Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-26 / 47. szám

/ VÁCI HAPLÖ UUmmmmmj i ifl'TiM» ‘fljMrTI n ^gBgaaBgiiifiiVi i íi ' ~~T A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 47. SZÁM 1969. FEBRUÁR 26., SZERDA Hétfőre elkészült a mérleg Egyhavi részesedés a Vád Kötöttárugyárban A hét végén szabad szom­bat volt a Váci Kötöttárugyár­ban. A főkönyvelőség azonban munkával töltötte el ezt a dél­előttöt is. így tudták biztosí­tani, hogy február 24-re telje­sen elkészüljön a múlt év gaz­dasági eredményének tükre: a mérleg. — Éjt nappallá téve dolgoz­tunk, hogy mielőbb befejezzük a munkát — tájékoztat Cser- nák Károlyné főkönyvelő. — Mit jelentett a számvitel részére az új gazdaságirányí­tás első éve? — Nem volt könnyű tizen­két hónapunk. A napi mun­ka mellett nagy feladatot je­lentettek az átárazások a szö­vőiparban. A Váci Kötöttáru- gyárban első ízben került sor az újszerű exportelszámolás­ra, ami megnövekedett önállósá­gunk egyik velejárója. — Milyen összegű nyereség­részesedés várható? — Körülbelül kétmillió-egy­százezer forint lesz a részese­dési alap. Rövidesen eldől, hogy mennyit tartalékolunk a következő esztendőkre. A szülési szabadságon le­vők sem maradnak ki a juttatásból. Sajnos, több elvi állásfoglalás elkésve jelent meg a Munka­ügyi Közlönyben, ezek kihatá­sát csak a most készülő, új kollektív szerződésben vehet­jük figyelembe. — Mikor történik a kifize­tés? — Ezernyolcszáz dolgozóról van szó. A bérszámfejtés köz­ben készíti a havidíjasok fize­téslistáját. Ezt követően ké­szül a fizikai dolgozók március 11-i végelszámolásának bér­jegyzéke. Ezek szerint március 12-e és 15-e kö­zött fizetjük ki az egyhó­napos átlagkereset körüli nyereségrészesedést, a múlt évi jó munka bérem felüli eredményét. (p. r.) Vb-nlések a tanácsoknál A járási tanács végrehajtó bizottsága e hét csütörtökjén, kilenc órakor kezdődő ülésén — egyéb napirendi pontok mellett — megvitatja Váchar- tyán községi tanács vb beszá­molóját a község kulturális életéről. A városi tanács végrehajtó bizottsága péntek reggel fél kilenckor kezdi ülését, és a következő tanácsülés elé kerü­lő anyagokat tárgyalja meg. Ugyancsak ezen az ülésein tesz jelentést Arany István vb-tit- kár, a PVT elnöki minőségé­ben a pályaválasztási tanács 1968. évi tevékenységéről. Ingyenes jogi innácsnatns Csütörtökön, február 27-én délután 17 órakor lesz a so­ron következő ingyenes jogi tanácsadás. Dr. Markó Jenő, a Váci Ügyvédi Munkaközös­ség tagja fogadja a panasszal, problémával hozzáfordulókat. Gondok és örömök - a falak mögött A ház dózerre - két család lakásra vár Itt fog kezet a budapesti műút a váci városi úttal, itt hirdeti mártírjaink szomorú halálát egy emlékmű, és itt tér el a hártyán! út, szögbe- fogvá ezt a területet, egyik szárán a Derecske dűlővel, másik oldalán a Csatamező házai. Házai? Vannak ilyenek is. De sokuk inkább csak telek­könyvi fogalom, mint ember­hez méltó hajlék. Csatamező u. 75/19. Komoly házszám. Udvara nem nagyobb és nem rende­sebb, mint egy falusi libaud­var. Tenyérnyi ablak, tákolt ajtó, fakilincs. A kopogásra emberi hívás válaszol. Egy hosszabb lépés és majdhogy a szemközti falba ütközöm. Egy I. lépés széles és három lépés hosszú konyha. Asztalka, zománcavesztett asztalitűzhely, polc. Mozdulni csak úgy lehet, ha a másik ember a falhoz simul. Gőz, penész, vizes falak, ferde deszkaplafon, papírral borít­va. A szobában farkasordító a hideg. Dér csillog a faiakon és fehér csomagolópapír bo­rítja a gerendákat. Rokkant bútordarabok. Kályha nincsen, kémény sincs! Kiss Józsefné — pogácsát gyúr, a kis Jóska a sámlin ül a tűzhelynél, Katinka, az ál­mos, beteg szemű kisleány, a saroknak dőlve anyját nézi. Koraszülött, beteges. Többet volt már kárházban, mint itt­hon. Jóskát oxigénes palack­kal hozták vissza az életbe. Mindkettő iskolás. Katinka A művész önmagáról és a világról Látogatás Szász Endre grafikusnál SZÜLETETT CSÍKSZERE­DÁN 1926. január 7-én. Festő, grafikus. A főiskolán Szőnyi növendéke. Illusztrátor. Egye­bek között Villon összes ver­seihez, Omar Chajjam Ru- bayatjához, a Kalevalához, So- lohov Emberi sorsához készí­tett illusztrációkat. Bravúros technikájú szürrealista rajzait 1967-ben a Dürer-teremben ál­lította ki. — Ennyit mond ró­la a művészeti lexikon negye­dik kötete. — Nagymarosról szeretnék írni. Kérem, segítsen. Tudom, hogy évek óta itt él, ismeri. Milyennek látja? — állítottam be hozzá. Mire ő: — Nem ismeri? Én sem! Pe­dig régen itt élek, mégsem lát­tam kétszer egyformának. Ezért ragaszkodom hozzá, meg azért, mert innen látni Viseg- rádot. A művésztelep ablakai alatt most maga a nyugalom,: a Du­na. A parton kiteregetett ha­lászhálók. A csikorgó délelőtt- ben néhány percre a nap is megtisztel bennünket. Szemben sublót, rendezett rendetlenség, tetején egy fénykép: hullámos ősz haj, pi­pa. Ez Szász Endre grafikus. Előbb összegyűr három üres Munkás-dobozt („két csomagot szívok el naponta”), cigaretta után kutat, de nem talál. Mí­ves pipát vesz elő, jó szagú do­hányt, lábait keresztüllógatja a szék karfáján, és füstölög ... — Nagymaros másik előnye, hogy nincs messze Budapest­től, de annyira azért igen, hogy ide csak az jön el, aki igazán keres, aki pedig csak azért lá­togatna meg, mert éppen la­kásom előtt ment el — nem zavar. > AZT MONDJA, EZ A LEG­SZEBB VIDÉK. Szentendrét említem, mire ő így szól: — Igen, szép az is. De sok a szakmabeli, és nagyon felfe­dezték már azt a várost. Maroson nem kell ettől tar­tani. A község bent ül a he­gyek között, hál’ isten, nincs hely arra, hogy berontson a „civilizáció”. A fejét nézem. A közelmúlt­ban többször is mutatta a tv. A Családi Félkör-ben éppen Villon-illusztrációival együtt, néhány napja meg a Derko- vits-terembeli kiállításon. A tv-kép csal! Itthon másnak mutatkozik. Akár Szervátiusz Jenő faraghatta volna a fejét — fából. Kemény, de annyi színnel, mint az ezer fényű csíki havasok. — Mi, székelyek, nagyké­pűek vagyunk,.. ‘ És kemények. A kiállításon egy látogató ezt mondta róla: „ma ö a fej a grafikusok kö­zött.” N.em mindig volt így. Volt idő, amikor félreállítot­ták, sőt megpróbálták fejre- állítani. Nem figyelt oda. — Az ember akkor kezd iga­zán élni, amikor szenvedélyé­vé válik a munkája. Kemény életelv — egyáltalán nem tű­nik székely nagyképűségnek. KIÁLLÍTÁSÁN MEGÁL­LÍTJÁK A NÉZŐK, és kérde­zik: miért pepita a sárkány hasa ? — Megmagyarázta a tv-ben. — Nem zavarják a közönség kérdései? — Higgadt vagyok... — Nem inkább cinikus? — Nem! Az idealisták meg a pesszimisták olyasmit felté­teleznek a világról és az em­berekről, ami nincs meg ben­nük, mégis azt keresik. Én olyannak fogadom el a vilá­got, amilyen. És szeretem is így. Ez viszont optimizmus. Az voltam nehéz időimben is. És ma is mindent ugyanúgy csinálnék végig. Egyet kivéve: nagyon odafigyelnék a fiatal­ságomra. Maguk nem tudják, mit ér a fiatalság. Most bölcsnek látszik — de nem az. Igaz, a bölcsességet szóhasználatunk lassan azo­nosítja az — okos megalku­vással. Ö pedig nem ezt teszi; inkább bosszantja az embere­ket. — Nem tudatosan. Nem aka­rok én botrányt csinálni. De azért csinál. Egy kiszó­lással, egy mondattal — még egy szembenézéssel is. — MINDIG ŐSZINTE VA­GYOK, és ezt hosszú távon az emberek tréfának veszik. „Mi­lyen jó pofa ez a Szász...” — mondják. — Szokott irigykedni? — Igen. Ha elönt az epe, mindig tudom, hogy most va­lami piszokul jó dolgot, iri- gyelhivalót láttam. Azt mesélik róla, egyszer valaki azt kérte tőle, hogy mu­tassa meg neki a technikáját. Megmutatta. A kollégának nem sikerült úgy. Azt mond­ta, hogy Szász nem árulta el a fő titkot. „Figyeljen még egy kicsit” — mondta akkor ő. Mégsem sikerült. A kolléga is­mét a „fő titkot” kérte. „Meg­mondhatom?” „Mondja!” És aztán kijelentő mondatban: „Meg kell tanulni rajzolná” Melyik az igazi Szász End­re? Ki tudja? Saját magabiz­tosan — mert ismeri önmagát. Másnak csak mutat valamit magából. Ezen a februári dél- előttön — ennyit. Lehet, hogy egészen más. Bányász Hédi szellemileg fogyatékos, elma­radott, különleges gondozást, bánásmódot igényelne. Ez a lakás és körülményei megöl­hetik gyenge életét. Kiss József a gumigyárban dolgozik, felesége a szövőben, 14 éve. Nyolc éve laknak itt. A HKI két éve „kezeli” a há­zat. Addig a Kossuth Tsz tu­lajdona volt Kiss József öt évig dolgozott a tsz-nél, ahol lakást ígértek nekik, de — mint Kissné mondja — a fér­je nem volt elég szemfüles, így más kapta meg a lakást. — A házkezelőségnél eluta­sítottak, azt mondtál?, hogy dózer kell ennek a háznak, nem javítás! — fakad ki Kiss­né és elkeseredve csapja tálba a tésztát. — A tisztiorvost is kihívtuk, de az meg azt mond­ta, hogy ne sírjunk, hiszen ez valóságos paradicsom azokhoz képest, amilyenek a városban vannak. Én meg odamondtám neki, hogy cserélje el ezzel a palotával az ő lakását* Amikor ezeket mondja, már hull a könnye és áztatja a po­gácsatésztát. Csatamező u. 75/19. A viskó másik oldala. Az ajtó berepedt, belátni a konyhába. Ablakain papír és gőzfüggöny. Alig nyílik. Be van fagyva. Égett olajszag csap mellbe, sülő hús serceg a tűzhelyen. Babicska László, a Pest me­gyei Tőzegtermelő Vállalat dolgozója lakik itt családjával. Felesége, egy rémült szemű asszony, forgatja a húst A hét gyerek közül egy a gőzös konyhában alszik a vaságyon, a legkisebb, a hétéves, a be­sötétített szobában, a díványon sírdogál. A többiek a „Topáz’ televíziókészülék előtt a Vi­harlovagnak ujjonganak. Há­rom iskolás van közöttük. A szobában olyan erős a gőz és penészszag, hogy facsarja az orrot, és a lápi posvány il­latával verseng. Csupa fekhely a szoba. A fa­lak emberfej magasságban is vizesek. A levetett cipőn esté­től reggelre kiszakáilasodik a penész. Hét induló kis élet ebben a miliőben. — Már mindent megpórbál- tunk — csapja szét a kezét Ba­bicska László, a hét gyerek apja —, de semmi eredmény! A rádiónak is írtunk már. Vá­laszoltak is. Közölték Babics- káékkal, hogy panaszukat a Vác városi vb-hez továbbítot­ták. — Kaptunk ugyan egy leve­let — kotorja elő az üvegtelen konyhaszekrényből a papírt Babicskáné —, de ebből sem lesz lakás egyhamar. — Már sokszor voltam azon a ponton — kesereg Babicska László —, hogy lerombolom az odúnk egyik sarkát, talán ak­kor kilakoltatnak belőle... Hogy is mondták a házkeze­lőségnél? Dózer kell ide, nem javítás! Harmos Jenő (Folytatjuk) A Géza-bálról jelentjük Múlt hét közepére már min­den meghívó elfogyott a Géza- bálra. Sok érdeklődő sajnálat­tal volt kénytelen lemondani a hangulatosnak ígérkező far­sangi diákmulatságról. Láthat­tuk aztán szombaton, hogy a meghitt hangulat nem is ma­radt el. „Osztályon felüli” volt a szervezés, és ugyanilyen o bál hangulata. Már a megnyi­tó palotástánc — Kékesi Ilona tánctanárnő betanításában — megnyerte a felnőtt vendégek tetszését is. Éjfélkor tombola szakította félbe a táncot, amelyhez a zenét a dunakeszi Wood tánczenekar szolgáltatta, hajnali négyig — osztatlan si­kerrel. (Kép, szöveg: Törnek) Salgótarjáni rág a várost építő vállalatok között Á következő észtén előliben gyakran találkozunk- városunk­ban a Nógrád megyei Építő­ipari Vállalattal. Ők építik az Elhurcoltak terére kerülő to­ronyházat és a buszmegálló melletti több szintes épületet. 1971-től, a negyedik ötéves tervben évenként 100—150 új la­kást építenek Vácott. A múlt héten négytagú kül­döttség utazott Salgótarjánba, az építővállalat központjába. Lukács Ferenc Tari Kálmán Hajas Szeidl József csoportvezető gyalt Bartha Imre igazgatóval és Bottka Miklós főmérnökkel. alvállalat váci építkezéseiről. Utána a helyszínen megte­kintették az általuk épített áruházat, lakóházakat, s egyéb épületeket. A nógrádi építő­vállalat jól gépesített és begya­korolt szakmunkásokkal ren­delkezik. Vácott is korszerű építési technológiát alkalmaz­nak és ismét ígéretet tettek a határidők pontos betartására. A váci delegáció ezután a Salgótarjáni városi tanácsnál tett látogatást, ahol Sándor tanácselnök, elnökhelyettes, izsef osztályvezető és tár­Elemér elnök és Lengyel Jó­zsef elnökhelyettes fogadta a Dunakanyarból érkezett vendé­geket. A MÁ VAUT-pályaudvaron cseréltek gazdát a lopott holmik A büntetett előéletű, 29 éves Maczkó Gizella lopással vádol­va állt minap a bíróság bün­tető tanácsa előtt. Albérletben lakott egy váci családnál. . Ugyanott lakott Szalma Tibor is, akitől ellopott egy értékes karórát, s azt siet­ve eladta a buszpályaudvaron egy ismeretlen embernek 150 forintért. Más alkalommal a vasúti sí­nek mellett kószált. Körüljár­ta a 156-os őrházat, amit tel­jesen üresnek talált. Behatolt az épületbe és ellopta Truszka Józsefné ballonkabátját, puló­verét és egy táskarádiót. Ezek is a MÁVAUT-pályaudvaron találtak gyorsan gazdára. Maczkó Gizella bevallotta tettét. A bíróság kétévi sza­badságvesztésre ítélte. Ezenkí­vül három évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. A védelem enyhítésért fel­lebbezett. (P.) ADYRÓL CARTE MAXIMUM Ady Endre halálának 50. év­fordulójára megjelenő emlék­bélyeghez Ady portréfotójával levelezőlapot készített a Kép­zőművészeti Kiadó. A posta: kártyából és a bélyegből úgy nevezett carte maximum ké­pezhető. A levelezőlapon Szé­kely Aladárnak 1909-ben ké szített felvételét sokszorosítot­ták. Ez a • fénykép Adyról a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűj­teményéhez tartozik. A Pest megyei KRESZ Híradó februári száma bemutatja Hi­dasi Alfrédot, a Börzsönyi Állami Erdőgazdaság gépkocsi- vezetőjét, aki több, mint 700 000 kilométert vezetett bal­esetmentesen, legtöbbször ne­héz, hegyi utakon. — Dr. Bea Mátyás váci orvos hasznos ta­nácsokat ad a gépjárműveze­tőknek. — Gyógyulást kíván­nak Szőke Pálnak, a váci mo­torosklub csoportvezetőjének, aki a főútra tévedt szarvasbi­ka miatt karambolozott a szentendrei országúton.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents