Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-13 / 36. szám

2 "‘\Mirh0 1969. FEBRUAR 13., CSÜTÖRTÖK VI. Pál pálfordulása Amikor XXIII. János pápát újságírók a programjáról fag­gatták, így válaszolt: „Friss levegőt az egyházba!” — és kinyitotta az ablakot. Ezt a jelképes ablaknyitást a kato­likus egyház történetében a II. vatikáni zsinat volt hivatva meg is valósítani. XXIII. Já­nos felismerte: az egyház szá­mára létkérdés, hogy megúj­hodása révén kapcsolatba ke­rüljön a világgal, korunk em­berével, Egyszerre a figyelem középpontjába kerültek Teil- hardnak, a sokáig hallgatásra ítélt tudós jezsuita páternek tanításai: „A keresztényeknek a fejlődés támaszaivá kell vál­niuk ... A mindenség előreha­lad, és emberi feladatunk, hogy előre is vigyük.” A modern teológiai irányzatok olyan ne­ves képviselőinek, mint Cou­gar és Rahner — akik addig az egyház peremére szorultak — a tanulmányai szerepet kap­tak, hogy a dogmák teológiája után megalkossák az egyház­nak az emberi kapcsolatokkal foglalkozó teológiáját. Trónra lépése után János pápa nem uralkodói mivoltát vagy csal- ha tatlanságát hangoztatta: „Ember vagyok, mint minden­ki más” — ezek voltak szinte első szavai a trónon. A II. vatikáni zsinat drámai párbeszédként indult a hala­dók, a mérsékeltek és a kon­zervatívok között. János ha­lála után az új pápa, VI. Pál levétette a zsinat napirendjé­ről, és a döntést magának tar­totta fenn a születésszabályo­zás és a papi nőtlenség kérdé­sében. Majd a zsinat, munká­jának elsekélyesedése után, még mielőtt befejezte volna a rá háruló nagy feladatot, be- rekesztetett. Kormányzása kezdetén úgy látszott, hogy az autokrata XII. Pius egykori kedvence nem mestere konzervatív, ha­nem elődje haladó politikáját követi. Erre vallott utazássoro­zata, amelynek állomásai In­dia, Jeruzsálem, az ENSZ székhelye, Portugália, és Ko­lumbia fővárosa, Bogota vol­tak. A népek haladásáról szóló enciklikájában az egyház ré­széről először vette számba rendszerezetten a legfontosabb társadalmi kérdéseket, bírálta a kapitalizmus legszembetű­nőbb kártevéseit. Bár a forra­dalmakat elítélte — elsősor­ban a latin-amerikai viszo­nyokra utalva —, „nyilvánvaló és hosszan tartó zsarnokság esetén” jogosságukat elismerte. Ezt az okmányt Európában nem sokat emlegetik, kivált a Vatikánban ejtenek kevés szót róla, de a harmadik világ ha­ladó egyházi köreiben hivat­koznak és támaszkodnak is rá. mussal — VI. Pál csak a konzervatívokra támaszkod­hat. VI. Pál pápa pálfordulása azo­kat a katolikusokat, akik a haladásért küldöttek, nem tántorította el céljaitól. Spa­nyolországban, ahol törvény tilalmazza a marxistákkal való párbeszédet, sok kato­likus úgy tekint a marxisták­kal való szövetségre, mint a fasiszta rendszerrel való le­számolás egyetlen olyan útjá­ra, amely elháríthatja a má­sodik véres polgárháborút. A diktatúra ellen harcoló mun­kások megmozdulásaiban, a letartóztatottak névsorában elsősorban baszk földön, pa­pokat is találunk. A Spanyol- országi Katolikus Munkásif­júság Lapjában a napi akció­egységen túlmutatva, Vonza- lez Ruiz páter a következőket írta: „A szocializmus a világ­nak több igazságot hoz, mint a régi társadalmi struktúrák”. A latin-amerikai nagy be­folyású egyházak egy nemze­dékkel ezelőtt a fennálló el­nyomó rendszerek kiszolgálói voltak. Ma a társadalmi és osztály harcokban a katolikus hívőkkel együtt sok esetben részt vesznek a klérus tagjai, különösképp az alsópapság. Helder Camara, aki a 30 milliós ÉszaJz-Brazília érseke — és a klérus azon szárnyához tartozik, amely XXIII. János reformeszméit vallja — azért küzd, hogy híveit öntudatra ébressze. Azt hirdeti: a rossz nem a kommunizmus, hanem az elmaradottság. A nyomor­ban élő tömegek a kiváltságo­kat élvező hatalmasok kis cso­portja erőszakának áldozatai. Az érsek, országa és a földrész problémáit vizsgálva, arra a következtetésre jut, hogy La- tin-Amerika problémáinak megoldására egyáltalán nincs remény a kapitalista vagy neo- kapitalista rendszerben. Ehe­lyett a megoldást a szocializ­mus vonalán kell keresni. A változást Helder Camara „mo­rális nyomással, a jog és az igazság eszmei és demokrati­kus módszerei révén" véli el­érhetőnek. A harmadik világ püspökei­nek 1967 augusztusában ki­adott közös dokumentumából idézzük: „Nem, Isten nem akarja, hogy legyenek gazda­gok, akik a szegényeket ki­zsákmányolva, élvezik e világ javait”. A legmesszebb, a forradalmi harc hirdetéséig és vállalásáig Camillo Torres kolumbiai pap jutott el, aki megtalálta útját a kolumbiai partizánokhoz. 1966. február 15-én fegyveres harcban ölték meg a rendőrök. „Forradalmár vagyok mint ko­lumbiai, mint szociológus, mint keresztény, mint pap — vallotta. — A forradalom nem csupán megengedett, hanem kötelező a keresztények szá­mára, akik ebben látják az egyetlen hatásos módszert a mindenki iránt való szeretet megvalósítására.” Torres hí­veit a földrészen szövetség fogja össze. Haladó hetilapjuk El Puma címmel jelenik meg. Nézeteikre fényt vet a követ­kező megfogalmazás: „A kato­likusok és a marxisták nézetei az ember és a világ viszonyá­nak megítélésében eltérnek. De ettől eltekintve elismerjük, hogy a marxizmus nyújtja az imperializmus legpontosabb tudományos analízisét, és ezért ebből a tanításból fakadnak a tömegek forradalmi harcának leghatékonyabb ösztönzői... A katolikusok és a marxisták a barikádnak ugyanazon az ol­dalán van a helyük a harc­ban”. A konzervatívok ellentáma­dásai csapásokat vagy itt-ott ideiglenes vereséget is mérnek a haladó katolikus mozgal­makra. Ebben a küzdelemben a haladás hívei támaszkodnak XXIII. János tekintélyére, progresszív intézkedéseire és nem utolsósorban a haladó erőkre, amelyek sokkal széle­sebb és kidolgozottabb kon­cepció alapján akarják meg­újítani a társadalmat. Máté Sándor. BECS 14 ezer szegfű A bécsi farsang csúcspontja idén is az operabál, amely egy­ben megnyitója a világhíres dalszínház centenáriumi ün­nepségeinek. A bál keretei ez idén is gyönyörűek, 14 ezer, az olasz Riviéráról származó friss szegfűvel díszítik a nézőteret. A rendezőség közlése szerint minden asztal (a páholyokban felállított asztalok és a színpa­di asztalok) már foglalt. Az előbbiekért húszezer, az utób­biakért „csak” tízezer schillin- get kell fizetniük a bálvendé­geknek — természetesen fo­gyasztás nélkül. Olcsóbb a szó­rakozás a dalszínház legfelső emeletein hagyományosan megrendezett „kis operabá­lon”, ahol még a nagyestélyi ruha sem kötelező. Reklám — dobóatlétával „Szállodánk mindössze egy kőhajításnyira van a tenger­parttól” — így propagálta Brian Torkoley szállodatulaj­donos „Crag Head” nevű pen­zióját Bournemouthban. A brit előírások azonban nem enge­dik meg, hogy a reklámban az úgynevezett be nem bizonyí­tott érveket használják, Tor- keley úr ennélfogva nagy buz­galommal keres egy olyan at­létát, aki képes 90 méternyire hajítani a követ. „Ne adiianak újra világi hatalmat a Vatikánnak” — ilyen feliratokkal tüntettek február 11-én a Vatikán-város előtt. Képünkön: az egyik tüntető röpiratot nyújt át apácáknak, amely tiltakozik a 40 évvel ezelőtt Benito Mussolini olasz diktátor és XI. Pius pápa által aláírt Laterani Egyezmény mint fasiszta dokumentum ellen, továbbá korrupcióval és kizsákmányolással vádolja az egyházat.-MOLNÁR (iEZA' MRCOMÖ+tóHÉRöK KISREGÉNY VI. Pál legutóbbi, a szüle­tésszabályozást tiltó encikliká- ja azonban nagy vihart kavart az egyházon belül, és aláásta a pápa tekintélyét. A felhábo­rodás alkalmat szolgáltatott arra, hogy áttekintsék az új pápa eddigi, több mint ötéves kormányzatát. A vizsgálódás arról tanúskodik, hogy az utóbbi időben engedményt tett a konzervatívoknak, és megpróbálja gyengíteni az egyház haladó szárnyát. A re­formok csak liturgiára terjed­nek ki, holott a haladásért küzdő egyes egyházi vezetők komoly teológiai kérdéseket is feszegetnek. Rómában titokban „eret­nekség gyanújával” többeket perbe fogtak, . így például Schillebeeck atyát, a holland haladó katolicizmus egyik teoretikusát és Hans Küng svájci teológust, aki azt vall­ja: „Egy ember önkényuralmi kormányzásának semmi alap­ja sincs az Ű jtestamentum- ban, s azt az egyház kollegiá­lis kormányzásának kell fel­váltania”. Eszerint felül kell vizsgálni a pápai csalhatat- lanság 100 éve kihirdetett dogmáját. A pápa tavaly nyáron egyik beszédében így szólt a hely­zetről: „Az egyház misztikus bárkájának kormányánál érezzük a vihart, amely ben­nünket körülvesz és ostro­mol.” Ebben a viharban — amelynek lényege az egyhá­zon belül az, hogy a pápa szembeszáll az új moderniz­26. Bodolait egy „jó embere” árulta el Gulácsy hadnagynak, közvetlenül Tövis távozása után. Gulácsynak már hóna­pokkal korábban fülébe jutot­tak az őrmester elejtett meg­jegyzései a németekről. Gya­nút fogott, s egyik tizedest megbízta, férkőzzön Bodolai bizalmába. Ez a vad, fanati­kus fiú, akit csak egyetlen vágy fűtött: kitüntetést és elő­léptetést szerezni, ez a minta­szolga, aki hadnagya paran­csára a szüleit is levágta vol­na — ez volt őrségen, amikor Bodolai átvitte Tövist az arc- vonalon. Az őrmester kemény, igaz­ságszerető és önérzetes ember volt, nem élt vissza hatalmá­val, rangjával. Látta a néme­teket a fronton kegyetlenked- ni, s látta Magyarországon is rabolni, fosztogatni. Volt ben­ne felelősségtudat is, menteni a hazát, ezt a kicsiny, meg­gyötört országot, rrienteni az embereit is a céltalan véron­tástól, s már nehezen bírta felgyülemlett, sűrű dühét a németek s a nyilasok ellen, ezért állt az ellenállás oldalá­ra. Keménységét, önérzetét a tábori csendőrök szétverték, összetörték. Jókedvű, hetyke fiúk voltak cicázó kakastol- laikkal, agyusztált mundér­jaikkal, szemükben ott izzott a derűs, alattomos kegyetlenség, amikor megnyugtatták Gulá­csy t: — Majd mi megtanítjuk az őrmester urat... Semmit sem kérdeztek tőle, nem is hagyták beszélni. Be­vezetőül úgy kipofozták, hogy orrán-száján jött a vér, feje földagadt, nem is hallott már rendesen. Utána levetkőztették és puskavesszőkkel, derékszí­jakkal rojtosra verték rajta a bőrt, volt, aki a fülét célozta, volt, aki a heréjét. Amikor ájulásából magához jött, meg­parancsolták, öltözzön föl, a zászlós úr kihallgatja. Egy gombbal eltévesztette zubbo­nyát, puskatussal gyomorszá­jon vágták, máját-veséjét ösz- szerugdalták. A csendőr zászlós elé már egy emberroncs tántorgott fel a lépcsőkön, aki véresre hara­pott nyelvével alig tudott né­hány szót kinyögni. — Kik voltak a társaid? Az őrmester magára muta­tott: — Én ... egyedül... — No, akkor még puhítsá­tok ... Agyon ne verjétek! Hosszú éveken át vasmarok­kal idomított vérebek voltak ezek a csendőrök, tapasztalt ukrajnai partizánvadászok. Es­tére kicsavarták Bodolaiból a szót: — Szitás ... Utána még hörögve kinyög­te: '— Szabadka ... tizenhét... Szitást egész nap verték, kí­nozták, nem vallott. Beestele­dett, az idő sürgetett, hajnalra kellett visszaérkeznie Tövis­nek. Előhozták Szitás feleségét, akit férjével együtt tartóztat­tak le. Cigarettával égették a mellét, az asszony üvöltözött: — A házat... ahol a kis em­berrel találkoztak... Ezen a napon reggel Ács Kristófné kenyérért állt sorba. Szitásék szomszédasszonya szörnyűlködött: — ... Az asszonyt is elvit­ték, meg a férjét, a szegény Szitást... — Melyik Szitást? ... — A kőműves Szitás fiát, a Győzőt. Ácsné mindjárt újságolta a férjének, de Magdus is hallot­ta. A lány azonnal rohant Kol­lárhoz, a bizottság tagjait riasztotta, mindenki menekül­jön, Magda pedig futott Há- mosék rejtekhelyére, a Petőfi tér melletti kis utcába. A ház, Nyers Rezső beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) önökkel és minden ország kommunistáival. Éppen ezért a Magyar Szocialista Munkás­párt nagy jelentőséget tulajdo­nít a kommunista és munkás­pártok 1969 májusára, Moszk­vába összehívott nemzetközi tanácskozásának. — őszintén reméljük, hogy a moszkvai tanácskozás ered­ményeként erősödik a kommu­nista és munkáspártok anti- imperialista akcióegysége, en­nek nyomán kiszélesedik min­den demokratikus, békeszeretq erő nemzetközi összefogása. A küldöttek lelkes ünneplés-, ben részesítették a magyar küldöttség vezetőjét Az el nem kötelezett országok tervezett csúcsértekezletéről „Nem kétséges, tevékenysé­günk ez idő szerint arra össz­pontosul, hogy aktivizáljuk az el nem kötelezett országokat” — mondotta a belgrádi rádió­nak adott nyilatkozatában Mi- só Pavicsevics megbízott ju­goszláv külügyminiszter. Hoz­zátette azonban: „Az el nem kötelezett országok értekezlete nem közvetlen cél az elkövet­kező hónapokban.” A jugoszláv diplomácia je­lenlegi vezetője szerint „mind­az, ami a múlt évben történt, jelzi, hogy szükség van az el nem kötelezett országok foko­zott tevékenységére.” Harun al Rasid Teheránból Bagdadba „költözik" Az iraki hírügynökség je­lentése szerint több mint 1100 év vet a halála után kiemelik sírjából Harun al Rasid, a le­gendás kalifa földi maradvá­nyait. Ebben az értelemben az ira­ki kormány megállapodást köt Iránnal, mivel az Ezeregy éj­szakából és számos közel-kele­ti legendából ismert kalifa te­temét Teherán közelében fek­vő sírjából Bagdadba szállít­ják, hogy volt birodalmának székhelyén temessék el újból. Az iraki hírügynökség hoz­zátette, hogy Harun al Rasid kötötte meg a első francia- arab barátsági egyezményt Nagy Károly uralkodása ide­jén, amikor birodalma Észak- Afrikától Spanyolországig ter­jedt. CSAK RÖVI TORINÓBAN végrehajtot­ták az első olasz szívátültetési műtétet. Nem egy egész szívet, hanem annak csak egy részét ültették át. TOKIÓBAN egy férfi ön­égetést hajtott végre, búcsú­levele szerint Japán zavaros helyzete feletti aggodalma kö­vetkeztében. LOS ANGELES Elhunyt az ifjabb Hilton Negyvenkét éves korában váratlanul elhunyt Conrad Hilton, a szállodáiról híres Hilton fia. Az ifjabb Hilton főképpen azzal tett szert némi hírnévre, hogy ő volt Elizabeth Taylor első férje. BAMAKÖBAN bezárták az iskolákat, tekintettel a Mali­ban már hetek óta pusz­tító agyhártyagyulladás-jár­ványra, melynek több halálos áldozata van. MEGKEZDŐDTEK Kína és Kanada közt a diplomáciai kapcsolatok felvétele tárgyá­ban a tárgyalások. fill! €3 A lovag a kereszteshadjárat­ba indul. Mielőtt azonban el­hagyná fiatal feleségét, erény- övet tesz rá, hogy megóvja minden kísértéstől. A kulcsot átadja legjobb barátjának, hogy gondosan őrizze meg. Mindezek után megnyergeli lovát és elvágtat. Egy fél órá­val később a barátja utoléri, és a sietségtől elfulladt han­gon mondja: „Rossz kulcsot adtál.” a pince tökéletesen üres volt, nem talált ott senkit. Majd összeesett a rémülettől: ezeket elvitték. Újra vissza Kollárhoz. Ott tudta meg, hogy Bordás Franci közben felfedezte Szitás lebu­kását. Ment hozzájuk, észre­vette, hogy a házat figyelik, s azonnal riasztotta a csoportot. Tövisből semmit sem tud­tak kiszedni. Szitás az utolsó pillanatig reménykedett, hogy a Hámos- csoport kiszabadítja őket. Azt is elképzelte, hogy nagy szov­jet támadás indul és elsöpri ezt a gyülevész bandát. Fan­táziáit, ha vége lesz a háború­nak, meleg országokban fog utazgatni, fehér hajóval kék vízen. Nagy, homokos stran­dokat látott, szelekben ringó pálmafákat, s fehér tajtékos hullámokat, amelyek szüntele­nül gördülnek a partra. A langy tengervízben fog úszkál­ni, vagy nyugágyban heverni a teraszon, s egész nap issza a jeges limonádét. És akkor majd a napernyő alatt elme­séli a fiainak, milyen volt az, amikor apjuk a tábori csend­őrök karmai között szenve­dett, s az anyjuk mellét ciga­rettával égették. A csendőrök nem tudtak több eredményt elérni, az ügyet átadták a Számonkérő Szék különítményének. Buda­pest körül bezárult az ostrom­gyűrű, a városra szünet nél­kül csaptak a légitámadások, zuhogtak a belövések, lehetet­len volt a nyomozást folytat­ni. Az ellenőrzést, igazoltatá­sokat, rajtaütéseket, razziákat megsokszorozták. A Kalapács­akció meghiúsult, megszakadt a kapcsolat a szovjet parancs­noksággal. A Hámos-csoport szétszóródott, már csak elszi­getelt, egyéni akciókat tudott végrehajtani. Bodolait, Szitást és Szitásnét agyonlőtték, Tövis a kivégzés előtti nap a nyomozók kezei között halt meg. Mind a négy holttestet a Városháza előtt, a Kossuth-szobor tövébe dob­ták közszemlére. Nyakukba dróttal táblát kötöttek: „így járnak a hazaárulók!” Negye­dik nap az öreg Szitás enge­délyt kapott a temetésre. Kis­kocsin hazahúzta a halottakat, zsákba csavarva, az udvaron közös sírba földelte el őket. A környék lakói mindennap telehordták a sírt nehéz, fe­hér téli krizantémokkal. ★ Az éjjel friss porhó esett, gyenge fagy ült a városon, a hó reggelre is megmaradt. Szép téli kép fogadta az embreket, lágy szürke ég, fehér tetők és fehér utak, fehérrel kontúro- zott fekete fák. Laci az ajtó előtt állt. Linda néni udvarán nagyokat léleg­zett a hószagú, tiszta levegő­ből. Az utolsó két napot itt töl­tötte, civilben, a régi hadiüze­mi kártyákkal. Előtte romos házban húzódtak meg hármas­ban, Bordás Francival és Ker­tész Sanyóval. Ö éppen az ut­cára akart lépni, amikor látta, hogy autóbusz áll meg az utca végében, s csendőrök ugrál­nak le róla (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents