Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-12 / 35. szám

HAT KÖZSÉG GONDJA A KÉPVISELŐNŐ Az üllői tsz egyik aprócska irodájában ülök. Várni kell, mert a képviselőnő éppen ér­tekezleten van. Az elnöki iro­dában folyik az eligazítás, s Béky Ferencné, aki az I. üzemegység, a növényter­mesztési brigád vezetője, ott kell, hogy legyen. A tsz jo­gászával szóval tartjuk egy­mást, míg nyílik az ajtó, s kedvesen, barátságosan lép be interjúalanyom. — Nehéz do­log ez... — mondja mosoly­gósán, aztán beszélni kezd, kérdeznem alig kell. Mi is hát a dolga hat község választott országgyűlési képviselőjének, aki mellesleg még brigádve­zető is — s nem utolsósorban: csaiZdanya. — Nehéz összeegyeztetni mind a hármat, főleg az utol­só miatt. A családomtól lo­pom el az időt, ami a többi emberekre kell, hogy jusson. Hat község gondját-baját or­vosolom — s az én családomét már-már alig ismerem. Egyik fiam 18, a másik 10 éves. Sze­rencse, hogy a férjem végtele­nül türelmes és sokat segít. Igaz, reggel héttől délután ötig dolgozik az FTC sportele- pén, neki is kevés az ideje... — Mit jelentett, hogy 1967-ben országgyűlési képviselőnek választot­, ták? — Elsősorban erkölcsi meg­becsülést. Jó érzés, hogy eny- nyi ember bizalma van mö­göttem. A bizalom mellett azonban jelentkeznek a prob­lémák, amik mind-mind meg­oldásra várnak. Hiszen ez a dolgom. Nagy ügyek, amiket egyelőre lehetetlen elintézni — például , az üllői iskola gondja. 1970-ben indul az építkezés, előbbre hozni nem lehet, de sokan azt hiszik, ez csak tőlem függ, s én nem akarok intézkedni. Aztán sok a kisebb baj is. Pereskednek, vagyonfelosztási kérdésekben várnak tőlem döntést, családi problémákat kellene megolda­nom ... Néha sikerül... A szervekkel keresem a kapcso­latot, ha az ő hatáskörükbe tartozó ügyről van szó — ha nem, igyekszem egyedül is megoldást találni valahogyan. — Előny-e, vagy hátrány, hogy asszony a tsz egyik brigádjának vezetője? — Ha nő visel tisztséget, családanya — az már eleve hátrány. Egy nőnek három­szor annyit kell dolgozni ugyanazért az eredményért, amit egy férfi jóval kevesebb munkával elér. Kevés az időnk a továbbképzésre, a szaklapok olvasására... — Hogyan telik el egy napja? — A mai programot mon­dom el. És ez nem különöseb­ben zsúfolt, ötkor keltem, tízkor vezétői megbeszélés kezdődött, egykor csúcsvezetői értekezlet lesz — tudniillik nemrég községi csúcstitkár­nak választottak — hat óra­kor szabad pártnap ... Aztán a vacsora, a család ... Tél van, szerencsére ilyenkor nincs munka a földeken. Nyá­ron viszont — esetleg térdig sárosán — megyek egyik hely­ről a másikra, átöltözni is alig van időm. — Ha alkalom adódna — mondjuk egy ötös találat a lottón — ami minden anyagi gondot megoldana, otthonmaradna végleg? — Nem, jaj, dehogy! Mun­ka nélkül nem tudnék én él­ni... (koblencz) XI. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM 1969. FEBRUÁR 12., SZERDA Közgyűlésről Zárszámadáson az úri Békében Hófödte dombok vonulata, síkos szerpentinszerű út vezet a járás egyébként is fehér foltnak nevezhető, kedves kis községébe — Úriba, aholis ma a tagság immáron kilenced­szer zárszámadásra készül. Az elnöki beszámoló családi légkört teremtett, s e családi légkörben őszintének hat min­den hozzászólás vagy beszá­moló. Nem kímélték a kriti­kában a címet, a rangot, s nem kímélték egymást sem. Így foglalhatja össze egy „kö­zéjük csöppent vendég” a hallottakat. Dolgos, küzdelmes évet zár­tak Úriban. Egy év alatt 3284 holdon 1 millió 749 ezer fo­rinttal növelték a közös va­gyont, s most a 22 millió fe­lett vannak. Általánosságban az éves tervet teljesítették, s ha a borsó-, lencse-,, burgo­nya- és málnatermés is jó, akkor az egy tagra eső évi jövedelem több lett volna mint a jelenlegi 18 ezer 500 forint. Panaszkodni így sem szabad, hisz az 1968-as év tervezésekor 75 forintos mun­kanapot irányoztak elő, s a végeredmény 83 forint lett MEG VAN IDO 17-IG Rejtett kockás, tyúklábmintás Olcsó vásár 3-tól 17-ig — hirdeti a piros betűs transz­parens a monori ruházati kis- áruház homlokzatán is. Azóta figyelem az embereket, s ösz- szehasonlíthatatlanul nagyobb a nyüzsgés, mint bármikor. Na persze, senkinek sem mindegy, mennyiért vásárol, s ha itt a kedvező alkalom — miért ne most tegye? A ki­rakatok előtt mindenütt tö­meg. Tárgyalják, hogy többet vegyenek-e a szövetből, mint ahogy tervezték, hiszen olyan olcsó... Valóban: a kék-fehér tyúklábmintás szövet ára 130 forintról 85 forintra csökkent, a szürke-kék, bolyhos, ele­gáns rejtett kockás anyag 182 forint helyett most 91 forintba kerül. De lehetne sorolni, a méteráruboltban nagy a választék mindig — mintha kifogyhatatlanok len­nének a polcon sorakozó anyagok. Kelendő a flanell — Gombáról, Bényéről is jön­nek érte. Huszonhárom forint 20 fillérbe kerül, jó lesz ilyen­kor télidőben otthoni ruhá­nak, pongyolának, s mert a minta nem éppen fiatalos, a nagymamáit jól járnak vele. A ruházati boltban a kabátok a legkelendőbbek: 40 százalékkal csökkent az áruk, s ez nem is kevés. A kis perzsagalléros például ezer forint helyett most hatszáz- egynéhány forintba kerül. Nem meg tél! A köt százalékos igaz, most ÄnA jne. 02, /z férfiingek ára 30, a véko- nyabbaké (például a NEVÁ-é) 2Ó százalékkal csökkent. A cipőbolt kirakatában is ott sorakoznak az áthúzott fekete s az új pi­ros számjegyes táblák. A gu­micsizmák, a népszerű hosszú szárú műanyag csizmák is jó- ak lettek, de le- a félcipőknek is. dóm a Kossuth üzletsoron végig. Pillangó\ a karnevál szépe Na, nem Puccini híres ope­ráját adták éppen elő, s a kis­asszony még lánynak is kicsi volt, de szerepében, jobban mondva jelmezében, 33 társa közt ő volt az első. Hogy hol, mikor és miben? Azt minden­ki tudja, aki a múlt hét végén elment a Martinovics téri 2. számú általános iskola úttörő jelmezbáljára. Az iskola tan­termeiben tartották meg, sok szülő, fiatal és az iskola szám­talan tanulója, s természete­MAR REGGELIZNI IS LEHET a gombai presszóban Nemrég még düledez» kocs­ma volt, helyére a járás egyik legkorszerűbb cukrász­dáját építette Gombán a Pi­lisi Fmsz, közel félmilliós beruházással. Berendezése minden igényt kielégít, kor­szerű világítás, modern bú­torok teszik otthonossá. A teremben kellemes meleg, tisztaság és rend van. Kovács Sándorné mosta­nában vette át a presszó ve­zetését, azóta sok új eljá­rást vezettek be. Minden este kellemes zenét hallgat­hatnak a vendégek, nem kell a fiatalságnak Monorra, vagy máshová utazni, ha szóra­kozni kíván. Hétköznapokon is, de főleg szombat, vasár­nap zsúfolásig megtelik a terem, jól érzik itt magu­kat a gombaiak. Újabban reggelizni is lehet a presszóban, lehet kapni tejes­kávét, meleg kakaót, teát és péksüteményt is. A presszó italbolt jellegét igyekeznek megszüntetni. Nagy forgalom esetén a vezetőnő és a he­lyettese is jelen vannak, biz­tosítják az asztalhoz való ki­szolgálást, nem kell a pult előtt tolongani. Dicséretre méltó, hogy az fmsz vezetői 15—20 féle választékot bizto­sítanak rendszeresen friss tortaszeletekből és egyéb sü­teményfélékből. Újdonság még, hogy lehet kapni négy-öt fajta minőségi bontott bort, palackozott sör­ből az ellátás jelenleg állan­dóan biztosított. A presszó­kávé minősége is igen jó. (izmán) sen a nevelőtestület részvéte­lével. A műsor a szokásos volt, jelmezes felvonulással, a kar­nevál hercegi párjának nyitó­táncával, sok zeneszámmal és tánccal, tombolával. A nagy létszámú zsűrinek komoly gondot okozott, hogy ki hánya­dik legyen. Mert nehéz is volt ám választani az érdekesebb­nél érdekesebb jelmezek közt. Volt ott Margaréta, Bohóc, Huszár, Napkirálynő, Sámán, dr. Agy, Belphegor, Kukorica­királynő, Rikkancs, Fogkrém stb. A vigasság közepette a ta­nári szobában végül is meg­született a döntés. Első lett a Pillangó (Kőfalvi Enikő V/b. osztályos tanuló), aki egy nagy tortát nyert. Második lett „Gyógyszer” (Perényi Katalin IV/b.), két töltőtollat nyert, és a harmadik, „Cilamila” (Ajtai Katalin IV/b.), ő egy kis tás­kát kapott. Minden jelmezes kapott ezenkívül valami kisebb jutalom tárgyat vagy csokolá­dészeletet. A hercegi pár Nagy István és Nagy Marika nyolcadikos tanulók voltak. A zenét a ve- csési gimnázium beatzenekara szolgáltatta. A négytagú zene­kar tagjai közül három az is­kola egykori növendéke volt. A zenekar tagjai: Babies La­jos, Csekei Lajos, Horváth Jó­zsef és Gáthy Zoltán. A jel­mezbál előkészítéséért és meg­rendezéséért dicséret illeti Csizmadia Györgyné, Ősz Be­lőné és Vass Katalin tanárnő­ket. (pápay) j munkanaponként. A jó hírek megelőzték a zárszámadást — s egymásután jelentkeztek a Béke Tsz-be az új tagok, s nem véletlen az sem, hogy 30 éven aluli fiatalból 34 van a tsz-ben. A jelenlegi taglétszámuk így 395, közülük 223 szinte állan­dó dolgozó. Van munkáskéz, mégis szükségszerű a fiatalí­tás, s emellett a szakmai kép­zés fokozása, főleg a traktoro­sok körében. Éves bevételi tervüket 104,9 százalékra teljesítették, mégis azt kell mondani, hogy 1969- től változtatni kell a szerke­zetben, az átlagtermelésben. Az összköltségek terén sokat költöttek az idegen munkára, amely aránytalanságot hozott. Mint említettem, a kritiká­val és a hiányosságok feltá­rásával sem szűkölködött a közgyűlés. Süli Gáborné, az ellenőrző bizottság elnöke kö­vetkezetes évi beszámolót mondott, s a tagság és veze­tőség megérthette a szavak súlyából, hogy nemcsak a munkafegyel­men és szervezésen kell sokhelyütt változtatni, ha­nem a szemléleten is, hogy a halat szállítás előtt kell mérlegelni, a növényvé­delmi és vegyszerezési mun­kát nem utólag kell végezni, mint a silókukoricában és a zöldségboltoknál is inkább az áruk mennyiségével és minő­ségével kell a bevételt fokoz­ni — nem a magas árakkal. Most nézzünk néhány szá­mot. Bori Antal 221 munkanap után 17 ezer 356 forintot ka­pott. Laczkó József „gyalogos dolgozó” 23 ezer 97 forintot, s a traktorosok között a Király­család 38 ezer forintot szá­molhat össze. A legjobb dol­gozók, mint Halászék, egy sze­mélyre eső havi jövedelme 2525 forint volt, s ez több mint a bejáró gyári munká­sok átlagfizetése Úriban. A közgyűlés utolsó napiren­di pontja volt a szocialista brigádok értékelése, s Dudás Sándorné párttitkár nem kis büszkeséggel adta át a tehe­nészeti brigádnak járó kitün­tetést, a szocialista brigád jel­vényét. (klein) VASAD Munkásokat keresnek A Telefongyár Vasadra kihe­lyezett részlegében megindult a munka: kábelkorbácsot gyártanak. Körülbelül száz munkásra van még szükség — ebből hatvan monori lakosra. Az érdeklődők a járási tanács munkaügyi osztályánál jelent­kezhetnek. Kéziszabók .Ml tt a Pilisi Ruházati Ktsz-ben Foto: P. I. Gyömrői mozaik A KRÓNIKAÍRÓK MEGBESZÉLÉSE Tizennégy szerv képviseltet­te magát Gyömrőn a krónika­írók első megbeszélésén. Az eddigi krónikaírói tevékenység bizonyos mértékig rendszerte­len volt, most a Pest megyei Levéltár által kidolgozott mód­szertani útmutató alapján ve­zetik a krónikát. Lakatos László javaslata alapján, talán módszerben is hasznosítható újítás bevezeté­sét határozták el. Nevezetesen azt, hogy az adatszolgáltató szervek típusait három cso­portra osztva, három kérdőív­csoportot állítanak össze, s így megfelelő csoportosításban kapják meg az 1968-as eszten­dőre vonatkozó összesítést. Ugyancsak megállapodtak abban is, hogy a községi ta­nács üléseinek anyagát szintén három példányban bocsátják a krónikaíró .csoport rendelke­zésére. A beérkező adatokat a községi tanács elnökhelyettese gyűjti és adja át a krónika szerkesztőinek. Népfroiitklub Szombaton nyitotta meg kapuit a Hazafias Népfront gyömrői klubja. A klub létre­hozásának célja: családok, fel­nőttek számára társasösszejc- veteli lehetőséget teremteni a községben. A klub foglalkozásait a mű­velődési ház egyik termében rendezik, minden második ht ■ ten, szombaton. Havonta egy alkalommal műsort is bizto­sítanak a klub keretében. A nyitóműsort szombaton a járási népi együttes tánco­sai, a szövetkezeti kórus és a község legjobb versmondó: adták „Verbunkosok és csár­dások" címmel. Az első alkalommal, és a közbeeső szombatokon is a népi együttes népi zenekara szolgáltat asztali zenét a klub- rendezvényeken. A klub programját az elnök­ség, a művelődési ház igazga- 'téja,1 éí*a közeljövőben', ülést tartó könyvbarát-bizottság szerkeszti majd. Tervbe vet­ték, hogy a klubesteket egy- egy kiállítás-megnyitással is összekapcsolják. A klubot látogatni kívánók negyedévenkénti tíz forintos tagságidíj-befizetéssel váltják meg klubtagságukat. A klub csak klubigazolvánnyal láto­gatható, * minden második szombaton, hat és tíz óra kö­zött. (furuglyás) VB-U5.ESEK Ma délelőtt 9 órakor vb- ülést tartanak Gombán és Mendén. Mindkét községben a februári tanácsülés anyagát tárgyalják meg. MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Aranyember. Maglói, Elrabolt expresszvonat. Móric r Liliomfi. Tápiósüly: A kétarcú gyilkos. Űri: Minden nő bolondu, érte. Vecsés: A kőszívű ember fiai. 1—II. A CSŐSZKUNYHÓ LAKÓJA rpávol, valahol a monori 1 Strázsahegy feldombo­ruló hóbuckái között ütöt- kopott magányos csőszkunyhó áll. Ügy tűnik, régen elhagy­hatták már, a tető besüppedt, a vakolat itt-ott alig egy te­nyérnyi. Mennék tovább, de ahogy oldalt pillantok, te­kintetem megtorpan a mély­be süppedt lábnyomok előtt. Sehol sem szakad meg a „lánc”, egyenesen a félig be­dőlt ajtóhoz vezet. Nem tudok ellentállni a kí­váncsiságnak, a rejtélyes nyo­mok vonzanak. Elindulok, s valóságos „hócsizmába” lé­pek, olyan mélyen lapulnak az ismeretlen ember jeges lábnyomai. Töprengve állok meg a rozzant ajtó előtt, míg a kinti fények lassan felold­ják a félvak szürkeséget. Az első, amit meglátok, egy felém villanó göcsörtös sző­lőkaró. De nem csapódik rám... Félúton megáll, to­vább imibolyog lhég, s aztán hupoanva földre hull. Bel­jebb pillantok. Apró, kopott kis öregember kezéből hul­lott ki «a szőlőkaró, félelmetes és szánalmas egyszerre. Előre­görnyedve, mindenre elszán­tan áll, lába reszket, arca színtelen. — Jó napot — köszöntök rá barátságosan. Rekedtes, száraz hang felel, komoran, mintha valahonnan nagyon mélyről jönne. — Mit csinál itt bácsika? — kérdem. — Itt lakom — mondja ki- engesztelődve, s mintha csak dicsekedni akarna, csontos uj- jával egy félig szétesett tá­kolmány felé bök. Szekrény, ágy?' Nem tudom. — Ilyenkor, télen? — Jobb nem akadt. — Csapargó, ugye?! —- koc­káztatom meg a kérdést. — Nem, csak szabad em­ber! — egyenesedik ki büsz­kén, önérzetesen. — Néha fái vágok, szőlőt kapálok... egy tányér leves, egy huszas ... — Tudnak magáról a hiva­talos szervek? — Nem, nem akarom, hogy tudjanak! Nem kell senki ke­gyelemkenyere. Amíg erőm van, addig vagyok csak em­ber ... — Megfagy itt éjszaka ... — Én? Dehogy. Hiszen jól betakaródzom, bevackolódom a szalmába ... B allagok hazafelé, s tű­nődöm. Az öregség ... Ta­lán senkije sincs, talán csak nem akar terhére lenni hoz­zátartozóinak ... az állam­nak .., retteg a szociális ott­hontól, mert tudatában a „szegényház” kifejezés él — minden régi mellékízével. Megéri-e vajon a tavaszt? A nyarat? (baky)

Next

/
Thumbnails
Contents