Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-23 / 45. szám
VÁCI A PEST MEGYEI hírlap különkiadása XIII. ÉVFOLYAM, 45. SZÁM 1989. FEBRUAR 23., VASÁRNAP ÚJ TECHNOLÓGIÁVAL A VILÁGSZÍNVONALÉRT Két új gépsor a transzformátorgyártásban Uüromsaor íerm#»/t:kentfeh?»/•«, kisebb területen, új úpitkvaésck i síkúi Kulturális hírek néhány mondatban Társadalmi tulajdonunk: az anyanyelv V aló igaz, hogy jogszabály nem nyilvánította azzá; az írott törvényekben tehát hiába is keresnénk büntető rendelkezéseket a nyelv elleni merényletek elkövetőivel szemben. Nem börtönöznek be, pénzbüntetésre sem ítélnek, még csak meg sem intenek, ha édes anyanyelvűnk ellen vétünk szóban vagy írásban. Megszoktuk, hogy csak az anyagi javakat tekintsük a nemzet védelemre méltó tulajdonának. A nyelv elleni bűnök következményeit nem mérhetjük tonnában vagy forintban, ezért ügyet sem vetünk rájuk. Már-már azon lepődünk meg, ha magyar ember egyszerűen s hibátlanul beszél anyanyelvén. Anyanyelv, azaz: minden magyarra rászállott nemzeti örökség. Nemzeti örökség, mely az egész (történelmi és ma élő) magyar társadalom sajátosan közösségi terméke, azaz: társadalmi tulajdona. Az bizony, mind keletkezésében, mind a nemzeti társadalom életében betöltött szerepében. M ert hát mi is a nyelv? — A nyelv gondolataink, érzelmeink kifejezésének, közlésének eszköze. Nélküle el sem képzelhető a művészet, tudomány léte, fejlődése, következésképpen az anyagi javak termelése sem. Nemzetünk történetében volt idő — Kazinczy korában —, amikor a magyar nyelv elmaradottsága kerékkötőjévé vált a fejlődésnek. Gazdagítani kellett szókincsünket, valósággal meg kellett újítani a magyar nyelvet, hogy alkalmas eszközévé váljék nemzeti kulturális és gazdasági fejlődésünknek. Nemzedékünk virágzó nyelvet örökölt. Nincs a gondolatoknak olyan mélysége, az érzéseknek olyan változatossága, melyet nyelvünkön meg ne lehetne szólaltatni. Éppen mi lennénk a tékozló fiúk, akik ebek harmincad jára hagyjuk e legdrágább nemzeti örökségünket? Édes anyanyelvűnk elleni hibák számtalan forrásból ere- . deznek. Elterjedésük legfőbb oka a nyelvi érzéketlenség, közömbösség sorsa iránt, önfegyelemre van szükség, nagyobb felelősségtudatra, hogy népünk, nemzetünk jövendő fejlődésének e legalapvetőbb eszközét megtisztítsuk az elburjánzó hibáktól. Olyan közszellemet kell kialakítanunk, mely érzékenyen visz- szahat minden nyelvi betegségre, megelőz és gyógyít egyszerre. H ol és hogyan kezdjük el? — Én magamon s te magadon, kedves olvasóm, mert igénytelenségünkben, nemtörődömségünkben egyek vagyunk nyelvünk megrontásában. Ferencz Lajos Megáldott drága nyelvünk Homokot hoztunk magunkkal, meg lustaságot, a nagy Ázsia nyomorát és avittas bocskorát bűvölő, gyönyörű meséknek. Es táltos hitünk és bizodalmunk, szívünk volt minden birodalmunk, s a leáldozó nyugati napra sokáig nem raktunk keresztet és belőlünk nem szakadt ámen. Mi lettünk árban a sziget és áldókö és nyírliget, a lemeztelenített regős dalok kojtos füstben úgy keringtek, akár a messzi csillagpor csengös holdezüstben. Mi lettünk őrző a kapun, ám mire az emlék hamva hunyt, már késő és vérző szivünk csak lassan eszmélt fel. Sem Krisztusunk, sem fehér lovunk nem volt elég jó istenünk, karó szentelt és fogunk mégis csak imát forgatott, ha akartuk, ha nem akartuk, folyók feletti néma ködben a libbenő madárözönben reményünk madara, vágyunk aranya • elperdült, mint bűvöletben, könnyek között lehanyatló tündérálom, az el nem érhető ... Es úgy maradtunk magunkra, akár a szúrós torzsa, ha mellette virág nem terem. Egy kenyerünk van, ez rejtelem, de valóság, kézzel fogható, szívünkben morzsolgatható: a szó, a szó, a szó! A szó, az örök szerelmünk, megáldott drága nyelvünk, a magyar szó, miben álom és valóság a vigasztaló és gyönyörű jó ág, simogató ág, a reménység. Sokszor csak ez maradt, — a nyelvünk, sem elvesznünk, sem a semmibe esnünk nem lehetett, ■mert volt tartó kötelék, mi marasztalt és kötözött emlékhez és sorshoz. Volt egy menedék, utolsó bástya, minek nem lett sosem romlása és ma is hordoz és ma is él versben és dalban, bölcsőben, s majd a ravatalban, s úgy kötődik szívünkhöz és a porhoz, mint magunk ehhez a röghöz, ami nevel, megölel, s majd egyszer eltemet. Csankó Lajos A napokban érkezett vissza üzletkötői útjáról a Híradás- technikai Anyagok Gyárának küldöttsége a Szovjetunióból. Ütjük oka — mint arról Vándor Béla gyárigazgató, a küldöttség vezetője tájékoztatott — a ■ transzformátorgyártás technológiájának ma már elodázhatatlan tökéletésítése volt. A gyár megrendelői ugyanis berendezéseikhez a legkorszerűbb transzformátorokat igénylik. A korszerű színvonalat ma a vágott szalagmagú hyperstil transzformátorok képviselik. A gyár évek óta nem tudja kielégíteni a megrendelők igényeit mennyiségileg sem, mert a jelenlegi technológiával tovább nem fokozhatják a termelést. Akadályozza a gyártás fejlesztését az is, hogy az alapanyagok nagyobb részét nyugati importból kell beszerezni. — Gyárunk — mondotta az igazgató — már korábban is megkísérelte a gyártás korszerűsítését félautomatikus gyártósor kialakításával, de minden hazai és import erőfeszítés eredménytelennek bizonyult. Ha a műszaki fejlesztésben lehetnek véletlenek, akkor minket egy ilyen véletlen vezetett el a megoldás forrásához. Korábban, egy ferritreklamációval kapcsolatban, a szovjetunióbeli Vilniusban jártunk, ahol — mint ott meglepődve láthattuk — éppen a világszínvonalat képviselő hyperstil transzformátorokat gyártósoron állították elő. Megmutatták a gyártást, és már akkor elhatároztuk a gépsor megvásárlását. A tárgyalásokat a múlt évi Budapesti Nemzetközi Vásáron folytatták, előzetes megállapodást kötöttek, és a mostani szovjetunióbeli útjukon írták alá a végleges szerződést két gépsor megvásárlására. — Az üzletkötésre véglegesen akkor határoztuk el magunkat — folytatta Vándor Béla —, amikor megtudtuk, hogy a poznani nemzetközi vásáron 1966-ban ez a gépsor aranyérmet nyert. Időközben Bulgária négy ilyen gyártósort vásárolt, és angol, francia, japán cégek is szerepelnek a vevők között. Az igazgató a gépsorokat gyártó cég katalógusait nyitja ki. Magyarázza: nemcsak a technológiában járnak az élen ezek a gépek, hanem forma- tervezésben is elérik a nyugati színvonalat. Persze nem ez a legfontosabb szempont, amiért két szovjet gépsor kerül ez év második negyedében a HAGY- ba. Nem elhanyagolható érvként említi meg, hogy ezek a szovjet gépek sokkal olcsóbbak a hasonló nyugatiaknál. Ami pedig a legfontosabb: igen komoly műszaki-gazdaságossági előnyökhöz jut a gyár e gépsorok munkába állításával. Ezeket így foglalta össze Vándor Béla igazgató: — E gépek legalább háromszor termelékenyebbek, mint a mai gyártási technológiánk, egyben kevesebb létszámmal tudunk előállítani azonos volumenű terméket. A gépsorok háromszor kisebb munkaterületen elférnek, mint amekkorán a jelenlegi gyártás folyik. E célra nem kell külön munkacsarnokot építeni, egy, már folyamatban levő építkezés I egyik részébe helyezzük el ] azért, hogy az átszervezés ide- ' jére ne kelljen a jelenlegi gyártást leállítani. A gyártásnál nélkülözni tudjuk majd az eddig svéd és francia importból származó alapanyagokat, ezeket ezután a Szovjetuniótól vásároljuk. Más előnyöket is felsorol az igazgató, amelyek közül most csak a gyártásnál megtakarítható anyagokat említjük. A jelenlegi technológiával minden száz tonna vas felhasználásánál 20—25 tonna selejt és hulladék keletkezik — az új gépsorokkal ez teljesen megszűnik, a nyugati importból származó minden száz tonna vörösrézből pedig 25—40 tonnát takarítanak meg a szalagmagú transzformátoroknál, a mai anyagfelhasználáshoz viszonyítva. A szerződés alapján a gépek beállítása, az üzemeltetés és a karbantartás elsajátítására ez év második negyedében öttagú technikus- es mérnök- együttes utazik, a Szovjetunióba, a gépsorok beszereléséhez és a próbagyártás idejére pedig szovjet szakemberek érkeznek a HAGY-ba. Igényesek vagyunk? Olvasom az egyik hivatali ügyiratban: „... minden igényt kielégítő műtermet létesít, amely az igényeket ki tudja elégíteni.” A boldogságtól repes a szívem, hogy végre lesz városunkban olyan műterem, mely a minden igény igényeit is ki tudja majd elégíteni, közte talán az enyéimet is. S nem is akárhogyan, nem is akármilyen fokon! Erre a reménytkeltő fel- tételezésre ugyanezen ügyiratnak egy másik félmondata biztat: „Ma, amikor az igények mindinkább nőnek, nem engedhető meg a város központjában ...” Mi nem engedhető meg a város központjában? Tudom — sok minden. Talán az sem — mint az ügyirat ki is mondja — hogy műtermet konyhában helyezzünk el. Én azonban ennél is igényesebb vagyok („ma, amikor az igények mindinkább nőnek”), s ezért vallom: az sem engedhető meg „a város központjában”, hogy a helységet összetévesszék a helyiséggel, s hogy a folyton- folyvást növekvő igények közepette eltűrjék a nyelvi igénytelenséget. Utóirat: bocsásson meg jószándékú szavaimért, kedves ügyintéző, de az én igényeim is nőnek. (—ez) Ponyva az utcán. — Pénteken leesett egy ponyva a váci MAVAUT Árpád utca 30. szám alatti garázsa előtt, az ott áthaladó FD 81—98 rendszámú tehergépkocsiról. A ponyvát megtalálták, átvehető Székely garázsmesternél. Az üzemszerű gyártás még ez év negyedik negyedében megkezdődik. Akkor majd újból felkeressük a gyárat és meg- | nézzük, hogyan vizsgáznak a j gépsorok és váci kezelőik. (ferencz) A szakmaközi bizottság zenebarátok klubja havonta opera- és hangverseny-látogatásokat tervez. Elsőnek február 27-én Bach: H-moll miséjét hallgatják meg a Zeneakadémián. Az Építők Művelődési Házában az elmúlt évben 758 filnielőadásnak 46 168 látogatója volt. A kötöttárugyár ifjúsági klubja képviseli városunkat április 20-án Gödöllőn a tanácsköztársasági művészeti szemle területi döntőjén — az irodalmi színpadok kategóriájában. . Tízezer forint értékű erősítőberendezést kapott a Pest megyei Temetkezési Vállalat váci fiókja, amelynek segítségével szolgáltatják a társadalmi temetések gyászzenéjét. A Forte gyár szakszervezeti bizottsága polcokkal bariká- dozta körül a könyvtár szekrényét. Értesüléseink szerint nagy összegű díjat tűztek ki azok számára, akik e barikádon át kihoznak egy könyvet ebből a szekrényből. Hegymászó felszerelést az szb ingyen bocsát a merész vállalkozók rendelkezésére. — ki — Nyúlkiállltás Foton Tegnap nyúlkiállítás nyílt a fóti művelődési házban, a váci nyúltenyésztő szakcsoport tagjai állományából. A tanulságos kiállítás ma estig tart nyitva. A váci Sztáron Sándor Gimnázium (Konstantin tér 3.) azon nali belépésre hivatalreqidettta karitót) keres. Havi illetmény 970 Ft. Beosztása: 12 — 20 óráiq. Orvosi ügyelet Holnaptól kezdve a Köztársaság úti (a 302-es telefonon hívható) rendelőintézetben az alábbi orvosok tartanak ügyeletet: Hétfőn: dr. Ruzicska Béla, kedden: dr. Bea Mátyás, szerdán: dr. Kovács Pál, csütörtökön: dr. Btlesek Tibor, pénteken, szombaton és vasárnap: dr. Afra Tamás. A beosztásban hét közben változás történhet. Horgászvigasz Halat a vízbe... Fészekben a süllő — 18 vagon „újonc" ponty Immár sajtóból is ismert tény, hogy az elmúlt év nem sok örömet tartogatott a százezernyi magyar horgásznak. Ezen próbál segíteni a horgászszövetség, amikor a kezelésében levő (146 holdnyi) ivadéknevelő halastavak segítségével nagy mennyiségű halutánpótlást helyez vizeinkbe. Ennek a hírnek több Pest megyei vonatkozása is van. Nemcsak az, hogy az említett halastavak nagyrészt Makádon találhatók, hanem az is, hogy ez az utánpótlás döntően olyan vizekbe kerül, ahol a megye horgászainak fogási lehetőségeit gyarapítja. Legnagyobb horgászvizünkbe, a soroksári Dunaágba kerül például az 1871 mázsányi, egyedenként 30 dkg és 1,20 kg közötti pontyCeruza jegyzetek SZEPLELEK — Az ismeretlen tettes egyik éjszaka beverte a Széchenyi utcai könyvesbolt 900 forintos nagy üvegtábláját. Azután kihagyott papírboltot, játéküzletet, és bezúzta az idegenforgalmi hivatal bejáratának üvegajtaját. Ügy látszik, következetesen kitart a kulturális jellegű rombolások mellett ez a „széplélek”. KIVÉTEL — A Magyar Rádió és Televízió közvéleménykutató osztálya megjutalmazta 1988 legjobb műsormegfi- gyslőit. A héten közzétett névsorban olvastuk, hogy értékes tárgyjutalmat kapott a váci Petrovits László és a dunakeszi Cendur József. Végre egy intézmény, ahoi nem fojtják el, hanem díjazzák a véleménynyilvánítást! nak, vagy a 770 db, egyenként 20 000—30 000 ikrát tartalmazó úgynevezett süllőfészeknek a zöme. De a 881 000 db zsenge csukaivadékból, és a telepítésre kerülő 1340 mázsa egyéb haszonhalból is sokat kapnak a megye vizei, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy egyik legújabb horgászvizünk, az Ör- szentmiklós melletti víztároló benépesítése is teljesen ebből történik. A tatabányai erőművi tóba kerülő nagyobb mennyiségű hal pedig a megye nyugati területein lakó horgászok számára okozhat örömet. Akik pedig az ország helyi vagy tavi vizeire kíváncsiak, azok se csüggedjenek: 76 000 zsenge pisztráng 1300 kg növényevő hal és kb. 180 000 fiatal angolna kerül a különböző vizekbe. JEGTER — A Rákóczi téren lakó barátom invitált: „Gyere hozzánk vasárnap, együtt nézzük majd a jégrevüt.” „Ügy tudom, hogy már nincsen tv- közvetítés Garmisch-Parten- kirchenből.” „Nem is a készülék elé ültetlek. Kinézünk az ablakon. Még pontozhatod is a tér jegén áthaladók iskola- gyakorlatait.” KÉRDÉS. Egy csapzott vendég, a negyedik féldeci után, megindul a kijárat felé a „Kertmozi ivóból”. Az utcán négykézlábra ereszkedik, pedig nem vesztett el semmit, csak az egyensúlyát. Maga elé dünnyög: „Ki a ffene nevezte ezt el ttalponállónak?” (P- r.)
