Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-26 / 47. szám

PEST MECTEI 1969. FEBRUAR 26., SZERDA VÍZ- VÍZ- víz (Folytatás az 1. oldalról) TEFU-kocsiról homokot rak­nak le, zsákokat töltenek. A Felszabadulás útja 8-as számú ház előtt van a legmé­lyebb pontja ennek a szakasz­nak. Az utcában vannak a leg­nagyobb károk. A 4 és a 4/a, valamint a 6-os számú ház lett a belvíz hömpölygő ára­datának prédájává. Ezekben a házakban 40 centiméter magasan áll a víz. Januar kö- zape óta már az ötödik eset, de ilyen magas még nem volt. Áznak a bútorok, a falak, a padlórepedéseken át bugyog fel a víz. Körülvesznek az emberek, ömlik a panasz: késtek a tűz­oltók, a MÁV tavaly az alul­járók építése során az összes mélyedéseket feltöltötte, a víz­elvezető árkokat mind betöm­te. Ki segít a károk helyreho­zatalában? Az Állami Bizto­sító nem akar fizetni, azt mondja, a biztosítás csak az árvízre terjed ki, a belvízre nem. Január 21. óta nem is válaszoltak a kárbejelentések­re. Szalatnai Istvánéit házát ki­ürítették. Életveszélyei Víz és sár mindenütt. — Biztos, ami biztos, min­den megyei tűzoltónk készen­létben áll, bár csak a dabasi járásban — Gyál kivételével — van már harmadfokú ké­szültség és Ráckevén. A többi eddig veszélyeztetett községnél másodfokú készültséget '•ár­tunk — mondja Miklós J„ .séf hadnagy, a Pest megyei Tűz- rendészeti Parancsnokságtól. További hírek: Hévízgyörknél tovább tart a Védekezés, most enyhült a helyzet, de tovább építik a körgátat. Túra alatt, a Galga torkolatánál megkezdik vissza­vezetni a folyóba a vizet. Gal- gamácsán a Galga folyó kiön­tött és az utakon 60 cm víz áll. A forgalmat terelőúton, Teljesítménybérben, áronnál alkalmazunk ács, kőműves, műköves, kőfaragó, villanyszerelő, hegesztő, csőszerelő, vasszerkezeti lakatos szakmunkásokat, betonozó-útépítő és kubikosbrigádokat, betanított munkásokat, férfi segédmunkásokat. Szállást adunk, napi háromszori étkezést térítésért nyújtunk. Jelentkezés: 26. sz. Állami Építőipari Vállalat Dunaújváros Kenyérgyár u. 1. FELVESZÜNK VÁLLALATI JOGTANÁCSOST (10 éves gyakorlattal) TELEX-KEZELŐT (5 éves gyakorlattal) NORMATECHNOLÓGUST (5 éves gyakorlattal) A pályázatokat személyzeti osztályunkra kérjük. Vác! Híradástechnikai Anyagok Gyára Vác, Zrínyi u. 17. Váchartyánon keresztül bonyo­lítják le. A Tápión árhullám van, a bajai belvízterület nem tud több vizet fogadni, ezért azt a soroksári Duna-ágba irá­nyítják. Az Ipoly folyón jég­dugók vannak. A magyar és csehszlovák vízügyi szervek együttesen vezetik a védeke­zést. Gyomron a hirtelen jött ol­vadás különösen a mélyebben fekvő területeket veszélyeztet­te. A múlt héten a Károly ut­ca sarkán Potondiék házának egyik szobáját öntötte el a víz. A honvédség segítette ki a bajba jutott családot. A Men- dei úton végig bokáig érő víz fogadja az arra járót. Az ár­kok tele vannak hóval, s ezért a víz kénytelen utat keresni az országúton. Lapzártakor Ceglédről kap­tunk jelentést. A város három mélyen fekvő részén folyik he­lyi vízkárelhárítás; a Cigány­széknél, a Büdösérnél és a vá­ros északnyugati területén fek­vő új lakótelepnél, amely kö­zel fekszik a Pest megyei Szeszipari Vállalat telephelyé­hez. A vállalat üzemelését azonban vízveszély nem fe­nyegeti. A városban a helyi vízkár elleni védekezésben egyelőre komolyabb probléma nincs, mivel a Gerje patak be­fogadóképes. Karmos — Tamás — Gér Konféneravatás (Folytatás az 1. oldalról) létre a szükséges feltételek megteremtésére. Biztatóak e téren a szovjet— magyar együttműködés lehető­ségei is. A KGST-n belül Magyar- országon működik az első kon­ténergyártó sor: a hordozóesz­közök közül a vontatókat, a pótkocsikat és a speciális vas­úti kocsikat a győri vagon­gyár fejleszti, s bekapcsolódik a munkálatokba a Csepel Autógyár. A konténerhajókat a vendéglátó váci hajógyár ké­szíti. Harminc konténert küld­tek eddig nyugati exportra és további 250 darabra szóló megrendelésen dolgoznak. Termékeik kiállták a nem­zetközi próbát és három műszakban rátérhetnek a szalagszerű gyártásra, ami évi 1500 darabot jelent. A képeken a bemutató egyik jelenetét és a magas rangú vendégek tanácskozását lát­hatjuk. k. m. Vetélkedő Budafokon (Folytatás az 1. oldalról) ségű, tájjellegű borokat szé­lesebb körben megismerhes­sék. Ugyanakkor a minősítés elősegíti a szakszerűen kezelt borok jobb értékesítését is. A pincegazdaság a legjobb helyezést elért borokat — a termelőszövetkezetek­kel történt megegyezés alapján — felárral vásá­rolja meg. Ezek az italok hamarosan, tet­szetős palackokban kerülnek a fogyasztók elé. A házi verseny döntőjét —, amelyen több megye bora részt vesz — március első fe­lében tartják, ugyancsak Bu­dafokon. —sp— Krupszkaj a Lenin, Krupszkaja és Marija Iljinyicsna Uljanova, Lenin húga — az 1918. május elsejei díszszemle után. 1869. február 26-án született N. K. Krupszkaja, akinek egész fá­radhatatlan és sokoldalú tevé­kenysége elválaszthatatlanul ösz- szekapcsolódott a munkásosztály harcával a régi világ átalakításá­ért, a szocializmus és a kommu­nizmus győzelméért. N. K. Krupszkaja a forradalmá­rok azon nemzedékéhez tartozik, akik harcukkal előkészítették az emberiség történetének útját a tu­datos történelmi fejlődés korsza­kába. Ezekről az emberekről írta Le­nin még 1902-ben, a „Mi a teen­dő?” című könyvében: „. . . (Min­den oldalról ellenség vesz körül bennünket, s nekünk szinte ál­landóan tűz alatt kell haladnunk. Szabad elhatározásunkból egyesül­tünk éppen azért, hogy az ellen­séggel harcoljunk.” A lenini párt létrejötte pillana­tától 1917-ig illegális volt. De a kommunisták így is megerősítet­ték kapcsolataikat a néppel és Lenin vezetésével harcot folytat­tak a szocializmus ügyéért. Nagyezsda Konsztantyinova éle­te és munkája elválaszthatatlan Lenin életétől, elválaszthatatlan a kommunista párt fejlődésétől és erősödésétől. Nixon Londonban (Folytatás az 1. oldalról) képviselő, amikor általánosság­ban elítélte „a kiszivárogtatá­sok, félreértések, suttogások és kósza hírek” diplomáciáját. Nixon elnök még meghallgat­ta az országutakon elbitangolt számosállatokról szóló tör­vényjavaslat beterjesztését, de amikor Davidson skót liberális képviselő be akarta terjeszteni a skóciai kegyúri reformra vo­natkozó törvényjavaslatát, Ni­xon és kísérete csendben el­hagyta a termet... Sokoldalú tehetség volt, egyike j azoknak a kiváló asszonyomnak, akik egész életüket a munkásosz­tály, a párt ügyének szentelték. Fiatal korától kezdve forradalmi légkörben nevelkedett, ismerte a munkások és parasztok nehéz éle­tét, s látta a cári kormány rendőri önkényét. A marxista körben, ahol Marx és Engels műveit tanul­mányozta, magáévá tette azt a nagy eszmét, hogy a munkásosz- ] tály felszabadítása a munkásosz- I tály ügye, s hogy a munkásosz- j tály csak úgy tudja felszabadítani magát, ha minden dolgozót felsza- [ hadit. Nagyezsda Konsztantyinovna na­gyon müveit ember volt. Arany­éremmel végezte el a gimnáziu­mot, majd a pétervári felsőfokú leányiskolában a matematikai ta- i gozaton tanult, öt évig tanított az | esti—vasárnapi munkásiskolában. ' Közismert, hogy Vlagyimir II- jics a szibériai susenszkojei szám­űzetés évei alatt fejezte be híres munkáját, „A kapitalizmus fejíő- i dése Oroszországban”-t, Nagyezs­da Konsztanyinovna pedig a szám­űzött munkások képzésevei fog­lalkozott, a marxizmus megalapí- I tóinak munkáit tanulmányozták, s megírta első könyvét, a „A nő- munkás”-t. Egyszerűen, érthetően beszélt ebben a könyvben arról, hogy miért élnek nehezen a dol­gozó nők, s mit kell tenniük, hogy életük könnyebb legyen. A köny­vet IDOl-ben külföldön adták ki, illegálisan; titokban vitték Orosz­országba, s ott igen gyorsan elter­jedt. 1901. márciusában Krupszkaja Münchenbe utazik Leninhez és ott, az emigrációban az „Iszkra” szerkesztőségének titkáraként dol­gozik, s Leninnel együtt harcol. A párt Központi Bizottságának határozata alapján Lenin 1907 vé­gén kénytelen volt elhagyni Orosz­országot, s Krupszkaja is utána utazott. A „Proletarij” című bol­sevik újság szerkesztője lesz. Lenin kezdeményezésére 1914- ben kezdik kiadni a „JVximkásno” című folyóiratot. S annak ellené­re, hogy Krupszkaja külföldön élt, egyik szervezője es munkatársa volt a lapnak. Bernben, a nemzet­közi nökongresszuson 1915-beii mint az orosz küldöttség tagja, a háború kérdésében határozottan védelmezte a bolsevik álláspontot. A februári burzsoá-demokrati- kus forradalom után, 1917. április 3-án Nagyezsda Konsztantyinovna Leninnel együtt hazatért, s részt vett az OSZDP áprilisi konferen­ciáján és a párt uj programjának elóKészítésében. Ebben az időben egy sor cikket közöl a „Pravdá­ban”, a népművelés kérdéséiről es a nők és a fiatalság között vég­zett munkáról. S amikor a júliusi események után Lenin az Ideigle­nes Kormány üldöztetése elől kénytelen volt illegalitásba vonul­ni, Krupszkaja életét kockára téve utána ment Finnországba, hogy átvegye tőle az útmutatásokat a Központi Bizottság számára. Ok­tóberben Lenin a Központi Bizott­ság határozata alapján illegálisan visszatért Fétervárra, és Nagyezs­da Konsztantyinovna a legnehe­zebb, legveszélyesebb percekben mellette van, teljesíti megbízásait. A szovjethatalom első napjaitól kezdve a párt Nagyezsda Konsz- tantyinovnát bízza meg a népmű­velés irányításával. Nagyezsda Konsztantyinovna tagja volt a párt Központi Bizottságának, a XV. pártkongresszus után pedig a Központi Végrehajtóbizottságnak is, s életének utolsó éveiben be­választották a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának küldöttei közé, majd annak elnökségébe. A történelem sok kiváló asszony nevét feljegyezte, közöttük Na­gyezsda Konsztantyinovna Krupsz­kaja egyike azoknak, aki nemcsak a Szovjetunió népeinek, de a világ minden baladó emberének szeme­ben kiemelkedő egyéniség. Mihail Belov ÖszK erenc •• 4. Ha még emlékeznek a nyá­jas olvasók, ott szakítottuk meg a mese fonalát, hogy Kovács hadnagy tépett ruhá­ban, véres arccal bandukolt haza, anyja intelmeire számít­va. Az intelmek azonban el­maradtak. Mert vendég volt. Amint belépett az ajtón Zöldi nekiesett: — Elkaptad sógor! Gratulá­lok! — Nem kaptam el senkit. — Akkor téged kaptak el — nézett rá Marika, aki nem volt híján némi humorérzéknek. — Mi történt? — izgult Zöldi. — Hazajött a férj! — felel­te Kovács. — Majd megver az isten — sírta el magát a mama. — Szegény kisfiam ... így helybe hagyni. Látod, ha ... — Hagyjuk ezt most mama. Szeretnék megmosakodni... — Ekkora zűrt csinálni egy szatírból — morfondírozott Marika. — Tudod, .most a kis­csoportosoknál vagyok az óvo­dában. Délelőtt látom, hogy egy fiút vernek. Szétválasztom őket, hát kiderül, hogy szatí- rosdit játszottak és ez a sze­rencsétlen volt a szatír. — írni kellene róla te La­ci... Abban egyetértek, hogy ezt a nagyképű Szávait kivág­tad. De azért nekem adhatnál egy kis információt... Irtó nagy lennék vele a megyé­ben. — írjál te csak a névadó ünnepségekről — morogta Ko­vács és kiment a fürdőszobá­ba. Zöldi üres tarsollyal távo­zott, pedig megígérte Lillács- kának a Levendula imádott — pillanatnyilag már — ké­kesfehér hajú üdvöskéjének, hogy holnap reggel tájékoztat­ja az eseményekről. A várost e napokban az fog­lalkoztatta, igaz-e, hogy az SZTK felülvizsgáló főorvos fe­leség^ is az áldozatok között van. A főorvos ugyanis arról volt hírhedt, hogy aki járni tudott, azt munkaképesnek nyilvánította. Mesélik, hogy egy egészségesnek nyilvánított ember, rosszul lett az előszo­bájában, és már a mentőautó­ban rokkantsági nyugdíjba vették. A főorvos — doktor Beleznay — rozzant, májbajos, kedélybeteg ember volt. Min­denki irigyelte tőle, fiatal, gyönyörű nejét, aki csak a Vá­ci utcában csináltatott ruhák­ban járt és többet járt a Rothschild-szalonba, mint más asszony a henteshez. A hírt szilárdította az a szo­katlan tény, hogy az öreg egy hete mindenkit kiírt táppénz­re. Ha hinni lehet Lillácská- nak, még a vízvezetékszerelőt is, aki pedig a csapot ment megjavítani a rendelőbe. Az is szokatlan volt, hogy az asz- szony kerek egy hete nem je­lent meg a Levendulában, ami feltűnőbb volt, mintha a pin­cérek nem jöttek volna be. Az csak jóval később, az események lezajlása után vált köztudottá, hogy a szép Be- leznayné anyai örömei kezd­tek láthatóvá lenni. De ez már nem tartozik a mi törté­netünkhöz. Ezen az estén a Levendulá­ban a szólista Ambrus úr volt. Róla annyit kell tudni, hogy ő a város hivatásos reakciósa. Valaha jegyző volt, ült is va­lamicskét a felszabadulás után, aztán egy ktsz-nél volt előibb anyagmozgató, majd könyvelő, végül részlegvezető. Amíg aktív volt, őt mutatták fel pozitív példaként: lám mindenkit át lehet nevelni. Ö a mi emberünk lett, mert rjiegadjuk neki a módot, hogy becsülettel dolgozzon. Ambrus úr ugyanis valóban jól dolgo­zott. És nem politizált De amióta nyugdíjba ment — ha­vi 1800-ért — nincs mit koc­káztatnia. Persze senki sem bántja, ö az ellenség hangja. Van benne valami szórakoz­tató, mert nincs a kormány­nak olyan intézkedése, ame­lyet ne tudna félremagyarázni. Amit .mindenki lelkesen üd­vözöl, arról Ambrus úr bebi­zonyítja, hogy sírni kellene miatta. — Hát már ez is szatír — mesélte hallgatóinak. — Ez kérem egv pancser. Ez csak nálunk lehet. Mert itt már a bűnözők is olyan pitiánerek, kéremszépen, hogy az kimond­hatatlan ... — De Ambrus úr! Eddig tíz nőt erőszakolt meg. — Húszat, de lehet, hogy többet — javított Ambrus. — Na de hogyan? Mint egy kis­stílű tolvaj. Hallottak maguk uraim a bükkösi szatírról? Ez persze még a régi békevilág- ban volt. Az kérem mindegyik áldozatát megölte. Volt neki három pisztolya, és amikor a rendőrség rátört, akkor egy óráig harcolt velük. Ezek meg — mutatott a rendőrség felé — ezt a szerencsétlen alakot sem tudják elfogni. Vagy nem akarják... Lehet, hogy vala­mi tejes, van a dolo-goan. Én biztos forrásból hallottam, hogy ez a Kovács gyerek uta­sítást kapott fentröl, hogy ne nagyon ugráljon az ügyben... — Ma nincs jó formában Ambrus bácsi — állt fel az asztaltól Terebesi úr, a ma­szek fényképész és egy nagyot ásított. — Maga csak hallgasson Terebesikém. Menjen haza az aktfotóihoz. Igaz, hogy meg­van az idén érettségiző lány­osztály? Nem csodálom. Ami­lyen erkölcsök .manapság van­nak ... Hát így fortyogott az N.-i közvélemény. Járt mint az öreg malom garatja, amelybe régen nem öntöttek őrleni valót és most végre igazi ne­mes mag került a kövek közé. Kovács hadnagy pedig nap­szemüvegben járt, melyet ter­mészetesen azonnal észrevett a város. Mindenki tulajdoní­tott neki valami jelentőséget, hiszen a hadnagyot még soha nem látták napszemüvegben. Sípos tizedes nem is állta meg szó nélkül: — Kérek engedélyt kérdezni — csapta össze a bokáját, mert ezt a formulát sosem hagyta volna ki. Kovács már mondta, hogy különösen ha ketten vannak, hagyja ezt az örökös engedélykérést, de Sípos még életében nem há­gott át egyetlen szabályt sem. — Kérdezzen) — Mi van a hadnagy elvtárs szemével? — Kötőhártyagyulladás ... — Gondoltam ... Állítólag nagyon jó rá a pemetefű fő­zet ... — Idefigyeljen Sipos. Én most bezárkózom az irodámba. Üjra át akarom nézni a jegy­zőkönyveket. Ha az atyaúris­ten keres, annak sem vagyok itt. — Értettem! Az atyaúristen­nek sem! — rikkantott Sipos és egy nagy bokacsattanással távozott Kovács pedig a papírokba mélyedt. Egy óra múlva Sipos csat­togására riadt fel. — Mondtam, hogy nem va­gyok itt... — De ez nem az atyaúris­ten ... Hanem egy önkéntes rendőr. — Nem érdekel... — Kár. Mert az illető egy női hullát lelt a kiserdőben. — Akkor miért nem küldi azonnal be — ordított Kovács, de Sipos nem rezzent. Az önkéntes rendőr körül­ményesen előadta, hogy társá­val, aki most kinnmaradt a helyszínt biztosítani, egy bo­kor alatt egy női hullát talál­tak. — Honnan tudják, hogy hulla? — Az a személy hulla. Nem mozdul, falfehér és hideg. E jeiek pedig pontosan ráille- nek egy hullára. Kovács felpattant. Az utasí­tás szerint azonnal jelentette az ügyet a kapitánynak és felhívta a megyei kapitányság gyilkossági csoportját. Egy ilyen bűnügy nagy szakértel­met, képzett bűnügyi techni­kusokat igényel. — Kimentem a helyszínre. Ha a pestiek megérkeznek, küldje őket utánunk, az útra maid állítok eligazítókat. Az önkéntes rendőrt maga mellé ültette a kék-fehér Moszkvicsba. — Szerintem a szatír tette — mondta nagyon komolyan útitársa, aki a meleg májusi dé'utánra való tekintettel rö­vid uiiú inget viselt és kar- szalaeia a meztelen karján csúszkáit. — Maid meglátiuk — felelt mértéktartóan Kovács, mert egv profi nyomozó nem nvj- latkozhat meggondolatlanul. — Ott a hulla mutatott egy bokros rész felé az önkéntes rendőr ... (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents