Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-09 / 33. szám

A PESTME&YLI HÍRLAP KÜLÖN KIA DAS A XIII. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM 1969. FEBRUAR 9., VASARNAP Teljes gépesítettség Júniusra elkészül a szolgáltatóház Szakmunkáshiánnyal küszködnek Amikor felkerestem az Épü­let- és Lakáskarbantartó Ktsz elnökét, éppen egy kivitelező- szerződést írt alá. Rögtön adó­dott az első kérdés: — Valószínűleg sok munká­juk lesz az idén is? Milyen mértékben kötötték le a szer­ződésekkel a kapacitást? — Egymillió forint híján a teljes építőipari kapacitásunk foglalt ez évre. — Tavasszal hasonló hírrel fogadott. Hogyan alakult az elmúlt esztendő? — Természetesen a mérleg­adatokra kíváncsi! Elmondha­tom, hogy az idén is a tava­lyihoz hasonló értékű nyere­ség kerül szétosztásra a dol­gozók között. — Mit tart az 1968-as esz­tendő legnagyobb eredményé­nek? — Elsősorban azt, hogy megoldottuk a teljes gépesí­tést. Ma már toronydaruval, billenőplatós tehergépkocsival, önrakodó daruskocsival ren­delkezünk. A nagy kapacitású géppark feltétele volt annak, hogy eredményesen zárjuk az elmúlt esztendőt. De nemcsak az segített ben­Lottón nyert tanya j Pocok dűlő 21. számú ház udvarán vagyunk, idekint /x messze az erdő alatt, Zodor Sándor 55 éves, Hunyadi termelőszövetkezeti tag saját portáján. Elég sűrűn vannak errefelé a tanyai házak. Szép is lehet ez a tájék úgy nyáridőben. Az erdő közelsége, és a Hunyadi Termelőszövetkezet almása nagyon megszépí­tik ezt a kis földdarabot. Zodor Sándor háza a bekerített almáskert közepén fehérlik. De ez a tanya sem tanya már. A hozzátartozó földön gyümölcsös van. Az udvar egyik felében gazdasági épületek. A disznósajt a konyha falára van kiakasztva, hogy jól kifogyjon. Az udvar másik felén tenyérnyi kony­hákért, lécekkel, napraforgószárral elkerítve. A kis házat néhány eperfa öleli körül. Az egyikhez odakötött korcs­kutya acsarkodik felénk. Az asszony bekarikázott a városba, a nyolcadikos leány iskolába ment. A gazda egyedül van idehaza. A csöppnyi konyha melege jólesik. — Mióta Laknak itt Zódor bácsi? ■■ 1958-ban egy lottómat, négyes találattal húztak-.,ki. de csak 30 ezer forintot kaptam, mert sók^'vóít 'a rtycr<>. Akkor mindjárt megvettem ezt a házat, a hozzátartozó három hold földdel 25 ezer forintért. A földdel beléptem a Hunyadi Termelőszövetkezetbe és azóta is itt lakom. — Szeretnek idekint lakni? — Nagyon szeretjük ezt a szabad életet. Egy városi lakásba beszorulva talán meg is fulladnánk. Nem mon­dom, villany nincs, de van rádió! Este pedig mikor be- kormolódik a petróleum lámpa üvege, mi is lefekszünk. Eltesszük magunkat másnapra, s csendre és békére ébre­dünk. ' C sak a tél nehéz egy kicsit, de a nyár mindent elfe­ledtet. (fehér) Engedmény feltételekkel A kényszerhelyzetek ma­gúkban hordozzák az elége­detlenség csiráit. így van ez a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola jelenlegi fiú- kollégiumával is. Sem a diá­koknak, sem a lakosoknak nem jó a szükséges állapot. Szerencsére már épül az új is­kola, illetve kollégium, így ha nem is holnap, de nemsokára normális, korszerű körülmé­nyek között tanulhatnak, szó­rakozhatnak a „lecsós” diákok. De addig is, míg ez nem rea­lizálódik, szükséges lenne né­hány intézkedés. Csalt egy a sok közül. Köz­tudott, hogy a diákok egy ré­sze dohányozhat, ha ehhez a szülők is hozzájárulnak. A diákok egy része (ki nem volt diák) úgy hiszi, az érettség kritériuma, ha dohányzik. Te­heti, ha ehhez hozzájárultak. Csakhogy míg a kollégiumban dohányozhatnak, addig nem biztosítanak nekik erre alkal­mas helyiséget. A „dohányzó­terem” ugyanis a kis, szűk, né­hány lépésnyi erkély. Elvileg még szeméttartó is van a csik­kek számára, csakhogy oda a legkevesebb esetben kerüL Vagy a balkon kőkockáira — ez a jobbik —, vagy az udvar­ra, ahol szorgalmas céldobás kapcsán kerül a cigarettavég. Kit zavar ez? Sokakat: pél­dául a házfelügyelőt, akinek söpörni kell. Erre azt lehetne válaszolni, ez a dolga. Igaz, de az udvaron számtalanszor ott sorakozik a játékbolt falá­dákba csomagolt áruja. Hogy még nem volt tűzeset, az nem a diákokon múlt. Felmerül a kérdés, ha enge­délyezik a dohányzást a diá­koknak, miért küldik őket ki a balkonra (télvíz idején) do­hányozni, miért nem jelöltek ki egy dohányzóhelyiséget szá­mukra? Szűkén vannak? Akkor ott a zárt folyosó, az asztalokon elfér a hamutartó, és az abla­kokat is ki lehet esetenként nyitni szellőztetésre. (t. p.) nünket a nyereséghez, hanem azok a szolgáltatások is, ame­lyeket a hasonló profilú társ- vállalatok vettek igénybe. Ilyen volt például a bérszál­lítás, amelyet a volt parketta­üzem fűtőberendezésével vé­geztünk a faárugyárnak és a városgazdálkodási vállalatnak. — Az idén milyen nagyobb munkákat terveztek? — Több mint félmillió fo­rint értékben elvállaltuk a ko- cséri általános iskola rekonst­rukcióját. Mi végezzük a ko- cséri tanácsháza bővítését is. Hatszázezer forint értékű át­alakításra kerül sor a tejipari vállalatnál. E vállalat jászbe­rényi üzemegységében az év utolsó időszakában háromszáz- ezer forintos munkát kezd­tünk. A nyársapáti művelődé­si házat négyszázezer forintért újítjuk fel. — Régóta húzódó probléma, jogosan kérdezzük tehát: mi­kor lesz készen a Tormásban a szolgáltatéház? ' — Ma már biztos, hogy jú­niusban átadjuk rendeltetésé­nek. A IS lakásos OTP-háza- kat pedig május elsején vehe­tik birtokba az új tulajdono­sok. — A nagy értékű munkák­hoz van-e elegendő szakem­bere? — Kertelés nélkül válaszo­lok: nincs. Körülbelül 30—40 kőművesre lenne szükségünk. Jelenleg 15 szakmában foglal- -kóztatjuk; dolgozóinkat, de a teljes gépesítettség sem tudja pótolni a munkáskezet. A szakemberhiányon úgy próbá­lunk enyhíteni, hogy rendsze­resen foglalkozunk az utánpót­lás, az ipari tanulók képzésé­vel. Rájuk azért is szükség van, mert dolgozóink közül többen mennek ez évben is nyugdíjba. — Milyen szociális jellegű beruházásokat terveznek? — Mindannyiunk legna­gyobb örömére, tavaly fürdőt és mosdót létesítettünk. Az idén az ebédlő bővítésével olyan kultúrtermet építünk, amely alkalmas lesz nagyobb értekezletek, összejövetelek céljára is. Asztalosaink társa­dalmi munkában készítik el a berendezést. Távlati tervünkről is nyilat- kozhatom. Szeretnénk a köz­ponti gázvezeték megépítése után egy gázszerelőbrigádot létrehozni a ktsz-nél, amely­nek feladata lenne az egyéni fogyasztók bekapcsolása a gáz­ellátásba. (— ara —) A fíuiakk igénylik a színvonalas rendezvényeket Ülést tartott a KISZ városi bizottsága KISZ-alapszervi titkárok és csúcstitkárok hallgatták meg kedden délután Káló József­nek, a KISZ városi bizottsága titkárának értékelő beszámoló­ját az 1968-as akcióprogram teljesítéséről. Ahogy a gazdasági egység és az intézmények gazdálkodási tervet készítenek úgy az ifjúí- sági szervezet alapszervezetei ezúttal már második éve ak- cióprograbban rögzítették éves tennivalóikat. Az alapszerve­zetek 85 százaléka készített ilyen tervet, amely a politikai és oktatási tennivalók mellett a társadalmi rendezvények lebonyolításában való közre­működést a társadalmi mun­kák feladatait határozza meg. A beszámolóból kiderült, hogy elsősorban a konzerv­gyár, a ládagyár, a Dózsa Ter­melőszövetkezet, a gimnázium, az ipari tanulók, valamint az élelmiszeripari szakiskola fia­taljai készítették legnagyobb körültekintéssel tavalyi ter­vüket. Ennek megfelelően az itt dolgozó, tanuló KISZ-isták tartalmas, érdeklődésre szá- mottartó mozgalmi életet tud­tak teremteni. Az elmúlt esz­tendő városunkban külö­nösen gazdag eseménysoroza­ta, jó lehetőség volt a fiata­lok részére, hogy bizonyítsák lelkesedésüket, tenniakarásu- kat. A konzervgyáriak különö­sen az ifjúsági park munkái­nál, a ládagyár és az AKÖV fiataljai pedig a parkosítás­ban tűntek ki. örvendetes tény, hogy a faárugyár ko­rábban gyengén működő KISZ-szervezete tavaly fejlő­désről tett tanúbizonyságot. A DÁV fiataljai nem készítettek akcióprogramot, és az egész elmúlt esztendőben az szerve­zetlenséget okozott az alap- szervnél. De az eredmények — a jól dolgozó alapszerveknél — ön­magukban is nagyon sokat mondanak. A gimnazisták 45 ezer munkaórában vettek részt a mezőgazdasági üzemek be­takarítási munkáiban, de az élelrhiszerlparf.^zaifiskola, az ’ iparitanuló iskola és a kon­zervgyár fiataljai ugyancsak segítették a termelőszövetke­zeteket és az állami gazdasá­got az őszi munkacsúcsok ide­jén. A város jubileumi ünnepsé­gein a fiatalok éppúgy nagy számban jelentek meg, mint amilyen körültekintéssel ren­dezték meg a veterán kom­munistákkal a találkozókat a KMP megalakulásának 50. év­fordulóján. A beszámoló összegezte a tagösszeírás tapasztalatait. A fiatalok igénylik a színvona­las rendezvényeket és a gya­koribb magasabb szintű, politi­kai tájékoztatást. Az ez évi akcióprogramok ezeknek a véleményeknek a figyelembeivételével készülnek. Nagyobb helyet kell bennük kapnia a hazafias és honvé­delmi nevelésnek. Fontos fel­adata lesz az alapszervezetek­nek, hogy a párt sorait azzal is erősítsék, hogy az ifjúsági szervezet tesz javaslatot az arra érdemes fiatalok párt­tagságára. A bizottsági ülés részvevői helyeslésével talál­kozott az az elgondolás, hogy a KISZ városi bizottságának rendelkezésére álló anyagi fe­dezet erejéig, a legjobb alap­szerveket különböző kulturá­lis értékkel jutalmazzák. Így kapott magnetofont a Petőfi és a Hunyadi termelőszövet­kezet, sportfelszerelést a Gép­javító Ktsz fiatalsága. A kon­zervgyáriakat lemezjátszóval, az iparitanuló-iskola alapszer­vét rex asztallal és a 21-es AKÖV KISZ-istáit tv-vel ju­talmazták. — J. — A KONZERVGYÁRBAN «I Foto: Kiss Tőrök, kardok, sportolók „Parád-riposzt” — magyar füleknek szokatlan szavak ezek, ilyen és hasonló szavak, kard- és tőrpengés hallatszik hetenként két este a Kinizsi Sportotthon nagytermében. A vívók edzenek itt heten­ként kétszer két órát, de sok­szor bizony megtoldják egy kicsit. Egyszóval szeretik sportjukat. ' : A Nagykőrösi Kinizsi vívó­szakosztályának múlt évi mű­ködéséről igaz szeretettel be­szél az 1962 óta működő dr. Joós Miklós edző, valamint az 1966 óta szakosztályvezető K. Varga Dénes tanár. — 1968-ban 40 taggal mű­ködött szakosztályunk — kezdi K. Varga Dénes. — Legtöb­ben a serdülő korosztályúak vívtak, de ifjúsági, valamint egész fiatal sportolóink is vol­tak. A legszorgalmasabbnak Mészáros Tamás bizonyult, Bartók Júliával és Hupka Má­riával együtt. A legfiatalabbak HÉTFŐN előadás a gyümölcstermesztésrő! Hétfőn, február 10-én dél­előtt 10 órakor a művelődési ház földszinti klubtermében dr. Claus József mezőgazda­sági mérnöktanár a korszerű gyümölcstermesztésről és nö­vényvédelemről tart előadást. Emberek, pillanatok A DIÁK A haja hátul leér az inggallérjáig, a keze majdnem a bo­kájánál ér véget, s a lába szinte felfut a nyakáig. Kamasz. 15 éves. Az arcán enyhe vigyor ül, amely részben a felnőttnek szól, részben a helyzetnek. Ebben a korban a legkisebb a te­kintélytisztelet. — Szeretsz tanulni? A vigyor erősödik, aztán átmegy vállvonogatásba. Érzem, hogy ostoba kérdés volt, de mit lehet előszörre kérdezni egy diáktól. — Ki szeret? — kérdez vissza, s a kezével idegesen meg­simítja a haját. — S az iskola? Azt sem szereted? — Az más. — Miért? — Mert ott jó bulik vannak. (Jó lenne elővenni hirtelen valami diákszótárt!) — Más nincs? — De! Némelyik tanár nagyon klassz tud lenni. De nem mind. Még nem mer őszinte lenni. — Szigorúak. — Igazuk van, másként nem lehetne. Mégis benne van má.r valami az alkalmazkodásból. — És a barátok? — Az más. Azért érdemes elmenni. Van néhány jó bará­tom. Nagyon együtt vagyunk. — Nem gondoltál még arra, hogy az iskola az életre ké­szít elő? P,ám néz. Szemében őszinte csodálkozás van. Érzem, hogy egyszerre engem is a legnagyobb ellenségei közé sorol. Nem akartam megbántani, csak kíváncsi voltam, hogyan fogadja a kérdést. — Csak ezt ne mondanák mindig! — Mit? — „Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk.” Pontosan idézte. — De hát nem igaz ez? — Tetszik tudni, milyen rossz ezt állandóan hallani meg azt, hogy tanulj, kisfiam! Tanulj! Az anyám, az apám, a taná­rok, mindenki. Gyorsan változtatok a témán. — Van kedvenc tantárgyad? Felcsillan a szeme. Amilyen gyorsan elborult az előbb a tekintete, olyan gyorsan tisztul ki. — A fizika. A mai kor gyermeke. Mi is lehetne szebb egy fiúnak a fizikánál az űrhajók korszakában. Hirtelen hozzáteszi még. — Meg a testnevelés. Igazolt sportoló vagyok. Ez a mai diákhoz tartozik. Nekünk annak idején az önkép­zőkör volt a csúcs. Egy vers, egy értekezés, egy jegyzőkönyvi dicséret. 1969 mást igényel. Es ez nem is baj. Nem lehet baj. Es a vigyorgó kamaszarchoz ugyanolyan jól illik a szput- nyikmodell. mint annak idején a mienkhez az Ady-vers. Búcsúzáskor esetlenül biccent a fejével, aztán mackójárás­sal elcammog. Csak most látom, hogy mekkora valójában. Ta­lán mégsem olyan kamasz, mint először hittem. Es ebben is mai diák. Tóth Tibor 7 (!) évesek, s már 5 éves ko­ruk óta mozgatják a pengét, ők a Bartucz gyerekek. — A fegyverek közül a női tőr és a férflkard volt a leg­népszerűbb — mondja Miklós bácsi, az edző. Szakosztályunk előre kijelölt program sze­rint dolgozott, havonta sport- politikai oktatással, szabály- ismertetéüíéT, ä sporterkölcs írott és íratlan szabályainak ismertetésével is fejlesztettük sportolóink elméleti felkészült­ségét is. A sportban is a ta­nulást tartottuk a legfőbb cél­nak és jó összeköttetésben voltunk e téren a nevelőkkel és a szülőkkel egyaránt. Mintegy 10 versenyen vet­lek részt a vívók a múlt év­ben. A legnagyobb sikerek a kö­vetkezők voltak: a Debrecen­ben lebonyolított területi ju­niorbajnokságban Pattantyús Péter korában bejutott a 8-as döntőbe, ugyanott a női tőr­csapatban (Zsikla, Baross, Sza- kola, Száraz) bronzérmet szer­zett. A decemberi nagykátai versenyen Kecskeméti, István II. osztályú; Koroknai Zsuzsa, Baross Éva és Pattantyús Pé­ter III. osztályú minősítést ért el. Megyei versenyeken több első helyezést értek el a vívók. A 61 éves dr. Joós Miklós és az 51 éves K. Varga Dénes jó nevelőként, nagy szeretettel nevelte a vívókat. Január elején a Kinizsi s vívószakosztályát anyagiak hiányában megszüntette, de azóta is sportolnak a vívók, a Nagykőrösi Kinizsi SE vívóis­kolája néven. 20 forint havi tandíj és három forint Kini­zsi-tagdíj ellenében sportolhat­nak. S ezt meg is teszik, mert igen megszerették ezt a sport­ágat. (Sulyok Zoltán) MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? A legszebb hónap. Szerelem és háború egy kis faluban. Francia film. Korhatár nél­kül megtekinhető. Kísérőműsor: Ismerkedés a ceruzával. Előadás kezdete: 3, 5 és fél 8 órakor. MATINÉ A Dzsungel macskája. Előadás kezdete: délelőtt 10 órakor. HÉTFŐI MŰSOR: Belgrádi románc. A legszebb csalódás története. Színes ju­goszláv film. Korhatár nél­kül megtekinthető. Kisérőműsor: Három kíván­ság. Előadás kezdete: 5 és fél 8 órakor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents