Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-13 / 60. szám
MtCtEt 1969. MÁRCIUS 13., CSÜTÖRTÖK Automaták csapágyakhoz A diósdi csapágygyárban néhány hete dolgozik a „sztár”, a világ egyik legkorszerűbb, a 6C—60M típusú szovjet automata köszörűgépe. Féléves kísérleti gyártás során ellenőrizték, mit produkált. Máris kiderült: a jelenlegi gépeknél 80 százalékkal nagyobb teljesítményű, s ennyivel pontosabb is. A kedvező tapasztalatok alapján valószínűleg rendel a gyár ebből az új konstrukciójú géptípusból. Rövidesen NDK-gyártmányú gépek is érkeznek kísérletezésre. Mindez már része annak a gépparkfelújítási tervnek, amelynek alapján a közeli években megoldódik a gyár egyik legsúlyosabb problémája: az elavult gépeket felváltják ■ a termelékeny, nagy pontosságú típusok. Kél agyagkorsó A mohácsi Kálvin-közben utat építő Werner-brigád március 6-án egy korsóra bukkant, alig nyolcvan centiméterre a föld színe alatt. A szép formájú, meglehetősen ép edényből 11 kiló 33 deka ezüstpénz került elő, amelyeket Mátyás és Ulászló király korában vertek. öt nappal később, március 11-én, ugyanaz a brigád, ugyanazon a helyen újabb agyagkorsóra bukkant, amely szintén ezüstpénzzel volt tele. A mintegy 12 kilogrammnyi érme ugyancsak a XV. századból származik. Védőkosárban A közművezetéki csövek fektetésénél a munkát eddig hosszú, megtámasztott oldalú árkokban végezték. Az Építéstudományi Intézetben kidolgoztak egy új építési módszert, melynek során a csöveket egy védőkosárral együtt emelik be az árokba. Az árok hossza a kosár méretével megegyező oldala nincs megtámasztva. A csőfektetési munkát a kosár védelméberi végzik el. Az új módszerrel gyorsan és a közúti forgalom minimális zavarásával lehet vezetéket építeni. Ifjú iparművész BEMUTATJUK: TAJTHY JENŐT ELEINTE FÉNYKÉPEZÉSSEL foglalkozott. Ma sem szakadt el teljesen a fotózástól, s talán jó meglátásai éppen az előzőektől fakadnak. Mert jó meglátásai vannak. Alkotásaiban az embert veszi észre, s olyan emberi vonásokat formál meg. amelyek jellemzőek és általánosak. De kis is Tajthy Jenő? És mivel foglalkozik? A bemutatás könnyen megy: tizenhét éves fiatalember, fiúkollégista, a gimnázium tanulója. Az ember azt hinné, már mindent tud róla. Pedig az ismerkedés csak akkor kezdődik igazán, amikor rézdomborításait, apró húszcentiméteres figuráit nézi. Egyszer megmutatta munkáit egy komoly szakembernek, aki őszintén bevallotta, ilyent még soha nem látott. EZ A FIATALEMBER pusztán kedvtelésből elkezdte hajlítani a vasat, nekifogott formába kényszeríteni a pléhet. Aztán az alakokkal még nem volt megelégedve, bekente őket epokit-lakkal. így született meg a Kovács, az Anya, a Népművelő meg a többi kis... Megvallom őszintén zavarban vagyok. Azt akartam írni: szobrocska. De Tajthy Jenő alkotásai mások. Azt kell mondanom, nemcsak új művész születik, hanem új művészet is. Persze a művész azért még messze van. Most kezd rajzolni tanulni, kijár a Cifrakertbe, a képzőművészkörbe, s az a fiú, aki már nagyszerűen megtervezett kompozíciókat teremtett, most kockákat, szélieket és kanosokat kezd rajzolni, hogy rátérhessen arra az útra, amelyet lydatos alkotás mik neveznek. Minden bizonnyal nehéz lesz ez az út, de a kis figurák azt bizonygatják, érdemes nekivágni. S a mindent elölről kezdő újat tanulás, s lélekölő kockarajzolás nem állíthatja meg, hogy ne kezdjen újabb és újabb alkotásokba. AZ EGRI DIÁKNAPOKRA készül. Két művet szeretne benyújtani. Az egyik címe „1919 után". A terror borzalmait ábrázolja a kis négyalakos kompozícióban nagyon megkapóan. Arc nélküli figurák vannak az alig két tenyérnyi talapzaton, a mozdulatok, egy-egy felemelt vagy leeresztett kéz, a kakastoll-stilizáció mindennél jobban beszél. A MÁSIK ALKOTÁS, amelyet Egerbe készít, egy öt alakból álló sorozat, amelynek a Kovácson, az Anyán, és a Népművelőn kívül tagja lenne még a Földművelő és a Ac- tona. Szinte kis körkép, melyben benne van az egész ország. S hogy valójában mi van még a kis alkotásokban, azt csak a jövő mondja meg. Mindenesetre a kezdet biztató. Reméljük, lesz folytatás is. (tóth) A gépírás maratoni világrekordere 1965-ben Ausztráliában Louse Meeuvissen 19 éves gépirónő lett, aki 62 órán és egy percen át gépelt megszakítás nélkül. . A kézenjárás világrekordját ■ 1900-ban állította fel Johann Hus- linger. aki annak idején kézenjárva ment el Bécsből Párizsba ötvenöt nap alatt, naponta tíz órát haladva. LEGEK A nonstop fecsegés rekordja 133 óra (5 nap és 13 óra). Az izlandi Kevin Sheehan állította fel 1965- ben. A világ leghosz- szabb prédikációját Clinton Locy lelkipásztor mondotta el az amerikai West Rich- landban 1955-ben. A prédikáció 48 óráig és 18 percig tartott. A húszéves Jane Holster amerikai diáklány a zuhanyozás világrekordját állította fel 1965-ben. 72 órát és 8 percet állt a zuhany alatt. ★ A leghosszabb politikai szónoklatot 1959-ben tartotta Angliában Gerald O’Donnel: 29 óra hosszat beszélt. A nők rekordját az amerikai Alton Clapp asszony tartja: 1958-ban kis híján 97 óra hosz- szat szónokolt. Lát a denevér Sokáig tartotta magát az az állítás, hogy a denevér nem lát és szemét az ultrahanglokátor helyettesíti. A legutóbbi kísérletek azonban azt mutatják, hogy ez nem egészen így van. A denevér igenis lát. Igaz, csupán a mozdulatlan tárgyakat érzékeli vizuálisan, de mégiscsak lát, Automatizált parlament A dán Folketing új elnöke elrendelte, hogy gépesíteni kell a szónoki emelvényt. Ha a temperamentumos szónok figyelmen kívül hagyja az előírásokat és az elnök figyelmeztetése ellenére tovább buzgóikodik az ékesszólásban, az elnök megnyom egy gombot, s az emelvény a mikrofonnal és a beszéd szövegével együtt a magasba emelkedik. „A Duna kilépett medréből // JO UTÓN, DE FEL GŐZZEL „A Duná kilépett medréből” — mondogatják Érden a Duna Háziipari Termelő Szövetkezetről. És ez igaz, hiszen 17 évvel ezelőtt egy kocsmahelyiségben, alig néhány taggal alakult meg. Azóta pedig Budapesten felépült egy korszerű irodaház, a szövetkezet központja és Erden 360 ezer forintos költséggel vásároltak egy modern telephelyet. A bevételi forrásuk nagyrészt az export, hiszen az itt készült gyermekruhák az egész világon ismertek. Szállítanak a Szovjetunióba, Norvégiába és Kanadába is. A mérlegzáró közgyűlés előtt Kádár Lászlóné elnökasszony- nyal beszélgetünk: — A szövetkezet 10 milliós exportterve — ha figyelembe vesszük, hogy az állami iparral párhuzamosan dolgozik — nagy eredmény. — Az áru minőségét reklamálták-e? — Még eddig nem. A 400 tag munkája kifogástalan. — Érden hányán dolgoznak? — Száznegyvenen. Sajnos exportra a pestiek termelnek. Az érdi asszonyok vagy szak- képzettség hiányában, vagy az egyszerűség kedvéért húzódoznak a nagyobb felada! toktól. A tervek? j — Most 40 nap nyereség- t részesedést fizetünk dolgozóinknak. A tervekhez azonban nem elég a mi erőfeszítésünk, hanem a tagok aktívabb támogatását is elvárjuk. A piac szabja meg az elvégzendőket. Ezt az elvet szeretnénk elfogadtatni az érdiekkel is. — er — SÁROSPATAK Kapu kerestetik... Mit „rejteget” az ossáriuni? Sárospatakon az 1940-es években épült római katolikus vártemplom helyreállításával egyidőben a környéken na- gyobbszabású ásatásokat is végeztek. Eddig négy évszázad építészeti emlékei kerültek a napvilágra. Ezek között van a XII. században használt temető kerítésfala, a XV. századi iskola alapja és a XVI. században épült különálló harangtorony maradványa. Gömöri János, a vármúzeum régésze az elmúlt év őszén a temetőfal közelében értékes művészettörténeti leletet: egy XIV. századból származó terrakotta madonnafejet talált. Ebből arra köteít'helyid nemSkíra*sírÍlÍ>ól kikerült' csontokat." hanem Patak előző templomának összetört berendezéseit is elhelyeztük, és így az ossárium még értékes művészeti leleteket „rejteget”. Ezért elhatározták, hogy az idén tavasszal az ossá- riumot teljesen feltárják, és ezzel egyidőben a jelenlegi templom szentélye mögött kutatásokat kezdenek a XVII. században még meglevő várkapu megkeresésére. A levéltári adatok és az 1787-ben készült Römich-féle térképen az ezen a helyen levő kaput, mint a belső városnak a „szá\ ráz hídra” nyíló északi bejá- | rátát tüntették fel. A templom mögötti részen ásatásokat kez- j denek a kapurész felkutatá- 1 sára. Permetlé - díjtalanul A dunabogdányi fogyasztási szövetkezet már köti a szerződéseket a gyümölcs- termelőkkel. A község cseresznyéje nemcsak a hazai, de a külföldi piacon is közkedvelt, emellett a málna es a kajszibarack termesztése számottevő még. A szövetkezet tagjai számára díjtalanul adja a szerződő termelőknek a mészkénlevet, minden mázsa gyümölcs után 1 litert. Ez összességében tapasztalati számok alapján mintegy 8 ezer forint értékű kedvezményt jelent a tagoknak. A szövetkezet az elmúlt esztendőben értékesítette először önállóan a felvásárolt gyümölcsöt. Magasabb átlagárat tudott fizetni a termelőiknek, mint a MíCK. Az idén szeretnék elérni, hogy a cseresznye 70 százaléka exportminőségű legyen. ADMINISZTRÁCIÓ Zsoldos Sándor rajza Az öreg A Duna úgy rohant, mint tavasszal rohannak az emberek. A délután éppen pihent egy percet: félidő. A visegrádi templom harangjainak szava útrakelt, a vízen lefelé szállva. Az öreg nem nézte, hová lép, csak ment a parton. A hegyeket figyelte, még sosem látta őket ilyennek. A formák egymásbamosódtak, nehezen szétválasztható fehér sávok keveredtek sárgával. Az öreg nem szerette az aszfaltot. Kevésbé bántotta, ha a lába két centivel a talaj alá süllyed, minthogy érzé- kény bütykei keményet tapossanak. Csak akkor vette le szemét a vele pi- maszkodó hegyformákról, amik sehogy- sem akartak egyhelyben maradni, akkor nézett csak a lába alá, mikor valami reccsent a foszlott gumitalp alatt. Nem volt zajos hang, inkább fájdalmas, mint mikor kiskutya nyikkan egyet az anyja után. Odanézett, de nem volt kedve megállni, még ment egy-két lépést, aztán mégis visszafordult. Lehajolt, hogy fölvegye amit talált, de azonnal visszakapta a kezét. Egy üvegszem volt. Az árnyékok bátortalanul szabdalták a homokot, attól lehetett félni, hogy eltörnek. Az öreg szaladni kezdett, bár tudta, hogy a következő percben már meg kell állnia; kifullad. Leült, a föld nedvesen azonnal hozzátapadt a nadrágjához, nagyon elvékonyodott már a szövet. Újra a vízre bámult. A fák a halakkal birkóztak láthatatlanul. A halak lehettek az erősebbek, a fák egyre mélyebbre süllyedtek. egyre lejjebb. A víz körülfolyta halálukat, pörgő halotti tort ült. Az öreg szeméből is víz folyt, sós víz. Pedig nem sírt, de néha így elkezdett folyni a könnye. Gyenge már a szemem, gondolta, mikor először történt. Azóta észre sem vette, nem ügyelt rá. Itt különben sem láthatta senki, nem úgy, mint mikor leszállították a villamosról, azzal, hogy részeg. Akkor egészen hülyén festhetett, mert egyfolytában — szélesre húzódott vigyorral — nézte a kalauzt, aki ezt is annak tulajdonította, hogy beszívott. Pedig csak attól kellett olyan görccsel nevetnie, hogy már két éve nem volt egy korty a szájában, mert, ha volt is, annyi pénze, a tapasztalat már megtanította, nem ihat rajta, mert a gyenge gyomrával még éhen- jial. Eszébe jutott, hogy még ma sem evett, csak reggel, amit az a közértes- nő adott. Egy kiflit, mert hogy azt már úgysem tudta volna eladni. Föl akart állni, hogy visszamenjen a faluba, de eszébe jutott az üvegszem. Félt. A túlsó parton is csak szemek látszottad már, mind őt nézték mereven. Egyforma fehér szemek: lehajtotta a fejét. A fia szép, derék gyerek volt. Az nem félt a sötéttől, akkor érezte magát jól igazán. Mindig a lányok után, pedig még a bajusza sem jött... Nagy házuk volt, de villany nem égett, a petróleum meg amolyan hiábavalóság lett volna; a tyúkokkal feküdtek. De ő nem tudott aludni, az éjszaka csípte, mint a szúnyogok ... Nem tudja, máig sem tudja, hogy’ történt. Hold nem volt, másnapra esőt vártak. Körbejárt még egyszer az udvaron, benézett a budiba is, már ment \-'.ia befelé. Egyszerre pusmogást hall a kerítés mellől. Ketten voltak, a fia meg egy asszony, nem i; lehetett már olyan nagyon fiatal, amilyen rekedt volt a hangja. Főleg a fia beszélt. Engem' mocskol, döbbent bele kíváncsiságába a felismerés. És már üvöltött, hogy hová mész te innen, mi az apád háza, te vagy a tetves szemétdomb, te, amiért kijön ilyen a szádon! A trágyás lapátot kapta fel, de a lapátot fogta, még így, dühtől elborítva is vigyázott, agyon ne üsse őket. Futni már nem volt idejük, és csak egy percig hallatszott a dulakodás zaja, aztán csend lett. Olyan, mint most. Olyan, hogy megsüketül bele az ember. Nem mert oda nézni, mit csinált. Egy hét múlva jött a fia, hogy a holmiját elvigye. Olyan furcsán nézett, s ahogy vállára rántotta a bátyút, Csak annyit köpött oda: az üvegszememmel is látom apám. Mindig látom! Maga ment a rendőrségre. Már azt sem tudja, meddig volt benn. Elgyengült, mint régen, amikor átúszták a folyót, virtusból, kétszer, háromszor is, de ez valahogy mégis más volt. A lábában kezdődött és a szívéhez ért. Most fogok meghalni. Gépiesen masszírozni kezdte a mellét, de ettől csak rosszabb lett. Várni kellett, mozdulatlanul. Még a lélegzetét is lassabbra fogta, befelé nézett, de ott is, sötét volt. Zajt hallott maga mögött, tolakodót, erőszakosat, megijedt. Hangok és egy kör alakú fény közeledett. — Itt, van, anyu, megvan. Mégse félszemű a babám, apuka hiába csúfolta. Hogy fogjuk visszaragasztani? — hallotta, de nem mindjárt értette. Mire megkönnyebbült, már messze jártak, a szél még azt mondta neki, hogy ne félj, kislányom, sikerülni fog. Akkor felállt és elindult. Reggel a révkapitány találta meg, úgy feküdt, mint ahogy feküdni szoktak a csavargók, mindenütt a világon, a parkok és pályaudvarok padjain, vagy a szabad ég alatt. Csakhogy ez az öreg már halott volt. Varga Vera /
