Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-20 / 42. szám
I 4 1969. FEBRUAR 20., CSÜTÖRTÖK Árak a szocializmusban A TENGER, HA MEGKÉSIK értéktIpusü Arakat eddig sehol sem alkalmaztak. Mint röviden említettük, ebben az ártípusban a tiszta jövedelem a bérek arányában realizálódik az árakban mindaddig, míg azok színvonala el nem éri az értéket. Ebben a típusban tehát az érték lenne az ipari termékek folyó árainak centruma, ami körül azok alakulnának. Hátránya lenne, hogy a legtöbb élő munkát alkalmazó iparágakat mutatná ki a legjövedelmezőbbnek, így nem ösztönözne megfelelően a technika fejlesztésére, az eszközökkel való takarékosságra. Az utóbbi jelentősége nagyon fontos, különösen ha figyelembe vesszük, hogy hazánkban az ipari termékek összköltségén belül az anyag- költség és az amortizáció már a 60-as évek elején 60— 65%-os arányúak voltak. Végül legfőbb hiányossága e típusnak, hogy nem mutatja ki a különböző iparágakban a különböző nagyságú eleven munkaráfordítás eszközlekötési igényét. Csak a folyó ráfordításokat számolja el költségként, a lekötött eszközök értékét nem veszi figyelembe. Ez utóbbiak nagysága azonos termelési érték előállítása esetén a mi viszonyaink között is nagyon eltérő. A lekötött eszközök mértékét az egyes iparágakban különböző feltételek (természeti, műszaki) határozzák meg. A probléma jelentőségét az alábbi mutatók jól szemléltetik. 1962- ben a különböző ágazatokban jlOOO Ft termelési érték előállításához a lekötött termelési (eszközök értéke az alábbiak »szerint alakult: (Közlekedés \Villamosenergiatermelés Bányászat Gépgyártás Könnyűipar 3628,— Ft 3508,— Ft 1371,— Ft 824,— Ft 805,— Ft GONDOSKODJÉK Állatainak változatos TAKARMAN YOZASARÓL! Kiváló étrendi hatású, amidokban gazdag \ takarmányrépát j termeljen! Ilyen a bábolnai Sárgahenger és a Beta Poly Rózsacukor répafajta. Megrendeléseit a VETŐMAG Vállalat területi központjai korlátlanul teljesítik. Utánvétes postai megrendelésre is szállítunk. II. A technikai-gazdasAGI FEJLŐDÉS előrehaladásával az egységnyi termelési érték előállításához szükséges lekötött álló- és forgóeszköz mennyisége és értéke növekszik. így tehát a ténylegesen felhasznált eszközök és bérköltségen túl ezeket a költségkalkulációban és az áraknál figyelembe venni. Anélkül, hogy az árakban foglalt és realizálható tiszta jövedelem nagyságánál ezt figyelembe vegyék, nem biztosítható a növekvő eszközszükséglet pénzügyi fedezete. Ez utóbbi jelentőségét aláhúzza az is, hogy a termékek előállításához szükséges társadalmimunka- s ezen belül az élőmunkaráfordítás nagysága nagymértékben függ a lekötött eszközök mértékének alakulásától is. A vállalatok az árban realizált tiszta jövedelem terhére a lekötött eszközök után eszközlekötési járulékot fizetnek, amit beépítenek az önköltségbe. A járulék érdekeltté teszi a vállalatokat abban, hogy viszonylag kisebb készlettartással oldják meg a termelési feladatokat. Fentiek bizonyítják, hogy a folyó árak centruma sem lehet közvetlenül az érték, és hogy annak legalkalmasabb módosult formája a termelési ár. A piaci mechanizmus szélesebb körű működése esetén a folyó ár vagy napi piaci ár általában nem esik egybe a termelési árral, ettől rendszeresen eltér. A kereslet—kínálat (szükséglet—termelés) egyensúlya ugyanis az eltérő egyensúlyi árakon keresztül valósul meg. Ezek az egyensúlyi árak a társadalmilag szükséges munkamennyiségen túl,_ ki kell, hogy fejezzék a vevők, azaz a piac értékítéletét is. A piac értékítélete eltéréseinek általános oka a különböző termékeknél az, hogy a termelés szerkezete nem elég gyorsan idomul a kereslet szerkezetének változásaihoz. Az esetek zömében az egyes áruk kínálata eltér a kereslettől. AZ EGYENSÚLYI ARAK eltérését a társadalmilag szükséges munkaráfordítás arányaitól, továbbá még az is okozza, hogy a vevők a termékeket értéküktől függetlenül, használhatóság szempontjából is megítélik, mégpedig különbözőképpen. A figyelembe vett hasznos tulajdonságok túlnyomórészt objektíve fennállnak, de gyakran csak szubjektív elképzelések szüleményei. Amennyiben a használható termékek mennyisége kevesebb, mint amit a piac egyébként felvenne, az egyensúlyi árak felfelé térnek el a centrumként szereplő termelési ártól. Az ilyen árak előnye viszont, hogy kellően informálják a termelőket a piac, azaz a felhasználó véleményéről, a piaci impulzusokról. Végül az árak eltérhetnek a társadalmilag szükséges munkaráfordításoktól úgy is, hogy MOST, AMÍG A KÉSZLET TART, LESZÁLLÍTOTT ÁRON VÁSÁROLHAT modern formájú, az NDK-ból importált vegyestüzelésű kályhát OHRA kályha, 400/A típusú OHRA kályha, 401 /B típusú OHRA kályha, 501-es típusú 2280 Ft helyett 1700 Ft 1490 Ft helyett 1200 Ft 2890 Ft helyett 2200 Ft Vili.., üllői út 32. sz. alatti, vagy a Vili., Mária u. 32. sz. alatti, 3. sz. boltunkban. az állam bizonyos gazdaság- politikai célok érdekében tudatosan eltéríti őket. A közegészségügyi és kulturális cikkek esetében ez rendszeresen előfordul. Az érték és az ár alakulása a szocialista mezőgazdaság sajátosságainak megfelelően több tekintetben eltér az iparétól. A mezőgazdaságban a termőföld mint alapvető termelési eszköz különböző minőségű és így azonos munkaráfordítással különböző mennyiségű termék termelhető egységnyi földterületen. Mivel a jó minőségű földek (és a közepesek) termései nem elégítik ki a nép- gazdasági szükségleteket, a társadalom kénytelen elismerni szükséges munka- mennyiségként az átlagosnál rosszabb földeken gazdálkodó és átlagos felszereltségű üzemek magasabb ráfordításait. Az átlagos árszínvonalnak olyannak kell lenni, hogy biztosítsa az ilyen üzemek ráfordításainak megtérülését és egy bizonyos tiszta jövedelem realizálását. E jövedelemnek fedezetet kell nyújtani az álló- és forgóeszközállomány bővítéséhez és lehetővé kell tennie a tagság munkadíjának bizonyos mértékű kiegészítését. Á mező- gazdaságban ez az átlagos árszínvonal tekinthető árcentrumnak. Ilyen árszínvonal esetében a jó földeken gazdálkodó tsz-ek külön jövedelemre tesznek szert. Ettől alacsonyabb árak esetén viszont a viszonylag rosszabb földeken gazdálkodó tsz-ek állami támogatásra szorulnak. Az elmúlt időszakban végrehajtott mezőgazdasági árszínvonal-emelés (összesen mintegy 17 százalékos) a mezőgazdaság jövedelmezőségének és önállóságának fokozását szolgálta. A MEZŐGAZDASÁG termelőszövetkezeti szektorának sajátossága a bruttó jövedelmezőség elvének érvényesülése. A termelőszövetkezetekben ugyanis a munkadíj elsősorban mint jövedelem jelenik meg és nem különül el élesen a tiszta jövedelemtől. A kettő együtt képezi a bruttó jövedelmet. A szövetkezetekben az anyagi érdekeltség középpontjában nem a nyereségelv, hanem a tagok optimális foglalkoztatossága, a bruttó jövedelem növelése áll. A munkaintenzív növények (pl. a kapások) termelésének (vetésterületének) növelése esetén emelkedik az egy kh-ra jutó, valamint az ösz- szes bruttó jövedelem is. A kevésbé munkaigényes növények (pl. a kalászosok) termelése a népgazdasági szükségletek miatt viszont jelentős földterületet köt le. Mivel a szövetkezetek korlátozott mennyiségű földterülettel és adott nagyságú taglétszámmal, illetve munkaerővel rendelkeznek, érdekeltségük e növények termelésénél csak úgy biztosítható, ha a ráfordításokhoz képest ezek áraiban a lekötött földterület alapján viszonylag több tiszta jövedelmet realizálhatnak. A jelenlegi termelési feltételek mellett a megfelelő vetésszerkezet csak ilyen árarányok esetén biztosítható. Dr. Gönczi László (Vége) Homokos út vezet a tanyák felé. Tegnap eső volt, de nem látszik, elnyelte a föld. A határ néptelen és csendes; a fülledt melegtől kiszárad a torkunk, éhes böglyök csapnak az ember nyakára. Bemegyünk egy tanyába. Tárva-nyitva minden, de hangos köszönésünkre nem válaszol senki. A városi altiszttel körüljárjuk az udvart is. Senki, csak piszkos kismalacok vesznek körül. Kísérőm a szántóföldre lép, belemarkol, szemlélgeti. — Nézze, milyen. Többet ér az aranynál. Ilyen kéne nekem vagy nyolc hold, aztán isten veled, világ. A porhanyós földet lassan csurgatja le ujjai között. Aztán szétnéz, észreveszi az asz- szonyokat a másik dűlőn. Odamegyünk. Az öregebbik krumplizsákra ül, s fejkendője alól vizsgálgat. — Hol lakik az öreg Juhász? — A jegy miatt keresik? — Igen. v — Amott lakik, abban a veres cserepesben. Keletnek mutat, arra indulunk. Dél van, mire odaérünk. Előbb egy kislány totyog elénk felriasztva a konyhában gubbasztó aprólékokat, majd egy idős ember. Sántít és mentegetődzik: — Most keltem csak fel, mert hogy éjjeliőr vagyok a csoportnál. Behív a szobába és hellyel kínál a kemence mellett. Hangosan felolvasom neki az újsághirdetést. „Lottón nyert egyszemélyes balti-tengeri utazás eladó. Idős Juhász István, Kunhegyes, Paphalom-ta- nya.” — Jó helyen járunk? — Én volnék az. Csak a jegy meg az asszony Pesten van. Mert írtak • nekem négyen is, mind nő, van közöttük egy doktor is. Azokat keresi most meg az asszony. Magányos emberek lehetnek azok nagyon, hogy így kapnak az utazáson. Vagy, a fene tudja, mászkál most az egész világ. Derűsen mondja, és szemével körbefut a szobán, megsimogatja vele a tanyai ember életéhez szükséges tárgyakat. A tárgyak öregek, öreg maga az ember is. Magas, erős; inas kezét térdén nyugtatja. — Ha a szerencsémet akarja megírni, akkor tegye hozzá, hogy nyertem már én biciklit is. A jobbik fajtából, akkor még ezren felül járt az ára. — Az a tengeri utazás többet ér. István bátyám szerencsés ember. — Azt, látja, nem mondhatnám. Aki ilyen ■ lábon járja végig az életét, nem nagyon szerencsés. Mert dolgozni csak kellett, és kell még ma is. Mi történt a lábával? A hangjában harag: — Legénykoromban megszúrtak. A derekamba lökték a kést, és olyan ideget vágott el, amitől megbénult a jobb lábam. Olyan valaki tette, aki nem mer szembe jönni az emberrel, hanem sötétben, meg hátulról támad. Annyi hasznom lett belőle, hogy nem vittek háborúba, de garádicsjáró lábam sem lett többet. Pedig nagy szüksége lett volna a garádicsjáró lábra, hiszen Juhász István cselédember volt. Megkövetelte a kom- menciót, de keményen dolgozott érte. Mosószer-tájékoztató Hétköznapi — s ennek megfelelően több millió háziasz- szony érdeklődésére számot tartható — kérdésről tartott sajtótájékoztatót szerdán dr. Varga Sándor, a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat vezérigazgatója. Elmondotta: a múlt évi budapesti őszi vásáron bemuta- ‘ tott Luna 68-as univerzális mosóport, amely a KERM1- től kitűnő minősítést kapott, már folyamatosan szállítják a kereskedelemnek, s ára sokkal alacsonyabb, mint az azonos értékű külföldi mosóporoké, például a Dobbelmann import mosóporé. A vállalat az Unimó általános szövetmosó szerrel is sikert aratott, annál is inkább, mert a tisztítás után a szöveteken nem keletkeznek „foltudvarok”. Az Uni- mó-család bővülését jelzi az Unimo gallér- és kézelőmosó krém az év háztartásvegyipari újdonsága, a Bio- pon, amely már az áztatóvízben leviszi a ruháról a szeny- nyeződés zömét. — Tudtam én a törvényt mindig: nagyobb bérért több munka jár. Nekem meg kellett a kenyérnekvaló, hiszen sok apróság követelte. Tíz gyermekem van nekem. Tíz, és mind egy szálig felnőtt tisztességgel. — Kinél dolgozott, István bácsi? — A Szapári és a Magyari uraságnál leginkább. Guiyás- kodtam, szerették a munkámat, mert két kézzel és gyorsan fejtem. Korán munkára fogtak, megtanulhattam. Az apám frontra került, s nekem tízéves koromban cselédnek kellett szegődnöm. Abbahagytam az iskolát, így csak három osztályom van. írni, olvasni tudok, csak a ceruzaszámolást felejtettem el. Nem volt rá szükségem, mert az ember fejből is tudja, mit kérnék a piacon ötven tojásért, egy pár csikéért vagy egy zsák búzáért A közelben levő széken lavór. Belemártogatja kezét, megvizezi a haját tükröt támaszt az asztalon levő tejesköcsöghöz, és aprólékosan fé- sülgeti ritkás, ősz haját. Gondolt-e a tengerre valamikor? Felkapja a fejét, keményet bólint: — Még fiatal fejjel. Akkor, amikor fát úsztattunk a Tiszán. Olyan matróz vagy mia- fene akartam lenni. De később jött az a kés, meg ugye Dékány Mária lett a feleségem, és szaporodtak a gyerekek. Ennyi volt. — Merre járt életében, István bácsi? Sokáig tűnődik, ujjain számolgatja a helységeket. Sorolja is, csupa közeli falu nevét. — Legmesszebb talán akkor voltam, amikor Siófok mellett dolgoztam. — Szép vidék, különösen a Balaton. — Azt én nem láttam. Nem volt rá időm. — És milyennek képzeli a tengert? Ráncolja a homlokát, a hangja lehalkul. — Egyszerűen. Ott van a Duna, az a legnagyobb víz az én számomra. Láttam hullámosán, de akkor is, amikor csendes volt. Sima, mint a tükör. Olyan lehet a tenger is, csak százszázalékos. — Most itt volt a lehetőség, láthatta volna. Lehajtja fejét, egészséges lábával valamiféle taktust ver. — Tudom én azt jól. Meg is mozdult bennem valami. Olyanféle érzés, mint amikor táncmulatságban az ember meglátja a neki való fehércselédet. De ilyen lábbal már nem vághatok neki annyi útnak. öreg vagyok, az én tengerem megkésett. Eladom. Hallgatunk. Ügy érzem, a súlyos öreg tárgyak idős Juhász Istvánra figyelnek, és vigasztalják. Lehet, hogy éjszaka megindul vele az ágy, s hullámzik hozzá a takaró is. És a gyerekei mit szóltak hozzá, egyik se akart utazni? Az öreg szemében meleg, ha- miskás tüzek gyúlnak. — Dehogynem. Ment volna mind. Még az Andris is, a legkisebb, pedig csak most kapott igazolványt Egyiknek sem adtam. Nem tehettem másként. Mert akinek adom, azt gondolja, ő a legkedvesebb gyermekem. Megsérteném vele a többieket, pedig számomra mind egyformák. Ezért döntöttünk így az asszonnyal. Eladjuk, és az árából mindenkinek jut egy porció. — Jól elrendezte. — Jól. A szerencse arra var ló, hogy örömet okozzon mindannyiunknak. Mert bár az én számomat húzták ki, de az apjuk vagyok. Lehajol, és térdére veszi fel- kéredzkedő unokáját. Hankóczi Sándor KULTURÁLIS „HADGYAKORLATOK Nemrégiben egy váci laktanyában jártamban-keltem- ben beatzene ütötte meg a fülem. Egy klubszobában az alakulat kedvenc „Bumbu” nevű zenekara próbált éppen. Kulturális műsorra készülődtek, délelőtt géppisztoly volt a kezükben, délután meg elektromos gitár. S műsorra készülődő katonákkal találkoztam a könyvtárban, az egység irodalmi színpadának próbáin is. Lám, ez is hozzátartozik a katonaélethez. A váci Sallai-laktanyában épp úgy, mint az országban bármely alakulatnál. Erről — néphadseregünk kulturális életéről — tartott tegnap sajtótájékoztatót az Újságíró- klubban Méreg László alezredes, a Honvédelmi Minisztérium kulturális osztályának vezetője. — Másfél ezer műkedvelő művészeti csoport, közel lü ezer fiatal részvételével, és közel kétszáz irodalmi színpad tart előadásokat a hadseregben — mondta az alezredes. — Kétmillió forintot költünk évente könyvvásárlásra, jelenleg 1 millió könyv áll katonáink rendelkezésére a könyvtárakban. — A honvédségben is népszerűek a különböző kulturális vetélkedők. Mind több helyütt kerül sor író-olvasó találkozókra. A harcászati kiképzés mellett hasznosan megférnek a kulturális „hadgyakorlatok”. Sz. Csehszlovákiából és Jugoszláviából importált, szimpla és dupla acéllemezből készült érkezett a Fővárosi Vas- és Edénybolt Vállalat szaküzleteibe I., Batthyány tér 5. Telefon: 359—386 VII., Dohány u. 28. Telefon: 410—671 IV., Kemény Gusztáv u. 3. Telefon: 293—021 VII., Majakovszkij u. 49. Telefon: 221—847 VII., Garay u. 1. Telefon: 225—904 XIII., Váci út 6. Telefon: 119—633 VI., Lenin krt. 86. Telefon: 121—393
