Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-05 / 3. szám

1969. JANUÁR 5., VASÁRNAP i'fc.vf Altot El zKírltyi .1 Egészségügy — 1968 A történelem nyomában Direktóriumi elnök a magnetofon előtt A Központi Statisztikai Hi­vatalban most állítják össze 1968 egészségügyi statisztiká­ját. Egyik legörvendetesebb adat, hogy tovább nőtt az él- veszületések száma. Az emel­kedés körülbelül 5 százalékos, s bár a halálozások száma is nőtt, a természetes szaporodás 3 százalékkal volt magasabb, mint 1967-ben. Az egy éven alul elhalálozottak száma, vagyis a csecsemőhalandóság to­vább csökkent. Ezer élveszületettből 35 halt meg egyéves kora előtt. A halálokok között évek óta vezető szívbetegségekben 5 százalékkal többen haltak meg, mint egy évvel korábban. A rákhalálozás az 1967-es szinten maradt, a fertőző be­tegségek, a gümőkór, valamint a tüdőgyulladás, néhány szá­zalékkal kevesebb áldozatot szedett, mint a megelőző év­ben. Jelentősen csökkent a bélhurutban meghaltak száma. Elgondolkoztató viszont a halálos balesetek számá­nak 9 százalékos növeke­dése. Ebben is külön helyet foglal­nak el a közúti közlekedési balesetek, amelyek a korábbi­nál 32 százalékkal több halá­los áldozatot követeltek és mintegy 20 százalékkal több sérülést okoztak. A gümőkór elleni küzdelem szempontjából eredményes volt 1968: ma már hazánk minden tízezer lakosából évente 13-an betegszenek meg tbc-ben, a halálozási arány­szám — ugyancsak tízezerre vonatkoztatva — 2,2. A fonto­sabb fertőző betegségek közül a dizentéria csaknem 60 szá­zalékkal több esettel szerepel a statisztikában, mint tavaly. Körülbelül negyedével nőtt a fertőző májgyulladásban meg­betegedettek száma. Tetanuszt, hastífuszt is többen kaptak, tnint a megelőző évben. Leküzdött betegségnek számít a tavalyi hét meg­betegedés ellenére is a fer­tőző gyermekbénulás, továbbá a diftéria, amely egész évben összesen 36 megbetege­dést okozott. Jelentősen csök­kent a szamárköhögéses gye­rekek száma. A kanyaróesetek száma a megelőző évinek felét sem érte el és némileg keve­sebb volt a vörheny is. Az elmúlt év egészségügyi krónikájához tartozik a január és március között lezajlott nagyméretű inf­luenzajárvány, másfél millióval több megbetege­déssel. A járvány ugyan enyhe lefo­lyású volt, viszont feltehetően szerepe volt a szívbetegségei: okozta halálozások emelkedé­sében. Döntő része volt to­vábbá abban is, hogy a táp­pénzes betegek aránya az ev első hónapjaiban jelentősen rrttghaladta az előző évit. Bán Zoltán, a Budapesti Fe­hérneműgyár dolgozójának vecsési lakása valóságos kis modellüzem. Négy év alatt mintegy 50 modellt készített, amihez számítása szerint cgy- milLiókétszázezer gyufaszálat Népzenei vetélkedő A legjobbak között Ma dől el Kapuvárott, hogy a döntőbe jutott hat megye közül kié lesz a pálma a rá­dió szövetkezeti együttesek népzenei vetélkedőjén. A dön­tőbe már csak Győr-Soprom, Somogy és Pest megye ke­rült. Megyénket a dabasi né­pitáncegyüttes, a ceglédi népi zenekar, a tápiószecsői öreg­asszonykórus, a túrái furu­lya- és citeraegyüttes, a szi­getúj falui népitáncegyüttes, a szobi járási népi énekegyüt­tes, valamint a vecsési ve­gyeskórus képviseli. A döntőt a rádió magnószalagra, a tv pedig filmszalagra rögzíti. használt fel. Készített már egyebek között 15 tornyú templom-, Jtalózhajó-, vár­kastély-, nyaraló- és sok más modellt. Most á londoni To- wer-híd készül 24 ezer szál gyufából. Pesterzsébet, azaz Budapest XX. kerület Ady Endre út 40. öreg földszintes ház. Szé­les udvarán sok-sok ajtó, kö­röskörűi csupa egyszoba- konyhás lakás. Benyitunk az egyikbe, Nagy Tamás él itt kettesben a feleségével. Fél­évszázadnál régebben háza­sok. A férfi szikár termetű, szálegyenes dereka kemény gerincre vall. Tekintete nyílt, hangja habár kissé fátyolos, ' még mindig érces. Szelleme, ahogy meggyőződése is töret­len. Itt, ebben az otthonban most a történész tart találko­zót a történelemmel és ezen a találkozáson a krónikás csupán tanú. A lakás idős gazdája viszont ötven eszten­deje, szűk területen" ugyan, fontos szerepet vitt a történe­lemben, a Tanácskormány idején elnöke volt az alsó- dabasi járás intézőbizottságá­nak. A járás akkori okmányai nyomtalanul eltűntek. Annál lényegesebb hát Nagy Tamás minden szava, amit erről az időről, a két forradalomról mond. Hiszen a részekből áll össze az egész, az egykori alsódabasi járás forradalmi történelme nélkül Pest me­gyéé lenne hiányos. A hetve­nedik évében járó egykori direktóriumi elnök személye pedig már csak azért is jelen­tős, mert Pest megye járási direktóriumi elnökei közül, az eddigi megállapítások szerint, az egyetlen életben levő. Aktákat pótló hang Az asztalra magnetofon, Nagy Tamás kezébe mikro­fon kerül. — Szavait megörökítjük és az eltűnt okiratok pótlására szalag a levéltár polcára ke­rül, hogy megőrizzük, — mondja dr. Lakatos Ernő, Pesit megye levéltárának igazga­tója. Nagy Tamás beszélni kezd: — Szíjjgyártó inas lettem Pesten tizenöt éves koromban. 1910-ben felszabadultam. Első segédi fizetésemből beléptem a szakszervezetbe és előfi­zettem a Népszavára. Azóta szünet nélkül résztveszek a munkásmozgalomban. Az első háború alatt Örkénytáborban szolgáltam, katonaként is mes­terségemet folytattam. Lajos- mizsén lakást béreltem, ott éltem a családommal. Ember­séges parancsnokom volt, ak­kor mehettem Pestre, amikor akartam, pedig tudta, hogy rendszeresen feljárok olyankor a szakegyletbe. Pesten voltam a forradalom kitörésekor és a köztársaság kikiáltásakor is. — Volt pártszervezet a já­rásban? — érdeklődik a tör­ténész. — Csak az őszi rózsás forra­dalom után. Akkor bízott meg engem a párt, szervezzem meg a járásban. Az első gyű­lés után százan léptek be, a Tanácsköztársaság kikiáltá­sáig háromezernél is többen. — Milyen volt a pártszerve­zetek társadalmi összetétele? — Vegyes. Mezőgazdasági járásban természetesen a ta­gok zöme a nincstelen és a kisföldű parasztok közül {te­rült ki. De belépett néhány hadviselt nagyobb gazda, sok tanító és községi tisztviselő is. Akkor is bejártak már em­berek dolgozni a fővárosi iparba. Ezek az ipari munká­sok nagyrészt már párttagok voltak, nem egy bizonyára amint megalakult, belépett a kommunista pártba, de hogy a járás tizennyolc községe valamelyikébe március 21 előtt megalakult volna a kom­munista párt, arról nem tu­dok. Hatalomátvétel A tanácsok megválasztásá­nak pontos dátumára nem emlékszik, mindenesetre ápri­lis első felében a járási ta­nács megválasztott tagjai már Alsódabason üléseztek. — A nagyvendéglőben, a mai járási művelődési ház helyén jöttünk össze, meg­választottuk a járási direk­tóriumot, az pedig elnökké egyhangúlag engem. Átmen­tünk a főszolgabírói hivatalba „Uram! A tanácskormány az ön szolgálataira nem tart igényt, kérem adja át a hiva­talát” — így szóltam Szántó Pál főszolgabíróhoz, ő pedig szó nélkül vette a kalapját és eltávozott. A főszolgabíróság tisztvise­lői a helyükön maradtak, ahogy a falvakban a községi alkalmazottak szintén. A gyó- nit kivéve, a jegyzők is mind. Hiszen, aki ellen a népnek jo­gos panasza volt, azt állásából már a polgári forradalom ide­jén eltávolították. — Mondhatom, a járási, meg a községi tisztviselők becsüle­tesen végezték munkájukat. Azt persze nem merném állí­tani, hogy valamennyien a rendszer meggyőződéses hívei lettek volna. A járás területén négy-öt csendőr kérte felvételét a vö­rösőrségbe és mert a lakosság eddigi magatartásukban nem talált kifogásolni valót, uni­formist cserélhettek. — Pontosan ellátták szolgá­latukat. Később azonban ezek a csendőrből lett vörösőrök ‘me­gint csendőrré váltak és egyi­kük néhány héttel a kommün után felismerte, letartóztatta, évekre {egyházba juttatta volt elöljáróját, Nagy Tamást. Ilyen köpönyegforgatók is akadtak, de csak kevesen. — Mikor alakult meg a já­rásban a forradalmi törvény­szék? — Soha. Néhány szórvá­nyos eset miatt nem lett vol­na értelme. Mizsére Kecske­métről hívtuk át a bíróságot. Egytől négy évig terjedő sza­badságvesztést rótt ki egy la- josmizsei ellenforradalmi tün­tetés vezetőire. Volt még egy ellenforradalmi megmozdulás, ugyancsak a ma Bács-Kiskun megyéhez tartozó másik köz­ségben, Ladánybényén. Né­hány nagygazda elfoglalta és pár órán át megszállva tar­totta a községházát. Vissza­foglaltuk. Ebből az esetből nem csi­náltak bűnügyet. Az ellenfor­radalmárok esküvel fogadkoz- tak, többé nem lázonganak a hatóságok ellen. Fogadalmu­kat meg is tartották. Az egy­kori alsódabasi járás ma is Pest megyéhez tartozó közsé­geiben nem történt rendzava­rás egész idő alatt. Zavartalan termelés A nagybirtokok államosítá­sát a községi tanácsok hajtot­ták végre. Termelési biztossá megtették a volt birtokost, vagy valamelyik gazdatisztet Minden simán ment, ellensze­gülés sehol nem fordult elő. Két-három helyen azonban megtagadták a bérek kifizeté­sét — Közbelépésünkre azután ez is elrendeződött. A szocia­lizált birtokokon zavartalanul termeltek. Rend volt. Tulaj­donképpen az egész járásban rendben folyt mindenütt a munka. — Leszámítva néhány nyílt fegyveres lázadást, általában így volt ez az egész országban — jegyzi meg a történész, de hozzáteszi: — Csak a kom­mün bukása után kapott min­denütt bátorságra az ellenfor­radalom. A lefegyverzettnek mindig megsokasodnak ellenségei. Szégyenletes, de ilyen az em­beri természet. Vannak azon­ban szép tulajdonságai is, például a hála, meg az emlé­kezés. — Minden politikai és tár­sadalmi ünnepségre meghív­nak Dabasra. Olyankor Idős koromra tekintettel Boros András járási tanácselnök autót küld értem és én min­dig elmegyek. öregen, de jó erőben, jó egészségben várja Nagy Ta­más március 21-ét, készül a nagy ünnepségre és ötvenedik évfordulójára annak, hogy kezébe vette a megye egyik járásának igazgatását. Hosz- szasan elgondolkozik, melyik napon történt, sehogy sem jut eszébe. A történész szerint 1919. április 11. vágy 12-e le­hetett ez a nap. Szokoly Endre di ágy, szekrény, asztal, egy szék és egy vaságy. Az asszony arca sima és szép. öt gyerek anyja. A legna­gyobb gyerek tizenhat, a legkisebb kétéves. Heten laknak ebben a he­lyiségben. A konyhában nincsen ágy, nem is lenne, hely rá. Az asz- szony kevés szavú, amit mond azt is halkan mondja, és a szeme gyor­san bekönnyesedik. Szabolcsba va­lók, három éve jöttek el Tiszavas- várról. Miért? — Az uram nyolc éve dolgozik már Pesten, a negyvenhármas épí­tőknél. Kubikos. Kéthetenként jött haza, de volt úgy, hogy semmit sem hozott, útiköltséget, is úgy adtam neki. A családot meg miből tart­hattam volna fel? A Petőfi Tsz-ben dolgoztam, 16 forintot fizettek egy­ségenként, azt is csak az év végén. Ügy mondom, nem szégyen az. éj­szakára mosást vállaltam, nappal meg mentem a tsz-be. Volt úgy, hogy kenyér sem volt a háznál... — Es most jobb? Bizonytalan mozdulatot tesz. — Ott sem a sajátunkban lak­tunk és itt a háziúrra nincs pana­szom, csendes ember, és nem szól azért sem, hogy ilyen sok gyerekünk van. — Mennyit fizetnek havonta? — Négyszáz forintot. — És mennyit keres a férje? — Ezerhatszáz forintot... — sze­mén ismét kön-nypára úszik át. — Csak. iszik. Ha nem megyek felven­ni a fizetését, akkor bizony nem sok marad ... Én meg most nem dolgozom, mert akkor a kicsit nincs kire hagynom. Eddig a legnagyobb fiú, a János vigyázott rá, mert ő beteg lett. Olyan hirtelen megnőtt, aztán dolgozni nem tudott, egy hó­napot kórházban volt, de alighogy elment dolgozni, máris ment vissza a kórházba. Amikor itthon volt, akkor dolgoztam én is, megvoltunk valahogy. Most megint elment dol­gozni. Azt mondta nem lesz semmi baj, édesanyám, kitanulom a szak­mát, én nem iszom... Nem is bírja az italt. Egyszer ivott egy deci bort, de egész éjjel rosszul volt. A kilencéves Mária és 1 a tizenhá­rom éves Erzsi szótlanul figyelik a beszélgetést. — Moziba szoktak menni? — kérdezem. — A gyerekek egy hónapban, ha egyszer elmennek... — mondja az asszony és elvörösödik. A kislányok lehajtják a fejüket. — De van, amikor arra sem telik. Nem telik arra sem nekünk! — És tévét nézni nem hívnak meg az osztálytársaid? — kérdezem Erzsit. Tagadólag rázza a fejét. — Itt nem olyan á nép, hogy szeretik, ha elmegyen. Mind önma­gának való — mondja az asszony. Négy gyerek alszik a szülőkkel egy ágyban. A hosszúra nyúlt nagy­fiú- a vaságyon. Itt nevelkednek. Amit keresnek, felélik. Telekre, építkezésre nem gondolnak. Hogyan is gondolhatnának? Lakásigénylést nem adtak be. Miért is adtak volna be lakásiigénylést? © — A nyavalyás háború hozta a betegségemet... — mond ja M. Já­nos, a második számú albérlő. — Asztmám van, reumám és tbc-t kaptam. Pedig jó helyünk volt, szép helyünk, Badacsonytomajban. Ott kellett hagynom. Ha leszázalé­koltak volna, mit kapok? Négy gye­rekkel nem százalékoltathatja le magát az ember. Így a havi 1100 Ft megvan. Ha nem vagyok éppen a kórházban... És a feleségem is tud keresni ... M. János, a tűzhelynek dől és pi­pázik. A gyerekek közül csak a 15 éves Rózsi van otthon, ő az ajtót támasztja. Még általános iskolába jár, egy évet vesztett, mert amikor elsőosztályos volt, még nem tudott beszélni. A legidősebb fiú, most szerelt le, néhány hete ő is dolgo­zik, de azt mondta, hogy addig nem ad haza pénzt, amíg fel nem ruház­za egy kicsit magát. A másik két lányról, a tizenhat éves Arankáról és a tizennyolc éves Erzsiről az apa hallgat. Csak annyit mond, hogy az ő segítségükre nem számít­hat, nem adnak haza egy fillért sem. — Mi, pásztorok —, mondja — olyan nép vagyunk, hogy minket visz a sors. Megszoktam, így éltem mindig. De most már nagyon fé­lek. Két év múlva én nyugdíjba megyek. Ki fogja kifizetni a lak­bért? Miből fogunk élni? Saját haj­lék meg már soha nem lesz ae én fejem fölött, csak a koporsó. — És a gyerekek nem segítenek majd? Hosszú csend. A tizenöt éves Ró­zsi felnevet. — Csak azokat ne emlegesse... Ott nem volt velük semmi baj, vi­déken ... De itt aztán már nem. pa­rancsolt nekik senki. Fél éve is van, hogy nem láttam őket Mind a két lány elromlott... Kimondom, mert úgy van, hogy rossz nők lettek. Az Aranka most szabadult Tökölről. Kaposvárról írt nekünk, hogy küld­jük utána a személyi igazolványát De hogyan küldjük utána, amikor az a rendőrségen van?! Mert meg­szökött nená szabadult. — Rózsi, nem tudni, miért, na­gyokat nevet és orosz nyelvkönyvé­vel csapkodja a térdét. © Vékony, sápadt kisfiú áll az aj­tóban, haja a homlokába hull. Az anyja most jött haza a műszakból, főzéshez készülődik. A konyha még hideg. Konyha? A kétszer három­méteres helyiségbe egy tűzhely, egy kredenc és egy padka fér be mind­össze. A falak itt nedvesek. A szo­bának használt helyiség még zsú­foltabb. Hálószoba garnitúra áll benne, s éppen aranyi hely marad, hogy fel lehessen mászni az ágy­ba. Ablak nincs. A konyhában ál­lunk. T. Imréné cigarettázik. Ked­ves, okos arcú asszony. A soroksári Vasöntödében betanított munkás. Férje a Vágóhídon segédmunkás. A Bercsényi utca 35. számú házban ők keresnek a legjobban, összkerese- tük abban az esetben, ha az asszony túlórázik 3800 forint. Az asszonyka öt éve jött el Borsod megyéből, a férje idevalósi, pestimrei. Ez a har­madik albérlet, amelyben laknak. — Minden átázik, megpenészedik, az ajtók nem záródnak, villany nincs. De nem ugrálhatunk. Mit csináljunk. És a többiekhez viszo­nyítva nem is drága. A múltkor az üzemben kiírták, hogy akinek lakás kell, menjen feliratkozni a szak- szervezeti bizottságba. Felmentem. Ott ül egy ember, kérdezi tőlem, van magának hatvanezer forintja? Minek az magának? — kérdeztem én. Nagyot nevet. Annyit kell be­fizetni a lakáshoz! Atyaúristen! Fordultam ki és jöttem. Egy szót se szóltam. Kinn elered az eső. Csapkodja a konyha ablakát. Az ajtó alatt kis repedésen át patakocska indul. Az asszony tekintete átfut a patakon, de mintha észre sem venné. — Adtunk be lakásigénylést is. Ide, a haraszti tanácshoz. Már más­nap visszaküldték. Válasz nélkül. A kisfiú az anyjára emeli sápadt arcocskáját. — Azt mondtad, édesanya, hogy lottózunk és majd befut valami... — Az ám... — nevet az asszony és meglegyimti a kisfiú tarkóját. — Lehet, hogy nyerünk, lehet, hogy nyelünk... A kisfiú is nevet és közelebb hú­zódik az anyjához. — Repülőszázados akar lenni.., — mondja az asszony. — Igen ? A kisfiú rám néz. Kisimítja hom­lokából a haját. Bólint. — És miért éppen repülőszázados akarsz lenni? Kezével repülőt utánozva, tört mozdulatot tesz. — Mert a repülő az csak felrepül, és onnan nézi le a házakat... Az asszony mosolyog és átöleli. — Ha van rá keret, akkor mozi­ba megyünk. Ott látta biztos, hogy milyen onnan fentről. De most nincs keret. Megpróbálok valahogy takarékoskodni. A KST-be beteszek havi nyolcszáz forintot. Ami ma­rad, megesszük ... Ha az uram meg nem issza... — teszi hozzá halkan. — Szórakozásra nem marad. Hát így élünk. Kinéz az ablakon. Az üvegen bő patakokban csorog az eső, elfátyo­lozza a pusztaságot és megremeg­teti a távoli jegenyék halvány folt­jait. Az asszony sóhajt. — Az ember süketnéma itt, nem látja, csak a határt. Nádas Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents