Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-09 / 6. szám

ic/Círfo* ß 1969. JANUAR 9., CSÜTÖRTÖK Világjáték Ügynevezett „világjáték” készítését kezdték el a Sima­sághoz tartozó intapusztai munkaterápiás intézetben. A kis vasi település gyógyinté­zeténeik ezt a készítményét hazai és külföldi pszichológu­sok, orvosok használják gyó­gyító munkájukhoz. A „világjáték” a világ egy­szerűsített, kicsinyített mása. Százötven darabból — épüle­tek, emberek, állatok, növé­nyek stb. makettjeiből — áll, s ezekből a gyerekekkel, sőt újabban a lelki sérült felnőt­tekkel „felépíttetik” saját vi­lágukat. A szakemberek eb­ből következtetéseket vonnak le a páciens egészségi állapo­tára, gyógyítására vonatkozó­lag. Az érdekes vizsgálati eljá­rást egy angol pszichológusnő alkalmazta először. Hazánk­ban dr. Polz Alaine, a köz­ponti Gyermekídeggondozó Intézet játék-diagnosztikai osztályának vezetője honosí­totta meg. USA-statisztika Az Egyesült Államok lakos­ságának száma 1969. január 1-én 202 254 000 fő volt. Visontán épül hazánk leg­nagyobb hőerőműve, a Gaga­rin Hőerőmű. Az építkezés el­ső üteme befejeződött, és az első gépegység február 28-tól már áramot is ad. Kallós Jó­zsef, a Gagarin Hőerőmű igaz­gatója a beruházás jelenlegi helyzetéről és több, nagy ér­deklődést kiváltó kérdésről is nyilatkozott. — Elkészült az üzemi fő­épület' és az I-es, sőt, már a Il-es blokk befogadására szol­gáló léíesíímények is. Befe­jezték a közút és a vasút épí­tését, üzembe- helyezték az erőmű vízellátását biztosító szivattyúműveket is. Az I-es blokk üzembe helyezésével párhuzamosan folyik a Il-es blokk szerelése is. Az I-es, 100 megawattos blokk üzemi pró­bái folynak, február végére a berendezés áramot ad. — A geológiai kutatások alapján kb. 35 évig ele­gendő a Mátra alján levő lignit. Ezen kívül az ország más ré­szén is rendelkezünk barna­szénkészletekkel. Ezért a kor­mány úgy döntött, hogy az eredetileg tervezett 600 MW-os erőmű helyett 800 MW-os erő­művet kell építeni. Az erőmű kazánjaiban természetesen a lignitet keverőszénnel égetjük. — Ha az erőmű teljesen el­készül és 800 MW kapacitás­sal termel, akkor naponta át­lagosan 25 ezer tonna lignit­nek megfelelő tüzelőanyag kerül a kazánokba. — Bevezetjük a tüzelő- és támasztóoiaj-rendszert is. Az utóbbi időkben felvetődött az a gondolat, hogy a begyújtó és támasz­tóolaj-rendszer helyett földgázt használunk. Ugyanis az erőműtől kb. 15 kilométerre épül ki a Szovjet­unióból importált gáz egyik gerincvezetéke. Az említett gázvezetéket a Barátság II. olajvezetékkel párhuzamosan építik a Szovjetunióból, Tisza- palkonyán keresztül, Buda­pestig. A gázfűtés gazdasági, műszaki feltételeit és költség- kihatásait most vizsgáljuk. Kétségtelen, hogy ha ezek a számítások kedvezőek lesznek, a gázt is hasznosítani fogjuk. Hangsúlyozom, hogy a gáz az erőműben kizárólag az olajat, és nem a szenet fogja pótolni. — Bár a tervezők is figye­lembe vették, a környékbeli községek lakói mégis félnek a 200 méter magas kéményből kiáramló nagy mennyiségű füsttől, koromtól. Megnyugta­tásul elmondhatom, hogy kor­szerű, NDK-ban gyártott Lakosainak száma megha­ladta a 3000 főt. A megyében a kisebb községek közé tar­tozik. Érdeklődésemet talán soha nem kelti fel, ha nem kerül a kezembe a „Parasztsors — Parasztgond •e • 1919-1944:' című dokumentumkötet. A gyűjtemény a községben fo­lyó oktatás feitételeiről Pest vármegye Kir. Tan- felügyelősége 7632/1928. szá­mú — 1928. május 23-án kelt — leirata alapján a következőt tartalmazza: „...hi­vatalos iskolalátogatás alkal­mával megállapíttatott, hogy az ottani rk. el. népiskolá- oan a f. tanévben 72 minden- napi tanköteles iratkozott be, akiknek oktatását a rendel­kezésre álló egy kicsiny ab­lakokkal ellátott, sötét, szűk és avult tanteremben két tan­erő látja el; ifjúsági és ta­nítói könyvtár nincs, termé- szettani szemléltető és kí­sérletező eszközök nincsenek, az iskola bútorzata hiányos és nincs jó karban. Felké­rem t: címet, hogy a meglevő tanterem megfelelő helyreál­lításáról. a második tante­rem felállításáról és a fenti hiányok megszüntetéséről gon­doskodni és eljárása eredmé­nyét ... bejelenteni szívesked­jék... Az iskola mérete: Hossza — 10 méter, szélessé­ge = 4,80 méter, magassága = 2,90 méter." A tahitótfalui rk. hitközség a leiratban foglaltakat nem tudta biztosítani. Több alka­lommal is az állam segítsé­gét kérték az új tanterem építéséhez. Kérelmükben el­panaszolták, „... hitközségünk oly szegény, hogy a meglévő iskola fenntartását, berende­zését sem tudja biztosítani... A hívek hitközségi pótadó címen 73%-os adóval van­nak terhelve az egyenes ál­lami adón kívül, amit a hí­vek elviselni képtelenek”. Azt mondani sem kell, hogy a több százezer holdas egyházi birtokból „nem jutott" az is­kola bővítésére és az állam is megtagadta a segítséget. A római katolikus iskolán kívül tantermei számát te­kintve azonos, de valamivel nagyobb és gondozottabb re­formátus iskola is működött ebben az időben Tahitótfa- lun, négy pedagógussal. Érdekelt: mi és mennyire változóit? Erről beszélgettem a járást művelődésügyi osztály veze­tőjével és néhány pedagógus­sal az iskolában, összehason­líthatatlanul jobb ma a hely­zet, mint á felszabadulás előtt, és az természetes, hogy nem­csak az oktatás területen. Egészségházzal, óvodával, böl­csődével és nem utolsósor­ban héttantermes iskolá val stb. gazdagodott a község 1— sorolják a beszélgetés- al­kalmával, a teljesség igé­nye nélkül. Ezek nagy ré­sze saját erőforrásból épült, de sokszor jelentős volt a társadalmi munka is. A múlté már az az iskola, ahol nincs szertár, könyvtár stb. Je­lenleg az oktató-nevelő mun­kát 607 kötetes nevelői könyvtár segíti. A könyvek közül 276 pedagógiai tárgyú. Az már kevésbé megnyug­tató, hogy a múlt évben a 19 pedagógus összesen 80—90 kötetet kölcsönzött a nevelői könyvtárból. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy csak ennyit olvastak, mivel je­lentős a nevelők saját köny­veinek a száma és más könyv­tárból is kölcsönöznek. Az iskolában televízió, film­vetítő, lemezjátszó, diavetítő áll a szemléltetés szolgálatá­ban. Az iskolatelevízió adá­sait is igyekeznek tervszerűen felhasználni munkájukban. A gyerekek tanulását segíti a jórészt kötelező irodalmat és meséskönyveket tartalmazó 300 kötetes iskolai könyvtár, továbbá a szakkörökben: (orosz, ezermester és labdajá­tékok) szervezett foglalkozá­sok. A falut járva gyakorlati óráról érkező, jókedvű* egész­séges gyerekekkel találko­zunk. Azzal a korosztállyal,’ amelyik már csak hírből fogja ismerni a felszabadulás előt­ti állapotokat. Ismerik-e? Kell, hogy ismerjék, mert a ma iskolába járó 320 gyerek csak akkor becsüli és értékeli kellően lehetőségeit, ha tud­ja, milyen áldozatokat hoztak annak megteremtése érdeké­ben. A tantestület tagjai részt vesznek a község politikai, társadalmi életében. Az eddig leírtak egy pilla­natra felvillantják a község művelődésének fényeit. A fény mellett Tahitótfalun is ott az árnyék, s ez jórészt a népművelési munkában, főleg annak hiányos feltételeiben mutatkozik meg. Milyenek is ezek a feltételek? Kicsiny, düledezö művelődési terem, benne a 25 százalékos kihasználtsággal játszó film­színház, 3200 kötetes könyv­tár, stb. Igény pedig volna. Ezt bizonyítja a 450 beiratko­zott olvasó is. Lelkesedésben sincs hiány. A község is próbál előbbre lépni. A művelődési terem felújítását tervezik, rendsze­resen működő klubkönyvtár­rá kívánják átalakítani. A klubkemyvtár az ellátottsá­got tekintve az ilyen nagysá­gú községben országosan nem jelent megoldást, de Budapest tövében, ahonnan az emberek jelentős része színházba, na­gyobb rendezvényekre a fő­városba jár, felvetődik a kér­dés, kell-e egyáltalán nagy­terem a népművelési tevé­kenység számára? A pillanatnyi benyomáso­kon túl feltehetően Tahitót- faluról is még sok fényt és árnyékot lehetne írni, mint az ország bármely községé­ről. A megtett utat, annak nagyságát tekintve viszont megnyugszik az ember. A célhoz viszonyítva azonban még sok és nagy feladatot kell megoldani... K. S. elektrosztatikus pernye­leválasztó berendezést sze­reltünk fel, így nem kell tartaniuk a ve­tések és a szőlők koromszeny- nyeződésétől. Arra is ügye­lünk, hogy a Mátra levegőjét se rontsa az erőmű. — A Mátra alja rendkívül szegény vízben, az erőmű üze­meltetéséhez pedig — amikor teljes kapacitással dolgozik — óránként 900 köbméter vízre lesz szükség. Ezt a mennyisé­get elsősorban a bánya vízte­lenítéséből nyert, a Mátra víz­gyűjtő területéről összegyűj­tött, és <) Markazi-tóban tá­rolt vízből biztosítjuk. Ez a két vízforrás akár 1500 köb­méteres óránkénti fogyasztást is lehetővé tesz. — Az erőmű üzemeltetésé­hez számos szakemberre, nagy létszámú kiszolgáló személy­zetre lesz szükségünk. Masa a Gagarin Hőerőmű Vállalat több mint egy éve alakult meg. Az első géplánc megin­dításához 550 dolgozó szüksé­ges, amikor majd teljes kapa­citással termel az erőmű, 1000 dolgozót foglalkoz­tatunk. — A Gagarin Hőerőmű az ország legnagyobb erőműve lesz, a legnagyobb gépegysé­gekkel üzemel. Ehhez szüksé­ges, hogy dolgozóink magas szakmai ismeretekkel rendel­kezzenek. Több tanfolyamot szerveztünk, nagyon sok dol­gozónk vesz részt Szakmai to­vábbképzésen. Komoly prob­lémát jelent a szükséges la­kások biztosítása. '400 lakás énül Gyöngyösön dolgozóink részére, ebből 240 tanácsi be­ruházással. Sajnos, a lakás­építés üteme nincs összehan­golva az erőmű énítési és át­adási ütemtervével. — Ennek ellenére az erő­művet építő és szorejp. válla11 látóit" nagyŐTÍ 'körrioTy^n goi)-, dolják -az ■ első 100 MW-os blokk február 28-i üzembe helyezését, az országos háló­zatba való bekapcsolását. Va­lamennyiük nevében ígérhe­tem, hogy mindent elkövetünk e határidő betartásáért. Koós József BUGAC Hamuban sült kolbász- sárga ménessel és pulitenyészettel A nyári idegenforgalmi sze­zonra készülnek Bugac-pusz- tán. A romantikus szépségű vidéken legutóbb az ezeröt­száz holdas pusztát is védetté nyilvánították, megőrizve ere­deti jellegét. Érdekessége lesz majd a pusztának a Városföldi Álla­mi Gazdaság magyarpuli-te- nyészete. A kiskunfélegyházi Lenin Termelőszövetkezet, a puszta birtokosa pedig sárga ménest terel. A nagy gonddal összeválogatott ménest min­dennap járatják, a csikósok pedig „nyereg alá törik” a lo­vakat. A nyáron minden ed­diginél több hótasló áll majd a lovagolni vágyó vendégek rendelkezésére. Mindezek kiegészítéseként a termelőszövetkezet „szabad ­konyháján” rablópecsenyé: forgatnak majd, s hamuba sült kolbásszal kínálják £ vendégeket. Három emlékműsort sugá roz januárban a magyar rá­dió: 15-én a munkásmozgalom kiváló muzsikusára és harco­sára, Vándor Sándorra emlé­keznek, 20-án Sztojanovits Jenőről, a neves komponistá­ról és pedagógusról hangzik el műsor, 23-án pedig az Ope­raház egykori nagy drámai szopránjára, Krammer Teréz- re emlékezik dr. Grexa Gyula. Miért csak az embereknek? A felvételünkön látható te­lefonkészüléket tulajdonkép­pen a Stuttgarti „Wilhelma” Al\ápi'ért elefántházának őr­zője és gondozója számára ál- lítbtták - fél. Kincs szükség tárcsázásra, mindössze a kagylót kell felemelni és már­is jelentkezik a központ. El­képzelhető a telefonos kisasz- szony csodálkozása, amikor a minap az elefántház tele- fonlámpácskájának felvilla­Kcsontozoti csirke — Japánba Különleges megrendelést kapott egy japán cégtől a Baromfiipari Országos Válla­lat: az ügyfél az ízletes ma­magyar pecsenyecsirkét ki­csontozva kérte. Az új feldol­gozási eljárást — a vevő tel­jes megelégedésére — a vál­lalat kecskeméti gyárában ol­dották meg. A kicsontozott csirkéből az év első negyedé­ben tizenöt vagonnal szállíta­nak a távoli országba. /nz ablakomból — mo- ft dern, építőkocka / Jm ház, csupa üveg ab- ^—/ *-* laka — a budai hegyekre látok. Tiszta időben még a fákat is meg lehet különböztetni egy­mástól. Nézem a hegyeket reggel jókor, amikor az ablak alatti, fővárosi zűrzavarra bágyadt kontúrokkal felelnek a Dunán túli lágy kontúrok, s nézem, este, amikor a fények felett, mint valami alacso­nyan járó, sűrű felhőgomoly tűnik bele mindez az esti ég távolába. Hetek követik a heteket, hónapok a hónapokat: a tá­jék változatlan, legalábbis szemre az. Az ember, az más. Tanul, hogy felejtsen, felejt, hogy újra tanuljon, ősz haj­szál bújik meg egyre szapo­rábban a még ifjúnak tűnő tincsek között, magol nyelvet, birkózva az esetekkel, és az idegen nyelv logikájával, ta­nulja, hogyan lesz a munká­ból értéktöbblet, ráncolja homlokát a filozófia felett, ál- mélködik, hogy miért követ­jük el megint azokat a botlá­sokat, amelyeket már elkö­vettek, szembe kerül a piac rejtelmeivel, s a rejtelmek okát kutatva az okság fogal­mával ... Közben a hegyek változat­lanok. Ha kinyitom az ablakot, s. o. s. süvítő hideg szél és hó tán­col be a szobába, majd orgo­naillat, aztán tikkasztó pára, vagy benzinbüztől, portól, koromtól, kétmillió ember le­heletétől nehéz és tüdőt nyo­masztó levegő, amelyben tudós legyen a talpán, ha oxigént tud kimutatni. Es szemben a budai hegyek tiszta levegője: néhány meg­álló csupán. Forinttal a sza­badba! Közel vannak és még­is nessze, mert úgy folyik szét az ember ujjai és ideg­szálai között az idő, mint szomjas homokon az esővíz. A fővárosi ember, ha teheti, rohan ki a szabadba: villa­mossal, autóbusszal, HÉV-vel, vagy autóval. En, a kisvárosi, akit még körülölel a termé­szet, aki valahogy kacsintó cimboraságban vagyok erdő­vel. mezővel, réttel, és a he­gyekkel, most ostobán és számomra is érthetetlenül ülök a negyedik emelet abla­ka mellett, és sóvárgok utá­nuk. Sóvárgok, de megbénít az a csalafinta tudat, hogy: ta­lán nem is az igazi természet az. A „natura Intacta”, az ősi, a magával ragadó. Ahová egy vonaljeggyel el lehet jutni?! Furcsa, s talán ősi bizalmat­lanság ez, amely a lustaságba rejtőzik, bizalmatlanság a túl­ságosan természetes természet iránt, bizalmatlanság egyéb­ként nagyszerű és szerte a vi­lágon annyit áhítozott lehető­ség után és iránt: a metropo­lis és a természet egysége. Lehet; hogy így van. lehel, hogy nem. A hegyek lábainál, mintha kémények kapaszkodnának keservesen felfelé, akár az indák az ősi fákra, füstcsíkok sorjáznak és enyésznek el. le­gyűrhetetlennek látván így a természet méterben is kifeje­ző nagyságát. A párák a he­gyek tompa ormain felelgetni látszanak a kéményeknek, vagy a kémények feleselnek vissza hetykén az ormoknak? Érdektelen ez most. A végte­len természet és a véges, de végességében is meg-megúju- ló és éppen ezért ugyancsak végtelen emberi munka iar- móniájanak miért legyek én és pont most a karmestere. Félre a gondolatokkal —, amelyek az enyémek. Elő a gondolatokkal, amelyek a má­soké, hátha valamelyest gya­rapodnak belőle agytekervé- nyeim szegény gyermekei. Egyszóval: nincs mentség, most már tanulni kell. Szem­ben a budai hegyekkel, a ne­gyedik emeleten, az ablak mögött... S. O. S.! Mentsétek meg a telke­met! Gyurkó Géza nása után a leemelt kagyló­ban csupán zilált lélegzési hallott. S miután ez a misz­tikus felhívás még kétszer megismétlődött, értesítette a hibabejelentőt. A tett színhe­lyére kisietett technikus fára­dozása azonban hiábavalónak bizonyult — a „meg nem ér­tett” felhívó, a fiatal elefánt­csemete, „Mysore”, ormányá­val időközben már szétverte a készüléket. Hasonló sors ér­te azt a telefont is, amit más­nap egy kíváncsi fényképész helyezett el ugyanarra c helyre. Ipari tanulónak felveszünk 14—16 éves, ólt. iskolát végzeit fiatalokat az alábbi szakmákra: KŐMŰVES, ÉPÜLET­BURKOLÓ, ÉPÜLET­LAKATOS, VÍZ- ÉS GÁZ­VEZETÉKSZERELŐ, MŰKÖVES, ÉPÜLETASZTALOS, VILLANYSZERELŐ (e szakmákra csak kitűnő rendűek jelentkezhetnek), SZOBAFESTŐ ÉS MÁZOLÓ (e szakmára csak budapesti lakással rendelkezők jelentkezhetnek), VASBETONSZERELŐ le szakmában a tanulóidő 2 év), ÁCS-ÁLLVÁNYOZÓ, BADOGOS-TETŐFEDö ÉS SZIGETELŐ (akik e szakmákban tanulmányi szerződés’ kötnek, azoknak felemelt ösztöndíjat fizetünk). A fiataloknak tanulószállást teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot és ösztöndíjat adunk. Jelentkezés személyesen vagy írásban: Pejt megyei Állami Építőipari Vállalat Budapest XXI. (Csepel), Kiss János altábornagy u. 19—21. Naponta 25 ezer tonna tüzelő Februárban már áramot ad a Gagarin Hőerőmű Tafiitóifalui mozaik...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents