Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-12 / 9. szám
PEST MEGYEI 1969. JANUAR 12., VASÄRNAP Megkezdődik iáén Vácott a siketnémák intézetének építése Továbbfejlesztik az aszódi nevelőintézetet A gyermekvédelmi intézmények fejlesztésére mintegy 90 millió forintot fordítanak az idén. Megkezdik az esztergomi, a kalocsai és a debreceni nevelőintézet, továbbá Vácott a siketnémák, Debrecenben a gyengén látók intézetének építését A Zala megyei Botfa községben 160 gyermek elhelyezésére alkalmas új nevelő- intézet kerül tető alá. Tervezik továbbá az aszódi, Budapesten pedig a rákospalotai és a III. kerület Szőlő utcai nevelőintézet fejlesztését. Nézőpont MELLÉKÜZEM Másfél-két esztendeje egyike a legtöbbet emlegetett szavaknak, s egyike a legtöbbet vitatott fogalmaknak is. Ellenérzések és helyeslések gyűjtőpontja, a végletesség — semmit, mindent — ki- csiholója. Semmit, mindent, azaz: semmiféle melléküzemmel ne foglalkozzanak a termelőszövetkezetek, tegyék csak dolgukat a földeken a tagok, az állattenyésztésben, a kertészetben, azaz „a mező- gazdaságban”, illetve foglalkozzanak kedvük szerint mindennel, ha az hasznot hoz, növeli a közös és egyéni jövedelmeket. Nehéz, fene nehéz úgy látszik a józan középutat megtalálni. Mert igaz, sok melléküzem működik sikerrel, haszonnal, tiszf.'itességesén, a törvény betű- jét és szellőmét egyaránt meg.. tartva, ám az is igaz — hiszen alig múlik el nap egy, egy , újságcikk nélkül —, hogy van visszaélés, meglepik a kétes egzisztenciák a nem gyanakvó közös gazdaságokat, s olyan üzleteket ütnek nyélbe, melyek végül is — a bíróságon végződnek. Nincs szándékunkban most a melléküzemek múltjáról szólni, s arról sem, miért volt nemcsak helyes, hanem elkerülhetetlen is a melléküzemági tevékenység engedélyezése, terjesztése, sőt, segítése. Megtettük ezt lapunkban többször, mint ahogy azt is: riportok sorában adtunk számot a jól s a kevésbé jól dolgozó melléküzemekről, a becsületes iparkodókról, s a harácsoló ügyeskedőkről. Valamiről azonban sem ezekben a cikkekben, sem általában a melléküzemek emlegetésekor nem esett szó. Arról, hogy a melléküzemekkel összefüggő valamennyi kérdésnek van társadalmi háttere, hatása, vetülete is, de ezekkel lényegében sehol és senki nem foglalkozik fontosságuknak megfelelően. Ezért a végletes vélemények. Annak nem támad visszhangja, hogy a tsz-mellék- üzem téli foglalkoztatásaként asszonyok sorát ülteti asztal mellé, akik — például — lakat-összeszereléssel ezer- ezeregyszáz forintot megkeresnek. Annak már sokkal inkább visszhangja lesz — és milyen! —, hogy a szövetkezeti melléküzem esztergályosai négyezret keresnek. A dolog ennyiben is marad. A húsz meg ötvenfilléres órabérjavítást sürgető munkás az eget is leszedi mérgében, mert „ugye az ügyeskedőknek lehet”, s senki1 nem magyarázza meg neki, hogy — például — hány órai munkával hozták össze a négy darab ezrest a tsz-ben levő szakik, milyen gépeken, milyen munkakörülmények között, a szociális ellátottságról már nem is beszélve ... Sőt, az üzemek nagyobb részében még bólogatnak is a hamari beszédhez, s megtoldják, az állami fegyelmet, a bérgazdálkodás szigorúságát emlegetve, melyek „persze” nem érvényesek a szövetkezetre ... Olyasfajta siránkozások is hallhatók, hogy az üzem a munkaerőhiány miatt kiszolgáltatottja a szövetkezeti melléküzemeknek, örülniük kell, ha elvállalnak tőlük valamilyen kooperációt,, bérmunkát. Ahelyett, hogy arról beszélnének: a munkaerőhiány ellensúlyozására miként kívánnak gépesítem, szalagokat szervezni, a belső anyagmozgatást korszerűsíteni stb., stb. Mert az éremnek — hisz’ oly sokat emlegetjük — két oldala van. Ki védené, mentené a melléküzem leple alatt hará- csolókat, ügyeskedőket, azokat a részleg-, meg ki tudja miféle, magukcsinálta vezetőket, akik azt sem tudják,1 a térképen hol kellene keres-, műk „szövetkezetükét”, ám az ügyeskedők, meg néhány pipogya szövetkezeti vezető miatt magát a melléküzemek gondolatát, s gyakorlatát kellene revízió alá venni? Azaz: úgy szabaduljunk meg a vadhajtásoktól,, hogy döntsük ki magát a fát? Minek akkor a metszőolló, a kézifűrész? Márpedig a gyakorlatban leginkább úgy fogalmazódik meg a vélemény, hogy — tagadhatatlan, konkrét példák alapján —, ha eny- nyl disznóság van a melléküzemek örve alatt, akkor egy tollvonással meg kell szüntetni az egészet, s rend lesz. Rend ám, csakhogy i nagyon nem mindegy, milyen rend is lenne ez. Kettőn áll a vásár. A józan szövetkezeti vezetők nem bocsátkoznak zavaros üzletelésbe, az okosan gazdálkodók nem a melléküzemből akarnak aranyborjút varázsolni, hanem a mezőgazdasági és a melléküzemi munka együttesével szolgálni a gyarapodást. A rendelkezések egyre inkább kijelölik a melléküzemi tevékenység egészséges medrét — legutóbb például a gépjavítás adókulcsának módosítása —, ha tehát a tsz vezetősége „észnél van”, a szerencselova- "gok nem tudják fölültetni őket. Ahol tanyát vernek a kalandorok, ott nemcsak őket kell elmarasztalni, hanem azokat is, akik sátrat — bélyegzőt, felhatalmazást stb. — adtak nekik, azaz azokat is, akik visszájára fordítják az állam adta lehetőséget, akár önös érdekből, akár amiatt, hogy olyasmire mondanak igent, amihez nem értenek. Ezt, és még sok mást kellene, lehetne elmondani az üzemekben, a gyűléseken, minden olyan helyen, ahol elhangzik a melléküzemek miatti méltatlankodás. Mert nem puszta gazdasági kérdés ez, hanem — és nagyon is! — politikai problémaként sem másodrangú. Hiba hagyni, hogy jó és hasznos dologból sokak szemében fekete bárány legyen, csak azért, mert akad néhány tilosba tévedő jószág, s mert akadnak rossz pásztorok ... Tucatnyi szín A Budakeszi halárában levő Korányi-szanatórium új előcsarnokának díszítésére különös alakú, átlátszó üvegkupolát tervezett Bolmányi Dezső festőművész. A tucatnyi színben játszó kompozíció derűs színeivel kellemes hatást kelt a szemlélőben. A négy méter átmérőjű kompozíció még az alkotó műtermében vár szállításra. Egy óra a tanácselnöknél A felkészülés biztosítja a fejlődést a nagykátai járásban Felvétel p az Uttörővasútra A MÁV Széchenyi-hegyi Úttörő vasút felvételt hirdet a január 27-én induló úttörő- vasutas-tanfolyamra, budapesti és környékbeli 4., 5. és 6. osztályos általános iskolai tanulók részére, akiknek tanulmányi eredménye legalább négyes. Jelentkezni lehet január 19-én és 26-án vasárnap 9-től 12 óráig az Üttörővasút hűvösvölgyi végállomásán a kitöltött jelentkezési lappal, amely az általános iskolákban vagy az Űttörővasútnál szerezhető be. Felvilágosítást a 164—936 és a 364—836-os telefonszámon adnak. A tanácsok múlt évi munkáját az új gazdaságirányítási rendszerrel összefüggő feladatok, a helyi gazdaság- politikai célok megvalósítására irányuló erőfeszítések jellemezték; erről beszélgettünk Készt Imrével, a Nagykátai Járási Tanács vb-el- nökével. — Milyen új vonásokkal gazdagította a reform, a tanács igazgatási tevékenységét? — Apparátusunk munkájának középpontjában a tömegkapcsolatok fejlesztése, a szocialista demokratizmus ki- szélesítése, valamint a törvényesség, a közrend és köz- biztonság további megszilárdítása állott, de ugyanakkor nem feledkeztünk meg a gazdasági feladatokról sem. Tekintettel arra, hogy a járás gazdasági struktúrájában lényeges változás nem történt, változatlanul a mező- gazdaság fejlesztése és a tsz- parasztság életkörülményeinek megjavítására fordítottuk a legnagyobb figyelmet. — Hogyan realizálódott ez a múlt évben? — Termelőszövetkezeteinkben javult a termelés és értékesítés kölcsönhatása. Az ágazatokat a gazdaságosság elve alapján jelölték ki. A múlt esztendőben az 1967-es évhez viszonyítva a bruttó termelési érték 9—10 százalékkal, az árbevétel pedig 20—25 százalékkal volt magasabb, vagyis a termelési érték 43 millió forinttal haladta, meg az 1967. évi szintet. — Hány millió forintot fordítottak a járásokban a tsz-ek a különféle beruházásokra? — A múlt évben 80 millió forintos beruházást terveztek, s epngk az összegnek majdnem a felét a szarvasmarhatartás fejlesztésére fordították. Ugyánezt nem mondhatom el a sertéstenyésztésről. A beruházások zavartalan felhasználását gyakran akadályozta, hogy sokszor csak megkésve tudtak a tsz-ek a hitelkerethez jutni. Mindent egybevetve azonban kielégítő volt a járás múlt évi mezőgazdasági helyzete. — Ez a járás üzemtelepítésre kijelölt terület? — Ez így van. Három fejlesztési körzetet jelöltünk ki: Nagykáta, Tápiószele, valamint Tápiószecső székhellyel. Tápiószelén már megkezdte tevékenységét a Kohászati Gyárépítő Vállalat vasszerkezeti gyáregysége, az Állami Pénzverő jelvényüzeme, valamint a Nagykőrösi Konzervgyár egyik feldolgozó telepe. Farmoson és Tápió- szentmártonon szintén létesült konzervgyári feldolgozó telep. Szentmártonkátán a Klíma Ktsz most létesült üzemét említhetem meg, itt Nagykátán pedig felépült a 600 vagonos gabonatárház és ugyancsak itt kezdte meg működését a Pest megyei Zöldség- és Gyümölcsfeldolgozó Vállalat is. Az eddig megvalósított ipari beruházások eredményeként, járásunkban mintegy R70 állandó és 450 időszaki jellegű új munkahely létesült. — Az idei tervek? — Az idén és a jövő évben újabb 1400 munkahely létesül majd a járásban a már meglevő üzemek bővítésével. A beruházások és fejlesztések eredményeként a múlt év végére 3600 főre növekedett a helyben foglalkoztatott, az iparban dolgozók száma. — A lakáshelyzet országos probléma, gondolom a járás sem kivétel ez alól? — Igen, éppen ezért nagy figyelmet fordítottunk és fordítunk majd ez évben is a lakásprogram megvalósítására. A járás múlt évi lakásépítési tervét 103 százalékra teljesítette: felépült 901 családi, és 28 állami lakás. A tanácsoknak ezen a területen nagyon sok gondot okoz az egyéni tulajdonban levő beépítetlen házhelyek igénybevétele, mert a kisajátítási eljárás hosszadalmas és nagyon körülményes. — A járás egyenletesen fej- lődik, de ezt követi-e a lakosság ellátottságát szolgáló létesítmények tevékenysége is? — A járás kereskedelmi forgalmát hat fogyasztási szövetkezet és a Budapest környéki TÜZÉP Vállalat nagykátai Leiepe, valamint egy utasellátó pavilon és egy vendéglátó egység bonyolítja le. A termelőszövetkezetek saját termékeiket 16 épületben hozzák forgalomba. A fogyasztási szövetkezetek 172 kiskereskedelmi és 71 vendéglátóipari egységet üzemeltetnek. A lakosság ellátását figyelembe véve, a fogyasztási szövetkezeték munkáját pozitívan lehet értékelni, de a zöldség- és gyümölcsellátás tekintetében a hálózat további bővítése szükséges. A sütőipari termékekkel való ellátás a szállítási eszközök hiánya miatt nem 'kielégítő. Örömmel említem viszont, hogy Nagykátán az 1520 négyzetméter alapterületű iparcikk-áruház építése jól halad. — Érdekelne a járás művelődési helyzete is. — Ilyen tekintetben a leghátrányosabb helyzetben vagyunk a megyében. Az utóbbi három évben 30 nevelőinek tudtunk kedvezményes Lakás- építési kölcsönt biztosítani, a megyei keretből pedig további tíz szolgálati lakást vásárolni, de ez még mindig rém elég. Ez az egészségtelen helyzet rányomja bélyegét az iskolai oktatásra is, mert egy általános iskolai osztályteremre 50,6 tanuló jut a megyei átlagos 44 tanulóval szemben. Ennek ellenére kiváló tanulóink nagy része jól megállja helyét, ezt bizonyítja, hogy a járási és megyei tanuló- versenyeken jól szerepelnek. Külön meg kell említenem a járás székhelyén működő Bartók Béla művelődési központot, amely a felújított és kibővített művelődési házban értékes munkát fejt ki. A Nagykátai Járási Tanács vb-elnökével folytatott beszélgetésekből kiderült, hogy a járás megfelelően felkészült a múlt évben a gazdasági reform bevezetésére és még a múlt esztendőben megteremtették a további fejlődésük alapját. Karácsonyi István „ Az élet tenéked magyarázzam ?‘ A halál oka: suicidium. A hatodik emeletről. Szőlőben, nikotinnal. Az Erzsébet-hídról. Suicidium: öngyilkosság. Az egyén által önmagán végrehajtott szándékos emberölés. Tettese: halott. Három ember. 18 éves, 21 éves, 28 éves fiatalok. Váciak. Egymást nem ismerték, de közel laktak egymáshoz, talán látták is egymást, barátok nem voltak. Szüleiket a tragédiák után sorsuk hozta össze. Két év. Három öngyilkosság. Fiatalok. Apjuk vagy anyjuk tanárember, s tudják maguk is: semmiről nem tehetnek, s érzik maguk is: valami hibát követtek el. Búcsúlevelek. Zavarosak, az indítóokot hiába keresed bennük. Halálukért nem okolnak senkit, apróságokról írnak, kié legyen az új cipő, és hogy ne sírjon az anyuka. De az anyuka sír. És ezzel ők is számoltak. Azt hitték, számukra legnagyobb ellenség: az élet. ..Valójában csak a nagy szenvedélyek hozhatják létre a nagy embereket.** (Helvetius) — Rengeteget olvasott. Volt amikor 10—12 órát. Mindent. — Észrevett akkoriban rajta valami különöset? — Az ember nem nagyon figyel ilyesfajta különlegességekre. Most pedig, ha visszapergetem az időt, már mindent különösnek hiszek. — Mégis? — Filozófiai munkákat olvasott. De hát annak csak örül az ember! Elhatározta, filozófus lesz. Értelmes volt, ezért vágyait komolyan vettük. Zárkózott lett — ezt észre kellett volna vennem. — Éva Budapesten, a Rákóczi út 59. számú ház hatodik emeletéről vetette le magát. — A Filmmúzeumba ment. Nekünk azt mondta, de állítólag nem volt ott. Hogy este nem jött haza, nem csodálkoztunk: „Biztosan a keresztanyjánál alszik.” Úgy látszik, azt a házat már régebben kinézte magának. A Rákóczi út 50. számú ház 1904-ben épült, azóta 28-an ugrottak le hatodik emeletéről. Éva volt a 29-ik. „Semmi nem képezi annyira sajátunkat, mint az életünk, és ezzel csak mi rendelkezünk.” Ez a mondat vékony ceruzavonással volt aláhúzva az egyik könyvben. H. Ödön, Éva apja, az idézetet kívülről tudja. — Nagyon szerettük Évit. Furcsa lány volt mindig. Merengő. Nem lehetett kiismerni. A társaságot nem szerette, táncolni viszont imádott. Sok udvarlója is volt. Énekelt a Vox-Humana-ban. Évának két lánytestvére van. Egyik Vácon él, lérje pedagógus, másik Hannoverben; egy német pszichológushoz ment férjhez. Éva négy búcsúlevelet írt. Szüleinek, barátnőjének, testvéreinek. Az írópapír megsárgult, de a szálkáskék betűk jól olvashatók. A dátum: 1966. december 2. „Nem vagyok sem zseni, sem művész. Az életemet nem tudom elkép-- zelni íróasztal mellett. Inkább mosnám a filmgyár lépcsőit, minthogy valahol anyagbeszerző legyek”. Halála után két héttel az egyik könyvben cédulát találtak: „Könyveim, az osztálytársamé, a Hédié legyenek”. 400 könyve volt. Művészhajlamai gyötörték, de reálisan nézett önmagára. A művész, a zseni és az íróasztal közötti út neki egy lépés volt. Nem vett figyelembe állomásokat. Lépett. Túl nagyot ahhoz, hogy a perspekti- vakeresésében ne lett volna elhamarkodott. Nem pályaválasztási tanácsadók olvasására gondolok, még csak nem Is pszichológiai vizsgálatokra, csak arra, hogy a filmgyári folyosókat nem feltétlenül gimnazisták mossák, és, hogy az íróasztalharc sem a kitűnő, egyetemi tanulmányokra érdemes emberek között folyik. Éva nem mérte föl lehetőségeit. És ez nagy hiba. Filozófiai művekben kereste maga- magát, hirtelen (ha előre megfontolt szándékkal is) ítélt. A depresszió eluralkodott rajta a művek nyomán, individum lett, abban az irányhan is, hogy teljesen zárkózott életet élt. Talán türelmes beszélgetésekre lett volna szüksége és szélesebb látókörre — az életben. Mert Éva minden műveltsége ellenére félreértett valamit. És az a valami nagyon súlyos dolog. Egy országban nemcsak zsenikre és művészekre van szükség. De nem is csak író- asztalkoptatókra. A két végpont között ezernyi állomás van. Éva száguldott. A búcsúlevél: „az az utolsó kérésem, hogy ne sírjon anyu...” Anyu sírt. És azóta, ha öngyilkosságról olvas valahol — sir. Évát 1966. december 8-án temették. 18. születésnapján. ® „A szabad ember semmire sem gondol kevésbé, mint a halálra; és bölcsessége nem a halált, hanem az életet közvetíti.” (Dürkheim) Ifjú Sz. Róbert. Most lenne 23 éves. Tavalyelőtt szeptemberben felment a szőlőbe. Nikotinnal mérgezte meg magát. Ott feküdt a kunyhó padlóján. Másnap találtak rá. A humán beállítottságú emberek képesek arra, hogy úgy gondolják: számukra már semmit nem mondhat az élet. ök értelmesek, de lelkűkben óriás-romantikusok, észben pedig robusztus naturalisták; bennük megbomlik az egyensúly és a libikókatáncban elszédülnek. Ifjú Sz. Róbert közismerten reál érdeklődésű volt. Olyannyira, hogy édesapja (nyugalmazott magyar-történelem szakos tanár) kivette a gimnáziumból, átíratta a gépipari technikumba. A műszaki egyetemre nem vették fel,1 felsőfokú . technikumba került.'1
