Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-25 / 46. szám

KI ÉRTI EZT? A Fővárosi Elektromos Művek dunakeszi kirendelt­ségét azért látogattam meg, hogy érdeklődjem munká­járól, a kitűzött karbantar­tási teendőkről. Nem volt titkokat fürkésző célom. Mégsem tudtam meg sem­mit, mert a kirendeltség ve­zetője sajnálattal közölte, hogy a budapesti igazgató­ság engedélye szükséges minden felvilágosításhoz a sajtó számára. Ment nyomban a telefon Pestre. Én is hallottam a választ „odafentről”: nem beszélhet! Ha a tudósítót érdekli valami, fáradjon be az igazgatóhoz. Ö majd nyilatkozik — a dunakeszi apró-cseprő karbantartási és felújítási munkákról. Ki érti ezt a nagy titko­lózást? Talán az igazgató­nak olyan sok a szabad ide­je, hogy ilyen apró-cseprő ügyekben is magának tart­hatja fenn a tájékoztatás jogát? (uray) VÁCI tJÁPLQ ^SSBSSSSSSSSSSSSSSSSSS,' A PEST MEGYEI HÍRtAP KÜLÖNKIADÁSA Ölvén év nlái XIII. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM 1969. FEBRUAR 25., KEDD Három kilométeres szakaszon korszerű átkeléisM város Ideiglenes főútvonal, új közlekedési rend - két évre Megismételt fogadalom Szombat estig elhelyezték az új irány jelző KRESZ-táblákat a 2-es számú főútvonal városi szakaszán. A hétfőre virradó éjszaka lekerültek az ideigle­Muzsikáljunk együtt! Zeneiskolások fesztivdlhangversenye Dunakeszin Dunakeszi, február 23. A Petőfi Sándor Művelődé­si Ház benépesedett vasárnap délelőtt. Már a reggeli órák­ban sorra érkeztek autóbuszon, vonaton — Fótról, Váchartyán- ból, Vácról, Nagymarosról a hangszerekkel, kottatartókkal felszerelt zeneiskolás növendé­kek. A Duna jobb partján mű­ködő iskolákat Szentendre és a budai járási körzeti állami ze­neiskola képviselte. Felkészülten várták a szü­lőket, tanárokat, növendéke­ket. Az emeleti nagyteremben — egy lelkes apa munkája­ként — fél falat betöltő, ha­talmas rajz tette ünnepélyessé a dobogó hátterét. Vásárhelyi József, a járási tanács művelődésügyi osztá­lyának vezetője köszöntötte a megjelenteket. Muzsikáljunk együtt! — ez az Észak-Pest megyei fesztiválhangverseny vezérgondolata. Igen sok zene­tanár fáradozik azon, hogy már az öt-hat éveseket beve­zesse a hangjegyek csodálatos birodalmába, és a zeneiskolá­sok legtehetségesebbjei szak- középiskolában, majd a Zene- akadémián végezhetik felsőbb fokú tanulmányaikat. A délelőtti, majd a délutáni műsor azt bizonyította, hogy aki nem is ér el a zenei kép­zés csúcsára, az is megismer­heti a hazai és külföldi klasz- szikusokat, széles körű alap- műveltséget szerez, és örök barátja marad hangszerének. A zsűri nem rangsorolta a szereplőket. Mind a négy ze­neiskola betanító tanárai elis­merésben részesültek. A me­gye több száz növendéke kö­zül ezen a vasárnapon száz­ötvenen álltak Dunakeszin do­bogóra. Szereplésük a Tanács­köztársasági művészeti szemle egyik emlékezetes, szép ese­ménye volt. (P. r.) TEJES KOOPERÁCIÓ országosan is kooperáció Baranya megyé- baksai Ezüstka- a Tejipari Val­ii jszerű — egyedülálló jött létre a ben működő lász Tsz és lalat között. Eszerint a termelőszövet­kezet nemcsak a közös gazdaságban fejt tejet gyűj­ti össze, hanem felvásárolja a hozzátartozó hat falu ház­táji tejét is. Lehűtés után a saját négyezer literes — tankautóján elszállítja a pé­csi tejüzembe és visszafelé elhozza a tej fontos mellék- termékeit, az írót és a savót, amit az állatok takarmányo­zására használnak fel. A termelőszövetkezet egy­úttal magára vállalta a hat falu tehén nélküli család­jainak ellátását tejjel és tej­termékkel. nes borítóleplek a jelzőtáblák­ról. — Február 24-én 0 órakor új közlekedési rend lépett életbe Vácott — tájékoztat Pő- cze Imre rendőr főhadnagy a közlekedésrendészeten. —Mint ismeretes, több hónapos elő­készítő munka után megkezdődik a 2-es szá­mú főútvonal régen ese­dékes rekonstrukciója. — Az Árpád utcában, a Rá­kóczi utcábari, a Lenin úton és a Szabadság úton megszű­nik a főútvonali közlekedés, és a forgalmat áttereljük a Dózsa György út, Köztár­saság út, Mártírok útja vo­nalra. Ezen a szakaszon a főútvonal­ra érvényes korlátozások kö­telezőek (lovas kocsi, traktoros vontató kitiltása stb.). A sebes­séget 40 kilométer óraátlagra csökkentettük az út keskeny- sége és a sok mellékutca miatt. — Különösen az átmenő for­galom és az áthaladó külföldi járművek okoznak majd gon­dot, de a váci terepet ismerő hazaiakat is kérjük, hogy figyeljék az elhelyezett új jelzőtáblákat. Az ideiglenes új főútvonalon például tilos a parkírozás, megállni csak a személyek be- és kiszállásánál, illetve az áruk fel- és lerakásánál sza­bad. Az utazóközönség figyel­mét felhívjuk, hogy megváltozik a MÄVAUT- járatok útvonala is. A Dunamenti Víz- és Csa­tornaműveknél Kiszel János igazgató így tájékoztat: — Az útépítőkkel teljes összhangban dolgozunk. A le­zárt útvonalat mi vesszük elő­ször birtokba. A Híradó út és a Rákóczi utca közötti szakasz szennyvízcsatornát kap. A Lenin úton és a Szabadság úton felújítást végzünk; más­fél méter mély árokba helyue- zük a cementcsöveket. — Mégiscsak hal- lanlan! — csapott az asztalra dühében a kultúrotthon igazga­tója, amikor a gaz­dasági felelős har­madszor is elé tett egy kimutatást. Ki­derült, hogy bár rég lejárt a határidő, a sok milliós vállalat még mindig nem utalta át a 3000 fo­rint tartozását. Éven­te 150—200 dolgozó­juk él azon a mun­kásszálláson, ahol a kultúrotthon látja el a népművelési fel­adatokat. Háromezer forint ezért igazán nem nagy összeg. — Nohát... Elharapta a szót, ivott egy pohár vi­zet... A vízzel le­nyelte a mérgét, be­hívta a pénztárost, útielőleget vett fel. aztán másnapra be­írta a határidőnapló­ba: Budapest. 3000 forint A szakszervezeti titkárt hiába kereste. Csak a gazdasági fe lelőst találta meg e pénzügyi osztálvon. — Honnét ictt a? elvtárs? Vádról? Mi lyen ügyben? — ér­deklődött az udva­Vigyázz a fejedre! rias fiatalasszony, a hetedik íróasztal mö­gül. — Várjon csak, várjon. 3000 forint? Valamire emlékszem. Egy udvarias felszó­lítólevél. Szóval ma­ga követeli azt a 3000-et. — Bocsánat, nem követelem. Csak ké­rem, hogy utalják át az otthonnak. \ — Jöjjön velem a főnökhöz. — Vigyázz a fejed­re! — olvasta az osz­tályvezető előszobá­jának alacsony ajta­ja fölött a felírást. Éttől nevethetnékje támadt. A komikus helyzetekben soha­sem tudta fegyelmez­ni magát. Mosolyog­va lépett be a főnök előszobájába. — Tessék levetkőz­ni — mondták a gép- írónők. Ez jól jött. Legalább van ok a somolygásra. — Ha meg tetsze­nének engedni, csak a télikabátomat Mi­velhogy szégyenlős vagyok. — A lányok egy pillanatra zavar­ba jöttek, majd ne­vettek a tréfán. — Ez már nagyon régi ügy. Azt aján­lom, tárgyaljon a fő­könyvelő elvtárssal — ajánlotta az osz­tályvezető. — Menjünk — mondta a gazdasági felelős is, és az arcá­ról elszántság tükrö­ződött. A főkönyvelő nyersszínű íróaszta­la mögött ült, vagy inkább feküdt egy karszékben, hátradől­ve, behúzott nyakkal, zsebre dugott kézzel. A belépők láttán sem volt hajlandó ki­zökkenni ebből a póz­ból, sem kezet nyúj­tani, ,s hellyel kínál­ni. — Az a három­ezer? Tudok róla. Bágátell. Meg is sza­vazták. Csak önök nem kérték. — Ha egyszer szer­ződést kötöttünk, mi­ért kellett volna kér­ni? — mondta az igazgató. — Külön­ben egy halom leve­let küldtünk, és sze­mélyesen kerestük önöket. — Erről én nem tudok... — Az a lényeg, hogy az összeg minél hamarabb átkerüljön a mi számlánkra — válaszolta az igazga­tó, aki a télikabátját mázsányinak kezdte érezni, és szerette volna összetörni a radiátort. — Legfeljebb a második félévben utaljuk át azt a bá­gátell összeget — ve­tette oda ismét a fő­könyvelő. — Hát idefigyeljen, mágá Bágátell Bü­rokrata — akarta mondani az igazgató, de eszébe jutott az osztályvezető szobá­ja feletti felirat: „Vigyázz a fejedre!” Amikor kilépett az utcára, harsány kiál­tást hallott: — Vigyázz a fejed­re! Ahogy felnézett — malterosvödör lógott egy hosszú kötélen. Éppen hogy a fejére nem zúdították a te- tőjavítók. Kovács István Két útépítő vállalat érkezett Vácra a munka meggyorsítása végett. Dr. Pálfy Magdolna, az egyik vezető mondja: Korszerű főútvonalat kap a város. Az alja terméskő lesz, erre ke­rül a beton, majd négy centi­méter vastag aszfaltkoptató, bitumenes felső réteg. Hasonló lesz a dunakeszi házgyár előt­ti szakaszhoz. A buszok szá­mára 30 méteres leálló sávo­kat biztosítunk, és minden te­kintetben a legfejletteb út­építési technológiát alkalmaz­zuk. Az útépítés csaknem két esztendeig tart, de utána mo­dern útvonala lesz a városnak — ezen a szakaszon. (papp) Szombaton zsú­folásig megtelt a városi tanács há­zasságkötő terme. Ezen a borongós februári napon nem életbe induló ifjú pár állott az anyakönyvvezető elé, a nászinduló hangjára fehér hajú férfi lépke­dett idős élete párjával a virág­gal díszített asz­tal elé. Théklesz László és felesége, Anzi- na Ilona megismé­telt egy 1919. feb­ruár 22-én elhang­zott fogadalmat. Az a régi „igen” ötven éven át fűz­te őket egymáshoz j óban-rosszban egyaránt. A tanács Szent- irmay Tibort bíz­ta meg a társa­dalmi ünnepség rendezésével. A szombati műsor méltó volt a rit­ka, szép alkalom­hoz. Kosztolányi Dezső és Tóth Ár­pád verseit Újhe­lyi Éva és Báb i Éva mondta el, nagyon szépen. Növelte az ünne­pélyességet Brusz- nyai Margit és Rácz Zsuzsanna gordonkaduettje. A Kuczor Béla vezette kamarakó­rus szívet melen­getőén énekelt. Kovács József - né anyakönyvve­zető beszéde is túllépett a hivata­los formaságokon. Pucher Gyula ün­nepi köszöntője vázolta a megtett utat, végül követ­kezett a rokonok, egykori munkatár. sak és ismerősök gratulációja. Két gyermek, unokák és déd­unokák osztoztak a deres hajú Théklesz házaspár örömében. (papp) (Kép: Törnek) Március 7-én alakul meg az Apolló Ifjúsági Klub A tánc csak egyik lehetőség — Eleven vitákat, izgalmas eszmecseréket igényelnek a fiatalok A fővárosban sorra alakul­nak a neves beatzenekarok szervezésében a különböző klubok, mint az Omega Ki­nizsi utcai klubja, a Metró- klub, és legutóbb a Fővárosi Művelődési Házban az Illés- klub. Ez adta a Madách Imre Művelődési Központ Apolló zenekarának is az ötletet ah­hoz, hogy klubot szervezzen. A zenekar vasárnaponként „össztáncon” szórakoztatja a városi fiatalokat. Gyakori, hogy hely hiányában nem lehet mindenkit a tánchelyi­ségbe beengedni. Ezek a vasárnapi táncos esték kellemes szórakozást nyújtanak, de úgy látszik a fiatalokat csupán a tánc nem elégíti ki. Klubszerű össze­jövetelekre gondolnak, ame­lyeken — a tánc mellett — más programok is szerepelnének. Ezek a klub­összejövetelek azoknak is le­hetőséget nyújtanának a tán­colásra, akiknek eddig nem jutott vasárnap este jegy. Ezt az elgondolást támogatja a művelődési központ vezető­sége, és ezért kérték meg a zenekar vezetőit, hogy szer­vezzék meg a klubot. Kiderült, hogy a művelő­dési ház, a zeneitar és a fiatalok igényei találkoztak. csak éppen nem az eredeti elképzelések szerint, hanem merészebb, meglepőbb, élet­képesebb formában. A ze­nekar tagjai előadták, hogy ők egy kulturált közösséget szeretnének létrehívni olyan fiatalokból, akiket nemcsak a táncolás érdekel, és amely­ben a tánc csak egyik lehe­tőség, a sok között. Ezek a lehetőségek még nem öltöt­tek egyelőre testet, inkább csak mint óhajok, elképzelések jelentek meg. Szeretnének — mondják — néha komolyan beszélgetni felelős városi vezetőkkel — ál­lami és politikai vezetőkkel egyaránt — a város életé­ről, gondjairól, az országot érinti belpolitikai és izgal­mas külpolitikai kérdésekről. Nem akadémikus előadások­ra. unalmas szemináriumok­ra, hanem eleven vitákra, izgalmas eszmecserékre gon­dolnak. Meg művészeti, er­kölcsi vitákra, és sok-sok szellemes játékra. Ilyen előzmények után szü­letett meg az első kísérleti foglalkozás, szinte minden szervezés nélkül. Közel ötve- nen jelentek meg ezen a feb­ruár 14-i összejövetelen. A program két tánczene­kar versenyével kezdődött. A zsűri a versenyprogram utáni szünetben szakmai véleményt gyűjtött, a legszigorúbb bírák, a fiatalok körében. Ezután az előzetes terveket beszélték meg. Sok részletötlet gazda­gította a kialakulóban levő programot: legyenek vetített­képes útibeszámolók, egész­ségügyi előadások, néha ta­lálkozhassanak művészekkel, és így tovább ... Meglepetéssel és örömmel tapasztaltuk, hogy a tánczene köré alakult csoport rendkí­vül találékonyan szerveződik közösséggé. Hiszen legyűrhe- tetlen igényük van erre. De azt is észrevettük, hogy nem szabad helyettük kitalálni és főként helyettük kinyilatkoz­tatni, mi az amit szeretnének, FELVESZÜNK 5-8 éves gyakorlattal FELÜJITÖLAKATOST, VILLANYSZERELŐT és MŰSZERÉSZT. Szabad szombat. Bér: megegyezés szerint. Híradástechnikai Anyagok Gyára üzemgazdasági Osztály, Vác, Zrínyi u. 17. amit szívesen csinálnának, ami kedvükre való, és ami éppen ezért összetartja őket. Nincsaz a vezető, akinek a fantáziája versenyezni tudna az elevenen tevékenykedő kö­zösség ötleteivel. A művelődési központ vezetői úgy gondolják, hogy tovább­ra is lehetővé teszik, sőt ser­kentik az öntevékeny kezde­ményezést. Tisztában van­nak azzal, hogy itt is nőhet­nek vadhajtások, de arra gondolnak, ha erős a közös­ség, e vadhajtásoktól segítsé­gükkel megszabadulhatnak. Annak is tudatában vannak, hogy a vezetésnek is lehet­nek tévedései, amelyek nem­egyszer az ilyen jó szándékú közösségek felbomlásához ve­zetnek, és akkor már nem lehet mást tenni, mint — is­ten tudja, hányadszor — a ta­nulságokat levonni. Ezért áll­nak most e természetesen ki­alakuló közösség mellé, mert itt még a tévedéseknek is ele­venebb önkontrolljuk van. Izgatottan vártuk hát a klub március 7-i hivatalos megalakulását, utána 3ed a légióként azt, hogy ez ar anyagilag is önmagát elta-*ó klub mennyire váltja be r fiatalok elképzeléseit, elégíti ki a fiatalok igényeit. (P—B) Örrzentmiklós Mérleghiány nélkül Szombat délelőtt tartotta zárszámadó közgyűlését az őr- szentmiklósi Egyesült Barát­ság Termelőszövetkezet. Az 1967. évi hárommillió forintos mérleghiánnyal szemben hiány nélkül zárták az elmúlt évet. A tagok a2 idén mintegy tíz­százalékkal többet kerestek az 1967. évinél, a naponkénti át­lagkereset elérte a hetvenhét forintot. A közgyűlés után a termelő- szövetkezet tagjai az ősszel termőre fordult =zőlőjük első terméséből forralt borral kö­szöntötték egymást.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents