Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-18 / 40. szám

Ezután ők is csak utasok lesznek Nyugdíjas vasutasok búcsúztatása — Nem tudnám megmonda­ni, hogy három évtized alatt hány ezer kilométert töltöttem a fekete lokomotívon — idézi a most lezárult múltat Gyur- csok János vonatvezető, akit öt társával együtt szombaton búcsúztattak a vasutas Gödör kultúrházának nagytermében. — Eleinte szokatlan lesz, hogy ezután mi is csak utasok le­szünk. A lucskos, síkos út, és a sze­les idő ellenére százhúszon ül­tek a terített asztalok mellett a hét végi nyugdíjas-búcsúz­tatón. Eljöttek többen a régi nyugdíjasok közül is. Itt vol­tak a hozzátartozók, a szó szo­ros értelmében vett „pálya­társak”, és az állomásfőnök- ség vezetői. Kovács Géza, Barna Béla, Kiss Ferenc és Gyurcsok János vonatvezetőket, valamint Ha­| vasi Mihály és Jergyik Imre raktári dolgozókat köszöntötte Szőllősi József állomásvezető. Megköszönte, hogy helytálltak a munka frontján, kérte, ne szakadjanak el végleg a vas­utasok nagy családjától, mert bármikor szívesen látják őket. Molnár Nándor szb-titkár, Szász József párttitkár és Hor­váth Pál vezénylőtiszt mon­dott még búcsúszavakat. A szakszervezet és a volt kollé­gák ajándékokkal kedvesked­tek a nyugdíjba vonulóknak. Nevükben Gyurcsok János kö­szönte meg a kartársak szere- tetének megnyilatkozását. Az Utasellátó dolgozói ízle­tes vacsorát szolgáltak fel. A zenekar hangulatos dalokra zendített, és hajnali öt óra volt, amikor az utolsó vendég is hazaindult a Gödörből. p. r. VÁC I UAPLÚ A PEST MEGYEI híriap különkiadása XIII. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM 1969. FEBRUAR 18.. KEDD Az elmúlt évben towább erősödtek a pártaSapszervezetek Ülést tartott a városi pártbizottság Felhívás az evezős veteránokhoz Ritka jubileumhoz közeled­nek a váci evezősök. Váro­sunkban 70 évvel ezelőtt, 1899. június 12-én alakult meg a Váci Sport Egyesület, és ennek keretében a regatta alosztály. Az évforduló alkalmából a Váci Hajó Sportegyesület eve­zősszakosztálya — mint jog­utód — kiállításon akarja szemléltetni a váci evezősélet fejlődését és eredményeit. Fel­kéri azokat a régi evezősöket és sportbarátokat, akiknek birtokában bármilyen evezős jellegű fénykép, tiszteletdíj, emléktárgy vagy feljegyzés van, hogy — nyilvántartásba vétel céljából — 1969. március 31-ig jelentsék be az evezős­szakosztály vezetőségének (Vá­ci Hajó Sportegyesület evezős­szakosztálya, Vác, Liszt Fe­renc sétány 12.). (patay) Termelőszövetkezetek „takarítanak“ — a DCSM-kcn Ä járási tanács végrehaj­tó bizottsága legutóbbi ülésén engedélyezte a kosdi Naszály hegyalja Termelőszö­vetkezet és a Rádi Uj Élet Termelőszövetkezet takarító­tisztító részlegének működé­sét. A kívülálló azt gondolhat­ná, olyasféle szolgáltatásról van itt szó, mint amit a fő­városban a Tempó Ktsz vé­gez. Festés utáni nagytaka­rítást, ablaktisztítást és így tovább. Ez a két segédüzem (van még néhány kívülük is) ta­karításból akar megélni. De egészen másfajta takarítás­ból, mint amire az olvasó gon­dol. A rádi és a kosdi termelő- szövetkezetek takarító mun­kásai ugyanis — tetőket ta­karítanak. Mégpedig: a DCM- ben. Miért van erre szükség? Mert a cementpornak az a tulajdonsága, hogy száll és leülepedik. Nem kíméli meg a DCM tetőit sem. A másik tulajdonsága az, hogy ned­vesség hatására megkeménye­dik. És a DCM felé is szokott eső esni, hó hullani... Na már most: száll a ce­mentpor és ráesik az eső. Jó­kora vastag réteg rakódik így az utakra és tetőkre. Nem is gondoltak eddig az intézményes tisztításra, amíg egy üzemrésznek le nem sza­kadt a teteje. Kisvártatva egy másiknak. A munkások egymillió forintos kárról be­szélnek. De ha csak a fele kár érte az üzemet, az is eitg tisztességes summa ... A kosdi és a rádi tsz-nek nem kell attól tartania, hogy nem lesz itt munkája. Az üze­met ködfelhőként eltakaró cementpor a biztosíték arra, hogy még jó ideig lesz mit letakarítani a tetőkről. Egé­szen addig, amíg egy meg­felelő — az üzemnek és a termelés nagyságának meg­felelő — porelszívó berende­zést nem szerelnek fel. ___________ (—sz) K ÖSD Nagy tervek Egy száz férőhelyes szarvas­marha-istállón és egy nagy ba­romfitelepen kívül alig van új épülete a kosdi termelőszövet­kezetnek. Most nagy tervek megvalósítására készülnek. Ál­lami segítséggel új gazdasági épületeket építenek. Ebben az évben mintegy három és fél milliót érő beruházást szeret­nének tető alá hozni. A termelőszövetkezet ezért saját építőbrigádot hoz létre. Tárgyalnak a Pest megyék •Tő­zegkitermelő Vállalattal is ar­ról, hogy segítik a vállalat Du­nakeszin induló építkezését is. SZATYORZENE — A deák­vári autóbuszra felszáll egy fiatalasszony. Degeszre tömött piaci szatyorja tele zöldséggel, dobozos makarónival, kilós kenyérrel. S a piaci összevisz- szaság között egy barna zseb­rádió. A petrezselyem és a sárgarépa közül tisztán csen­dül Belmonte áriája. Leopold Simoneau énekli, a Szöktetés a szerályból II. felvonásában. Így keveredik a művészet a prózai élettel. Ha ezt Mozart megélhette volna! ÁRUKAPCSOLÁS — Tet­Tegnap jöttek össze idei el­ső ülésükre az MSZMP Vác Városi Bizottságának tagjai. Papp József pto-vezető a pártbizottság 1968. évi munka- programját értékelte. A program a IX. pártkong­resszus határozatai alapján ké­szült. A pártbizottság arra tö­rekedett, hogy erősödjék Vác területén a párt, a munkásosztály irányító szerepe. A kongresszus határozata alapján a város párt-, állami és gazdasági szervei előtt ta­valy az új gazdaságirányítási rendszer sikeres bevezetése állt. A gyáregységek önállóságá­nak kérdését a nyereségérde­keltségi rendszerük hatékony­ságán keresztül vizsgálták. En­nek alapján vizsgálták meg ta­valy a DCM, az Izzó és a hajó­gyár munkáját. Olyan fontos gazdasági kérdésekről sem fe­lejtkeztek el, mint az új ár­rendszer, a belkereskedelmi el­látás vagy a fogyasztói érdek- védelem. 1968-ban a kötöttárugyár és a Forte beszámolt a végrehaj­tó bizottságnak az exportgaz­daságosság helyzetéről és a szubvenció megszüntetéséről. A húsipari vállalatnál, az AKÖV-nél és a tanácsi építő­szik nekem az a módszer is, ahogy az új gazdaságirányítási rendszer második esztendejé­ben a kiskereskedelem betör a kultúra berkeibe. Nemrégen táncdalénekesek jártak Vácott. Műsorukat megspékelték MÉH-reklámmal. A pénteki lottósorsolásra hívogató röp­lap második oldalát a Video­ton bérelte ki. Az Állami Dé­ryné Színház csütörtöki ven­dégjátékát hirdető műsorka­lauz egynegyedén pedig már­kás szappant hirdettek, a szín­házkedvelők nem kis örömére. CERUZAJEGYZETEK P áztam. A hó nem csikor­4 gott, csak hangtalanul nyomódott össze a talpam alatt. Az országút közepét már fényessé koptatták az örök ál­lomásra zarándoklók. Vacogva néztem a talpam alatt továbbfutó utat, nem volt rövid, de én minél előbb a vé­gére szerettem volna érni. Pár száz méter után már egészen hozzáedződtem a fojtogató hó­fúváshoz. S csak ezután vet­tem észre, milyen keményen rajzolódik a hold az égre — és a csillagok is. Csak ritkán látható élességgel kellették vibráló magukat. Egy darabig így, az égre bá­mulva mentem, míg meg nem csúsztam a havon. Ez kizök­kentett a rám törő gondolatzu- hatagból. És ekkor már úgy éreztem, nincs is hideg, ha­nem határozottan kellemes és szép ez a kemény homályú éj­szaka. Körülnéztem. Az ismert görbületű faágakra, a megtört fény csíkjaiban kirajzolódó épületekre észrevétlen rázu­hant az árnyékom. Minden va­lahogyan valami egyszínű han­gulattal telítődött: az én han­gulatommal. Bámultam, és közben nagyokat, valószínűleg nevetségesen nagyokat, léle­geztem. Valósággal élveztem ezt a belémhasító hűvös ára­datot. Emberek haladtak el mellettem, szinte észre sem vettem mozduló árnyékaikat. Siettek. Engem már nem ér­dekelt ez a léptet korbácsoló ütem. Nem fáztam. És akkor hirtelen — igen, akkor valami határozott zengésű hangra let­tem figyelmes. Ili indenki megelőzött. Egye­1,1 dűl baktattam a téli éj­szakában felsötétlő menet után, kissé leszakadva tőlük. A szabályos hangokat most már állandóan hallottam. Né­ha halkult csak el, vagy sem­misült meg teljesen, de ezt a szél szeszélyes járásának tu­lajdonítottam. Most már szinte tökéletessé vált a csend. Az előttem hala­dók jócskán megelőztek. Be­szélgetésük foszlányait is fel­emésztette a távolság. A. zenét — így könyveltem el amagam- ban ezt az ütemes, töredékes zajt — továbbra is hallottam. Milyen hangszer lehet? — kér­deztem magamtól, de minden feltevésem erőtlennek bizo­nyult. Tovább figyeltem. Fe­jem ide-oda forgattam, így próbáltam bemérni a hang irányát. Mintha kicsit jobbról, a domb irányából törne magá­nak utat. Egy pillanatra meg is álltam, s ekkor úgy tűnt, semmit sem hallok. Azután mégis szinte szünet nélkül szi­várogtak a merev hangtalan éjszakába. Zongora! Hirtelen, minden kétség nélkül, állapítottam meg, hogy zongora hangjait hallom. Sőt már azt is hallot­tam. hogy valami csodálatosan szép dallamot játszanak. De ki? És hol? — Egy pillanat alatt teljesen természetessé vált, hogy a billentyűk hangja felé tartok. Egyáltalán nem gondoltam már a hazasietésre, csak a dallamra. Igen, erre a szaggatott lüktetésre, a dal­lamra, amit én hallottam, és aminek az eredetére most már hajthatatlanul kíváncsi vol­tam. P z a különös hang ellenke­^ ző irányból hullámzott, mint amerre eredetileg kellett volna mennem, de ez egy pil­lanatig sem késztetett latoiga­Hangok ipari vállalatnál a szociális el­látottság kérdését vitatták meg. A pártszervezetek segít­ségével üzemeink többségében be­vezették a 14 órás munka­időt. Jelentősen előrehaladtunk az üzemi demokrácia fejlesztésé­ben. A dolgozók által felvetett problémákra gyorsan, lelkiis­meretesen reagáltak az Izzó, a kötöttárugyár, a fonógyár, a tejipar, a bélésgyár, az AKÖV és a gumigyár kommunista ve­zetői. A munkaversenyek közép­pontjában a nyereség növelése állt. A városi üzemek mintegy 23 millió forint többlet- nyereségre tettek felaján­lást, és ezt az összeget várhatóan túl is teljesítik. Jelentős fej­lődést értünk el a párt tömeg­kapcsolatainak fejlesztésében. Csoportos beszélgetések során rendkívül gazdag ismeretanya­got gyűjtöttek arról, hogy a munkások, értelmiségiek, kis­iparosok és mások miként vé­lekednek a párt és a lcótmány intézkedéseiről. A pártbizottság múlt évi po­litikai munkájának középpont­jában az alapszervezeti vá­lasztások álltak. Ennek során 61 alapszervezetben vá­lasztottak titkárt és 280 alapszervezeti vezetőségi tagot. A választásokon a párttag­ság kilenctized része megje­lent, és 404-en vettek részt a vitákban. Erősödtek az alap­szervezetek, 201 új tagot vettek fel a pártba. A munkások és a nők arány­száma egészséges arányban növekedett. A részvevők ezután megvi­tatták a pártbizottság idei tásra. Haladtam tovább a zen­gő és egyre erősödő hangok irányába. Éjszakai hangulatom különös színei még élesebbé és sziporkázóbbá váltak. A dal­lam sokkal merészebb ívvel zúgott, zengett a fejemben. Gondolataim is különleges töl­tést kaptak, és egészen szokat­lan vágányon, járatlan ösvé­nyen lendültek a világba. Pár méter választott már csak el a törékeny vonalú dal­lam forrásától, amikor észre­vettem, hogy a domb tetején, a vidék örökké rongyokban lé­zengő, italtól ködlő lakatosá­nak körülkerítetten kertjében állok. Valami rideg, lila fény­sáv villámlott át rajtam. Ez­után már nem hallottam sem­mit. Szemem előtt jól, igen jól kirajzolódott a kerek ko- ponyájú hold fényében a ren­detlen nagy halomba hányt fémhulladék. Tetejében vala­mi szabálytalan, kacskaringó­san meghajlított lemez, amit éjszakai unaloműzésből vidá­man körülszuszogott a szél. Álltam az elképzelt billen­tyűkre merevült tekintettel, amelyről végleg elszálltak a dallamok. C akkor ott, a hirtelen meg­^ torpant világban megvil­lant előttem a szerelem való­színűtlen valósága. Iglói Sarolta munkaprogram-javaslatát és a végrehajtó bizottság első fél­évi munkatervét. A terv össze­állításában és végrehajtásában továbbra is a IX. kongresszus határozatai az irányadók. Szombaton délután egy­mást követve gördültek a személygépkocsik a DCM fő­épülete bejáratához. A ko­csikból nagy óvatosan száll­tak ki az utasok, és féltő gonddal vitték a drága ter­het a harmadik emeleti ta­nácsterembe. A máskor hivatalos meg­beszélések, vállalati értekez­letek színhelye most barát­ságos külsőt öltött. öt csecsemőt avattak ünnepélyesen népköztár­saságunk állampolgáraivá. Kovács Józsefné anyakönyv­vezető bevezette a testes könyvbe Jess György, Surá- nyi Attila, Győrik József, Szúnyog Andrea, Kundrák Róbert nevét. Köszöntötte a A fóti Onódi István két éve közös háztartásban él özvegy Marsi Farencnével. A falu sze­rint nagyon szeretheti az asz- szonyt, talán ölni is képes len­ne, amikor rájön a féltékeny­ség. Bicskát már rántott érte. A bűnjel: egy fémnyeiű zsbekés és egy véres fehér nyloning. A zsebkés Onódié, az ing a fóti Surányi Jánosé. Az inget Surányi vére festette meg, a vért Onódi kése bugy- gyantotta ki... Az elmúlt év augusztus 11- én Onódi élettársával sörözni ült be a fóti eszpresszóba. Ott volt Surányi is. Állítólag né­hányszor Marsinéra nézett. Amikor az élettársak hazafelé tartottak, Onódi szemrehá­nyást tett az asszonynak. A szóváltás hevében meg is ütöt­te. Ekkor ért oda Surányi. Le akarta csitítani a dühös fér­fit: „Mire való ez?” — mon­dotta. Erre Onódi előkapta a zsbekését és hasba szúrta Su- rányit. A vérző ember egy ba­rátjához szaladt segítségért, aki orvoshoz vitte. Szerencsé­A kompozícióról Szerdán délután öt órakor dr. Végvári Lajos művészettör­ténész-kandidátus tart elő­adást a művelődési központ­ban. Előadásának címe: „A kompozíció”. szülőket és a névadó szülő­ket, és kérte, hogy becsü­letes, derék embereket ne­veljenek a kis emberkék­ből. Valamennyien emlékla­pot kaptak. A vállalat vezetőségének jókívánságait Koltai Imre főmérnök tolmácsolta. A Gá­bor József utcai iskola út­törőinek műsora után a szakszervezeti bizott­ság 500—500 forintos ta­karékbetétkönyvet nyúj­tott át az öt kisgyer­mek szüleinek. Ezután fogadást rendeztek a megjelentek számára, ahol Still Ferenc, a DCM párt- bizottságának titkára köszön­tötte szívből jövő szavakkal az ötös névadó ünnepeltjeit. re a kés pengéje nem érte a belső részeket és a seb nyolc napon belül meggyógyult. A bíróság Onódit súlyos tes­ti sértés kísérletéért egyévi börtönre ítélte. Enyhítő körül­ményként értékelte azt, hogy Onódi szinte beteges félté­kenységből rántott bicskát Su- rányira, majd megdöbbenve tettétől, idegrohamot kapott Az ítélet nem jogerős. (b.) Sikkasztott A járásbíróság folytatólago­san elkövetett sikkasztásért hathónapi felfüggesztett sza­badságvesztésre ítélte Laczko- vits Miklósáét, a penci eszp­resszó volt vezetőjét, aki az üzlet kasszájából mintegy ti­zenötezer forintot vett ki, és egy ismerősének kölcsönadta. A leltár során megállapított hiányt később visszafizette. Az ítélet nem jogerős. (P. r.) ÍPissús f&irifftios takarék hetétk ünyrrk as új szüléiteknek ÖTÖS NÉVADÓ ÜNNEPSÉG A DCM-BEN Az ötéves Péter mindig azt hallja: „Most nem érek rá, Petikém, ta­nulnom kell, vizs­gázom!” „Hagyj békén, Peti, anyád halálra dolgozta magát, fáradt.” Peti elég nehe­zen érti, hogy anyunak mi a ba­ja vele? Hiszen ő jó, csak nagyon ritkán rosszalko­dik, és olyan na­gyon jó lenne, ha anyu többet ját­szana vele. Napokon ke­resztül bánatos volt. Az oviban mindenkinek van testvére, haza­PETI mennek és játsza­nak. Margitka anyukája még kártyavárat is épít. Tegnapelőtt az­után, amikor már lefektették, de ő még nem aludt, csak anyuék hit­ték azt, hogy al­szik, egyszerre csak azt hallja: „Ne sopánkodj a gyerek előtt. Sza­kíts időt rá, leg­alább néhány per­cet naponta, hisz rajong érted, te pedig türelmetlen vagy.” Ezt apu mondta anyunak. Tegnap este meglátogatták a nagyit. Peti csipo­gott, mesélt, hogy mi van a Margit­kával és a testvér­kéjével, és mit ta­nultak legutóbb... Majd minden átmenet nélkül így szólt: — Tudod nagyi, ki az én anyu­kám? _ ? — Egy sopánka. Sopánka elv társ­nő. S azután, hogy ilyen jól kitalál­ta, egy szép ke­reket kacagott. (i.) Bicskát nyitott a féltékenység

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents