Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-12 / 9. szám

ft ”'v'£f£írlm> 1969 JANUAR 12.. VASÁRNAP Ifjúság az „Ifjúságban7' Három Pest me­gyei fiatal — Gye- nes Mihály Mag­lódról, Kosnya Sándor Nagykátá- ról és Nagy Illés Monorról — pihen egy hetet Buda­pesten a Hotel If­júságban. A KISZ-központ szervezésében március 8-ig nyolc csoportban 1200 falusi fiatal pihen egy-egy hetet a fővárosban. Az el­ső héten mind a 19 megye elküldte képviselőit — ösz- szesen százhuszan vannak. — Milyen prog­ram várja a fiata­lokat? — kérdez­tük az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda bel­földi osztályától. — Szakképzett idegenvezetők mutatják be Bu­dapestet. Elláto­gatunk a Vörös Csillag Traktor­gyárba, ahol a gyár KlSZ-tagjai- val ismerkednek meg vendégeink, s együtt nézik végig a traktorkészítést Budafokon a bor­katakombába me­gyünk borkóstoló­ra. Természetesen szórakozásról is gondoskodunk: is­merkedési est, mozi-, színházlá­togatás és irodal­mi műsor, ahol az öntevékeny fiata­lok is fellépnek. Itt ismerkedhet­nek meg Soós Zoltán költővel. Az első csoport holnap utazik ha­za, s kedden már újak érkeznek ... ENSZ PERCEK Az ENSZ-közgyűlés legutób­bi ülésszakának ideje alatt a világszervezet 561 ülést tar­tott, amelyeknek időtartama összesen 1147 órát és 10 per­cet tett ki. 1968-ban az ENSZ székhelyén kívül, de New Yorkban megtartott tanácsko­zások száma 2500 volt, azaz majdnem kétszerese az 1956. évinek. Megküzdőitek a metróépítők a metánnal, a kőlencsékkel Szombatra virradó éjjel ért a budai partial alá a mechanikus pajzs A magyar mélyépítők, metróépítők nemzetközi vi­szonylatban is figyelemre „Irodaszer-rapszódia'’ a Csepel Autógyárban A Fővárosi Főügy észség vád­iratot nyújtott be Nagy Béla, 56 éves budapesti lakos és négy társa ügyében a Közpon­ti Kerületi Bírósághoz. A vád­irat megállapítása szerint Nagy Béla, a Csepel Autógyár anyagbeszerzési csoportvezetője az elmúlt években többször járt Csehszlovákiában. Az útjaira kapott külföldi fi­zetőeszközökből — eladás cél­jából — nagy mennyiségű, itt­hon kelendő irodaszert — 4000-nél több irónbelet, 600 vers atilt, logarléceket — vásárolt, s a vámellenőrzés elől elvonva hozta haza. Ezenkívül itthon is vett kül­földiektől irodaszereket, s engedély nélkül mintegy 22 000 forintot fizetett ki ér­tük. Az így megszerzett cik­keket vállalatánál értékesítet­te, s hogy ezt megfelelő bi­zonylatokkal „alátámaszthas­sa”, kapcsolatot teremtett két fővárosi irószerbolt-vezetővel: Damjanovich Ödön 28 éves és Keszthelyi Ferenc 26 éves bu­dapesti lakosokkal. Mindket­ten kitölteüe'n, lebélyegzett üzleti blokkokat bocsátottak Nagy Béla rendelkezésére, aki így az irodaszereket mun­kahelyén elszámolta, s az ein lenértóket felvette. 154 fiktív készpénzjegyzék alapján ösz- szesen mintegy 74 000 forint értékű irodaszert „szerzett be” s több mint 30 00Ó forint jog­talan haszonra tett szert. Damjanovich ezenkívül csem­pészárut vett át Nagytól, s helyette az üzlet készletéből olyan cikkeket adott, ame­lyeket ő vállalata részére akart beszerezni. A cserék és a blokkok át­adása alkalmával Nagy különböző összegeket jut­tatott Damjanovichnak. Utóbbi és Pósa Károlyné, Kálmán Terézia, 52 éves bu­dapesti. lakos, aki szintén egy egyszemélyes irószerbolt ve­zetője volt, egy-egy leltáro­zás előtt —, hogy a várható hiányt leplezzék — nagy mennyiségű golyóstoll-betét átadásával kölcsönösen „kise­gítették” egymást. Később Damjanovich Pósánétól, akit közben leváltottak, és egy másik üzletben eladóként dol­gozott tovább, 1400 golyóstoll­betétet vett át, amelyet az asszony munkahelyéről tulaj­donított el. Damjanovich ezenkívül másoktól is vásárolt lopott árucikkeket. Az ügy tárgyalását a közel­jövőben kezdi meg a bíróság. méltó sikert értek el: a föld­alatti egyik alagútjában a Kossuth Lajos téri állomás­ról elindult mechanikus fúró­pajzs szombatra virradó éjjel „átbújva” a Duna alatt, a bu­dai partfal alá ért Hétfőre a Duna-meder alatti alagút utolsó három méternyi szakaszát is ön­töttvas tübbinggcl bélelik. A megépült alagút hossza 365 méter. (Az ettől 20 méterre épülő másik alagút hossza 368 méter lesz.) Az alagútfúrásról Lakatos Ervin építésvezető főmérnök a következő tájékoztatást ad­ta: A több mint öt méter át­mérőjű alagút építése a múlt év júliusában kezdődött. Elő­zőleg „kikutatták” a szakem­berek a Duna medre alatti rétegeket. Az előzetes kutatások so­rán nyert adatok ellené­re jelentkeztek meglepe­tések. Elsősorban az, hogy a budai part felé eső mederrész mé­lyén kőerek húzódtak, sőt kőlencsék helyezkedtek el. Ezeket a Duna alatt robban­tani kellett. Ilyen megoldást eddig mechanikus pajzzsal történő fejtésnél, víz alatti alagútfúrásnál nem alkalmaz­tak. A másik meglepetést a metán jelentette. A metángáz miatt különleges robbantási módszereket kellett alkal­mazni. Költözik a doktor bácsi Az öreg orvos negyvenkét esztendő után búcsúzik a falutól. Ősz bajsza majd olyan, mint a nála idősebb, a vele egykorú vagy a kissé fiatalabb pa­cienseié, csak éppen valamivel rövi- debb s kevésbé hegyesre pödrött. Jel. Arról vall, hogy a táj négy évtized előtt nemcsak befogada, de azóta a maga ar­culatára át is formálta dr. Abay Fri­gyest, a bugyi körzeti orvost, aki né­hány napja tette le a sztetoszkópot és az injekcióstűt. Hetvenkét esztendős korá­ban nyugalomba vonult. Negyvenkét szál piros szegfű Még itt van a régi házban, ez azonban már nem az övé, megvette a község orvosiakás- naic, és a rendeloDen a bete­gek panaszát, szíve dobbaná­sát mar az utóda hallgatja. A tanács meg a falu népe kivilá- gos-kivirradatig tartó ünnep­ségen búcsúzott el tőle, igaz, ő maga hajnali kettőnél nem bírta tovább. Az ólomkristály váza, amit negyvenkét piros szegfűvel emlékül kapott a la­kosságtól, akkora és oly ne­héz, hogy félkézzel üresen is alig emelhető meg. — Én nagyon szeretem ezt a falut meg a népét, de hogy engem ennyire szeretnek, nem gondoltam volna. Harmincéves volt akkor, amikor a községbe jött, orvos­nak is fiatalon, 1927 február­jában. Csak négy évvel előbb kapta meg a diplomáját, mert esztendőket vesztegetett el a háborúban, és ezért 21 éves kora előtt be sem iratkozhatott az egyetemre. Alighogy fel­avatták, 1924-ben Tatárszent- györgyre jelentkezett községi orvosnak. — Akkor sem szívesen men­tek vidékre a fiatalok, pedig különösen Pesten volt nehéz álláshoz jutni, a vidék pedig megélhetést kínált A községi orvos ugyan nagyon kevés fix fizetést kapott, de azért csu­pán bizonyos hatósági teendő­ket kellett elvégeznie, meg a szegényeket ingyen kezelnie. A többi— hol volt még akkor a DISZNÓTOR ...és amikor elérkezik a nap, a nagy és különleges al­kalmat ígérő, a pirkadat kez­detét nem is annyira a meg- bomló szürkület, mint inkább a coca rémült sivalkodása jel­zi. A gyerekeket ezeken a reggeleken sohasem kell kici- bálni az ágyból: inkább visz- szatuszkolják őket. Láb alatt lennének. Vannak elegen úgy is, akik munkára készek. Együtt a család, összejött a rokonság. Disznóvágás készül. A bu­daörsi Király Antal házatá- ján persze nem is olyan na­gyon ritka dolog ez. A Sasad Tsz tagja immáron a másodi­kat vágja ezen a télen. Es szakértők, laikusok szerint legalább kétmázsás ez is, melynek elmúlásáról fényké­peink számolnak be. Persze, hiába van minden évben karácsony, azért nagy ünnep ez mindig; hiába öl­nek ugyanazon "a portán egy szezonban két sertést, az al­kalom mit sem veszt jelentő­ségéből ... De félre a beszéddel. Most gyorsan még /egy jó nyeletet a tüzet adó hideg pálinkából, s aztán kerítsd koma, ne visít­son soká. O Ja kérem, a technika vívmányai így és ilyen alkalommal is bevonulnak az életünkbe. A szalma sohasem égett egyenletesen, a gázpör- zsölő remek dolog. © Pillanatok alatt szétdob­ták a malacot az ügyes kezű böllérek, persze segített a kíváncsiság is. Most dől el, hogyan sikerült a hízó. Ez ki­tűnően, mert például a vé­kony szalonnája is van egy tenyérnyi. A reggelit már a friss húsból készítik az asszo­nyok. © Az este csak elérkezik még egy ilyen nap után is. Ezek a pihenés órái. Aki a legfáradtabb, annak jár a leg­kényelmesebb hely. Édesapá­nak azért még a játékra is jut ereje. betegbiztosítás! — mind fize­tő páciens volt. Bugyira egyébként úgy kerültem, hogy benősültem — mosolyog meg- hatottan a feleségére. Az asz- szony pedig ott ül vele szem­ben, hófehér koronásán, ránc- talan, fiatal, mégis nagymama­arccal. Sóhajt: — Két gyermekünk volt, de már csak egy él. A férj viszont, hogy a gyász árnyát elhesegesse, kidüllesz- tett mellel, vidáman és büsz­kén mondja: — De három fiúunokánk van! A sok bába között... — Ki volt itt a községben az első páciense? — Nehéz lenne megmonda­ni. Éppen nagy influenzajár­vány kellős közepébe csöppen­tem ide. Akadt néhány súlyos szövődmény, két agyhártya­gyulladás is. Az egyik, Nagy Benő, még kisgyerek volt, ma már ötven felé jár, aránylag kevés gondot okozott, de a le­génysorban levő Győri Pista annál több aggodalmat. Még ma is, éjszakánként ha felria­dok, hallom kopogni az apja papucsát, amint jön értem. Mert előfordult, hogy egy éj­szaka kétszer is szaladt hoz­zám, és én mentem, hogy eny­hítsek fia rettenetes szenvedé­sein, megint és megint luimbál- punkciót alkalmaztam, össze­sen harmincszor, amíg leküz­dötte a bajt. Ha akkor már penicillin lett volna! Szótlan magába mélyedés után: —r Döbbenetes volt az első penicillinélményem 45-ben. Ti­zenöt éves kislányhoz hívtak, csigolya-tbc-je volt, már sipo­lyai támadtak, és állandó 40 fokos láz emésztette. Remény­telen eset volt. A penicillinről, persze, már hallottam, de még nem ismertem. Azt mondtam szüleinek, szerezzenek akár a föld alól, is. Szereztek, de mindössze 200 ezer egységet. Keveselltem, csakhogy amilyen drágán vették a feketepiacon, többet még ha találnak is, már nem vásárolhattak volna. Két­ségbeesésemben a sipolyon ke­resztül, közvetlen a csigolyába vittem a penicillint. Ilyen közvetlen eljárást akkoriban — később tudtam meg — még sehol sem alkalmaztak. Min­denesetre a kislány két nap múlva láztalan lett, kórházba került, aztán haza., de két évig még gipszágyban feküdt. Tel­jesen kigyógyult, ma már bol­dog nagymama. Elanekdótázik még prak- szisában történt fura esetek­ről. Vagy tizenhat esztende­je lovas kocsit küldtek érte éjszaka Ürbőpusztáról. Ik­rek születéséhez hívták. Ott a fiatal és még kevés ta­pasztalaid orvosnő magával vitte a pusztára a szülész­nőt, meg a védőnőt, de jobb­nak látta elhívni a bugyi or­vost is, aki szintén elvitte a községi szülésznőt. — Voltunk már öten. Mire odaért, az egyik gye­rek világra jött, a másiknál azonban nehézségek voltak. A mentőkért telefonáltatott. Jött a mentőorvos, az ápoló, meg a sofőr. — Voltunk hát már nyol- CE.l. No, ha már itt vannak, hát a rossz lakáskörülmény • indo­kolja, vigyék kórházba az anyát meg az újszülötteket. i Azonnal hordágyra fektették a kismamát, a második gye­reket a karjába tették a men­tők és már szaladtak a ko­csihoz, el is indultak. Az első­szülöttet elfelejtették. Az ott­maradtak futottak nagy kia­bálással a mentőautó után, még szerencse, hogy a tükör­ből a sofőr észrevette őket. — Lám csak, igaz a köz­mondás: a sok bába között elvész a gyerek! Hej, építészek Amikor Bugyiba jött or­vosnak, az úttalan utakon tengelyig sárba, homokba süppedt a kocsi. A lovas ko­csi persze. Tíz év múltán, 37- ben, gyakorló orvossága ti­zenharmadik esztendejében autót vásárolt. Nagyon kel­lett a gépkocsi dr. Abaynak, mert Bugyi határa 21 ezer katasztrális holdat tett ki, nagy tanyavilággal 22 kilo­méteres körzetben. Csak jó­val a második világháború után került Urbő Apajpusztá- hoz és mindössze kilenc éve kapott a község második körzeti orvost. A terület csök­kent, a munka növekedett, hiszen csaknem a falu egész lakossága biztosított — Tudja, én most nagyon előnyös helyzetbe kerültem. Eddig én. voltam az öregdok­tor, most fiatal nyugdíjas lettem. Budán vett öröklakást a Batthány utca 3. sz. alatt, hogy közel éljen feleségével együtt sebészfiúkhoz és an­nak családjához. Az építke­zés íjékiny . hete befejeződött, de a műszaki átvétel — hiva­talos nyelven mondva — meghiúsult: a legtöbb szobá­ban nem ér össze a fal a padlóval, ez a legláthatóbb hiba. Amíg az észrevett hi­bákat ki nem javítják, az új bugyi orvosnak nincs lakása, a régi meg a felesége pedig nem hurcolkodhat el. Meg­hosszabbodott két öreg ember fájdalmas búcsúzkodása a ré­gi otthontól, a falutól, a mun­kától, a múlttól. Hej, építé­szek! — hogy egyebet ne mondjak. Szokoly Erfdre NAPOZÓ ÖLYVEK Napozó ragadozómadarak — egerésző ölyvek — tűntek fel a baranyai utakon. A szo­katlanul erős és tartós hideg megzavarta ezeknek a külön­ben edzett madaraknak az életrendjét is. A fázós öly­vek melegedni térnek az or­szágutakra. Az úttest burko­lata ugyanis a napsugarak ha­tására némileg felmelegszik, s ezt „élvezik” a mezők magá­nyos vándorai.

Next

/
Thumbnails
Contents