Pest Megyei Hírlap, 1969. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-18 / 14. szám

pesr SIFOVFI kjfáHap 1969. JANUÄR 18., SZOMBAT ÉLfiÉP - kontra Arany János Termelőszövetkezet Mit mutatnak a szántóberendezés aktái? „Ha per, úgymond, hadd le­gyen per, ami nem is volt olyan rég” — írta nagybecsű költeményében Arany János. És most annyi esztendő után, költőfejedelmünk sorai a ne­vét viselő nagykőrösi terme­lőszövetkezetben elevenednek meg, egy szárítóberendezés kapcsán. Nézzük röviden a tényeket! A nagykőrösi Arany János Tsz eleven szellemű és jó gazdasági érzékkel megáldott vezetői 1967 nyarán elhatá­rozták, vásárolnak az ÉL- GÉP-től (Budapest, Soroksári út) egy szárítóberendezést, ki ilyen céllal vásárolták ezt a csaknem 1 millió forint érté­kű gépezetet? Azért, hogy konzervgyári mellékterméke­ket, apróbb szemes takar­mányt, illetve magjait szárít­sák vele és hasznosítsák. Pél­dául a paradicsom magja sok kiváló tápértékét rejt magá­ban, s szárítás után célsze­rűen fel lehet használni. De lehet szárítani rajta lucernát, borsószárat, sőt kaprot is. Sze­gedi János tsz-elnök két ny- lontasakot s annak csontszá­raz tartalmát mutatja. A ny- lontasakok szárított kaprot rejtenek, amelyet a Paksi Ál­lami Gazdaságban hasonló berendezéssel szárítottak. A Fornádi Állami Gazdaságban pedig lucernát szárítottak si­keresen. A szárított kapor mázsáját nem kevesebb, mint 3 ezer forintért lehet minden mennyiségben külföldön el­adni, tehát kitűnő üzletnek Ígérkezett. Ilyen és ehhez hasonló in­dokok alapján-------írjuk még h ozzá a nagyarányú saját ser­téstenyésztés takarmányellá­tása céljából is — határozták el a szárító berendezés meg­vételét és felszerelését a tsz majorjában. A szándékot tett követte, a tsz leszámolta a 800 ezer forintot és a berendezés an­nak rendje és módja szerint megérkezett Nagykőrösre, az DOLGOZZÉK HELYBEN — KÉNYELMESEBB! 44 ÓRÁS MUNKAHÉT ELŐNYŐS BÉREZÉS Vörös Csillag Traktorgyár Gödöllői Gyáregysége FELVESZ esztergályos, lakatos, heqesztő és villany- szerelő szakmunkásokat, mérnököket és technikusokat, rendészeket és portásokat. FÉRFIAKAT: betanított gépmunkásokat, (túrósokat, sajtolókat, darabotokat), targoncavezetőket, segédmunkásokat. NŐKET: műszaki rajzolót, gyors- és gépírót. JELENTKEZÉS NAPONTA reggel 7 és du. 4 óra között. Arany János Tsz-be. Ám csak megérkezett, mert fel­szerelésére, illetve üzembe helyezésére csak nem akart az idő elérkezni. A berende­zés még az 1968-as paradi­csomszezonra sem volt olyan állapotban, hogy vele szárí­tani lehetett volna. A szárí­tót szerelték, szerelgették az ÉLGÉP emberei, de nem óhajtott működni. Mi lehet az oka?... Nem másnak, a tsz elnökének kellett a Bu­dapesti Konzervgyárba ellá­togatnia, hogy megnézzen egy másik szárítót, hogyan működik a „testvér” munka közben. Kiderült, a nagykő­rösi példányon a hattyúnyak utáni ciklon csatlakozó veze­tékét rossz szögben és hely­telenül szerelték fel, s ebből adódóan a kazánokban túl­nyomás keletkezett. Egy ka­zánrobbanás kellett ahhoz, hogy az ÉLGÉP szerelői rá­jöjjenek, valóban ott van a hiba. Közben eltelt másfél év és a szárító csak most működik kielégítően. Elmaradt viszont a tsz-ben a paradicsommag-, a lucerna-, a zöldborsószárí­tás és természetesen elmaradt a haszon is. Az Arany János Tsz 300 ezer forint kártérítésre perel­te az ÉLGÉP-et, és egy tár­gyalás már volt. Az ÉLGÉP úgy nyilatkozott, visszaveszi a berendezést és eladja más­nak ... Igen ám, de hová lett akkor a tsz rengeteg erő­feszítése, ideje, munkája, haszna? ... — Nem kétséges — mondja a tsz elnöke — az ÉLGÉP ál­tal gyártott szárítóberendezés egyébként jó, sok helyen be­vált. Mi nem is ezt kifogásol­juk, hanem a hanyag szere­lést. Január 23-án lesz az egyeztető tárgyalás, ahol el­dől, mit hajlandók fizetni. Szerintünk megszívlelhetnék a CER nevű Jugoszláv cég példáját: ők ugyanis a Bolyi Állami Gazdaságban két hét alatt helyeztek üzembe egy szárítót. Á másfél éves huza­vona spkbe került nekünk. A nagykőrösi Arany János Tsz-nek igaza van, az ÉL- GÉP-nek is kell, hogy sokba kerüljön. sz— d— SUKORO Kőkor szaki halászok A székesfehérvári István Ki­rály Múzeumban befejezték annak a régészeti leletnek a restaurálását, amely tavaly a Velencei-tó környéki ásatások során került, felszínre. Sukoró községben — az egykori tó­parton — az időszámítás előt­ti negyedik évezredből szárma­zó új kőkori településre buk­kantak. Gazdagon díszített agyagedényeket, kőeszközöket találtak, továbbá agyagból ké­szült hálónehezékeket, ame­lyeket karcolt emberábrázolá­sok és geometrikus minták dí­szítenek. Ezek bizonyítják, hogy a Velencei-tavon már az újabb kőkorban is halásztak. Örökéletű“ szemüvegkeret nagyothallóknak Az esztergomi Szemüvegke­retgyárban csinos, fém—mű­anyag kombinációjú keret szá­rába építették be azokat a műszereket, amelyek kitűnően pótolják a zsebben hordozha­Nagykőrösi Konzervgyár PÁLYÁZATOT HIRDET az 1969. évi szezonra nyersárn felvásárlói és mázsálói munkakörbe. A pályázatok beadási határideje: FEBRUAR 15. Részletes felvilágosítást ad a KONZERVGYÁR TERMELTETÉSI OSZTÁLYA 12 HÓNAP HELYETT 18 HÓNAP A BÚTORÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALAT fél évvel tovább vállalja a garanciát valamennyi, 1969. január elseje után vásárolt HAZAI ÉS IMPORTALT BÚTOR MINŐSÉGÉÉRT. JOBB MINŐSÉG — NAGYOBB KÉNYELEM tó hallókészüléket. A tran­zisztorok, a tölthető gombak­kumulátorok és a többi beren­dezés olyan kicsi méretű, hogy a keret súlya még az 50 grammot sem éri el. A hangot százszorosára erősí­ti fel, s ezzel még a közepes hallásveszteséget is jól pótol­ja. A teljesen tranzisztorizált készülék hibalehetőségei jóval kisebbek, mint a hagyományo­saké. A szemüvegkeret úgy­szólván örökéletű, mert szárait és a benne levő alkatrészeket külön-külön cserélni lehet. A keretet több­féle formában és színben tud­ják gyártani. MINDIG AZ ALFÖLD FESTŐJE VOLT Száz éve született Tornyai János Egy évszázada született Tor­nyai János, Alföld-festésze­tünk kiváló alakja. Különös fogalma a magyar művészet- történetnek ez a művészeti áramlat. Aki nem ismeri elég­gé, azt hiheti, a puszta kizáró­lagos lefestését jelenti a szó, nyájak, délibábok és gémes- kutak képrekomponálását. Ho­lott Alföld-festőink talán keve­sebbet festették a pusztát, mint azok, akiket nem ille­tünk ezzel a névvel, témájuk sokkal inkább az Alföld em­bere volt, .mint a táj. S az al­földi ember műveik főszerep­lője akkor is, ha nincs a ké­pen, ha nagyritkán egy-egy történelmi jelenet, csendélet a képek tárgya. Mert az ot­tani parasztság szemlélete tet­te őket azzá, amivé váltak, a nagy indulatok és hatalmas érzelmek feszültségek és' izzó tragédiák elégedetlensége ve­zette ecsetjüket, nem a táj formái. Tornyai egész .munkásságát meghatározta ez a parasztság­gal azonosuló, indulatos szel­lemi alföldiség. Mintarajzis- kolát, művészképzőt végzett, Párizsiban, Németországban, Itáliában folytatta tanulmá­nyait, mint korának festői, de e sokféle példa közül csak Munkácsy hatott rá Párizsban is — Alföld-képeivel —, s még harminc éves sincs amikor megtér az Alföldhöz: Hódme­zővásárhelyhez. Az agrárproletár indulatok­tól hevülő századvégi paraszt­város nemcsak ösztöndíjjal kötötte magához festŐszülöt- tét: egy életre elegendő indí­tást adott emberségének, mű­vészetének, festői programot és örök kötöttséget. Első fi­gyelmet keltő alkotása a Juss, jelképe ennek a hűségnek: 1901-ben festette legkorábbi változatát, s a szegényes örök­ségen ádázul összecsapó pa­rasztindulat szinte egész pá­lyáján végigkísérte, új, meg új változatok megfestésére kényszerítette. Tornyai bejárta a művészi indulat végtelen útjait. A nagy példakép, Munkácsy realisztikus drámai- ságától a romantikusan láza­dó kötetlenség festészetéhez ért, az elbeszélő piktúrától munkássága a türelmetlenül kiáltó, olykor üvöltő harsogá­sig lendült. A fejlődés állomá­sait újabb képek jelzik. Szitá­ló lány, Csizmahúzás, Hurka- töltés — népi zsánerjelenetek az első esztendőkben, a Rákó­czi Rodostóban című vászon, és a megrendítően szép Nagy Bercsényi Miklós-portré a ké­sőbbi korszakban. S aztán al­földi tájak, Gémeskút és Nagyborulás a század tizes éveiben, egészen a Bús magyar sorsig. A Bús magyar sors mellékcíme: önéletrajz, és az aszott pusztán bóklázó csont­sovány ló kettős jelképe mu­tatja, mit is jelentett az Alföld és az alföldi téma ennek a mesternek. és a mai vásárhelyi értő pub­likum). S közben élte maga is a vásárhelyiek életét. Nem is a városiakét: egy idő után a tanya Vált otthonává, művész létére egy volt a vásárhelyiek közül, s később, amikor elköl­Szobabelsö Tornyai János művészettör­téneti nevezetességűvé tette Vásárhelyt saját festészetével és azzal, hogy művészeti köz­pontot szervezett a Városban, Endre Béla, Rudnay Gyula — Alföld-festő művésztársai — részére is. Népművészeti alko­tásokat gyűjtött és kerámia­műhelyt teremtett (ebből lett a napjainkban mind fontosab­bá váló kerámiagyár), festé­szetet népszerűsített és közön­séget nevelt (így született meg a mai vásárhelyi művésztelep tozött öreg korára, akkor sem szakadt el a Viharsaroktól. Élete végén — 1936-ban halt meg — indu­latai csendesebbé váltak. Szentendrei korszakában de­rűsebb szobabelsők kerültek vásznaira, de a foltok tépett- sége, a napfény élessége, a formák nyugtalansága régi erőket őrzött. Mindig az Al­föld festője maradt Toronyai János. is. a. KÖNYVESPOLC Paizs Goebel és Gauguin A Corvina Kiadó gondozá­sában most jelent meg a Mű­vészet Kiskönyvtára két újabb kötete: az egyik Paizs Goebel Jenő, a másik Paul Gauguin művészetét ismerteti. Ha hovatartozása meghatá­rozható, akkor Paizs Goebel Jenő a szentendrei művészte­lephez tartozik — írja tanul­mányában Haulisch Denke művészettörténész. Valóban fontos esemény volt a művész életében és művészetének to­vábbi fejlődésében a Szent­endrei Festők Társaságának 1928-as megalakulása. A nyolc Múzeumi percek Termek, szekrények, évszá­zadok: mi minden elfér egy múzeumban! Az ajtó nyitva, tessék csak belépni. Az idő határait üvegfalak mögé zár­ták: elmúlt évszázadok ele­venednek meg a látogatók szeme előtt. * Szerszámok, edények, tö­rött cserépdarabokból össze­állított használati tárgyak az eső teremben. Emlékei le­tűnt kornak, eltűnt népek­nek. Honfoglalás előtt él­tek itt — és lám csak, be­lőlük ez maradt. Cserépdara­bok, gyöngyszemek, meg- mukált fémékszerek. — Én meg azt hittem, hogy errefelé mindig csak ma­gyarok éltek — mondja egy néni. — Hiszen ez a mi ha­zánk! Érdeklődve nézelődik, szem­lél1 a kiállított edényeket. — Ni csak, az a köcsög! A miénk is hozzá hasonló, csak kisebb! — állapítja meg őszinte örömmel, őszinte naiv- sággal. — Járt már a néni mú­zeumban? — Én? Hát, hogy kerültem volna oda! Most is csak a gyerek kedvéért jöttem, hogy ne utazzon egyedül. Nem vol­tam én múzeumban soha. Nem szégyen az: másfelé vitt a dolgom. De nagyon tetszik! Eddig azt sem tudtam, hogy más népek laktak errefelé. Va­jon rólunk is lesz majd ilyen emlék? ★ A Dózsa-fej előtt két diák szemléli az üveges tárló kin­cseit. Úgy látszik, mintha Dózsa előtt hajtanának fejet, illő tisztelettel adózva emlé­kének. Ez csak a képzelet já­téka. Hogy is jutna ilyesmi az eszükbe! Súlyos könyvet néznek: Verbőczi hármaskönyvét, a Tripartitumot. Diákok, a hu­szadik században. Csak a könyvet látják, vaskos ter­jedelmét. De súlyát, amely századokkal ezelőtt élt őseink vállára nehezedett, már nem érezhetik. Történelemórán ta­nultak csak róla. Most itt látják, nézik csodálkozva, és közben Ady-vers jut eszük­be. A vers közelebb áll hoz­zájuk, mint a szekrényben megőrzött múlt. Ez a mú­zeum. ★ Kilenc terem őrzi Cegléd és környéke emlékeit. A szarma­táktól Dózsáig, Kossuthig és Károlyiig, a 19-es Tanácsköz­társaságig, a felszabadulástól napjainkig. Megkopott érc­pénzek, kiegyenesített ka­szák, nemzeti gyászt kifeje­ző temetői koszorúszalagok, megsárgult okmányok után múzeumba került a város üzemeinek országos, sőt ha­tárainkon túl elismerést szer­zett számos készítménye, elektromos kisgépek, szesz­ipari termékek, sőt, a leg­újabb divat szerint színes bőrből készült gyermekcipők egész sora is. A jelen zárja be ezt az ál­landó tárlatot. A jelen, ami­ből évtizedek múlva ismét csak a múlt marad a látoga­tók számára, és ami épp úgy beépül majd a ceglédi évszá­zadok történetébe, mint a töb­bi, itt látható tárgy. (—esk—) , alapító tag közül az egyik 6 volt. Élete végéig, 1944-ig szo­ros kapcsolatban volt Szent­endrével, nagyrészt a művész­telepen tartózkodott. A köte­tet 57 kép, köztük 6 színes reprodukció illusztrálja. A másik kötet az impresz- szionizmust követő nagy stí­lusfordulat egyik élenjáró al­kotójának, Paul Gauguinnak művészetét ismerteti. A tanul­mányíró Horváth Tibor nagy alapossággal tárgyalja a kü­lönös életű művész életútját és művészetének alakulását. Mindezt szemléletessé teszi a kötetben szereplő 53 fekete­fehér és hat színes reproduk­ciós kép. — K — Ipari tanulókat ELŐSZERZŐDÉSSEL felveszünk az 1969/70-es tanévre, kőműves, asztalos, villanyszerelő, ács, hidegburkoló, bádogos, festő és víz-gáz­szerelő szakmában. Foglalkozás tancsoportokban, CSAK BUDAPESTEN. Iskolai jelentkezési lapot kérünk. ÁPRILIS 4 KTSZ Munkaügyi osztály Bp. Vili., Auróra u. 23.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents