Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-25 / 46. szám
ft rea> MIC HJUiriao 1969. FEBRUÁR 25., KEDD Amerikából jöttünk Fennállásának 20. évfordulóját ünnepli a Cirkusz és Varieté Vállalat, házi színpada, a budapesti Lenin körúti Kamara Varieté. Már javában próbálják a jubileumi bemutató műsorát: első felében az elmúlt 20 év legsikeresebb számait elevenítik fel, második részében Goldoni: „Miran- dolina” című művének beate- sített változatát játsszák Hotel Miradolina címmel. A műsor két vendége Rátonyi Róbert és leánya, Hajnalka. Premier: „Amerikából jöttünk’’ címmel, február végén. Apróhirdetés -1969 A Sunday Telegraph című ausztráliai lapban a hirdetések rovatában több napon át megjelent az alábbi felszólítás: Alan, gyere haza! A papa megígéri, hogy nem kell levágatnod a hajadat. Megkezdődött váci szakaszának átépítése Vasárnapról hétfőre virradóra, pontosan éjfélkor új közlekedési rend lépett életibe Vácott. Ugyanis több hónapos előkészítő munka után megkezdődött a város területén a 2-es számú főútvonal régen esedékes rekonstrukciója. Szükségszerűen emiatt a város belterületén több utcában megszűnt a főútvonali közlekedés, s a forgalmat átterelték más utcákba. Mindenütt megfelelő jelzőtáblákat helyeztek el. A lezárt útvonalat a Du- namenti Víz- és Csatornaművek veszik először , birtokba. Részben szennyvízcsatornákat építenek, másrészt felújítják a régieket. A három kilométer hosz- szúságú, új modern főútvonal a városban már a legkorszerűbb eljárásokkal készül: terméskő aljazatta kerül a beton, erre pedig a négy centiméter vastag aszfaltkoptató bitumenes felső réteg. Ugyanilyen útszakaszt építenek Dunakeszin, a házgyár előtt is. A buszok számára a megállóhelyeken 30 méteres leálló sávokat készítenek. JÜRGENS BILLIÓI Curd Jürgens, a tehetsége mellett csillagászati jövedelméről ismert német színész a jelek szerint valóban nem tud már mit kezdeni billióival, A vállalati gyarapodás alapja: a korszerűség, a jó minőség A termék minősége a munka hatékonyságának és az életszínvonal alakulásának egyik fontos tényezője. Egy termék élettartamának 10 százalékos növelése — hatását tekintve — hasonló arányú termelékenységemeléssel, illetve árszínvonal-csökkentéssel azonos értékű. Gazdaságilag még az is kifizetődő, ha mondjuk, a bérköltségek 10 százalékos növekedésével érik el az említett 10 százalékos élettartamhosszabbodást. Sőt a vevő is hajlandó megfizetni az ilyen minőséget javító többletráfordítást. Példánkban 10 százalékkal kap „többet”, miközben a tennék önköltsége s ára legfeljebb fél-egy százalékkal növekedhet. Ma még gyakran az ezzel ellentétes minöségrontásnak lehetünk tanúi. Ha a munkás — tegyük fel — „ráver”, s az előírt műszaki-technológiai gondosság rovására például 10 százalékkal termel többet, hasonló arányban növekszik a keresete. Ha ezt teszik gyári méretekben, növekszik a forgalom, a nyereség, a vezetők prémiuma. Rövid távon tehát jól jár az egész kollektíva, noha a „lazítással” nemcsak saját munkájukat devalválják, hanem egyúttal a felhasznált anyagokat, berendezéseket is leértékelik. Hosszabb távon azonban mindez visszaüthet. Vagy úgy, hogy a minőségrontás társadalmi méretekben a nagyobb keresetek tényleges vásárlóértékét csökkenti, vagy úgy, hogy a minőségrontó lelepleződik és elszigetelődik a vásárlók körében, s termékei eladhatatlanná válnak. A reform, a piac, a verseny szerepének növelésével tulajdonképpen reálissá teszi ezt az utóbbi társadalmi kontrollt. Az ehhez szükséges feltételek azonban nem alakulnak ki egyszerre. A piaci egyensúly hiánya, a kínálatot meghaladó kereslet átmenetileg táplálhatja a minőségrontást. Mert megveszik a rosszat is, ha nincs más. Ezért fordulhat elő, hogy több mint egy esztendővel a reform bevezetése után változatlanok a panaszok a cipők minőségére, sőt újkeletű jogos kifogások is érnek bizonyos bútorokat, textilféléket. A fogyasztó abszolút védettségét, minden minőségi panasz megszüntetését, persze, az új mechanizmustól később sem várhatjuk. Az viszont kétségtelen, hogy a munka hatékonyságának s ezen belül a minőség javításának, a termék tartósságának komplex értékelésére a rugalmas árrendszer, a tárgyilagos fogyasztói elismerés vagy bírálat alkalmasabb, mint a szinte kizárólag mennyiségi feladatokra szorítkozó egyszeri tervutasítás. Bizonyos eredményekkel, a * minőség érzékelhető javulásával elsősorban ott találkozhatunk, ahol már jóval a reform bevezetése előtt felismerték mindezek szerepét, fontosságát. így például a hazai háztartási hűtőszekrények a kivitelt, a műszaki megoldást, az üzembiztonságot tekintve egyaránt állják a versenyt az importtal. A Lehel-család nyolc tagja kapható, s így minden vásárló talál köztük igényének, anyagi helyzetének megfelelőt. Nem véletlen, hogy a hűtőszekrények garanciális idejét az elsők között emelték fel két évre. De az sem véletlen, hogy tavaly óta az olajkályhákat, a televízió-, a rádiókészülékeket, a villamos háztartási berendezéseket is kétéves garanciával árusítják. A garanciális idők sorozatos emelese nem volt vanaiaii szempontból költséges és kockázatos vállalkozás, mivel hatásos intézkedések történtek a minőség javítására, az üzembiztonság, az élettartam fokozására. A vevők bizalmát és a gyártók felelősségét ez az intézkedés mégis nagymértékben növelte. A minőség javítása összetett műszaki fejlesztési, szervezési, anyagi ösztönzési és szemlélet- formálási feladat. Egy-egy termék előállításában a munkások és a műszakiak ezrei vesznek részt (az anyagok, az alkatrészek gyártóit is összeszámlálva). S néha a legkisebb csoport vagy esetleg egyetlen ember felelőtlensége, hibá'ja lerontja az egész kollektíva munkájának hatásfokát. A feladat bonyolultságának megfelelően helyes, ha minden vállalat kialakítja a maga hosszú távú, minőséggel kapcsolatos politikáját. Ahogyan például a Csepel Autógyárban elhatározták, hogy a tehergépkocsikat — valamennyi fődarabjukat — alkalmassá teszik kétszázezer kilométer lefutására. (Jelenleg a tehergépkocsinak van olyan fődarabja, amely csupán 40—60 ezer kilométeres teljesítményre képes.) Ez a nagy vállalkozás több kooperációs partnert is érint, s új feladatokat ró az autógyár minden részlegére, dolgozójára. A befektetés — bármennyi munkát, anyagi áldozatot is igényel — kamatostul megtérül. Hiszen a 200 ezer kilométer lefutására alkalmas Csepel tehergépkocsik már minden szempontból versenyképesek lesznek itthon és külföldön. Hasonló átfogó jellegű minőségfejlesztő program kidolgozására van szükség minden vállalatnál, de különösen azokban az ágazatokban, ahol ma még sok a jogos minőségi panasz és kifogás. A textil- és ruházati iparban ezt most már a piaci viszonyok is sürgetően megkövetelik. Sok könnyűipari üzem küzd az idén értékesítési gondokkal, s ez arra kénysze riti őket, hogy jobban figyeljenek a fogyasztói igényekre. A gondos, lelkiismeretes munkától, a korszerűségtől függ mindinkább a vállalatok léte, megélhetése. S ez a gazdasági kényszer az óhajnál is, a parancsnál is hatásosabb hajtóerő. Kovács József amelyeket legutóbb egy nyugatnémet folytatásos krimi címszerepében gyarapított. Kedvteléseinek kulisszái mögé egy bécsi építésznek megjelent nyílt levele engedett bepillantást. Miután korábban Jürgens vádolta építészét azzal, hogy palira vette” irreális kalkulációival, most az utóbbi riposztozott: ne csodálkozzék Jürgens, ha a számlák rendkívüliek, hiszen az igények is azok. Nem filléres dolog például a fürdőszoba márványnyal való burkolása és üvegfürdőkád beépítése. Érthetően pénzbe kerülnek az aranyozott csapok és az illemhelyre szánt ■ kristálycsillár csakúgy, mint a hálószoba rókabőr szőnyege. Végül, 185 ezer schilling igazán nem sok egy liftért, amelybe lehallgatóberendezést, magnetofont és különleges megvilágításokat nyújtó berendezést építenek. Miután a Bécs belvárosi szupei'lakás építése ilyenformán elhúzódik, Jürgens szabad idejét dél-franciaországi villájában tölti, ahol a többi között 300 négyzetméteres „lakószoba’ és úszómedencék állnak a mű' vész és manökenből lett neje rendelkezésére. DÉSÍ HUBER ISTVÁN EMLÉKEZETE Negyed évszázada hunyt el a magyar szocialista képzőművészet és a hazai szocialista iműkritika nagy alakja, Dési Huber István. Az emberi történet maga is emlékezésre és csodálatra méltó: a tönkre jutott nagy- enyedi ékszerészmester korán dolgozni kényszerült fia, a hajdani kovácsinas, kifutó és pincérgyerek, a későbbi világ- háborús katona és hadirokkant, még későbbi ezüstműves hogy vált kitűnő művésszé, nagy műveltségű kritikussá. Az évfordulón e csodálatra méltó emberi életrajz eredményeire emlékezünk, grafikákra és festményekre, vitacikkekre és remekbe készült tanulmányokra: e rövid tisztelgés néhány sorába még a gazdag termést sem tudjuk hiánytalanul befogni. Művész volt és következetes szocialista ember, s e két vonása határozta meg a ragyogó pályát a két háború közötti magyar társadalom sötétlő esztendeiben. Ifjú éveiben egyszerre tanulta a rézkarcolást és a tudományos szocializmust, az ecset kezelését és a forradalmi gondolat forgatását, s érett férfi korában egyszerre hirdette a forradalmat mesteri képpel, harcoló cikkel, agitáló szóval — egész valójával. Alighogy elsajátítja a grafikai művészet rejtett fogásait, már forradalmi grafikát csinál: korábban, mint Derkovits híres Dózsáját, linóleumba metszi 1928-ban a IV. Rendet, a proletárok elnyomott, de győzelemre kész és győzelemre érett rendjét. Alighogy elsajátítja az olajfestés tudományát, és művészpályára készülő munkásból művésszé válik, már diadalmas munkások állnak keményen szerkesztett képein: üllőhöz szegezett, kőszilárdra festett Vasmunkás meg az ugyanilyen nehéz öklű, ásójára ugyanilyen fenyegető biztonsággal támaszkodó Földmunkás. Forradalmárrá és művésszé egyszerre érett, az érett forradalmi képzőművészet teljes ÖNARCKÉP diadala csak ezután, kiteljesedett korszakaiban következett be. Liebknecht-lapos csendéletén még némi külsődlegesség- gel, némi naiv plakátszerűséggel jelentkezik — egy kalapács, egy forradalmi grafika odafestett mása jelzi a festő világnézetét — akárcsak Sarló és kalapácsos csendéletén, amelyért börtönt járt meg, s amelyen tányérperemnek álcázott sarló, kompozíciós eszköznek rejtjelzett kalapács és kommunista grafika ad titkos jeleket. Egy belső, forradalmi művészszemlélet beérését ígérik az első esztendők tiszta, képletszerű alkotásai, s a kitűnő festő paly áj úti ’ á beérés nem várat sokáig magára. A sarló, a kalapács alakja eltűnik a képekről, hogy a Új üzemben, új gyártmányok Csapágyak féláron — Kevés a munkaerő - Gyorsmozgású kézikocsi A maglódi gépgyár eddig arról volt nevezetes, hogy többféle, a mezőgazdasági üzemekben nélkülözhetetlen víztárolót gyártott. Ez év elején megváltozott a vállalat profil- , ja, egész termelési szerkezete,! s egyúttal a neve is. Uj üzemet hoztak létre a A beosztott visszaszól — V\N’— És még maga mondta, hogy én egy nagy állat vagyok? Kertész László rajza régi épületekben Maglódi Vasipari Vállalat néven. Faur Mihály, a vállalat igaz- j gatója ezzel kapcsolatban el- i mondotta: — Miután az általunk közel egy évtizedig gyártott és felállított hidroglóbusok már behálózzák szinte az egész országot, új gyártmányokat kellett találnunk. Ez legalább olyan jelentőségű, mint az előző: többféle típusban kézikocsikat gyártunk. A nem motorizált szállítókocsik, nagyban köny- nyítik a munkát, például a szövőgyárakban, vagy a munkapadok között. A vállalat emellett, illetve ezzel összefüggésben legalább ugyanilyen jelentőségű feladatot vállalt még: az eldobott, másutt már nem használt csapágyak felújítását, regenerálását. Ezeket a kiselejtezett alkatrészeket sok nagyüzemtől vásárolják meg és felújítva 50 százalékkal olcsóbban hozzák forgalomba. Óriási a kereslet irántuk, nem is győzik a munkát, ezért sok vevőt el kell utasítani. Egyik oka ennek az, hogy a gyárak még nem tudják, a maglódiak nemcsak eladnak, hanem vesznek is használt, kiselejtezett csapágyakat. A másik ok: az üzem 300 főnyi létszáma kevés, de nem kapnak dolgozókat. Érdekes tünet; a termelőszövetkezetek melléküzemei szép lassan elszívják embereiket. Ott többet fizetnek, ezért odamennek a fiatalok. Emiatt a vállalat egyelőre nem tudja bővíteni termelését. (koblcncz) sarló és kalapács világszemlélete uralja a képek minden részletét. Ott feszüljön a Pihenő szénbányász feltüzesedő színeiben, fáradt és fenyegető izomzatúban. a Guberáló „semmik vagyunk, minden leszünk” eszmét idéző, elgyötört monumentalitásában, a Déli pihenő fáradt gyönyörűségében és a Vörös kémény (más címen: Gyár az erdőn) kopottas diadalában, amely egy osztály hatalmas szimbólumává válik. Ez a sarlóval és kalapáccsal jelképezett, diadalmas szemlélet sugárzik Dési Huber leírt soraiból, elméleti cikkeiből haláláig. Akkor is, amikor az embert, a művészt kétszeresen kikezdi kora, amikor a Vihar- madarak vészjósló kompozí- é^/s^étrí' jjfe)íV''iri'ár a tüdőbeteg Dési Hubert gyötrelmeit és a forradalmár Dési Huber életérzését a fasizálódó országban. 1944. febrúár 25-én hunyt el a budakeszi tüdőszanatóriumban. Három hét múlva a németek megszállták Magyarországot. Zs. A. Könyvespolc Leibl Wilhelm Leibl, a modem német festészet egyik legjelentősebb egyénisége, az „alla príma” festési eljárás első alkalmazója volt. Minden előzetes vázlat, előrajzolás réteges festés nélkül a palettán kikevert és egyszerre felrakott színfoltokkal alkotott. Ahogyan élete is pontosan a XIX. század második felébe illeszkedik, úgy festészetének problémái, művészi törekvései is e kornak forradalmi küzdelmével, a realizmus előretörésével fonódnak össze. Courbet, Munkácsy, Repin német társa volt és művészete utat tört az őt követő német festőgenerációk előtt. A Corvina kiadó a Művészet kiskönyvtára sorozat, legújabb Leibl művészetét ismertető kötetének tanulmányát Alfréd Langen német művészettörténész írta. A kötet 53 képet tartalmaz — ezek közül 7 színes —, melyek Leibl legfontosabb műveit reprodukálják. — K — SZTORI Egy amerikai folyóirat pályázatot írt ki a legrövidebb aktuális témára. A díjat a következő szöveg nyerte el: „Egy autóbuszban egy fiatalember felajánlotta a helyét egy idősebb nőnek. Ez elájult a meglepetéstől. Amikor magához tért, megköszönte a fiatalembernek az átengedett helyet. Erre a fiatalember ájult el. Nem voltak hozzászokva ...”
