Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-14 / 61. szám
1969. MÄRCTOS 14.. FENTEK MST »irr.YEi 'cJT’irlap 3 1919: Vármegyéből Tanácsmegye A. nép útrész Z u hutulsatui (A cikk első részét a tegnapi számban közöltük.) Március 22. nem hozott semmi változást a vármegyeházán. Másnap azonban, bár vasárnap volt, munkaszünet, Agorasztó alispán reggel leült íróasztalához. Délelőtt kézbesítették neki dr. Földes István, a már három napja lemondott kormány főispán-kormánybiztosának átiratát: „Alispán úr. Értesítem, hogy a magyar belügyi h. népbiztos szóbeli rendeletére Pest-Pilis-Solt- Kiskun vármegye ügyeinek intézésével és teendőinek ellátásával további intézkedésig megbízattam.” Zománctábla került le egy hivatali ajtóról: „Főispán”. Tussal írt kartonlap került helyére: „Magyar Tanácsköztársaság Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye biztosi hivatala”. Március 24-én kelt a tanácskormányt a megyében képviselő dr. Földes István ebben a minőségében tett első intézkedése. Így szólt az eredeti fogalmazvány: „Tárgy: az őrszentmiklósi munkások szóbeli panasza a közigazgatás és közélelmezés tárgyában. Címzett: örszent- miklós község főjegyzője. Leirat: A Magyar Tanácsköztársaság belügyi népbiztosától nyert felhatalmazás alapján utasítom, hogy a községben szokásos hirdetési módon tegye közzé, hogy a község elöljáróságát és képviselő-testületét feloszlatom, s azoknak további működését betiltom. Elrendelem, hogy további intézkedésig ön az ottani munkások, katonák és földművesekből alakítandó tanács által választott háromtagú bizottság rendelkezéseit teljesítse. Nyomatékosan figyelmeztetem, hogy az ellátatlanok részére szükséges élelmiszereket szolgáltassa be, mert ellenkező esetben az ellenszegülők a forradalmi törvényszék elé fognak haladéktalanul állíttatni. A belügyi népbiztos megyei megbízottja.” Megtette tehát a páva a második, már erősebb szárnycsapását. Az ereszig felemelkedett. Az első direktórium A kommunistákból és volt szociáldemokratákból álló kormányzótanács egyik legelső lépése volt, törvényben biztosítani a Tanácsköztársaság alkotmányát. Forradalmi alkotmányát, amely hivatott a népuralom megszilárdítására, éspedig széles körű választójog alapján megválasztott tanácsok útján. A nép közvetlenül választja a községi tanácsot, annak tagjai a lakosság számának megfelelő arányban, a maguk kebeléből a járási tanácsba, az pedig a megyei tanácsba választja meg küldötteit. Végül a megyei tanács az országos tanácsba, a nép parlamentjébe küldi képviselőit. Ez volt az alapoktól kezdve felépülő demokratikus állami rendszer a Tanácsköztársaságban. A választásokat azonban előbb meg kellett tartani és meg kellett szervezni. Erre gyakorlottságánál fogva a megyei hivatalos apparátus alkalmasnak látszott, annál is inkább, mert a megyei tisztviselők túlnyomó része legalábbis az első hetekben készségesen végrehajtotta a Tanácskormány minden intézkedését. A régi rend hivatali előírásai szerint működő megyei tisztviselők ellenőrzését és irányítását pedig addig is ellátja a tanácskormány megbízottja, aki így személyében összpontosította a megyében a hatalmat. Egyetlen személy azonban nem láthatta el ezt a feladatot, mert erejét meghaladta. Nyilván a belügyi népbiztossággal történt előzetes megbeszélés alapján. Pest megye alispánja körtáviratban ideiglenes direktórium választására hívta meg a községek földmunkáscsoportjainak kiküldöttjeit. A földmunkáscsoportokat eredetileg a szociáldemokrata párt szervezte szegényparasztokból és nincstelenekből, de tagjai jó része már az előző év végétől fogva gondolkodásban, érzésben nagyon közel állott a kommunista párthoz, vagy már be is lépett. Hitelt érdemlő módon ma már nem deríthető ki, miért éppen ezeket a csoportokat hívták meg a választásra, mégis feltehető, hogy ily módon akarták a többségében még agrárfoglalkozású megyei lakosságot megnyugtatni: a választásokig is érdekeik szerint intézik a megye ügyeit. Az ideiglenes direktórium tagjait március utolsó napján az összehívott gyűlés megválasztotta. Elnöke dr. Földes István népbiztosi megbízott lett. Alelnöke Urbán Pál ceglédi küldött, a földmunkásmozgalom egyik országos nevű vezetője, aki ezután ebben a tisztségében meg is maradt mindvégig, s a Tanácskormány lemondását követő napokban sem hagyta ott hivatalát. G. Szabó János vecsési és Tószegi Mihály abonyf küldöttek földművesek voltak, Patter- mann Dezső monori küldött egyedül képviselte a direktóriumban az ipari munkásságot, amelynek egyébként Agorasztó alispán és néhány más megyei vezető tisztviselő is tagja lett. Valószínűleg az ügyvitel és a választások zavartalanságának biztosítására tartották jelenlétüket szükségesnek. Az ideiglenes direktóriumba választott falusi küldöttek személyében a legszegényebb rétegek képviselői mindenesetre bekerültek a vármegyeházára, és ott is maradtak. A páva egy szárnycsapással megint magasabbra emelkedett. A második direktórium A községi választásokat minden rendzavarás nélkül április 8., 9. és 10-én tartották az egész, akkor a mainál sokkal nagyobb megyében. A legtöbb helyen titkos szavazással jelölte ki a nép a tanács tagjait, másutt gyűlésre jött össze a falu, és közfelkiáltással választotta meg őket. Volt, ahol a szavazás napján nem is tartottak választást, Szentendrén például, ahol a munkások, katonák és földművesek tanácsa már átvette a városban a hatalmat, és március 24-én munkásdirektóriumot választott. A községi tanácsok még a választás napján mindenütt megalakultak, megválasztották küldötteiket a járási tanácsba, amely mindenütt április 11-én vagy 12-én tartotta alakuló gyűlését. Ekkor választották meg a megyei küldötteket. A Váci Járási Tanács április 12-én tartott alakuló ülésén Lipóth Pál pestújhelyi küldött kifogásolta a megyei direktórium személyi összetételét, és bizalmatlansági indítványt tett vele szemben. Az ülés az indítványt elfogadta. Ügy látszik, nem vették figyelembe a megyei direktórium ideiglenes jellegét. Ez a direktórium különben a proletár- diktatúra első hónapjában vezette a megye ügyeit, és a fennmaradt iratokban nyoma sincs annak, mintha működésével szemben a kormányzó- tanács kifogása felmerült volna. Fő feladatát, a választások lebonyolítását, mindenesetre elvégezte. Körtáviratban „a megyei szovjet megválasztására” április 24-én összehívta a megyei tanács 303 megválasztott tagját. A nagyszámú testület — bár a közlekedési nehézségek miatt többen meg sem érkeztek — zsúfolásig megtöltötte az üléstermet és az előcsarnokot. Megválasztották a megye 40 tagú intéző bizottságát, amely nyomban összeült, hogy a direktórium tagjait kijelölje. Ekkor derült ki, nem határozat- képes a bizottság, túl sokan nem tudtak feljutni Pestre. így azután, amíg teljes létszámban összeülhettek, háromtagú ideiglenes direktóriumé választottak Joánovics Sándor. Urbán Pál és László Arnold személyében. Ez a második ideiglenes direktórium csal: három napig működött .Joánovics Sándor elnökletével. Proletárhatalom a megyeházán Április 20 án újra összeüli az intéző bizottság, ezúttal határozatképes számban, és megválasztotta az öt tagból álló végleges direktóriumot. Joánovics Sándor, Urbán Pál, Csathó Sándor (Lajosmizse), Porczió István (Pestújhely) és Vörös Sándor (Rákoskeresztúr) iránt nyilvánult meg az intéző bizottság bizalma. Joánovics mint a direktórium elnöke még aznap felmentette Agorasztó alispánt a direktóriumi tagságtól. A gyógyszerészből lett direktóriumi elnök azután nagy hozzáértéssel vezette a megye közigazgatását. Tanácsmegyéből Vármegye 1919. augusztus 7-én dr. Agorasztó Tivadar alispán, a megyei direktórium volt tagja bejelentette az 1918. október 30-át megelőző megyei köz- igazgatási rendszer visszaállítását. A páva elrepült a megyeházáról. Huszonöt év múltán megerősödve visszatért, egyetlen szárnycsapással felemelkedett a tető ormára. Szokoly Endre Bronzalak a Dózsa György úton Szabadon áll már a Dózsa György úton, a Felvonulási tér közepén a Magyar Tanácsköztársaság impozáns emlékműve. Szerdára teljesen lebontották a terjedelmes faépítményt, amely eddig körülvette a bronzalakot és architektúráját. Elkészültek minden feladattal, már csak a legutolsó simítások vannak vissza. Gyeptéglákból élő zöld szőnyeg kerül a csigavonalban emelkedő tar lapzat felszínére. Parkosítják az emlékmű környezetét, hogy néhány napon belül minden készen álljon az avató ünnepségre. A Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója napján kerül sor a monumentális emlékmű leleplezésére. Sok ezer résztvevőre számítanak. Ünnepi beszédet mond Ilku Pál művelődésügyi miniszter. Az első — március 24-én Nyilvános sajtókonferencia a rádióban Március 16-ig kérdezzen — a miniszter válaszol A rádió — új kezdeményezésként — havonta egyszer nyilvános sajtókonferenciát rendez, minisztériumok vagy más főhatóságok vezetőinek közreműködésével. A hallgatók által írásban előre közölt kérdéseket az élő adásban teszik fel a rádió munkatársai a címzetteknek. Az első adásra március 24- én 18 órakor kerül sor, színhelye az Egészségügyi Minisztérium lesz, s dr. Szabó Zoltán miniszter és vezető munkatársai, valamint az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete és az orvostudomány jeles képviselői válaszolnak a kérdésekre, amelyeket március 16-ig lehet postára adni a magyar rádió címére, „Sajtókonferencia” megjelöléssel. Várják a vidéki hallgatók leveleit is. Járulók és a Taxis-család Posta szavunk latin eredetű, a római „mutatio posita” — lóváltó hely — származéka. A rómaiak az időszámítás utáni I—V. században a mi hazánk — Pannóniának nevezett — nyugati részét is behálózták pompás útjaikkal, ezek mentén mintegy 15 kilométeres térközökben helyezitek el kocsipostájuk lóváltóhelyeit. Híreik továbbítására nemcsak kocsipostát használtak, hanem híradástechnikusaik — a görögség példáit követve — alkalmazták a füst- és fényjelzése« hírközlést is. (Polybios szerint a régi görögök — látótávolságon belül fekvő hírtovábbító reléken át — 25 betűből álló optikai távjelzést is ismertek.) Nálunk az Árpádok korában királyi rend volt a kurzoroké, a fiírvivőké. Ök — az általános írástudatlanság idején — váltott lovaikon nyargalva élőszóval továbbították a királyi meghagyásokat. E „jár- galók” rémei voltak a lakosságinak: bárki lovát elvi- hették, ha sajátjuk kimerült. Kocsi- postánkat a köny- nyű magyar „ko- csi-hintó” XV. századi megkonstruálása tette intézményessé. Ez időben a 4—5 ló röpítette ' kocsi- hintó a napi 70— 75 kilométert is megfutotta már. 1505-ben a Taxiscsalád vállalata indította el Bécs és Brüsszel között az első közép- és nyugateurópai kocsipostát. Járataik személyt, csomagot, levelet egyaránt szállítottak. Ehhez a Taxis-féle bécsi járathoz csatlakozott 1525— 26-ban a buda— bécsi járat is. A törökvilág elmúltával újra Buda lett az ország úthálózatának és postaszolgálatának központja. Régi okiratokból, telekkönyvi adatokból megállapították, hogy az ország XVII. századi központi Postaháza a budai Vízivárosban, a mai Batthyány téri vásárcsarnok helyén állt. A talán római kori út- és postaközpont helyén álló régi Budai Postaház volt tehát a magyarországi (ma a Lánchíd budai hídfőjénél álló) nulla kilométerkő előde! Az 1700- as években a Budáról induló delizsánsz, a híres régi vörös postakocsi, 31 óra alatt ért Bécsbe. Az 1901-ben elbontott budai Postaház emlékét ma már csak a közeli Gyorskocsi utca (hajdan Eilwagen Gasse) neve őrzi. A vásárvárosban Két hónappal a Budapesti Nemzetközi Vásár megnyitása előtt, már most nagy a készülődés a vásárvárosban. Beljajev űrhajós hazánkba látogat A KISZ Központi Bizottsá- ■ gának meghívására a Tanács- köztársaság kikiáltásának 50. évfordulóját köszöntő ünnepségekre hazánkba látogat a lenini Komszomol Központi Bizottságának küldöttsége. A delegációt J. M. Tyazselnyikov, a Komszomol Központi Bizottságának első titkára vezeti. A vendégek között lesz Pavel Beljajev szovjet űrhajós is, aki 1965 márciusában a Vosz- hod 2. parancsnokaként járt a kozmoszban. Mozgó magbolt Házhoz megy a mag Baranyában, ahol — a gazdaasszonyok örömére — mozgó magbolt indult útjára. A Vetőmagtermeltető Vállalat dél-dunántúli központja mozgóbolttá alakított át egy Furgon-típusú gépkocsit, s ez tavasz végéig járja a vidéket. Védhető vagy védhetetlen? A hogy közeledik a nyereség- részesedés fizetéséjiek napja, ahogy „kiszivárognak” az ilyenkor szokásos valódi és légbőlkapott hírek, úgy lángolnak fel ismét azok a viták, melyek valamelyest elcsitultak ugyan a múlt évben, de parazsuk nem hunyt ki. Ismét fölelevenednek azok az éles és hosszan tartó viták, melyek a múlt évben például a Duna- menti Hőerőmű Vállalatnál, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, a Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat.■* váci gyárában a kollektív szerződés elfogadását, a nyereségelosztási szabályzat jóváhagyását kísérték, s melyekben egyrészt magát a kategorizálást, másrészt az e kategóriákba történő besorolást firtatták. A két szélsőség: törvény van rá — pontosabban szólva: rendelet —, tehát nincs szükség semmiféle magyarázkodásra, tetszik vagy nem tetszik, úgy van, ahogy van. A másik szélsőséges álláspont szerint: a kategorizálás védhetetlenné vált, semmi nem indokolja, megosztja az embereket — mintha más nem „osztaná meg” őket! —, fölösleges ellentéteket szül. A nyereségrészesedés körül folyó vitákat hallgatva, sűrűn támad olyan érzése az embernek. hogy mindenki csak fújja a nótát anélkül, hogy — a kottába belenézne. Sok tehát a hamis, fals hang, a tájékozatlanság, az egyoldalúság. Az alapvető félreértés az, hogy a beosztottak — tehát a harmadik kategóriába tartozók — rovására növekszik a vezetők részesedése. Mielőtt tovább boncolgatnánk hiedelmek és félremagyarázások kusza szálait, néhány tényszerű megállapítást már most szükséges leírni. Először is: joggal zúgolód^ nak ott az emberek, ahol a múlt esztendőben sorra- rendre hangzottak el a túl magabiztos ígéretek, ahol a vezetői megfontoltságot félretolta a népszerűnek tűnhető ígérgetés, s ahol ezekből a nagy ígéretekből most igencsak soványka valóság lett. Másodszor: joggal kelt visszatetszést az is. ha az egyes és kettes kategóriákban levők részesedése úgy emelkedik jelentősen, hogy közben a harmadik kategóriáé — a múlt esztendőhöz mérten — csökken, azaz kevesebbet kapnak, mint egy éve. És ha már itt tartunk, a harmadik tapasztalat is helyet kér: nem mindenütt állapították meg helyesen, egészségesen a kategóriabesorolásokat. Túl bőkezűen mérték az egyes és kettes kategóriába szóló „beutalókat”. túlságosan nagy azok köre néhány vállalatnál, akik jogot kaptak a nagyobb részesedésre, de e jogot munkájukkal nem érdemelték meg! A jogos észrevételek és kritikák azután — érthetően, mondhatjuk azt is, hogy törvényszerűen — keverednek a tévedésekkel, félremagyarázásokkal, sőt nemegyszer a demagógiával, tápot nyújtva annak is, aminek nem kellene. A leglényegesebb félreértések egyike annak figyelmen kívül hagyása, hogy míg a harmadik kategóriába tartozók évi jövedelmük arányában, a vezető állásúak fizetésük arányában részesednek. A vitatkozók állásfoglalásába nagy mértékben belejátszik a korábbi egyenlősdi szemlélet, az a felfogás, mely egyformán bírálja el a különböző tevékenységi köröket, úgy állítja be azokat, mintha az igazgató, a főosztályvezető, gyáregységvezető ugyanolyan hatással lenne a nyereség alakulására, mint az ötszáz, vagy a háromezer munkás bármelyike. Éppen azért, mert ezek a hatások nagyon is különbözőek, a rendelkezések elválasztják egymástól az anyagi érdekeltség egyéni útjait. Míg a munkás, a beosztott műszaki — áld érthetően, munkaköréből következően csak a nyereség század- vagy ezredrészére lehet hatással — anyagi érdekeltsége lazább kapcsolatban áll a nyereséggel, de szorosan összefügg a bérjellegű kifizetésekkel, addig a vezető állásúak — akik döntő hatást gyakorolnak a nyereség alakulására — anyagi érdekeltsége a nyereségkitermelés szoros függvénye. (Éppen ezért határozza meg a rendelkezés a fordított esetet is, amikor veszteséges gazdálkodás esetén a beosztottak fizetése érintetlen marad, de a vezetőké csökken.) A múlt esztendei, s a most ismét föllángolt viták két dolgot kétségtelenné tesznek. .Egyrészt azt, hogy a pénzbeni nyereség elosztásának gyakorlata túl bonyolult és áttekinthetetlen az emberek nagy többségének, másrészt azt, hogy az irányadó alaprendelkezés további finomításra, a gyakorlati tapasztalatokat is figyelembe vevő simításra szorul. A jelenlegi vitákat mi csitíthatja? Csakis az, ha mindenütt nyilvánosan, mindenféle titokzatosság nélkül zajlik le a részesedés kifizetése; ha bárki megtudhatj: hogy miért, milyen kőnkre eredmények alapján kapta.: többet egyesek, mint két vág egy éve; milyen többlettel járultak hozzá a közös er ed mi nyékhez. Szokatlan lépés ez Kétségtelen. Mégis: elenged hetetlen. Mint ahogy az is hogy a most elfogadásra ke rülő, s két évre szóló kollektív szerződések részesedé; szabályzata fogja szigorúbba a mércét, valóban csak az arra érdemesek kerüljenek be r magasabb kategóriákba, s hogy mindehhez világos, érthető indokolások fűződjenek. Nem baj, hogy voltak és vannak viták. A kedélyeket, szenvedélyeket borzoló szócsatáknak egyszer azonban vége kell hogy legyen Körültekintő. általános és helyi finomítások segítségével. M. O. *
