Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-04 / 2. szám
HÍREK Járásunk termelőszövetkezeteinek vezetőségei közül négynek járt le a mandátuma. A tá- piósápi Petőfi Tsz vezetőségét már újjáválasztották. A tsz elnöke ismét Jakab Sándor lett, az elnökhelyettes pedig újra Horinka István. A nyáregyháza Béke Tsz- ben, a vecsési Zöld Mezőben és az ecseri Törekvő Tsz-ben március 31-ig választják meg az új vezetőséget A monori Üj Elet Tsz-t a zord téli időjárás sem akadályozta meg abban, hogy a tavaszi munkák előkészítését elvégezzék. A bugyi gépjavító állomás egyik traktorosa Sz— 100-as traktorával közel 50 holdat forgatott meg és készített elő a tavasszal sorra kerülő facsemeték elültetéséhez. A gyömrői Petőfi Tsz-ben nagy gondot fordítanak a talajjavításra, a szervesanyag utánpótlására. Kihasználják a helyi tőzegbányából adódó lehetőséget, s így mintegy 100 holdon végeztek talajjavítást ősszel, illetve a tél elején. Többször szóvá tettük, hogy járásunkban a kukoricaszár levágását nem végezték el mindenütt. Még most is több helyen áll a szántóföldeken a szár — mintegy 200 holdnyi pedagógusföldön, s 140 holdon a tsz-ek területén. A közelmúltban a területi szövetség valamennyi ellenőrző bizottsági elnöke részére eligazítást tartottak a zárszámadásokkal kapcsolatosan. Ugyancsak erről a témáról tanácskoztak a termelőszövetkezetek főkönyvelői is Királyréten nemrég. Egyhetes tanfolyamon vettek részt, s ennek eredménye, hogy járásunkban igen jó ütemben folynak a zárszámadások előkészületei. Néhány tsz-ünkben már januárban tartanak zárszámadást. A leltározások is már zömében befejeződtek termelőszövetkezeteinkben. A kora ősszel beindított növényvédő tanfolyam hallgatói szorgalmasan készülnék. Mintegy harmincán fogják előreláthatólag megszerezni a monori járásban a szakmunkásbizonyítványt. A tsz-ek- ben és állami gazdaságokban nagy szükség van a képzett növényvédő szakmunkásokra, hiszen az új növényvédőszerek alkalmazása megkívánja a szakértelmet. ★ Járásunk minden községében megszervezték a TIT és a járási rendőrkapitányság vezetésével a téli KRESZ-aka- démiát. A cél: megelőzni a közúti és az üzemen belüli baleseteket, örvendetes, hogy az üzemek vezetői szinte kK vétel nélkül támogatták az akadémia beindítását — segítettek a szervezésben és aitya- gilag is hozzájárultak a tanfolyamok lebonyolításához. — Ecseren, a Vöröskereszt községi szervezete vezetőségválasztó taggyűlést tart január 10-én, pénteken este 6 órakor. XI. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM 1969. JANUAR 4., SZOMBAT Ellenőrzik az állati eredetű élelmiszereket Vidéken az e!ső Ee’miszer vizsgálé laboratórium Vácott A Vác városi állatorvosi rendelőben nagyszabású átalakítási munkák kezdődtek. Itt rendezik be az első vidéki élelmiszer-vizsgáló laboratóriumot, mely — megnyitása után — a Pest megyei Állategészségügyi Állomás irányítása mellett működik. , — Milyen célt szolgál ez az élelmiszer-vizsgáló laboratórium? — kérdeztük dr. Aracsi Sándor főállatorvostól. — Az új intézmény feI-# adata az állati eredetű élelmiszerek állatorvosi ellenőrzései során vett élelmiszerminták laboratóriumi vizsgálata — a termelőtől, a fogyasztóig. Eddig ezeket az élelmiszereket — kivéve a húsipari vállalatokat — csak a fővárosi központi hús- és élelmiszer-vizsgáló laboratóriumban ellenőriztethettük. A laboratórium előreláthatólag jövő év második negyedében kezdi meg működését — két állatorvossal és két laboránssal. — Milyen élelmiszermintákat vizsgálnak meg? — Az állatorvosok rendszeresen végeznek ellenőrzéseket a piacokon, húsboltokban, élelmiszerüzletekben, üzemi konyhákon, A fogyasztási szempontból gyanúsnak tűnő húskészítményből, ételből mintát veszünk, s a laboratórium kémiai, bakteriológiai részlegében ellenőrzik majd, nem káros-e a fogyasztásra vagy azért, mert romlott, fertőzött, vagy azért viert hamisították — adta meg a tájékoztatást a főállatorvos. Elmondotta még, hogy a laboratórium félmillió forintos költséggel épül. Felépülte után a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium minden megyében épít, illetve berendez hasonló céllal ilyen élelmiszer- vizsgáló laboratóriumokat. (f. 1.) MÁvstíró közgyűlés A maglódi sportkor a községi művelődési otthon valamennyi helyiségében tartja január 11-én, szombaton az 1968. évi záró közgyűlését. Az alkoholfogyasztásról tart előadást a mopori művelődési otthonban január 6-án, hétfőn, este 6 órakor a szülők akadémiája keretében Mészáros Imréné. KÖNYVESPOLC Heinrich Bell: Egy szolgálati út vége Pofont adni nemcsak dühtől szikrázó szemmel lehet. Mosolyogva is. Böll, akit eddig inkább a szikrázó szemmel tusa- kodók között találhattunk, most mosolyogva osztogatja a pofonokat A pofon ereje, a mosolygó arc ellenére sem kisebb, s aki kapja — a nyugatnémet valóság, az álszent képmutatás —, annak arca ugyanúgy ég tőle, mint a korábbiaktól. Vagy még jobban. A kisregény abszurdnak tűnő magból hajt ki: apa és fia elértik a hadsereg egyik gépkocsiját, melyen a fiú szolgálati útra indult. A szorosan vett szolgálati út vége így tehát a birglari járásbíróság: az Egy szolgálati út vége azonban általános értelművé tágítja a kisvárosi korlátoltságot, kis- szerűséget, ostobaságot s azokat az indokokat, melyek meghatározzák a szereplők cselekedeteit. Böll úgy bogozza a látszólag nagyon is egyszerű szálacskákat — hiszen a birg- lariak aligha osztanak, szoroznak a szövetségi köztársaság nagy egészében —, hogy szinte észrevétlenül, de nagyon is tudatosan hálót fon belőlük, s ebben a hálóban már nem a birglariak vergődnek, hanem a nyugatnémet közélet harcsái, kövér pontyai, de ujjnyi halacskái is. A sziporkázóén szellemes regény így lesz szórakoztató olvasmány s egyben művészi i diagnózis, kórkép a sajátos szolgálati utat járó társadalom sokféle betegségéről, (m. o.) Senki utcáid? Ha Monorón, a Kossuth Lajos úton a vásártér felé haladunk, az egyik útkereszteződésnél nem a legszebb kép tárul elénk. Hogy melyik ez az utca? Neve talán nincs is. A környék lakói csak „kis-utcá- nak” vagy „kis-köznek” emlegetik. Itt húzódik a község egyik vízelvezető árka. Néhány évvel ezelőtt, az „árvizek” után, szépen rendbe tették, kiirtották a gazt és kimélyítették. Azóta azonban ismét embermagasságú bozót, csalán nőtte be. Nyáron szinte a dzsungel- hez hasonló. Esőzés idején az egész kis útszakasz sártengerré válik, a környék libáinak legnagyobb örömére. Ebben az utcában lakóház nincs, a szomszédos utcák házainak kertje végződik itt. S mivel lakója sincs, így gazdája sincs, aki rendben tartaná. Vajon tavaszra ismét kizöldül az a sok-sok elszáradt kóró, gaz, amely most díszíti ezt a kis utcácskát? (h. e.) FENSEGES ITAL? BOSZORKÁNYTEJ! FIGYELEM! Szegedi szilvesz- terezés után, újév napján történH ez a számomra kedves esemény. Vasúti történet, de igaz, minden szóig. Felszállás után a Pest megyei Hírlapba temetkeztem. Semmi kedvem nem volt még csak körülnézni sem útitársaim közölt. A szomjúság azonban arra kénysze- rített, hogy Kistelek után, az új utasok jegykezelését megvárva, megkérdezzem a kalauznöt, hogy van-e büfékocsi a vonaton. Kedvesen felvilágosított, hogy sajnos ezen a szerelvényen nincs büfészolgálat, mentesítő vonat: Belenyugodtam a várható négyórás szomjúságba, tovább olvastam. De észre kellett vennem szorgalmas olvasásom mellett is, hogy az- új útitársak: egy anya kislányával, igen ’rokonszenves emberek. Finom hájas süteményt ropogtattak. Egy hosszabb pihente- I tő szünet után a ' kislány kedvesen megkínált süteménnyel. Alighogy elfogyasztottam, az édesanyja kínált szívélyesen. Szabadkozásom- ra elcsodálkozott s mondta, hogy hallotta, ■ az étkezőkocsit kerestem. Igen — mondtam —, de szomjas vagyok. Mindjárt kaptam egy pohár bort tőlük. Köszönő szavaimra ezt a meglepő magyarázatot adta az édesanya: — Ha még újév napján sem lennénk figyelmesek, akkor mi lenne? Z. E. Kis történetünk mottója: „Egy hatvanéves ember észrevételei a boszorkánytejről, amelyből az a tanulság, hogy ebben a korban, ebből a varázsitalból három kupicánál többet felhörpinteni nem ajánlatos .. Kedves életem párjával elhatároztuk, hogy szilveszter napját mi is méltóképpen ünnepeljük meg. Ez a nap ugyanis egyúttal 32. házassági évfordulónk napjával is egybeesik. Bementem , hát előző nap a sülyi cukrászdába és töprengve vizsgálgattam a polcon sorakozó italokat. A cukrászda vezetője azonnal ott termett előttem. — Valami fenséges ital kellene — mondtam csendesen. — Meghitt családi ünnepet ülünk. Az üzletvezető gondosan végigmustrált, s miután hozzávetőlegesen megállapította a koromat, feltornázta magát a legmagasabb polcra, s onnan egy karcsú, hosszúnyakú üveget hozott le. Szép aranysárga ital gyöngyözött benne. A címkéjén pedig a „Boszorkánytej” felirat ékeskedett. — Ezt ajánlom — mondta csillogó szemmel a boltos. — Szavamra mondom, hogy ettől harminc évet fiatalodik urasá- god. Figyelmeztetem azonban, hogy három kupicánál többet nem szabad egymásután inni belőle, mert különben megszűnik a varázslat. A nagyobb nyomaték kedvéért egy -talpas pohárkába kóstolót töltött az üvegből. Én pedig a nemes italt, boszorkányos gyorsasággal hörpintet- tem fel. Mi tagadás, nagyon finom volt. örömmel fizettem és indultam hazafelé ... Midőn kinyitottam a kerti kiskaput, már éreztem az ital hatását. Csintalan gondolatok hancúroztak bennem. Terített asztalka és mosolygós asszonykám várt. Miután megcsókoltam az orcáját, csodálkozva tapasztaltam, hogy megfiatalodott életem párja, mialatt én vásárolni voltam, ö is meglepődve nézett rám, de rögtön mindent megértett, amikor a karcsú üveget kihúztam a kabátom belsejéből. Koccintottunk, majd ittunk a varázsitalból, aztán megvacsoráztunk. Eközben Is többször felhajtottam egy-egy pohárkával, megfeledkezve a boltvezető tanácsáról. Arra még emlékszem, hogy vacsora után igen sokat beszéltem, s nem tágítottam a varázsital mellől. Reggel hét órakor ébredtem fel a karosszékben. Fáradt voltam, tagjaim elgémberedtek, nagyot nyújtózkodtam. Asszonykám már a szobát rendezgette, s amikor észrevette, hogy fenn vagyok, kedvesen azt mondta: — No, te bizony úgy aludtál reggelig, mint a tej. — Ó, az a tej — sóhajtottam fel — úgy jártam én is vele, mint a rossz gyerek, aki nem tartja be a jó tündér utasítását, s ezért megtört a varázslat. Laci bácsi MAI MŰSOR MOZIK Gomba: Eltávozott nap. Gyöm- rő: Fantaszták. Maglód: Kétarcú gyilkos. Mende: Egy férfi és egy nő. Monor: Lövés a kottára. Nyáregyháza. A felügyelő és a halál. Péteri: Tökéletes úriember. Tápió- sáp: Fantomas a Scotland Yard ellen. Űri: Kortársaink. Üllő: A nő hétszer. V'ecsés: Gólzápor. A beat-párbajról Zsúfolva volt december 31-én a Monorról Gyömrőre tartó esti autóbusz. Az utazás középpontjában természetesen az Ezüst csillag zenekar állt: őket kísérte a népes rajongótábor Gyömrőre, a „küzdelemre”. A művelődési házban rendezték ugyanis a várva várt versenyt, ^melynek győztese a ceglédi, majd a salgótarjáni küzdőtéren viheti győzelemre a járási színeket. Nem kis várakozás előzte meg a gyömrői szereplést, annál is inkább, mivel Monorról csak a csillagok vettek részt. Az újonnan alakult — s szilveszterkor bemutatkozott — Zenith együttes még nem nevezett be, a Nautilus pedig... Nos, a Nautilus együttes, amely pedig nem kis népszerűségnek örvendhet a teenagerek között — feloszlott. Tagjai nézőként ültek csupán a teremben, s a sárga- fekete „Nautilus-zászló” ezúttal nem lobogott, senkinek sem jelentett biztatást Nemcsak ők sajnálták... A kultúrterem — túlzás nélkül állíthatjuk — jéghideg volt. A kályhára nyugodtan rá lehetett volna telepedni. S ha csak a nézők érezték volna a hideget, az lenne a kevesebb. De sajnos, áz erősítők — amiket a községekből autókon szállítottak ide — az „üzemi” hőmérsékletet sem érték el, így aztán hol a hang volt gyenge, hol a sípolás erős... Kicsit furcsállottuk is a dolgot. S a másik furcsaság: rengeteg idő ment el a szereléssel. Kezdett a fiatal maglódi Lií- lis zenekar, közben a sülyi Avengers szerelt kábeleket, zsinórokat húzgáltak ide-oda, a színpad előtti kis pódiumon zörögtek, szegények, és legalább huszonöt perc telt el, amíg kezdeni tudtak. Nem lehetett volna úgy megoldani, hogy a legjobb szerelésű zenekar erre az egy estére a többieknek is kölcsönadja a felszerelést? Pergőbben, gyorsabban és idegeskedés nélkül zajlott volna le a műsor. Fehér József, a művelődési ház igazgatója, válaszolt: Ok próbálkoztak, de az együttesek elzárkóztak a dologtól, mondván, hogy „elcsavarják, elrontják és esetleg...” Érdekes. Eddig annyit hallottunk arról a híres összetartásról. Most hova lett? A műsor szerencsére jelentett bizonyos kárpótlást. A? Avengers sokat fejlődött az elmúlt év alatt, s dicséretükre váljék, hogy egyik zenekar sem játszott annyi saját — jó szövegű, jó dallaimú — számot, mint ők. Az Ezüstcsiliag együttes megjelenését óriási ováció fogadta. Omega-, Illés-számokat játszottak a tőlük megszokott jó technikával, ritmussal — csak az erősítővel volt baj. A rajongók hiába akarták pótolni a hangerőt, saját hangerejük bedobásával — nem ment. De vártuk a győzelmet. A zsűri — Tomsó Imre, a járási művelődési osztály vezetője és Tomsó Etelka, Berla Ferenc járási KISZ-titkár, Fehér József, a gyömrői, Tönköly Ká- rolyné, a monori, Bácskai István, a sülyi művelődési otthon igazgatója — valljuk be őszintén : értékeltek, értékelgettek, de nem lett volna jobb egy zenei szakértőt is meghívni?! A monoriak kicsit szomorúan utaztak haza: a csillagok egy ponttal lemaradtak a gyömrői Victors zenekar mögött, „csak” másodikak lettek. Fejezzük be azzal: „nem a gyözefem, a részvétel a fontos.” (koblencz) Nem megyünk mi innen el... De nem ám, mert ez házibuli a javából! Fiúk, lányok, tucatnyi virgonc, zajongó vendég. Terített asztal, rajta mm den, ami szemnek, szájnak ingere és az asztal alatt, a terítő leomló széleitől elbújtatva, „kincsek”, palackban. — Hűha, srácok! Ez pia! — ujjong az egyik kíváncsi vendég. Már vagy tíz perce les az asztal alá. Kutatni- matatni nem mer, mert ügye, ő vendég és- a kezdeti kínálás a háziak dolga. A buliból nem hiányozhat persze a rádió, a lemezjátszó, no, és az agyonszekálható magnó. A házigazda, hogy a szokványosságot elkerülje, „énekórával” kezdte a vendégek lelkesítését. Poros-öreg slágerekkel, táritoppos magyar nótákkal mérkőztette a társaság hangszálait, majd a „tizenkét gonosz” dalai következtek, falrengető előadásban. Aztán csend lett és köd előttem, köd utánam, eltűnt az asztal valamennyi ehető dísze. Mondani sem kell, a védett helyen várakozó kincses üvegek is egyre üresebb hangon csilingeltek. A dalokat vita váltotta, majd táncolók lépésétől észleltek földrengést a szomszéd lakók és az utcai járókelők. Éjfél körül a „nem megyünk mi innen el” dallamára körtáncot ropott a társaság. A szomszédok, védőszentjeikhez fohászkodva épp a második kispárnát szorították a fülükhöz, hogy aludni tudjanak. Tudtak is: pillanatokon belül néma csend lett. A dal ugyanis a társaság búcsúszignálja volt. Lábujjhegyen, néma csendben hagyták el a házat. Ügyeletes orvos Gyomron: dr. Lányi Péter (egészségház), Monoron: dr. Bató László. — Ügyeletes gyógyszertár Monoron a főtéri.
