Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-23 / 45. szám
PEST MEGY <-/<?» rím> 1969. FEBRUÁR 23., VASÁRNAP Folyóiratszemle ötven esztendeje lesz an- Sj nak, hogy létrejött a Kommu- ^ nista (III.) Internacionálé, s e^ valóban történelmi évforduló $ alkalmából a s KÖNYVESPOLC Változatok egy közhelyre Eörsi István verseiről NŐI ARC (Foto: Kotroczó) Budai házikó nek, amíg ezt az egy- milliócskát 'összeku- porgatta. S mindezt egy nagy létszámú család mellett! Hiszen legalább hatnyolc gyereke lehet, ha ekkora házikóra van szüksége. S hogy egy nagy családot eltartani manapság nem ■ csekélység, ezt magamról tudom. Nos, lehet, hogy megfáradt a küzdelemben, lehet, hogy el- nyűtte a mindennapi betevőért folytatott ádáz harc, de a gerincét nem törte meg. Ezt abból látom, hogy készpénzért veszi a budai házikót, nem ám OTP-re. S még most, egy kemény munkában töltött élet alkonyán is az áldozatvállalás fennkölt szelleme árad apróhirdetéséből. Nagy kerttel akarja ezt a budai házikót, márpedig mindenki tudja, mennyi munkát ad egy nagy kert az ő szorgos gazdájának. Kivált, ha gyümölcsfák is vannak benne. Az a sok ásás, gereb- lyézés, fűnyírás, metszés, permetezés és a többi. Sziklavár lehet ennek az embertársnak a lelke, ha mindez nem riasztja vissza! De még az ö hitvese is tűzrőlpattant menyecske lehet ám. Egy ilyen nyugodt budai hajlék az asz- szonynak is annyi munkát ad, hogy csak na. Mindennap hétnyolc szobát kitakarítani ... nem, ezek a derék emberek nem ismernek lehetetlent. Ha apróhirdetésükben nem említették volna, hogy ragaszkodnak egy kisebb úszómedencéhez, magam hívnám fel rá a figyelmüket: kell az a jó hűvös víz, hogy mindennap megtisztálkodhassanak, s kioldhassák ernyedt testük fáradtságát. Itt tartottam töredezésemben, amikor a feleségem megkérdezte: mit terpeszkedem tétlenül? Szó nélkül elétartottam az apróhirdetést, abPotom Áron / adj egy tollat potom áron. / ...” Vagy más esetben egy gondolattal játszik, mint például „Az utolsó csapás” című vers csattanójában: „Piócákból tar koponyáján kinőttek göndör fürtjei / — mindezt valahogy kibírná tán, / de éjjel jön egy szűz királylány, / és újságot olvas neki. f’ C zerelmi költészetében is . felcsillan néha a játékos hang, de főként, mint a gúny eszköze, egyébként ezekben a versekben egészen más arccal fordul felénk Eörsi. A hangja tragikussá válik, mintha a szerelem lenne az utolsó menedék, ha már a játék nem segít. A kötet egyik legszebb versében így ír: „Az oszlopok mind bedőlnek, a szárnyak megpörkölődnek, súlyos égbolt nyom read, s én mint egy megszédült angyal, belédfogódzom fogammal, rejtsd el bukásom nyomát.” De amilyen gondolati-érzelmi szenvedélyességgel talál társra, úgy, ugyanolyan szenvedélyesen tud elutasítani is, ilyenkor hangja olyan durva, hogy kétségekbe sodorja olvasóját — nem lépett-e túl a jóízlés határán? „Nem bámulom a képed” című versének zárósorait idézem példaként: „... / és ízedet ínyemről / letörli nyelvek rongya.” Az „Utóhangok egy szerelemhez” és a „Szerelmesen és szere- lemtelen” című versei szerelmi lírájának, de egyben az egész kötetnek is csúcsteljesítményei. Míg az előbbiben az elválás lehetetlensége, az utóbbiban a börtönbe zárt ember szerelmi vágyának szörnyűsége fogalmazódik meg magas művészi színvonalon. És*- úgynevezett közéleti, politikai vers? Alig akad jelentős a kötetben, s tán azért, mert Eörsi a beskatulyázástól való félelmében nem válogatta be azokat... De ne is ezt kérjük számon a költőtől, hanem inkább annak a „bukásnak” költői magyarázatát, amely elöl a szerelembe „menekül”.... Úgy érzem, hogy szerelem és játékok között kimarad egy nagyon lényeges, a két végpont között a hídverés szerepét játszó életszelet, és ez a hiány némiképpen meg is billenti a kötet egyensúlyát. N. P. MÉSZÁROS OTTÓ: Egy kisfiú integet —, készen vagyunk, hozhatják az önök holmiját. Horváth a maga módján ke- délyeskedett: — Látja, mérnök úr, ilyen a világ. Ami másnak a baj, az nekünk a szerencse... Már megbocsásson, de soha nem reméltem volna, hogy ilyen szerencse ér. Mert tessék elhinni, az én Máriám nagyon sokat fáradt, hogy a lányo- méknál minden rendben legyen. Csak a villamos volt majd’ egy óra. Oda is, vissza is. Tetszik érteni? Most meg együtt leszünk, ők is, mi is, ők elmennek dolgozni, a két öreg meg, úgy nyugdíjas módjára, elszöszmötöl a gyerekekkel. Az lesz ám az igazi! Horváth cigarettát kapart elő, a gyűrött dobozt félénken tolta eléje, mint aki nem bízik abban, hogy elfogadják a kínálást. Kihúzott egy Kossuthot, megvárta, míg az öreg tüzet ad, s akkor mondta csak: — Említettem magának múltkor a középső szobában a konnektort. Megcsináltam, most már jó. Az öreg ingatta a fejét: — Köszönöm, köszönöm, dehát nem kellett volna fáradnia a mérnök úrnak. Így is ... Őszintén szólva, senki nem akarta hinni, hogy nem tetszett pénzt kérni. Hogy így ment, ahogy ment a csere. Mondták is a házban, Horváthék megütötték a főnyereményt. Majd meglátja a kedves felesége, akarom mondani... hogy a nagyságos asszony, a Hédi nagysága, milyen rendes emberek vannak ott... én csak tudom, hiszen huszonhárom esztendeig laktunk ott, s ennyi idő alatt... A szózuhatagot a rakodó- munkások szakították félbe. A maguk szokványosán kíméletlen módján taszították be az ajtót, s kezdték hordani a bútorokat. Horváth tüsténkedett, mit-hová, s közben, félszemmel leste, vajon a mérnök nézi-e. mit hoznak az emberek? Mert sok drága holmit látott ő, míg a mémökék dolgait hordták le, ám azért nekik sem kell szégyenkezniük. Ilonkáék minden holmija szép. ha nem is annyira drága, mint a mérnökéké, de azért... És az övéké is. Igaz, Máriával sokat veszekedtek, míg az asszony rávette, az új lakásba új bútorral menjenek, adjanak túl a sok öreg holmin. Nem akarta, de most örült a friss szagú bútoroknak, a makulátlan huzatoknak, a fényességnek, mely meg-megcsillant a politúrozott fán. A mérnök elköszönt, ment lefelé a lépcsőn, s amikor odaért a kapuhoz, látta, Hedvig Péterrel huzakodik megint, a gyerek, ahogy szokta, mindkét kezével gesztikulálva erősít- gette a magáét, az asszony meg ideges-gyors mozdulatokkal próbálta félbeszakítani a kölyök mondókáját. Ódaért, eldobta a Kossuth körmére égett csikkét, gyorsan rágyújtott egy másik cigarettára, a magáéból, s megkérdezte: — Mi baj? Mindketten ránéztek, a kérdés név szerint senkinek nem szólt, éppen ezért mindkettőjüknek. Hédi fölhúzta a vállát, s a maga utánozhatatlanul gúnyos hanglejtésével közölte: — A fiad arról próbál meggyőzni, hogy ezeknek — s kezével Horváthék néhány lépéssel távolabb álló bútorszállító kocsijára bökött — az unokái majd rohangászhatnak a lakásban. Hát azt elhiszem... Péter fölemelte a fejét, fölnézett az apjára, s azt mondta: — Ugye apa, most te szomorú vagy? A nyolcéves kölyöktől oly váratlan, s oly megdöbbentően felnőttes volt ez. hogy zavarában eldobta a félig szívott cigarettát, s rábökve a kölyök kuglifejére, azt mondta: — Hallod-e, ne filozofálj! Hedvig fölnevetett: — Jól meglesztek ketten...! A férfi ránézett, úgy, hogy a nő elhallgatott, s hamar másfelé nézett. — Megleszünk — mondta rekedten —, látott már a világ nagyobb tragédiákat is. Te akartad ... Hédi följájdult: — Én ... én ... persze, mindig én, mindig bennem volt a hiba. én nem akartam megérteni, ám ti, ti soha nem gondoltátok... Elhallgatott, a táskájába nyúlt, mint aki zsebkendő után kutat, de azuttán félbemaradt a mozdulat, s ideges határozottsággal, sietve azt mondta: — Én akkor megyek. A férfi bólintott. — A te kocsid már készen van, mehetsz. A nő megállt fél lépés után, visszafordult: — Akkor ahogy megbeszéltük. Minden hónap első vasárnapján- elmegyek Péterért. — Eljöhetsz. A gyerek állt mellettük, cipőjével az aszfaltot böködte, úgy élt, mint aki nem figyel, de látszott rajta, minden idegszálával fülel. — Szervusz Hédi a kezét nyújtotta, tétován, talán most, tizenegy évi ismeretségük alatt most első ízben zökkent ki fölényes A publicistának, s ráadá- sül ha olyan élesen fogalmazza meg álláspontját, mint azt Eörsi István teszi, vigyáznia kell, hogy ne hagyjon támadási felületet, hiszen az ellenfelek könnyen kihasználhatják azt. Eörsi István napjaink egyik (?) legharcosabb, legérdekesebb publicistája. Vitairataiban, néhány soros glosszáiban nem ismer sem kíméletet, sem tekintélyt, s ezért nem csoda, ha írásai vihart kavarnak az irodalmi, szellemi élet látszólagosan nyugodt vizein. Az örökösen ellenféleket találó, néha már a magárama- radás veszélyével fenyegetett Eörsi védtelenül áll ki a szellemi pástra. Eörsi István ugyanis költő. A „Változatok egy közhelyre” harmadik verseskötete. Ne tévesszen meg senkit a kötet kissé publicisztikus címe. Eörsi költészete nem publicisztikus. Mégis úgy tűnik, hogy azonos amit a két, egymástól jócskán elütő műfajban alkot. A kapocs, amely összeköti publicisztikáit a verseivel: kíméletlen logikája, néha a durvaság határát súroló szókimondása, hajlama a kételkedésre, a gúnyra, és a játékra. Talán éppen az utóbbi, a játék az, ami minden műfajában meg- i határozza Eörsit. A játék szerepét így fogalmazza meg egyik versében: „Ha elfeledném, mi a játék, / magam is i játékszerré válnék, / ...” És e ; programszerű sorok után i egész füzérre való versben ; játszik, ami természetesen ; egyes esetekben csak lát- ! szólagosan, külső formáját | tekintve játék, ha jól megfi- : gyeljük, néha ezek a játé- ! kos sorok, szinte végzetes [tartalmakat hordoznak; mint i például ezek: „.../míg áb- ; rándjaim szalmaszála / szappa- ; nos vitriolba lóg, — buborékot* ! abból fújok / az idő kerek ku> kucsára — / és bujócskázni is j tudok: / szemöldökig be a láp- ! ba! / ...” Ugyanebben a vers- : ben csomót köt a gilisztára (ez |még játék), hogy aztán a vi- i perákból fonhasson láncot. ! És a viperákból font lánc — : ez már nem játék.. Ez már > külső és belső rémeivel küsz- ! ködő ember. De nem minden ; játéka mélyén húzódik tra- i gikus világ, tud önfeledten, ! gyermeki ártatlansággal is i játszani. Verssorokkal, rí- ! mekkel játszik: „Én vagyok ! a Remek Elek / most egy ver- j set remekelek. 1 Kérlek ezért ben reménykedve, J hogy nejem is elérzé- \ kényül s megértőbbJ lesz. De ő mérges te-t kintetet lövellt rám: i — Látod, te élhe- \ teilen, mire viszik J mások, amíg te itt aj napot lopod és nt/a-J valyogsz, hogy így ki- J merültél, úgy kimé-1 rültél! Nem is szól-! va arról, hogy te el- \ cigarettázod a fél ke- $ resetedet. Fogadni J mernék, hogy ez az\ ember nem dohány-\ zik, azért telik most\ neki egy nyugodt bu- \ dai otthonra. De te! S Éreztem, hogy iga-\ za lehet az én sze-J gény asszonykámnak.\ De majd megmuta- \ tóm, hogy én sem; vagyok elveszett em-', bér! Azonnal abba- > hagytam a dohány- \ zást. Fogok én mégi apróhirdetést feladni, \ egy ilyen nyugodt > budai házikót keres- \ ve. Amikor e sorokat i papírra vetem, már ! öt Kossuth ára meg-\ van a millióból. A; többit majd csak i megadja az, aki en-i nek a derék apróhir-\ detőnek is előterem-\ tette. Horváth József : 1 Egyik fővárosi na- J pilapunkban az apró- J hirdetéseket böngész- 5 tem, amikor fenn- ! akadt a szemem a kö- \ vetkező sorokon: \ „Budán, a Rózsa- l dombon vagy a Pasa- \ réten hét-nyolc szo- \ bás, abszolút komfor- \ tos házat vennék \ készpénzért, nagy 5 kerttel, gyümölcsfák- J kai, lehetőleg kisebb $ úszómedencével. i Ajánlatokat Nyugodt \ otthonra vágyom ^ 1 000 000 jeligére ké- \ rek a kiadóba.” v Mostanában, hogy J kissé öregszem, haj- J lamos vagyok az el- ^ érzékenyülésre. íme, | ez az apróhirdetés is J megindított, s előszi- J várgó könnycsepp- J jeim prizmáján át J akaratlanul is bepil- J lantottam a derék J apróhirdető emberi J sorsába. Istenkém, J milyen borzasztóan ^ zaklatott élete lehe- ^ tett ennek a szeren- csétlen embertársnak, | aki ennyire vágyik ^ egy nyugodt otthon ^ után, hogy az minden § további nélkül meg§ ér neki egymilliót! s ^ Ki tudja, mennyit | kellett gürcölnie és 6 nélkülöznie szegényei TÁRSADALMI 8ZE2áLE | Várkonyi Péter cikkét közli,; A legyőzhetetlen internacio-; valizmus címmel. Két érdekes; mezőgazdasági témájú cikket: találni a folyóiratban: Dr. Tar. Imre, a termelőszövetkezeti i elnökök helyzetéről, Fogaras; Lajos pedig arról írt, sok-e i vagy kevés a mezőgazdasági i szakember? Előbbi cikk szer-j zője a termelőszövetkezeti el- j nökök helyzetét áttekintve. | valamennyi tényezőre igyek-: szik — anyagi, erkölcsi — fi- i gyeimet fordítani, a sokat j markolás azonban nem en- i gedte, hogy az okozatok mel-l lett az okokra is sós kerüljön (Csak egyetlen példát: miért lehetnek 'büntetett előéletű emberek szövetkezeti elnökök?!). Fogaras Lajos igen érdekes témát dolgozott fel, hiszen a valós és látszólagos 6zakemiberhiány egyjke a mezőgazdaság alapvető kérdéseinek. A cikk időszerűségét igazolja, hogy a termelőszövetkezetekben most. a zár- számadási közgyűléseken is vitázni kell arról, vajon szükség van-e további szakemberekre. A folyóirat lapjain kibontakozott vita újabb hozzászólásokkal bővült: J enei György—Knopp András, valamint Vajda Mihály, a marxista elmélet társadalomkritikai funkciójáról, illetve a szociológia kritikai töltésének szükségességéről vagy fölöslegességéről ír. A szerzőpár elsősorban Hegedűs András— Márkus Mária Kortárs-beli cikkével vitatkozik, míg Vajda Mihály Molnár Lászlónak, a Társadalmi Szemlében közölt dolgozatával polemizál Észrevételünk csupán annyi, hogy a vita — ma még — elsősorban módszertani kérdésekre korlátozódik, fogalmi problémákra, s a lényeg, a vita tartalmi része még nem elég hangsúlyos. A külpolitikai témájú írások közül kettőre külön is érdemes figyelmeztetni: Heltai András, az Osztrák KP kongresszusáról ad reális tájékoztatást, míg Kalmár György, a fejlődő országok néhány problémáját érinti cikkében. Nyers Rezső előadásának rövidített szövegét közli a Az előadás. mely az J MSZMP Politikai Akadémiá- ^ ján hangzott el, napjaink § rendidvül lényeges kérdésé- ^ vei. a szocialista gazdasági in- ^ tegráció elvi és gyakorlati ^ teendőivel foglalkozik, való- ^ ban kezdeményező, útmutató^ módon, azzal a dinamizmus- ^ sál, melyet általában hazánk $ tanúsít e kérdésben. A Poli- ^ tikai Bizottság 1968. novem- J herében hozott határozatai sj alapján két cikk is foglalko- ^ zik a pártszervezetek tévé- ^ kenységével. Háry Béla, a te- ^ rületi és vállalati pártbizott-^ Ságok nagyon sok problémát í is fölvető gazdaságszervező és § ellenőrző munkájáról, egyez- J tetőséről ír, míg Somogyi Jó- J zsef, a pártszervezetek koor- J dináló tevékenységének ta- ^ pasztalatait, s jövőbeni fel- J adatait elemzi. Dr. Kahulits S László, a felsőoktatás fejlesz- tésének szentelt hosszabb cik- ^ ke alapos áttekintés, ám ép- J pen a jövőbeni feladatokat^ fogalmazza meg túl röviden,^ hiányérzetet hagyva az olva-J: sóban. A folyóirat A propa gandisták munkájához róva- ^ tában közli dr. Molnár László \ cikkét a mai marxista szocio- ^ lógia és a történelmi materia-1 lizmus összefüggéseiről, külö- J nős tekintettel Márkus Mária § és Hegedűs András e témáról J megjelent, s nagy vitát kivál- $ tott cikkére. A folyóirat e havi J számának egyik — informatív J jellegét tekintve — legérdeke-J sebb cikke Nonn György írása ^ Cohn-Bendit, a híres és hír-J hedt diáklázadó „baloldali” J gyógymódjáról. $ <m) 5 Üres szobák. A már nem és a még nem határköve. Már nem az ő lakásuk. Még nem Horváthéké. Az emberek minden holmit elvittek már. Most kezdik hordani a cseretársét. Néhány, parkettavédőként leterített csomagolópapír. Ennyi maradt. És mi még? A képszögek nyoma a falon. Apró horzsolás a fürdőszoba ajtaján. Péter csinálta, amikor az anyja rákiáltott, s idegesen meglökte. A gyerek ijedtében nekivágta a seprűnyelet az ajtónak, A csillárok bénán lógó drótvége. A kapcsolók alatt a faltakaró vékony műanyag lapok. Jó ötlet volt, Péter prac- lijától sem lett maszatos így a fal. Mégis, Hédi mennyit veszekedett vele. Szegény kölyök, mozdulni is alig tudott ;a lakásban. No, majd most. ; Most már ketten lesznek. Ket- i ten. s senki nem szól bele, mit i ugrálnak, hülyéskednek, vi- ; hognak. Hédinek az sem tet- | szett. Majmok — szokta volt ; mondogatni, s mindig bigy- : gyesztett hozzá, i — Hát akkor, mérnök úr ... I > — Igen ... igen ... — mond> ta fölrezzenve gondolataiból
