Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-30 / 24. szám
EDUÁRD UDVARA Presszósarok, amolyan nagymamák törzshelye. Az asztal mellett négy hölgy társalog. Igen kellemesen szórakoznak. Régi randevúkat, eseményeket emlegetnek, közben pedig jelentőségteljes pillantásokkal méregetik asztaltársaságuk központját, a fiatalembert. Szemüveges, okos tekintetű férfiú, mozdulatai bársonyos-ruganyosak, amint egyik-másik hölgy felé fordul, keze is felé rebben, ö zsebel be ezen az ötórai találkán minden dicsőséget, a hölgyek vele foglalkoznak, a szemüveges, érdeklődő arcú szak- tekintély pedig nem csókot lop tőlük — hanem habot. Az édes, finom tejszínhabot a tányérjukról, míg azok róla és a múltról beszélnek. Nem is csoda: Eduárd úr hat éves ... (t.) Kulturális szemlére készülnek A fiatalok esztétikai érzékének nevelését, kulturális igényeinek alakítását segíti elő az úttörőmozgalom, amikor évente seregszemlére, nemes vetélkedőre hívja össze a tizennégy éven aluliakat, az általános iskolásokat A felkészülés hamarosan megkezdődik az iskolákban. Az úttörőőrsök őrsi Ki mit tudókat rendeznek, amelyeket raj- és csapatbemutatók követnek. A legjobbak a járási versenyen jeleskedhetnek. Az előzőekhez képest most na- :gyobp a követelmény. Helikopteres tehenek Svájc a világ első országa, ahol helikopteren szállítják a teheneket a magashegyi legelőkre. Minden egyéb Szállító- eszköz nemcsak, hogy alkalmatlan, hanem veszélyes is, mivel a meredek hegyi ösvényeken megcsúszva, a tehenek megsérülhetnek. PEST ME6YEI hIpIAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLEPt JÁR XQI. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM 1969. JANUÁR 30., CSÜTÖRTÖK Negyven szakmunkás kellene Pepita, pelerines teenagerkaliätok készülnek a Május 1-ben A hét elején hatalmas szállító gépkocsi fordult ki a Május 1 Ruhagyár ceglédi telepéről. A szállítólevél „útirány” rubrikájában Hollandiát olvashattuk. Rakomány: 2500 darab zeke. — Igen, ez volt az idei első exportszállítmány — mondotta Szűcs Lajos telepvezető. — A hollandok régi megrendelők. Az idén nyugati műbőrből fiú- és leánykazekét, illetve sportos fazonú félkabátot rendeltek. Egyébként a kanadai, a nyugat-németországi és a szovjet megrendelők mellett ők a legigényesebbek. — Mi készül a hazai boltokba? — Jelenleg laminált pepitaanyagból — amiből 31-én szállítunk először — pelerines megoldású teenagerkabátokat készítünk. Ha a helyi ruházati boltok igényt tartanak rá, közvetlen megrendelést is elfogadunk. — A"'tervtelj esítésbén nem jelent hátrányt — mivel a telepen legtöbb a nődolgozó — az anyasági segély igénybevétele? — Jelenleg 80 asszony él ezzel a lehetőséggel. Természetesen szükség van új munkaerőkre, amit jeleztünk is a VADETETŐ A ceglédi határban nem kell éhkopptól laposan, csontra- bőrre fogyva telelniük a fürge őzeknek, ugri-bugri tapsifüleseknek, finom húsú szárnyas vadaknak. A vadásztár A tetőlécek vitték bűnre saság „vendégül látja” őket a vadetetőknél, póttakarmánnyal gondoskodik a kondíciójukról. Citei avat, Jurutyuvu. Kossuth-nóta kerestetik! A magyar népdalok már testes köteteket töltenek meg, a zenekutatók mégis fáradhatatlanul dolgoznak. Minden alkalommal előbukkan valami ismeretlen, új szöveg vagy dallam. Különösen sok a tennivaló a hazafias dalok összegyűjtésé ben. Az új kiállítását megnyitó Kossuth Múzeum most újra folytatja a korábbi évek szorgos adatgyűjtő munkáját. Ebben a tevékenységben a népdalgyűjtés is helyet kap. Ugyancsak most hozta a posta a magyar televízió kérését: új, induló sorozatukban 48-as és Kossuth- dalok is szerepelnek, legyen segítségükre a Kossuth Múzeum. Feljegyzett, magnóra vett dal több is akad, de annál nehezebben találunk ma már olyan embert, aki családi hagyományként őrzi és énekelni is tudja a 48-as és Kos- suth-nótákat. Hát még olyan pásztort vagy földmunkást, aki ezeket a dalokat furulyán vagy citerán játszani is tudná! A város hagyomány- őrző hírét-nevét öregbítenénk,, ha rátalálnánk egy-két jól éneklő, jó hangszeres idős emberre. Reméljük, ez a néhány sor is segít ebben. Azok, akik ezeken, a népi hangszereken el tudnak játszani egy-egy ilyen kevéssé ismert Kossuth-nótát, vagy ilyet énekelni tudnak, keressék fel a ceglédi Kossuth Múzeum igazgatóságát hangszerükkel együtt, hogy magnetofonon megörökíthessek ezeket a kevéssé ismert Kos- suth-nótákat. (— ». n. —) Narancsok Meglepetéssel fogadták a minap a városi tanácsháza épületében levő önkiszolgáló bolt vásárlói az olcsó áron — tíz forintért — kínált hibás narancsot. Mit lehet ezzel kezdeni? — kérdezték, és hozzáfűzték: a konzervipar talán okosabb lenne, ha felhasználná. Mivel kis mennyiségről van szó, ezért inkább a háziasszonyok leleményességére bízzák a felhasználást. Sokan éltek is az alkalommal: házi gyártmányú, eredeti zamartú narancslikőrt, -szörpöt készítenek belőle. Természetesen fogyasztásra alkalmasat is ta-. Iáinak benne. Tavaszi virágok A hőmérőn még mínusz két- három fokot olvashatunk, de a városi kertészet üvegházaiban kellemes az idő. Itt már a tavaszra készülnek, átültetik a cserepes virágokat és növényeket. A korán nyílók üzletbe, a későbbiek a parkok ágyasaiba kerülnek. Uj évet kezd az autóklub MILYEN AZ ÖN VÉRCSOPORTJA? A Magyar Autóklub ceglédi csoportja péntek délután 5 órakor tartja idei első klubestjét a Kossuth Művelődési Házban. A csoport vezetősége beszámol az elmúlt évi eredményekről, majd az ez évi feladatok ismertetésére kerül sor. Ezután elsötétül a terem, hogy kezdetéi vegye az a nagy érdeklődéssel várt kisfilmso- nrozat, amely a klub életét rögzítette igen színesen, sok-sok emlék felidézésével. Szó lesz egy újabb kezdeményezésről is: a ceglédi véradó állomás segítségével — önkéntesen — vér csoport-megállapításra jelentkezhetnek a tagok. Célja: baleset esetén a már megállapított vércsoport szerint gyorsabb segítséget kaphatnak a sérültek. Gepida lándzsák Értékes régészeti leletet restauráltak a debreceni Déri Múzeumban. Gepida lándzsák kerültek a múzeum birtokába a Biharkeresztes határában feltárt IV. századi temetőből. Mesterházy Károly múzeoló- gus bukkant rá a gepida harcosok „nehézfemtverére”: a döfő- és hajítólándzsákra. Hasonló leletet eddig csak Csongrád megyében találtak. Nehezen lehetett Az ÉVIG 3. számú gyáregységében anyaggazdálkodási előadóként dolgozott Ecseri József gépkezelő. A többi között az ő feladata volt, hogy elszámoljon azoknak a tetőléceknek a vételárával, amelyeket az anyagraktáros igazgatói engedéllyel eladhatott. Nyári idényben — 3 hónap alatt — az anyagraktáros több, mint 7 ezer forintot adott át Ecserinek, az eladott tetőlécek vételárát. Ecseri József halogatta a végelszámolást, a pénzt elszámolásra bírni nem fizette be a pénztárba, mint ahogy az a kötelessége lett volna, hanem magánál tartotta, sőt, kétezer forintot el is költött belőle. Végre októberben közvetlen főnöke rábírta az elszámolásra. Ecseri ekkor kölcsönt szerzett, és úgy számolt el. Vétsége társadalmi tulajdon elleni sikkasztás volt. Bűnösségét elismerte. A bíróság Ecseri Józsefet — nem jogerősen — húsz százalékos bércsökkentés mellett egy évi javító-nevelő munkára ítélte el. ÜRES A KALITKA... Telefonfülkéhez hasonló, csupa üveg hirdetőoszlop áll a Páva utca sarkán. Reklámokkal, a vásárlási kedv szításával foglalkozott ez az „üvegház” még néhány hónappal ezelőtt. Akkor, amikor az áruház ideiglenesen a Páva utcába költözött. No, és még utána is egy darabig. Azóta ott rostokol, csupán feliratos nyíl jelzi a tetején, hogy merre van — az akkori áruház. Illetve, hogy ideiglenesen merre volt. Mert most csak raktár: bú torraktár. Ez is az új áruház tulajdona, éppúgy, mint az árván álldogáló üvegkalitka. A kalitka üres, viszont a raktár zsúfolt. Kapni ott hazai, lengyel és cseh gyártmányú garnitúrákat, szupermodern bútordarabokat, olcsó, de mutatós szériakészítményeket. Az új áruház emeletén láthat is belőlük mintadarabokat a vásárlóközönség, de az még nem minden. Kár, hogy üres az az üvegszekrény! Mennyivel többen sétálnának el most is a Páva utcába, ha színes képekkel mutatnák be ezeken i&- .............-á Áruhá z?! az üvegfalakon, hogy ott mi minden kapható! Hiszen a bútorok tervezői és a gyártó cégek legtöbbször színes reklám- ismertetőt is mellékelnek kiadványaik mellé... Szépenlépö Taxoni Imre, a tudós felcser K özkedvelt ember volt százötven évvel ezelőtt Ceglédi városában Taxoni Imre sebész. Törött csontokat összerakni, vágott, lőtt sebeket varrni, bekötözni, amputálni, eret vágni, kö- pülyözni, kelést szúrni, boncolni és fogat húzni nála senki sem tudott jobban. Azonkívül sarkantyús csizmája sarkát összeütögetni, dobbantani, forogni, kevélyen kilépni, egyszóval a ver- bunkot járni, vezetni szépen, széles e határban csak ő tudott. Mikor a „dühös frantziák” ellen katonát kellett állítani, ő szedte össze a régi nyalka volt lovas - katonákat, háborús bajtársait és megalakította a verbunkosok csoportját, járta a városháza előtt a csalogatót, amire minden férfiembernek legottan fel- pezsgett a vére, és odakívánkozott a kisded körbe, amelyben oly délcegen járták a táncot a forradásokkal teli szentséges vén obsitosok. Mert huszárkáplár volt a veszedelmes háborúban Imre bátyánk, nyilván ott szélesítette ismereteit, ha ugyan nem ott a helyszínen tanulta meg a vérző, szétlőtt, roncsolt testek összeragasztását. H uszonöt évig volt Cegléden felcser, emlékét az összeforrott csontú lakosok még sokáig ápolták, de ahogy azok is elhaltak az idők múlásával, már csak egynémely sárgult papírlevelek tudatnak róla. Úgy mondják, hogy a mostani szép nagy kórház megnyitására a helytörténész írja már a város egészségügyének történetét: ki ne hagyja valahögyan az öreget, a céhbeli iparost! Mert más volt a tudós orvos, a medikus, aki az egyetemen nyerte a diplomáját. Az csak belső kezeléssel foglalkozott, hasított, szúrt, sebekhez, eltört kezekhez-lábakhoz nem nyúlt, ez a sebész, a chyrurgus dolga volt, — orvosnak alacsonyrendű foglalkozás. A sebész a borbélyszobában képezte magát. Éppen úgy kellett inaskodnia, mint bármely más kézműves fiatalembernek, és ha felszabadult, vándorolni kellett távoli tájakra, akár külső országokba is. A céhek védték, irányították a legényeket, mestereket, szabályozták a tanulók felvételét, és előírták mozgását, tennivalóit. Három élesen el nem határolt mesterség tömörült a céhbe: a sebészek, borbélyok, fördősök testületé. A sebészekről szólottám. A fürdősökről csak annyit, hogy bár foglalkozásuk a három közül a legjövedelmezőbb volt, de hírük nem a legjobb, mert a fürdők a prostitúció szolgálatában állottak, és a mindenkori társadalom nem szívesen érintkezett velük, sem a kerítőnőkkel, bordélyosok- kal, szabad nőszemélyekkel. A fürdés nem fürdetett, hanem kent, gyúrt beteg testrészeket, borotvált sokfele szőrzetet és szintén vért eresztett minden bajban, nemkülönben vért szívatott, piócázott a medencék előterében. A borbély ugyancsak foglalkozott ezekkel, sőt holtakkal, és fogakkal is jeleskedett, továbbá hajnyírással is, parókakészítéssel. Parókát sokat látunk a tizennyolcadik századi képes ábrázolásokon. A Baaderek, Tonsorok és Chyrur- gusok közös céhe az ezerhétszázas évek második felében a szakosodás és a divat változásával elvesztette jelentőségét, és megindultak az egymás elleni áskálódások. Különösen éles csatározások voltak a borbélyok és a sebészek között az azonos tevékenységek miatt, de fölfelé az orvosokkal is. Az orvosok eltiltatták a chyrurgusokat a „halott- kémlettől” és a kéjhölgyek vizsgálatától. Később egy negyvennyolcas rendelet megengedte a felcsereknek továbbra is, ha a tisztiorvosok nem volnának elégségesek. A kiöregedett, reszkető kezű Taxoni Imre egy fertály földért esedezett az uradalomnak. Sajátkezű írását kezemben tartottam. T ekintetes Uradalmi Tiszti Szék, Édes Hazánknak veszedelmes kör- nyűállásaiban a’ legg elsőbben fel kelt Nemes Magyar Lovas Seregnel Káplári szolgálatott tettem, az áldott békességnek meg nyerése után pedig el oszolván, már 25 esztendeje miolta ezen népes városban chyrurgiai Tudományomat folytatom, melly idő alatt nem tsak a’ várost hűségesen szolgáltam és máig is szolgálom, hanem számtalan szegény sorsú betegeket ingyen gyógyítottam, sőtt az háborús időkben ezen Város által is ki állítani kellett. Katonák fogadására magam is személyesen ki állván, azoknak ki verbuválásában nagy segítséggel voltam, és itt is némely részben Hazánknak és Felséges Királyunk- ak tettem szolgálatot. Mindezeket nem azért mintha érdemeimmel ditsekedni kívánnék, hanem tsak mellesleg említvén — fájdalommal kéntelen vagyok észrevenni, hogy az idő el járása és a’ rajtam erőt vett nyavalyák miatt szemeim napról napra mind inkább homályo- sodni s’ kezeim reszketni kezdenek, úgy hogy méltán tarthatok attól, hogy Gyermekeimnek, s’ Házi cselédjeimnek eddig Tudományom gyakorlása után érdemlett esztendei kenyereknek s’ élelmeknek meg szerzésére inneniül alkalmatlanná is lehetek, ugyan azért Gyermekeimnek s’ Házi Tselédjeimnek sorsokról gondoskodni kívánván, alázatosan esedezem ezen Tekintetes Tiszti Szék Kegyes színe előtt, hogy Csicsó Istvánnak egy fertály földjét, a’ki ezt nem szíveltetvén nékem által adni méltóz- tasson. Cegléden 22 February 1823. alázatos szolgája Taxoni Imre” M ikor aztán eljött az Ideje, szépen- lépő Taxoni Imrét, a napóleoni háborúk sebosztó hajdani huszárkáplárját is föltették az utolsó lóra, a szent- mihálylovára, amúgy fekve, és kivitték a temetőbe elhalt kirurgusi paciensei közé. Sírja jeltelen. Hídvégi Lajos munkaügyi hivatalnak. Mintegy 40 szakmunkást tudnánk ebben a pillanatban felvenni.