Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-22 / 44. szám
1969. FEBRUAR 22., SZOMBAT PEST MEGYEI k/CíHoo 3 Február 27—•március 1: Országos ifjúsági kulturális fórum összehívták az országos ifjúsági kulturális fórumot. A KISZ KB intéző bizottságának döntése alapján február 27-én és 28-án, valamint március 1-én Budapesten, a Néphadsereg Központi Klubjában tartják a nagy jelentőségűnek ígérkező tanácskozást, amelynek résztvevői több mint kétmillió tizenöt-huszonkilenc éves fiatalt érintő kérdésekről cserélik ki gondolataikat, mondják el véleményüket. Megvitatják például az új nemzedék művelődési helyzetét, a szabad idő hasznos, gyümölcsöző eltöltésének lehetőségeit és a különböző állami és társadalmi* szervek, köztük a KISZ közös tennivalóit. A február 27-én kezdődő tanácskozáson több mint kétszázan képviselik majd a különböző országrészek fiataljait. kulturális életünk vezetőit, az állami és társadalmi szerveket, a KISZ Központi Bizottságát. A meghívottak 50 százaléka ifjúsági vezető és aktivista, 50 százaléka pedig népművelő. Balaton-terv A Balaton regionális fejlesztési tervében rögzítették, hogy a tó partján a jövőben hol építenek utakat, parkokat, partvédő műveket, csatornákat, általában kommunális létesítményeket. Kidolgozták az ezzel kapcsolatos területfelhasználásd programot is. Ind iából—E gyiptomig Szállítótankök - vásári porondon Harciasnak, korántsem harcias, nincs köze a katonasághoz, legfeljebb a katonás rendhez, ha jól használják. Ezzel szemben olyan monstrum, mint egy tank, csak éppen pégy gumikeréken jár. Produkciója is elismerésre méltó: egyszerre tíz tonnát szállít. A Vörös Csillag Traktorgyár óriás dömperéről van szó. Kísérletek után tavaly nyolcvan darab született és indult is mindjárt útjára. Vitték Indiától Ceylonig, Egyiptomtól Jugoszláviáig és CsehA CEGLÉD-CSEMÖI ÁLLAMI GAZDASÁG SZŐLŐISKOLÁJÁBAN AZT VIZSGÁLJAK: OKOZOTT-E KART A FAGY A FIATAL VESSZŐKBEN. Szlovákiáig. Mindenütt a nagy nemzetközi , kiállítások porondjára került. S hogy nem sikertelenül, azt egy sor tájékoztató jellegű tárgyalás és rendelés bizonyítja. Ml a helyzet ma? Elsősorban szovjet kereskedelmi partnerek jelentkeztek. Az esztendő első felében 110 óriás dömper lát napvilágot a Csepel Autógyár 125 lóerős motorjával felszerelve. Jugoszláviába, Egyiptomba indítják, de a java itthon marad, belföldön áll szolgálatba. Megüti a mértéket? Míg korábban a Rába dömper sok rossz rát, hetet okozott felhasználóinak, így a DCM kőbányászainak is, addig a VCS gödöllői üzemében gyártott 10 tonnás dömper üzembiztosságával, korszerűségével nyugodtan állhatja a versenyt. Szervo-kormánnyal irányítják a kolosszust. Ez azt jelenti, hogy a vezető könnyed kormányzó mozdulatát egy berendezés erősíti fel, forgatva jobbra-balra a kormánykereket. Így hát nem jelent erős fizikai munkát a jármű irányítása. Mind a négy gumikerék kapa -iZktrüils?-ihogfs líásvákfearf, építkezéseknél a nehéz terepviszonyok között is keresztülvágják magukat terhükkel együtt. A modern vezetőfülke fűtött, a motor zajától jól szigetelt, kényelmes. Műszerfala olyan, mint egy korszerű autóbuszé, vagy teherautóé. Lehet, hogy a kezdet kezdetén még értékesítési gondokkal is meg kell küzdeni, de ez csak átmeneti gond. A Vörös Csillag Traktorgyár és gödöllői üzeme jól választott, amikor a nagy teljesítményű szállító berendezések gyártását elhatározta. A holnap, az elkövetkező évek nélkülözhetetlen segítőtársa és járműve T. Gy. Tulajdonképpen nagyobb dolog GYÄRAK GAZDASÁGI, politikai vezetőivel beszélgettem igen sokat az elmúlt hetekben a munkaidő-csökkentés eddigi tapasztalatairól, s arról, vajon — a negyvennégy órás munkahét esetében — elválasztható-e egymástól az üzemen belüli és kívüli következmény, hatás? Kötetlen, nem közvetlenül újságba szánt beszélgetések voltak ezek, s talán éppen ezért több olyan gondolat is megfogalmazódott, mely máskülönben továbbra is a mélyben szuny- nyadt volna. Kezdjük a legegyszerűbbnél, a számszerű adatoknál. 1969 közepén már másfél millió lesz azok száma, akik az országban rövi- debb munkaidőben dolgoznak, s e másfél millióból mintegy százezerrel részesedik megyénk, bár — s ez maga is a kérdés bonyolultságára utal — egészen pontos számítást nem lehet végezni, tekintettel a bejáró, ingázó munkavállalók százhetvenezres seregére. Másfél millió, illetve százezer. Tekintélyes szám. Még inkább az, ha figyelembe vesszük, hogy a keresők szabad szombatja a család egészére hatással van, megváltoztatja a megszokott családi életritmust, több, eddig csak kívánatosnak tűnő dolgot tesz elérhetővé, de ugyanakkor: újfajta problémákat is szül. Egyetlen példát ragadok ki, a Mechanikai Művekben, s Vácott, a könnyűipari öntödében említették: mi lesz az iskolás- gyerekekkel? Könnyű lenne rávágni, hogy vannak emberek, akiknek semmi nem elég, akik rögtön élegedetlenked- nek. Az érv úgy szól, hogy — elsősorban a fiatalabb, tehát kisgyermekes' házaspárok mozgékonyabbak — nem lehet kétnapos túrát tervezni, elutazni a megye vagy az ország más tájaira, mert: mi lesz a gyerekkel? Különösen ott ahol a csemete kétműsza- kos iskolába jár? Így kútbaesik a hétvégi házacska ösz- szeütésének érdemessége is, stb. Egyetlen országban sincs az iskolákban szombaton tanítási szünet — ezt nem árt leszögezni. A példa azonban arra jó, hogy érzékeltesse: minden mindennel összefügg, a munkaidöcsökkentés, ahogyan az egyik gyárigazgató megfogalmazta, iulajdonkép— Maga? — Este hatkor letelik a szolgá’atom. Reggelig szabad leszek ... Az asszony felugrott. — Igazat mond? A Katona nem a kérdésre válaszolt, inkább csak magával beszélgetett. — Lovat... lovat talán az elnök adna. Ha már felcsaptam az emberének... Ha visszajön, megkérem rá. Biztosan ad. Kell, hogy adjon ... — Igazat beszél? — vallatta még mindig az asszony. A Katona odaállt egészen elé. — Mért hazudnék... neked ... Az asszony állta a tekintetét. — Furcsa ember maga. Lefog, puskával őriz, éjszaka meg felszántaná a földemet... Miért? Mit kérne érié, ha volna? — Kérni? Ugyan... Idegen vagyok én itt. Valamit kezdeni kell az időmmel. Te meg magadra vagy... Még nem is mondtad: jöhetek-e? „Ha én, mint egyszerű cselédember, le tudtam tétetni a pennát a főjegyző úrral és át tudtam venni a község vezetését, akkor maguknak kell és mu- szály olyan erejűnek lenni, hogy megértsék: most a rend mindennél fontosabb, különben felülkerekednek az ellenségeink és mindannyian elbukunk. Csak ennyit akartam mondani, asszonyok. Most pedig menjenek békében haza...” A z asszony megvárta, amíg odakinn a taps és a zajongás megcsende- sült. — Hát eljönne? — El... Nyüt az erkéiyajtó, az elnök lépett a szűk irodába. A Katona összekapta magát, tisztelgett. — Minden rendben van — huppant le fáradtan \z elnök az asztal mögötti székre. — Rendben ... — Nem lármázott? — bökött az elnök fejével az asszony felé. — Beszélgettünk. — Jól van, elmehetsz... — intett akkor az asszonynak. Az asszony rácsodálkozott. — Ezért fogatott le? — Jobb így. — Jobb? — Valahogy le kellett csendesíteni az asszonyokat. Te meg az élen álltái. — És lecsendesítette őket? — kérdezte halkan az asszony. — Hazamentek ... — És én? — Mondtam, elmehetsz ... Mielőtt az asszony válaszolhatott volna, a Katona lépett az asztal elé. — Kérhetek valamit? — Mondjad... — nézett fel rá az elnök. — El vihetnék éjszakára egy lovat? — Egy lovat? Aztán minek az neked, Katona ? — Lenne egy kis dolgom. — Micsoda? Már csak azért kérdem, mert hogy ló is kellene hozzá. — Szántani szeretnék. — Szántani? — szökött magasra az elnök bozontos szemöldöke. — Csak azt szeretném tudni, meg- áll-e még a kezemben az eke szarva. — Aztán kinek akarsz te szántani, Katona? Csak nem hagyott rád egy darabot a gróf úr, amíg odajártam? Mert hogy nem vagy idevaló ... — Ha már krumplit meg kenyeret nem tudunk adni ennek az asszonynak, legalább a földjét szántsa meg valaki. Ha már az embere odaveszett a háborúban ... — Értem, Katona. Erről beszélgettetek. — Erről is. — Az isten is megáldja érte, ha megteszi.. — szólt közbe az asszony. — Jobb, ha te áldod meg, ha í .ár felvállalta a földedet, ö mégis csak köasszo A zelebb van — simultak ki a ráncok az elnök arcán. Az asszony nem tudott mit mondani, a Katona szólt hát helyette. — A házadat megtalálom-e? — Ide jönnék, ha letelt a szolgálata. — Csak gyere, — hagyta helyben az elnök. — Addig lovat is kerítünk, ha még nem csináltak belőlük virslit az asszonyok. z asszony indulna, de meggondolta magát s odaállt a direktórium elnöke elé. — Amikor lefogatott, úgy gyű.öl- tem, mint azt, aki megölte az emberem ... — Ne ítélj könnyelműen — fenyegette meg derűsen az elnök. — Legközelebb megint lefogatlak, ha nagyon kiabálsz. Az asszony lehajtotta a fejét, s megindult. — Várj csak! — szólt utána az elnök, s amikor megtorpant: — Kint a pajtában, a zsákok alatt, van még valamennyi krumpli. Tizenöt-húsz kiló, valahogy így ... Kiosztani nem lehet, szem, ha jutna belőle mindenkinek. De a földecskédbe, vetőnek, talán elég lesz... — Ez... ez igaz? — fordult vissza az asszony. — A Katona majd szól odakinn az őrnek, hogy én mondtam, akkor, odaadja ... De úgy vidd ám, hogy senki meg ne lássa! Mára elég volt az asz- szonynépből! Sok is! — A rívó gyermekeim nevében köszönöm! — hálálkodott az asszony. — Meg a volt emberem nevében is! — s indult volna, hogy kezet csókoljon a direktórium elnökének, de az, mintha sejtette volna szándékát, rárivallt: — Menj már. Dolgom van! — és hátat fordított az asszonynak és a Katonának. Prukner Pál illetékesek, csak jelezni tudnak, de intézkedni nem. így például közlekedési ügyekben. A megyében bonyolítja a helyzetet, hogy a gyárak nagy többségében — így például Vácott, a képcsőgyárban ötven helyről verbuválódik a gárda! — bejárók dolgoznak, akik közelebbi vagy távolabbi falvakba igyekeznek, de ezt egyetlen menetrend sem képes teljes tökéletességgel figyelembe venni. Elhangzott olyan észrevétel is — üzemi orvosoktól —, hogy távlatokban meggondolandó: a munka csökkentése-e a járható út vagy az évi szabadság növelése? A minden második héten élvezett szabad szombat ugyanis — hangzik az érvelés — kizökkenti a szervezetet a megszokott ritmusból, pihenőidőként sok, regenerációs folyamatként viszont kevés. (Ez különben világprobléma, munkafiziológiai szaklapok rendszeresen foglalkoznak vele). Dunakeszin, a járműjavítóban arról beszéltek: asza- bat szombat a bejárók nagy többségénél a többletmunkára teremtett lehetőséget, nagyobb részt vállalnak a földeken végzendőkből, lévén szinte kivétel nélkül kétlakiak... AZ EMBER már-már kapkodná a fejét, hogy hol az igazság, vagy egyáltalán, mire is figyeljen, ám hirtelen segítségére siet a fölismerés: a mindent egyszerre megoldani képtelen kívánságával áll szemben. Létezik bizonyos „erkölcsi nyomás” napjainkban azok részéről, akik élvezik a rövidebb munkaidő előnyét, s nem egy esetben szűk csoport- érdekek is o tömegigény mezében lépnek fel, A különbségtevés tehát" nem árt, mint ahogy az sem, ha világos magyarázatot kapnak emberek arra, kérésük, követelésük miért IBcTokólátlan, teljesíthetetlen. (Pl. mit tenne a nem rövidebb munkaidőben dolgozó gyermekével, ha szombatonként nem lenne tanítás?!) Ugyanakkor azonban az eddigieknél jóval nagyobb összefogásra van szükség egyrészt a megyei tanács és a szakszervezetek megyei tanácsa, másrészt a járási, városi, községi érintett szervek között, egyrészt — a megyei szervek esetében — az elvi, távlati teendők, utak kidolgozása, másrészt a már most elintézhető ügyek érdekében. A fontossági sorrend meghatározása, a kapkodás elkerülése a legfontosabb. Nem lehet mindent egyszerre — ezt mondhatjuk a t.ürelmet- lenkedőknek. Apránként, egyenként azonban ideje nekilátni a teendőknek — ezt mondhatjuk azoknak, akik hivatalból illetékesek. Százezer ember már nyomós érv a további halogatás ellen! Mészáros Ottó GÖDÖLLŐ, Kossuth L. u. 22 Telefon: 499 Gödöllői Járási Javító és Szolgáltató KTSZ pen nagyobb dolog, mint amilyennek ma ítéljük. Valóban nagyobb dolog, mert a csökkentett munkaidő bevezetése nem vége, hanem kezdete egy folyamatnak, olyan folyamatnak, mely következetesen a belső tartalékok föltárására kényszeríti a gyárakat — hiszen átlagosan nyolc—tizenegy százalékos „feszítést” kellett elérni —, megköveteli a szervezettség javítását — a karbantartás idejének megváltoztatását, az áruszállítás átszervezését, hiszen a vagonokat a szabad szombaton is ki kell, ki kellene rakni —, s elodázhatat- laná teszi a gyáron kívüli intézkedéseket. A belső tartalékok egy részének föltárása megtörtént, hiszen csak így hajthatták végre a munkaidőcsökkentést. (Erre kormány- határozat kötelezte az üzemeket.) A szervezettséggel már sokai több a baj, s még több a gyáron kívüli teendőkkel. NEHEZ IGAZSÁGOT tenni abban, hogy az eddig megtehető intézkedésekből ki mit mulasztott el. Mert igaz, hogy az üzemek közül jó néhány nem jelentette be a tanácsnál: rövidebb munkaidőben fognak dolgozni. Ám az is igaz, hogy több helyen a bejelentés ellenére se. irtént semmi — például a bölcsődék, óvodák nyitva tartása ügyében —, s ma is inkább szemrehányásokat hallani, mint sem konkrét terveket. (Kötegnyi papírokat mutattak például több helyen a közlekedési vállalatokkal való levelezés anyagát, s őszintén szólva, senki fölött nem tudnék pálcát törni, hi- bás-e egyáltalán.) Tagadhatatlanul átmeneti nehézségeket okoz az is, hogy egyik üzem már igen, a másik még nem dolgozik rövidebb munkaidővel, s így — például a közlekedési vállalatnál — aligha lehet igazságosan eldönteni, kinek is kedvezzenek, melyik üzem igényei szerint szabják meg az auóbuszok, helyi érdekű-szerelvények indulását. Az átmeneti nehézség azonban 1970-ben megszűnik, 1970 végére ugyanis minden iparvállalatnál áttérnek a rövidebb munkaidőre. Nem szűnik meg azonban az a nehézség, hogy — például — szombatonként a szülők egyik fele igényli, a másik meg nem a bölcsőde nyitva tartását — mert ráadásul az egy helyen dolgozó üzemelt sem azonos szombatokon adják ki a szabadnapot! — s hogy tovább gabalyítsuk a szálat, igen sok házaspár más- más szombaton élvezi a szabadnapot ... Különösen a szakszervezeti tisztségviselők voltak azok, akik hangsúlyozták: olyan kérelmek, kívánságok tömege szakadt a nyakukba, melyek nagy részében egész egyszerűen tehetetlenek, nem ők az
