Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-22 / 17. szám

PEST HEGYEI HlBLAf KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉD» JÁRÁS á& C g <3>U XIII. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM 1969. JANUAR 22., SZERDA Mivel serkentsék a tyúkokat? Kísérletek, a tsz felkérésére Gyenge földön is lehet jól gazdálkodni Ülésezik a járási tanács Ülést tart január 23-án. csütörtökön, délelőtt 9 órai kezdettel a Ceglédi Járási Ta­nács. A napirend előtt ismer­tetik az elnöki beszámolót a lejárt határidejű határozatok­ról, azok végrehajtásáról. A tanácsülésen ezután az éves működésről szóló jelentést is­merteti Sziráki Péter vb-tit- kár, majd az idei munkatcrv jóváhagyásával foglalkoznak. Az ülés utolsó programpontja a NEB idei, első félévi mun­katermének megvitatása, jóvá­hagyása lesz. A nyársapáti Aranyhomok Termelőszövetkezet múlt évi működéséről Klein Imre ag- ronómus a következőket mondta: — A termelőszövetkezet túlnyomó részben gyenge ho­mokföldön gazdálkodik, ezért különösképpen nehéz volt az elmúlt aszályos esztendő. De az Aranyhomok kiállta a pró­bát. Az időjárás mostohasága ellenére biztosítja tagjai meg­élhetését. A tsz a múlt évben sem zárt rosszul, de most jobb eredmények mutatkoznak, így a ta­gok bizalommal tekinthet­nek a zárszámadás elé. A múlt esztendőben a nagy részben gyenge földeken, a jó gazdálkodás és a gondos mun­ka a búzából 11,32, a rozsból 8,13 és az őszi árpából 13,57 mázsa átlagtermést hozott holdanként. Kukoricából 497, burgonyából 49, takarmányré­pából 24, paradicsomból 34 és paprikából 7 hold termését gyűjtötték be. Az ősszel bú­zából 450 holdat, rozsból 250 holdat és őszi árpából 100 hol­dat vetettek. Nagy gondot fordítottak tyúktelepük gondozására. Ezen mintegy 20 000 darab tojó tyúkot tartanak. Havi to­jáshozamuk 400—450 000 da­rab. Az ugyeri baromfiházat házilag korszerűsítették. Ta­vasszal fácántelepet létesített a tsz. A felnevelt fácánok egy részét eladták, 800 fácántyú­kot és 200 kakast továbbte- nyésztésre megtartanak. Most a tsz felkérésére az Állator­vosi Egyetem és a MAVOSZ főállatorvosa azon kísérlete­zik, hogy a fácánkeltetéshez 1 hogyan lehetne a tyúkok kot­láját elősegíteni. Tavasszal három tag meg­bízást kapott a gombaíe- nyésztés tanulmányozásá­ra, ■ majd kibérelték a községi mfi- | velődésd ház pincéjét, ahol sampinyon tenyésztéséhez lát­tak. A gombatenyészet növe­lését tervezik, mert a gomba nagyon kelendő. K. L. „Akkor biztos loptam...” Kalauzzal, egy „szökött’’ orkánkabát nyomában A Kecskeméten lakó Szijj Sándor 40 éves rokkant nyug­díjast már kétszer elítélték. Csalásért 3 hónapot kapott, a Monori Járásbíróság lopásért 30 napi felfüggesztett börtönre ítélte. Tavaly június közepén Bu­dapest Nyugati pályaudvarról Kecskemétre utazott a nem sokkal éjfél után mdu.ó sze­mélyvonattal. Útközben észre­vette, hogy az egyik első osz­tályú fülkében valaki alszik, orkánkabátja pedig a fogason lóg. Nem tudott ellenállni a kísértésnek: a kabátot leemel­te, beletette a saját táskájába. Ceglédet elhagyva, a kárval­lott felébredt, és észrevette, hogy kabátja eltűnt. Szólt a jegyvizsgálónak, aki percek alatt kinyomozta az orkán hol­létét. Szijj Sándort visszakí­sérte az eiső osztályú fülkébe, ott a meglopott emberrel szem­besítette, aki elmondta az el­veszett kabát ismertető jeleit, így kétségtelenné vált a lopás. Szijj először tagadta, hogy a táska, amelyben az elveszett kabátot megtalálták — az övé. Azután belezavarodott a „vé­dekezésbe”, és kijelentette: a táska ugyan az övé, de nem tudja, hogyan került bele az orkán. Majd úgy módosította, hogy ő a kabátot két üveg sö­rért vette egy ismeretlen fér­fitől. Végül, amikor a bíróság elébe tárta az utasellátós ta­núvallomását, ennyit mondott: „akkor biztosan loptam az or­kánt”. A bíróság Szijj Sándort lo­Terv kvízül útépítésről, parkosításról A városi tanács vb. építési és közlekedésügyi esz á ya el­készítette a harmadik ötéves terv időszakára az utak, hi­dak felújítására vonatkozó terveket. A következő idő­szakra szóló úí-, járda- és hídépítési programot az idén állítják össze. A kertészeti szakbizottság gal egyetértésben elké -íteH az osztály a felújítandó u-ai- utcák, terek parkosítási és fá­sítási tervét is. pással elkövetett .tulajdon el­leni hűriifetté’rt öt'hónapi, bör­tönben végrehajtandó szabad­ságvesztésre ítélte, és elrendel­te a Monori Járásbíróság által kiszabott, de próbaidőre fel­függesztett 30 napi szabadság- vesztés végrehajtását is. Az ítélet szerint a büntetés há­romnegyed részének letöltése előtt az elítélt feltételes sza­badságra sem bocsátható. Az ügyben véglegesen a Pest me­gyei Bíróság dönt. Berkesi András estje Cegléden A város irodalomkedvelői január 23-án, csütörtökön este 7 órakor Berkesi András írót üdvözölhetik a Kossuth Mű­velődési Házban. Az író-olva­só találkozón irodalomtörté­nész tart előadást századunk irodalmáról. __________l____ A második Dzsesszrandevú Cegléden Több alkalommal szerepelt sikerrel a televízió műsorában a Róna Vállalat zenés kezde­ményezése. A Dzsesszrandevú Cegléden című műsort sokan látták és sokan érdeklődtek már, hogy mikor lesz folyta­tása. Január 27-én, este 7 órai kezdettel a ceglédi Kossuth Szálló éttermében tartják meg a második nagy találkozót. A műsorban fellép dr. Garay At­tila dzsesszzongoraművész, vib- rafonon Káldor Péter, nagy­bőgőn Rahói Ernő, dobon La­katos Géza mutatkozik be a ceglédi közönségnek. Rajtuk kívül még többen is fellépnek a hazai, élvonalbeli dzsessz- zenészek közül. A belépődíj nélküli dzsessz- randevúra a vendégek asztalt előre az üzlet vezetőjénél fog­lalhatnak. A bosszúság ott kezdődik... Miért mostohák a Kecske­métről és Nagykőrösről érke­ző utasok? — morfondíroztak félhangosan azok, akiket nap mint nap nem vár meg a he­lyi járatú autóbusz, hogy a város központjába vinné őket. Az igaz, hogy ez a busz is a menetrendhez igazodik. Te­hát, ha a vonat nem érkezik be 11 óra 10 percre, akkor ter­mészetes, hogy a busz nem várhatja meg. A bosszúság ott kezdődik, amikor a vonat ebben az idő­pontban fut be, de mire az utasok leszállnak és kiérnek az . állomás elptt várakozó buszhoz, bizony- emelik ■ egy perévé.?' a husziták már cSak a hátát látják. Még bosszan­tóbb, ha csak pár méterről... És mindez egyetlen perc miatt. Pedig ha módosítaná­nak a menetrenden, nemcsak az utasok, hanem a MÁVAUT is jól járna. Akkor nemcsak három-négy utassal közleked­ne, hanem — különösen hét­fői napokon — „telt házzal” igyekezhetne a város felé... 18 őszén AMIKOR A MAGYAR delegáció 1918 őszén megjelent Belgrádban, az antant balkáni harcvonalának parancsnoka, Franchet d’Espe- rey előtt, a győzelmi mámortól felfuvalko- dott francia tábornak toporzékolva kérdezte: Hát önök már ennyire süllyedtek?! Állítólag azért sértődött meg, mert a dele­gáció egyik tagja lovaglónadrágban jelent meg. Lehet, hogy az illető nem ismerte a pro- tokoüszabályokat, de az is lehet, hogy nem volt annál alkalmasabb ruhája. Nem tudni. Az Olaszországban sínylődő hadifoglyok az ottani újságokból kiböngészve úgy értették, hogy a győztesek a süllyedést az egész ma­gyarságra mondták. Amíg az olaszok szembe­fordultak a Habsburg-dinasztiával, addig a magyarok négyszázéves elnyomójukat, vé­rengző hóhérukat alattvalói hűséggel szolgál­ták az utolsó percekig. Budapesten még haj- longtaík a Habsburgok előtt, amikor már Bécs is kiseprű zte őket. — Kényszer, kényszer! Folyton erre hivat­koztok — zsörtölődött az egyik Garibaldi-ve- terán. — A horvátok és csehek ezzel keveseb­bet mentegetőznek. Tudok én erre példának egy esetet mondani. Hallgassátok! — Egyszer egy úton levő kereskedő há­zaspárt az erdőben kifosztottak a brigantik. Ráadásul a fiatal asszonykától még szerelmet is raboltak. Az eset után így vigasztalta a búslakodó férjét: — Sose búsulj, papa! Maradt még otthon elég pénzünk és portékánk. — Nem azt sajnálom én, hanem mást — nyögdécseli az öreg. — No, de nem láttad, hogy erőszak volt? Nem lehetett ellenállni! — Igaz, igaz, de te úgy mutattad, mintha nem erőszak lett volna! — A magyar vezető­i réteg se emlegessen kényszert, mert újjongva l vitte népét a háborúba — fejezte be előadá- j sát a szürke hajú tálján. A NÉPFK SORSAT intéző államférfiak, tá­: írnokok is tanulhatták a történelemből, -:jgv a Dán - -Tisza táján egy kis nép ho- rvan a'kc'o". államot, és hogyan védte a nyu­gati kultúrát —, noha ő is keletről jött — a tatárral, törökkel és függetlenségét a Habs­burg-abszolutizmussal szemben. Ugyanakkor a Nyugat, amelytől segítséget várt, páholy­ból nézte a vergődését. Minket vádoltak er­kölcsi süllyedéssel éppen azok, akik megta­gadták a támogatást Rákóczi és Kossuth füg­getlenségi harcától! Olyan lassan járnak 1919 év őszén a haza­térőket szállító vonatok! Most kellene, hogy szárnya legyen minden keréknek! Oly sok szülő, gyermek és feleség vár haza valakit. Olyan sokan várnak — hiába. Az apjuk ha­zaérkezését leső apró emberkék pityeregve hagyják ott az állomást. Akik pedig haza­érkeztek, kaptak a leszerelő táborban egy csajka levest. Elmondtak előttük egy harcias politikai beszédet. Szegény lett az ország, több jutalomra nem telt. Mi lesz a sorsunk? — találgatták a hazaérkezők. Sok mindent nem értünk — mondogatták egymás között. AZ UTCA EGYIK OLDALÁN koldulnak a papírtalpú bakancsban megfagyott lábú rokkantak. A másik oldalon orgiákat ülnek a hadseregszállítók és a gazdagok. A falusi sza­tócs boltját széthordja a felizgatott tömeg. A monopoltőkét gazdagítja a magas vámvéde­lem. A vagonlakóknak nem tudnak lakást adni, pedig a főúri kastélyokban, villákban még sok a felesleges, kihasználatlan szoba ... Az utcán meggyötört, összevert talpú katona- ruhás embereket hajtanak valahová. Vajon mi bűnt követtek el? Harcoltak Miskolcért és védték a Tisza-vonalat. Kísérőiken meg­látszik, hogy messzire kerülték a frontot. A Balogh Zsuzsi néni kezében jobban áll a lek­várkavaró kanál, mint ezekében a puska. — Valamikor halállal büntették a pénzha­misítást. Most pedig a nagyurak frankhamisí­táson törték a fejüket. Ezekre nem mondja Franchet d’Esperey tábornok, hogy ennyire süllyedtek —, csak a lánchídi csata hőseire szervezőire?! EGY KÄRTYAVETÖ cigányasszony járt akkor télen tanyáról tanyára. Megjósolt min­dent és mindennek az ellenkezőjét is. Valami majd csak beválik — mondta. Egy helyen megkérdezték tőle: Lesz-e olyan szomorú ün­nepünk, mint 1919 karácsonya? — Minden ünnepünk szomorú lesz, amíg ki nem gyó­gyulunk az egymás iránti gyűlöletből — mondta. Tanulatlan c’gányasszony, de okosan be széltél... Egy tanyai öreg paraszt Országos dig, emblémával A JUTALMA: EGRI KIRÁNDULÁS A Kossuth gimnázium KISZ- szervezeténez Budapestről ér­kezett az örömhír. Még szep­temberben meghirdették az or­szág középiskolái és szakmun­kásképző intézetei számára a „Forradalmi nemzedékek” pró­bát. Az utolsó feladat: emblé-( mát kell készíteni, amely az 50 éves évforduló eszméjét fe­jezi ki. Tervező fantáziát és a kivitelezésben nagy ügyessé­get igényelt ez a munka. A gimnázium iskolai versenyén a IV. B. osztály győzött. így került az emblémájuk a me­gyei versenyre. A szigorú zsű­ri hosszú elemzés után tudott csak dönteni, nehéz volt a vá­lasztás a rengeteg beérkezett pályamű közül. A legjobb: a ceglédi gimnáziumé! Követke­zett az országos döntő. Szín­helye a KISZ Központi Bi­zottsága. A magas szintű zsű­rizés eredménye pedig: győ­zött Cegléd! Gyorsan terjedt a hír, sorjában érkeztek a gra­tulációk, elsősorban a IV. B. osztályhoz. A munka legnagyobb részét Varga Ilona végezte el. Vele beszélgetek. Szerényen moso­lyog. — Nem egyedül az én érde­mem. Segítettek az osztálytár­sak is. Az ötlet Taracsák Gá­boré. „Bedolgozott” Ócsai Magdolna is. — Hogyan néz ki az emb­léma? — Nagy rézlemezen dom­bormű. Izmos férfialak, kitárt karjairól lehull az eltépett lánc. Alatta egy szám: 50. A Ta­nácsköztársaság diadalát jel­képezi. — Most hol látható? — Egyelőre még Budapesten van, országos kiállításon mu­tatják be. Csak azután kerül vissza hozzánk. — Jutalom? — Oklevél és háromnapos kirándulás busszal, Egerbe. Pénteken indulok. Boci, bőgj! AVAGY; OMEGÁÉK ITT IS JÁRTAK Kedves olvasóink! Megkezd­jük helyszíni közvetítésünket a kultúrotthonból. Még né­hány perc és megrezdül felet­tünk a mennyezet. Addigra fel­hangolnak a fiúk. Ma váro­sunkban szerepel ugyanis a népszerű ... Ejnye, milyen együttes is? Óramárka, azt hi­szem. Megvan! A népszerű Vekker-együttes. Itt állok az előcsarnokban, kezemben ce­ruza, hogy beszámoljak önök­nek az eseményekről. Na, gürcöljük magunkat beljebb. A közönség türelmetlen: fü­tyül, tapsol. Már begerjed­tek ... Az erősítők. Keresik a hangot. Nehezen találják. Ping, ping. A basszus: pang, pang. Erre a nézők felhevül- ngk: hij, jaj, huj! Szétmegy a fi^öíiy.^Mgjd- összevarrják;j A szerelés: püspöklila. ká’h- torzöld, harangozókék színek, virágokkal. Az első szám! „Boci, boci tarka ...” A közönség tombol. Recse­gés. A haját tépi valaki. A ze­nét alig lehet hallani. „Se füle, se farka.” Felugrálnak a székekről. Fütyülnek. Mindent elnyom a zaj. Egy vézna dühös: „Mit kiabáltok! Nem hallom a ze­nét.” A ragyás rávicsorít. „Te hülye, hát azért jöttél ide?” Zúg a gitár. „Oda megyünk lakni,” Teljes extázis. Dobolnak. Dobálnak. „Kiabálj, énekelj!” De hol itt az ének? Már meg- süketültem az ordítozástól. Valaki kinyomta a szemem. Azt mondta, ez a zenével jár. Hangom sincs, mert kölcsön­adtam a kiabáláshoz. A ceru­zám hegye is kitört... Mi lesz? Rángat a görcs, bömbö­lök, Vélloft -csápnak. „Ahol tejet kapni.” Hátbavernek. Ez az pajtás, így kell ezt! K. A. Ki, mit csinál... legszebb — Melyik nyelv? — Valóban, melyik is? A francia élénk és folyé­kony, a német erőteljes és komoly, az olasz kedvesen édes, a görög gazdag, ter­mékeny és ékesszóló, a tö­rök virágosán pompázó, a spanyol.... a japán, a svéd és mindegyik nyelv sok­sok szépséget tartalmaz. A finn nyelvben 100 hangzó­ból 51 magánhangzó, 49 pedig mássalhangzó. Több a magánhangzója, mint a mássalhangzó, ezért na­gyon kellemes hangzású. A magyarban (és a franciá­ban) 41:59 az arány, a csehben 35:65. Melyik tehát a legszebb? Minden népnek a saját anyanyelve a legdrágább és a legszebb a világon. Nem kell különösebben bizonygatnunk a magyar nyelv szépségeit sem. Íróink, költőink ékesszólá­sa elegendő bizonyíték. Az utóbbi hónapokban néhány filmrendezőnk, képzőművészünk, színházi nagyságunk televíziónyilat­kozata után azonban gyak­ran eszembe jutottak Ko­dály Zoltán szavai: „A magyart is tanulni kell, még született magyarnak is. Ha nem csiszolja, újít­ja folytonosan, berozsdáso­dik.” Mindenképpen bántó az, ha valaki filmet csinál, kísérőzenét csinál, szobrot, szerepet, koreográfiát, ze­nei felvételt, stb ... csinál. A nézőnek és hallgatónak nem mindegy, hogy ked­venc vagy rokohszenves művésze csinálmányát lát­hatja, hallhatja-e, vagy az alkotásában gyönyörköd­het. Hangulatilag más a csinál, és más a készít, al­kot, létrehoz, komponál, eljátszik, tervez, rendez stb. Szókincsünk mérhetetle­nül gazdag. Élni kell ennek lehetőségével, miként íróink, költőink tették (és nem csinálták): „Véghöz vittem immár nagyhírű munkámat” (Zrí­nyi). ,.Be van fejezve a nagy mű, igen.” (Madách) „Zengj nekünk dalt, hangok nagy tanárja” (Vö­rösmarty). Sz. A. Végig nyertek Sikeresen vették a rajtot az új esztendőben az abonyi TSZ SK fiatal, női asztalitenisze - zői. Az Abonyban megrende­zett járási ifjúsági vetélkedői minden számban nyertek. Részletes eredmények: Serdülő egyéni: I. Diószeg', II. Tamasi, III. Koczka. Ser­dülő páros: I. Diószegi—Kocz­ka, II. Tamasi—Pataki, ill Fehér—Steiszkál. Ifjúsági egyéni: I. Diószeg'. II. Tamasi, III. Koczka. Ifjú­sági páros: I. Diószegi—Kocz­ka, II. Balogh—Tamasi, III. Pataki—Fehér. Vegyes páros: I. Diószegi—Fehér, III. Tama­si—Csőke. — Cegléd házasságkötő ter­mében tavaly 257 alkalommal mondta ki ifjú pár a boldogító igent. Névadó ünnepséget 47 alkalommal tartottak itt. Az ünnepségek szervezésében, rendezésében egyre több vál­lalat, társadalmi szerv vest részt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents