd. Benne van. Min­den ids és nagy vezetőnek még közelebb kell kerülnie, az em­berekhez, a mindennapi prob­lémákhoz. Még közelebb! Alii „csak elvileg” irányít, el­veszik a köznép számára, ha mégakkora funkciója van is. „Ne menjünk részletek­be, kedves elvtársam, azt majd az osztályommal le­tárgyalhatja ...” — mondta nekem valaki a minap. Ott­hagytam. Megsértődött, de azután utánam telefonált, hogy hát... valami félreértésről van szó. Bizony arról, csak nem az én részemről, a jól­fésült istenét neki. „Ked­ves elvtársam...” — „Ne menjünk a részletekbe...” — „Majd az osztályom ...” Hát csökkentsék le az osztá­lyát fele létszámra, aztán lesz módja a részletekkel is foglalkozni. Belefér az ide­jébe is, a fizetésébe is. Itt megszakadt a beszélgeté­sünk; órájára pillantott, men­nie kellett egy kezdődő ér­tekezletre. Dér Ferenc IPARI TANULÓKAT FELVESZÜNK o badges, ót áss és a szakmába FELTÉTELEK általános iskolai veqzettséq és 14. életév (az ács szakmában a 15 év) betöltése. A jelentkezéshez szíikséqes az iskolai jelentkezési lap és a születési anyakönyvi kivonat. Szállást, munkaruhát, szerszámot és teljes ellátást díjtalanul adunk. A tanulmányi eredménytől fűqqő ösztöndíjat fizetünk. JELENTKEZÉS A „PROSPERITÁS“ KTSZ Munkaüqyi osztályán. Bp IX.. Viola u. 45. Pályázatot hirdetünk az itt felsorolt állások betöltésére: Ver vos& tik ty vezető — főosztályvezető-helyettes. Követel­mény: műszaki egyetemi végzettség, gyakorlat a tervezésben vagy a ter­melés irányításában. Szerszáwnszerhesztő Követelmény: mérnöki vagy felsőfokú technikusi végzettség, nagy gyakor­lat sajtoló, műanyag fröccsöntő és könnyűfémöntő szerszámok szerkesz­tésében. A relőutló Követelmény: műszaki végzettség, közgazdasági ismeretek. Kérjük a pályázókat, hogy — önéletrajzzal és az eddigi működési terület leírásával kiegészített — jelentkezésüket vállalatunk személyzeti osztályára küldjék IPARI MŰSZERGYÁR, IKLAD Levélcím: Aszód. Pf.: 2.

Next

/
Thumbnails
Contents