Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-14 / 37. szám
1969. FEBRUAR 14., PÉNTEK ELS! MEG kJCmvIíuí ÁRU ÉS FOGYASZTÓ (4.) A cipők minő, választékáról, külleméről — beszélgettünk Bérezi Mártonnal, a KERMI főosztályvezetőiével öltözködési cikkeink közül a legtöbb problémát a cipők okozzák, s ezt a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézethez érkezett reklamációk számának növekedése is bizonyítja. — Ez a „legnehezebb" ruházati termék olyan értelemben, hogy előállításakor a legellentmondóbb követelmények kielégítését kell biztosítani. Ilyenek elsősorban a divatkövetelmények — az öltözködés értői szerint a jó cipő fél elegancia —, és a tartósság — tájékoztatott bevezetőül a főosztályvezető. — A legtöbb panaszt a gyerekcipőkre hallani. Rejtett minőségi . hibáikra, gyors rongálódásukra, a túl kemény, durva felsőrészre... — Bár a gyerekcipők választékában néhány kiváló termék is szerepel — például a Duna Cipőgyár iskolacipője, fröccsöntött gyerekcipője, a Szombathelyi Cipőgyár rámán varrott gyerekcipője —, valóban rengeteg a jogos kifogás. Kezdjük a cipők keménységével, kényelmetlenségével. A probléma nemcsak hazai, a világ- statisztika szerint is míg 1938-ban a cipők hetven százaléka borjúboxból készült, addig napjainkra ez az arány egy százalékra csökkent. A műanyag- és a bőripar feladata új eljárásokkal, finomabb termékekkel jelentkezni. Mentségére legyen mondva, hogy az elmúlt három évben több jelentős új gyártmányt hozott ki, azonban ezeknek egy része nem talált megfelelő piacra. De az már a, cipőgyártás hibája, hogy a gyerekcipők is általában csak egy szélességben kaphatók, holott az ideális Koszorúzás a Déli pályaudvarnál Koszorúzási ünnepség volt csütörtök délelőtt a Déli pályaudvarnál: Budapest felszabadulásának 24. évfordulója alkalmából helyezték el a kegyelet virágait a Budai önkéntes Ezred emléktábláján. Tóth Sándor alezredes, a Hadtörténelmi Intézet munkatársa méltatta a harcot, amelyet a Budai önkéntes Ezredbe tömörült magyar katonák — a szovjet hadsereg oldalán — vívtak. Az emlékbeszéd elhangzása után megkoszorúzták az emléktáblát. Hám hét Indiában és Ceylonban Csütörtökön hazaérkezett a magyar ipari delegáció, amely dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter vezetésével három hetet töltött Indiában, illetve Ceylonban. Dr. Horgos Gyula nyilatkozatában elmondotta, hogy mindkét országban eredményes tárgyalásokat folytattak a kormányszervekkel, sőt Libanont is és hazafelé jövet Olaszországot is útba ejtették — ahol a delegáció egyes tagjai vállalatok képviselőivel tárgyaltak. Február 19: 330 autó Az Országos Takarékpénztár február 19-én a csepeli munkásotthonban rendezi a gép- kocsi-ny ei-em ény betétkönyvek esedékes, sorrendben a 31. sorsolását. A húzáson az 5000 és a 10 000 forintos betétkönyvek között 330 gépkocsit, a szokásos Moszkvics. Skoda, Wartburg és Trabant kocsikon kívül Renault-típusú autókat sorsolnak ki. három fajta bőség lenne. Megjegyezném, hogy a gyerekcipőknél is sokszor a fogyasztó a hibás a gyors rongálódásban. A gyerekek ápolják legkevésbé lábbelijüket. S legtöbbnek csak kevés cipője van, azokat pedig nem lehet mindenre használni ... A hazai közönség panaszkodik, hogy beáznak a lábbelik, a hócipőket, sárcipőket, kalucs- nikat mégsem nagyon veszik. Érdekes az is, hogy az otthoni papucsviselet sem terjedt el eléggé. — Az előbb szó volt arról, hogy a cipőknek olyan ellentétes igényeket kell kielégíteni, mint a divat és a tartósság kívánalmai. Ez a kettő ázért nem olyan ösz- szeegyeztethetetlen talán: kiváltképp mostanában nem, amikor végre a kényelmes, célszerű, az időjárás viszontagságaihoz szabott cipők jöttek divatba a nők öltözködésében is. A nyári saru, a terepcipők, a vastagabb talp, a tompa orr, az egyenes, félmagas, tömör sarok, a csizma. Csupán a kirakatok előtt — valamint a gyakorlatban — támad az az érzésünk, hogy a tervezők és gyártók mintha kettéosztották volna képzeletükben a női nemet, az egyik részt az általuk „tipegőnek”, a másikat az „ormótlannak” minősített csoportba sorolva. Az elegáns belvárosi kirakatokban látható valóban nagyon szép spanyol cipőket nézve — itt végre választékot is találunk! — például megtudjuk, mi most a divat, de ezek az újvonalú cipők leheletvékony talppal és felsőbőrrel készülnek. Az az érzésünk, nem- a hazai ldőjá* rási és terepviszonyokhoz igazodnak, úgy tűnik, viselésük csak autótulajdonosoknak célszerű. Az ugyanitt található, megbízható, masszív külsejű olasz csizmák a tapasztalat szerint a második évben beáznak. Aki tehát divatos lábbelit akar, bűnhődik. (Egyáltalán honnan, miből tudhatja meg a vásárló, mire alkalmas és miből készült a cipő, csizma, amelyet megvesz? Az eladó rendszerint nem beszéli le.) Igaz, kapni esős, havas időre női hócipőt, sárcipőt is, de azok meg nem készülnek divatos fazonban. S vajon a kitűnő minőségű, ktsz-ekben készült lábbelik is miért olyan kevéssé divatosak? Ha már a strapabíró lábbeliknél tartunk, hivatkozzunk a Minőség és Megbízhatóság című szakmai folyóiratra, mely a „nagy igénybevételű női utcai cipők” kategóriába mindössze egy hazai terméket sorol! A good year eljárással készült, túlnyomórészt bőranyagból előállított női cipőt. Ezeket a gyártmányokat, mint a lap megjegyzi, „évek óta azonos modellben gyártják”. Miért? — Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a női cipők többségét készítő Minőségi Cipőgyár kissé túlzottan monopolhelyzetben van — bár megítélésem szerint az élenjáró divatirányzatokat gyorsan követi. De a nők nagy része is hibás, mert sokszor ők sem a rendeltetése, a fölhasználása szerint keresik a lábbeliket. — Azt hiszem, a divattervezőket s propagandistákat is elmarasztalhatjuk. Üssünk- fel egy divatlapot vagy divattudósítást, biztos, hogy szó esik abban az estélyi ruháról. De hol foglalkoznak azzal, hogyan öltözködjön divatosan, csinosan, az időjárásnak, a munkájának megfelelően a falun dolgozó, vagy a tanyán élő nő? Am térjünk át a férficipőkre, utoljára hagytuk ezt a témát, hiszen itt a legkevesebb a panasz, viszonylag itt egyezietik leginkább a divatot és a célszerűséget. — Különösen a bonyhádi és a szombathelyi cipőgyár tett tanúságot jó munkájáról ezen a területen, megbízható termékeik révén. Úgyszintén jó termékek a Tisza Cipőgyár vulkanizált eljárással készült cipői. A legkedvezőbben a férfi- cipőkben alakult a választék is az elmúlt években. 1960-től 1965-ig ezen a területen két és félszeresére nőtt, ez messze több, mint a női cipők választéknövekedése. Fanasz azért akad itt is, taipleválás stb. a ragasztott talpú cipőknél ugyanis még nem elég megbízható a technológia. S ez a lábbeliknek jelentős részét, hetvennégy százalékát magúban foglalja. — Végezetül: mitől várhatjuk a jövőben a vásárlók jobb informálását az egyes cikkeknél? — Már készül a cipőgyárak számára az úgynevezett tanúsító címke: azon feltüntetik a termék legfontosabb jellemzőit, tulajdonságait, állóképességét. A terv szerint minden pár cipőt ilyen címkével látnak el. A vevők tájékoztatására szolgálnak a védjegyek is, így például a Kiváló Áruk Fórumán elnyert védjegy. A jövőben intézetünk is ellát egyes megvizsgált és megfelelőnek minősített fontosabb termékeket KERMI tanúsító védjegygyei. Padányi Anna (Folytatjuk) A Pest megyei postahivatalok - és a Hírlapkiadó Vállalat vezetőinek tanácskozása W: • Tegnap délelőtt a Hírlapkiadó Vállalat meghívására — a kedvezőtlen időjárás ellenére is — megyénkből több mint száz postahivatal vezetője jött össze székhazunkban. A tanácskozáson megjelent Nagy Béláné, a Budapest- vidéki Postaigazgatóság igazgatója, Csollány Ferenc, a Hírlapkiadó Vállalat igazgatója, dr. Jáder Béla, a Budapestvidéki Postaiigazgatóság igazgatóhelyettese, valamint a postaigazgatóság és a Hírlapkiadó Vállalat több vezető munkatársa. Ugró László, a Hírlapkiadó Vállalat csoportvezetője nyitotta meg a tanácskozást, majd a Pest megyei Hírlap terjesztésével kapcsolatos feladatokat beszélték meg, különös tekintettel arra, hogy a lap az eddigi hétköznapi hat oldal helyett március elsejétől naponta 8 oldalon jelenik meg. A felszólalók számos javaslattal, ötlettel segítették lapunk szerkesztési munkáját, valamint kifejtették, hogyan tesznek majd eleget annak a kívánságnak, hogy az elkövetkező hetekben tovább növeljék lapunk előfizető-, olvasótáborát. Banán és gyapot Kolumbiából Az egy évvel ezelőtt létrehozott magyar—kolumbiai kereskedelmi és fizetési egyezmény alapján a két ország gazdasági körei fokozzák vásárlásaikat, és bővítik export-, illetve importcikkek választékát. A magyar külkereskedelem képviselői most először vásároltak gyapotot a kolumbiai piacon. Az első szállítmányok rövidesen megérkeznek. A magyar textilipari szakemberek várakozással tekintenek a feldolgozás eredményei elé, amennyiben ugyanis a kolumbiai gyapot megfelelőnek bizonyul, az egyiptomi, iráni, török, görög, indiai, pakisztáni és egyéb textilnyersanyagon kívül rendszeresen használnak majd kolumbiai nyersanyagot is. A magyar külkereskedelem Kolumbiából szintén most először vásárolt banánt — egyelőre még csak kis tételben —, s a szállítmány rövidesen megérkezik. A Kolumbiából származó hagyományos importcikkeink, a kávé beszerzését is növelik. Távirat A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Nyugat-berlini Német Szocialista Egységpártot, amely 1969. február 15-én rendkívüli kongresszust tart. A Remete-szurdok sorsa Elpusztított növényzet A tanács véleménye Gyógyít a természet A figyelmes újságolvasó évek óta hol ebben, hol abban a lapban olvashat a Remeteszurdokról. — Hiába, kedvenc téma — állapította meg borúlátóan a nagykovácsi Vörös Hajnal Tsz új főkönyvelője. Csakhogy a tiltakozást jóval korábban kellett volna kezdeni. Ma már itt szabályos ipari üzem működik. A községi tanács is tud — különböző bejelentések alapján nemegyszer vettek fel jegyzőkönyvet — a völgyért folyó csatározásról. Véleményük szerint nincs ott semmi rendkívüli látnivaló. Kár a sok puskaporért, gyűlésért, értekezletért. Ez, persze, nem így van. Aki még nem tudná: Remete-szurdoknak hívnak egy különösen szép fekvésű völgyet Nagykovácsi és Hűvösvölgy között. Természettudományos szempontból különleges, jégkorszakból ottmaradt növény- és rovarvilágával. Persze, ebből a turista, az egyszerű kiránduló sem sokat lát, nem is méltányolja. Azt viszont látta mindenki, hogy kerek mészégető kemencék nőttek ki a part egyik peremén, s nemsokára fogyni kezdett a hegyoldal. A nagykovácsi tsz kitűnő minőségű .meszet talált a domboldalon a növénytakaró alatt, s mivel annak idején ugyancsak rászorultak minden jövedelemforrásra, megkezdték a sziklák robbantását és a mészégetést. Az engedélyük a terület egyik oldalára szólt, a mélyben folyó patak medre a választóvonal. A mészégetés valóban nem szívderítő látvány. A kemencéket tápláló hulladék, a gumiabroncs, a szemét alaposan elcsúfította a szurdok bejáratát. A Természetvédelmi Hivatal rövidesen közölte nemtetszését. Véleményük szerint a tsz a könnyebb utat követte, amikor a völgy peremét faragta, holott néhány száz méterrel odébb ugyanilyen jó minőségű mészkövet talált volna. Van egy nagyon régi angol közmondás: „felesleges belesírni a felborult tejeskannába”. Itt is ez a helyzet. A szurdok bal oldalát jó háromnegyed részben „elégették”. Nem lett volna szabad kiadni ide az engedélyt, csali egy távolabbi területre, ahol mostantól fogva dolgoznak majd. Ma már nem lehet mást tenni, mint kozmetikázni a pusztítást, gondoskodni a környék rendbe hozataláról. Ezt a munkát a termelőszövetkezet máris megkezdte. Teherautókkal hordják el a felgyülemlett salakot, óriási kupacokba gyűjtik a hulladékot, amit szintén elszállítanak. Újra elegyengetik a völgy bejáratánál húzódó utat, hogy autóval is lehessen közlekedni rajta. Az útjavítást csak a kemény tél miatt hagyták abba. Ne feledkezzünk meg a legnagyobb rendcsinálóról: a természetről sem. Ahonnan elhordták a követ, és már abbahagyták a kitermelést, lassan újra megvetette lábát a növényzet. Ma még csak fű, nemsokára bozót, majd erdő fedi ismét a sebhelyeket. Igaz, az eredeti, különös értékű növényzet erről a lejtőről kipusztult, de szerencsére a völgy másik oldala teljes szépségében fennmaradt, és azt nem fenyegeti semmiféle veszély. k. m. Hol az igazgató? Szerdán délután negyedszer indult útnak a „repülő- zsűri”, hogy megtegye ellenőrző körútját. Ezúttal a fóti művelődési ház neve került elő a sorsolásnál. Bata Pál fóti művelődési ház igazgató vesztére, aki már délután hat órakor nem volt található sehol. Bár a művelődési ház nyitva volt, fütetlen és takarítatlan nagytermében csupán egy beat-zenekar próbált ezen az estén. No meg a klubbüfében iddogáltak a „kultúrára szomjazó” fótiak. Akaratlan a kérdés: vajon hol járt ezen a délutánon, munkaidőben (a művelődési háznak este nyolcig nyitva kell tartani!). Bata Pál igazgató, aki azért kapja a fizetését, hogy pezsgő élet legyen a művelődési házban? A zsűri csupán a helyi könyvtárban talált elismerésre méltó eredményt. Az elmúlt esztendőben tizenkétezerrel több könyvet kölcsönöztek, mint egy évvel előbb. Ezért Dalmi Jánosné könyvtárost háromszáz forinttal jutalmazta. Eddig még csak négy alkalommal indult útnak a „repü- lőzsüri”, a tapasztalatok azonban máris igazolják életrehívá- sának szükségességét. Holdújév Budapesten A Ganz Villamossági Művek vállalatvezetősége és szakszervezeti bizottsága az Holdújév alkalmából csütörtökön fogadást adott a vállalatnál dolgozó 60 vietnami szakmunkás, ipari tanuló, illetve technikus tiszteletére.
