Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-16 / 39. szám

1969. FEBRUAR 16., VASARNAP 3 A jobb szolgáltatásért Javító kombinátok Felvevőhelyek Sokan panaszkodnak: „Ha elromlik a tévé, két hétig nem láthatom a műsort!” „Fodrász­hoz akarok menni, be kell hogy utazzam Aszódra!” „Nincs cipészünk!” és sorol­hatnánk tovább... — Van alapjuk — mondja a válaszra legilletékesebb, a Gödöllői Járási Tanács ipari főelőadója, Such Zoltán. — Azonban mindenhol igyek­szünk javítani a szolgáltatá­sokat. Persze, mindig nagyob­bak az igények. Ez természe­tes. Idén modern szolgáltató­kombinát épül Veresegyházán 1 millió 200 ezer forintért. Az épületben cipész-, fodrászmű­hely — és különböző javító­részlegek kapnak helyet. Ez az első szolgáltatóházunk, táv­lati tervünk az, hogy 1970-re Galgamácsán építsünk egy ugyanilyet. — Milyen szolgáltatások szo­rulnak bővítésre? — Községeinkben is egyre több a gépkocsi, éppen ezért több szerelőműhely kéne. Eb­ben az évben és 1970-ben Tú­rán, Kistarcsán és Pécelen adunk át szervizeket. — Melyek a legjobban ellá­tott községek? — Tulajdonképpen csak a kis falvakban nincs elég javí­tó-szolgáltató szövetkezet. — Hogyan lehet segíteni? — Az ÁFÉSZ a helyi taná­csokkal veszi fel a kapcsola­tot, hogy ha műhely nem is, de legalább egy-egy felvevő­hely álljon a község lakóinak szolgálatára. Így jött létre fel­vevőhely Galgamácsán, Dány- ban és Domonyban. — Mikorra szűnnek meg a panaszok? — Ha a helyi tanácsok min­denütt lehetővé teszik, hogy felvevőhelyet nyissunk. Ez a hívójele a budakalászi Lenfonó rádiósklubjának. A hét megyei klub közül ők „rá­dióznak” a legjobban, az MHSZ ezért tartotta náluk szombaton a megyei klubok, a kollektív és iskolai állomások vezetőinek megbeszélését. A Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 50. évfordu­lóját méltóképpen ünnepük meg a Pest megyei zeneisko­lák. A Tanácsköztársasági Mű­vészeti Szemle keretén belül megrendezik a kamarazene IV. fesztiválját. Ma, vasárnap Cegléden az állami zeneiskola nagytermé­A „rádióstanácskozást” ta­pasztalatcserével kötötték ösz- sze. Képünkön munkában az ML 213 típusú készülék, elő­térben Bárányos Mihály, a budakalászi klub vezetője, va­lamint Győri Anna és Székely József. ben a Ceglédi Állami Zeneis­kola, a Nagykőrösi Állami Ze­neiskola, valamint a Monori Járási Körzeti Állami Zeneis­kola növendékei adnák mű­sort. Az előadandó számok között Bach, Händel, Haydn, Scarlatti, Bartók, Beethoven, Mozart, Kodály, Szervánszky és Rossini művek szerepelnek. 1969. február 23-án a fesz­tivál Dunakeszin, a Petőfi Sándor Művelődési Ház nagy­termében folytatódik, ahol a Váci Járási Körzeti Állami Ze­neiskola, a Szentendrei Álla­mi Zeneiskola, a Budai Járási Körzeti Állami Zeneiskola és a Váci Állami Zeneiskola nö­vendékei adnak műsort cseh és svéd népdalokból, valamint Sosztakovics, Kadosa, Men­delsohn, Dunajevszkij, Corelli és Cesar Frank műveiből. A Dabasi Járási Tanács dísz­termében nyílt meg tegnap a Dél-Pest megyei képzőművé­szek tárlata. Részt vesznek a dabasi, a monori és a ráckevei járás képzőművészei, az alkotásokat a Képzőművészeti Lektorátus is elismerte. Az alkotók rhagukkal hozott élményei és a modem művé­szeti törekvések, útkeresések A PONICSÁN-ÜGY Miért én äsoysk humánus? Ponicsán Gyula, az albertir- sai Tessedik Sámuel általános iskola igazgatóhelyettese bíró­sági eljárást indíttatott Zentai Pálné, az iskola egyik pedagó­gusa ellen. Az ok: Ponicsán Gyula 1964. október 1-én, négyéves határidőre bérbe ad­ta Zentai Pálnénak a tulajdo­nát képező házat, amelyből a határidő lejárta után Zentai Pálné máig sem költözött ki Levél az ügyvédtől Zentai Pálné: — Amikor 1964 nyarán Po­nicsán Gyulával megegyez­tünk, hogy beköltözünk a há­zába, ötezer forintot fizettem neki. Azt követően pedig ha­vonta kétszáz forint lakbért. A férjem mozdonyvezető, ki­lencéves kislányom ,van. Igaz ugyan, hogy a papíron aláírt szerződés 1968. október 1-ig szólt, de mivel nincs hová köl­töznünk, továbbra is küldtem a lakbért Ponicsán Gyulának, aki három hónapig még a pos­tán feladott pénzt is vissza­küldte, most azonban, hogy fo­lyik a pereskedés, újra elfo­gadja tőlem. Előbb ajánlott le­vélben szólított fel, hogy hagy­juk el a házát, azután már az ügyvédjétől kaptunk levelet. Részlet a Zentai Pálné ré­szére dr. Derzsi István ügy­védtől érkezett megkeresés­ből: „Tekintettel arra, hogy ügy­felemet (Ponicsán Gyula) az Önök magatartása folytán kár érte (!), azért annak megté­rítését kívánja, mert Önök most már jogcím nélkül tar­tózkodnak a lakóházban. Minthogy ügyfelem a fenti in­gatlant havi ötszáz forintért tudná hasznosítani (!), ezért ennek a kárának a megtéríté­sét kívánja.” (Valamint hat­ezer forint perköltség megté­rítését. A szerk.) Azaz: Zentai Pálné marad­hat továbbra is a házban, ha az eddig fizetett havi kétszáz forint lakbér helyett ezentúl havonta ötszáz forintot fizet az igazgatóhelyettesnek. Baranyi Tibor, a Ceglédi Já­rási Tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője. — A Ponicsán-ügy túlságo­san bonyolult, sok vetülete van. A feleségét, aki az albert­sajátos vegyülete lepi meg a tárlatlátogatót. A festmények, a kerámia- és az ötvösmunkák egytől egyig egyéniek, közös vonásuk — az útkeresés. Az 58 alkotás színgazdagsága, for­mavilága egyben művészi igényről is tanúbizonyságot tesz. A tárlat február 26-ig tart nyitva. irsai napközi otthon élelmezé­si vezetője volt, 1968. július n-i hatállyal fegyelmi úton elbocsátottuk. Ponicsán Gyu- lánó fellebbezését elutasította a járási munkaügyi döntőbizott­ság, újabb fellebbezését pedig a területi munkaügyi döntőbi­zottság is. Az elbocsátás ólra: a fegyelmi vizsgálat során be­igazolódott, hogy az irányítá­sa alá tartozó konyhai dolgo­zók éveken át a napközi ott­hon konyhájáról különböző élelmiszereket eltulajdonítot­tak, ezzel megkárosították az állami intézményt és ezen be­lül az ott étkező gyerekeket. Mivel a területi munkaügyi döntőbizottság megerősítő ha­tározata ellen fellebbezés nem érkezett, az jogerős határozat­tá emelkedett. így 1968. szep­tember 1-ével új élelmezési vezető került a napközi ott­hon élére. Ezek után 1968. szeptember 20-án ügyészi óvást emeltek, amelynek nyo­mán a területi munkaügyi döntőbizottság újra tárgyalta az ügyet és az 1969. január 31- én megtartott eredményhirde­tésen szóban közölték velünk, hogy bár a fegyelmi vétség fennáll, megváltoztatják a ko­rábbi határozatot és tizenöt százalékos munkabércsökken­téssel kötelesek vagyunk visz- szaállítani Ponicsán Gyuláné munkaviszonyát. így pillanat­nyilag két élelmezési vezetője van az albertirsa napközi ott­honnak ... Jegyzőkönyvek Részletek az albertirsai Pe­tőfi Sándor Általános Iskola igazgatói irodájában 1968 március 18-án felvett jegyző­könyvből. (Gazdaságilag ehhez az iskolához tartozik a napkö­zi otthon, az óvoda, a két he­lyi és a homokrászi iskola. Utalványozási igazgató: Pin­tér Miklósné. A szerk.) Fabók Pálné konyhai dolgo­zó: „Ponicsán Gyuláné ellen-, őrzést nem tartott közöttünk... A kimaradt ételeket c;sak ak­kor osztottuk szét a gyerme­kek között, amikor az igazga­tó néni ellenőrizte az ételma­radékot. Ponicsánné sohasem osztotta el a maradékot a gye­rekek között, ö is részesült ebből és ezért nem volt érde­ke ...” Varga Sándorné konyha­lány: „A napközi otthon kony­hájáról több alkalommal a megmaradt ételből, úgy, mint a többiek, én is vittem haza tejet, káposztát, ételmaradé­kot, kenyeret... Amikor a napköziből mentünk el, cso­magjainkat az élelmezésvezető nem ellenőrizte...” Rajs József né konyhalány: „A napközi otthon konyhájá­ról az ételmaradékot, amikor kimaradt, mindannyian elvit­tük haza... Az élelmezés veze­tő cipőjének pántja elszakadt és bejött hozzánk, lerúgta a cipőt és a kifutót küldte vele a cipészhez. Nekem kellett el­vinni. Ez az eljárás kellemet­lenül érintett...” Tóth József né főszakácsnő: „Ponicsánné lakására vitt élel­mekről a konyha dolgozói is tudtak. Ebért úgy gondolták, hogy nekik is lehet. Csináltuk is...” És így tovább: tíz asszony beismerő vallomása. A jegyző­könyv felvételén jelen volt: Bárányt Tibor osztályvezető, Remete József járási gazdasá­gi felügyelő és Pintér Miklós­né igazgató. Mindennek elle­nére Ponicsán Gyulánét a te­rületi munkaügyi döntőbizott­ság visszahelyezte munkahe­lyére. Pintér Miklósné igazgató, a járási pártbizottság tagja: — Amennyiben Ponicsán Gyulánét visszahelyezik, le­mondok utalványozási igazga­tói tisztségemről, mert össze­férhetetlennek tartom további együttműködésünket: Plusz egy vezető Márkus Béla, az albertirsai községi tanács vb-elnöke: — Kérdem én, és joggal: mit csináljunk a szeptember 1-én felvett új élelmezési ve­zetővel, aki ezerhétszáz forin­tos budapesti állását hagyta ott az általunk felajánlott ezerkétszáznyolcvan forintos j munkahelyért, csak azért, hogy ne kelljen naponta utaz­nia?! A munkáját kiválóan végzi. Azóta semmi panasz a konyhára. Ezért már nyolcvan forinttal emeltük a fizetését is. Milyen indokkal mondjunk fel neki? Mi szabályosan, jog­erős határozat birtokában al­kalmaztuk az élelmezési veze­tő megüresedett helyére... Nagy András, a Tessedik Sámuel Általános Iskola igaz­gatója : — Ponicsán-ügy? Nem jó dolog, ha egy iskolai tantes­tületben ilyen dolgok történ­nek. Hogy korábban a nap­közi otthonban csapnivaló volt az ellátás, magam is bizonyít­hatom. Amikor többszöri el­lenőrzés után is erre a meg­állapításra jutottam, írásban kértem magyarázatot Poni­csán Gyulánétól. Visszaüzent a férjével: ez a dolog nem tar­tozik rám. — Ami a lakásügyet illeti: ha nekem saját házam lenne, már másnap kiköltöznék a szolgálati lakásból. Amikor a helyettesem feljelentette Zen- tai Pálnét, tantestületünk egyik tagját, mindenki megrö­könyödött és heteken át a tan­testület beszédtémája volt az ügy. Nem szerencsés dolog az ilyen egy tantestületben. Mire neveljük így a gondjainkra bí­zott gyerekeket? Milyen pél­dát mutatunk nekik? Ponicsán Gyula, a Tessedik Sámuel Általános Iskola igaz­gatóhelyettese: — Amikor anyámtól örö­költem a házat, Zentaiék he­tekig jártak a nyakamra, hogy adjam ki nekik. Felaján­lották, hogy adnak ötezer fo­rintot, csak egyezzem bele. Megállapodtunk. Megkaptam az ötezret, ők pedig négy évre szóló szerződést írtak alá, kö­telezve magukat, hogy utána kimennek a házból. Havonta kétszáz forint lakbért fizettek. Egy kétszoba-konyhás, mel­lékhelyiséges ház használa­táért! Akkor, amikor itt, eb­ben a faluban kétszázötven­háromszáz forint egy albérleti szoba! Törököt fogtam velük, kérem, ez az igazság, öt-hat- száz forintot is kapnék, ha kiadnám a két szobát! Egyéb­ként is az az elgondolásom, hogy eladom a házat. Ha nyugdíjba vonulok, felköltö­zünk a pesti lakásba. Miért legyek kérem mindig én hu­mánus? Miért mindig csak én? Három lakás birtokosa Ponicsán Gyula, akinek 1964 óta saját háza is van, kétszoba-hallos, komfortos szolgálati lakással rendelke­zik. Ezenkívül 1967-ben egy budai, háromszoba-összkom- fortos, teljesen berendezett öröklakást nyert a lottón, amelyet a felesége nevére íra­tott. Valóban, miért legyen hu­mánus mindig csak Ponicsán Gyula? Az államtól kapott szolgálati lakásáért havonta mindössze harminckét forint bért fizet, (ö ötszáz forintot szeretne kapni ugyanekkora lakásért Zentai Pálnétól.) A fiát a községi tanács társadal­mi ösztöndíjjal taníttatta a Testnevelési Főiskolán. Negy­venötezer forintot költöttek rá öt esztendő alatt. >.«u ifj. Ponicsán Gyula, miután be­költözött a Budán nyert örök­lakásba, kérelemmel fordult a községi tanácshoz: „a szerző­dés teljesítése alóli felmen­tést megadni szíveskedjék”. Vagyis: ő nem megy tanítani Albertirsára, a tanács viszont tegye ad acta a negyvenötezer forintos társadalmi ösztöndíj ügyét. A tanács nem tette ad acta az ügyet s bár ifj. Poni­csán Gyula tanárkodásáról lemondott, de kötelezte a negyvenötezer forint öt év alatti visszafizetésére. Hogy miért szóbeszéd hosz- szú hónapok óta Albertirsán a Ponicsán-ügy? Azt hiszem, sikerült valamelyest választ adnom rá. És bízom benne, hogy mások is élni kívánnak ezután a válaszadás jogával és mielőbb pontot tesznek az egész Ponicsán-ügy végére. Megnyugtató pontot. Prukner Pál Heti kommentár Tél A hét minden napja próbára tette az egyént éppúgy, mint a társadalmi szervezettséget, a közösségi összefogást. Próbára: hóeséssel, viharos széllel, hófúvással, csikorgó hi­deggel, mindazzal, amire azt szoktuk mondani, hogy ke­mény tél. Elakadt gépkocsik kilométer hosszú sora Cegléd után, járhatatlanná vált utak Vác fölött, kínnal-keservvel közlekedő autóbuszok, késéssel ugyan, de azért közlekedő vonatok, nagy nehezen boltokba jutó kenyér, tej, s a má­sik oldalon hősies küzdelmet vívó emberek serege, a hóvi­harban is gépeket kezelő útmunkások, a hótorlaszokkal, jégpályaként viselkedő utakkal viaskodó gépkocsivezetők, mozdonyok irányítói, gyalogosan is munkahelyükre igyek­vő pékek, szájuk' elé rakott kendővel, elgémberedett, die a fejés idejére megérkező asszonyok... A tél, a kemény tél mindenkitől többet, nagyobb helytállást, kitartást, áldoza­tot követel. Volt olyan esztendő, amikor azt mondtuk: a tél se' az igazi. No, ebben az esztendőben igencsak rászolgált az igazi jelzőre, félméteres hóval, húszfokos hideggel, a fél országot időlegesen megbénító torlaszokkal. Ezrével szü­lettek szép példák az egyéni helytállásra, a fáradhatatlan­ságra, arra, ami hősökké emeli a hétköznapi embereket a nehéz helyzetekben. Voltak azonban olyan példák is, me­lyek azt mutatták: a váratlan lehetőségekre alaposabban, nagyobb gonddal kell fölkészülni. Amennyiben, persze, februárban váratlan dolog a kemény tél... Megtörtént, hogy a város határában elakadt gépkocsivezetők, utasok tétován kutattak meleg hely után, ahol bevárhatnák a reg­gelt. Megtörtént, hogy szállító gépkocsikat minden felsze­relés nélkül indítottak útnak, nem hogy hólánc, de még lapát sem volt egyetlen vezetőfülkében, csomagtartóban sem. Az sem számított ritkaságnak, hogy míg egyszerű emberek serege küzdött a hóval, a viharral, egyetlen in­tézkedési joggal rendelkező illetékes sem volt található, aki összefogta volna a küzdelmet, s ezzel megsokszorozta volna annak erejét. Divat utólagosan bölcsnek lenni, s minden bizonnyal most sem leszünk szűkiben azoknak a nyilatkozatoknak, melyek megtevői utalnak majd a kemény télre, s arra, hogy az miféle tapasztalatokkal járt. A kemény telek azonban mostanában már nem mennek ritkaság számba, s éppen ezért nem elég téli fölkészülésként az iparban és a mezőgazdaságban megtenni a kellő előkészületeket. Nem elég, ha a közlekedési vállalatok központilag elrendelnek teendőket, arra is szükség van, hogy egy-egy település s különösen egy-egy város, járási székhely vezetői tisztában legyenek azzal, milyen lehetőségeik vannak, mihez nyúl­hatnak. ha teljes erejével tombolni kezd a tél. Bármennyire is furcsának hat első hallásra, az évsza­kok igenis napirendi pontok kellenek hogy legyenek egy- egy hivatalos szervezet ülésén, a téli teendők éppúgy, mint rövidesen a — tavasziak. Mert már most gondolni kell arra, hogy a vastag hótakaró rövid idő alatt elolvad­hat, s akkor támad a belvíz, szükség lesz az átereszekre, csatornákra... A télre tavasz jön, a mai gondok, a téli próbatétel néhány hét múlva emlékké halványodik. Hiba lenne azonban, ha olyannyira elhalványodna, hogy — ta­nulságait is elfelednénk. Azokat a tanulságokat, melyek a jövőt tekintve rendkívül fontosak, melyek lehetővé te­szik, hogy tél idején ne érjen sehol senkit váratlanul a — tél... Krónikás V __________________y T ÖRTEMET KÖZLEKEDÉSI __ BALESET! A jó vezetőnek is lehet rossz napja. Régóta balesetmentesen vezet, betartja a közlekedési szabályokat, autóját jól gondozza. DE AZ EMBER NEM GÉP Egy pillanat s megtörténhet a közlekedési baleset. Ilyenkor anyagi érdekei is veszélyben forognak. Megnyugtató érzés az AUTOCASCO BIZTOSÍTÁS Kérje munkatársunk látogatását. ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ Tanácsköztársasági Művészeti Szemle Tárlat Dabason

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents