Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-27 / 48. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜ1ÖNKIADÁS A A CEGLÉD« JÁR XIII. ÉVFOLYAM, 48. SZÁM 1969. FEBRUAR 27.. CSÜTÖRTÖK Kenyérből, süteményből nagyobb választék A KENYÉRBOLTOK IS ÁRUSÍTANAK TEJET ti úti és Körösi úti kenyérCEGLEDBERCEL Ki mit tud? — telt ház előtt Énekesek, táncosok, szavalok + Győzött a Gyopár szottak, népdalénekesek léplz-egyveleg Egy fél kiló citromot kérek — szól egy idős néni a zöldségboltban. — Délután, drága néni, most éppen kifogyott. — Hát az a kerek zöld? — Az narancs, aranyos. Még mielőtt újfent megszólalhat a néni, egy vevő közbeszól: — Nyugodtan vehet belőle. Igaz, hogy narancsnak nem elég édes, citromnak meg nem elég savanyú. Az aszalt szilvánál azért jobb... Kubainak viszont, tiszta kubai— (cs.) Megbeszélés az idegenforgalomról Ceglédi illetékesekkel tart ma délelőtt tíz órai kezdettel megbeszélést a Váci Idegen- forgalmi Hivatal. Ismertetik a nyári terveket és megvitatják azt is, hogy Cegléd mit tehet az idegenforgalom fellendítése érdekében. Tüzet okozott a kémény A csemői Szabad Föld Tsz területén egyik épület kéményétől éjnek idején meggyulladt a gerendázat. A ceglédi tűzoltók a helyszínre siettek, de a környékbeliek sem várták tétlenül a tűzoltók érkezését. A tüzet lokalizálták, így mintegy két négyzetméternyi födém lett csak a lángok martaléka. — Zsuzsa néni, egy doboz Munkást kérek — szól be a kis trafik ablakán egy pufaj- kás ember. Majd utána egy orvosi táskás középkorú férfi köszön: — Zsuzsa néni, egy doboz Fecskét legyen szíves ... — Mindenki ismer és mindenkit ismerek — mondja özv. Molnár Andrásné. — 1893. április 22-én láttam meg a napvilágot ebben a városban, és azóta is itt élek. Huszonkét évig voltam a Révész féle készruhabolt eladója. Enyém ez a város! Ha kimennék a tanyavilágba, ott sem lennék ismeretlen. Igaz, nincs már meg a városnak az a cséza kocsija, amivel én annak idején jártam a tanyavilágot... Zsuzsi néni mesél. Rengeteg emlék van a tarsolyában. Tizenöt éves volt, amikor a lovascsendőrök nyomoztak valaki után, és őt puskatussal akarták vallomásra bírni. Aztán végre a két világháború után már megvallhat- a azt, amit évtizedeken keltül titkolnia kellett, ö volt az, aki elsőként ült fel arra a bizonyos csézakocsira, hogy a tanyavilág parasztjait meggyőzze: megváltozott a világ, a közös erő meghozza a nagyobb kenyeret, és nem kell már félni soha többé a kakas- tollasoktól. Persze, ez sem volt könnyű... De Zsuzsi néni tudta, hogyan kell az évtizedekig leigázott és már semmiben nem reménykedő zsellérekhez szólni. — Nagyon sokat dolgoztam életemben — mondja. — Nehéz életet mért rám a sors. 29 éve élek özvegyen. A férjemnek jó szakmája lett volna, de dolgozni nemigen tudott. Csonttuberkulózisban szenvedett egész életében. Két fiút neveltem, taníttattam. Az egyik nem hitt abban, hogy itt más világ lesz, a háború után itthagyott. Ez nagyon fáj Zsuzsi néninek. Igaz, jól megy n. fia sora, szép lakása, szép feleségé van. De nagyon rnesz- sre élnek. Fájdalmára csak a 'énykép ad némi vigaszt, ami mindig ott áll a kis trafik A III. sz. Pest megyei Sütő- ] ipari Vállalat ceglédi kenyér-1 gyárában jártunk, és ott találkoztunk a gyár három kenyér- és süteményüzemének telepvezetőjével: Horváth Józseffel, aki 19 éve dolgozik a vállalatnál és szíwel-lélekkel törekszik annak fejlesztésére. — Van-e újság Cegléd kenyér- és süteményellátásában? — kérdeztük. — Komoly újságokat mondhatok. Két süteményüzemünkben több újfajta finom sütemény készítését vezettük be. így a negyedkilós kuglóf, az őzborda és különleges kakaós sütemények gyártását, aminek irányítására kiváló cukrász szakembert alkalmaztunk. — Hallottuk, hogy bevezették a tej és tejtermékek árusítását is? — Igen. A Vadász utcai, Pesegyik polcán. De a fia hiába mosolyog derűsen a képen, Zsuzsi néni szemét 1 elönti a könny, ahányszor kézbe veszi a képet 76 éves. Kicsiny, törékeny asszony. De hangja élesen csattan, ha az a régi világ jön szóba. Csendes, ha a mostaniról van szó. Ezért harcolt, szenvedett, és az elégedettség hangja szerény, mint ő maga, mert ebben neki is része volt. És van ma is. Minden párt- alapszervezeti gyűlésen ott van, ahol régi veterán barátaival, harcostársaival emlékezik a régiről, és örül a mának. Együtt küzdöttek érboltjainkban újabban tej- és tejtermékeket is árusítunk, amit a fogyasztóközönség örömmel fogadott. Ezekben a boltokban nápolyiszeletet és kekszféleséget is árulunk. — Növekszik-e a kenyéreladásúk? — Jelentősen. Minden téren a legmagasabb minőségi szint elérésére törekszünk. Három kisüzemünkben tájjellegű 2—1 kilós kerek és veknikenyereket sütünk. A jó ceglédi kenyereket, az átmenő forgalom útján, vonaton és autóbuszon egyre többen viszik az ország minden részébe. K. L. A hét végén telt ház volt a ceglédberceli Dózsa Művelődési Otthonban. A jegyek már napokkal korábban elővételben elkeltek. Ki mit tud? volt a községben. Erre özönlöttek az emberek, és az érdeklődés mindenképpen jogos volt, hiszen már — korábban — Budapesten, a X. kerületben, a Törekvés Művelődési Házban — több zenekart megelőzve — első díjat nyertek a berceliek. Tóth Mihály magyarnóta- énekes és Bujdosó István táncdalénekes szintén első díjat érdemelt. A szombati vetélkedőn a zsűri elnöke Károly Mihály, a kultúrotthon igazgatója volt, tagjai a község párttitkára, tanácselnöke, agronómus és pedagógusok. A műsor első részében a né- pitánccsoport adott műsort, utána a vetélkedő kezdődött, szavalatok, táncdalok, hangzottak el, tánczenekarok játMost folynak a termelőszövetkezetekben és az ipari vállalatoknál a zárszámadási és a nyereségrészesedési kifizetések és sokan arra is gondolnak, hogy lakásuk bútorberendezését bővítsék vagy felfrissítsék. — Érzékelik-e már ezt a tünetet? — kérdeztem Miskolczi Istvánt, a Fogyasztási Szövetkezet Páva utcai bútorboltjának vezetőjét. — Erősen megszaporodtak a vevőink, de minden igény kielégítésére felkészültünk. A budapesti Divatcsarnok Lotz termében rendezett kiállításon kiválogattuk, és azután hozattuk meg a legszebb és legjobb magyar, jugoszláv, lengyel és román lakószoba berendezéseket, és a teljes szobaberendezések 10 ezertől 22 ezer forintos árban kaphatók. — Hallottam, igaz-e, hogy hálószoba berendezést most már kevesebben vesznek? — Ügy van. A kis, modem lakásokba már nem illik, nem is fér el kényelmesen az olyan bútor. De a környékbeli községek lakásaiba még keresik. Pompás festett és modem Legutóbb a Kossuth Gimnázium fiúcsapata Esztergom együttesét fogadta az Orszátek színpadra. A versmondásban Havasi Klára első, Gál Erzsébet második lett (mindketten József Attila verssel), magyar nótát Kanizsai Katalin énekelt a legszebben, utána Tóth Mihály és Horváth János következett rangsor szerint. Az „egyéb” kategóriában indulók közül 1. Havasi István paródiával, 2. Nagy János pantomimmal, 3. Senkei György és Versed István Hacsek és Sajó paródiájával. A táncdalénekesek sorrendje így alakult: 1. Gál Erzsébet, 2. Tóth Mihály, 3. Bujdosó István, Első helyen végzett a „Gyopár” zenekar és a népi tánccsoport. Dicséret illeti az iskolások tánccsoportját és zenekarát, őket a zsűri különdíjjal jutalmazta. Egy adat a pénztártól: négyszázötvenen voltak kíváncsiak erre a műsorra. (U készleteink vannak azért ilyen típusú bútorból. — Egyes bútordarabok külön is kaphatók? — Kárpitozott és egyéb garnitúrák mellett, szóló bútordarabok között válogathat a közönség. A közületeket is kiszolgáljuk. A nagyobb vásárláshoz OTP hitelt biztosítunk —, fejezte be nyilatkozatát a bútorbolt vezetője. K. L. Emelik a létszámot Utánpótlást keres a posta A ceglédi posta vezetősége élénk figyelemmel kíséri a lakosság véleményét a postások munkájáról. Most például emelik a postás kihordók létszámát, és épp ezért új munkaerőt keresnek. A jelentkezőket a Kossuth Ferenc utcai főpostára várják, ahol a teendőket megbeszélik velük, s ha szívesen végzik a postások körültekintő gondosságot és felelősséget igénylő munkáját, akkor felveszik őket. gos Középiskolás Kupa középdöntőjébe való bejutásért folyó harcban. A találkozó folytatása volt az egy héttel ezelőtt Esztergomban lebonyolított mérkőzésnek, amelynek győztese az akkori vendéglátó volt (36 ponttal nyert). A ceglédi visszavágás reménye percről percre csökkent. Rá sem lehetett ismerni a csütörtökön Nagykőrös ellen játszó csapatra. Esztergom—Ceglédi Kossuth Gimnázium 89:59. Cegléd: Hortobágyi 7, Vel- key 18, Szűcs 2, Udvardi 19, Fehér 13. Csere: Kiss, Barnáth, Varga, Kovács, Gyenge, Tőkés, Balogh. A nagyarányú vereség fő okait kutatva megállapítható: ilyen sikertelenül rég játszottak a ceglédiek. Irányító játékos híján Udvardi a mezőnyben elfecsérelte erejét. Máskor ilyen ellenfél ellen 30 pont körül szokott dobni. A labdák leszedésében — támadásnál és védekezésnél egyaránt — a vendégek sokkal jobbnak bizonyultak. A játékosok, minden előkészítés nélkül, távolról dobtak — persze eredménytelenül. A ceglédiek közül egyedül Velkeyt lehet fenntartás nélkül dicsérni, a többiek mélyen tudásuk alatt szerepeltek. Ezzel a vereséggel a ceglédiek kiestek a kupáért folyó további küzdelemből. (— reán) Párizsi pillanatkép te... (cs—1) , WmmM m ipfp Foto: Tóth István Medárdi utazás ekhós szekéren SZALONTAN HETELT, fogadott szekerét verette a nyáreleji esővel, dohogott az okányi és a kőrösladányi kocs- máros mogorvaságán, süstörgött, mert kedvéért nem raktak tüzet és kegyelemből tálalták elé az amúgy-sem-sze- retem ételeket. Mezőtúrról megjegyezte, hogy az ottani vásárokon igencsak meg szoktak jelenni minden valamirevaló alföldi betyárok lovat lopni vagy lovat eladni, és szórakozásból összeverekedni. Délután érték el a Tiszát, s haladtak át a dübörgő fahídon. A szolnoki piacon cseresznyét vett, annak magját pöködte le a bakról. Abonyban esteledett rájuk. A fuvaros a fogadó istállójában lecsutakolta a lovakat, szénázás, itatás után lefeküdt, a költő még olvasott a faggyúgyertya világánál, és Júlia képével aludt el. A hajnal ismét az országúton találta ázott-ponyvás ekhójukat. A nagy rónát ködök ülték a nyirkos derengésben, és az elcsigázott lovak szőrének szaga párásán terjengett. A gazda időnként, szitkozódások közepette lelépett a latyakba, hogy a beragadt kerekek küllőiről levakarja a sűrű sarat. CEGLÉDRE 1847 június 13-án értek be. A szekeres kifogyhatatlan volt az átkbkból és a saralásból, mint utasa az álmodozásokból. Ennek nyílt, mélybarna szemében piros kis lángok lobogtak a felidézett erdődi menyasszony gondolatára, majd újabb kis tüzek a tervezett angliai útjának meleg örömére: Shakespeare, Shelley és Byron hazáját óhajtotta látni a tengerrel, és Beranger forradalmi Franciaországát, a nem is oly távoli esküvője előtt. Sietni kellett. A szekér azonban állt, valamelyik ceglédi fogadó előtt, legbiztosabban a mai Béke téri Fehér Ló előtt, a Törteli és Szolnoki utak találkozásában. Erről a reggeliről nem szólt, tán azért, mert a kétnapi szekerezésben untig eleget veszkődött fogadósokkal, kedvére nem való étkekkel. A hajnali utas nem eszik, inkább iszik, az agyát és dermedt tagjait magához térítő pálinkából, az útonjárók nyolc órakor reggeliznek, ez az időpont volt városunkba való érkezésekor. Abonytól a következő megírt állomás Pilis volt, negyven kilométer, Cegléd annak fele útja, itt volt a fölöstökön. „PILISEN EBÉDELTEM, hol gróf Beleznay a közkatonával reggelizett.” Ceglédtől huszonnégy kilométer, előírt stáció, lóváltó állomása a postakocsiknak, a fogadónál. Mely épület ma is áll, iskola a falu közepén. Beleznay rémtetteit akár korábban, akár a barátságtalan medárdi sáros-lucskos környezetben hallotta, tudta, mert megjegyezte útirajzában. Különösen ezt a nem szalonokba illőt, vaskosai, amelyet su- hancok gátlástalanul röhögnek egymásnak, mégis jellemzőt a bolond uraságra, kinek viselt dolgait napjainkban is mesélik, frissen, mintha a szereplők élnének. Mint ahogy Beleznay testi valóságában most is megvan, magam nemegyszer láttam azon nagy lyukkal a mellin. amit fia lőtt bele egyik kegyetlenkedésekor. A fiát, mint nemes embert, nem akasztották, hanem lefejezték, az apját bebalzsamozták, ott fekszik kitakarva az evangélikus templom kriptájában. Csupasz képű, mert a molyok megették szakállát-bajszát, erőteljes, vállas, de téboly lakott koponyájában, amiben most só van. AZ ANEKDOTA után még tartott a negyvennapos eső. „Sátor volt ugyan a szekeremen, hanem azért annyi sár ragadt a kerekekre, hogy a szó legszentebb értelmében minden száz lépésen meg kellett állnunk s levasvillázni a küllőkről a gáncsoskodó fekete írósva- jat." Üllőn vacsoráit, „s végre valahá- ra per varios casus et tot discrimina rerum — beértem Pestre, esőben és éjfél tájban, tán jobban megtörödve, mint hajdan a peleskei nótárius, aminek két kellemetlen következménye volt, primo jól megáztam, szekundó alig akadtam fogadóra, hova beeresztettek. Végre kinn pokolban, a Kerepesi úton, a Fehérló nyitá meg előttem barátságos karjait, azaz nyikorgó kapuját.” AZ A CSERESZNYÉZÖ, huszonnégy éves, sovány, keskeny vállú, könyvolvasó utas, zsebében néhány pengőforinttal, szerény poggyászával azon a kátyúkon zökkenő, tengelyig süllyedő ekhós szekéren, a kövezetlen ceglédi országúton, az erdődi tiszttartó lányának vőlegénye volt, bizonytalan, kis jövedelmű költő, kinek neve hallatára a következő év márciusában megreszketett a magyar arisztokraták ina, az ország akkori fővárosában, Pozsonyban. Száguldott a hír: „Pest határában, a Rákos mezején, Petőfivel az élén, negyvenezer főnyi parasztsereg táboroz, készen bármely órában az urak ellen indulni.” Hídvégi Lajos Csézdról hirdette a párt igazságát Ml ILLIK a modern lakásba ? KEVESEBB A HÁLÓSZOBA Nagyarányú kosárlabda vereség
