Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-08 / 32. szám

PEST III Ei» 'zMírlap 1989. FEBRUAR 8., SZOMBAT r Átadták a Danubius Szállodát (Folytatás az 1. oldalról.) szeti megoldással kiképzett ét­terem és eszpresszó. Nyáron a szálló vendégei négyforintos díj ellenében igénybe vehetik a Pap-szigeti kemping terüle­tét is. Az új szálloda árai: a kétágyas szoba használati díja nyolcvan, a négyágyasé pedig százhúsz forint. A régen várt új szálloda ünnepélyes átadására teg­nap, péntek délután ke­rült sor. Az átadási ünnepségen meg­jelent Lénával István, az MSZMP Pest megyei Bizottsá­gának titkára, Nagy Miklós és dr. Csicsay Iván, a Pest me­gyei Tanács vb-elnökhelyette- sei, dr. Áőám Mihály, a Pest megyei tanács vb-titkára és Pala Károlyné országgyűlési képviselő, a Szentendrei Vá­rosi Tanács vb-elnökhelyette- se. A Dunakanyar egészséges további fejlődését gátló szállo­dahiány most valam.it csök­kent, de további ilyen ízléses, modern és olcsó hotelekre van még szükség. A tervek szerint a következő, a Danubius Szál­lóhoz hasonló hotel a Dunaka­nyar másik közkedvelt helyén, Visegrádon épül majd föl. <k. i.) ★ Lapzártakor érkezett: A szálló gazdájánál, a Pest megyei Idegenforgalmi Hiva­talnál már megkezdődtek a szobafoglalások. Befutott az első külföldi igénylés is: a csehszlovák társhivatal a nyá­ron több társasutazás részve­vőit kívánja elhelyezni a szentendrei Danubiusban. FSzeiékkonzerv-központ Dunakeszin (Folytatás az 1. oldalról.) séges, olajos előétel rendkívül kedvelt, mindenekelőtt az orosz étlapokon. Ezenkívül sok vegyes befőttet szállíta­nak, de kap a kereskedelem őszibarackot, dzsemmet és másféle befőttet is. Kisebb té­telekben készítik a savanyú­tüdőt, a marhaszív- és köröm­pörköltet. Mivel' várják a késő ta­vasszal kezdődő szezont? Készen áll az új gyü­mölcsüzem építménye, most a berendezé­sen munkálkodnak, hogy idő­ben bevethessék a remélhető­leg gazdag termés feldolgozá­sánál. Hozzákezdtek új iroda- és szociális épületek tető alá hozásához. A részletes közér­dekű programról csak a jövő heti „vezérkari” megbeszélés után szolgálhatnak, s erre idő­ben visszatérünk, t. gy. FEHÉR CSEND (Folytatás az 1. oldalról.) centiméterre emelkedett Bu­dapestnél — az ideális 3—400 centiméter —, így a vízellá­tásban nincs semmi akadály. A helyi vízkárok azonban az olvadás miatt egyre jelentő­sebbek; Alsógöd, Solymár és több más helyen ez gondokat okozott. A tejipari vállalatnál tegnap bizakodtak. A holnapi napra még mindig jót ígérnek, de sok szállítmány — elsősorban 3ács-Kiskun megyéből — nem érkezett meg két napja. Buda­pesten a mára szükséges 750 ezer liter tej bizonyára meg­lesz. Tovább tart a hideg idő, mégis bizakodhatunk, mert mindenhol lelkiismeretesen végzik a munkát, nincs fenn­akadás a közlekedésben, a MAV-nál és a MÁVAUT-nál is csak kisebb késésekről ér­kezett jelentés. m. s. ★ A havazás tehát péntekre virradó éjszaka országszerte megszűnt. A hegyekben min­denütt síelésre alkalmas hó maradt. A Szabadság-hegyen 16, Galyatetőn 26, a Nagyhi- deghegyen 32, sőt Farkas- gyepün 43 centiméter Vastag volt a hóréteg. A rekordok azonban a hóvastagság tekin­tetében most az Alföld déli vidékein alakultak ki. Ba­ján példáut 46, Bácsalmáson 49, Szekszárdon 56, sőt Len­gyelen 70 centiméter vastag hótakaró borította a földet. Csongrádban, a Tisza menti saséri rezervátumban nagy pusztítást okozott a rendkí­vüli havazás. A tomboló vi­harban kereste fel a termé­szetvédelmi területet a TIT ornitológiái szakkörének né­hány bátor fiatal tagja. Fél­méteres hóban hat kilométert gyalogoltak, hogy tanulmá­nyozzák a rezervátum életét. Barangolásuk közben jég­páncélba fagyott, magával te­hetetlen, de még élő rétisast találtak. Ezekből, a kivesző­ben levő madarakból nagyon kevés van már hazánkban. A hatalmas ragadozót bevitték az egyik tanyaépületbe és szárnyairól leolvasztották a jeget. A magához térített sast meg is etették: s amint kedvezőbbre fordult az idő, a megmentett ritka mada­rat újtára bocsátották. Az összefüggő hóréteg fo­kozza a vadállomány „táplá­lékgondjait”. Bakonyszücs és Bakonykoppány környékén nénteken hajnalban csordá­ban vonultak a kertek alá a szarvasok és az őzek. | A kaposvári Csiky Ger- | gely Színház társulata feb­ruár 5-én Zalaegerszegen ven­dégszerepeit. Az előadás után hazaindultak. Útközben Ma- gvarszcrdahelynél — a szí­nészeket szállító autóbusz az ember magasságú hófúvásban megrekedt. A szél pillanatok alatt betemette őket. Néhá- nyan — köztük Telessy Györ­gyi és Oláh Magda — segít­ségért indultak. Kétórás gya­loglás után egy tanyára ér­tek. Onnan lovas .szánnal haj­tattak tovább Nagykanizsá­ra. Az ottani katonai ala­kulattól kértek segítséget. Harckocsival tértek vissza társaikhoz. A harckocsi bevon­tatta őket Nagykanizsára, ahonnan pénteken érkeztek haza. PRAGR Cernik sajtóértekezlete Oldrich Cernik miniszterel­nök pénteken fogadta a Prá­gában akkreditált külföldi új­ságírókat, és a prágai lapok munkatársait. Cernik miniszterelnök arról beszélt, hogy a belpolitikai helyzet kissé megnyugodott, de ezt nem szabad túlértékel­ni, a politikai feszültség to­vábbra is fennáll, mert annak okait nem számolták fel. Ar­ra törekszenek, hogy ezek az okok fokozatosan megszűnje­nek. Egy kérdésre válaszolva el­mondotta, hogy az általános választások időpontját június végéig kitűzik. A kormány elnöke kiemelte, Csehszlovákia külpolitikáját változatlanul az jellemzi, hogy szocialista ország és) tagja a szocialista országok közösségé­nek. Ámbár a szocialista or­szágokkal fennálló kapcsola­tok az elmúlt évben „kemény próbán mentek keresztül”, az állam és párt vezetése meg van győződve, hogy fokozato­san megszűnnek azok a félre­értések, melyek az elmúlt év­ben felhalmozódtak. Csehszlo­vákia kapcsolata a szocialista országokhoz őszinte — emelte ki Cernik. A német kérdésről szólva megemlítette, március 15-én lesz harminc éve, hogy Cseh­szlovákiát megszállták a né­met fasiszták. Ezzel összefüg­gésben hangsúlyozta, hogy a két német állam problémája az európai kérdés megoldásá­nak része. Csehszlovákia — a helyzet normalizálásától füg­gően — fokozatosan kiszélesí­ti kapcsolatait az NSZK-val is. Elmondotta, hogy a cseh­szlovák külügyminisztérium csütörtökön hivatalos úton el­juttatta a kormány vélemé­nyét és tiltakozását a Nyugat- Berlinbe március 5-re kitűzött nyugatnémet elnökválasztással kapcsolatban. A továbbiakban újságírók kérdéseire válaszolva Cernik elmondotta: — A csehszlovák kormány véleménye az, hogy amíg a NATO fennáll, addig, mint vé­delmi szövetségre, szükség van a Varsói Szerződésre; a legközelebbi jövőben nem lehet arra számítani, hogy sor kerül legfelső szintű szovjet—csehszlo­vák tárgyalásokra; a csehszlovák kormány java­solja a szövetségi gyűlésnek, hogy ratifikálja az atomfegy­verek elterjedésének megaka­dályozásáról szóló egyez­ményt; érintkezésbe léptek a Vatikánnal a kapcsolatok nor­malizálása érdekében; Jan Markó külügyminiszter első­sorban ismerkedés céljából utazott Moszkvába, de látoga­tását kihasználja, hogy nem­zetközi kérdéseket megvitas­son; Csehszlovákiát augusztus után 35 ezer ember hagyta el; tízezren engedélyt kaptak kü- különböző szervektől, hogy huzamosabban külföldön tar­tózkodjanak. Kijelentette: a külföldön tartózkodók közül sokan vissza akarnak térni. Cernik miniszterelnök sajtó- értekezletén részletesen fog­lalkozott gazdasági kérdések­kel is. Napirenden: mindennapi kenyerünk A NÉPSZÁMLÁLÁS MENETRENDJE (Folytatás az 1. oldalról.) lezárásával egyidejűleg a ne­gyedik ötéves terv növekvő feladatainak megoldásához is meg kell teremteni a feltéte­leket. A referátumot vita követte, amelyben felszólalt dr. Mon­dok Pál, a Pest megyei Ta­nács végrehajtó bizottságá­nak elnöke is. Szabadi Egon, a Központi Statisztikai Hivatal elnök- helyettese, a második napi­rend előadója t bejelentette, hogy 1970-ben tartják a 11. hivatalos magyar népszám­lálást. Hangsúlyozta, hogy a népszámlálás előkészítése és lebonyolítása hatalmas mun­kát ró a statisztikai appará­tusra és az államigazgatási szervekre. A népszámlálás előkészíté­sének időszakában ki kell alakítani az adatok össze­gyűjtésének és feldolgozásá­nak területi egységeit. Má­jusig gondoskodni kell ar­ról, hogy — Budapest kivé­telével — az ország egyetlen városában és községében se legyen azonos nevű utca. Február végéig ki kell jelölni a népszámlálási felelősöket, az ötezernél nagyobb lélek­számú településeken pedig helyettesüket is. Március 15-ig le kell zárni a községek és városok belte­rületére, valamint külterületi lakóhelyeire vonatkozó adat­gyűjtést. Ennek során fel­mérik az államigazgatásban 1960 óta lezajlott változáso­kat. Júniusig mindenütt jegy­zékbe foglalják — utcák sze­rint — az épületeket, a la­kásokat és a lakókat. Ehhez helyszíni adatfelvételre lesz szükség.» Ez szolgál majd á népszámlálás alapjául. Ezért intézkednek majd arról is, hogy 1969. július 1 és 1970. február 1-e között sehol se változtassák meg az utcaneve­ket és a házak számozását. A népszámlálásban egyébként 42 000 számlálóbiztos és 14 000 felülvizsgáló vesz majd részt. (Folytatás az 1. oldalról.) lés a korábbi 57 százalékról 15 százalékra csökkent, a közellátást szolgáló őrlés ará­nya viszont megkétszerező­dött, 85 százalékra növeke­dett. Jelenleg — a korábbi 3600-zal szemben — mint­egy 1000 állami és 600 szövetkezeti és magán­pékség működik, de az állami ipar adja a ter­melés 99 százalékát. A lakosság ellátásának javí­tása érdekében a kormányha­tározat a legsürgősebb ten­nivalóként a sütőipar hiány­zó kapacitásának pótlását ír­ja elő. E szerint a jelenlegi napi 4000 tonnás kapacitást csaknem kétszeresére: 1969- ben és 1970-ben 1200 tonná­val, a negyedik ötéves terv­ben pedig további 2000 ton­nával növelik. Az első fej­lesztési ütemhez szükséges, mintegy félmilliárd forintos beruházás 60 százalékát az állami költségvetésből fede­zik. Az ellátás javításának másik lehetősége: a mező- gazdasági nagyüzemek, a fo­gyasztási és értékesítő szövet­kezetek, a kisipari szövet­kezetek és magánszemélyek is létesíthetnek egy-egy te­rület speciális igényeit ki­elégítő pékségeket, amelyek­kel megszüntethető vagy legalábbis feloldható az ál­lami sütőipar monopólhely- zete. Ehhez legcélszerűbb megoldás­nak a leállóit pékségek újbóli üzembe helyezése látszik, s ebben a tekin­.tetben már vannak ered­mények a fővárosban, Pest és Szolnok megyé­ben. Ezzel szemben Csongrád, So­mogy, Baranya és Tolna me­gyében az állami szektoron kívüli sütőipari termelés csök­kentését tervezik, igen helyte­lenül. Dr. Sághy Vilmos beszélt a sütőipari termékforgalma­zás sajátos módjáról, amely szerint az állami sütőipari vállalatok a megyei szakigaz­gatási szervek által kijelölt körzetekben kötelesek kielé­gíteni a kenyér- és péksü­teményigényeket. Bejelentet­te, hogy ezen a szigorú sza­bályon enyhítenek majd. Szintén a kenyér- és pék­sütemény-forgalmat javítja, egyben versenyt is teremt a szektorok között a kereske­delemben a , szakbolthálózat erőteljes fejlesztése, amely a múlt évben megkezdődött. A tervek szerint a következő két évben újabb 260 sütő­ipari szakboltot nyitnak. A kormányhatározat végrehajtá­sa érdekében a minisztérium foglalko­zik a szakmunkásképzés decentralizálásának lehe­tőségeivel s célszerűnek tartja a sütő­ipari vállalatok és a szak- igazgatási szervek leghozzáér­tőbb szakembereiből álló sü­tőipari szakmai tanács létre­hozását. A tanácskozáson sok szó esett a sütőipari termékek mi­nőségéről, az ezt nagymér­tékben befolyásoló szállítási problémákról, a választék és a csomagolás kérdéseiről is. iVlOLWÄR GÉZA'- .. 22. — Haj, kedves fiam, nagy baj van ott... Ilonka magát okolja, azt mondja, Ferenc beteg volt, mikor a frontról hazaengedték szabadságra, és ő itthontarthatta volna, de ő nem marasztalta, és ezért ment vissza Ferenc nagybete­gen a háborúba. Magyarázom neki: édes lányom, mért vagy hibás, háború van, a sorsa elől senki sem szökhet meg, és Ferenc itthon maradhatott volna, ha akart volna. A ka­tonának parancsolnak, az nem úgy tesz, ahogy akar. Vissza fog az jönni, meglásd. Nem szabad a reményt feladni, hány ember volt az első há­borúban is, aki négy-öt évvel később, békében került elő, már mindenki halottnak hitte, régen elsiratta. Ferencről meg még semmi bizonyosság nincs. — Az igaz, hogy csakugyan nagyon rossz bőrben volt, mi­kor elment. Bízni kell, hogy visszajöin — mondta Laci. — Ilonka meg teljesen val­lási mániába esett. Folyton a templomokat bújja, minden istent megkeres, protestáns, és a szűz Máriához fohászko­dik. Nem is tudom, mi lesz vele, már most úgy néz ki, mintha nem volna tökéletes. Martin néni Jenőhöz for­dult: — És maga, Jencike? Hogy bírja ezt a rabsorsot? — Muszáj bimi, Martin KISREGÉNY néni — nevetett kényszeredet­ten Jenő. — Ha az embernek az éle­téről van szó, sokat kibír... Drága, aranyos fiacskáim... Megsegíti a jó isten magukat is. Nem hagyja az Úr elvesz­ni azokat, akik beléje fogódz­kodnak ... Jenő kedvesen nevetett. — Igazán ne tessék hara­gudni ... Ami Lacit illeti... Hát ő nem nagyon fogódzko­dik belé... Laciból is kibuggyant a jó­kedv, úgy hahotázott, köny- nyei is kicsordultak. Martin néni zavartan pislo­gott, aztán a kosárhoz hajolt és szedegette ki belőle a ma­gával hozott holmikat: — Egy kis miegymás ... amit ebben a kódis városban össze lehet kapargatni. Máj­krém, sajt, a fűszeresünk dug­ta el nekem... Üresek a bő­tök, az emberek csak kódorog- n,ak éhesen, reménytelenül. Plánta-tea, cukor, több ne­künk sincs, édes gyermekem. — Minek tetszett, nem hiányzik nekünk semmi — nyugtatta anyját Laci. Martin néni szemét elfutot­ták a könnyek. — Tudom én azt... Mi is lenne veletek, ha nem gon­doskodna rólatok ez az áldott lélek, a Magduska ... Pisti leplezetlen lelkesedés­sel nézte Lacit: — Csuda klassz fiú vagy, bátyuska. Én elhittem, hogy valahol katonáskodsz. Aztán tetlenkedést, mindjárt lete­remtett ott mindenkit: j,Mit állnak itt, mit bámulnak, mint a borjú az új kapura, nem láttak még katonát? Ez is csak katona, olyan mint a töb­bi, nem a maga jókedvéből jött ide, támasszák föl a fe­jét, de ne olyan idétlenül, maga jóember, hozzanak gyor­san valami gyolcsot, vattát, elvérzik a szerencsétlen” — de így, ahogy mondom neked, ráncba szedte az öreg a né­pet percek alatt, egyik ide szaladt, másik oda, bekötötték a katonát — és akkor egyszer- csak ott van egy német. Veszi le a puskáját és szól az em­bereknek, akik ott ezzel a szovjet katonával foglalatos­kodnak, hogy menjenek odább. Agyon akarta lőni. Apám meg, ezt képzeld el, odaállt eléje és éktelenül felháborodva le­hordta cefetül ezt a németet, hogy képzeli ezt, sebesültet le­gyilkolni ... — Elképesztő. Az egész, amit mondassz. Hogy, a szov­jetek már ilyen közel... És apám! Így kiállt azért a ka­tonáért? ... .. T kiállt?.,. Öregem, üvöltött a némettel, paprika­vörös volt, ha hiszed, ha nem, még a kezével is megfenye­gette. Aztán az emberek is nekibátorodtak, morogtak, vé­gül is a német legyintett, vál­lára lökte a puskáját és el­hordta az irháját. — És mi lett a sebesülttel? — Jött egy magyar katonai lovas szekér, azok fölrakták a kocsira, hogy beviszik a kór­házba. Hát hogy aztán oda­ért-e, él-e. hal-e, azt már nem tudom. Martin néni felszedelőzkö- dött, készülődött: — Apátok kitér a hitéből. Már lassan keresésünkre fog indulni. Magda is sürgette a búcsút: — Indulnunk kell, Erzsiké néni. Most én sem tudom ha- zakisérni magukat. — Öh, ne félts engem, lá­nyom. Itt van nekem az én védelmezőm, a Pisti fiam. Ha­zatalálunk mi ketten. Elköszönt. — Most már megvan a lel­kem békéje. Csak az a sze­gény bátyátok, Ferenc. Arról nincs semmi hír. Se egy lap, se semmi. De talán azt is megsegíti majd a jó isten. Hát csak Vigyázzatok nagyon ma­gatokra, drága fiacskáim ... Amikor a látogatók után be­csukódott a kapu, Magda az udvaron megállította Lacit: — Nos? — Jenőre nem számítha­tunk. A fegyveres harcot nem vállalja. Nagyon rendes fiú, mindenben, a legmesszebb­menőkig, de megrettent attól, hogy embert öljön. Azt mond­ja, magyarokra nem lő. Csak­hogy nem lehet mindig kivá­logatni. Laci még hozzátette: —• Filiszterlélek. Magda kicsit gondolkodott: — Nem baj. Ma este elvisz­lek Szitás Győzőhöz. Ott föl­szerelsz, katonaruhát kapsz, igazolványokat, nyílt paran­csot — valódiakat,. amelyek­kel biztonságosan mozoghatsz. Az elvtársák mindenről tájé­koztatnak. — Veled leszek együtt? — A parancsnok Hámos István. Én is ehhez a cso­porthoz tartozom, de .. én mást csinálok Bárhol talál­kozunk, nem ismerjük egy­mást. Te az vagy. aki az iga­zolványaidban leszel. — Jenővel mi lesz? (Folytatjuk) amikor anyuka megsúgta, hogy hozzád jövünk ... Hogy meg­lógtál ... Ügy megörültem, mint majom a farkának. Hogy nem hagyod magad a vágó­hídra vinni, mint a birkák ... És a Májlédid egy igazi Zsán- dárk. Le fogom csapni a ke­zedről. — Ha még nem volt letörve a derekad — Laci gyengéden megborzolta öccse haját. — Hogy jössz ki apával?... — Rém ideges az öreg. Ha légiriadó van, vagy gránát pottyan valahol, már üvölt: „Pista, az anyád Krisztusát, azonnal az óvóhelyre!... Megdöglünk mindnyájan!...” De mondok valamit: nagyon megnőtt a szememben apánk. Tegnap harc folyt az utcában. — Hol?! — Az utcában. Egy szovjet alakulat, talán felderítő járőr, vagy nem tudom én, mi volt, benyomult a házak közé. A németek ellentámadásba men­tek és visszaverték őket. Mi­kor elcsendesedett a lövöldö­zés az emberek kimentek az utcára, ott találtak egy sebe­sült szovjet katonát, átlőtték a mellét, az már szegény nem tudott visszavonulni. Az em­berek tanakodtak, mit csinál­janak vele, vizet hoztak, meg­itatták, orvos persze sehol, meg legnagyobbrészt csak bá­multák, hogy ilyen a szovjet katona, mert még ilyet eddig nem láttak. Ott voltunk mind a ketten, apám meg tudod, milyen, nem állhatja a tehe-

Next

/
Thumbnails
Contents