Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-26 / 47. szám
Flit HECril yfirlop 1969. FEBRUAR 26., SZERDA A Szovjetunióhoz való viszony az internacionalizmus és a szocialista hazafiság próbaköve 1917 ELŐTT a szocialista forradalom, a szocializmus csak hypo tézis, teóriában lerögzített tudományos következtetés volt. A burzsoázia teoretikusai és bértollnokai mindent elkövettek, hogy bizonyítsák: a szocializmus felépítésének gondolata csak utópia, vágyálom, amiből soha semmilyen körülmények között nem lehet valóság. Az orosz munkásosztály azonban megteremtette a proletárdiktatúrát, a munkásak hatalmát, és felépítette a kizsákmányolástól mentes szocialista társadalmat. Az orosz munkásosztály tettekkel bizonyította, hogy képes megtanulni, elsajátítani és alkalmazni a kormányzás, az igazgatás, a társadalom irányítása, a katonai vezetés bonyolultnak látszó összes „titkát”. A Szovjetunió népei tettekkel bizonyították be, hogy a kizsákmányolásmentes társadalom felépítése nem utópia, nem vágyálom, hanem reális, olyan cél, amit minden nemzet, minden nép munkásosztálya képes elérni, amennyiben megteremti az ehhez szükséges objektív és szubjektív feltételeket. A Szovjetunió a szocialista forradalommal, az új társadalom építésében játszott szerepe révén a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom s a világ egyéb haladó és forradalmi mozgalmainak központjává is vált. Azzal, hogy a Szovjetunióban valósították meg a történelemben először a kizsákmányolásmentes társadalmat, a szovjet példa, a föld minden országa élenjáró emberei, forradalmi munkásosztálya számára követendő programmá válhatott. A SZOVJETÜNK) SORSA összefügg az egész nemzetközi munkásmozgalom sorsával. A Szovjetunió sikerei részben az egész nemzetközi forradalmi munkásmozgalom erőfeszítéseinek sikerét is jelentik. A Szovjetunió eredményei az egész nemzetközi munkásmozgalom eredményei, kudarcai viszont károsan hatnak ki az egész nemzetközi munkásmozgalomra. A marxizmus elsősorban a Szovjetunió forradalmi tapasztalata által vált tudományosan igazolt, objektív igazsággá, forradalmi elméletté. Ezért 1917-től kezdve a proletár nemzetköziség legdöntőbb próbaköve a Szovjetunióhoz való viszony. 1917 óta igazi internacionalistának csak az tekinthető, aki a Szovjetunió — a nemzetközi munkásmozgalom és a társadalmi haladás legfőbb ereje — mellett áll. A Szovjetunióhoz fűződő baráti kapcsolat azonban nemcsak az internacionalizmus, hanem a szocialista magyar haza iránti szeretet próbakövévé is vált. A magyar dolgozók, a mi országunk sorsa meg- bonthatatlanul összefonódott a Szovjetunióéval. Példájának köszönhetjük, hogy 1919-ben országunk a szocialista forradalom élenjáró országai közé került. 1945-IG HAZÁNK sohasem került érintkezésbe olyan nagyhatalommal, amelyet igaz barátjának tekinthetett volna. Sőt népünk ezeréves története azt bizonyítja, hogy minden szomszéd nagyhatalom arra törekedett, hogy leigázza, kizsákmányolja. A Szovjetunió segített 1945 után a magyar államiság helyreállításában. Ismeretes például, hogy az egyes imperialista kormányok a második világháború után másként képzelték el a világháború lezárását. Trumann, az Egyesült Államok akkori el- hökének potsdami előterjesztését — miszerint hazánkat beolvasztották volna egy Dél-Németország elnevezésű képződménybe, amely Bajorországból, Ausztriából és Magyarországból állt volna, a Szovjetunió elutasította. A Szovjetunió szembeszállt a magyar függetlenség felszámolására irányuló tervekkel és törekvésekkel. A Szovjetunió biztosította Magyarország további önálló állami létét. A Szovjetunió volt az, amely győzött, megalázó helyzetéből. A Szovjetunió és Magyarország között 1948 februárjában megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés megszilárdította Magyarország helyzetét a demokratikus népek táborában. A Szovjetunió segített az újjáépítésben, az ország normális életének megindításában. Győzelmének eredményei kedvező lehetőségeket teremtettek népünk számára ahhoz, hogy saját kezébe vegye sorsa irányítását, megteremtse saját hatalmát. Támogatásával raktuk le a szocializmus alapjait. 1956-BAN a Szovjetunió segített az ellenforradalom fegyveres leverésében, és ezzel lehetővé tette, hogy meghiúsíthassuk a kapitalizmus restaurációját Magyarországon. Az ellenforradalom leverése után gazdaságilag és politikailag támogatott bennünket szocialista rendszerünk konszolidációjában. Ma is számos, hosszú lejáratú hitelt kapunk a Szovjetuniótól, ami lehetővé teszi népgazdaságunk gyorsabb fejlődését. Nyersanyagszükségletünk több mint 50%-át a Szovjetunióval való kereskedelem biztosítja. Hazánk ipari és mezőgazda- sági termékei értékesítése számára a Szovjetunió jelenti a biztos piacot. Kiegyensúlyozott gazdasági életünk, a foglalkoztatottság kedvező alakulása a Szovjetunióhoz fűződő szoros gazdasági kapcsolataink eredménye. Nincsen népgazdaságunknak szinte egyetlen olyan területe, amelynek továbbfejlesztésében ne tapasztalnánk a Szovjetunió támogatását. Gazdasági életünk továbbfejlődésének nélkülözhetetlen feltétele a Szovjetunióval való egészséges, egyenjogúságon alapuló kapcsolatunk továbbfejlesztése. FELMÉRHETETLEN az a segítség is, amit a tudomány és a kultúra területén a Szovjetuniótól kapunk. így például szovjet segítséggel építettük meg a kísérleti atomreaktort. A magyar egyetemisták, aspiránsok, szakemberek százai sajátítják el a Szovjetunióban a korszerű természet- és társadalomtudományokat. Sokat tett és tesz a Szovjetunió annak érdekében is, hogy hazánkat diplomáciai téren a különböző nemzetközi szervekben elismerjék és respektálják. Óriási jelentőségű, hogy hazánk a Szovjetunióval együtt a Varsói Szerződés, a szocialista tábor védelmét szolgáló egyezmény szövetségi rendszerének tagja, aminek révén biztosítható a nyugatnémet re- vansista hadsereg és a NATO agresszív céljaival, fellépéseivel szemben a szocialista tábor és benne hazánk védelme. A Varsói Szerződés értelmében Magyarországon szovjet csapatok állomásoznak. Ez lehetővé teszi, hogy a Magyar Népköztársaság békéjét, szuverenitását minden esetleges támadó szándékkal szemben nemcsak saját néphadseregünk, hanem a legkorszerűbb haditechnikával felfegyverzett hatalom haderejével is védelmezze. A magyar nép és a Szovjetunió szövetsége egy szocializmust építő kis nép és egy szocialista világhatalom olyan szövetsége, amely a marxizmus alapvető elvein, a teljes egyenjogúságon nyugszik. Ezt tükrözi a két ország párt- és kormányküldöttségének 1965 májusi tanácskozásáról kiadott nyilatkozata is, amelyben megállapítják: „A magyar és a szovjet nép barátsága és szoros együttműködése a két nép létérdekeit szolgálja. Elősegíti a magyar és a szovjet dolgozók történelmi céljainak megvalósítását, a kommunista társp'v’''m felépítését.” NEM VÉLETLEN tehát, hogy míg a szocializmus minden igaz magyar híve a Szovjetunióval való barátságért és az együttműködésért száll síkra, a reakciót, az ellenforradalom képviselőit, a szocializmus építésének ellenzőit mindenkor a szovjetellenesség jellemzi. Joggal mondta azonban Kádár János az SZKP XXlII. kongresszusán a magyar dolgozók és az MSZMP nevében a következőket: „Szovjetellenes kommunizmus nem volt, nincs és nem is lesz sohasem!” Csali is a Szovjetunióval való barátság és együttműködés állandó fejlesztése teszi lehetővé, hogy hazánkban a szocialista építés sikerei maradandóvá váljanak, az új társadalom felépítése meggyorsuljon, és fejlódé sünk visszafordíthatatlan legyen. Ezért nemcsak a haladás, a proletár nemzetköziség, hanem a magyar szocialista haza igaz szeretetének próbaköve is a Szovjetunióhoz fűződő igaz, őszinte barátság. Dr. Kiss Arthurné ÖNMAGÁRÓL ÉS A VILÁGRÓL Látogatás Szász Endre grafikusnál Született Csíkszeredán, 1926. január 7-én, festő, grafikus, illusztrátor. A főiskolán Sző- nyi növendéke. Egyebek között Villon összes verseihez, Omar Chajjam Rubayatjához, a Kalevalához, Solohov, Emberi sorsához készített illusztrációkat. Bravúros technikájú szürrealista rajzait 1967-ben a Dürer-teremben állította ki. Ennyit mond róla a művészeti lexikon negyedik kötete. — Nagymarosról szeretnék írni. Kérem, segítsen. Tudom, hogy évek óta itt él, ismeri. Milyennek látja? — állítottam be hozzá. Mire ő: P Nem ismeri? En sem! Pedig régen itt élek, mégsem láttam kétszer egyformának. Ezért ragaszkodom hozzá, meg azért, mert innen látni Visegrádot. A művésztelep ablakai alatt most maga a nyugalom: a Duna. A parton kiteregetett halászhálók. Néhány percre a nap is megtisztel bennünket. Szemben, sublót, rendezett rendetlenség, tetején egy fénykép: hullámos ősz haj, pipa. Ez Szász Endre grafikus. Előbb összegyűr három üres Munkás-dobozt („két csomagot szívok el naponta”), cigaretta után kutat, de nem talál. Míves pipát vesz elő, Tr~% Szász Endre vázlata: A sváb lány. A KÖZGAZDÁSZ KÖNYVESPOLCA: Hoik a Gyula—Pócs Ervin: A szocialista országok gazdasági fejlődése Meglepő igazság: néhány beszéd- és cikkgyűjteménytől eltekintve az első magyar nyelvű, áttekintést megkísérlő munkát veszi kézbe az olvasó e témakörben. Húsz esztendeje alakult meg a szocialista országok gazdasági együttműködésének szervezete a KGST, s még több esztendeje, hogy Európa térképét átrajzolták, gazdasági—társadalmi berendezésükben szocialista országokként tüntetve fel államok sorát. Mégis, az eltelt idő nagysága ellenére, a közgazdaságtudomány kevés figyelmet szentelt a szocialista országok konkrét fejlődési tapasztalatainak, rend- szertelenül, a köveikezetessé- get nélkülözve foglalkozott egy-egy terület kérdéseivel, de azok egészét, s főként összefüggéseit nem elemezte. Adósságot törleszt tehát a szerzők műve, s rögtön megállapíthatjuk: jól törleszt. Jól olyan értelemben, hogy világosan fölrajzolja a népgazdaság minden területének, s a lakosság életkörülményeinek trendvonalát, kevésbé jól olyan értelemben, hogy az ado*t tények alapján nem vállalkozik az elmélyült elemzésre, az. összefüggések bonyolult organizmusának föltárására. Igaz, ez utóbbi már inkább olvasói kívánság, mintsem reális számonkérés, hiszen a szer- sók maguk elsősorban áttekintésre vállalkoztak, s nem a kérdés minden oldalú földolgozására. Könyvük — érthetően — az európai szocialista országok megtett útjának krónikája, mert csakis így lehet reális a helyzetkép. Valamennyi ágazatot — a külkereskedelmet, a közlekedést, hírközlést is beleértve — részletesen bemutatnak, a teljes termelés növekedésétől a foglalkoztatottságon át a termelékenység alakulásáig, s a népgazdaságban betöltött szerepéig, bár meg kell küzdeniük azzal a nehézséggel, hogy az említett országok más-más metodikát alkalmaznak az adatcsoportosításban, legalábbis több területen. A közölt adatok, valamint a világos csoportosítás lehetővé teszi, hogy az olvasó — az eltérő adottságok figyelembe vételével — párhuzamot vonjon, összehasonlítson, s lényegében helyesen állapíthassa meg, hazánk hol helyezkedik el a szocialista országok ranglistáján, egy-egy területet tekintve. Mert — s ez megintcsak érdekes vizsgálódásokra adna alkalmat — egészen más a helyzet, ha a lakásépítést tekintjük összehasonlításuk témájának például, s megint más, ha a beruházási szerkezet arányait vizsgáljuk. A szerzők nagy erénye, hogy minden ágazatban igyekeztek megtalálni a reális, leginkább torzításmentes mutatókat, s ez művük használhatóságát jelentős mértékben növeli. A szocialista országok gazdasági fejlődése az eltelt, több mint két évtizedben nem volt egyenletes, a lassúbb és a gyorsabb fejlődési szakaszok jól megkülönböztethetők, s egyben — indirekt módon — arra is utalnak, hol voltak, s hol vannak jelenleg a leglényegesebb tennivalók. Az imponálóan nagy tényanyag nem teszi zsúfolttá a könyvet, mégis biztosítja, hogy kézikönyvként is használható legyen, forrásként lényeges területek, tevékenységi csoportok megismeréséhez. A művet kiegészítő táblázatok jó szolgálatot tesznek e témakör művelőinek. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó). (m) jószagű dohányt, lábait keresztüllógatja a szék karfáján és füstölög... — Nagymaros másik előnye, hogy nincs messze Budapesttől, de annyira azért igen, hogy ide csak az jön el, aki igazán keres, aki pedig csak azért látogatna meg, mert éppen lakásom előtt ment el — nem zavar. Azt mondja, ez a legszebb vidék. Szentendrét említem, mire ő így szól. — Igen, szép az is. De sok a szakmabeli, és nagyon felfedezték már azt a várost. Maroson nem kell ettől tartani. A község bent ül a hegyek között, hál’isten, nincs hely arra, hogy berontson a „civilizáció”. — A fejét nézem. A közelmúltban többször is mutatta, a tv. A Családi Félkör-ben, meg a Derkovíts-terembeli kiállításon. A tv-kép csal! Akár Szervátiusz Jenő faraghatta volna a fejét — fából. Kemény, de annyi színnel, mint az ezerfényű csíki havasok. — Mi székelyek, nagyképűek vagyunk... És kemények. A kiállításon egy látogató ezt mondta róla: „Ma ő a fej a grafikusok között.” Nem mindig volt így. Volt idő, amikor félreállították, sőt megpróbálták fejre- állítani. Nem figyelt oda. — Az ember akkor kezd igazán élni, amikor szenvedélyévé válik a munkája. Kemény életelv — egyáltalán nem tűnik székely nagyképűségnek. — Kiállításán megállítják a nézők, és kérdezik: miért pepita a sárkány hasa? — Megmagyarázta a tv-ben. — Nem zavarják a közönség kérdései? — Higgadt vagyok!!! — Nem inkább cinikus? — Nem! Az idealisták meg a pesszimisták olyasmit feltételeznek a világról, és az emberekről, ami nincs meg bennük, mégis azt keresik. Én olyannak fogadom el a világot, amilyen. Én szeretem is így. Ez viszont optimizmus. Az voltam, nehéz időmben is. Szokott irigykedni? — Igen. Ha elönt az epe, mindig tudom, hogy most valami piszokul jó dolgot, irigyelni valót láttam. Azt mesélik róla, egyszer valaki kérte tőle, mutassa meg fieKi a technikáját. Megmutatta. Ä kollégának nem sikerült úgy. Azt mondta, hogy Szász nem árulta el a fő titkot. „Figyeljen még egy kicsit” — mondta akkor ő. Mégsem sikerült. A kolléga ismét a „fő titkot” kérte. ..Megmondhatom?” „Mondja!” És aztán kijelentő mondatban: „Meg kell tanulni rajzolnia.” Bányász Hédi Dolgozókat veszünk fel XIII., Jász u. 5—7. alatti telepünkre: portást (nyugdíjast is), gyors-gépírónőt, gyors-gépírónőt közgazd. technikummal, bizalmas munkakörbe, képesített könyvelőt, irodagépműszerészt, asztalost, takarítónőt,-aktári komissiózót X., Sirkert u. 2—4. alatti telepünkre: portást (nyugdíjast is), adminisztrátort, gyors-gópírónőt, anyagkönyvelőt, lakatost, ÍMK betanított munkást, raktári komissiózót, űzszerószt, nőket válogató és érhasító munkára, lulladékipari betanított munkást, traktor- és argoncarakodót, gépkocsirakodót, gépkocsivezetőt, kazánfűtőt MUNKABÉR: a kollektív szerződés szerint. ÖTNAPOS MUNKAHÉT. Férfiaknak munkásszállás. Jelentkezés a telepek munkaügyi előadóinál. METALLOGLOBUS Fémipari és TEK Vállalat FIGYELEM! Pest megyei Állami Építőipari Vállalat (Budapest XXI. Csepel, Kiss János alt. u. 19—21.) FELVESZ 14—ló éves általános iskolai végzettséggel rendelkező fiatalokat ipari tanulónak az alábbi szakmákra: • kőműves • épületburkoló • épületlakatos • víz- és gázvezeték- szerelő • műköves • épületasztalos • szobafestő-mázoló icsak budapesti lakással rendelkezők jelentkezhetnek I) • vasbetonszerelő (tanulmányi idő 2 évi • ács-állványozó • bádogos • tetőfedő és szigetelő lezen három szakmában tanulmányi szerződéskötés esetén tetemeit ösztöndíia* hze» a vállalati Jelentkezés o fenti címen írásban vagy személyesen. A fiatalok részére tanulószállást, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot ösztöndíja' biztosít a vállalat.
