Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-11 / 34. szám

APES/ M EGYE I H í R L^P KÜ L Ö N K I A D A S A '

XI. ÉVFOLYAM, 34. SZÁM

1969. FEBRUAR 11., KEDD

SOK A JELENTKEZŐ

Malacok

infrafényben

A SERTÉSTENYÉSZTŐ KÍSÉRLETI TELEPEN JÁRTUNK

Zárszámadás vall vasárnap

Hetvenkét forint

a monori Új Élet Tsz

Csizmás, kucsmás emberek gyülekeztek a Monori Járási Tanács vb-termében vasárnap délelőtt — ekkor tartotta zárszámadását a monori Űj Élet Termelőszövetkezet. Nem tudom, szokás-e ilyenkor hangulatról beszélni — ha igen, nem hagyhatom el semmiképp, hogy érezhetően jó volt a hangulat, vidámak voltak az emberek. Hogy miért, azt hadd magyarázzák a számok: hetvenkét forint lett a munkaegység értéke. A 150—250 napot dolgozók egyhavi nyereséget, s akik több mint 250 napot dolgoztak, kéthavi nyereséget kaptak. Nem is kis pénz ez — s 29 tagot érint. S elsősorban azért dicséretes ez az eredmény, mert

csupán alaptevékenységből érték el — segédüzemágak nélkül.

Manapság eléggé ritka az ilyen... A tagok egy napra eső részesedése 1967-ben 103 forint — most, az 1968-as év végén már 134 forint volt. A tsz-ben 62 alkalmazott, 85 dolgozó tag. s 12 vezető van — ehhez jön még a 101 nyugdíjas. Földterületük 2998 hold

— közös művelés alatt 2328 hold van. Növénytermesztés a tsz fő profilja, méghozzá szakosított növénytermesztés. Kukoricával, gabonával és burgonyával foglalkoztak elsősorban.

A növénytermesztés bevételi terve 8 millió 236 forint s a terveteljesítés túlhaladta a 9 milliót.

Ä szakosítás tehát eredményes volt, ez tagadhatatlan. De felmerül a kérdés: ha a ' három növényféleségre egyszerűsített gazdálkodásnál csak egyetlenegyszer is közbejön valami — hiszen az időjárás szeszélyes — óriási lesz a kiesés, felborulhat az egész évi terv. Most sikerült

— akár össze is hasonlíthatjuk az eredményeket az előző évivel — mindenütt emelkedés mutatkozik.

S a bruttó jövedelem az idén 6 millió 641 ezerre alakult a tavalyi 4 millióhoz képest.

Szép eredmény. Nem volt könnyű elérni, bár hat egyetemet és négy technikumot végzett szakembere van a tsz-nek, s az idén a munkafegyelemmel sem volt baj. Nagy András, a tsz elnöke, a kertészeti brigádot emelte ki beszámolójában: ők voltak azok, akik a legeredményesebb munkát végezték, Magócsi Károly vezetésével.

Az elnöki beszámoló után Laborcz Imre, az ellenőrző bizottság elnöke kapott szót. Beszélt az eredményekről, a hiányosságokról egyaránt. Elmondta, hogy

nincs megfelelően tárolva a műtrágya, a kukoricavetés nagyon sorhiányos, s sok a műveletlen parlagterület a régi tanyák környékén.

A munkagépek sok esetben kintmaradtak a határban, a szarkák martalékául — ezeket a hiányosságokat a jobb eredmények elérése érdekében sürgősen fel kell számolniuk.

Érdekesek voltak a hozzászólások is. A traktorosok kérték, hogy mielőtt új gépet kap a tsz, ismertessék velük rövid tanfolyamon a működtetést, a szerkezetet, ne csak akkor ismerkedjenek meg a géppel, ha egyszer-kétszer már összetörték... A tagság kérte, hogy

az istálló felszámolásakor a teheneket a tagságnak adják el,

a helyi jobb tejellátás érdei kében. Jogos volt a kérés, hi- 1 szén a tsz-nek eddig ráfizetéses volt az állattenyésztés, a tehénistállóban gyönyörűek ; ugyan az állatok, mert rengeteg a takarmány — de az épület rogyadozó. Tarthatatlan ez az állapot, ezért szavazta meg a közgyűlés a tehenek eladását.

Befejezésül. Szijjártó Lajos, a járási tanács vb-elnöke kívánt sok sikert, s további eredményes munkát járásunk egyik legjobb tsz-ének.

(koblencz)

Évődő öregek között

Száztíz nyugdíjast invitált meg a sülyi termelőszövetkezet vezetősége a napokban 1 egy kis sült húsra meg falusi borjúpörköltre. A megjelenteket szívélyesen fogadta a tsz- elnöke. A kedves vendégek közé ült a párttitkár meg a főmezőgazdász is, és érdeklődtek az öregek hogyléte és családi körülményei iránt.

A terem bal oldalán

elkülönülve

ültek az asszonyok, jobb oldalon Evedig a nagy bajusza öregek. Itt is, ott is víg beszélgetés folyt. Közben az asszonyok egyre-másra érkeztek még, és következetesen egymás mellett, a bal oldalon foglaltak helyet. Ezt nem bírta sokáig nézni. Zs. Szabó Józsi bácsi, aki különösen arról is nevezetes, hogy mindig piros az arca és igen szép kaeska- ríngós a bajsza. Midőn látta, hogy a tizedik asszony is oda készül a túloldalra, arca még pirosabb lett és imigyen for- tyant fel: „Hallod-e, Böskej ülj ide közénk, most már igazán megteheted..." S Józsi bácsinak még a könnye is kicsordult. Ki tudja, mitől lett hirtelen nedves Józsi bácsi

I szeme: az elfogyasztott kis borocskától-e, vagy talán hirtelen támadt szíve fájdalmától? Böske, azaz Bözsi néni mindenesetre rá sem hederített Józsi bácsira, tudja ő jól, mi a módi. Ö is a túlsó oldalon telepedett le.

Rövidesen megérkezett Bo- zóki András bácsi, a legidősebb nyugdíjas is. Még mindig jó erőben van, s .mondják, nemcsak a háztáji munkát végzi el otthon, hanem olykor a takarmányo« Sanyi fiát is helyettesíti a tanyán. Andris bácsit leültették és elhalmozták minden széppel, jóval. Evett is a bácsi és jókat ivott rá. Közben nyugdíjas társai innen is, onnan is kérték, mondjon egy kis

pohá; köszöntőt

mint rangidős a nevükben. Andris bácsi lenyelte az utolsó falatot, leöblítette egy pohár borral, majd jókedvűen így kezdte: „Ürítsük poharunkat arra, hogy ilyen erőben és egészségben tizennégy év múlva is közietek lehessek. Azért mondtam tizennégyet, mert éppen akkor lennék száz éves?’

(krátky)

Kilométereken át jeges, rögös hóösvényen tapossuk egymás mély besüppedt nyomait. Távol a lakott területtől; ember sehol, riadt varjúcsapat kering felettünk. Aztán ott, ahol a fagyos buckák elsimulnak, a ligetes, csupasz faágak közül előtűnnek a havas, kopott épületek. Á hósivatag után mégis „oázis”, külön kis birodalom.

— Öt kilométer a mönori- erdei állomástól nem is' olyan nagy távolság. Aki szereti a szakmáját, annak vállalni kell a téli út nehézségeit is — vallja bemutatkozásként Pol- ner Sándor, a Monori Állami Gazdaság sertéstenyésztő kísérleti telepének fiatal vezetője. — S most, a nagy változások korszakában, még inkább megéri a fáradságot, hogy ki- ballagjak, itt éljek kint ebben a távoli világban.

A „nagy változásokról” hamarosan mi is meggyőződhetünk. Vakítóan fehér köpenyben, műanyag fóliával borított cipővel haladunk át a „veszélyes övezeten". Nem véletlen,

nem formaság

ez a gondos elővigyázatosság — a kísérleti állatok egészségének érdekében szükségszerű a szigorú intézkedés.

Egy korszerű eszközökkel felszerelt helyiségbe lépünk. A fényesre csiszolt, horganyozott korlátok között még a tisztítástól nedves betonfolyosó, két oldalt mésztől fehérlő deszkafalak. A magasból leereszkedő | infravörös lámpák fényében j apró kismalacok sütkéreznek. | Kedves, idillikus látvány, bé- I kés életkép. Ez . éppen az új-| szülöttek „járókája”. Arrébb j hatalmas testű észt fajták, j mintha lomhatestű vízilovak lennének. Nem túlzás, ha azt 1 állítom, hogy félelmetesek. Megperdül a ventillátor is, lassan eloszlatja a halvány- szürkén lebegő párát. Egy kis mellékhelyiségből, vastag csövön át egyenletesen áramlik be az olajkályha melege.

— Lehet, hogy meglepő, amit itt láttak — mondta a telepvezető —, de számunkra természetes — a kísérleti állatfajták igénye ez. Alig múlt egy éve, hogy a hagyományos sertéstenyésztésről a kísérleti tenyésztésre tértünk át. A fő cél a hazai fajták fokozatos felújítása, nemesebb tulajdonságaik kifejlesztése. Ennek érdekében *

Észtországból

ö

importáltunk fajtiszta sertéseket, elsősorban apaállatokat. Ezeket gondos nevelés és törzskönyvezés után különböző gazdaságokba szállítjuk, ahol a további keresztezés útján lassan kiszorítják a nem kívánatos korcsokat. A higiénikus környezet biztosításán túl a táplálkozás megszervezésének van főbb szerepe. Különleges, speciális összetételű szovjet és francia tápszerkeveréket adagolunk az önetetőkbe. Gyakorlatilag ennél a típusú sertésnevelésnél nincs etetési idő, egész nap rendelkezésükre áll a „moslék”. Meghatározott

időközökben mérjük, alaposabb vizsgálat alá vesszük őket, s a kapott adatot, összehasonlításképpen rögzítjük a következő vizsgálati időszakra. Az érdeklődés máris túlnőtte a lehetőségünket. Még nincs olyannyira kifejlett állományunk,

amellyel kielégíthetnénk a jelentkező gazdaságok igényeit. Jövőre, jelentős összegű befektetéssel, nagyarányú építkezésekbe kezdünk. Eltüntetjük a kopott, romos épületeket, s a helyükbe egy egészen korszerű tenyésztelepet építünk.

Baky László

Vb-ülés

Maglódon tartanak ma délután 3 órakor vb-ülést, ahol a február 21-i tanácsülés anyagát tárgyalják meg.

„Szerkesszen velünk''

A Pest megyei Hírlap ötletpályázatára nagyon sokan fogtak tollat, s írták meg ötleteiket. Természetes, hogy a járási mutációk, így a Monor és Vidéke is szívesen veszi — bár terjedelmünk egy oldal marad továbbra is — az olvasóktól érkező ötleteket, melyek járásunkra vonatkoznak.

Tóth Károly monori olvasónk levelét nagyon tanulságosnak tartjuk, s a helyi ötleteket köszönjük, megvalósítjuk. Levelét továbbítjuk a Pest megyei Hírlap szerkeszA névtáblán:

Stránszky György vb-elnök

Nem először kopogtatok ezen az ajtón. Sokszor ültem már szemben az elnöki íróasztallal, s jegyezgettem Stránszky György szavait. Mindenkor készségesen válaszolt kérdéseimre, ha munkaidő után jöttem is, mert ő olyankor is dolgozott.

Napközben állandóan nagy a forgalom az irodájában, öregek, fiatalok keresik fel, néha (nekem legalábbis úgy tűnt) egészen bagatell dolgok miatt, de ő nem küld el senkit, mindenkit meghallgat. Ezért nem lepődtem meg, mikor megkérdeztem Bényén néhány embert, vajon ki a legnépszerűbb a faluban, ki az, aki a legközelebb áll az emberekhez? Ök gondolkodás nélkül válaszolták: Stránszky György, az elnökünk.

— Vajon miért? — tettem fel magamnak, majd neki is a kérdést.

— Miért? Pontosan én sem tudom megfogalmazni. Talán, mert mindenkor a község lakosságával és a testület tagjaival együtt, közösen igyekeztünk megoldani a gondokat. így sikerült megváltoztatni a község régi arculatát, s megvalósítani mindazt, ami Bénye fejlődését szolgálta. A munkaidőmet nem tekintettem határnak, s ha kellett, akár éjjel is részt vettem az orvosi, mentőszolgálati segítségnyújtásoknál, vagy kisebb-nagyobb családi problémák rendezésénél. Igyekeztem a lehető legjobban ellátni a feladatokat, amelyek reám hárultak, s úgy érzem, hogy nem éltem vissza a lakók bizalmával. Hát talán ezért.

A lakosok közül kérdezek valakit, s ezt a választ kapom:

— Volt már nekünk sok elnökünk, de egy-két évnél egy sem bírta tovább. Egyik magától ment el, a másikat mi küldtük. Semmi eredményét nem láttuk a munkájuknak. Most bárki megnézheti a falunkat. Űj egészségházunk, élelmiszerboltunk, ravatalozónk van. Mikor idejött Stránszky György, a falu 85 százalékában még nem volt villany. Most már talán nincs olyan ház, ahol petróleumlámpa égne. Annak idején vele kezdtük el a járdaépítést. A hídjainkat, bekötő útjainkat is megnézhetik, s ha minden jól megy, rövidesen lesz óvodánk és vízvezeték-hálózatunk is. Kérdezze csak meg a tanácsházán, mennyit dolgoztunk társadalmi munkában! Azt hiszi, ha nem ilyen ember az elnökünk, mentünk volna? De nemcsak nálunk szeretik ám. Menjen át Gombára vagy Kávára, s kérdezze meg, ismerik-e.

Megkérdeztem. Ismerik és

szeretik.

Felfigyeltem rá, hogy a bé- i

nyei emberek mennyire tájékozottak a községet érintő dolgokban. Mikor rákérdeztem, meglepődtek.

— Miért? Ez csak természetes. Stránszky György itt él közöttünk, velünk. Soha semmibe nem fog, amíg meg nem győződött róla, hogy mi is helyeseljük. Gyakran az utcán állít meg bennünket, s kéri a véleményünket erről vagy arról.

Észrevettem azt is, hogy sokan, ha róla beszélnek, csak Gyurit vagy Gyurkát emlegetnek.

— Nagyon sok barátja van a községben, de még nem tapasztaltuk, hogy akikkel együtt horgászik például, előnyöket' élveznének nála. Mindenkivel egyformán közvetlen, vidám ember. Ha köztünk van, nem érezteti, hogy ő az elnökünk, mégis nagy a tekintélye.

Ismét az elnöké a szó:

— Egyszer egy idős bácsi azt mondta: „Akármit beszél is ez a Gyurka — ő a mi emberünk.” Egészen meghatódtam.

A községet 1961 telén elöntötte a belvíz. Gér István házát mentették éppen, amikor az elnök, átgázolva a vízen, egy beömlő- és áteresztő nyílást akart szabaddá tenni. A másfél méteres áradat azonban elsodorta, be a nyílás felé. Akkor majdnem az életébe került! Szókola István mentette meg. Az ilyen dolgokat megjegyzik az emberek.

Édesapja kávai, ő meg Gyömrőn született.

Megkérdeztem valakit, tud- ja-e, hová valósi az elnökük. Meglepetten nézett rám: — Tényleg, én már el is felejtettem, hogy nem bényei születésű!

Vercszki János

tőségébe, hogy az ötletpályázat díjainak esélyeiből ne maradjon ki.

Néhány jó ötletét közöljük:

„Kiskertünk, szobanövényeink (rovatot nyitni a házikert aktuális teendőiről, szobanövények kezeléséről,

védekezésről, stb.)

Hetenként kétszer a járási piaci árak közlése. Mi hányzik a piacról?

Panaszrovat: községi és járási viszonylatban panaszok, észrevételek a község bel- és külterületén.

Hetenként egyszer: egy-egy vállalat, termelőszövetkezet, állami gazdaság, stb. szervek munkájával kapcsolatban eredményeiről, terveiről a szerv vezetője adna ismertetést.

Véleményem szerint a cikkek, közlemények díjazása esetén bőven akadna kisegítő munkatárs.”

Vidám tél?

Vidám tél címmel humoros jelenetekkel fűszerezett táncdalestet rendeztek nemrég Tá- piósiilyben. Mint ahogy várható volt, telt ház fogadta a művelődési otthonban a Za- latnay Sarolta helyett megjelent Koncz Zsuzsát, valamint a többi népszerű énekest és Hofi Géza parodistát.

Szereplésük méltatása felesleges. De... A legtöbb műve-» lődési otthonban, így a sülyi- ben is, árultak 20 forintos jegyeket. Érthető, hogy aki ilyen jegyet váltott, nem számított arra, hogy állnia kell, vagy jobb esetben a hátsó sorokban kénytelen helyet foglalni. A közönségnek ugyanis csaknem a fele nem ülhetett oda, ahová a jegye szólt. A terembe berohanó fiatalok kiválasztották a legjobb helyeket, lecövekel- ték oda magukat, és nem voltak hajlandók onnan elmenni. Miért kell ez?

K. L.

MAI MŰSOR

MOZIK

Gyömrő: Tündéri nők. Maglód: Elrabolt expresszvonat. Mende: Mi lesz veled, Eszterke? Monor: Rita, a vadnyugat réme. Üllő: Elsietett házasság. Vecsés: A kőszívű ember fiai I—II.

Sportközgyűlés — női szemmel

Még vastagon borítja a hótakaró a zöld gyepet, de a bőrlabda már előkerült és javában folynak az edzőmérkőzések. Egy-két vasárnap még, és aztán ha esik, ha fúj, ha törik, ha szakad...

De nemcsak a zöld gyepet, lapunk egy részét is elfoglalják majd a bajnoksággal egyidejűleg a fürge sportriporterek írásai. Kiszorítanak a „pályáról”, akkor már nincs olyan csel, amivel csak egy sornyi helyet is vissza lehetne szerezni.

Szóval itt a készülődések ideje. Mondják, az idén már nem lesz rossz csapat és minden másképp lesz, mint eddig volt. Nagyra becsülöm, az „aranylábakat”, még ha nem is nemesfémből készültek, és csak néha rúgnak egy-egy gyenge labdácskát a hálóba. Sőt. Olyankor még talán inkább. Mert akkor a gyöngyöző húslevesbe a tésztát is be lehet főzni, a

csirkecombot is van idő lerágni becsületesen, de még a süteményről is tudomást vesz a sportrajongó férj vagy fiú, mondván; — Ráérek mérgelődni! — Aztán csak elindul, egyenest az ebédtől, hóba, sárba, vízbe, égető napsütésbe vagy mennydörgő záporba, mert úgy véli, mégis csak történhet valami nagy esemény, szemtanúja kell, hogy legyen, ha van gól, azért, ha nincs, hát azért, de mindenképpen látnia kell (de legalább nem éhen!), miért kell a jövő héten örülnie vagy bosszankodnia.

Most már aztán nézzük a közgyűlést. Hogyan is alakul a jövő? Már tudjuk, Ka- rancslapujtö és Zagyvarékas, Sár- bogárd és Dombóvár csapatai jönnek, mennek, szóval lesz itt minden. De a mi jövőnk alakulása? A játékos- és szurkolófeleségek, a mamák sorsa? Vigyázat, a marhahús lassan fő! Ha nincs kukta, venni kell! Szombat este tévénézés helyett lehet a kony- hán előkészülni, és ha vasárnap öt órakor felkelünk, elkészül az ebéd, mire indul a csapat vidékre. Aztán a következő héten már másképp lesz, családi hangulatú ebéd, főleg, ha jól játszott a csapat! De azt is megtudjuk, ha „csapnivaló”. Majd megbeszéljük, hogy a családi meghívást nem fogadhatjuk el és a vendégeket le kell mondani. Majd a szezon után mindent kipótolunk. Aztán atyánkfiái elindulnak. Autó, motor, kerékpár — van, aki gyalog, de mind a futball- pálya felé tart. A mátkák, feleségek dalolhatják, mint a szelistyeiek, hogy „A faluban fia legény sem maradt, csak az öreg harangozó meg a pap ...”

De Vecsésen? Még az se!

Fekete Gizella