Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-11 / 58. szám
MEGYEI 1969. MÁRCIUS 11.. KEDD Volt egyszer egy tavasz BEMUTATÓ A CSEPEL AUTÓGYÁR MŰVELŐDÉSI OTTHONÁBAN Még mindig nehéz feladat a két és fél évtizedes hazugságáradattal bemocskolt, majd a majdnem egyévtizedes rosszindulatú hallgatással ellaposí- tott, de a magyar történelem egyik legrövidebb, de eseményekben és forradalmi váltoTV-FIGYELŐ A dokumentum £rdemes lenne egyszer külön cikket szentelni annaK, milyen fokon él a televízió leginkább test- reszabott műfajával, a dokumentummal, annak szélesebb értelmezését választva kiindulópontul. Mert a heti műsor is bőségesen kínált ebből. A kulturális igényekről — és igénytelenségekről — meditáló kisxiim; kerekasztal-beszél- getések — igen, ez is dokumentum, mégpedig kordokumentum! — és vallomások, nőkről, művészetről; film az ébredő brazil tájról. .. Fölösleges a fölsorolás, hiszen a tv-néző jól tudja, hogy elsősorban ezek a műsorok teszik ki az adásidő nagyobb részét. Mégis, általában jóval nagyobb figyelem jut egy-egy közepeske, vagy gyengécske filmnek, elfuserált tv-jatéknak, mint ezeknek a műsoroknak. Holott éppen ezek a non-fiction műsorok lesznek majdan mérvadók arra, mivel is foglalkozott a hatvanas évek végének embere a világon, s persze, Magyarországon. Mi a leginkább általánosítható tapasztalat? Az, hogy a dokumentumműsorok, filmek esetében a képi megformálás sokkal biztosabb, célratörőbb, mint a szöveg! Igen, szemléletes példája volt ennek a nyugatnémet film, a csütörtökön vetített Alvorada, melyben a merész képvágások, egymásra úsztatások — bár időnként némi öncélúságtól sem voltak mentesek—, a szó szoros értelmében vett képnyelv még kirívóbbá tette a szirupos, álpátoszos szöveget. Véletlen? Nem az, mert hiszen egy nyugatnémet dokumentumfilmes kínlódik ugyanzzal, mint magyar kollegái! A műfaj kínlódása ez — de nem halódó agonizálás, hanem az újat szülés vajúdó fájdalma —, s ezért érdemel nagyobb figyelmet. Ugyanis: a hazai készítésű dokumentumműsorok többségében is szembetűnő, mennyire erőltetett, eredetieskedő a szöveg, s mennyire — semmitmondó! A betegség terjedésére figyelmeztet például az is, hogy az olyan jó műsor, mint a tv-mintabolt, leg-» utóbbi adásában elye§xt£fte szöveg és kép harmonikus kapcsolatát, a túlzott komolykodás álarcát öltötte fel, s ahogy az ilyenkor történni szokott, egyre kevésbé volt képes a nézőt meggyőzni. Az operatőrképzés és továbbképzés mellett tehát nem ártana különleges figyelmet fordítani a szövegírókra, riporterekre. A képi megjelenítés ereje ugyánis még szembetűnőbbé teszi a szöveg közhelyeit, a pongyolaságokat — az egyre idegesítőbb „hát”-okat, az úgy látszik nélkülözhetetlen ,,meg- kérdeztük”-et s így tovább —, s ezzel rontja a dokumentum doku- mentumértékét. (m) MORFIUM A jugoszláv rendőrség a bolgár—jugoszláv határ közelében levő Dimitrovgrád pályaudvarán egy vasúti kocsiban 18 kilónyi morfiumot foglalt le. Ezt követően a trieszti váméi lenőrzésnél egy autóban elrejtve 36 kiló morfiumra bukkantak a jugoszláv szervek. „Zsákmányuk” ily módon rövid idő leforgása alatt 54 kilóra nőtt. zásokban annál gazdagabb korszakáról, a Magyar Tanács- köztársaság 133 napjáról írni. Prukner Pálnak volt hozzá kitartása, hogy eredeti dokumentumokat felkutatva, azok alapján írja meg kétrészes drámáját: Volt egyszer egy tavasz címmel. A szerző műfaji megjelölésként használja a riport-dráma fogalmat, s ez bizonyos értelemben már eleve meghatározza és éppen ezért megköti a kezét sok helyen. Nincs ideje és talán nem is célja figyelni és ábrázolni az apróbb lélektani rezdüléseket, hiszen a cselekmény és az azt meghatározó ismert történelem előrehaladása erre nem is igen adna módot. Az események kényszerítik a szerzőt az események megragadására és az általuk kiváltott szituációkban viselkedő emberek jellemfestésére már nemigen marad idő. Prukner Pál a darab kulcsfigurájának egy szimbolikus alakot, a Katonát választotta, amely figura megszemélyesítője az évszázados elnyomástól magához térő, saját maga erejét lassan fölismerő népnek, és éppen ezért hordozója is sorsának: az akkor győzedelmeskedő ellenforradalom áldozata lesz. A Katona azelőtt nem volt kommunista, hanem csak egyszerű ember, akit éppen úgy elnyomtak, kizsákmányoltak, majd az urak érdekéért vágóhídra küldtek, mint osztályát. A forradalom igazságának fölismerése túl hamar és egyszerűen, minden zökkenő nélkül megy nála. Úgy érzem, itt kellett volna a szerzőnek ábrázolnia az elnyomatástól a fölismerésig tartó út hosszúságát és az ezen az úton való járás minden nehézségét. Viszont tény, hogy az események pergése kényszerítette az írót az ilyen kihagyásos szerkesztési módszer alkalmazására. Talán ez is az egyik oka az intéző figurájának egysíkú, és egyszerű megfortnálásának. Az intéző egyértelműen rossz, alázatos kiszolgálója az őt alkalmazó uradalomnak. Itt is hiányolom a jellem árnyaltabb, ' motiváltabb megfogalmazását. Ebbéli hiányérzetemet az intézőt alakító színész, Felvinczy Viktor, eltúlzott játékával még csak fokozta. Két hibátlan színészi alakítást kell megemlítenem: Ágh Éva és Magda Gabi által megformált figurákat. Az Asszony nehéz szerepét Ágh Éva kulturáltan, mentesen minden felesleges gesztustól, emberien formázta meg, valóban élő alakot teremtett színpadra. Magda Gabi Észter-alakítása hiteles, jól megfogott és megformált, életet és pezsgést vitt FELVESZÜNK nagyipari létesítmények kivitelezéséhez magas■ és mélyépítő technikusokat Bérezés megegyezés szerint Szállás, napi háromszori étkezés Kérjük, hogy levélbeni ajánlkozásában körvonalazza eddigi technikusi tevékenységét JELENTKEZÉS: DUNAÚJVÁROS, Kenyérgyár u. 1. sz. alatt. Személyzeti Osztály 26 SZ. ÁLLAMI építőipari vállalat a színpadra, amit a sok nyíltszíni taps is bizonyított. A többi színész, Verdes Tamás, Rajna Mária, Kenessy Zoltán, Tóvári Pál, játékában érződött egy rosszul értelmezett egyszerűsítési törekvés, ami sok helyen a szerepek túljátszásához vezetett. Ez természetesen nem szolgálta a darab mondanivalójának minél hatásosabb kidomborítását. Persze, ezeket az alakítási hibákat még van idő tovább csiszolni. Külön kell szólni a rendező, Földeák Róbert kulturált munkájáról. Az egész darabon rajta van a keze, mindenütt felismerhető visszafogó, illetőleg gyorsító elképzelése. Nem a hatásos jelenetek kihegyezésére törekedett, ellenkezőleg, hagyta, hogy az események sodra szabadon játsszon. Ez a módszer hozzáértő rendezőre vall, viszont kétségtelenül az ő hibájának is felróhatok a már említett színészi túljátszá- sok. Érdekesség a dráma megformálásában a fotomontázsok (Gárdos Katalin munkája) alkalmazása. író, színész, rendező egyaránt jó ügyet szolgáltak a darab színrehozatalával, mert újabb bepillantási lehetőséget nyújtottak a Tanácsköztársaság százharminchárom napos történetébe. —karácsonyi— ADATIK TUDTÁRA... Lángoló arany Meghalt Sárdy János Hatvankét esztendős korában elhunyt Sárdy János, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, a Fővárosi Operettszínház tagja, számos emlékezetes operettszerep alakítója. tartani: a kegyetlen visegrádi várúr életét vadászat közben nyílvessző oltotta ki. A boldog pár örömében hét kád aranyat vitt a perőcsényi várpincébe. Úgy gondolták, hogy haláluk után a szegényeké lesz, de... De az aranyakat megbabonázták. Azóta minden holdtöltén éjfélkor — tisztítkoznak az aranyak, azaz nagy lánggal mossák le magukról a rozsdát. Azt mesélik, hogy aki ilyenkor be mer menni és csak egyet is megfog, legyen az bármilyen szegény, megkapja az összesét... Durrantak az ágyúgolyók, kiáltottak a harcosok. A törökök Autósok vasárnapja a n ...' A verőfényes napsütés, az ismét normálissá vált útviszonyok — hosszú hónapok után először — vasárnap a Budapest környéki kirándulóhelyekre csalogatták az autósokat. Március második vasárnapján a Dunakanyarba vezető utakon nemegyszer nyárias volt a forgalom: húsznegyven kocsiból álló konvojok húztak Szentendre — Visegrád felé. Feltűnően sok CZ-s, tehát a legújabb kiadású rendszámmal ellátott kocsit lehetett látni. Tulajdonosaik nyilván most tették meg a próbautak egyikét. „Repülőzsüri" Nagykőrösön Kilenc száz forint jutalom Első ízben indult vasárnap útjára a „repülőzsüri”. A sorsolás ezúttal — szó szerinti értelmében is — Nagykőrösnek kedvezett. A zsűri elnöki tisztét ez alkalommal ismét dr. Csicsay Iván, a megyei tanács vb-elnökhelyettese töltötte be, tagjai sorában, „külső” zsűritagok is szerepeltek, Simon Gy. Ferenc, a Magyar Ifjúság kulturális rovatvezetője és Kondor Istvánná, a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetője. A zsűri tartalmas kulturális életet talált ezen a vasárnapon a nagykőrösi művelődési központban. Ezért Kis István igazgatót — aki tizenötödik esztendeje vezeti az intézményt — ötszáz, Pataky Károly gazdasági vezetőt háromszáz, Karikó Dezső gondnokot pedig száz forinttal jutalmazta. p. ( CSENGŐD Dankó villa Helyreállítják a csengődi Dankó-villát. Az állami gazdaság tulajdonában levő épület restaurálása még az idén elkészül. Pincéjében presszót, borharapót rendeznek be, az emeleti szobákban pedig Dankó emléktárgyai kapnak helyet. Berendezéséhez megvásárolták a cigányprímás egykori bútorait, emléktárgyait, s az egyik hegedűjét. Rejtett fények Gorsiumhan Fejér megye egyik idegen- forgalmi nevezetessége a íácí Gorsium esti kivilágítást kap. Még ebben az évben megépitik a transzformátorállomást és a villamoshálózatot. A feltárt értékeket rejtett fényekkel világítják meg, jövőre. A tervek szerint, szabadtéri játékokat rendeznek a Gorsiumban. SZOMBATHELY Légikif asszonyok Tzenkét ország légikisasz- szonyainak, a szombathelyi művelődési és sportházban vasárnap este megrendezett vetélkedőjét az angol BEA légi- társaságot képviselő Maurean Hart és az Air France stewardesse Martine Dorau-Macheli- don azonos pontszámmal nyerte. Műemlékrejtvény (15.) Bernecebarátin a római katólikus templom körül barokk stílusú körfal áll. A déli és részben a nyugati oldalán még ma is összefüggő ívet alkot A fal terméskőből épült és erős habarcsréteg köti össze a faragatlan köveket. Melyik korban épült a kőfal? Felhívjuk olvasóink íigyelmét, hogy a rejtvények megfejtését egyszerre, mind a 30 rejtvény kép közlése után küldjék be a szerkesztőségünkbe, zárt borítékban, amelyre írják rá: „Műemlék- rejtvény”. A borítékra 1 forintos bélyeget kell ragasztani. Mivel április 4-e és húsvét miatt négynapos munkaszünet lesz, az eredeti kiírástól eltérően, a megfejtést április 4-ig kell bekülde- niük, a győztesek névsorát pedig április 13-i, vasárnapi számunkban közöljük. PINTÉÜISTVÁ1Í dollárért í. Akkoriban New Yorkban éltem. Átkozottul kellemetlen idegennek lenni egy ilyen hatalmas városban. Aki még nem próbálta, nem is tudja igazán elképzelni. Miért vágytam annyira tengeren túlra? Amikor 1956-ban én is fogtam magam és nekivágtam a nagyvilágnak, Bécsben valóságos szerencsétlenségnek éreztem, hogy csak eddig jutottam el. Mit kínlódtam, amíg sikerült kijutnom Amerikába! Igaz, a lágerélet nem volt leányálom, szedett-vedett emberek is akadtak köztünk szép számmal, de azért mégiscsak magyarok közt éltem. És dolgozhattam a szakmámban. Szerszámkészítő vagyok. 1952-ben kaptam meg a szakmunkáslevelet Budapesten. Két évig dolgoztam mint szerszámkészítő, aztán behívtak katonának. Amikor leszereltem, jött 56, és én nekivágtam a nagyvilágnak. Szóval, először csak Bécsig jutottam. Négy évig tartott, amíg megkaptam az amerikai bevándorlási engedélyt. Valamilyen kimondhatatlan nevű jótékonysági szervezet vitetett ki az Egyesült Államokba. Négy évig protekcióztam, kilincseltem, könyörögtem, érveltem, a,míg végre sikerült. Szenvedtem, hogy magyar szót halljak. Ruth, az egyetlen ismerősöm, akivel szót válthattam, csak angolul tudott. Én viszont elég rosszul beszéltem angolul. Albérletben laktam. A szoba rendes volt, de a háziasszony, Mrs. Brown, szótlan. Egy óragyárban dolgoztam, futószalag mellett. Ott nem adódott beszélgető- partner, de alkalom sem. Hosz- szú teremben ültünk egymás mellett, a sarokban üvegkalitkában a munkafelügyelő. Winston úr. Gondosan ügyelt rá, hogy egy másodpercig se tölthessük mással az időt, mint amiért fizetnek bennünket. De Winston úr fáradozásai csaknem feleslegesnek bizonyultak, hiszen a futószalag sebessége eleve lehetetlenné tette, hogy a feladatomon kívül mással foglalkozzam. Ez pedig nem volt valami izgalmas: az elém kerülő ébresztőórákra hátul fel kellett csavarnom két felhúzókallantyút. A százezredik darab után már nagyon unja az ember, pedig az első tucatnál sem fütyöré- szett örömében, és nem áldotta a sorsát, hogy ilyen munkát kínált számára. De hát élni kell, és .más munka nem kínálkozott. New Yorkban sok a magyar, de a hatalmas városban elvesznek az amerikaiak tömegében. Sehogy se tudtam ösz- szeakadni egy honfitárssal, pedig rossz egyedül lenni! Sokat beszélgettem erről Ruthtal. A lány nemigen értett meg, illetőleg azt hitte, hogy a lánykérést akarom ezzel előkészíteni. Tulajdonképpen ő nem is bánta volna a dolgot, pedig még csak egy hónapja ismertük egymást. A lány tetszett, de házasságra nem gondolhattam. Mire házasodjak? A bérem magamnak elég volt, egy családnak azonban kevés lett volna. Ruth pincérlányként dolgozott, és ebben a szakmában gyakran az ágyat se lehet elkerülni. Emiatt Ruthnak csak udvarolgattam, és nemigen izgatott a dolog. Ha az ember feleségéről van szó, mégiscsak más a helyzet. Alig vártam hát, hogy magyarokra találjak. Ekkor került a kezembe az egyik esti lap, amelyben a következő hirdetést olvastam: „Magyarok! Az Egyesült Államokba érkezett vitéz Csánkó András vezérezredes, a Magyar Nemzetmentők Bajtársi körének vezérelnöke. Az emigrált magyarság vezetője szombat délután öt órakor a Rithmus Hallban találkozik a New York-i magyarokkal. Mindenkit szeretettel várunk. Költséghozzájárulás: öt dollár. Ezt kérjük előzetesen befizetni a Tany és Co. bukméker irodában, 138. utca 14.” Elhatároztam, hogy elmegyek erre a teára. Nem mintha különösebb lelkesedéssel töltött volna el vitéz Csánkó András vezérezredes úr látogatása, hiszen azt sem tudtam, hogy egyáltalán kicsoda A Magyar Nemzetmentők Bajtársi Köre még kevésbé érdekelt. öt éve volt már, hogy elhagytam Magyarországot, és az Ausztriában töltött négy esztendő alatt is legalább fél- tucat olyan szervezet próbált megnyerni, amelynek a nevében mind ott szerepelt a magyar szó. Egyiküknek sem adtam be a derekam. Engem, Kása Bertalant, soha nem érdekelt a politika. Azért hagytam el Magyarországot, hogy ne szalasszam el, ha már valami érdekesben lehet részem. És kalandban aztán nem volt hiány. Szóval, nem érdekelt engem sem vitéz Csánkó, sem a hosz- szú nevű szervezet, amölynek az elnöke volt, de azért \elha- tároztam, hogy elmegyek a teára. Ha egyszer meghívják rá a New Yorkban élő magyarokat, akkor azok bizonyára el Is mennek. Én pedig magyarokat kerestem. Ha szerencsém lesz a teán, még olyasvalakivel is megismerkedem. akinek magyar felesége van. És esetleg meg is hívhat magához, egy jó magyaros vacsorára, mondjuk, tejfeles bablevesre, csipetkével és kolbásszal. Nagyon untam az amerikai kosztot. Ettek már virslit édes szósszal? (Folytatjuk.) — Uram, a kisasszony meggyújtotta a gyertyát a visegrádi vár fokán! — jelentették az örömhírt. Ugrott is nyomban Salgó uram a perőcsényi vár feje: — Gyorsan, nyergeij étek a lovamat! Azt, amelyiken fordítva van a patkó. így lovagolt pásztoróráira Perőcsényből a várúr Viseg- rádra. Miért kellett a fordított patkó? Nehogy gyanút fogjanak az emberek: Hiszen így amikor elment, azt hitték, megjött, s mikor valóban jött, úgy gondolták, elment. Mikorra kiismerték a taktikát, Salgó úr új módszert talált ki: rongyot csavart a lópatkóra és ekkor már azt sem lehetett a nyomokból megállapítani, hogy egyáltalán elment hazulról. , És mi lett a szerelem vége? Nem kellett sokáig titokban küzdöttek, hogy visszaszerezzék a mecsetet, amelyet a pe- rőcsényiek elfoglaltak. Egy magyar vitéz végső kétségbeesésében egyszerűen akarta megoldani a „templomháborút”. Baltájával a gerendába vágott. De másodszorra már nem tudott lesújtani — egy török harcos magával rántotta a mélybe. A török fivére Drözsböt nem tudott felejteni — letelepedett a községben. Családot alapított és utódai még ma is élnek. A faluban sok ilyen nevű ember lakik. — Sunyó ■—
