Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-23 / 45. szám
1969. FEBRUAR 23., VASÁRNAP “'kJCMuíí Bakot lőttek? Egy vadásztársaság furcsa háborúja „Tisztelt Szerkesztőség! Csupán egy jó tanácsért keresem jel önöket... Hosszú évek óta tagja voltam a Tápiószelei Állami Pincegazdaság vadásztársaságának, kinek elnöke Mer- félsz József... vadászmester is voltam.,. Hamar Sándor a gyűlésen az elnök szemébe mondta a hiányosságokat... szolidaritást vállaltam vele, mert a színigazságot vetette fel... Emiatt nagy ellentétbe kerültem Merfelsz elvtárssal... Amikor a baleset miatt a társaság jogát felfüggesztették és az újra alakult, nekünk nem küldtek meghívót... kirekesztettek bennünket... Csak azt szeretnénk tudni, hol találjuk meg az igazság útját... Tisztelettel: Juhász András, Tá- piószele, Kossuth L. u. 51. szá m”... Az igazsághoz vezető út ez esetben magas hóval borított, nehezen bukdácsolunk rajta. Az út végén a Budafoki Állami Pincészet tápiószelei gazdaságának tágas, nehéz tölgyfabútorokkal berendezett irodája. Mellettünk és alattunk a mámorító borokkal teli, hordókat rejtő pince... — Haha... fiah ... csoda jó! — derül a levélen Merfelsz József és hátrasimítja hosszú haját. — Nem, mint újságíróknak, embereknek mondom: nem akartam szellőztetni... klikket alkottak... né- gyen-öten... minden vasárnap vadásztak... ahogy mi mondjuk: akkor is lőttek, ha a falevél megrezdült... Szenvedély ez, rosszabb a kártyánál... — És maga? — Alig, alig megyek ki.., ha jönnek az elvtársak!... Nekem szórakozás ... nem a pecsenyéért... 1968-ban tiltott vadászatért 3 hónapra eltiltottuk Hamart, T. Lengyelt, Szálait ... nahát, ilyen, emberek ezek. Keserűen nevet. — És Juhászt A vadőrt Vele mi esett? — Segédvadőr volt. Szerződtek a téesszel, vadföldért a mezőőri teendőket vállalták ... galambokat riasztani... nem is láttam a szerződést... a madarak se a puskát. A baleset? Amikor Tőzsér Mihályt meglőtték? Merfelsz József felkel ültéből. „Egy pillanat” — kiszól. Szőke hajú fiatalember hoz egy magas, gólyanyakú üveget. Oldalán rovátkák, mérce- jelek, benne aranyló rizling. A poharakon finom pára s ha kihúzzuk a másfél lityit, agyunkon is? — Az úgy volt... a nádas szélén haladt Tőzsér a vadmesterrel ... Makai beljebb tápod ta az árok földjét, a vadéhség az oka, amelyik ráül a lelkűkre... elejteni, vinni, megfőzni... Nem várta meg, amíg a fácán felszáll, embermagasságban lőtt... pedig tilos ... Tőzsér összeesett. Az egyik serét a szemgolyóján át az agyába hatolt, hátul állt meg a csontnál... Főorvos úr!... Főorvos úr! — hallom, hogy kiabálnak ... Nálunk a vadásztársaságban jobb emberek is vannak, orvos, ügyész, rendőrtiszt... tanár... Bátrabb, erősebb a hangulat a nevektől: Bihari József pedagógus, a Nagvkátai Járási Pártbizottság osztályvezetője, Simon Mihály, a járási tanács előadója is már a társaság vezetőségében van... az újjáalakítottban. — Egy hónapra eltiltották önöket — mondom, bólint, a baleset után, 1968 októberében felfüggesztették a 35 tagú vadásztársaság működési jogát, majd visszaadták az engedélyt. Ekkor „szabadultak” meg Hamar Sándortól, Juhász Andrástól és társaiktól. — Ez egy külön szám, a „szeleiek” — Merfelsz József arcán megkeményednek a vonások. — Októbertől január végéig van szezon ... 25—30 ezer forintos tervvel dolgozunk ... élő nyúl, exportra... iskolások hajtják... mondom: ne jöjjön senki puskával... nem szabad lőni... ezek jönnek! Szóval örülünk, higgyék el, hogy megszabadultunk tőlük. Tölt, anekdótázunk. „Kisgyerek voltam, — mesélem —, a gróf vadaskertiét puskás erdészek őrizték. Szöges dróttal volt bekerítve, de a cselédek, zsellérek csak belopakodtak, reszelt puskával, tusa nélkülivel. Aztán szembekerült a rab- sic az erdésszel. Két vastag tölgyfa mögül lőttek egymásra... puska puska ellen ... utolsó töltényig. Ilyen koppa- nós tél volt, nagy hó. Másnap találták meg őket vérbe fagyva a fák mögött... Ilyen volt a szegény ember, ha vadra éhezett’... — És most — szegzem az elnöknek e kérdést — kiket vesznek be Juhászék helyett? — Pestről delegálnak majd tagokat — mondja a pincemester. A tápiószelei Kossuth utca 51. számú ház meleg konyhájában a nyugdíjas MÁV-laka- tost vallatjuk: Mit tud felhozni mentségére? Juhász András a 32 év alatt sokat reszelhette a tengelyeket, mert zöld színű szeme mindig, mintha könnyezne: — 1945 előtt csak hajtó lehettem ... sárban, hóban másztam az urak puskája előtt... „Egyszer lőhetnék’’... erre gondoltam mindig. Apám vadőr volt a szelei határban ... megszoktam a lőporszagot... nem tudok már elválni tőle. — Ne érzelmeskedjen! Maga tilosban vadászott, vállalnia kell a büntetést! — Én ? ... — a szálfaegyenes ember kihúzza magát, szinte felmagasodik a székben. — Nem vadásztam én, kérem, soha a tilosban. InkábtrSbPdítvfe van a dolog ... Amikor megalakult a vadásztársaság, én mindjárt beléptem ... aztán, hogy nyugdíjba kerültem, 1962-ben elvállaltam a vadőri tisztet. .. Nem etette itt senki a vadakat... én hordtam nekik a hátamon lucernát... a földet is azért vállaltuk a tsz- ből... bevetettük, a vadaknak takarmánynak ... Működésemért az első évben 1000 forint jutalmat adtak ... Hamar is jól viselkedett... Hogy mindig vadásztunk?... Merfelsz József nem is szeret vadászni. Meghívja a vezető embereket, van bor... jó az elnökség ... Megmondtam Hamarnak: „Vagy te, vagy én?”... Ö lett az erősebb. A közgyűlésre nem hívtak meg bennünket... Hamar elment... nem bírta ki... Merfelsz elvtárs rendőrrel vitette ki... „Magának nincs már itt keresivalója!” ___ — Fellebbeztek? — Dr. Koller Mihályhoz, a Magyar Vadásztársaság Országos elnökéhez mentem fel. Elismerték igazamat. Itt a levél. Olvasom:..........Hivatkozással legutóbbi személyes megbeszélésünkre közöljük, hogy illetékes szervek véleményezése szerint az újonnan szervezett vadásztársaságnál tagsága nem volt kívánatos, ezért szövetségünk központjának sem áll módjában társaságuk döntését megváltoztatni... Dr. Pály István jogtanácsos”... A kör bezárult. Juhász András elrakia a levelet, a cseppnyi csendben csak a kályhában pattogó tűz hangját hallani. -'elesége, lánya, rámnéz, várják a szentenciát, de hogy nem szólok semmit, Juhász folytatja:... „Tagja lettem az abonyi Lenin Tsz vadásztársaságának. Ott jó vagyok?!” — Tizennyolc kilométerre j van innen, sokszor gyalogosan teszi meg az utat — mondja az asszony. — Hiába, aki megszokta a puskát, nem tud nélküle élni... Ez lett hát a soruk a kizárt „szeleieknek”, a vadászetikát talán nem tudóknak, s talán már a jövő évben, amikor ugyancsak szép, csillogó hó borítja a szelei határt, jönnek, megérkeznek, lőnek és szóraIFIPARK Nemcsak fővárosunknak van ifjúsági parkja, készül a nagykőrösieké is. A Cifrakert fákkal borított területén, körülbelül három és fél holdon épül a játszó-, szórakozókombinát. Káló József, a városi KISZ-bizottság titkára joggal büszkélkedik: — Reméljük, nemsokára készen lesz a park, mert júniusban hat megye úttörő sportolóinak rendezzük meg az „olimpiát”, ami a tervek szerint már az itteni pályákon bonyolódna le. Mindössze 50 ezer forint állt a KISZ-bizottság rendelkezésére, de a fiatalok lelkesedése segített: 4000-en mintegy 10 000 órájukat ajánlották fel arra, hogy mielőbb focizhassanak is a parkban. A konzervgyár mosdót, zuhanyozót épített. Pavilon készül, ahol akár táncos összejöveteleket is rendezhetnek. — Közlekedési parkot is építünk. Keresztbekasul futnak a betonutak, a KRESZ- táblákról kell majd a kis vezetőknek eligazodniuk. NÉZŐPONT Nincs kiskapu Beszédtéma napjainkban — s erről tanúskodnak a szerkesztőségbe érkező levelek is — az a gazdasági kapcsolat, melyet hazánk különböző á 1- lami vállalatai alakítanak ki — a kölcsönös előnyök alapján — tőkés vállalatokkal, közöttük elsősorban nyugateurópai cégekkel. Beszédtéma: megoszlanak a vélemények. Vannak, akik nem látnak a dologban semmi rendkívülit, a gazdasági reform egyik — s nem is túl jelentős — hatásaként fogják fel, vannak azonban, akik azon aggodalmaskodnak, hogy — szavaik szerint — a kiskapun beáramlik a nyugati tőke, márpedig... Bontsuk tovább az aggodalmaskodók mondatát. Beáramlik, mondják, a rövid újságcikkek hatására, melyek — ez igaz — az elmúlt hónapokban elég sűrűn adtak tudtul egy- egy szerződéskötést. Nos, a szó nemzetközi, pénzügyi értelmében a szerény egyezségek igen messze vannak attól, hogy tőlllatos út lesz a soroksári Duna-ágból? 99 Birtokon kívül“ Január 28-i számunkban részletesen beszámoltunk olvasóinknak arról, hogy Tököl község szomszédságában új üzem létesül: a budapesti József Attila lakótelep sok ezer lakójának tiltakozására kitelepítik a fővárosból az Állatifehérje Takarmányokat Előállító Vállalat (ÁTEV) Illatos úti üzemét. A tervek szerint a jövő esztendő végén megkezdené működését Tököl mellett ez a gyár. Első beszámolónkat követően még két alkalommal (február 2 és 9) foglalkoztunk lapunk hasábjain az ÁTEV Tököl mellé telepítésének ügyével. Most arra kjváii'úftk' választ adni olvasóinknak: mi történt legutóbbi beszámolónk óta ebben az ügyben. ★ Dr. Dobrai Lajos, a Ráckevei Járási Pártbizottság titkára. — Az elmúlt héten részt vettem a szigetcsépi Lenin Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén. Az elnöki beszámolót követően egymás után álltak fel az emberek s tették fel a kérdést személy szerint nekem: mit tehetnek az ellen, hogy az ÁTEV falujuk szomszédságában felépítse új gyárát? Egy emberként tiltakozott a termelőszövetkezet tagsága az új gyár telepítése ellen. ★ Tököl község lakói az alábbi táviratot juttatták el Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérnek: „Tököl község MSZMP-ve- zetősége és Tököl község tanácsának végrehajtó bizottsága a község lakosságának nevében tiltakozást nyújt be az ellen, hogy Tököl község szomszédságában kívánják felépíteni a Budapestről kitelepítendő Állatifehérje Takarmányokat Előállító Vállalat Illatos úti üzemét. Kérjük a miniszter elvtársat, hogy ez ügyben tegye meg a szükséges intézkedéseket.” ★ Február 19-én a ráckevei járás országgyűlési képviselői, megyei tanácstagjai, valamint a Hazafias Népfront elnökségi tagjai közös megbeszélést tartottak a járás múlt évi eredményeiről, valamint az 1969-es feladatokról. A felszólalók egyhangúlag tiltakoztak az Állatifehérje Takarmányokat Előállító Vállalat Illatos úti üzemének Tököl szomszédságába telepítése ellen. ★ Február 20-án tott a Ráckevei nács végrehajtó A végrehajtó bizottság felügyeleti jogával élve, hatályon kívül helyezte a járási tanács igazgatási osztályának gatási osztály első fokú határozata nem egyezik a végrehajtó bizottság ágazati politikája érvényesítése során képviselt álláspontjával sem. Ezért a végrehajtó bizottság az első fokú kisajátítási határozatot megsemmisíti.” ★ A Ráckevei Járási Tanács végrehajtó bizottságának új határozatával az Állatifehérje Takarmányokat Előállító Vállalat Tököl térségében „birtokon kívül” került, vagyis már nem a saját tulajdonát képező területen folytatja tovább a megkezdett építkezéseket. . Tudomásunk szerint az ügyet az illetékes felsőbb szervek újra megvizsgálják és rövidesen kimondják a végső döntést az ÁTEV sorsáról: Tökölre vagy pedig máshová települ, ahol a népgazdasági, a helyi és a vállalati érdekek a jelenleginél har- monikusabban egyeztethetők. Tudjuk, hogy az állati fehérje takarmány gyártása fontos népgazdasági érdek. De valljuk azt is, hogy legalább olyan fontos népgazdasági érdek az emberek nyugalmának, pihenésének a biztosítása is. Ezért bízunk benne, hogy mégsem épül fel a so- roksári Duna-ágban az ÁTEV Illatos úti üzeme. Prukner Pál ülést tar- Járási Ta- bizottsága. Müemlékrejtvény (2.) Cegléden, a Gubodi út 7. számú, 1860-ban épült későro- mantikus stílusú sarokház kapualjazatának egyik fülkéjében látható ez a bronzedény. Mire használták ezt az edényt az 1800-as évek közepén? kebeáramlásról beszéljünk, márcsak azért is, mert üz említett esetekben elsősorban együttműködési szerződésekről van szó, s nem tőke — ez esetben pénz — közvetlen be- invesztálásáról. Arról van szó, hogy egy magyar és egy külföldi cég együttműködik bizonyos termékek előállításában, s azokat közösen értékesítik — nem egy esetben harmadik piacon, mint például traktorok esetében, vagy autóbuszokról — vagy termékekkel fizetnek egymásnak is. Arról van szó, hogy az a valóban újfajta — s éppen ezért szokat- lanságával is hatást gyakorló — együttműködési lehetőség az ipar, a szolgáltatás néhány területén gyorsabb haladást tesz lehetővé, hozzájárul speciális igények kielégítéséhez — Hilton szálló — elsősegíti a több tekintetben szűk hazai piac s a termelőkapacitások közötti ellentmondások feloldását. Állami vállalatok kötik tehát ezeket a szerződéseket, beáramlásról sem beszélhetünk, mi van tehát végül is a kiskapuval? Hol, miben lenne ez a kiskapu? Az állam tudtával és beleegyezésével jönnek létre a nemzetközi szerződések, egyetlen vállalat sem kerülheti meg az államot — márcsak hitelkérelmével, de adózásával sem — az együttműködés eredményeként létrejövő többlet — nyereség — a vállalati kollektíva mellett az államot is gyarapítja. Üzletről van itt szó — adok-vészek — s nem arról —, mert úgy véljük, a félreértéseknek, az aggodalmaskodásoknak ez az alapja —, hogy valamilyen segélyt tennénk zsebre, a segély minden más — tehát politikai — következményét is tudomásul- véve. Nem arról van szó tehát, hogy az állam nem találja iildomosnak a tőkés cégekkel való tárgyalást, de megengedi, hogy a kiskapu kinyíljék, s a vállalatok nyélbeüssék a dolgot, hanem arról, hogy semmiféle elvi alkura nem kényszeríti az államot, de senkit sem áz — üzlet! Az. üzlet. Szándékosan használtuk néhány soron belül már másodízben a kifejezést, A gazdasági fejlődés elősegítésére sokféle lehetőség kínálkozik, s közöttük az is — természetesen az ist nem lehet eléggé hangsúlyozni —, hogy a vállalatok nemzetközi kapcsolatai bővüljenek, nemcsak a hagyományos — és elsősorban szocialista — partnerekkel, hanem újakkal. Ha mindkét félnek megfelelnek a feltételek, az új partnerek között tehát ott lehetnek tőkés cégek is, mint ahogy — jóval kisebb mértékben — ott voltak a múltban is, csak éppen kevés szó esett róla... Ahogy azt mondani szokták, minden vizsgálatot az alapok tisztázásával kell kezdeni. Az aggodalmaskodók — akik jószándékát, s aggodalmának őszinte voltát senki nem vitatja — éppen erről feledkeznek meg. Arról, hogy a gazdaságirányítás rendszere nem céljaink, hanem ess közeink jobbakra cserélése, hogy külkersekedelmi, s általában nemzetközi kereskedelmi kapcsolatainkban nem következett, s nem is következik be semmiféle „fölborulás”, s hogy a részleteket tekintve új dolgok csak gazdagítják, de nem változtatják meg az összképet. Jó dolog az, hogy a köz dolgai után érdeklődő emberek — s ezek mind többen vannak — nem fogadnak el mindent automatikusan, nem találnak mindent azonnal jónak, amit a „hivatalos” vélemény jónak ítél, hanem megpróbálnak kritikusan vizsgálódni, mérlegelnek. Jó dolog ez, még akkor is, ha olykor fölösleges aggodalmaskodáshoz vezet, ha olykor o kritikus vizsgálódás bizonytalan utakra is téved. A biztos ítélethez nemcsak a mérlegelés képessége kell hanem az is, hogy minden tény a mérleg serpenyőjébe kerüljön. Ha így történik a mérlegelés, akkor az is kiderül, hogy nincs kisxapj. koznak az új tagok... és a vendégek, hacsak... Ha csali nem jut eszébe valakinek, hogy Juhászék ügyét még egyszer alaposan felülvizsgálja. Mert lehet — bár nem bizonyítottan —, hogy Juhászék és Hamarék megsértették a vadásztörvényeket (ezt visszamenően ellenőrizni szinte lehetetlen) —, de nem sértették meg végleges kizárást maga után vonó módon. Ha jók lehetnek az abonyi társaságnál, miért ne lehetnének jók szülőfalujukban? .., Miért nem alkalmaztak fegyelmi eljárást, vagy rövidebb ideig tartó felfüggesztést?... Miért viselkedik ez ügyben a | vadászszövetség ilyen túlzott „objektivitással”? ... ! Véleményünk szerint Juhá- I szék ügye vétót kíván. Más- | képpen „bakot lőhet” a szelei vadásztársaság. Szül« I. Dénes 13 287/68. számú, első fokú határozatát, mely beleegyezését adta az ÁTEV által igényelt mintegy tizenhárom holdnyi terület kisajátításához. A végrehajtó bizottság a kisajátítási határozatot megsemmisítő új határozatát a következő indokok alapján hozta meg: „A végrehajtó bizottság megállapította, hogy az 1968. december 12-én keltezett és megadott első fokú határozat meghozatala előtt az 1957. évi IV. törvény 17. paragrafusában szabályozott tényállás "‘tisztázása nem minden vonatkozásban történt meg. Többek között nem vizsgálták meg az üzem működésének várható hatását a mezőgazdasági termelésre, a lakosság, de különösképpen a hétvégi pihenőhelyen tartózkodók jogos érdekeinek figyelembevételével. Az Országos Közegészségügyi Intézet 1968. december 16-án kelt véleményezése világosan kimondja: „Vélményünk szerint kedvezőtlen időjárási helyzetekben egy ebben a térségben telepítendő állati fehérje feldolgozó gyár bűze nagy károkat okozna a levegő elszennyeződésével, mind a lakosság nyugodt pihenése, mind a szőlő- és gyümölcsösök vonatkozásában”. Az igaz
