Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-07 / 31. szám

4 1989. FEBRUAR 7., PENTEK "T/Csf’l»* / Engadi ­Az AtcUa-hagyonuaiyok egyik szenvedélyes amatőr ku­tatója, dr. Radriai M. Miklós békéscsabai lakos, érdekes ta­nulmányt írt a nagy hun ki­rály életéről. Nyolc évig gyűj­tötte az adatokat, és számos magyar és latin nyelvű forrás­munka ismeretében azt vallja, hogy a hun birodalom köz­pontja, a krónikában szereplő Engadi, azonos a mai Batto- nyával. Battonya és a szom­szédos Dombegyháza a Maros törmelékkúpján épült, a nép- vándorlás idején fő kereske­delmi útvonal húzódott erre. Kiváló termőföldje, iható vize alkalmassá tette a hunok le­telepedésére. Radnai tanulmánya szerint — amelyet főként a legújabb hidrológiai, illetve geomorfo­lógiai feltárásra épít — Domb- egyháza pogány vízmenti te­Majom a pénztárban Az egyik párizsi moziban csimpánzét ültettek a kasszá­ba. A majom kezeli a mozije­gyeket, és adja vissza az apró­pénzt. Természetesen a majom nincs egyedül. Mellette ül a pénztárosnő, aki ügyel arra, nehogy a csimpánz többet ad­jon vissza a kelleténél. Az ál­lat nagyszerűen ellátja funk­cióját. Néhány évig szünetel „Az ember és világa“ című kiállítás Montreal városának vezető­sége néhány évig nem rendezi meg „Az ember és világa” cí­mű kiállítást. Elhatározását költségvetési fedezet hiányá­val indokolja. A kiállításon idén 45 ország vett volna részt, köztük Magyarország is. Battonya metkezési telep volt. A kutató megállapította azt is, hogy a Dombegyháza határát átszelő Cigqnyka-érben még az 1850-(es évek után is tutajok közlekedtek, s az 1941—42-es évi nagy árvíz idején százöt­ven-kétszáz méter szélesség­ben folyamszerűen megduz­zadt a Cigányka. Dr. Radnai véleménye sze­rint Attila sírja Dombegyháza határában keresendő. 282 óra — alvás nélkül Bertha van der Merwe fok­városi asszony 282 órát töltött egy bútorüzlet kirakatában anélkül, hogy egy percre is lehunyta volna a szemét. Ezzel nemcsak nagy reklámot csinált az üzletnek, hanem egyszer­smind világcsúcsot is felállí­tott ebben a „versenyszám- ban". Az eddigi világcsúcsot egy kaliforniai férfi tartotta 277 óra ébrenléttel. A második gépórlás Magyarka és a Drékon Dr. Magyarka Ferenc Szegeden élő nyugdíjas jo­gász évek óta fog­lalkozik történeti kutatással. Most elkészült — és Csallány Dezső nyíregyházi mú­zeumigazgatónak, a neves Attila-ku- tatónak lektorálá­sára megküldött — dolgozatában azt fejtegeti, hogy 448—449 körül Priskos követsége milyen útvonalon közelítette meg Attila táborát. Priskos leírása alapján már sok száz angol, német, francia és magyar dolgozat foglalko­zott a kérdéssel, általában eltérő következtetések­kel. A követség al-dunai átkelése után Priskos ugyanis említi a Temest és a Ti­szát, valamint még egy folyót, a Drékont. Ez utób­binak azonban ed­dig nem sikerült a nyomára találni. Magyarka, új­szerű .megállapí­tása, hogy a Dré­kon azonos az Al- Duna egyik sza­kaszával. Ezt az egykori leírások­ban található egyik különleges nyelvtani szerke­zettel is magya­rázza. Emellett erre következtet abból, hogy a Ró­mában emelt Tra- ján-oszlop tizen­hatodik képén egy folyó mellett látható a dák sár­kány rajza, amely­nek neve drákón volt. Hogy: a ró­mai uralom elbu­kott Dáciában, ahhoz az Al-Du­nán emelt hidak Is hozzájárult. Ez­zel kapcsolatban egyes regék a ró­maiak vereségét a dák sárkánynak tulajdonították, amelyet ebben a harcban azonosí­tottak az Al-Du- nának ezzel a sza­kaszával. A Pris­kos féle leírásban szereplő folyónév és a dák sárkány neve között vél összefüggést a ta­nulmány szerzője. Dr. Magyarka Ferenc a drékon- nal kapcsolatos fejtegetéseitől azt várja, hogy a ku­tatók helyrajzilag jobban meghatá­rozhatják majd Attila táborát. JÓN A TAVASZ Idejében hozza rendbe családi háza ereszcsatornáját! Horganyzott ereszcsatorna és tartozékai azonnal kaphatók az itt felsorolt boltokban: VI. , Lenin krt. 86. Telefon: 121—393 Nyitva: hétköznap 9-től 19 óráig szombaton 9-től 15 óráig VII. , Thököly út 26. Telefon: 424—936 Nyitva : hétköznap 8-tól 17 óráig szombaton 8-tól 15 óráig Vili., Rákóczi út 59. Telefon: 135— 853 Nyitva: hétköznap 8-tól 19 óráig szombaton 9-től 17 óráig IV., István tér 4. Telefon: 293—013 Nyitva: hétköznap 8-tól 18 óráig szombaton 9-től 15 óráig XIII., Váci út 49. Telefon: 409—233 Nyitva: hétköznap 8.30-tól 16.30 óráig szombaton 8.30-tól 15 óráig. A Mátra aljában, Gyöngyös- visontán találhatók a gép­óriások. A Gagarin Hőerőmű fűtőanyag-ellátását biztosítják majd ezek a gépek, melyek a Thorez külszíni fejtésen dol­goznak. A szerelőtéren már kezd kialakulni a második SRs—1200-as marátárcsás kot­rógép, amellyel óránként 1800 köbméter földet, illetve a ké­sőbbiek folyamán lignitet ter­melnek. Jolán néni f ávoli, hegyek közé M ) szorult kis faluban él egy bizonyos Tu­dományos Jolán né­ni nevezetű asszonyság. Nevét egy részről annak köszönheti, hogy tanult mestersége a szemmel verés és a bájitalle- párolás, másrészt pedig an­nak, hogy olthatatlan tudás­szomjától vezettetve, minden­ről igyekszik tudomást sze­rezni, ami kicsiny falujában vagy a nagyvilágban megesik. Szerzett ismereteit sosem rejti véka alá, sőt igyekszik minél szélesebb körben terjeszteni. Ezt a mesterséget olyan ma­gas színvonalon űzi, hogy sen­ki sem merné őt közönséges falusi hírharangnak nevezni, hanem illő tisztelettel falu­krónikásnak vagy falurádió­nak titulálják. Azt a csupa öregasszonyból álló társasá­got pedig, amely minden dél­után Joli néni lakásán ülése­zik, az „Ismeretterjesztő Tár­sulat helyi fiókja” vagy a „Kíváncsiak Klubja” néven emlegetik. Jolán néni hírszerzési lele­ményessége egyenesen bámu­latos. Gyakran alkalmazott módszere, hogy famulusát, Piócás Erzsit, elbújtatja bok­rokba, szénakazlakba, s a leg­különbözőbb helyeken, hogy onnan lessen ki családi inti­mitásokat, egyebeket. Ha néha rajtakapják őket a leskelödé- sen, és patáliát csapnak emiatt, Jolán néni kellő tudo­mányossággal megmagyaráz­za, hogy Erzsi tulajdonképpen egy rejtett kamera, amelynek alkalmazása ma már az egész világon elterjedt, s aki ez el­len tiltakozik, csak sajnálatos tudatlanságát árulja el vele. Jolán néni legeslegfőbb tu­dománya azonban a szívátül­Ki mit tud s nyereségrészesedésről? Mire e sorok megjelennek,; bizonyára mindenki tud min­dent. Január 31-én azonban, amikor a Telefongyár bugyi gyáregységében feltettem a címben szereplő kérdést, még a vezetők is csak a kollektív szerződésbe foglalt irányelve- két ismerték. A dolgozók pedig 1 — mit szépítsem — még azokat sem. Beszélgetés a pártirodán,.. Pedig, egészen jól indult. Csereklei István, a pártszer­vezet csúcsvezetőségének tit­kára a kérdésre — újsággal válaszolt. A Telefon című üze­mi lap legfrissebb számával, amelynek első lapján nagy­betűkkel ez állt: A tervezett­nél nagyobb nyereség — rend­kívüli erőfeszítések árán. Jó hír, gondoltam, s a cikkbe mé- lyedtem, amely rövidítve ad­ta vissza a vezérigazgatónak az üzemi párt-végrehajtóbi- zoitság január 17-i ülésén el­hangzott beszámolóját a gaz­dasági reform alkalmazásáról és az 1989-es gazdasági év elő­készítéséről. A cikkből sok mindent meg­tudtam. Például, hogy a gyár teljes termelése tavaly — az előző évihez képest — 13,5 százalékkal növekedett; hogy 1987-hez viszonyítva általában fokozódott a munkaerőhiány, s a gyár egyetlen állomány- csoportban sem érte el a ter­vezett létszámszintet; hogy emiatt bizonyos munkás és al­kalmazotti munkakörökben szinte mértéktelen túlmunká­ra volt szükség: hogy a terme­lés ütemessége rosszabbul ala­kult az 1967. évinél; hogy a különböző munkásrétegek ke­reseti aránya nem kielégítő, stb. Sok mindent megtudtam, egyet azonban — hiába bízta­tott a cím — nem sikerült: mennyi lesz hát az a terve­zettnél nagyobb nyereség? Csereklei István nem tudja. Azt viszont tudja, hogy az el­múlt évben kifizetett többlet- kiadások — túlórák és mun­kás célprémiumok —, valamint a bérfejlesztés, a részesedési alapot terhelik. De, hogy mennyi az az összeg, ami fel­osztható, hány napi nyereség tudománya tetés. Számos ilyen műtétet hajtott már végre Piócás Er­zsi segédletével. A minap is például, gya­nútlanul sétálgat az utcán a kis Virágos Zsuzsika, arról ábrándozgatva, milyen is lesz majd az, ha ő Garas Péter fe­lesége lesz. Maga elé idézi a fiú mindig mosolygó arcát, mókás kis bajuszát — és ettől jóleső melegséggel telik meg kicsi szíve, amely, érzi, soha nem lehet másé, csak a Pe­tié... Ekkor hirtelen elétop- pan Piócás Erzsi: — Jaj, lelkem Zsuzsikám, gyere be már egy percre Jolán nénédhez, valami nagyon fon­tosat akar neked mondani. Jolán néni eddigre már elő­készítette a diólikőrt, a mézes pogácsát, a kávéfőzőt, szóval az operáció összes kellékeit. Szíveskedve fogadja a lányt, duruzsol neki erről, arról, kis­vártatva pedig rátér a lényeg­re: — Hallom, hogy a Garas fiú udvarol neked. Mokány kö­lyök a Peti, jóképű, jókötésű, jó dolgos... Nem hiába bom­lanak érte a lányok! Zsuzsikának mennyei zene­ként hatnak a kedvesét dicsé­rő szavak, egészen elandalo- dik tőlük. Piócás Erzsi látja, hogy kezd kábulni a páciens, itt az ideje hát, hogy bedobja az „injekcióstűt”: — Csak ő is ne bomlana annyira a lányokért! Tegnap késő este Kosaras Piroskát kí- sérgette az utcán ... Tegnap­előtt éjfél tájban meg a Ke­gyes Juci ablaka alatt talál­tam ... Azt mondják, a szom­széd faluban is van valakije, sűrűn átjár hozzá ... Zsuzsika felszisszen, mint akinél csontot ér a tű. Jolán néni rögvest megkezdi az ope­rációt: jut a dolgozóknak, csak a feb­ruár eleji vezérigazgatói tájé­koztatóból derül ki. ...a gyáregységvezető szobájában... Komáromi Lajos gyáregy­ségvezető sem tud többet. — Nem értem. Hogyan vál­hat anyagi ösztönzővé a nye­reségrészesedés ott, ahol azt sem tudják,, mennyit remélhet­nek? Mit mondtak a dolgo­zóknak a termelési tanácsko­zásokon? — Ismertettük a termelési programot, a tervfeladatokat, a bérfejlesztéssel kapcsolatos jó híreket — ezekre még visz- szatérek — és a nyereségré­szesedés kategóriák szerinti el­osztásának elvét. Ami a bér- fejlesztést illeti: 1968. január elsejétől nálunk is a törzsgyá­ri bérekkel azonos szintre ke­rültek a fizetések. Ezzel meg­szűnt az a korábbi bérfeszült­ség. — Működésem alatt először történt meg, hogy a munka­ügyi mérleggel együtt már januárban megkaptam az idei bérfejlesztési keretet, mégpe­dig január elsejei hatállyal. Sőt — figyelembe véve mun­kaerőgondjainkat — a törzs­gyári szakemberek már az ez évi felhasználható túlórakere­tünket is betervezték. — Mi az oka a munkaerő- hiánynak? Hiszen ez a daba- si járás egyetlen jelentős ipa­ri üzeme! Azt hittem, a bejá­ró munkások örömmel fogad­ják a lakóhelyükhöz közeli munkalehetőséget... — Közeli?! A járás legtöbb községéből csak többszörös átszállással és költségesen le­het megközelíteni a gyáregy­séget — válaszol bosszúsan Komáromi Lajos. — Tatár- szentgyörgyröl például lyavi 562 forintba kerül a közleke­dés! Ebből 260-at a vállalat fedez, 302 forintot a dolgozó­nak kell fizetnie. Gyónról 374 forintot visz el az „ingázás”, pedig ide mindössze 22 kilo­méter. Alsónémediből van ugyan MÁVAUT-buszjárat, de nem alkalmazkodik a mi műszakjainkhoz. — Ezek szerint, a dolgozók­nak még mindig előnyösebb — Hanem hallod, az a sze­gény Forintos Pali nagyon veszkődik utánad. Nagyon jó- ravaló fiú az! Az egész csa­lád szorgalmas, iparkodó, te­hetős. Láthattad, milyen gyö­nyörű piros Pannóniát vett az anyja Palinak, nincs még egy olyan a faluban! Azt mondják, autót is vesznek Forintosék, csak előbb az építkezést befe­jezik. Mert építenek is ám: új házat Palinak! — De a fiú mindenütt azt hangoztatja, hogy abba a ház­ba ő vagy Virágos Zsuzsikát viszi asszonynak, vagy senkit! — tódítja meg Erzsi. — Televíziójuk is van, mo­sógépük, porszívójuk... — A fiúnak meg táskarádió­ja, lemezjátszója ... Azt mond­ják, meghozatta hozzá Pestről Szörényi Levente összes le­mezeit ... Es így tovább jó két órán ke­resztül, hol Jolán néni, hol Er­zsi áradozik a fiúról. Szegény Zsuzsika, mire kiszabadul kar­maik közül, és kitámolyog az utcára, érzi, hogy a szíve tel­jesen ki van cserélve. Es ez az új szív senki másért nem eped, csak Forintos Paliért... Jolán néni pedig átszalaszt- ja Erzsit Forintosékhoz az üzenettel: sikerült a műtét, jö­het a tiszteletdíjként kialku­dott választási malac. Aztán fáradtan, de a jól végzett mun­ka tudatával, leül a tv mellé. A képernyőn épp arról szá­molnak be, hogy Japánban vagy a csuda tudja, hol, me­gint sikerrel hajtottak végre egy szívátültetést. A föld egy másik zugában pedig ismét meghalt egy új szíves. Jolán néni keserűen felsóhajt: lám, 6 már hány ilyen műtétet haj­tott végre, a pácinesei vala- lamennyien élnek azóta is, és őróla mégsem emlékezik meg soha a tv, a rádió vagy az új­ság. Hiába no, hálátlan a világ! Radványi Barna Budapestre járni, mint Bugyi­ba? — Pontosan. Időben is, pénzben is kevesebbe kerül! Jelenleg 1120-an dolgoznak nálunk. Három éven belül két és fél ezerre lehetne fejlesz­teni a létszámot; a vezérigaz­gató biztosítaná az ehhez szükséges profilfejlesztést. De honnan vegyünk munkaerőt?! A műszakiak zöme három bé­relt busszal jár ki Budapest­ről; hetven fizikai munkásun­kat bérelt busz hozza-viszi Kiskunlacházáról; hasonlóan szerveztük meg a többi bejá­rók utazását, ahol lehetett. Tessék kiszámítani, mennyivel terheli ez meg a vállalat ön­költségét, s ennek következté­ben a nyereséget?! Apropó, nyereség! Gyerünk, a műhelyekbe. ...és a szereidében... A szerelőszalagon éppen vajszínű telefonok készülnek. A szalag elején indul a káva, megy egy tálca alkatrész, s a végén elegáns dobozokba ke­rül Graham Bell találmányá­nak legdivatosabb, legmoder­nebb változata. Váczi Ferenc szalagvezető annyit tud a nyereségrészese­désről, amennyit az üzemi lapban olvasott róla. — A termelési tanácskozá­sokon ez a téma nem szere­pelt? — Én akkor szabadságon voltam. — S mit mondott a dolgo­zóknak, ha érdeklődtek? — Kérem, nálunk más prob­lémák voltak az elmúlt évben. A programot felsőbb szervek módosították, túlórázni kellett. Jött a negyedév vége, túlóráz­ni kellett. A második félévben bevezettük a 44 órás munka­hetet, előtte túlórázni kellett. Ahol túlóra van, ott a pénz is több, így aztán nem izgatta az embereket a nyereségrészese­dés. Szilágyhegyi Ferencné 1965 óta dolgozik a gyáregységben, betanított munkás. Azt mond­ja, a tavalyi nyereségrészese­désnek nagyon örült, reméli, az idén is lesz annyi. — Mennyi? — Hát... mint tavaly. — Mit tud a kategóriákról? Vállat von: semmit. Fekete hajú, fiatal lány ül mellette, Devecseri Julianna. Egy évvel társnője után ke­rült az üzembe. A kategóriák­ról nem is hallott. Hány nap lesz a nyereség? Nem tudja. Termelési tanácskozás? Azon nem vett részt, csak itt, a mű­helyben szoktak a termelési feladatokról beszélgetni. Felvilágosítják, hogy a ket­tő — ugyanaz. Igen? Hát a nyereségről a műhelyben sem beszéltek. Jövőre másképp lesz Üjra a pártirodán vagyunk, a tapasztalatokat összegezzük. Sterczel Rezső szb-titkár bosszankodik: — Hogyhogy nem tudnak semmit? Hiszen még kevesell­ték is a 15 százalékot! Azt mondták, miért éppen a mun­kások kapják a legkevesebbet, amikor ők termelik a nyere­séget?! Ez — őszintén szólva — hi- hetően hangzik. Csendesebben fűzi hozzá: — Az új kollektív szerződés tervezete részletesen rögzíti a nyereségrészesedéssel kap­csolatos feltételeket, a kizárá­si és csökkentési okokat, a hűségjutalmak bevezetését stb. Gondunk lesz rá hogy az idén mindenki megismerje. Az el­múlt év csakugyan nagyon sok probléma elé állított bennün­ket. Az új gazdasági irányí­tás, a 44 órás munkahét be­vezetése, a termelési program­ban eszközölt változás, bizo­nyos exportidők módosítása, mind-mind megzavarták a ter­melés ütemét. Az idén — sze­retnénk remélni — ilyen gond­jaink nem lesznek. Komáromi Lajos így búcsú­zik: — Jöjjön vissza egy hét múlva, akkor már okosabbak leszünk. De engem most érdekelt: ki mit tud? ... Nyíri Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents