Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-12 / 59. szám

XI. ÉVFOLYAM, 59. SZÁM 1969. MÁRCIUS 12., SZERDA A megye! elsők között Egy év alatt 43 millió KEVÉS VOLT A MÉZ — ÖTSZÖR ANNYI NYÚL Összetartó erő NYOLC Levél az asztalon. Vonalas irkalap, szálkás betűk. Néha három szó is egybeírva, néha betűk külön-külön, értelem nélkül. Egybefolynak a sorok, ■ nincs pont, vessző, írásjelek. Nehéz kihámozni, mit akart elmondani a levél írója. Hosz- szú idő kell a böngészéshez, míg megértem: könyörgés ez a levél. A levél mellett óriási aktahalom: az ügy. Mire végé­re érek a hivatalos és félhiva­talos iratok tömegének, sűrű betűk sorakoznak a noteszem­ben GYEREK ÉS AZ ÉDE anya — aztán már nem lehet tovább. Kórházba kerül Az apa egész nap dolgozik. A gyerekekkel sem ideje, sem türelme törődni, az egész na­pi munka után. Éva és Ilona állami gondozásba kerül. Az­tán István, János, Mária és Katalin is. Üres lesz a ház. Az anya erősödik, már nem fertőző a betegsége, hazaen­gedik. S hazalátogathatnak a gyerekek is az otthonból — s nevelőapa utána jött, megláto­gatta. Aztán levelet írt a ta­nácshoz: „Meglátogattam. Be­tegen, esőben, mezítláb volt az udvaron. Orvoshoz nem vit­ték. Szívügyem a gyerek sor­sa. Ha a szülő ragaszkodik hozzá, lemondok az örökbefo­gadásról, de a gyerek ember­ré nevelését, iskoláztatását minden ellenszolgáltatás nél­kül vállalom.” De János otthon maradt És maradtak a többiek is. _ Küldöttgyűlést tartott az Ül­lő és Vidéke Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szövet­kezet. Megjelentek Kazatsay István, a SZÖVOSZ, Turjánt Sándor, a MÉSZÖV, Svenger István, a járási pártbizottság képviselői, Bódis Pál járási kereskedelmi főfelügyelő, Bé- ky Ferencné országgyűlési képviselő, Fejes József járási rendőrkapitány és Csömör Sándorné, a járása nőtanács titkára. Képviseltette magát a több mint ötezer tag Monor- ról, Vecsésről, Péteriből és helyből. Massza Sándor ügyvezető elnök beszámolójából meg­tudtuk, hogy a múlt évben a kiskeres- ■ k ed elem forgalma meg­haladta a 43 millió forin­tot, s ez 4 millióval több az előző évinél. A vendéglátóipar egymillióval forgalmazott többet, mint 1967-ben. A felvásárlás nem érte el a megelőző évit, egyes területe­ken azonban kiugró ered­« VILLÁMINTERJÚ meny született. A körzetből például közel ötször annyi nyulat vásároltak fel, mint egy évvel ezelőtt. A gyümölcs­ös zöldségfélék mennyisége is nőtt. Rossz volt a méztermés tavaly. A késői fagy volt az oka annak, hogy 12 mázsával kevesebb méz termett. A gazdálkodás eredményé­ről Vágner József főkönyvelő számolt be. A szövetkezet összeredmé- nye meghaladja a 103 száza­lékot. A tavaly elért gazdasá­gi eredmény 1 millió 675 ezer forint, erre a szövetkezetiek büszkék lehetnek. A továbbiakban a beruhá­zásokról esett szó. A monori szeszfőzde épí­tése és berendezése több mint félmillióba került, s a lakosság kívánságának tettek eleget az Úcsai ut­cai önkiszolgálöbolt átala­kításával, Üllőn. A tervekben Üllőn egy köz­ponti kisvendéglő és cukrász­da építése szerepel. Első lé­pésként elkészült ennek a tervdokumentációja. Vecsé- sen tavaly egy kölcsönzőbol­tot és zöldsége:aboltot, két fa­latozót és legutóbb egy presz- szót létesítettek. A beszámolókhoz többen hozzászóltak és kivétel nélkül hangsúlyozták a szövetkeze­tiek múlt évi jó munkáját, Sponger István, a járási pártbizottság képviselője elismerően szólt többek között a szocialista brigá­dok működéséről és kihangsúlyozta, hogy az ül­lői szövetkezet megyei vi­szonylatban az elsők között van. Nagy Károly javasolta, hogy a küldöttgyűléseket fel­váltva, mindig más községben tartsák meg. A tisztségviselők megválasztása után Massza Sándor elnök részletesen vá­laszolt a felszólalásokra. (em) MAI MŰSOR Mozik Maglód: Találkozás a minaret­ben. Monor: Emberrablók. Tápió- süly: Jowita. Űri: 39-es dandár. Vecsés: Egri csillagok I—XI. István, János, Mária, Katalin, Éva, Hona, Margit, György és az apa és az anya. Egy család. Egy ötször ötös szoba, s egy négyszer négyes konyha a lakás. Nyári munkás- szállás az épület, ahol élnek. A bútorzat hiányos, mert nem telik rá, és mert nem is férne el itt az ágyakon kívül sem­mi. Kell az ágy, aludni mu­száj az embernek! így is ke­vés még a fekvőhely. Egy ágy­ban két-három gyerek is al­szik. A háztartást a legnagyobb lány látja el — 19 éves. A hú­ga segít neki, ő 16 éves, érte­nie kell hozzá. Az apa 2400 forintot keres havonta, ez saj­nos kevés. Hány gyerek is van? Nyolc. Kicsik, nagyok, lányok, fiúk egy szobába zsú­folódva tíz ember. Az anya tbc-s. Sorra érkeznek hozzá a felszólítások: saját — de a gyermekei érdekében is — vesse alá magát a kórházi ke­zelésnek. De a gyerekek? Mi lesz a gyerekekkel? A keze­lést egyre halasztgatja az az elnökasszonnyal • A Budapesti Stílus Háziipa­ri Szövetkezet monori varró- részlegér.ek legutóbbi termelé­si értekezletén részt vett Fab- riczki Imréné, a szövetkezet elnökasszonya, valamint a konfekciorészleg vezetője, Ró­zsa Istvánná is. Az elnökasz- szonynak tettünk fel néhány kérdést: — Elégedettek-e a monori asszonyokkal a központban? — Nagyon jól dolgoznak a monorí asszonyok. Bár bőví­teni tudnák az itteni bedol­gozó részleget! Vb-ülés Gombán és Mentién Gombán ma reggel 9 órakor tartanak vb-ülést, ahol be­számolnak a község kereske­delmi és ipari ellátásáról, valamint a pilisi ÁFÉSZ területi tevékenységéről. — Mi az akadálya? — Elsősorban megrendelési gondok, ami majd minden há­ziipari szövetkezetre jellemző mostanában. — Kik a réndelőik? — Köntöseink Budapesten kelnek el, a nylon-ruhákat az NDK-ba exportáljuk, a fehér­neműinket a Szovjetunióba, januárban pedig még Kuwait- ba került el árunk. — Milyen létszámmal dol­gozik a monori xészleg? — Huszonkilencen vannak. Czeglédi Jánosné a csoportve­zető. A legidősebb monori be­dolgozónk a hetvenhat éves Kovács Jánosné, aki egyike az alapító tagoknak is. — Mennyi az átlagkereset? — líatszázötven forint. De van olyan asszony is, aki el­éri havonta az ezerhatszázöt- venet — Milyen lesz a neyereség- részesedés? — Az évi kereset tizenhét és fél százaléka. (L o.) Nem a Niagara vízesés Képünk nem a Niagara viz- | egy kis sétára szánja el ma­esést ábrázolja, hanem a mag- i gát, néhány méterrel az utol- lódi patakot — a múlt hét vé- I só maglódi ház után, ilyen ter- gón. Éjszaka nulla fok aláI mészeti látvánnyal találkozik ereszkedik a hőmérő higany- — talán még ma is. szála, s ha valaki kora reggel I Varga András felvétele Mendén is 9 órakor kezdő­dik a vb-ülés. Itt jelentés hangzik el az állami gondo­zottak, utógondozottak és ve­szélyeztetett kiskorúak hely­zetéről, valamint az óvodá­ban folyó nevelésről. A leszakadt M ár fél négykor fent volt. Egyszerűen nem tudott tovább aludni. Évtizedeken ke­resztül beidegződött számára a kora hajnali felkelés. Biztos mozdulattal kinyúlni, hogy le­nyomja az ébresztőóra gombját, melyet leg­többször megszólalása előtt elnémított. Hadd aludjanak nyugodtan a gyerekek. Óvatosan kilépett az ágyból, magára kap­kodta ruháit, belépett cipőjébe, megragadta kistáskáját, s már lódult is kifele az ajtón az állomás felé. Soha nem fordult elő, hogy el- késte volna a hajnali munkásvonatot. hídról Beszámoltunk már arról, hogy Gyömrőn, a csemetekert előtt, a Mendei úton szerdán délben egy órakor leszakadt a híd. — A közlekedés erre még mindig nem lehetséges — mondja Szabó Gyula útőr, — mert a KPM illetékesei még mindig nem kezdtek hozzá az út megjavításához. Amikor leszakadt a híd, ki­szálltak ugyan a helyszínre, de intézkedés azóta sem tör­tént. Azok nevében emelünk szót, akik mielőbb erre szeret­nének közlekedni, s akik éjje­lente őrt állnak a hídnál, s fáznak. Ideje volna .már, ha hozzá­kezdenének a híd megjavításá­hoz. (g—) Z gy ment ez évtizedeken keresztül. Azt mondják a bejárást nem lehet megszok­ni, csak beletörődni. De ö megszokta. Akár­milyen különös, neki hiányzott a megszokott életritmus, a nyugdíjazás nyugalmi állapotot jelent. Egy munkás emberélet szép alkonyi fényekkel sugarazott csendes korszakát. De lehet-e kikapcsolni az idegrendszert? Mi pó­tolja a munkaszeretetei, az élethivatást? Tar­talmatlanná lett az élet, fölösleges emberré lettem. Ezek a gondolatok rajzotuik fejében, ami­kor felkelt. Még alig derengett a hajnal. Óva­tosan kisurrant az ajtón. Nyűtt kistáskájával a kezében, mely szávüálhatatlan napon át volt hűséges útitársa. Ki mondaná meg, hány mázsa „zsíros deszkát” — maguk közt a gyár­ban csak így nevezték a zsíros kenyeret — hordott el benne a régi időkben? Most újra megy az állomás felé. Ütött ko­pott ételhordója —, még ki se vette az asz- szony — üresen zörög a lépések ütemére. A kanállal verődik. Szép csöndbe’ besorjáz az állomás felé menetelő fekete seregbe —, még nincsenek más fények. Megáll a vágányok között és vár. De mire? Az ő vonatja már végleg elment. Mit keres Mint röptében a madár itt tulajdonképpen? Mi űzte ki őt az ágyból, hogy újra idejöjjön? Hát nyugdíjban vagyok már! Megszűnt a hajnali felkelés, lehet pihenni. Különben is nekem már ott nincs helyem. Más vette át munkapadomat, szerszámaimat. Tulajdonkép­pen már rám nincs szükség... No, persze jól van ez így. Ez az élet rendje. Most legjobb lesz, ha szépen hazamegyek és lefekszem pi­henni. Kell pihenni is, sokat kell pihenni. Fárasztó volt ez az élet. ^ C sendes tépelődésében ismerős hang riasztotta . — Hát maga, Jani bácsi, mit keres itt? Tán nem tud aludni? Minek az a táska a kezében? Mit keres itt egy megboldogult nyugdíjas? Vagy talán maga lesz az új főművezető? Fejét lehorgasztva, tétova léptekkel fordult ki az állomásról, hazafelé. A vonat elment. Végleg elment, s ő nem jön, nem jöhet ki többet így ide. Csöndben visszasurrant, lefeküdt, befor­dult a fal felé. Senki sem vette észre, hol járt. Azt mondják —, magyarázhatatlanul — összeroppant, leesett a lábáról. Szép, röpté­ben, golyótól vert madár bukik le ilyen hir­telen. A múlt héten temették.., (ej) vissza sem mennek többé. Le­velek: szüntessék meg az álla­mi gondozásit, hogy együtt le­hessenek mindannyian. „Drá­ga elvtárs, én megnyugodni akkor tudok, ha a gyerekek itt vannak és kaptunk még egy szobát is. És nem vagyok már fertőző sem...” így kérnek, kö­nyörögnek a kusza betűk. A körülmények tagadhatatlanul jobbak — négy gyerek végleg otthon maradhat, közöttük Já­nos is. János a nevelőotthon­ból új szülőkhöz került, szeret­ték, dédelgették. Mégis vissza akart jönni. Az „édeshez”. A Csak a legkisebb, a pici Gyuri van már állami gondozásban. Hogy mi tartja össze ezt a csa­ládot, ahol az anyából, a csa­lád összetartó erejéből hiány­zik az egészség?! Hogy nyomorognak, azt ta­lán túlzás lenne állítani. De a nehezen élő családok közül a legnehezebben élnek. De együtt élnek. És ma — ami­kor rendezett körülmények között élő családok nem vál­lalják a születendő gyereket sem — ez talán nem is kevés. Koblencz Zsuzsa Az anoráktól a pokrócig A mendei Le­nin Tsz mellék­üzemága „texti­les”. A brokátkön­töstől az orkán anorákig, a törül­közőtől a házi­szőttes pokrócig — mindent gyár­tanak. A raktár­ban már kevés a holmi, az utolsó szállításra vártak ottj áriunkkor. Greskó Jánosné, aki egyszemély- ben varrónő, ok­tató és értékesítő, büszkén mutatta a raktári „mara­dékokat”. Szépek a szivacs autós­kabátok, a pipacs­piros anorákok, a strandtáskák, a barna-sárga csíkos pokrócok pedig faliszőnyegnek sem lennének ép­pen rosszaik... (k. zs.—p. i.) S sí P A legjobb megyei négy között Üllő—Nagykörös 2:1 (1:0) A vasárnapi mérkőzést is si­kerrel vívta meg* az üllői lab­darúgó-csapat az MNK mérkő­zéssorozat keretében és a meg­érdemelt győzelemmel a leg­jobb megyei négy közé jutott. A mérkőzés irányítását azon­nal a helyiek vették át, per­cenként indították támadásai­kat. A hatodik percben jutot­tak csak lélegzethez a vendé­gek, de ez a támadásuk még mellé szállt. Nem sokkal ké­sőbb, már egy gólt is szerez­tek, egy érvénytelen lesgólt. Ismét feljöttek a hazaiak, Szabó, majd Laczkó lövése szállt a kapu fölé. Változatos játék után, a 19. percben a nagykőrösi kapufán csattant a labda. A 21. percben ismét ka­pufa. Továbbra is a hazaiak irányították a mérkőzést, s az üllői csatárok közül különösen Viczkó jeleskedett. A következő percek Laczkóé voltak, de a körösi kapus többször is bravúrral védett. A 43. perc meghozta a hazaiak vezető gólját. Holló, Langó a labda útja, majd a fejesátadás után Laczkó nagy nyugalom­mal a bal sarokba gurított. A második félidő 3. percé­ben ismét Laczkó veszélyezte­tett. Á hazai csatárok igen öt­letesen szőtték támadásaikat ebben az időben, és sokszor csak a szerencse mentette meg a vendégeket a góltól. Fokozatosan feljött Holló is, aki ezúttal a balszélső poszt­ján játszott. Két szép lövése gondot okozott a körösi kapus­nak. Közben az üllőiek két cserét eszközöltek, Viczkó he­lyére Pinczés, Szabó helyére Jámbor állt be. A félidő első részében a hazaiak uralták a mezőnyt. A 25. percben meg­született a második gól, Zubor Kishez továbbított, ő elhú­zott a jobbszélen, beadását Laczkó kapásból a jobb alsó sarokba bombázta. Ezzel a gól­lal a hazaiak bebiztosították a továbbjutást. A 34. percben azonban várat­lanul szépített Nagykőrös. Jobb oldalon futott a támadás, Mellis késlekedett a beavatko­zással, s a nem túlságosan nagy lövés, a rosszul helyezke­dő kapus mellett a hálóba ke­rült. A mérkőzés üllői fölény­ben ért véget. Üllő, ezen a mérkőzésen ja­vuló játékot mutatott, a csatá­rok is többet tartották a lab­dát s többször igen korszerű támadást vezettek. A továb­biakban azonban, különösen a csatársor játékát még tovább kell javítani, csiszolni. Fülöp GYÖMRŐIEK! ÉPÍTŐIPARI raktáros-telepvezetőt KERES A GYÖMRŐI TÖVÁL Fizetés megállapodás szerint. Jelentkezés március 15-ig: Bajcsy-Zsilinszky u. 118.

Next

/
Thumbnails
Contents